Rész, Fejezet
1 1, 1 | sápadt arcára.~A Jancsi arca még jobban elhalványodott
2 1, 1 | kellene, ugye?~A Jancsi arca is olyan lett, mint a tûz.~-
3 1, 1 | huszár szavait, és szigorú arca egészen nyájassá változott
4 1, 2 | esküdt a Kálmán öcsénk. Arca magyaros, erősen jelzett
5 1, 2 | tért, szederjes, kékült arca újra megkapta eredeti halaványbarna
6 1, 2 | a papa!~A zsidó szomorú arca még szomorúbbá lett; szemeiben
7 1, 2 | fekete haja, szép, tojásdad arca, nemes keleti vonásokkal,
8 1, 2 | csudálkozék Kálmán.~Sásdy Feri arca kigyúlt a haragtól.~- Ügyvéd
9 1, 2 | a direktor úrnak.~Sásdy arca sugárzott az örömtõl.~-
10 1, 2 | fehérebb, alakja görnyedtebb, arca ráncosabb.~Sásdy vidáman
11 1, 3 | mertem adósa maradni.~A férfi arca elkomorodik, fagyasztó mogorvaság
12 1, 3 | elé a szõnyegen, miközben arca fájdalmas, szomorú jelleget
13 1, 3 | asszony halavány szenvedõ arca jelent meg.~- Édes jó anyjukom! -
14 1, 3 | látszott, mint máskor, az arca át volt szellemülve, a szeme
15 1, 4 | egész élettel adósa.~Miklós arca égett, szemei lángoltak,
16 1, 4 | kerekedik fölül. Az egész ország arca ide van fordulva.~Kalap
17 1, 4 | alighogy olvasni kezdé, arca szederjes ónszínt váltott:
18 1, 4 | menyecske kipirult lángoló arca egyszerre elsápadt, s nagy
19 1, 4 | beszélgetni ezentúl!~A leány arca lángba borult. Azon hatást
20 1, 4 | a haza bánatos ráncosodó arca volt kinyomva; még aki szemét
21 1, 4 | anyánk; halavány, vénülõ arca fölelevenedni, szépülni,
22 1, 4 | érzéketlen márványszobor. Arca nem mutatott sem örömet,
23 1, 5 | kimosolyodott a fiskális arca, mint a napfénytől a zúzmarás
24 1, 5 | szemekkel.~Ajka elkékült, arca zölddé, majd fehérré változott.
25 1, 8 | ruhája népies, hanem az arca királyi és olyan nagyon,
26 1, 8 | alig hogy olvasni kezdé, arca szederjes ónszínt váltott:
27 1, 8 | menyecske kipirult lángoló arca egyszerre elsápadt, s nagy
28 1, 9 | hivatalos szigort ölt magára arca:~- Ön pedig, doktor, azonnal
29 1, 9 | elígérkezve másnak.~A gróf arca elsötétedett, és tompa,
30 1, 9 | teljesen tisztában.~(A bûnös arca borzadást tükrözött vissza,
31 1, 9 | szó.~A Bornemisza ráncos arca föllángolt, rég kialudt
32 1, 9 | igazságot.~Mikor kijött, arca sugárzott.~- Mindent fölfedeztem.
33 1, 11 | fityegõre. Széles, piros-pozsgás arca akár egy rózsa, mely frissen
34 1, 11 | kereskedik.~Görcsösen megrándult arca az orrcimpák mellett.~-
35 1, 11 | Elhárítólag emelte kezeit az arca fölé.~- Majd akkor… majd
36 1, 12 | oroszlánok.~Magda leányasszony arca olyan lett, mint a vérbe
37 1, 12 | meg elõbb.~A beteg anyóka arca úgyszólván derült lett,
38 1, 12 | olyan mogorva, rideg az arca, mint tegnap volt. Feléje
39 1, 12 | s amellett olyan ostoba arca volt, mint egy birkának.~
40 1, 12 | alázat dacára, melyet egész arca visszatükrözött, a szemeivel
41 1, 12 | ismerõsnek látszott az arca, de nem bírta eltalálni,
42 1, 12 | könnyektõl nedvesedett át az arca.~- Azt nem tudja, hogy lopott,
43 1, 12 | A két fiatal vitéznek az arca a legverõfényesebb örömben
44 1, 13 | hogy ide jöjjek.~Druzsba úr arca kellemetlenül rángatózott
45 1, 13 | letepernem.~A máskor gyáva ember arca kigyúlt, alakja kiegyenesedett,
46 1, 13 | látta viszont a tanár urat; arca dúlt és halovány volt, ajkai
47 1, 13 | homlokáról dicssugarak ragyogtak, arca elvörösödött és eltorzult,
48 1, 13 | erei kidagadtak, egész arca kínlódást, gondolkozást
49 1, 14 | Mindenik olyan volt, hogy az arca pírban égett tõle. Hanem
50 1, 14 | Eszter szeme szikrát hány, arca akár a rózsa, kigyúlva,
51 1, 14 | szeme megakadt rajta, s az õ arca is egy kis gyakorlat után
52 1, 14 | fészek! Hogy borult lángba az arca.)~Péter karonfogta. Éppen
53 1, 14 | férfiléptek. Õ jön, õ jön!~Arca, szeme kigyúlt az örömtõl,
54 1, 15 | helyen, csinos gömbölyû arca csupa piszok, csupa maszat,
55 1, 15 | kifejlõdõ pompás látványtól. Arca elsápadt, szemei zavartan
56 1, 15 | király halántékai lüktettek, arca vörös volt, mint a rák,
57 1, 15 | szerep, mint a prímásság.~Arca sugárzott az örömtõl.~-
58 1, 16 | megtetszett az ötlet; neheztelõ arca egyszerre nekiderült:~-
59 1, 16 | Katharinának. A Nástya tejszín arca körül egy nagy aranyzöld
60 1, 16 | csípje.~Iliána fölszisszent, arca lángba gyúlt fáklya lett.
