Rész, Fejezet

 1   1,  9  |     valamit a pletyka, de az is elhallgatott.~- Tiszttartó úr, nekem
 2   1,  17 |     Amint észrevette lépteiket, elhallgatott s beszaladt a sűrűségbe,
 3   1,  17 |         indulatosan.~Kozanovich elhallgatott alázatosan; a király ott
 4   1,  18 |        Ezek a régi királyok…~És elhallgatott, elbámult a falra, mintha
 5   1,  24 |      Csapiczky bágyadtan, aztán elhallgatott, de késõbb, mintha az otthoni
 6   1,  29 |       az évek, báróné, múlnak… ~Elhallgatott, mintha az idõk szomorú
 7  II,  22 |     attól, hogy Panni felébred. Elhallgatott már örökre. Éppen az õ sírját
 8  II,  99 |  helyezték õt a már - végképpen elhallgatott néhai élettárssal, ama fájdalmas
 9  II,  127|      helyezték õt a már végképp elhallgatott néhai élettárssal, ama fájdalmas
10 III,  2  | eszméletlen fekszik benne.~Péri elhallgatott, majd egyszerre vadul szegzõdtek
11 III,  42 |     Szendén lesütötte szemeit s elhallgatott.~- Tehát örökbe fogadás?
12 III,  100|         Rikner csendesen.~Titli elhallgatott most, mert a fogait kezdte