Rész, Fejezet

 1   1,  26 |  vigyázott a gondviselés. Végre kiért a tûztengerbõl. Egy örökkévalóságig
 2  II,  34 |       tett.~A sűrűből nemsokára kiért a nagy fák alá. Ejhaj! milyen
 3  II,  66 |        jutni.~Midõn végre mégis kiért az erdõbõl, már oly sötét
 4  II,  112|      Föltenné özvegyi fátyolát, kiért? Él a férje.~Hiszen ha csak
 5 III,  1  |       ki az akol ajtaján. Midõn kiért, kétszer fordítá meg a kulcsot
 6 III,  3  |  megjelenni! A beteg, kit imád, kiért õrjöng, nyögve fog párnáira
 7 III,  24 | fölségesen.~Amint az országútra kiért, egyedül találta magát az
 8 III,  47 |        nyugodtan. - Ez asszony, kiért életemet áldoztam sokszor,
 9 III,  47 |      életemet áldoztam sokszor, kiért cselédeidet megöltem, most
10 III,  94 |         hasznát veszi, ha nincs kiért kihúzni többé?~Hanem iszen
11 III,  129|         méltóztatott. Van immár kiért lelkesednünk. Éljen!«~A
12  IV,  128|      lakosnak, s képzelje csak, kiért rajongtam ott most?~- Margitért.~-