Rész, Fejezet

 1   1,  1  |    egy egész életre…~A szíve összeszorult tõle, a karja lehanyatlott,
 2   1,  12 |  volt, mint a viaszk, menten összeszorult, ha a bátyját látta búslakodni,
 3   1,  20 |    szakít vele örökre.~Szíve összeszorult erre a gondolatra, de mégis
 4 III,  28 |      fogaim vacogtak, szívem összeszorult. Hallottam a saját szívem
 5 III,  87 | köztük gyámoltalanul, árván, összeszorult szívvel, elkeseredve a világ
 6 III,  87 |    testem lúdbõrzött, szívem összeszorult, s asztalomba fogódzva hörögtem,
 7 III,  115|   Csakhogy annak meg a szíve összeszorult arra a gondolatra, hogy
 8 III,  118|     még él?«~Az ügyész szíve összeszorult a közgyûlés elõtti napok
 9  IV,  120|  pláne a hátán cipel.~Szívem összeszorult. A vén boszorkány nem volt
10  IV,  152|     fejlõdik a baj.«~Szívünk összeszorult, minden nyöszörgése végighasogatta;