Rész, Fejezet

 1   1,  23 |  próbált útközben kivallatni:~- Bántott valaki?~- Nem.~- Bánt valami?~-
 2   1,  23 |         nem? - tette hozzá.~Úgy bántott, úgy fájt ez a »még nem«,
 3  II,  12 |          nyomorult vagyok.~- Ki bántott, pajtás? Szólj, mi oka szörnyű
 4  II,  15 | elõttünk, ha be tudjuk venni...~Bántott ez a hencegés s úgy összeszorítottam
 5  II,  21 |     félénken Miska. - Mondd, ki bántott?~És felemelte sovány ökleit,
 6  II,  140|      nap otthon csókolódhatnak.~Bántott a keserûség... nem tudom,
 7 III,  60 |   éreztem magamat. A fösvénység bántott, s ez már magában is elég
 8  IV,  121|       magát a konduktor, és nem bántott bennünket többé. A szuplikáció
 9  IV,  131|    ajkaimba haraptam, rendkívül bántott a dolog. Kínos, megtörhetlen
10  IV,  132|        a vér láttára -, jaj, ki bántott? Huh, hát verekedtetek!
11  IV,  152|       van. De ez egy csöppet se bántott most engem.~A feleségemet
12  IV,  152|        az asszony, de már az is bántott, mikor az utcáról megláttam,