Rész, Fejezet
1 1, 1 | Jancsi reszketve takarta el szemeit kezével, majd meg imára
2 1, 1 | aztán ijedten mereszté szemeit a katonára. Tudj’ az ördög…
3 1, 1 | gondolkozik, addig õ az Erzsike szemeit bámulja. Az aztán az igazi
4 1, 1 | makrapipa a szájából s befogta szemeit az édes álom, miután elõbb
5 1, 2 | három esküdt kérdõleg szegzé szemeit az ügyvédre; Kálmán és Béla
6 1, 3 | szomszéd, miközben vörhenyes szemeit dörzsöli, kiméri kinek-kinek
7 1, 3 | Tudom, ki is vájná kend a szemeit s kiütögetné a fogait rendre -
8 1, 3 | akaratából be találja hunyni szemeit Márton gazda, akár pipára
9 1, 3 | most már megismeri és a szemeit lassan behunyja, mintha
10 1, 3 | közt, körüljártatta szürke szemeit figyelmesen, megtörülte
11 1, 3 | nagyon szeretem.~És behunyta szemeit, odaszorítván mindkét kezét
12 1, 3 | elkezdte vele dörzsölni a szemeit.~»Az ördögbe, benne vagyok
13 1, 4 | kellemes jelenséget és lesüté szemeit.~Egy férfi, ki lesüti fejét
14 1, 4 | Többé ugyan feléje sem néz. Szemeit lesütve, szép kis fejét
15 1, 4 | s behunyta vérben forgó szemeit. Gondolkozni akart, egy
16 1, 4 | egyszerre elsápadt, s nagy kék szemeit esdõleg emelte férjére.~-
17 1, 4 | villogó, haragtól szikrázó szemeit merõn függesztve a kérdõre.~-
18 1, 4 | kísértetfogdosás, minélfogva behunyván szemeit és áhítatos kereszteket
19 1, 4 | esküszöm.~A beteg becsukta szemeit és összeszorítá fogát, aztán
20 1, 4 | halálos ágyon?~- Én fogtam be szemeit - felelte Miklós nyugodtan.~
21 1, 4 | öntötte el az öreg vonásait. Szemeit hálateljesen emelte az égre,
22 1, 8 | vonást; mikor rám szegezte szemeit mosolyogva, egy régebbi
23 1, 8 | irtóztatóan marni kezdte valami a szemeit. Fölordított fájdalmában,
24 1, 8 | s behunyta vérben forgó szemeit. Gondolkozni akart, egy
25 1, 8 | egyszerre elsápadt, s nagy kék szemeit esdõleg emelte Bikére:~-
26 1, 8 | kísértet-fogdosás, minélfogva behunyta szemeit és áhitatos kereszteket
27 1, 8 | ismersz?~Az öreg kinyitotta szemeit egy percre, nyelve sebesen
28 1, 9 | Matyej…~Matyej behunyta a szemeit és úgy bólintott nagy fejével,
29 1, 9 | Bornemisza uram megkente szemeit a Szent-György napján, vagy
30 1, 9 | is kicsordultak. Mikor a szemeit kitörölgette olajos zsebkendõjével,
31 1, 9 | rogy a földre, s behunyja a szemeit, hogy ne lásson semmit abból
32 1, 9 | igazságszolgáltatás nyitott szemeit és szimatoló orrát el nem
33 1, 9 | csodálkozva mereszté szép szemeit az idegenre s kérdõleg fordult
34 1, 9 | fölemelte elhomályosodott szemeit, de amint megpillantá az
35 1, 9 | fürkészõleg pihentette rajtam szemeit.~- És most ide figyeljen,
36 1, 9 | majd hirtelen lekapta rólam szemeit. Úgy látszott, erõs tusát
37 1, 9 | vagyok.~Bornemisza szúrós szemeit Kléner úrra emelte.~- Igenis,
38 1, 9 | ünnepélyesen.~Matyej behunyta szemeit, s egyet bólintott nagy
39 1, 9 | hogy Gerge uram megkente szemeit a Szent-György napja elõtt
40 1, 9 | Jasztrab kéjittasan hunyta be a szemeit ezekre a nagy mondásokra,
41 1, 9 | is kicsordultak. Mikor a szemeit kitörülgette olajos kendõjével,
42 1, 10 | azonnal, s amint az okos szemeit szelíden rávetette, meg
43 1, 11 | bizonytalanul lépkedve, nagy fekete szemeit, melyekben démoni tûz villogott,
44 1, 11 | maga nem volt képes levenni szemeit a gyönyörû leányról.~Nagy
45 1, 11 | vizsgálatot?~Hrobák behunyta a szemeit, aztán úgy szótagonként
46 1, 11 | látom - s megüvegesedett szemeit áthatóan mereszté Apolkára,
47 1, 11 | bokán túl.~Õ maga behunyta a szemeit, legalább õ ne lássa, hogy
48 1, 11 | föleszmélt a leány, kinyitotta szemeit: »Hol vagyok?« - sóhajtá.~
49 1, 12 | kisfiú tágra nyitotta szürke szemeit.~- Messze lakik innen az
50 1, 12 | részvéttel függeszté rá szemeit, mintha a nagytiszteletû
51 1, 12 | kutyáimat?~Töprengve hunyta be szemeit egy percre, aztán nyöszörgõ
52 1, 12 | és fel nem nyitotta szép szemeit, hiába hömpölygött végig
53 1, 12 | kinyitotta a szép beszédes szemeit.~- Hol vagyok? - kérdé bágyadtan.~-
54 1, 12 | s elpirult egész fülig, szemeit szendén lesütve. Csalhatatlan
55 1, 12 | utcákon.~Éjjel be nem hunyta szemeit. Álmatlanul hánykolódott
56 1, 13 | mondá, tágra nyílott szemeit Kutorainéra szegezve. -
57 1, 13 | és lesütötte szelíd tüzû szemeit), de az anya föllázadt.
