bold = Main text
Rész, Fejezet grey = Comment text
1 1, 2 | amint õ nevezé a zsidókat.~- Nos, öreg, hogy megy a »gseft«?~
2 1, 2 | düllesztett ki a csodálkozástól.~- Nos, én nem bánom, nem vagyok
3 1, 2 | maga Gelbstein Dávid? Üm. Nos, jól van hát. Van-e elegendõ
4 1, 2 | szemével s sietett eléje:~- Nos, hüm… eljött, picikém? Csak
5 1, 3 | belõle embert csinálni. Nos, - szólt Marci felé fordulva -
6 1, 3 | valamit. Csak várj türelemmel… Nos, tudnál-e inas lenni?~-
7 1, 4 | bízvást elmondhatom.~- Nos?~- Nekem úgy tetszik, hogy
8 1, 4 | legelsõ kútnál kimosakodni.~- Nos? - kérdé a principális,
9 1, 4 | nem magyarázza szavait! Nos, mért nem fog beszélni a
10 1, 4 | fenyegették az elnyeléssel.~- Nos? - kérdé a doktor kíváncsian.~-
11 1, 4 | valaki behunyja szemét…~- Nos? - förmedt föl a gróf majdnem
12 1, 4 | másképp történhetett volna.~- Nos, mint érezzük magunkat? -
13 1, 5 | küzdelme váltakozott.~- Nos?~Makkfői soká nem szólt
14 1, 8 | bizvást elmondhatom.~- Nos?~- Nekem úgy tetszik, hogy
15 1, 9 | õket a mindentudóságával.~- Nos fiam, mit loptál? - szokta
16 1, 9 | édeskés mosollyal mondja:~- Nos tehát vezessen ön, tiszttartó
17 1, 9 | figyelmessé tenni környezetét.~- Nos tehát hajtsunk le, uraim,
18 1, 9 | tudom, amit beszélnek.~- Nos, mi egyebet beszélnek még?~-
19 1, 9 | kihallgatási okmánnyal.~- Nos domine, van-e valami érdekes
20 1, 9 | itthon. Azt hittem magamban: »Nos, alkalmasint egy kis édes
21 1, 9 | lövést hallottál?~- Egyet.~- Nos, nem tudnád megmondani,
22 1, 9 | lakukban már négy nap óta.~- Nos mit tesz az? Oda fogunk
23 1, 9 | Keljen föl!~- Ahá! Ön az? Nos, nem lesz még korán fölkelni?
24 1, 9 | jelentsenek egyebet a golyók? Nos, legyen hát embervadászat!~(-
25 1, 9 | háromszor kellett kiejteni a »nos?« szót, míg fölrezzenthette.~-
26 1, 9 | míg fölrezzenthette.~- Nos, miféle körülményeket tud
27 1, 9 | egyáltalán tartani szoktam. Nos, de föltéve, hogy bebizonyítható
28 1, 9 | színe tehát a kék és sárga. Nos, nem talál ön valami csekély
29 1, 9 | komorabban, mint elõbb.~- Nos, átolvasott ön mindent?
30 1, 9 | õket a mindentudóságával.~- Nos fiam, mit loptál? - szokta
31 1, 10 | párod valahol a világon! Nos, mondsza csak, kis csöppem,
32 1, 11 | visszacammogott az öreg úr a tûztõl.~- Nos, milyennek találta a tekintetes
33 1, 12 | botoztattad halálra az apánkat.~- Nos? - szólt Krucsay félvállról,
34 1, 12 | arccal nézett szét táborán. - Nos, van-e valamelyiteknek kedve
35 1, 12 | igen… a két kedves kutyám. Nos, kinek hagyjam a kutyáimat?~
36 1, 12 | szilárdsága, nem tudni.~- Nos, mit mond hozzá kegyelmed? -
37 1, 12 | kegyelmes fejedelem.~- Nos, akkor bátran, rajta! Kornis,
38 1, 12 | éppen õ maga kérdezte:~- Nos, mit álmodtál, Habakuk?~-
39 1, 12 | küldöttségekhez fordult õfelsége:~- Nos, Nesselroth és Szilágyi
40 1, 13 | nevetett Druzsba úr.~- Nos tehát, az excellenciás úr
41 1, 13 | csodálkozék Druzsba úr.~- Nos, hát a galamb elszáll a
42 1, 13 | ennyire, hát mégsem okos lény. Nos, ez a tapétaajtó egy intim
43 1, 14 | mondád, rózsáid közül. - Nos, én a galambházban lévõ
44 1, 14 | elcsípték a gonosztevõt.~- Nos? - kérdé a bíró, a vádlott
45 1, 14 | mosolygott Balduin. - Nos, mi csodálkozni való van
46 1, 14 | olvasónál lanszírozni.~Akarnok! Nos, miért ne csinálhatna egy
47 1, 14 | beszély folytatását akarja.~Nos, egy már világos a sok beszédbõl,
48 1, 14 | Hát még beljebb a vízen.~- Nos, menjünk még beljebb. Elég
