Rész, Fejezet

 1   1,  31 |        itt. A leány addig kért, csaknem erõszakkal kapaszkodott
 2  II,  34 |       másként kellenék leírnom. Csaknem szégyenlem magam megvallani,
 3  II,  34 |         meredek lépcsõkön, s én csaknem hanyatt-homlok zuhantam
 4  II,  34 |   zuhantam alá, s ezáltal dühöm csaknem az õrültségig fokozódott.
 5  II,  35 |     pillantáskor az ijedtségtõl csaknem a kövezetre rogyott. Ekkor
 6  II,  60 |          Én vagyok - rebegte az csaknem öntudatlanul a rendkívüli
 7  II,  60 | meglepetés és a bosszúság miatt csaknem elájult.~- Tehát rászedtél,
 8  II,  60 |        sarkára tette a pénzt és csaknem eszmélet nélkül tántorgott
 9  II,  60 |    volna tagjaiban, felugrott s csaknem futva elsietett.~Ott kint
10  II,  60 |      névjegyrõl a grófnõ nevét, csaknem keresztet vetettek ijedtükben
11  II,  66 |     Palit meghatották e szavak, csaknem sírva kérdé:~- De hát nem
12 III,  53 |   szeretett békéltetni, s mégis csaknem elfogultsággal mert elõhozakodni
13 III,  148|     akart a kocsisnak, majdhogy csaknem a tenyerén vitte be a szobába