Rész, Fejezet
1 1, 1 | vadul a kalapját, az egyik kezét szívéhez szorítja, hogy
2 1, 1 | öreg, õsz hajú embert, aki kezét összetéve könyörög életéért
3 1, 1 | hozzáhajolt és megcsókolta a kezét.~Milyen jó, hogy sötét volt,
4 1, 1 | fajzatja! - igyekezett elkapni kezét Gyurka bátya - mert mindjárt
5 1, 1 | elsápadt, kiejté kedvese kezét a magáéból, s felemelkedett
6 1, 2 | székrõl s kikereste az ügyvéd kezét valahonnan nadrágzsebébõl,
7 1, 2 | borult mindkét orcája, s kis kezét önkéntelenül szakítá ki
8 1, 2 | megfogta a reszketõ leány kezét.~Stofi kikereste a kocsiban
9 1, 2 | Sásdy megszorította Kálmán kezét.~- Okosan beszélsz! Bejöhetsz.~
10 1, 2 | lehajol és megcsókolja az ifjú kezét, azt a kezet, amelyen még
11 1, 2 | volna meg, úgy kapja el kezét az esküdt, s szalad ki a
12 1, 2 | megfogta kesztyûtlen barna kezét, és - megcsókolta.~- Ah,
13 1, 2 | izzadó homlokára nyomta kezét, mintha onnan szeretett
14 1, 2 | székérõl s nyújtotta feléje kezét.~- Isten hozta, öreg úr!
15 1, 2 | joga megfogni az uraság kezét, ha »váltó« van benne; az
16 1, 2 | váltó« van benne; az üres kezét nincsen joga megfogni. Dávid »
17 1, 2 | Gelbstein füléhez, s mialatt két kezét barátságosan megfogta, suttogva
18 1, 2 | melegebben szorította meg kezét.~De Gelbstein erõszakosan
19 1, 2 | Ajánlom magamat, csókolom kezét, lábát!~Azzal kiment az
20 1, 3 | nagyot botlik, s eltöri a kezét, annak a balsors az oka,
21 1, 3 | holló májával nem kenné meg kezét.~Abban a könyvben aztán
22 1, 3 | kofánál s ahogy úgy oldalvást kezét felemelte, »isten úgysegélje«
23 1, 3 | onnan nyújtogatta kérges kezét a szép Kati felé, melyet
24 1, 3 | hátulról valaki megfogja a kezét és egy csókot ejt rá.~Kurta
25 1, 3 | És mintegy önkéntelenül kezét befelé fordítá, nehogy leguruljon
26 1, 3 | arcát kötényével s egyik kezét szívéhez szorította, hogy
27 1, 3 | szemeit, odaszorítván mindkét kezét szíve tájékára. Hadd szakadjon
28 1, 3 | Márton uram: nyújtsa ide a kezét, hadd szorítsam meg.~És
29 1, 3 | elõszedte a nadrágzsebébõl a kezét és elkezdte vele dörzsölni
30 1, 3 | Végighanyatlott egy kereveten és kezét izzó homlokára tapasztá.~»
31 1, 3 | fel, megszorítani a jött kezét.~- Isten hozott, Árpád!~
32 1, 4 | Kalap uramnak, megfogta kezét és hosszan, szótlanul nézett
33 1, 4 | eldadogott valamit és szorongatta kezét… Mégis hatalmas az Isten!
34 1, 4 | az Isten! Íme nyújtja már kezét, leemelni a nagy terhet….~-
35 1, 4 | Tudja-é, hogy leányom kezét kéri meg levelében?~Miklós
36 1, 4 | rohant be s megfogta neje kezét, midõn az éppen a legügyesebb
37 1, 4 | is megfogta az öreg merev kezét. Különben nincs mit aggódni…
38 1, 4 | gyöngéden megfogta kis kezét, és meg nem állhatta, hogy
39 1, 4 | gondol? - rebegé zavarral, de kezét vissza nem vonta. - A nagy
40 1, 4 | fiskális úrtól, melyben leánya kezét kéri meg.~Az orvos fejét
41 1, 4 | beleegyezett, odaadta Erzsike kezét Fogtõy Mártonnak. Ez volt
42 1, 4 | nagyon helyesen, engedje kezét megszorítanom… de a beleegyezés
43 1, 4 | megfogta merev, lecsüngõ kezét és megcsókolta.~…Mintha
44 1, 4 | lépett hozzá és megszorította kezét.~A leány fölsikoltott. Fogtõy
45 1, 8 | Tudja-e, hogy a lányom kezét kéri meg levelében?~Lupcsek
46 1, 8 | rohant be s megfogta neje kezét, midõn az éppen a legügyesebben
47 1, 8 | is megfogta az öreg merev kezét. Majd ezeket tette még szavaihoz: -
48 1, 9 | engem megcsalni.~A rabló kezét nyújtotta Bornemiszának,