61 1, 17 | ágyasházának függönyei közé, sem arca pirulását élvezni, hanem
62 1, 17 | azon semmi változás; az arca is olyan friss maradt, mintha
63 1, 17 | hozzáragasztották:~- És olyan piros az arca, mint a tulipán.~Beljebb
64 1, 18 | Pedig milyen jó magyar arca van!~Nem, nem, Patáncsy
65 1, 18 | évében járt, bronzszínû arca férfias, nyílt, termetben
66 1, 18 | szegzõdtek a férfira, és az arca, oh az arca, az olyan tiszta
67 1, 18 | férfira, és az arca, oh az arca, az olyan tiszta fehér volt,
68 1, 18 | volt.~Annak kell lenni, arca, szeme, orra, minden az!
69 1, 18 | az… oh, régen volt az. - Arca szokatlan komoly lett, s
70 1, 18 | végre kieszeltem, ravaszul. (Arca ragyogott, izzadt a boldogságtól,
71 1, 18 | Parasztleányka korából.~Olyan lett az arca, mint a kigyúlt fáklya.
72 1, 18 | látni!~Az öreg dühbe jött. Arca kivörösödött, mint a pipacs,
73 1, 19 | szemben? De a fiú nyílt, jó arca, szép beszélõ fekete szemei
74 1, 19 | meglágyult a fickó kemény arca, s szemeibõl a könnyek eredtek
75 1, 19 | mint a Borcsa. Különösen az arca…~- Igen, az arca - tette
76 1, 19 | Különösen az arca…~- Igen, az arca - tette hozzá fölcsillanó
77 1, 19 | mondani valónk.~S kedves arca rejtélyes ködbe burkolózék…~-
78 1, 19 | az ereit. S a menyecske arca is hogy kigyulladt. Kutya
79 1, 20 | ármánykodás pajkoskodik, de az arca szomorkás, gondolkozó.~-
80 1, 20 | most látta csak, hogy az arca dúlt és a szemei vérbe vannak
81 1, 20 | Moronyiban kigyúlt most a harag, arca vörös lett, szeme vérbe
82 1, 20 | beszélgetni. Sápadt volt az arca, némi zavart lehetett rajta
83 1, 20 | fölfedezés volt. Erzsike arca halavánnyá lett, eltakarta
84 1, 22 | Nincs segítség.~Az asszony arca olyan vérvörös lett, mint
85 1, 22 | mókusnak?~- Mert sárga az arca, mint a kacsa lába, s olyan
86 1, 22 | szikár, magas anyóka, akinek arca valóban hasonlatos volt
87 1, 22 | szolgál.~A parasztkirály arca fehér lett, mint a fal,
88 1, 23 | nézte, olyan bánatos lett az arca, mint egy madonnáé. Aztán
89 1, 23 | és amint megvillant szép arca a fák közül, a rémület látszott
90 1, 23 | sötétebb lett ráncos, kövér arca.) Te valami tilosba tévedtél.
91 1, 23 | tagolta nagy meglepetéssel s arca olyan bamba, csodálkozó
92 1, 23 | dagadtak az erek, nyaka, arca téglaszínû lett, majd átjátszódott
93 1, 23 | munkaközben, csupa korom volt az arca s szemefehérjei csodálatosan
94 1, 23 | minket ott lát, szép, férfias arca elsötétült, habozni látszott,
95 1, 23 | Megbolondulni való dolog az (s arca rángatózni látszott a méregtõl).
