Rész, Fejezet

 1   1,  23|      kelletlenül szótagolá:~- Anton Dubek, derék ember, Brünnbõl.~
 2   1,  23|             mondá: »Ön derék ember, Dubek úr, de a pénzzel nem tud
 3   1,  23|           elkéstünk, az én helyemen Dubek ült, a lucsivnai földek
 4   1,  23|     hadnagyot, aki rendes helyén, a Dubek háta mögött ült. Igen, igen:
 5   1,  23| kérdezõsködik a nagyapa.~X. FEJEZET~DUBEK ÚR SZERENCSÉJE~Messzirõl
 6   1,  23|          legalább nemesember-e ez a Dubek úr?~- Oh, hogyne, hogyne,
 7   1,  23|             hogyne, hogyne, zöptaui Dubek. Csak éppen olyan jóravaló
 8   1,  23|           susogták köröskörül, hogy Dubek küldte az oltárra. Az pedig
 9   1,  23|             nincsenek itt, ellenben Dubek úr ott ül az én hajdani
10   1,  23|          illett; hogy nemes zöptaui Dubek Antal veszi magának házastársul
11   1,  23|           beleakaszkodott a zöptaui Dubek óraláncába és azt órástul