58 1, 13 | összehúzta Jahodovska, s szemeit, melyeknek élénk fénye lágy
59 1, 13 | miközben behunyta a szürke szemeit és csak úgy találomra szállítá
60 1, 13 | szemérmesen lesütötte a szemeit), ha belém látna…~Druzsba
61 1, 13 | hangját hallaná. Ráemelte szemeit a major domusra, tekintetében
62 1, 13 | egyszerre.~Behunyván káprázó szemeit, a major domus felé nyújtá
63 1, 13 | Sipsirica, szép álmatag szemeit keresztapjára emelve.~-
64 1, 13 | itt?~Sipsirica lesütötte szemeit, gondolkozott egy kicsinyt,
65 1, 14 | szót se tudott kiejteni, szemeit elborították a könnyek.
66 1, 14 | odalopózott és átfogta a szemeit hátulról.~- Balduin! - mondá
67 1, 14 | madame Lucy. Ne meressze a szemeit, hanem segítsen. Mi történt,
68 1, 14 | kísérleteket.~Esztike behunyta szép szemeit, amint rádobta a galacsint
69 1, 14 | fölindulástól, Péter lesütötte a szemeit, mint egy bûnös, s várta
70 1, 14 | urat, s amint ráemelte a szemeit, elhalványodva sikoltá:~-
71 1, 14 | mereszté rá elhomályosult szemeit.~- Ön a törvény nevében
72 1, 15 | szürkületkor kinyitotta a szemeit Anetta. Egy futó tekintetet
73 1, 15 | azzal megint behunyta a szemeit és elaludt.~De a lovagok
74 1, 15 | pajkosságra, s égre emelvén szemeit, mintegy tanúbizonyságra
75 1, 15 | kendõjével egyre törülgette a szemeit.~De akik a zászlókat nézhették,
76 1, 15 | mosolygott és nagy pillájú szemeit csendesen behunyta.~- Hát
77 1, 15 | s esdõleg emelte sötét szemeit férjére.~- Hasztalan minden.
78 1, 16 | odaszaladt meglegeltetni a szemeit.~- Szépek, üdék, mint a
79 1, 16 | választja? Mit fordítgatja a szemeit ég felé, hogy nem tudja.
80 1, 16 | Fázott és égett egyszerre. Szemeit becsukta, mintha össze akarna
81 1, 17 | maga is ott felejtette a szemeit. Hertely uram pedig meg
82 1, 17 | arcot vágott, behunyta a szemeit ájtatosan és kinyitotta
83 1, 17 | hogy bátran feljebb vetheti szemeit, mert a pincében egy hordó
84 1, 17 | fel, háta megborzongott, szemeit vér borította el.~- Kaszperek
85 1, 18 | Csak akkor nyitotta ki a szemeit, mikor lent volt s egy rémült
86 1, 18 | kigyúlt fáklya. Lesütötte a szemeit a tányérjára, és alig lehetett
87 1, 18 | nem képes semmire, csak a szemeit hunyja be szelíden, álmosan,
88 1, 18 | álmos?~A leány fölnyitja szemeit. (Ah, hát még mindig nincs
89 1, 18 | élõ rászegezte apró szúrós szemeit a halottra, mintha valami
90 1, 18 | mibõl?~És megüvegesedett szemeit mereven szegezte rá. Még
91 1, 19 | lõjelek agyon.~A fiú behunyta szemeit. A sárkány tompán csettent,
92 1, 19 | se tudná levenni róla a szemeit, méltán megütõdék tündöklõ
93 1, 19 | gyermetegséggel behunyta a szemeit.~- Itt vagyok, uram, alázatos
94 1, 19 | ezredes nagyra meresztette a szemeit, hogy mi lelte a különben
95 1, 19 | a gyûrûben, bekötötték a szemeit, aztán úgy vakon, találomra
96 1, 19 | mindinkább rajta veszítette a szemeit. Most látta, hogy mennyivel
97 1, 19 | boldogult urának könnyû volt a szemeit örökre behunyni. Eleget
98 1, 20 | s behunyván a hamis nagy szemeit, odaütötte a poharát látatlanban
99 1, 20 | Végem van, meghalok. (Szemeit mély rezignációval fordítá
