Rész, Fejezet

 1   1,  4  |      talpra, hogy szemed, szád eláll. Az öreg Kalap kétszáz vótum!
 2   1,  9  | megismeri, hogy kié. Lélegzete eláll az ijedelemtõl, tagjai megmerednek
 3   1,  11 |   foghatom - dörmögte a bíró. »Eláll az eszem, hogy mit akar«,
 4   1,  24 |    abcug! Nem akarjuk hallani! Eláll!~Endre is nevetett, de hogy
 5  II,  73 |   ábrázata, még a lélegzete is eláll..., még a virgíniát is elfelejti,
 6  II,  73 |        keresni mindenben, hogy eláll az embernek szeme-szája
 7 III,  1  |        s úgy érzé, hogy hangja eláll s életereje rohamosan fogy,
 8 III,  137|     volna a beszédébe a dörgõ »eláll«-t, mire rendesen eláll
 9 III,  137|        eláll«-t, mire rendesen eláll a konstrukció közepén, és
10 III,  137|  megint csak felzúg a fatális »eláll«, s õ újra leül.~Így nem
11  IV,  62 |  gyermek, uram… öt gyermek! Ön eláll attól, hogy én minden héten