Rész, Fejezet

 1   1,  23 |       három? - kiáltott rá az apám aggodalmasan, amint közelebb értünk.~
 2   1,  32 | megvigasztalódott a báró, de azért aggodalmasan vetette föl:~- Ha ugyan
 3   1,  34 |           érte hamar, Lõrinc fiam (aggodalmasan csóválta a fejét), sehogy
 4   1,  34 |        bank.~De a leány ránézett s aggodalmasan kérdezte:~- És még mi, atyám?~
 5  II,  5  |            itt vagyunk! - ordított aggodalmasan Attila.~- Mit? Hol? Kik?
 6 III,  2  |           te fõzni? - kérdé a férj aggodalmasan.~A kis Anna elgondolkozott;
 7 III,  88 |        mert a pincérek gyanúsan és aggodalmasan nézegették õket, amint a
 8 III,  112|        Dorner Pál? - mond a vezetõ aggodalmasan. - Német neve van a tisztelt
 9 III,  115|      lennie. Lihegett szegényke, s aggodalmasan nézett szét az éjbe. Egy
10  IV,  49 |           nem látok - tettem hozzá aggodalmasan.~- Nem tesz az semmit. Menjünk.
11  IV,  142|         hátha nem ló? - szólt bele aggodalmasan a bezirker.~- Ha nem ló,