100 1, 21 | s azzal újra becsukta a szemeit, szundikálni kezdett, a
101 1, 21 | csodálkozva nyitotta föl a szemeit; inkább a megállás ébresztette
102 1, 21 | megehetné, ha akarná: lesütötte szemeit, és engedelmesen kullogott
103 1, 22 | befordult a falnak és behunyta a szemeit.~Az orvost megijesztette
104 1, 22 | feje alá tette, behunyta a szemeit és meghalt, mivelhogy elhatározta,
105 1, 22 | Isten szolgája lesütötte a szemeit, de bizony egy szóval se
106 1, 22 | pipája nem égett már, a szemeit behunyta, mintha szunyókálni
107 1, 23 | negédesen, amint égre emelte a szemeit szeráfszerûen, amint kinyitja
108 1, 23 | csöndesen, álmatagon, a szemeit lesütve. - Nem valami szép
109 1, 23 | Az öreg kidüllesztette a szemeit, mintha nem bízna a hallott
110 1, 23 | után kapva, dörzsölte a szemeit: ki az, mit akar?~- Én vagyok -
111 1, 24 | Szlimóczkyné lesütötte a szemeit.~- Csapiczky, maga egy rossznyelvû
112 1, 24 | költészet; zsebkendõjével kisírt szemeit törülgeti, de hasztalan,
113 1, 24 | csókolta, amerre érte: arcát, szemeit, ajakát. Ejnye no. Hol van
114 1, 24 | ki vastagabban.~János a szemeit dörzsölte.~- Gubó legyek,
115 1, 24 | csodálkozva meresztgette szemeit a szürkülõ éjszakába.~Bogozy
116 1, 24 | fölpislantott, de ismét behunyta a szemeit. A két ló pedig vígan kocogott
117 1, 25 | nem.~Lesütötte a szép kék szemeit és elfordult, mintha egy
118 1, 25 | bemutatásra meg se mozdult, csak a szemeit hunyta be és a fogain keresztül
119 1, 25 | bácsi!~Leveleki Molnár Pál szemeit elborította a vér erre a
120 1, 25 | fölrezzen és visszanéz. Hát szemeit elfutja a vér. Boroszló
121 1, 26 | pap röstelkedve sütötte le szemeit tányérjára.~- Irigy kutyák
122 1, 26 | mereszté fénytelen, mocsárszínû szemeit, nagykíváncsian, szúrósan,
123 1, 26 | Hogy ez mi? - Rámeresztette szemeit, mintha górcsövön vizsgálná.~-
124 1, 26 | törülgetni kezdte apró, ravasz szemeit.~- Oh, ín fõispankam, ín
125 1, 26 | nézett félre, lesütötte szemeit, és úgy tett, mintha nem
126 1, 26 | mondá fojtott hangon és a szemeit behunyta, hogy történjék
127 1, 26 | hátulról két nagy tenyerével a szemeit, amely õsi kedveskedési
128 1, 27 | képezõ szemek. Hiszen a szemeit voltaképp becsukja az asszonyi
129 1, 27 | kigyulladt, mint a láng, és szemeit zavartan sütötte le, mint
130 1, 27 | Valami isteni köd borult rá, szemeit félig lehunyta, lelke, szíve
131 1, 27 | látta újra vadul villogni a szemeit, és az ajkáról igyekezett
132 1, 27 | bajuszát s kemény tüzû kék szemeit.~- Hát mit akar? - kérdé
133 1, 29 | percig rajta felejtette szemeit, a hadnagy lesütötte a magáét.~-
134 1, 29 | egy fáklya, nagy fekete szemeit lesütötte.~Kozsibrovszky
135 1, 29 | harapdálva.~Újból lesütötte a szemeit. Nem a kevély hercegnõ volt
136 1, 30 | mereszté fénytelen, mocsárszínû szemeit, nagy kíváncsian szúrósan,
137 1, 31 | Elvörösödött a Pali arca, okos szemeit lesütötte, talán mondani
138 1, 31 | az anyóka majd kisírta a szemeit, éjjel-nappal forgatá elméjében,
139 1, 31 | a szekér), megdörzsöli a szemeit. (No, iszen szépen vagyunk!)
