Rész, Fejezet

 1   1,  13 |            annyi év óta vagy a pióca pusztult volna el, vagy a pénztárnok,
 2   1,  14 |       mondott õszintén mindent. Hogy pusztult ki lassan mindenébõl, mint
 3   1,  20 | búskomorságba esik (az apja is abban pusztult el).~De hát mi ez ellen
 4   1,  26 |           parányi lény, féreg, bogár pusztult el ott ma, mint ahány ember
 5   1,  31 |              az utókövetkezményekben pusztult el, tüdõsorvadásban, vérszegénységben.
 6   1,  34 |         valami?~- Nem, nem, semmi se pusztult el. Csak egy fehér rózsa
 7  II,  22 |              szenvedett emiatt. Mint pusztult, veszett a nagy lelki teher
 8 III,  19 |     elmondani.~Gimey János úr hogyan pusztult el, érdektelen volna apróra
 9 III,  101|             a csodára, s örömlihegve pusztult a gonosz szûcs udvarából.~
10 III,  110|           lehetett ez valamikor?~Úgy pusztult el a megye, mint az olyan
11  IV,  127|           Azontúl omladozni kezdett… pusztult, mállott, senki sem törõdött