49 1, 14 | már tudom, hová utazott.~- Nos?~- Hiszen világos - kiáltá
50 1, 14 | rárontott Altorjayra.~- Nos, úrfi, mi lesz most? Ami
51 1, 14 | Tompsont tehát gyógyítod?~- Nos igen - mondá komoran Péter.~-
52 1, 15 | egy kis mozgás nem árt. Nos, mit szóltok hozzá?~Hát
53 1, 15 | fordult pompás hangulatban:~- Nos, ördöngös fickóm, hát már
54 1, 15 | kerestem egy órával ezelõtt.~- Nos, mikor a herceget kerested…~-
55 1, 15 | Budára küldessék nõvérével.~- Nos és mi történt?~- Nem volt
56 1, 16 | Gondolkozott egy pillanatig.~- Nos, mondjuk talán, egy leány
57 1, 17 | ellenveté Nowogradszky.~- Nos, akkor a többit egyszerûen
58 1, 17(8)| inquisitione omnia debito ordine nos executuros. Interim pro
59 1, 17 | szégyenlõsen.~- Igen.~- Nos, - kérdé Kozanovich - olyan
60 1, 17 | hát elõ akkor a tallérok? Nos, icipici kormányzócskám?~-
61 1, 17 | Mindjárt elmondom.~- Nos, hát beszéljen, de röviden. -
62 1, 18 | gyûjtött akkor Patáncsy?~Nos, mégis Korvina-kódexet,
63 1, 18 | saját külön hóbortjaimat. Nos, tekintetes, nemes és tudós
64 1, 18 | vigyorognak a hátul álló nevekre. Nos, elég-e?~Mihály leült egy
65 1, 19 | a grófnénak a pamutot.~- Nos, és hogy tetszik neked a
66 1, 19 | igazi fiókok nyílnak meg. Nos, teljesíti?~- Lovagi szavamra
67 1, 20 | diákokhoz és így szólt:~- Nos, nem untátok magatokat?
68 1, 20 | világosság. Igazság kellett neki, nos, itt van az igazság. Ez
69 1, 21 | palánkai tiszttartónál.~- Nos, és eresztett-e egy kis
70 1, 23 | meg a másik ember alakját. Nos, hát az ember is ehhez a
71 1, 24 | mindennap hazudtok húsz hasábot. Nos, én azért mégis szeretlek
72 1, 24 | összegyûlt sokaságnak:~- Nos, fickók, legyen hát vége!
73 1, 24 | ki nagy kosarat cipelt.~- Nos, uraim - kezdé az apó és
74 1, 24 | õrnagy ötvenezer forintja… ~- Nos igen, az is csak egy forma.~-
75 1, 25 | szeretem a népben az önérzetet. Nos, lássuk, mit állított kend
76 1, 25 | bizottság elnöke azt kérdezte:~- Nos, hogy tetszett a vendégség?
77 1, 26 | járásaikból.~- És ezalatt?~- Nos, ezalatt ott szünetelni
78 1, 26 | sovány vénasszonnyal.~- Nos - szólt, mihelyst megpillantott -,
79 1, 26 | mintha górcsövön vizsgálná.~- Nos?~- Hát semmi.~A fõispán
80 1, 26 | kell Hlavatseket csukni«. Nos, a méltóságos fõispán mondta
81 1, 26 | megkockáztattam a kérdést:~- Nos, mennyire mentél ma vele?~-
82 1, 27 | Majd bolond vagyok.~- Nos, és mit csinált aztán?~-
83 1, 27 | negédesen illegette magát.~- Nos? Talán nem jól áll? Mi?~-
84 1, 27 | pénzt.~- Szép, igen szép. Nos, hát odaadom, amennyi pénzem
85 1, 27 | Tóni? Hogy sok dolgod van? Nos, végezd hát, und bleib ruhig.
86 1, 29 | zsebébõl a kapott tallért. - Nos, te is kaptál egy ilyen
87 1, 29 | pohárszék legalsó fiókjából.~- Nos, melyik ezekbõl a hálótársad,
88 1, 29 | tiszteletemet a bárónõnek. Nos, nem rendelnek semmit?~Zsuzsi
89 1, 29 | sem tudja, hová lesz,~- Nos? - kérdé tréfásan a lengyel
90 1, 30 | sovány vénasszonnyal.~- Nos - szólt, mihelyest megpillantott -,
91 1, 32 | kérlek, mi az a veszedelem?~- Nos, ez a fogadott nõvérem férjhez
92 1, 34 | szentjánoskenyerén tartotta.~- Nos, hogy leszünk, »öreg ház«?21 -
93 1, 34 | dörzsölte nagy megelégedéssel.~- Nos, hadd hallom mármost, ki
94 1, 34 | vétett, uram, igazítsa meg.~- Nos, jól van, Apró uram. Látom,
95 1, 34 | Megtudott valamit?~- Mindent.~- Nos? - toppantott lábával az
96 1, 34 | rokonszenvét, ellenszenvét. Nos fickó, mért haragszol rám?