140 1, 31 | behunyván keresztbe álló kék szemeit.~Pedig milyen vidám reggel
141 1, 31 | friss víztõl, lehunyta a szemeit és nem nyöszörgött úgy,
142 1, 31 | kemencébõl.~A leány kinyitotta a szemeit, ránézett szelíden, hálásan,
143 1, 31 | Egész este nem hunyta be szemeit (õ, aki a tyúkokkal fekszik
144 1, 31 | Meghalt.~S lehajolt, hogy a szemeit lenyomja.~E szempillanatban
145 1, 31 | Kupolyi meg volt hatva, a szemeit törülgette kendõjével, nem
146 1, 31 | kicsit, csak éppen, hogy szemeit megcsalja, a rendes idõben
147 1, 31 | imaszerûen összetéve mellén, szemeit a magasba emelve, ájtatosan
148 1, 32 | báró szemhéjait, behunyta a szemeit álmatagon és önkénytelenül
149 1, 32 | mellett, aztán behunyva szemeit - a macska fél, de én nem -
150 1, 32 | odapottyant.~Kinyitotta szemeit és felette csodálkozott,
151 1, 32 | Megrázkódott. Megdörzsölte a szemeit, nem álom-e, amit lát? A
152 1, 32 | rózsát - rebegte csöndesen, a szemeit lesütve.~A bárónak úgy tûnt
153 1, 32 | csöppet ringatja.~Behunyja a szemeit, a napfény csiklandozza
154 1, 32 | szükséges.~Zöldes fényû éles szemeit valóságosan bele látszott
155 1, 34 | papa!~A kezét nyújtotta, s szemeit elöntötték a könnyek. ~Apró
156 1, 34 | sápadt lett, mint a halott. Szemeit lesütötte, ajkai láthatólag
157 1, 34 | Máli néni ájtatosan emelte szemeit ég felé.~- Elleneztem, igenis
158 1, 34 | öreg váratlanul kinyitotta szemeit, megrázta magát a székében
159 1, 34 | következõ újdonságra szalajtá szemeit. Abban is ott volt a híres
160 1, 35 | megcsendült az erdõben.~Behunyta a szemeit és közelebb lépett Kozsibrovszkyhoz,
