Rész, Fejezet

 1   1,  27 |          gondolatokkal, de minthogy megeredt az esõ, elkezdett káromkodni,
 2   1,  28 |          botját kereste a sötétben, megeredt a nyelve a szláv fantázia
 3   1,  31 |     zsebekbõl, meg a hólyagzacskók, megeredt a füst, s lassankint ott
 4  II,  17 |             midõn odakint egyszerre megeredt a zápor; s olyan sötét felhõfolytatások
 5  II,  17 |     toasztot Kutlik Józsefre, aztán megeredt a víg anekdotázás sötétben,
 6  II,  22 | elérzékenyült a jó Judit asszony s »megeredt a jóság forrása« belõle
 7  II,  25 |        mikor Samuról mondják: »sír; megeredt benne a jóság forrása«.~
 8  II,  36 |             mindkét mûvet, hagyta a megeredt kritikát folyni szabadon,
 9  II,  134|       plébániájával?~No, erre aztán megeredt a panasz a fõtisztelendõ
10  IV,  72 |             efféléket.~S erre aztán megeredt bennem a tudomány, az utolsó
11  IV,  140|             s nekünk mindnyájunknak megeredt az orrunk vére. Úgy néztünk
12  IV,  142|         erre az Ács Józsi nyelve is megeredt; õ is észrevett valamit.~-