49 1, 9 | engesztelésül elkezdi a kezét nyalogatni. A kéz véres
50 1, 9 | ünnepélyesen szívére tette kezét.~- Esküszöm, hogy nem kíváncsiság
51 1, 9 | megkereste a sötétben barátja kezét és melegen megszorongatta.~-
52 1, 9 | ellenállás dacára megkapta kezét s elkezdé olvasni a pulzus-verést:~-
53 1, 9 | szempillantásban hozzám ugrott, kezét fölemelte, arcul ütött és
54 1, 9 | Kléner úr élénken szorítá meg kezét, aztán az orvossal és Krupicsekkel
55 1, 9 | engem megcsalni!~A rabló kezét nyújtotta Gergének, azt
56 1, 9 | Chalupka elé, s vállára tette a kezét. ~- Quo modo stat Hungaria? -
57 1, 10 | elvált Graczától, megfogta a kezét és negyedóráig rázta búcsúzóra,
58 1, 10 | Borka a könnyeket, s azt a kezét, amellyel kitörülte, egyenesen
59 1, 11 | megszûnt pislogni, és az egyik kezét olyan édesdeden rázogatta,
60 1, 11 | fogok.~- Úgy? - kiáltá, kezét katonásan a csípõjére vágva. -
61 1, 11 | arcát, végigsimítá vizes kezét tiszta ragyogó homlokán,
62 1, 11 | talán Ámor is lökdöste a kezét és szurkálta hátgerincét
63 1, 12 | csípõjére vágta az egyik kezét, mintha az fölösleges lenne,
64 1, 12 | kapacitáltatni, megfogta a fiú kezét gyöngéden.~- Jaj, de hideg
65 1, 12 | melegen megrázva a Pista kezét -, benned sok szív van:
66 1, 12 | mindenáron megnyerni az Ágnes kezét, nem akart semmi olyat tenni,
67 1, 12 | nemesember. Szeretném a kezét megszorítani, ha idõnk lenne
68 1, 12 | előlépett erre, s kinyújtotta a kezét, hogy megszorítsa a Magdayét,
69 1, 12 | Bercsényi visszarántotta a kezét; sötét árnyék vonta be csontos,
70 1, 13 | megállj! Egy zsandárnak adja a kezét. Egy zsandárnak! Azt a kezet,
71 1, 13 | megszorítá a Druzsba úr megütött kezét. - Nem, nem érdemlem meg,
72 1, 13 | vendégét.~Druzsba úr rátette kezét az ajtókilincsre, mire egy
73 1, 13 | domus felé nyújtá reszketõ kezét, mohón, mint a vízbe fúló.~-
74 1, 13 | Druzsba úr megragadta a kezét.~- Gyere innen, itt hallgatnak
75 1, 14 | S erõszakosan megfogta a kezét.~Szép kert volt ez: nagy
76 1, 14 | Altorjay egy székbe roskadt, kezét halántékára tapasztva.~-
77 1, 14 | kacajjal nyújtá feléje a kezét:~- Szervusz, Pista! Quo
78 1, 14 | lesújtó, rideg tekintettel, s kezét izgatottan ereszté le a
79 1, 14 | lehetetlenség volt, mert az Altorjay kezét összekötözték a doktorok.
80 1, 14 | csípõjére tette az egyik kezét.~- Megyünk, asszonyom, azonnal
81 1, 14 | Így, hátra kell kötni a kezét. Majd bevallod a bíró elõtt.
82 1, 14 | megszorongatta a gyilkos kezét.~V. Az ítélet~A tanúkihallgatások
83 1, 15 | bátyámuram!~S sovány két kezét gépiesen nyújtotta oda a
84 1, 15 | kegyelmed felé nyújtá a kezét. Jöjjön közelebb Frangepán
85 1, 17 | rajta, kihúzta alóla a jobb kezét s megfenyegette vele az
86 1, 17 | anyó csontos vállára tette kezét.~- Akarsz még valamit, Kristóf
87 1, 17 | kormányzó vállára tette a kezét:~- Nagy oktondi vagy te,
88 1, 17 | vidáman nyújtotta feléje kezét:~- Eljöttem, grófnõ, hogy
89 1, 17 | kevélyre, s fölszedte két kezét parasztosan a csípõire:~-
90 1, 17 | piros lett), hát rátette a kezét valaki (Lubomirszky fehér
91 1, 17 | De mondd csak, ki tette a kezét arra az asszonyra?~- Hajolj
92 1, 18 | édesdeden, száraz, kiaszott kezét mellén keresztbe fonva.
93 1, 18 | mosolygott, és odanyújtotta a kezét.~Mintha csak egy meleg,
94 1, 18 | értem.~Összekulcsolta a kis kezét rimánkodva:~- Ne vesztegesse
95 1, 18 | Melegen megrázta a csendbiztos kezét.~- Köszönöm a szíves fáradságot.
