Rész, Fejezet

 1   1,  13 |    mondhatnám, de mégis furcsa.~Elrohant, nem is köszönt; a pap csodálkozva
 2   1,  17 |         kenyérbõl.~A sztaroszta elrohant, mint az õrült, ki a pitvarajtón,
 3  II,  33 |        S. úr kikapta útlevelét; elrohant s 1500 frank erejéig beperelte
 4  II,  51 |         ezen elmés észrevételt, elrohant, mint az õrült.~Másnap a
 5  II,  60 | homlokát s ajkait. Károly pedig elrohant a városba orvosi segítségért.~
 6  II,  67 |         ki a hátunk mögött ült, elrohant.~Vajon mi lelhette? Talán
 7  II,  70 |         igent, sem nemet, hanem elrohant, mint az õrült, amerre ment,
 8  II,  72 |     értekezés, uram - kiáltá és elrohant.~A kereskedõ mosolygott,
 9  II,  117|        dühbe jött, hogy nyomban elrohant s az igazságügyminiszter
10 III,  19 |         undorító a szaga…~János elrohant otthonról, s mikor megállott
11  IV,  142|     belõle kifejtõzni s ezalatt elrohant a huszárság; semmi sem lett.