161 1, 35 | tekintetét, lesütötte a szemeit.~- A »három gödölyét« -
162 II, 2 | kékülõ ajkait, kialvó fényû szemeit szelíden emelte a vén apóra,
163 II, 2 | bágyadtabban.~Végre becsukta szemeit is.~- Meghalt! - mondá szomorúan
164 II, 3 | beszélt, apró savó színû szemeit a világért sem vette volna
165 II, 3 | mosolyogva nyitja ki epedõ nagy szemeit.~- Itthon vagy, Aladár?
166 II, 3 | fehér ujjaival kissé álmos szemeit, és elkezd csevegni.~- Tudod-e,
167 II, 4 | gyermekruha, mert annak a szemeit még nem szokta nézni senki.~
168 II, 5 | hol vagyok?~Elkezdte a szemeit dörzsölni.~- Az istenúgyse.
169 II, 5 | szemében, aki, mikor arcát és szemeit befödi a tök leveleivel:
170 II, 5 | belõle, kezeit szétterjeszté, szemeit, becsukta, egyet sóhajtott
171 II, 6 | nem felelt, hanem behúnyta szemeit: talán hogy az arckép eredetijét
172 II, 7 | hiányát.~- ... Aztán hunyja be szemeit...~- A különc! - dünnyögé
173 II, 12 | kérdőleg függesztvén sötét szemeit Álmosra.~- Igen, fiam -
174 II, 13 | álom kerülte Germanicus szemeit. Nem hagyták aludni a rémképek,
175 II, 13 | árny, valahányszor lehunyta szemeit, lesújtásra emelt mindannyiszor.~
176 II, 17 | Kutlikné rám fordítá könnyes szemeit, hosszan, mereven vizsgált
177 II, 17 | sírástól az imént kivörösödött szemeit, kordován vastagságú arca
178 II, 17 | két társam is kinyitotta szemeit, de mint akik valami rosszra
179 II, 21 | leány nagy, könnyes kék szemeit fölvetve - mikor magad sem
180 II, 24 | egyszer azt a ravasz, kapzsi szemeit, s akkor, ha sietnek, pénzökhez
181 II, 24 | tiszteletteljesen fölemelte szemeit õméltóságára, ha vajon nem
182 II, 24 | Nagy, okos, nefelejcs-szín szemeit lesütve félénken közeledik.~-
183 II, 24 | férfiú hirtelen behunyta szemeit, egy-két percig így maradt
184 II, 24 | míg átmegy, és behunyta szemeit, nehogy valami ruhadarabját
185 II, 26 | mondá Ilonka, ragyogó fekete szemeit, mik a sötétségben is villogtak,
186 II, 29 | veti nagy, epedõ, fekete szemeit apjára. De hasztalan, semmit
187 II, 29 | Az alvó kislány fölnyitja szemeit, s örömmel veszi észre,
188 II, 33 | utasította rendre?~X. földre süté szemeit:~- Azt hittem, udvarolni
189 II, 34 | tyúkodnak.~Róza e szavakra szemeit lesüté, és félig szorongó,
190 II, 37 | mindnyájának.~Egész éjjel kerüli szemeit a jótékony álom, hanem a
191 II, 38 | s kékes, mélyen beesett szemeit kíváncsian szögezve rá.
192 II, 40 | borult. Nagy zavarban volt. Szemeit lesüté a felé irányzott
193 II, 40 | csak egy szeme volt, tehát szemeit (többes számban) nem ezen
194 II, 42 | homlokáig, majd behunyja a szemeit a nagy kéj elõérzetében,
195 II, 42 | s újra lekonyul. Végre a szemeit is becsukja s csak álmában
196 II, 44 | Igazán? - felelé a kapitány szemeit dörzsölve.~- No, ha mondom,
197 II, 45 | Federoffnak bekötötték szemeit s a trojka megint folytatta
198 II, 45 | fölséges cárné sem átallotta szemeit Szemenoff Feodorra vetni,
199 II, 45 | esett s onnan emelte fel szemeit a buja nõre, ki nyakáról
200 II, 46 | kimondani, csak nagy, bámuló szemeit mereszté hálateljesen az
201 II, 51 | kivörösödött, még szürke apró szemeit is vér öntötte el.~- Oh,
202 II, 51 | tájkép elbûvölte Lamiel szemeit, meghódította lelkét, de
203 II, 51 | férfiú érzékenyen törülé meg szemeit és még azután is dörmögé: -
204 II, 51 | dobogott s zavarodottan süté le szemeit tányérjára. Lamiel még nagyobb
205 II, 55 | könyökével megdörzsölve szemeit, közelebb megy.~Hát bizony
206 II, 55 | pillanatra sem vette le szemeit az elõtörõ szürkületben
207 II, 57 | kölcsönözte, fejét a medvétõl, szemeit a hiúztól. Aminthogy igazán
208 II, 57 | egyéniséghez járult és a szemeit behunyva állott meg asztalánál.~-
209 II, 57 | egészíté ki Jim anélkül, hogy a szemeit fölnyitotta volna.~- Tehát,
210 II, 60 | magához tért, felnyitotta szép szemeit, és susogva kérdezte a jó
211 II, 65 | eszméletét.~Midõn felnyitá szemeit s kérdõleg jártatá azokat
212 II, 66 | vakító gyertyafény ütötte meg szemeit, orgonahanggal vegyes éneket
213 II, 69 | nézett sehova, az behunyta a szemeit és úgy várta, hogy a mennybolt
214 II, 72 | Pukovicsék Katijára emelje szemeit. De ki parancsolhat a szerelemnek?
215 II, 72 | Pallérra vetve vasvillás szemeit. - Ön ezúttal alkalmasint
216 II, 73 | termett? - kérdé nagy, szürke szemeit rám szegezve.~- Mivelhogy
