Rész, Fejezet

 1 III,  88| kegyelmeteknek, Szûcs Mihály és Töviskes János uram.~- No, ugyan? -
 2 III,  88|     uram.~- No, ugyan? - feleli Töviskes.~- Az fizesse a vacsoránkat,
 3 III,  88|  ráállok.~- Én se bánom - szólt Töviskes.~- Eszerint megegyeztünk -
 4 III,  88|       asztal mellõl nagy lomhán Töviskes, s egy lenézõ tekintetet
 5 III,  88|   fizetnek!~Ilyen gavallér volt Töviskes bácsi, az Alföld híres cívise,
 6 III,  88|        és nem olyan pazar, mint Töviskes volt. Egyenletesebben költ,
 7 III,  88|     örökös vendégségben legyék.~Töviskes bácsi még szimplexebb ember
 8 III,  88|        rajta hagyták a nyomait; Töviskes bácsi ellent tudott állni
 9 III,  88|        zacskókon törte az eszét Töviskes uram számára.~A feleségét,
10 III,  88|     fundációt az artézi kútra.) Töviskes is hitestársával egyetemben
11 III,  88|       grófban is, nem hiányzott Töviskes uramban sem. De furcsán
12 III,  88|    nagyon fölébred az önérzete. Töviskes pedig, mikor megharagították,