Rész, Fejezet

 1 III,  129|          egyén képezte, kik közül Perbet Jánosnak hítták a soványabbikat,
 2 III,  129|            Majd megtudják - szólt Perbet János.~No, ez nem nagyon
 3 III,  129|        mire biztatólag jegyzé meg Perbet:~- No, lássa az úr, ilyen
 4 III,  129|         kurjongattak egész éjjel, Perbet és Havas pedig hangulatot
 5 III,  129|    tökéletesen igaz - bólingatott Perbet János. - Sopronba el kell
 6 III,  129|         Én is megyek - zúgott fel Perbet. - Fogatni kell!~- Oh, a
 7 III,  129|    telepedett egy nagy kulaccsal, Perbet pedig a kocsishoz ült, magasan
 8 III,  129|        kend, sógor… már ti. kend, Perbet sógor, hogy vigyáz az úrra,
 9 III,  129|   eltakarítottam egy akadályt, de Perbet uram még ott ül a magasra
10 III,  129|           nem szóltam semmit, sem Perbet, hanem amint átmentünk a
11 III,  129| visszajövet itt akarnék meghálni, Perbet bácsi. Minek jönne kegyelmed
12 III,  129|   negyedóra az egész.~Erre ráállt Perbet, letette a zászlót a kocsiülésre,