96 1, 23 | nagyobbakra, pedig csak az arca lett soványabb, egész valóján
97 1, 24 | a kezeit és ragyogott az arca az örömtõl.) De hát csak
98 1, 24 | Königgrätz apót s széles, tokás arca fölfúvódott az önérzettõl,
99 1, 24 | lehettek még tegnap), az arca is halovány, gyûrött, látszik,
100 1, 25 | grófnak olyan szakálla, olyan arca és olyan neve volt, mint
101 1, 25 | sötétebb lett a szép férfias arca.~Boriska elszontyolodott
102 1, 25 | és fölemelte a fejét, az arca izzóvörös volt, mintha megtüzesítették
103 1, 25 | a Bronené, úgy sütött az arca, mint a tüzes vasaló, és
104 1, 25 | hóval borított feje, az arca ellenben olyan piros volt,
105 1, 25 | elszakadt, elhalványodék az arca, mint a kréta, egy helyre
106 1, 26 | örülök.~Csupa mosoly lett az arca, s meghajlott, mint egy
107 1, 26 | megfeszülnek az izmai, kipirul az arca. Hlavatseknek a szeme megittasodott
108 1, 26 | minden elég.~A professzor arca ragyogni kezdett.~- Értelek,
109 1, 27 | juhászné megfordul, nevetõ édes arca tiszteletteljessé válik.~-
110 1, 27 | és olyan fehér lett az arca, mint a marmancs.~- Talán
111 1, 27 | vér, olyan fehér lett az arca, mint a nyír héja.~- Mimi! -
112 1, 27 | ahogy a vad szegfû nõ, az arca is csupa szöglet volt, de
113 1, 27 | cél csak van vele?~A leány arca kigyulladt, mint a láng,
114 1, 27 | jobban elszontyolodott az arca, és mintha a nóta húzná
115 1, 27 | kérdé a báró megvetõleg. Az arca hideg volt és unatkozó,
116 1, 27 | megtántorodott a meglepetéstõl, arca elsápadt.~- Hogyan? Le akarja
117 1, 28 | megtestesült gonoszság. Az arca a legközönségesebb szláv
118 1, 28 | Megrázta az ökleit dühösen, és arca megint fölvette durva, ijesztõ
119 1, 29 | azelõtt.~A Gregor vidám arca elborult, sõt, mintha a
120 1, 29 | töltöttük a szegény férjemmel. (Arca elszomorodott és mélyen
121 1, 29 | Most egyszerre a hercegnõ arca gyúlt ki, mint egy fáklya,
122 1, 31 | helyeken.~Elvörösödött a Pali arca, okos szemeit lesütötte,
123 1, 31 | könnyek szöktek, hogy az arca sárga lett, mint a viasz,
124 1, 31 | mind rosszabbul lett, egész arca lángolt, olyan volt az arca,
125 1, 31 | arca lángolt, olyan volt az arca, füle, de kivált a füle,
126 1, 31 | testileg, termete szétment, arca megpirosodott, még tokát
127 1, 31 | ketyegett hangosan.~Öreg Kupolyi arca átszellemült. Kezét imaszerûen
128 1, 32 | ez is valami).~Szoltsányi arca elsötétedett.~- Ej, nem
129 1, 33 | és mind a három ember arca egyformán fénylik a megelégedéstõl.~
130 1, 33 | Végre megadta magát, de arca végtelen szomorúságot lehelt,
131 1, 33 | elkapta a karját, az asszony arca csupa tûz volt, a szeme
132 1, 34 | se látjuk, mert csak az arca van künn, márpedig az asszony
133 1, 34 | fehér homlok mögött? Az arca olyant mutat, hogy valami
134 1, 34 | karjai megsoványodtak, az arca megnyúlt, fehér, mint a
135 1, 34 | légies, mennyei derengett az arca körül, valami glóriaszerû,
136 1, 34 | gép megállott, s a lány arca kigyúlt, mint egy égõ fáklya.~
137 1, 34 | leányomnak írt. ~Kolosy finom arca megrándult, de ezt alig
138 II, 1 | éjfél, szeme mint a kökény, arca mint a nyíló rózsa, termetét
139 II, 2 | felragyogott elhalványuló arca.~De mit ér, mikor most már
140 II, 4 | milyen szellem!« s a leány arca felpirulna a lelkesültségtõl,
141 II, 5 | halványabb, kékebb lett arca, fogai vacogtak, tagjai
142 II, 6 | társadalmi mûveltségét. Aztán az arca sem volt rút, egy kis kósza
143 II, 6 | karszék támlányára s az arca olyan kék lett, mint a posztó.
144 II, 7 | megnyitójába, ha a Mády arca nem virítna vele szemben,
145 II, 7 | olyan volt mindkettõnek arca az ivástól, mint a veres
146 II, 7 | összezsugorodott, mint a gombolyag; az arca eltorzulva kék színbe ment
147 II, 8 | perc múlva megjelent.~Az arca sárgább, mint egy héttel
148 II, 9 | nem magas és pattanásos, arca kissé keskeny a homloknál
149 II, 9 | pingáltatni képét, saját arca mellé. Pedig hát ez olyan