96 1, 19 | amelyre a parancsnok teszi a kezét. Tilos az idegeneknek.~Waldeck
97 1, 19 | elõbb odajárult az úrnõ kezét megcsókolni, csak azután
98 1, 19 | hogy ilyenkor meg nem vágta kezét a sarlóval) s ha szerét
99 1, 20 | megszorítva a kenyerespajtás kezét.~S valóban, mindjárt a mézesnapok
100 1, 20 | Moronyi vállára tette a kezét, kérõ szemeivel, meleg szavával: »
101 1, 20 | a fejével bûnbánóan és a kezét nyújtotta Moronyi felé.~-
102 1, 20 | Moronyi is odanyújtotta a maga kezét elérzékenyülten, boldogan.~-
103 1, 20 | vasútról, hogy történt az?~Kezét a Moronyiéba tette, olyan
104 1, 22 | csípte meg a Gál János uram kezét, s az egyszerre dagadni,
105 1, 22 | No, hát mutassa azt a kezét.~Gál uram szó nélkül odanyújtotta
106 1, 22 | odanyújtotta nagy lustán a fájós kezét.~- Fáj-e nagyon?~- Meglehetõsen -
107 1, 22 | le kell vágni az egyik kezét.~- Az én kezemet? - kérdé
108 1, 22 | Mire?~- Hogy engedje a kezét levágni.~- Szent Isten!
109 1, 22 | levágni.~- Szent Isten! a kezét?~A menyecske olyan fehér
110 1, 22 | csípõjére tette az egyik kezét negédesen, kihívóan, a másik
111 1, 22 | ember, ha el nem vágom a kezét. S magát is csodálom, Gál
112 1, 22 | fizetnie, akár vágom le a kezét, akár nem. Hát bizony kár
113 1, 22 | kezecskéit:~- Engedje levágatni a kezét, apuka!~- Engedje! Engedje! -
114 1, 22 | doktornak az egészséges kezét búcsúzásra, úgy félvállról
115 1, 22 | hogy nem engedte a kend kezét elvágatni. Hát kendnek nem
116 1, 23 | megszorongatván mind a két kezét:~- Szép volt, jaj de szép
117 1, 23 | végighúzogatta kis, puha kezét tar koponyáján.~- Nincs
118 1, 23 | hogy a leheletét éreztem. Kezét rátette a vállamra. Egész
119 1, 23 | képesnek, vakmerõen megfogtam a kezét:~- Szóljon, csak egy szót
120 1, 23 | levél?~Nem felelt, de a kezét se húzta ki az enyémbõl,
121 1, 23 | nagyapámnak a száraz, eres kezét búcsúzásra:~- Ah, a lucerna…
122 1, 23 | csípõjére vágta az egyik kezét, a másikkal a csipkés keszkenõjét
123 1, 23 | barátságosan megrázta a nagyapám kezét, engem atyafiságosan hátba
124 1, 24 | áll már elõtte, megfogja a kezét és megcsókolja; a kis kéz
125 1, 24 | Megállj csak - kiáltám, a kezét megragadva -, eszerint a
126 1, 25 | húzódott hozzá és a puha kezét a maga nagy tenyerébe vette -
127 1, 25 | Hamburgban.~Az asszony elhúzta a kezét és újra elaludt… azaz befordította
128 1, 25 | ragadta meg az asszonya kezét.~- Velem jössz - hörgé dacosan. -
129 1, 25 | mindig görcsösen fogva a kezét.~- Ahogy te akarod - és
130 1, 25 | meg kellene aranyozni a kezét), mert a grófné szemét,
131 1, 25 | kinyújtván piszkos, szőrös kezét Molnár Pál felé, hogy az
132 1, 25 | megrázván az öreg finom fehér kezét, nagy konfidenciával:~-
133 1, 25 | emberük, s nyájasan nyújtá kezét a két parasztnak.~- Engem
134 1, 26 | értelmet árultak el, jobb kezét fekete selyemkendõvel felkötve
135 1, 26 | az én németem), de hogy a kezét megcsókolta, azzal õ holta
136 1, 26 | hogy az illetõ le nem veszi kezét a szemérõl, míg nincsen
137 1, 26 | Hüledezve ragadta meg a kezét.~- Az isten szerelméért,
138 1, 27 | keresztbe?~Az egyikbe bedugta a kezét - hát még meleg volt, mint
139 1, 27 | fölkelt, és csípõre rakva kezét, negédesen illegette magát.~-
140 1, 27 | pillanatnyi tétova. Kiszakítsa-e kezét a báróéból és fusson, vagy
141 1, 27 | huppanni a sárba, ha por belepi kezét útközben. Végre se bírtak
142 1, 27 | hogy a Szent István jobb kezét se õrzik jobban Budán, mint
143 1, 27 | mint ahogy a Gilagó bal kezét fogják õrizni Kékkõig. Hanem
144 1, 27 | Balassa melegen rázta meg a kezét.~- Ön derék ember hadnagy
145 1, 28 | utca felõl; összerezzent, kezét ijedten emelte a füléhez,
146 1, 29 | csípõjére tette az egyik kezét kihívóan.~- Tudom én, mit
147 1, 29 | volt iránta. Fogd meg a kezét és vezesd egyszerûen az
148 1, 29 | ágyba. A Zsuzsi fogta a kezét, úgy vezette. De milyen
149 1, 29 | többet.~Odanyújtotta a kis kezét békülésre.~- Nem, soha -
150 1, 29 | gyönyörûséget a bundába, s kezét ott is felejtette egy kicsinyég
151 1, 31 | mikor és hogyan mozdítsa a kezét. Ma, mikor a gép elvégez
152 1, 31 | láza.~Homlokára tapasztá a kezét, de elszomorodott, mert
153 1, 31 | hogy már valaki fogja a kezét? Talán az anyja vagy valamelyik
154 1, 31 | Valóban megindító volt; sovány kezét kitolta a párnák alul s
155 1, 31 | megállt a széke mögött, kezét a vállára tette.~Megrázkódott,
156 1, 31 | húzódott az unoka mellé, kezét a vállára nyugtatva, Vince
157 1, 31 | Kupolyi arca átszellemült. Kezét imaszerûen összetéve mellén,
158 1, 32 | báró odanyújtotta finom kis kezét, amely reszketett a kasznáréban:~-
159 1, 32 | a szájára tapasztotta a kezét.~Hanem mikor aztán a lengyel
160 1, 32 | ha megfoghatnák az egymás kezét, és a többi meg a többi.~-
161 1, 32 | mikor aztán megfoghatta a kezét, átnyalábolhatta a derekát,
162 1, 32 | király olyan erõsen rátette a kezét. Innen nézegette az eget.
