Rész, Fejezet

 1   1,  23 |      Aladiné az »Ezeregy éj«-ben, beh megparancsolnám legott a
 2 III,  2  |        Már mindene megvolt, pedig beh keservesen, mint cseléd,
 3 III,  2  |       állani. Oh, mennyire várta! Beh jó, hogy nem bírta kivárni.
 4 III,  2  |         onnan és a keblébe rejté. Beh édes kendõ volt. Égette,
 5 III,  2  |       asszony a töviseivel.~- Ej, beh kényes lett kend! Beszélni
 6 III,  4  |          a kalapot és így szólt: (Beh lestük is mindnyájan a mondását.)~-
 7 III,  6  |          s rád gondolok. Istenem, beh jó volna, ha egyszer éjfélkor
 8 III,  72 |           három oldalán tükörrel.~Beh, gyönyörû ékes! Tele van
 9 III,  135|         volt a Napóleon írásával (Beh nagyon szeretném a betűit
10  IV,  70 |       kullogott a szabómester is. Beh sok gúnyos mosolygás volt
11  IV,  81 |      pillantva a lapból.~- Ejnye, beh pompás kalapod van.~- Hogy
12  IV,  111| lekopasztotta a tollait.~- Ejnye, beh szép fehér húsa van.~Megveregette
13  IV,  111|          Tessék, ügyvéd úr. Ejnye beh jó!~Ti õ már akkor kannibali