97 1, 35 | ember valami években van.~- Nos, és te milyenekben vagy?~-
98 1, 35 | szólt édeskésen a báró.~- Nos és? - kérdé hideg közömbösséggel. -
99 1, 35 | azonnal elõterjesztést. Nos, én a legjobb lelkiismerettel
100 1, 35 | karon fogta a házigazdát.~- Nos hát, mi az ára a kis birtoknak,
101 1, 35 | melyiknek kedveznek jobban. Nos hát, az istenek csakis Antoniust
102 II, 2 | megszokott asztalokat.~- Nos, mi újság odakint, atyus?~-
103 II, 2 | ezelõtt félórával, aki...~- Nos, aki?...~- Panaszkodott,
104 II, 2 | Hogyan? Legkisebb?~- Nos... mert a sok adósság tulajdonképpen
105 II, 2 | arcán megindulás látszott.~- Nos, hogy van a mi apónk odahaza? -
106 II, 2 | vagyok.~- Hahaha! Értem.~- Nos igen. Jelenleg nem lenne
107 II, 4 | emlékezett, hogy látta valahol.~- Nos, uraim, én vagyok Snapsz
108 II, 4 | mindig deli, finom ember.~»Nos elhiszik-e önök most már,
109 II, 5 | köpönyegével letakarja.~- Nos, az történt, hogy nem hagyott
110 II, 6 | fordult a kihívókhoz:~- Nos, jól van hát. Itt vagyok.
111 II, 6 | Letoriéres« szenátora, ki...~- Nos, aki...?~- Boros üvegeket
112 II, 7 | ezt. Ön kedves vakmerõ! Nos, fél a szemrehányástól?
113 II, 10 | én elvégre is nem bánom, nos, akarod?~Szótalanul kitettük
114 II, 11 | a mérnök.~- Ah, ön az? Nos, hát mit akar?~Fekete Miklós
115 II, 17 | lehetett elnök egy szabó? Nos, ki lát benne valami különöset?
116 II, 17 | senki sem fogja megtudni. Nos, én nem bírok magától megtagadni
117 II, 19 | hirtelen visszadugja.~- Nos, mi az? Mutassa ide!~A váltó
118 II, 21 | szoknya meg egy paletot. Nos, egy kis pénzecskét mégiscsak
119 II, 24 | nagyon guruló természetûek.~Nos, az öreg Kerecsy bizony
120 II, 24 | szívességét kizsákmányolni.~- Nos?~- Aladár úr írnok akar
121 II, 24 | Aztán az ízlése, az kitûnõ. Nos, egyébkint mint érzi magát?~-
122 II, 27 | teljesíté a kemény parancsot.~- Nos, barátom - mondá a különben
123 II, 29 | no, lám... csakugyan... Nos, hogy vagyunk, édes Vilma
124 II, 29 | le, hogy jóéjt kívánjon. Nos, hogy fog tetszeni ez a
125 II, 30 | komoran a »szekunda«.~- Nos, fiúk, szól közbe végre
126 II, 32 | vett magának és kérdezé:~- Nos, hát én mit csináljak?~-
127 II, 33 | az ügynök jelentkezik.~- Nos - kérdé a követ -, megtalálta-e
128 II, 33 | emésztése?~- Tökéletesen.~- Nos, hát akkor jól vigyázzon
129 II, 35 | állhattam, én kérdezõsködtem.~- Nos, talált valami nyomot?~Dupin
130 II, 35 | szavak hangzásáról ítél. Nos! Valóban mi különösen szokatlannak
131 II, 36 | említsek, a vasúti tarifát. Nos, és mit teszünk ellene?
132 II, 36 | leszünk, másodszor pedig...~- Nos, másodszor? Szinte kíváncsivá
133 II, 36 | vigye takarékosságodat! Nos, talán bizony a szivarozásból
134 II, 36 | zsugorgatod?~- Egy részét igen.~- Nos, és minek, ha szabad kérdezni?~-
135 II, 36 | tapintattal eljárni ez ügyben.~- Nos, mi történt tovább? - kérdé
136 II, 36 | csupán szerencsétlenség volt. Nos, fiúk! - tette hozzá aztán
137 II, 36 | tetejét alsó részétõl.~- Nos, uraim, nézzük meg a hírhedt
138 II, 36 | negyvenegy negyvenkettõ! Nos, uraim! Akár ne is olvassuk
139 II, 36 | mindent tudnak Dick úrtól. Nos, Dick úr - mondá tréfásan
140 II, 36 | szépen megférjetek benne...~- Nos, Dick, mit szólasz ehhez? -