163 1, 32 | szomorúan, lankadt, erõtlen kezét a bárónak nyújtva. - Megmentett
164 1, 34 | tisztelt barátomnak jobb kezét, Kolowotki Mátyás urat,
165 1, 34 | Isten áldja meg, papa!~A kezét nyújtotta, s szemeit elöntötték
166 1, 34 | csinál odakünn, nyalta a Kati kezét, ráugrált, mintha vissza
167 1, 34 | kerek szákról, melyen ült, s kezét az Apró karjára ereszté
168 1, 34 | képviselõ és megkérte a leánya kezét, de az esetre nézve még
169 1, 35 | fitymálva rázogatta a jobb kezét.~- Akkor aztán nem igen
170 1, 35 | megrázta a báró nagy csontos kezét kordiálisan, míg ellenben
171 II, 1 | öreg János bácsi reszketõ kezét s megindult, szomorú hangon
172 II, 1 | megcsókolta hideg, merev kezét s felvoná ujjára a gyûrût,...
173 II, 2 | megszorította némán, melegen a kezét.~Olyan sokat tud a néma
174 II, 2 | akit ha meglát, mind a két kezét kitárja, hogy - megölelhesse.~
175 II, 2 | ellágyult, mikor az õsz férfiú kezét szorítá meg: egy szegény
176 II, 2 | szorítá meg: egy szegény ördög kezét, aki nem harcol birtokaiért,
177 II, 2 | hozzá, ki megölelni, ki kezét megszorítni sietett, egyik
178 II, 3 | szívélyesen megszorítá Laci kezét s még maga segített õt betakarni
179 II, 3 | hálószoba ajtajához s véres kezét odanyomta a kilincsre.~Mennyire
180 II, 3 | ágyához s megragadta lecsüggõ kezét.~- Mari!~A szép barna asszony
181 II, 4 | Láttam, hogy szorongatta a kezét az elõbbi négyesben. De
182 II, 4 | mosolyog, sõt még talán a kezét is megszorította.~Borzasztó!~
183 II, 4 | mellé, megfogta gyengéden kezét.~A szép Saroltát valami
184 II, 5 | hozzátörülte elõször mindkét kezét a nadrágjához, csak aztán
185 II, 5 | Kubacsek. - Nyújtsa ide kezét, teens fiskális úr.~- Ahá!
186 II, 5 | odanyújtotta izmos hosszú kezét az öregúrnak s egy erõteljes
187 II, 5 | érzetének súlya alatt, Pilászi kezét tördelte, Kubacsek meg úgy
188 II, 6 | kegyetlenül megharapta jobb kezét.~No, de ilyen a világ is!~
189 II, 6 | kollega.~Azzal odanyújtotta kezét Sramko bácsinak, de az nem
190 II, 8 | az? Még egyszer megfogtam kezét s széthúztam ujjait.~Hát
191 II, 9 | sugárzó boldog arccal nyújtja kezét Aladár felé, aki egy közönséges
192 II, 9 | megkérte szüleitõl Lórika kezét. Azt a kezet, amelyiken
193 II, 11 | elannyira, hogy az idején hitte kezét megkérni.~Nem tagadta meg.
194 II, 11 | még közelebb lépett hozzá, kezét lihegõ mellére tette, attól
195 II, 13 | megfogni, nehogy elvágja kezét.~- De azt mondja a példabeszéd: »
196 II, 13 | császár megszorítá a vezér kezét.~»Atyám! - mond csengõ hangján
197 II, 13 | körül, azután kardjára tette kezét. Egyszerre nesz hallatszott,
198 II, 14 | hátuljába mellém, az egyik kezét csípõjére tette, a másikkal
199 II, 19 | látogatóját s nyájasan rázza meg kezét.~- Apropó - kiált fel a
200 II, 19 | savanyú mosolyra fintorul, s kezét hidegen siet kihúzni felebarátja
201 II, 21 | üldözte, késõbb azonban kezét is nem egyszer emelte rá,
202 II, 24 | nyugasztá rajta nagy, kövér kezét, melynek egyik ujján vastag
203 II, 24 | szegény leány szívére szorítá kezét, hogy meg ne repedjen kíntól,
204 II, 24 | volt. Aladárt megismerte és kezét nyújtotta feléje, melyet
205 II, 26 | Ilonka azon percben, midõn kezét kinyújtotta, hogy a macskát
206 II, 26 | zsidóra -, nyújtsa be a kezét, Salamon bácsi!~- Jaj, vaj
207 II, 26 | nyújtsa be még egyszer a kezét!~Ilonka hirtelen megragadta
208 II, 26 | bolondságot követte el, hogy a kezét megcsókolta. Mennyivel többet
209 II, 32 | kérdé a nemes fejedelem, kezét mellére tevén. - Általános
210 II, 32 | azt, hogy valaha lányom kezét elérhesse.~- Nem, kegyelmes
