Rész, Fejezet

 1   1,  27 |         lehetnek különösek, de az én lelkemre (meiner Seel’) elkerülhetetlenek.~
 2  II,  2  |           tagjai.~- Bumm! Ez talált. Lelkemre mondom, talált... Éppen
 3  II,  15 | keresztülszúrtam. Egy szó mint száz, lelkemre nehezedett az a gondolat,
 4  II,  123|              s éppen azért nem fér a lelkemre, hogy ne egyenesen beszéljek.
 5 III,  102|      tréfálni. Én ugyan nem veszem a lelkemre.~Eközben hozzám fordult
 6 III,  148|      eldobott szó tetté válhat, én a lelkemre nem veszem.~S ezzel felolvasta
 7  IV,  7  |       mondani (én ugyan nem veszem a lelkemre), hogy kacérkodott volna
 8  IV,  65 |          kocsistul, ezt nem veszem a lelkemre.~S jelentést tesz az elkorhadt
 9  IV,  100|      asztalra.~A második forintnál a lelkemre kötötte:~- Nagy betûkkel
10  IV,  132|        doktor úrnak. Én nem veszem a lelkemre, hogy valamit eltagadtam.~-
11  IV,  147|             Staniszlausz, a tudós:~- Lelkemre mondom, az a Vilóczy Gáspár.~-