Rész, Fejezet

 1   1,  14 |           volt - szakítá meg a bíró ridegen.~Albertus fölsóhajtott magában: »
 2   1,  18 | katasztrális hold. Csak ennyit mond ridegen a telekjegyzõkönyv, a »Tudás
 3   1,  18 |         poharat, s ezzel szigorúan, ridegen nézett a közbeszólóra, de
 4  II,  51 |           Lamiel? - kérdé Danner úr ridegen, s egy kerevetre ült. -
 5  II,  72 |        odaígértem kezét - felelt az ridegen.~- Jól tetted, édes fiam,
 6  II,  113|          szólott Gábor úr tompán és ridegen - ha még egy ilyen hivalkodó
 7 III,  54 |            önt? - kérdé a kancellár ridegen.~- Lupcsek János - mondá
 8 III,  91 |          csodálkozólag, közönyösen, ridegen, büszkén, hanyagul ejtette
 9 III,  102|            hallgatagságában - kezdé ridegen, szigorúan.~(Istenem, mirõl
10 III,  115|     engedhet - felelte Bükky István ridegen -, de nem a hatalmasabb!~-
11 III,  118|        hozhatja. Elmehet.~Szárazon, ridegen mondta ezeket a szavakat
12  IV,  127|          Elég ménesem van - felelte ridegen Szapolyai.~- Hát mid nincs?~