211 II, 33 | ült és hálásan megszorítá kezét.~- Uram, önnek köszönöm
212 II, 33 | megsajnálta a gyermeket, megfogta kezét s megígérte, hogy hazavezeti.
213 II, 33 | anyjának. Az egyikben leánya kezét kérem, a másikban egész
214 II, 36 | lehajolt s megcsókolta a fivére kezét.~- Ne bolondozz, Harry,
215 II, 36 | áztatva az öreg Lemonin György kezét.~
216 II, 38 | félrevezeti. Nyújtsa ide a kezét, polgártárs, hogy megbocsát.
217 II, 38 | istenem - mondá Vilma, kezét szívére szorítva -, ez már
218 II, 39 | sikoltással ragadta meg anyja kezét.~- Anyám, édesanyám, ne
219 II, 40 | Ardon megkérte egy napon a kezét versekben, a régiségbúvár
220 II, 43 | arannyá neveli.~Az öregúr kezét nyújtotta a tanítónak.~-
221 II, 43 | A tanító szívére tette kezét.~- Örülök, nagyságos úr,
222 II, 45 | ha szabad lenne!~Katalin kezét nyújtotta, hogy fölemelje.~-
223 II, 48 | csókolta meg agg tanítója kezét...~- Nem érdemlem meg azt
224 II, 51 | gyönyörködnie, mert amint kiaszott kezét végigsimítá oldalán, nagyon
225 II, 51 | Klimpston!~Lamiel vidáman nyújtá kezét Mr. Klimpstonnak.~- Köszönöm,
226 II, 51 | Tiszteljen meg, sir, nyújtsa kezét jeléül annak, hogy nem neheztel.~-
227 II, 51 | Oh, oh!~Lamiel kiszakítá kezét a Dannerébõl s villámgyorsan
228 II, 51 | lesz kegyednek, ki szívét, kezét felajánlja...~- Az utóbbiról
229 II, 52 | nyájasabb, simulékonyabb. Kezét meg hagyta fogni, arcát
230 II, 54 | Balassa gróf végigsimítá kezét a kedves forró homlokon.~-
231 II, 55 | vendégét.~A tolvaj kinyújtja kezét s fenyegetõzve kiált rá:~-
232 II, 57 | kiáltá rekedten, hosszú kezét messzirõl sir Klarey felé
233 II, 57 | mereven, míg végre fölemelé kezét és a homlokára ütött.~-
234 II, 60 | nagyságos úr, csókolom a kezét, az egy nagyon becsületes
235 II, 60 | asszonyom, hogy merészkedik kezét rám emelni?~- Az vagyok,
236 II, 62 | bizalmasan vállára tette kezét.~- Én Frigyes Vilmos vagyok,
237 II, 65 | idejebeli svéd király võlegényi kezét.~- Igen, igen - szokta mondani
238 II, 65 | gróf pedig azt tette, hogy kezét nyújtá Butykosnak, s így
239 II, 66 | állott s szelíden fogta meg kezét. Most egyszerre az angyalt
240 II, 66 | angyal most ismét megfogta kezét s a sötétzöld tó partján
241 II, 66 | felelt e szavakra; megfogta kezét és sokáig járt vele a vidéken,
242 II, 69 | nadrágzsebébe mélyeszté egyik kezét, hol, mint mi gondoltuk,
243 II, 71 | pisztolyaimért.~A kísértet csontos kezét fölemelte - és megfenyegetett.
244 II, 72 | annak lehet fogalma, kinek kezét addig, míg õ egy jácint
245 II, 72 | képviselõ kérem meg az ön leánya kezét - szólt Péter izgatottan.~
246 II, 72 | menyasszony, odaígértem kezét - felelt az ridegen.~- Jól
247 II, 90 | arcát, megragadta Délibáb kezét s úgy rebegte neki:~- Jóvá
248 II, 95 | magához vette, csókolom érte kezét, lábát, áldja meg az isten
249 II, 99 | részével és megragadá a hölgy kezét.~- Akárkicsoda ön, isten
250 II, 99 | elrettenve kapta vissza kezét s ki akart futni - terembõl.
251 II, 99 | iránt, megrezzent, ha jött, kezét visszahúzta, mikor meg akarta
252 II, 99 | lelkesedve, és megfogta a leány kezét, hogy arra egy csókot nyomjon
253 II, 99 | vetett a remegõ nõre, ki kezét elfeledte visszahúzni, aztán
254 II, 99 | hangon mondá, Edith másik kezét gyöngéden levéve a kilincsrõl:~-
255 II, 99 | közben az ég felé, másik kezét lankadtan terjeszti ki a
256 II, 99 | Pál gyöngéden megfogta kezét, hogy megakadályozza.~Hangulatteljes
257 II, 101| valamit.~Némán megszorítottam kezét. Soha ember iránt még ennyi
258 II, 117| rázva meg õexcellenciája kezét.~- Csak önzõ vagyok, kegyelmes
259 II, 120| megveregette vállát és a kezét is megszorította.~- Gratulálok,