150 II, 9 | gyönyörû porosz szabású arca van. Aladár nem vette neki
151 II, 11 | olyan hidegnek látszott az arca hozzá, mint a márvány. Nemsokára
152 II, 11 | nézett Tinire, kinek azonban arca nem árult el érdeklõdést:
153 II, 11 | mint szép szeme, piros arca? S az a leány mégsem cserélne
154 II, 12 | tábori tüzektõl világította arca látszik az éj sötétiben:
155 II, 13 | beteg magyaré.~Jurisics arca ez utóbbi szavaknál egészen
156 II, 13 | bajnoktársai látják. Szép arca lelkesíti a csüggedõt, érchangja
157 II, 14 | Erre az én urambátyám arca egyszerre kezdett kigömbölyödni.~-
158 II, 15 | visszaemlékezés, kérges, ónszín arca átmelegszik tõle, s aki
159 II, 17 | szemeit, kordován vastagságú arca fülig pirult, keble lihegni
160 II, 17 | ha dühét, melytõl egész arca vonaglott, egyszerre ketté
161 II, 17 | felkiáltással üdvözöltetett. A fiúk arca örömben úszott, én pedig
162 II, 19 | oly szíves...~Az áldozat arca egyszerre meghosszabbodik,
163 II, 21 | szenvedõ, olyan boldogtalan arca volt a szegény »rongyos
164 II, 21 | nélkül?~Feldúlt, elkékült arca ékesszólón beszélt az iszonyú
165 II, 21 | ráncos lett e szóra idétlen arca, mint valami öreg emberé.~-
166 II, 22 | Azért aggodalmas az apa arca. Maga sem tudja, miért aggódik
167 II, 22 | a fejébe a gazda sápadt arca és zavartsága. Figyelõ szemmel
168 II, 22 | önt szívébe a természet arca. A parasztember elõtt a
169 II, 22 | mindinkább sötétebb lett arca s meredt szemével örökké
170 II, 24 | másik Kerecsyt.~A gõgös fõúr arca lángolt. Megtapogatta magát,
171 II, 25 | argumentumot. Tóth Ede sápadt arca kigyúlt; köhögését elfojtotta,
172 II, 25 | hangja egyre tompább lett, arca egyre halványabb. Rendesen
173 II, 26 | torkodat...«~Nyelve kiöltve, arca már kékül, melle már csak
174 II, 26 | fájdalmasat dobban, csattanó-piros arca holthalvánnyá válik.~- Teremtõ
175 II, 29 | haragos is, nyomban kiderül arca, amint a mama valamit odasúg
176 II, 29 | is e kérdés lebeg elõtte; arca egészen ábrándos jelleget
177 II, 30 | Nekem előérzetem van.~Károly arca még jobban elpirul e szavakra,
178 II, 33 | Becsületes, okos magyar arca volt. Mindig mosolygott,
179 II, 33 | megengedem kegyednek, hogy arca egyik felét pirosíthassa.~ ~
180 II, 35 | asztalra helyezé.~A matróz arca lángvörös lett, mintha a
181 II, 35 | fésülködött. A majom a beretvával arca körül járt, urának a beretválkozásnáli
182 II, 35 | iszonyodástól megkövült arca látható volt. Az állat dühössége -
183 II, 37 | a tanító jóságos, nyájas arca mosolygott le; a falon függõ
184 II, 38 | dolga.~A Margit szeplõs arca kigyúlt a harag, düh és
185 II, 39 | legveszedelmesebb.~Szép liliom arca fekete lett, szemei ólomszínben
186 II, 40 | indulatosan ugrott fel székérõl s arca lángba borult.~- Uram, tudja
187 II, 40 | különös - hebegé Ardon.~Mari arca lángba borult. Nagy zavarban
188 II, 41 | ellenfelem sápadni kezd, s arca kékes ónszínbe öltözik.~-
189 II, 41 | és túl volt minden bajon: arca visszanyerte régi formáját.~-
190 II, 42 | de egészen megváltozva, arca olyan, mint a pipacs, keze
191 II, 42 | kezdi magát jól érezni. Arca átdicsõül s bizonyos barnás
192 II, 43 | szólt a gróf. A leányka arca lángbaborult és azt felelte
193 II, 46 | többet, mikor olyan jó szelíd arca, olyan szép okos szeme van,
194 II, 51 | mosolygó, vidám, fiatal arca még a komor üzleti helyiségnek
195 II, 51 | mialatt sápadt, kiaszott arca kivörösödött, még szürke
196 II, 51 | köhögés fogta el, mialatt arca hasonló lett a vörösrézhez,
197 II, 51 | szomszédjának, miss Edithnek.~Edith arca lángbaborult, s az öreg
198 II, 51 | a Henriette szép, gúnyos arca, amint szánalommal mosolyog
199 II, 51 | kopott, modora elõkelõ, arca elárulja a korán elhervadt
200 II, 51 | törte fel s futotta át. Arca kipirult, szíve hangosan
201 II, 54 | hatalmasan rugdalózott, arca szederjes kékké vált tehetetlenségben.
202 II, 60 | a hóna alatt.~Szép piros arca volt, oly igézõ piros, mint
