Rész, Fejezet

 1   1,  13 |          Jahodovska. A sipsirica rámosolygott és addig-addig kérlelgette,
 2   1,  14 |      most, ránézett Balduinra és rámosolygott. Ah, milyen mosoly volt
 3   1,  14 |     ablakhasadékokon át.~És újra rámosolygott. (Oh a nõk! azok nem változtak
 4   1,  20 | odanyújtván a fehér kezecskéjét, rámosolygott. Nem volt már semmi elfogultság
 5   1,  23 |        ki leszállt a kocsinkról, rámosolygott és tiszteletbõl a földhöz
 6   1,  25 |      végre a legmagasabb kegy is rámosolygott; egy szép napon, éppen képviselõválasztások
 7   1,  32 |         elolvasta a jelentést és rámosolygott Halápy úrra.~- Ez már helyes,
 8   1,  32 |         volt a galambjai közt és rámosolygott a báróra, mintha régi ismerõse
 9   1,  34 |        mint egy lehelet, de néha rámosolygott az öregre, s ez tündöklõbb
10  II,  95 |         szép virágpad mellett és rámosolygott arra az élõ idegen úri kisasszonyra,
11  IV,  127|          a felesége volt. Ghéczy rámosolygott, az asszony visszamosolygott.~-
12  IV,  149|           aki még a szentekre is rámosolygott, mikor vasárnap a templomba