260 II, 120| a jámbor férfiúhoz és a kezét is megszorongatta. Az olyan
261 II, 123| Az egyik katona lehajolt, kezét szívére tette s ezt jegyzé
262 II, 123| lelkében, erõsen megmarkolják kezét. Az öreg szemei alatt kidagadnak
263 II, 123| felé. Rátette sovány, nagy kezét a kilincsre és ekkor jutott
264 II, 127| részével és megragadta a hölgy kezét.~- Köszönöm, köszönöm!~Majd
265 II, 127| elrettenve kapta vissza kezét s ki akart futni a terembõl.~
266 II, 127| iránt, megrezzent, ha jött, kezét visszahúzta, mikor az meg
267 II, 127| szólítsam ezentúl.~És megfogta kezét, hogy arra egy csókot nyomjon
268 II, 127| remegõ fehér liliomra, ki kezét elfeledte zavarában visszahúzni,
269 II, 127| vált hangon mondá, Mari kezét gyöngéden elrántva a kilincstõl:~-
270 II, 127| közben az ég felé, másik kezét lankadtan terjeszté ki a
271 II, 127| Kozenszky gyöngéden megfogta kezét, hogy megakadályozza.~...
272 II, 134| mellére térdelt.~Nagy, gyûrûs kezét ökölre szorítva, ütötte,
273 III, 1 | úr fölemelkedett s a két kezét színészies pátosszal nyújtá
274 III, 1 | megmarkolta a leány és a Csemez úr kezét, behunyta szemeit, s sötétben
275 III, 1 | kísérletekkel iparkodva kezét kitépni a Csutkás kövér
276 III, 1 | nekem adnád a Krisztina kezét. Oh, mennyire hasonlít szegény
277 III, 1 | Miklós mellé ugrott s parányi kezét az övébe tette.~- Nemde,
278 III, 1 | sírt, miért eresztette el kezét oly hirtelen, midõn viszontszerelmérõl
279 III, 1 | Miklós fojtott hangon, és kezét, melyet a leányka elfogadni
280 III, 1 | lépett tántorogva s két kis kezét fejére bocsátá.~- Miklós,
281 III, 1 | Csutkás úr a vaskos, szõrös kezét, mely most ónsúllyal bírt -
282 III, 1 | Ember! - mondá és a másik kezét is odanyomta. - Ne ízetlenkedj!
283 III, 1 | szeretem Krisztinát, én is kezét kérem öntõl…~Ünnepélyes
284 III, 1 | szólt Krisztina, apja kezét megragadva - meg kell mondanom
285 III, 1 | férfiúhoz« és melegen megrázni a kezét.~- Köszönöm - szólt -, de
286 III, 1 | bátorítólag szorítá meg bátyja kezét; de e bátorításra tán nem
287 III, 1 | Krisztinához, megfogta kis kezét és hozzátette elõbbi szavaihoz: -
288 III, 1 | majd a szívére szorítá kezét s úgy érzé, hogy hangja
289 III, 1 | Miklós az, most teszi a kezét a kilincsre; ha a kis kutya
290 III, 1 | fájdalommal siratja a végzet ádáz kezét, mely az édes pillanatot
291 III, 1 | arcától nyomban ríva fakadt. Kezét kiterjeszté Lapaj felé.
292 III, 1 | Nyugodtan lépett Agnisához s kezét annak vállára helyezvén,
293 III, 1 | engem megcsalni!~A rabló kezét nyújtotta Gergének, azt
294 III, 2 | rá Ágnes s eleresztette a kezét.~- Nem én… csak megrezzentem…
295 III, 2 | hátrább taszítá ködmönét s kezét elõvonván alóla, felemelte
296 III, 2 | egyik behunyta szemeit s kezét bágyadtan leeresztve, hallgatta
297 III, 2 | mi azt! - suttogá s kis kezét szívéhez szorította.~ ~PÉRI
298 III, 2 | Ni, bizony megvágja a kezét a sarlóval!) Olyan nyugtalanul
299 III, 2 | Szótlanul megfogta a kis Andris kezét s vitte magával végig a
300 III, 2 | láttam.~Csontos, bepólyázott kezét Galandáné kihúzta a dunyha
301 III, 2 | ellenzem tovább, megkérem a kezét.~Az aszkóros legény arcán
302 III, 2 | asszonyosan ráncba szedte s a jobb kezét méltóságosan csípõjére szorítá.~-
303 III, 2 | leány erõszakosan kiszakítva kezét, futott a Riska után hazafelé.~
304 III, 4 | látnám…~Csontos, bepólyázott kezét kihúzta a dunyha alól s
305 III, 5 | most az Isten a »másik« kezét.~Érzi is a súlyát. Bezzeg
306 III, 5 | Szótlanul megfogta a kis Andris kezét s vitte magával végig a
307 III, 8 | egészen levette róluk a kezét, s oda se nézett a fiatal
