Rész, Fejezet

 1   1,  12 |       jött, az a nap mindig a szomorúság napja volt nemcsak õrá,
 2   1,  31 |    másrészt, hogy valami nagy szomorúság ömlött el rajta és az gyanús
 3   1,  32 |      emiatt a felháborodás és szomorúság városszerte, az ifjúság
 4   1,  34 |      Valami csodálatosan mély szomorúság honolt az arcán.~- Jó éjszakát,
 5  II,  29 | szórakozott, szomorú, de ez a szomorúság szinte édes; kedvetlen,
 6  II,  34 |      árnyas erdõben most nagy szomorúság uralkodott! Amint a kis
 7 III,  31 | elõbbi életét.~De hátha olyan szomorúság volt az, mint a kalitkába
 8 III,  102|          feleltem, s végtelen szomorúság tükrözõdhetett arcomon.~-
 9 III,  111|    Kikinday házát.~Mégis csak szomorúság! Hogy éppen ennek az egy
10 III,  140|     gyász megint…~Leült, mély szomorúság sötétíté el arcát, s mereven
11  IV,  97 |   vágott.~- Hja, bizony sok a szomorúság a gyerekekbõl… Súlyos eset!
12  IV,  151| nehezedett a házra, mint ahol szomorúság fõ a tûzhelynél bögrékben.