203 II, 60 | múlva visszatért; sugárzott arca az örömtõl, ahogy belépett
204 II, 63 | sûrûbben.~A Seregélyi fiúk arca eleinte elsápadt az ámulattól,
205 II, 67 | és a férfi barna, érdekes arca, annyi gyöngédséggel, olyan
206 II, 70 | férjet? - hörgé emberem, és arca elkékült.~- Hogyne! Az a
207 II, 73 | csúszva róla, szép piros arca, kökényszeme éppen nem volt
208 II, 75 | Sajnálkozást, mély részvétet mutat arca s el nem bírja képzelni,
209 II, 75 | Gilt! - kiáltá élénken, arca kitüzesedett. A játék heve
210 II, 77 | magyar háború lesz...~És arca sugárzott az örömtõl.~-
211 II, 77 | fejével, kedves, barátságos arca érdeklõdéstõl sugárzott,
212 II, 84 | kóválygott belõle kifelé.~Az arca nyugodt volt s csak kissé
213 II, 84 | nyelvével is csettentett utána. Arca lassankint vissza kezdte
214 II, 87 | megfekszi a honvágy.~S a bubus arca még egyre komolyabb lesz,
215 II, 95 | istenem! - motyogja az öreg, s arca nem derül föl, hanem komorodik -
216 II, 97 | változtatja a ruháját, s arca is változik: majd tündöklõ
217 II, 97 | Ruhája kopott fehér volt, arca ráncos, bajusza jégcsap,
218 II, 99 | öregek közé: csattanó piros arca, a rajta honoló jámbor kifejezéssel,
219 II, 99 | mennyi érzelemmel teli! Arca boldogságtól ragyogott,
220 II, 99 | valaha, vagy szeret-e?~Edith arca lángba borult.~- Oh, uram! -
221 II, 99 | csészével.~Mrs. Kark ripacsos arca végtõl végig egyetlen lelkesült
222 II, 99 | belõle s a fehér galamb arca szakasztott a Marié volt.
223 II, 99 | nézett Edithre; annak az arca olyan sápadt lett, mint
224 II, 99 | álmélkodék a belépõ Ralph, kinek arca szinte sugárzott a jókedvtõl. -
225 II, 99 | odalépett az asztalhoz. Arca ünnepélyes volt és szomorú,
226 II, 100| szõke asszony: a Mária bús arca van beleszõve a szent dogmákba.
227 II, 104| népszerûsége, a legjobb üzleti arca. Próbálják is utánozni a
228 II, 105| szeretetreméltó modora, jó arca, egyéni tekintélye bizalmat
229 II, 111| férfiút; nagy, gömbölyû, piros arca, melyrõl pongyolán lecsúszott
230 II, 112| semmi, - csak õ maga.~Arca rózsái elhullnak egyenkint,
231 II, 113| vacogott is a hidegtõl, arca lángba borult.~Megint kopogtatás.
232 II, 116| Máthé János; komor az õ arca, örökös felhõ az õ osztályrésze
233 II, 116| amint meglátta. Sápadt arca egyszerre kipirosodott,
234 II, 117| Hórihorgas hosszú fiú, kinek arca, ha igazat lehet adni azon
235 II, 117| napja: akihez hozzászólt, arca felragyogott a boldogságtól,
236 II, 117| így, mert megöl.~S Miklós arca kipirult a szerelem csodás
237 II, 120| És olyan gúnyos volt az arca, mikor ezt kimondta, és
238 II, 120| kinézni, õsies, megdöbbentõ arca lesz-e, méltóságosak-e a
239 II, 120| ostoba fráter.~A fiatal Dankó arca kigyúlt, ökle hevesen mozdult,
240 II, 120| ajtón, a Berkes tanár úr arca egyszerre megváltozott,
241 II, 120| szavakra a fiatal Dankó arca is kiderült, s vidáman,
242 II, 120| tovább akartam haladni.~Arca lángba borult, amint végigtekintett
243 II, 123| nagyon barátságos, nyájas arca volt, attól kérdezte meg,
244 II, 124| körülmények között. Az öreg arca lángba borult, egy méltóságteljes
245 II, 125| van öltözve, markirozott arca sápadt, haja vörhenyes és
246 II, 125| eljött otthonról!)~Némelyek arca ki volt borotválva közepütt;
247 II, 127| öregek közé: csattanó piros arca a rajta honoló jámbor kifejezéssel,
248 II, 127| Mennyi érzelemmel telt!« Arca boldogságtól ragyogott,
249 II, 127| valaha, vagy szeret-e?~Mari arca lángba borult.~- Oh, uram! -
250 II, 127| csészével.~Bodnerné ripacsos arca végtõl végig egyetlen lelkesült
251 II, 127| belõle, s a fehér galamb arca szakasztott az Annáé volt.
252 II, 127| nézett Marira. Annak az arca olyan sápadt lett, mint
253 II, 127| álmélkodék a belépõ Gábor, kinek arca szinte sugárzott a jó kedvtõl. -
254 II, 127| odalépett az asztalhoz. Arca ünnepélyes volt és szomorú,
255 II, 132| selyemruha volt rajta, az arca meg szinte olyan piros.~-
