Rész, Fejezet

 1   1,  1  |     tiszteletes úr is megbámulja; sőt a múltkor világosan mondta
 2   1,  12 | visszazengjen.~Aki él, meghallja,~Sőt azt is, ki halva~Fekszik,
 3   1,  17 |         ahogy kijárt a sírból is, sőt az elégetést se vette sokba,
 4  II,  28 |     szívük sugallatából szelídek, sőt néha úgyszólván előzékenyek
 5  II,  65 |        káromkodott. Haragos volt, sőt dühös, amit azzal is igyekezett
 6  II,  105|         vesződött, veszekedett, - sőt káromkodott is.~Egy ily
 7 III,  10 |         már, olvastuk beszélyben, sőt, ha emlékező tehetségünk
 8 III,  118|           amit most rajta látnak, sőt - de ne szólj szám, nem
 9  IV,  104|     futott át az őröltetők ajkán, sőt még a molnárné is azt mondta,
10  IV,  111|       egyikből sem lett soha pör; sőt annyira szerencsétlen keze
11  IV,  111|       világban »műtársulat« lett, sőt a második is már a »népzene