Rész, Fejezet

 1  II,  17 |           a kétszáz darab pitykét kún tempóban felvarrta a piros-fogas
 2 III,  108| olyanformán, hogy a híres Rosalyi Kún Istvánné megunta magát Erdélyben
 3 III,  108|        jár vala máskülönben, mint Kún István, kitõl megszökött
 4 III,  108|     várába egyhuzomra.~Utána ment Kún István sok lovas legénnyel,
 5 III,  108| kegyetlenül.~- Én vagyok, Rosalyi Kún István, az uratok!~- A mi
 6 III,  108|       Nyissa ki kegyelmed - fogta Kún István rimánkodóra.~- Nem
 7 III,  108|       asszonynak, hogy megjöttem.~Kún Istvánné visszaüzente:~»
 8 III,  108|       Didergett a kapunál Rosalyi Kún István, és megint csak megzörögtette
 9 III,  108|     bekapcsolom.«~Várt, várt künn Kún István, míg egyszerre csak
10 III,  108|       dörgése!~Uccu, megriadnak a Kún István legényei erre a »
11 III,  108|        sem állottak virradatig, s Kún István uram is (mit tehetett
12  IV,  1  |         vad indulat. - Szeretlek, Kún Borbála, szeretlek…~Talán