217 II, 73 | emléke csillogtatja meg szemeit.~János úr minden dolga,
218 II, 84 | lesz?~Szomorúan becsukta a szemeit.~- Kapitulálok, ifjú uram!
219 II, 90 | halottak megüvegesedett szemeit, s térdei elkezdtek inogni:
220 II, 95 | A nagyobbik gyermek okos szemeit búsan vetette rá.~Észre
221 II, 99 | örök nyugalomra hunyva be szemeit.~Miss Edith vigasztalhatlan
222 II, 99 | isten hozta.~Majd behunyta szemeit, s fejét, mit fekete göndör
223 II, 99 | izzadságcsöppek gyöngyöztek, szemeit kísértetiesen forgatva ujjaival
224 II, 99 | ünnepélyes volt és szomorú, szemeit Edithre szegezte, ki némán
225 II, 101| azon szöglet felé vetette szemeit, - ahova a botom volt állítva.~
226 II, 109| barna asszony lesütötte a szemeit. Aztán sóhajtott.~- Nem
227 II, 109| s kinyitotta apró, kékes szemeit.~Meglátva, hogy szétterpesztett
228 II, 109| gyöngéd érintésére kinyitotta szemeit, s a leírhatatlan szerelem
229 II, 116| Mártonné is be találja hunyni a szemeit.~Megvallva az igazat, volna
230 II, 120| szélesen jártatja körül szemeit, mire mint egy varázsütésre
231 II, 120| szemérmesen sütötte le a szemeit, mint egy menyasszony, és
232 II, 120| volt - örömmel legelteté szemeit a derék fiúkon, kik olyan
233 II, 123| szent gyermek odafönn mintha szemeit mereven az alvó gyermekekre
234 II, 123| ébredjen, nyissa fel a szemeit; itt vannak a gyermekek.~
235 II, 123| felemelte fejét és felnyitotta a szemeit, mintha álomból ébredne...~-
236 II, 123| álmodtam! - szólt Kampós a szemeit dörzsölgetve, mialatt az
237 II, 123| Ott aztán felpillantott, s szemeit félénken elindítá a környéken.~
238 II, 123| újdonatúj.~Megtörülgette szemeit, megfogta a kis leányka
239 II, 126| engem! - suttogta jámboran s szemeit a papra emelte.~De nem használt
240 II, 127| örök nyugalomra hunyva be szemeit, melyeket Bodner bácsi,
241 II, 127| köszönöm!~Majd behunyta szemeit, s fejét, melyet fekete
242 II, 127| az ég felé fordította a szemeit.~- Görbüljek meg, tekintetes
243 II, 127| izzadságcsöppek gyöngyöztek, szemeit kísértetiesen forgatva,
244 II, 127| ünnepélyes volt és szomorú, szemeit Marira - szegezte, ki némán
245 II, 129| megdicsõült fény sugárzott, szemeit behunyta s szép szõke fejecskéjét
246 II, 129| kívánt neki és lefeküdt, öreg szemeit csakhamar lenyomta az álom.~
247 II, 134| mindig jobban-jobban belejön. Szemeit áhítatteljesen forgatja,
248 II, 138| mégis igen kicsiny. Kék szemeit bámészan hordta szét a tenger
249 III, 1 | közt, csak néha veti föl szemeit, egyet szippant ismert metódusa
250 III, 1 | rajtam…«~Aztán behunyja szemeit, barátait látszik hallgatni,
251 III, 1 | Csemez úr megütõdve mereszté szemeit érdemes kollégájára.~- Elviszik?
252 III, 1 | Csutkás hirtelen fölnyitá szemeit és nem mosolygott.~- A szívnek
253 III, 1 | Csemez úr kezét, behunyta szemeit, s sötétben várta a választ
254 III, 1 | Érzékenyülten törölgeté meg szemeit zsebkendõjével, amelyen
255 III, 1 | jelenet meglepõ regényessége. Szemeit szégyenkezve süté le, mintha
256 III, 1 | lélegzetet vett s behunyta a szemeit és hátravetette a fejét.~-
257 III, 1 | mellébõl, végre behunyta szemeit, hosszú, torzonborz szemöldei
258 III, 1 | vetette Miklósra nagy fekete szemeit.~- Hová megy ön? - kérdé
259 III, 1 | tekintettel hordozza körül szemeit, miknek fehéres része aláfordítja
260 III, 1 | reászegezte nagy, vérben forgó szemeit, e nézés behatása alatt
261 III, 1 | is úgy rajta felejtette szemeit, hogy az égetõ taplót tévedésbõl
262 III, 1 | ünnepélyesen.~Matyej behunyta szemeit s egyet bólintott nagy,
263 III, 1 | hogy Gerge uram megkente szemeit a Szent György-napja elõtt
264 III, 2 | székeiken, az egyik behunyta szemeit s kezét bágyadtan leeresztve,
265 III, 2 | küldtünk hozzátok…~Nagy, mélázó szemeit élénken emeli fel a lány
266 III, 2 | szerencsét s mire újra fölvetette szemeit, már akkor teljes pompájában
267 III, 2 | erõtlenül hanyatlik a párnára, szemeit behunyja:~- Hallom a csengõket… -
268 III, 2 | emberekrõl.~Imre pedig behunyta a szemeit s nehogy fölébredjen, nem
269 III, 2 | Józsi nyakába és behunyva szemeit, szelíden suttogta:~- Ne
270 III, 8 | vén banya, apró fürkészõ szemeit látogatójára szegezve. -
271 III, 11 | itt maradt, az igazgató szemeit kikerülte, a többiek pedig
