Rész, Fejezet

 1   1,  11 |   lohinai férfiak sohasem fogják elfelejteni azt a szemkápráztató formás
 2   1,  12 |        értem tett, sohasem fogom elfelejteni, valamint atyám sem, ki
 3   1,  12 |          felséged, sohasem fogja elfelejteni, mert esküszöm az egy élõ
 4   1,  23 |         szép volt. Sohasem fogom elfelejteni a hozzám való szívességét.~
 5  II,  14 |          a számok, hogy is tudta elfelejteni!~*~Otthon szívesen fogadtak.
 6  II,  116|   nyugalom helyére.~Nem is bírja elfelejteni Máthé János; komor az õ
 7  IV,  1  |       hangon, hogy sohasem fogom elfelejteni.~A konziliárius úgy kacagott,
 8  IV,  10 |    harsány hangon (sohasem fogom elfelejteni a szavait):~- Fiúk! Betettem
 9  IV,  13 |         fel engem. Sohasem fogom elfelejteni azt, akinek életemet köszönöm.
10  IV,  29 |          ha egy percre sem képes elfelejteni, hogy miniszter volt.~Bovat
11  IV,  129| kiválassza.~Ekkor (sohasem fogom elfelejteni, ami most történt) kénszag
12  IV,  152|       újra megtanultam, amit már elfelejteni kezdék: hogy van külön magyar