256 II, 132| kiáltott fel Katica, s arca kigyúlt, szemei ragyogtak
257 II, 134| hajolt ki úgy, hogy a fél arca benn volt a szobában, mintha
258 II, 135| roppant aggodalmas volt az arca, midõn üterét tapogatta...
259 II, 136| hangon. Kisírt szemei, sápadt arca, felhõs homloka az ébren
260 II, 136| városba sietett. Bánatos arca kiderült, ha meggondolta,
261 II, 136| reggel.~Lángba borult a leány arca... majd elsápadt. Szabódott,
262 II, 138| Csongrádi Mihálynak vékony arca sokkal úriasabb volt, mint
263 II, 140| leánynak gondoltam. Oly üde arca volt, szemeibõl annyi ártatlanság,
264 II, 140| járása, jóságos, igénytelen arca, hunyorgató szeme pedig
265 III, 1 | Életkora: negyvennyolc éves.~Arca: hosszúkás.~Orra: rendes.~
266 III, 1 | történik némi elágazás, arca: »tojásdad«, különös ismertetõ
267 III, 1 | neki ez a kegyeletes bánat.~Arca átszellemül, hangja szelíd-,
268 III, 1 | ki a kertbõl a ház felé. Arca már nem sápadt, hanem lángba
269 III, 1 | mintha álmából ébredt volna s arca sajátságosan semmitmondóvá
270 III, 1 | felszáradtak a könnyek, s arca szokatlan büszkévé változott.~-
271 III, 1 | valami benne, ami azt az õ arca felé fordítsa néha-néha.~
272 III, 1 | pörkölt, édesapám.~A bacsa arca kiderült a pörkölt szóra.
273 III, 1 | fiatal még õ ahhoz. Olyan az arca, mint a patyolat, tán még
274 III, 1 | a szemei dülledtek ki és arca sápadt el még jobban.~Nyakába
275 III, 1 | Szinte szomorú volt az arca, mikor ezt tette, keblében
276 III, 2 | mindenkit és mindent.~A bírák arca nem olyan mogorva többé,
277 III, 2 | együgyû lány!« Az elnök arca is, mintha nem volna már
278 III, 2 | borús még, akár a Bizi apó arca, ki meghajolva, ingadozó
279 III, 2 | panaszkodik. Hanem az a fehér arca, az a mindig fehérebb arca
280 III, 2 | arca, az a mindig fehérebb arca elbeszéli mindennap mindenkinek,
281 III, 2 | nyugodt volt az a bánatos arca, mint egyébkor. Nem volt
282 III, 2 | világ, egy szép asszony arca szebb formát adhat az egész
283 III, 2 | sugarakat s a Vér Klára arca pirosodik tõlük.~Észreveszik…
284 III, 2 | világon.~Örömtõl volt piros az arca, meg tán a jó bortól, mert
285 III, 2 | között. Az õ szelíd égi arca segített meghódítani az
286 III, 2 | húga mellett. Aztán Eszter arca is sokkal szebb, kevesebb
287 III, 2 | tõled jó pénzen.~Mudrik arca olyan vörös lett, mint a
288 III, 2 | borult a kis Magda fehér arca. Egy szót sem tudott volna
289 III, 3 | faragatlan őshumor. Már az arca elég, hogy nevető hatást
290 III, 5 | borús még, mint a Bizi apó arca, ki ingadozó léptekkel,
291 III, 6 | Auróra szíve nagyot dobbant, arca kigyulladt, keze reszketett,
292 III, 7 | semmi… semmi - csak õ maga.~Arca rózsái elhullnak egyenkint,
293 III, 8 | elszomorodott vala, de halovány arca csakhamar ismét fölvette
294 III, 8 | Bizony-bizony az öreg Renz arca is panaszkodó egy idõ óta.
295 III, 8 | észreveszi, hogy annak az arca lángba borul, szemei csillognak
296 III, 8 | de ismerõs ennek is az arca valahonnan! Sokáig törte
297 III, 8 | megbotránkozom ezen.~A Bróner Jancsi arca elsötétedett, homlokerei
298 III, 11 | elenyésznek… Hanem a nagy emberek arca ott a falon, hõsök, írók,
299 III, 13 | tesz, sokkal hamisabb az arca.~Aztán minden magyar ilyenkor.
300 III, 13 | tizenegyedik grogot itta. Halovány arca ki volt vörösödve. Szeretõje,
301 III, 15 | időben mosolyog az egyik arca az egyik gyerekre s haragos
302 III, 19 | elkezdett róla beszélni, arca kigyúlt, szavai zománcot,
303 III, 25 | derekadat…~Bíborpirossá lett az arca, szemérmesen lesütötte szemeit,
304 III, 25 | Egyszerre letette õket, s arca, hangja szomorkás kedvtelen
305 III, 27 | megváltozott a hitelezõk arca. Újra kiderültek és mosolyogtak
306 III, 29 | már beszélni, roskadozott, arca el volt kékülve, szemei
307 III, 29 | viaszsárga keze alácsüggött, arca, alakja el volt takarva.
308 III, 36 | lennél oly szíves…~A gazda arca egyszerre meghosszabbodik,
