Rész, Fejezet

 1   1,  11 | dühösködék Sótony.~Mind a hárman ámulva néztek egymásra, csak Szekula
 2   1,  11 |    érdekes - kiáltott fel Sótony ámulva. - De mi lett a sok összegyûjtött
 3   1,  12 |      elhallgatni elõtted.~István ámulva nézte öccsét, nem tudva,
 4  II,  40 |        tábláért, az idegen pedig ámulva állt meg egy percig, talán
 5  II,  69 |  szárnyaiból abba belehullottak, ámulva veszem észre, hogy aranyból
 6  II,  114|    Hogyan, Bonyvay úr! - kiáltám ámulva. - Hisz ön mondta ezelõtt
 7  II,  117| szerencse, Sir! - szólt Neczpály ámulva.~- Azért jöttem, hogy felajánljam
 8  II,  134|      ragyogóvá szónoklatát, hogy ámulva és fejcsóválva hallgatták
 9 III,  1  |          kezébe vette a pénzt és ámulva kiáltott föl:~- Ne legyen
10 III,  46 |       Hát el volt veszve?~Kriska ámulva hebegé:~- Nem mondta meg
11  IV,  53 |             Mi tetszik? - kérdék ámulva a betóduló família láttára.~-
12  IV,  71 |       Leírta egy papirosra, s én ámulva olvastam a következõ tót