272 III, 18 | lidércek csukták-e be a szemeit, vagy hogy mi történt vele?…
273 III, 21 | fel, s kérdõleg veti rá szemeit.~- Mit akar? Ki maga?~-
274 III, 25 | arca, szemérmesen lesütötte szemeit, s egy ijedt rántással húzta
275 III, 28 | sokszor felejtette rajtam a szemeit s úgy elpirult, mint egy
276 III, 29 | akinek házánál hunyta be szemeit, másodsorban pedig a hitközségnek,
277 III, 32 | mereszti megüvegesedett szemeit.~- Tehát csakugyan? - dadogja.~-
278 III, 34 | fölbiggyesztette ajkát, de szemeit mégis szemérmesen lesütötte
279 III, 39 | riadt fel a palotaõr és a szemeit kezdte dörzsölni.~- Eressz
280 III, 41 | bámulva emelve fel nagy szemeit. - Mi nem értjük egymást,
281 III, 42 | Csodálkozva emelte rám nagy kék szemeit, hogy hát csakugyan nem
282 III, 42 | egyiket…~Szendén lesütötte szemeit s elhallgatott.~- Tehát
283 III, 50 | mondá a kis leány, szép szemeit lesütve. - Talán ettõl a
284 III, 54 | úr lesz.~Jani lecsukta a szemeit, s úgy hallgatta azt a tündérálmot.
285 III, 54 | éjjel nem tudta behunyni szemeit; eléje jött Eszter szomorú
286 III, 56 | kellemeztetve magát.~Anna szemeit dörzsölgette rózsaszín tenyereivel.~-
287 III, 57 | tulipiros arcát, szép kék szemeit, szõke kerek szakállát,
288 III, 57 | azután rám emelve zavaros szemeit. (Arcán is látszott a kimerültség,
289 III, 63 | kidüllesztette nagy szürke szemeit, összegyûjtötte a homlokráncait
290 III, 63 | száraz, kimért hangon, s szemeit hirtelen lekapva a hölgyrõl,
291 III, 63 | lekapta róla savószín apró szemeit, s fiatalos, kissé pufók
292 III, 64 | mûveletet, szürke színû szemeit a magasba emelve, hát valami
293 III, 65 | azzal törölgette zavarában a szemeit, minélfogva a dohányportól
294 III, 65 | meresztette reá jóságos apró kék szemeit.~Megtömte a pipáját, kicsaholt,
295 III, 66 | Maróth feje szédülni kezdett, szemeit tétován lekapta a daliás,
296 III, 70 | lesütötte szemérmetesen a szemeit.~- A pap küldött ide… -
297 III, 70 | már erre elfutotta Fodor szemeit a vér.~- Ne mondja azt a
298 III, 70 | néha sütötte le szelíd kék szemeit, vagy a kendõjét taszította
299 III, 72 | miközben áhítattal jártatta meg szemeit a hatalmas ember alakján,
300 III, 75 | mondanom.~- Mit? - kérdé szelíd szemeit rám szegezve.~- Azt, hogy
301 III, 81 | és nyájasan mereszté reá szemeit.~- Megtörtént! Hát megtörtént!~
302 III, 82 | Tarka gyapot kendõjével a szemeit kezdte törülgetni, s ideges
303 III, 83 | éjfél tájban felnyitotta a szemeit, két ördög ült a bölcsõnél,
304 III, 83 | Hol van hát, hol? - s szemeit mohón hordozta körül az
305 III, 83 | Mert ki is fogta volna be a szemeit? Senki sem szerette.~Kifutott,
306 III, 87 | ide tollat!~Rozsdás fényû szemeit dühösen hordozta körül s
307 III, 87 | kettõztetett figyelemmel szegezte szemeit a földre, s engem is korholt:~-
308 III, 87 | végigfutotta, nagy, szelíd szemeit rám emelte. (No, ha akkor
309 III, 94 | csepegett, iszonyodva hunyta be szemeit.~- Hát nem akarod látni
310 III, 100| keserûség és ridegség ömlött el. Szemeit szúrósan hordozta végig
311 III, 102| hát vigyen át - suttogta, szemeit rám emelve szelíden, álmodozón.~-
312 III, 102| kérem, feleljen hamar.~Szemeit lesütötte és sóhajtott.~-
313 III, 108| jobban nyissa fel kegyelmed a szemeit. Dátum« stb.~No iszen, elõfogta
314 III, 108| márvány nyakát. Nagy beszélõ szemeit lesütötte szelíden.~- Ez
315 III, 108| bánnám - s újra lesütötte a szemeit. - Ide igyekeztem reggel
316 III, 110| meredten, majd lesütötte a szemeit, s úgy ment ki bágyadtan,
317 III, 114| leült és a földre szegezte szemeit. Kínos csend következett.~-
318 III, 114| mond az asszonyság üveges szemeit irtózattal meresztve Ajtányira. -
319 III, 115| egyenletes növését, beszédes szemeit, kívánatos piros száját,
320 III, 128| és fáradtan levette rólam szemeit.~Keresztülmentem az udvaron,
321 III, 128| Gyulám!~A gyermek fölemelte szemeit, megösmert, fölkelt, hogy
322 III, 128| ugye megösmer?~Kinyitotta a szemeit. Fekete arcán mintha valami
323 III, 129| mint a haza ügye - kiáltá szemeit az égre emelve -, a siker
324 III, 146| suttogta rekedten, szürke szemeit kísértetiesen rám meresztve.~-
325 III, 146| Azt én tudom! - hörögte szemeit bágyadtan lehunyva.~Kisvártatva
326 III, 146| fölhajítva kis kék kalapjára, szemeit (akármi legyek gyönyörû