309 III, 42 | kiadóhivatalban még meglehet…~Arca aggódóvá vált:~- Vigasztalhatlan
310 III, 42 | odalépett az asszony elé, sápadt arca egészen ki volt pirulva.~-
311 III, 43 | rémlett neki, mintha az arca beesett volna, mintha gödröcske
312 III, 46 | nagyasszony tisztes, mindig komoly arca majdnem mosolygóra indult
313 III, 46 | megvan-e a tehén? mindenik arca beszélte, hogy nincsen.
314 III, 49 | úgy tetszett nekem, hogy arca sápadt kissé s nincs rajta
315 III, 50 | szedrével bekenve maradjon az arca örökkön-örökké, ha csak
316 III, 53 | fejezi ki…~Garibaldi mosolygó arca egyszerre komollyá változott,
317 III, 56 | még a Tóth Gyula sovány arca is.~S ha már egyszer be
318 III, 59 | kinyílván az ajtó, a Kupka János arca volt látható. A szoba most
319 III, 59 | volt valamivel, s a Kupka arca is pirosabb valamivel, de
320 III, 61 | szendergett ott. Bánatos arca sokkal szebb volt így álmában
321 III, 64 | mindjárt hátra fordul az arca, s olyan csúf lesz, hogy
322 III, 64 | elmondta ezután másoknak, s az arca még mindig elöl van, de
323 III, 65 | tündöklõnek a mi kis Mariskánk arca, mert hát nevetni való is
324 III, 65 | Az öregember megrendült, arca annyira fel volt dúlva,
325 III, 66 | vitéz mosolygott, hanem Anna arca elsötétült e föltevésre.
326 III, 66 | járt-kelt a násznép között, arca sápadt volt, mint a liliom;
327 III, 66 | menyegzõi lakomához.~A király arca elkomorodott.~- Urak - mondá
328 III, 73 | országra haragudjék. Az arca, mint mondom, valóságos
329 III, 74 | Meggörnyedve járt már akkor, arca sápadt volt, orra vörös,
330 III, 83 | valami végzetszerû. Az arca szép férfias és mégis visszataszító.
331 III, 87 | egyforma.~Komoly volt az arca, s amint gyöngéden lerázta
332 III, 94 | Strong kapitány kedélyes arca éppen nem árult el semmi
333 III, 94 | te viselheted.~Az asszony arca most fehér lett a fölindulástól.~-
334 III, 95 | elvörösödött, orra, homloka, arca fáklyaszín lett. Érezte,
335 III, 96 | özvegyet, pozsgás piros arca volt, mint a pogácsa-alma,
336 III, 100| Valami ez, Titli!~Húsos arca kigyúlt, jóságos derû ömlött
337 III, 102| elém tûnt kigyúlt, bõsz arca, azt hittem, elájulok az
338 III, 102| összeszorítá, mialatt az arca olyan sápadt lett, mint
339 III, 108| uramnak), s olyan annak az arca, mint a tejbe mártott rózsa.
340 III, 108| akkorra már a szegény leány arca volt sápadt és az övé bíborpiros.~-
341 III, 110| ki tudja hol kóborolt.~Arca megfehéredett, hol újra
342 III, 110| egypárszor vizet ivott, s arca folytonosan sápadt maradt;
343 III, 112| felállott a principális és arca egyszerre mosolygóvá lett,
344 III, 115| belebotlik (nagyon útban van az arca is, az erszénye is), s elveszi
345 III, 116| elborult egy kicsit az arca:~- Ejnye, de hideg csókod
346 III, 120| dülledtek, haja szurtos, arca pedig nem látott már borbélyt
347 III, 122| kerületet árul.~Ónszínû arca kiderül, s élénken vágta
348 III, 124| Te kerületet akarsz?~S arca egyszerre zordon kifejezést
349 III, 124| Elémbe jött az ajtónál, s arca merõ mosoly volt.~- Jó reggelt,
350 III, 128| a derék öreg cseléd. Az arca meg volt erõsen feketedve
351 III, 138| De mégis lehetetlen.~Az arca olyan fekete volt mint a
352 III, 140| ott az asztalodon?~János arca egyszerre elkomorodik, ráncos
353 III, 144| Túlságosan ki volt pirulva az arca mind a kettõnek. Az öregasszonyok
354 III, 144| leány, de bánatos volt az arca, nem mosolygó, a fejét is
355 III, 146| kivehettem, kellemes hosszúkás arca. Egy pillanatra megállt,
356 III, 146| tetszett, mintha sápadt kis arca a könnyeken át diadalmasan
357 III, 146| egészen el volt torzulva az arca), s a kockás kendõbe, mely
358 III, 148| az özvegyet, szép, piros arca volt, mint a pogácsa-alma,
359 III, 148| töltötte. Sötét volt az arca, ki tudja, mit gondolt hozzá.~-
360 IV, 1 | szeme elég kifejezõ ugyan, arca lágy, kedves, de az orra
361 IV, 1 | összeráncolta szigorúra, s arca átpirult egy kicsit. Illett