308 III, 19 | került ki?~Sóhajtva teszi rá kezét a cukrászbolt kilincsére,
309 III, 19 | tûnõdött. Remegve tette kezét a kilincsre. Benyitott.~
310 III, 24 | hogy a Bezerédj Ilonka kezét egy ármádiabeli dzsidás-kapitány
311 III, 25 | elkényeztetett mazna-hangon, a kezét bágyadtan hátraeresztve,
312 III, 25 | odaért. Belesápadt, mikor a kezét ki akarta nyújtani, hogy
313 III, 25 | ránézett.~Visszarántotta kezét, késõ már, észrevették,
314 III, 28 | megfogta a gazdag Sáfrány kezét s belecsapott.~- Tehát ebben
315 III, 29 | gyásztakaró alól lecsüggõ merev kezét s mikor így leszesz vele
316 III, 31 | rokon, anélkül, hogy csak a kezét nyújtotta volna a csavargónak,
317 III, 36 | látogatóját s nyájasan rázza meg kezét.~- Apropó! - kiált fel a
318 III, 36 | savanyú mosolyra torzul s kezét hidegen siet kihúzni felebarátja
319 III, 38 | azalatt meg is kérte a húgom kezét. Atyám lehetõleg rezervált
320 III, 39 | megsemmisülve rogyott össze s kezét halántékára tapasztva, félõrülten
321 III, 41 | tiltakozólag emelte föl jobb kezét.~- Ön hazudik! - kiáltá
322 III, 51 | farkcsóválgatással és a kezét kezdte nyalni.~- Íme, itt
323 III, 56 | megcsókolta a nemzetes asszony kezét.~S az érezte, hogy egy könnycsepp
324 III, 58 | örömmosollyal rázták meg egymás kezét.~- Az ördögbe is - szólt
325 III, 63 | hirtelen kihúzta az egyik kezét, s megütögette a homlokát,
326 III, 63 | megfogta a szép térdeplõ kezét, hogy fölemelni segítse.~-
327 III, 66 | Korogh János megkérte Anna kezét, az öreg Maróth azt mondta
328 III, 66 | Maróth hirtelen megragadta kezét.~- Jól mondod, õ vígan él,
329 III, 66 | tompán és odanyújtotta a kezét, melyet Maróth sokáig rázott
330 III, 80 | ambitusra, s összecsapta a két kezét ijedten.~- Spektábilis! -
331 III, 83 | használhatta itt a jobb kezét.~Mikor haza hozta, jó négy
332 III, 83 | Franciska is megütötte a kezét.~No, de meggyógyítják majd
333 III, 85 | ártatlan volt - hanem a hajdúm kezét nagyon érzékenyen vette -
334 III, 96 | asszony.~Lehajolt, megcsókolta kezét a jó tanácsért, s újra elvonultak
335 III, 96 | barátságosan szorongatta meg kezét a kapu alatt: »Hogy van,
336 III, 97 | és zavarral tolta vissza kezét.~- Mit csinál, Filcsik bácsi?
337 III, 100| egy fiú! - ismétlé Rikner, kezét a Titli könyökére téve. -
338 III, 110| Mihály, szép fiú, az egyik kezét elvesztette, de elegáns
339 III, 110| villát, hogy a törzstiszt kezét megrázza. - De sajnálatomra
340 III, 114| Én vagyok, Máli néni, kezét csókolom.~- Mi lelte, hogy
341 III, 115| fölágaskodtak.~- Vágd el a kezét! - parancsolá az alispán
342 III, 118| vidáman, Feri bácsi mindkét kezét megrázva.~Az ügyész ránézett,
343 III, 127| messzirõl, és nyájasan nyújtá kezét.~- Köszönöm - mondá szép
344 III, 128| Mosolynak kellett annak lenni.~A kezét megmozgatta, s az egyik
345 III, 137| székbe kapaszkodott, a másik kezét kiterjeszté, s elkezdett
346 III, 141| összeütötte a bokáját, s kezét katonásan a fejéhez emelte.~-
347 III, 144| vérével megkenné valaki a kezét, az elemelhetné a könyvet.
348 III, 144| Fruzinka, két kis fehér kezét összetéve szépen.~- Mindnyájan
349 III, 148| asszony!~Lehajolt, megcsókolta kezét a jó tanácsért, s újra elvonultak
350 III, 148| onnan, akár innét. Sõt a kezét is megengedte néha, hogy
351 III, 148| szájszegleteit, s visszahúzta kezét a feléje nyújtott baráti
352 III, 148| arra, hogy az embernek a kezét el ne fogadd?~Ezt enyelegve
353 III, 148| ügyûségbõl vonja vissza kezét a csendbiztos. Nem merte
354 III, 148| Õ árult el?~- Nem tudom.~Kezét halántékára tapasztá, s