327 IV, 1 | rámszegezte nagy, fekete szemeit hosszan, fürkészõn, szemrehányón.~-
328 IV, 1 | Úgy, úgy, hunyja be a szemeit, csak egy kicsit… csak egy
329 IV, 7 | már idefönt, behunyta a szemeit, és meghalt.~Eltemették
330 IV, 13 | meleg ételt vesz magához.~Szemeit az égre emelte, és fájdalmasan
331 IV, 15 | kitörültette magát. És ha szemeit fölvetette, végigjáratván
332 IV, 25 | tulajdonképpen sohasem merték a szemeit felnyitni.~Halála után a
333 IV, 27 | bajusszal.~- Aha - szólt szemeit törülgetve -, a sógorném,
334 IV, 32 | csepegõ Üdvözítõ. Haldokló szemeit (melyeket pedig csak valami
335 IV, 35 | ember kíváncsian emelte rá a szemeit.~- A mi árvaszékünknél -
336 IV, 38 | Helvignek szabad volt a szemeit kinyitni, már ott találták
337 IV, 41 | öregnek, ki bambán meresztette szemeit a semmibe, pajkosan a fülébe
338 IV, 41 | letette a kötését, s hiúz szemeit fürkészõn szegezte ránk.
339 IV, 43 | szólt az alispán, nyájas szemeit jóságosan pihentetve a kérdezõn -,
340 IV, 43 | szóra.~Schulze úr lesütötte szemeit, sokáig ült hallgatagon,
341 IV, 45 | Jól van - szólt, apró szemeit behunyva -, maga õszinte
342 IV, 45 | szabó ájtatosan emelve rá szemeit.~- Aki egyszer ebbe esik,
343 IV, 48 | azt kérdezé szemérmesen, szemeit lesütve:~- Akar ön engem
344 IV, 54 | várom.~- Mit gondol? - mondá szemeit lesütve, szemrehányón.~-
345 IV, 62 | felnyitja az olvasó-világ szemeit.~Ilyen eset nem fordult
346 IV, 81 | kalapja van önnek…~Lõrinc úr szemeit elfutotta a vér, felugrott,
347 IV, 97 | Pali bûnbánólag lesütve a szemeit édesanyja vallató tekintete
348 IV, 97 | keszkenőjével törölgetve szemeit -, különös bizony, mert
349 IV, 97 | függeszté rá szelíd kék szemeit.~- Gyertek idébb, fiúk -
350 IV, 97 | közömbösséggel jártatta szemeit a szomszéd ház fedelén,
351 IV, 97 | szemembe!~Pali fölemelte a szemeit. A szép, fehér szegélyes,
352 IV, 97 | megakadt, zavartan sütötte le a szemeit és babrálta a piros fogakra
353 IV, 97 | mert…~Hirtelen behunyta szemeit.~- Mert szeretem a Palit.
354 IV, 97 | hallatszott. Gábel úr eltakarta szemeit a tenyerével és közbekiáltott:~-
355 IV, 99 | kezdé, mordult egyet, de a szemeit ki sem nyitotta.~- Ezt nem
356 IV, 100| toporzékolt, vérbe borult szemeit vadul forgatta. Hol a családi
357 IV, 100| s elém állt, apró szúrós szemeit rám meresztve:~- Nos?~-
358 IV, 101| vállalatokba belekapott, és mire szemeit behunyta, annyira leolvadt
359 IV, 105| parancsolón árnyékolják be szemeit.~Meghajtottam magamat; mire
360 IV, 105| Valóban hályog borította a szemeit.~Utána egy szõke futott
361 IV, 105| és még jobban behunyta a szemeit.~- Oh oh! Ne is beszéljünk
362 IV, 109| ember őhozzá emelni fel a szemeit? Pedig Koczó barátunk érzi,
363 IV, 111| engedhetem. Felnyitom a szemeit - mert õneki fogalma se
364 IV, 127| vakká és siketté teszlek.~Szemeit kiszúrta s füleibe forró
365 IV, 127| és kivájta az alvó fõúr szemeit. Stibor fölriadva az irtóztató
366 IV, 129| meresztette rám izzó, vörös szemeit. Huh, de borzasztó volt!
367 IV, 131| szólt halkan és lesütötte szemeit szemérmetesen a tányérjára. -
368 IV, 132| kötényével törülgetve a szemeit. Így hozza ezt magával az
369 IV, 132| beszél.~Kótyi uram behunyta a szemeit és a fal felé fordult, annak
370 IV, 135| az egyik) lesütötte a kék szemeit szemérmesen; a barna, a
371 IV, 142| rávetette kísérteties üvegfényû szemeit:~- Ehehe - vigyorgott. -
372 IV, 142| Plutó?~Megdörzsölte álmos szemeit s remegve ejté ki kezébõl
373 IV, 144| szólt elhalón és behunyta a szemeit.~De amint közelebbrõl megtapogatnám,
374 IV, 145| elkanalaznak tőlem, akik a haldokló szemeit befogják. Sietnem kellene
375 IV, 145| bezáródtak õsz szempillái; öreg szemeit lenyomta Majmuna, az álom
376 IV, 146| Csodálkozva meresztette rá a szemeit.~Levél Aradról! Õtõle. Hogy
377 IV, 147| szegezve a kísérteties üveges szemeit, éreztem hideg, fagyos tekintetét,
378 IV, 147| öltözve s újra rám mereszté a szemeit.~Kivettem a tárcámat és
379 IV, 152| szólt, becsületes, nyílt szemeit rám függesztve:~- Hol, mikor?
380 IV, 152| izélj!~Zavartan süti le a szemeit.~- Hát eljönnél-e, ha nagyon
381 IV, 152| szólt Anna, szelíd, kék szemeit reám vetve.~- Igen? Nem
382 IV, 152| meresztette gömbölyû, kék szemeit, nagy szemöldjei egészen
|