362 IV, 1 | Csodálatosan megváltozott. Arca teljesebb, pirosabb lett,
363 IV, 1 | nevettetõ, vigyorgó volt a pufók arca.~- Visszamegyek… Azért is
364 IV, 3 | elõbb állt.~A kis szeszélyes arca lángba borult.~- Ez már
365 IV, 4 | fehér volt a gondoktól, az arca is fehér volt az álmatlanságoktól.
366 IV, 10 | nevezték. Hideg, száraz arca volt, semmitmondó szemei,
367 IV, 30 | barna Aróta rezzent össze, s arca vérvörösre gyúlt.~- Hogyan,
368 IV, 30 | büszkébben emelte föl a fejét, s arca a diadal fényétõl sugárzott.~-
369 IV, 34 | ingecskéjében. Kövér pufók arca mord kifejezést öltött,
370 IV, 37 | Galábocson.~- És?~- Semmi több.~Arca elhalványodott, s szemei
371 IV, 38 | kiderült a Menenges ördögi arca, kinyitá a börtön ablakát,
372 IV, 59 | meresztett rá, mialatt az arca papírszínûre vált.~- Feljelenteni! -
373 IV, 61 | sovány, nyurga, penész színû arca úgy nézett ki, mint egy
374 IV, 61 | szerencsétlenség a maga arca. Még jóra is fordulhat.
375 IV, 61 | emberke hízni kezdett, s arca napról napra emberibb formát
376 IV, 62 | Összefonta kezét mellén, s arca hirtelen kedélyes kifejezést
377 IV, 69 | elõttem bágyadt, szögletes arca, ingerlõ hajlott álla. A
378 IV, 81 | penész szín girbe-gurba arca gúnyos becsmérlõ kifejezést
379 IV, 83 | borotvált szakállú ember (arca tele volt bibircsekkel,
380 IV, 85 | túlságosan ki volt pirulva az arca mind a kettõnek. Az öreg
381 IV, 85 | leánygyermek, de bánatos volt arca, nem mosolygó, a fejét is
382 IV, 87 | tudtam most már. Amit az élõk arca el nem árult a helyzetrõl,
383 IV, 95 | Gáthyné szíve megdobbant. Arca lángba borult, majd elhalványodék.~-
384 IV, 97 | szerencsétlen fiam iránt.~Vankovics arca csupa mosoly lett egyszerre.~-
385 IV, 97 | Gábel professzor úr.~Az arca piros volt, mint a bíbor.
386 IV, 97 | gonosz! Ily fiatalon.~A leány arca olyan lett, mint a láng.
387 IV, 97 | lejöhettünk a karzatról, édesanyám arca sugárzott a boldogságtól.~-
388 IV, 103| Milyen harmatos volt annak az arca, milyen édes a kacsintása,
389 IV, 105| észrevettem, hogy szemöldöke, arca ki van festve.~- Ez jó gyerek -
390 IV, 111| Bikába«! Az öreg Pakas arca olyan vörös lett a megdicsõüléstõl,
391 IV, 117| gyûjjön rá arra a gazemberre!~Arca kipirult, ajka reszketett
392 IV, 118| bajusza csurgóra állt, szemei, arca, még a tokája is ragyogott
393 IV, 119| szemei vidoran ragyogtak, arca szépen kigömbölyödött.~A
394 IV, 121| már eszembe jutott dúlt arca, tétova szemjárása, visszás
395 IV, 122| Erre kiderült az õsz férfiú arca és örömmel felelt:~- Ez
396 IV, 126| Kotyogó becsületes, ráncos arca elsápadt. Az összecsoportosult
397 IV, 128| afféle nedvben úszó szem. Arca, ha nevetett, meghorpadozott
398 IV, 128| nem volt sem piros kerek arca, mint Eszterkének, sem gödröcskéje,
399 IV, 140| szobában lakott. Érdekes arca halavány volt és unott kifejezéssel
400 IV, 140| szomorúbb lett. Halaványabb az arca, unottabb a tekintete és
401 IV, 142| teste, hosszúkás szeplõs arca elsápadt, s homlokán halálos
402 IV, 142| Kelemen a vállait vonogatta; arca egészen el volt butulva,
403 IV, 146| barátunk teljesen átváltozott, arca mintha kigömbölyödött volna,
404 IV, 146| rozzant bárkát, mialatt arca alakja ismét más formát
405 IV, 146| Gyula virágját, miközben arca kigyúlt, mint a fáklya.~
406 IV, 146| Kedves szép Mariskám!«~Arca átszellemült, szemei fényben
407 IV, 148| izgatottságában a jelenet alatt. Egész arca égett.~De ki is kapott otthon
408 IV, 148| szelíd, alázatos volt az arca.~A nagyasszony keményen
409 IV, 148| büszkén Debernekyné s halovány arca kipirult -, aminõ lenni
410 IV, 152| szemecskéi lázban égtek, halovány arca kigyúlt, mint a fáklya és
411 IV, 152| fognád a kezemet.~Ancsurka arca lángba borul.~- Ne izélj,
412 IV, 152| összevissza volt hasogatva az arca.~- Semmi - felelte vontatottan,
413 IV, 152| ablakban a Barcsóné olajszín arca villant meg. Egészen olyan
|