355 III, 148| estére lehet itt.~A jelölt a kezét tördelte.~- A nép azonban
356 III, 148| barátságosan szorongatta meg kezét a kapu alatt: »Hogy van
357 III, 148| susogta elborulón Dorogi, kezét a szívére nyomva. - Az a
358 IV, 7 | fölcsillogott, kinyújtotta aszott kezét, hogy a fiáét megszorítsa.~
359 IV, 13 | akarok halni.~Megfogtam a kezét barátságosan.~- Ne tegye
360 IV, 13 | felemelte a lábát, és két kezét kétségbeesve kitárta.~Úgy
361 IV, 35 | nagyot halljon, az egyik kezét (az egyik alispánt) elvágták,
362 IV, 45 | élénken terjesztette ki a kezét, hogy belecsapja a vevõébe,
363 IV, 47 | Akadémia is levette róla a kezét. Nevették ezentúl.~Örömtelen
364 IV, 48 | kegyedet, kisasszony, s kérem a kezét.~- Én is szimpatírozom önnel,
365 IV, 48 | baltát, és vágja le vele a kezét.«~A katona abban a szempillanatban
366 IV, 48 | szekercét, és levágta vele a kezét… hát már most, mondja meg
367 IV, 48 | sas-rendért a fejszével elvágta a kezét, bátorság volt-e vagy hiúság -
368 IV, 48 | eljött, Boriska megfogta a kezét, s csupán azt kérdezé szemérmesen,
369 IV, 51 | szaporán a nyelvecskéje, s kezét a csípõjére rakta -, inkább
370 IV, 62 | lapját járatni.~Összefonta kezét mellén, s arca hirtelen
371 IV, 68 | s ha térdig koptatja is kezét, lábát, megkeríti.~Nyakába
372 IV, 68 | rendõrtiszt, és a vállára tette kezét.~- Miféle modor ez? - riadt
373 IV, 81 | asztalok figyelmét, nagy szõrös kezét tehát gyorsan a szája elé
374 IV, 84 | egész készséggel nyújtá kezét, hogy fölsegítse a lesújtott
375 IV, 84 | Azután megfogta a beteg kezét, s komoly arccal szeme közé
376 IV, 84 | tuskó« nagyon megütötte a kezét. Ez már több volt, mint
377 IV, 85 | vérével megkenné valaki a kezét, az elemelhetné a könyvet.
378 IV, 85 | rimánkodik Fruzinka, két kis kezét összetéve szépen.~- Mindnyájan
379 IV, 92 | éppen az a célom, hogy a kezét kérjem meg tõled, azok után…~-
380 IV, 96 | fõbíróné csípõjére tette kezét, látszott, hogy egy hosszabb
381 IV, 97 | Belehalok, megõrülök.« Kezét a fejemre tette, s végtelen
382 IV, 97 | habozva eresztette el a két kezét, mint két letört virágágat.~-
383 IV, 97 | kackiásan csípõjére tette kezét. Abban a hitben volt, hogy
384 IV, 101| másik lehajolt hozzá, hogy a kezét megcsókolja: visszavonta,
385 IV, 103| ezüstpénzt. Összeszorította kis kezét ökölre és a kidudorodó ujj-csuklókra
386 IV, 113| s Keve vezér tette rá a kezét.~Nagyfontosságú leginkább
387 IV, 117| Aurélia hirtelen felugorva s kezét csípõjére vágva parasztosan. -
388 IV, 118| kérdém.~- Megjött az éjjel, kezét csókolom, telegráfon. Bizony
389 IV, 119| hogy a Szent István jobb kezét akképpen becsülje, ahogy
390 IV, 119| mert a Szent István jobb kezét nem szabad Budáról elvinni,
391 IV, 127| ezüstpénzt. Összeszorította kis kezét ökölre és a kidudorodó ujj-csuklókra
392 IV, 127| Tuhutum fia Moglout tette rá a kezét, s vagy négyszáz évig bírta
393 IV, 127| melegen szorongatta meg a kezét:~- A kend vármegyéje a legkülönb.
394 IV, 128| kacsingat rá s nyújtja feléje a kezét stb.”~Reggelre így jelent
395 IV, 128| aki Anglia felé nyújtja kezét.~Nemsokára feljött az öreg
396 IV, 137| Mert mindjárt rátenné a kezét a király. Hanem a nénéd
397 IV, 142| már bele nem ártja többé a kezét. Hadd csináljon vele valamit
398 IV, 142| bolondozzon, mert megharapom a kezét.~- Ha nem félteném az üdvösségemet,
399 IV, 149| egyiknek sem adta oda a kezét: »Elég volt egyszer - mondogatta -,
400 IV, 152| löktem el a felém nyújtott kezét.~Kilenc órakor tárgyalásom
401 IV, 152| már a törvény is rátette a kezét, most már vége van: mikor
402 IV, 152| cvikker a nagy kacajtól s kezét felemelve dõl hátra:~- No,
|