Rész, Fejezet

 1   1,  12|          bátyjával. Ha legalább a bûnt tudhatná, amivel vádolják.
 2   1,  13|           színekkel a fölfedezett bûnt. Megnevezte a piperkõc nagyurat,
 3   1,  14|      másik ártatlan vállalja el a bûnt. Ez már sok. Ezt már nem
 4   1,  23|      remegõ volt a hangom, mintha bûnt készülnék elkövetni.)~-
 5   1,  27| parancsolat, az egész bonyodalmas bûnt, aztán összes részleteivel
 6  II,  26|         az erdõbe...~Mért, hogy a bûnt elkövetõket magához vonzza
 7  II,  33|        BÍZZA MAGÁT~- Ön valóságos bûnt követ el, gróf úr. Ily csinos
 8  II,  34|         mert tudtam, hogy ezáltal bûnt követek el - halálos bûnt,
 9  II,  34|         bûnt követek el - halálos bûnt, mely halhatatlan lelkemet
10 III,  1 |     követett volna el valami nagy bûnt.~- Nem, nem! - kiáltá Krisztina
11 III,  25|     kérdezõre, s azután, mint aki bûnt követett el, mélyen a földre
12 III,  47|  cselédeidet megöltem, most olyan bûnt kiált ki reám, amit el nem