141 II, 37 | Az Istenhez fohászkodjál!~Nos, legalább hát megteszi ezt,
142 II, 38 | tán bizony nevelõkké?). Nos, mi akarnál te lenni?~Feri
143 II, 38 | Feri nevetve. - Orvos? Én? Nos, kinek nézel te engem, Harter
144 II, 38 | nem félsz az istentõl!~- Nos, én csak az igazat mondom.
145 II, 38 | Konyári úr, a nevelõ.~- Nos, én meg orosz hercegnõ szeretnék
146 II, 38 | Rákóczi-fa alatt.~- Igen? S nos? Mert te úgy látszik többet
147 II, 38 | béresünk egyenlõ az apámmal. Nos, nem úgy van?~- Véleményem
148 II, 38 | talizmánjaikat, vagy a gyûrûikben; nos, csakugyan divatosabb dolog
149 II, 38 | emberek közé, ennyi az egész. Nos, uraim, éljen a forradalmi
150 II, 40 | pedig borjúhúsból rendelem. Nos, talán a csusza is elmaradhatna
151 II, 40 | az idegen mosolyogva. - Nos, tehát eladó-e a ház tulajdonképpen
152 II, 40 | egyenetlenségben élni?~- Nos, ami elmúlt, elmúlt. Feledjük
153 II, 40 | leszek.~- Igen lekötelez Nos, halljuk talán most, édes
154 II, 41 | el belõle, annál nagyobb. Nos, én tehát elveszem tudományom
155 II, 41 | ijedségtõl kaptad e betegséget. Nos, én ki foglak gyógyítani,
156 II, 43 | lesz.~- Ezer örömmel.~- Nos, tehát kombináljunk. Ha
157 II, 43 | hazaszeretet érzelme?~- Oh, oh. Nos, a Fenyéri Irma, az valóságos
158 II, 44 | állomásra értünk ez egyszer.~- Nos, akkor hát innunk kell egy
159 II, 45 | Federoff Ivánhoz fordult:~- Nos, Federoff, nem annyit tesz
160 II, 45 | szeretetreméltóságával minden élményét.~Nos, végre elérkezett ez a gyönyörteljes
161 II, 46 | méltóságos asszony...~- Nos, miért vonakodol nagynénédhez
162 II, 49 | ilyenkor, ez az én nézetem. Nos én meg is teszem ami tõlem
163 II, 50 | sok. Ön szivarozik, nemde? Nos, lássa ön, ez össze nem
164 II, 50 | meg uram, de ön kiabált.~- Nos uram, igen, hát aztán?~-
165 II, 50 | dagadtak. És miért dagadtak? Nos, mert a feszült figyelem
166 II, 51 | táplálék - mormogá -, ez a fõ Nos - folytatá azután -, ön
167 II, 51 | szerencsének kereke van...~- Nos, uram - mondá Mr. Danner
168 II, 51 | hogy folytatását hallja.~- Nos, ön nem felel, sir? Ön meg
169 II, 51 | csintalan mosollyal kérdé:~- Nos, uram, lehet-e öntõl valamely
170 II, 51 | álló alakot vizsgálja.~- Nos?~- Én egészen elszegényedtem,
171 II, 56 | is mások becsületében.~- Nos, hát mit tesz ön hasonló
172 II, 56 | a segédjével együtt.~- Nos, aztán.~- Mindenik kiteszi
173 II, 60 | szemekkel fogadta õket.~- Nos, mért hivattál, gyermek? -
174 II, 61 | egyet kell tisztítanod.~Nos, hátha én magam is tudnék
175 II, 62 | a foga közül dörmögte:~- Nos, mit akarnak hát?~- Jöjjön
176 II, 62 | hallhatták volna szavaikat.~- Nos, tehát itt vagyunk - szólt
177 II, 62 | ön igazán mulatságos. Nos, hogy erre éppen ne legyen
178 II, 62 | meg érte Lengyelhonban. Nos, nem eléggé van tettem megfizetve?
179 II, 62 | végre mi vagyok én...~- Nos? - kiáltának önkéntelenül
180 II, 67 | ember szokta valakitõl: »Nos, milyennek mutatkozik önöknél
181 II, 67 | Közelrõl is látni fogom. Nos, az valami nagyon természetes
182 II, 71 | lakása után tudakozódtam.~- Nos, éppen jó helyen jár ön.
183 II, 71 | késõn lenne is, hanem...~- Nos tehát milyen hanem?!~- Ott
184 II, 71 | az irományokból tudom.~- Nos, aztán?~Arra akarlak kérni,
185 II, 72 | demagóg. Kire haragszik? Nos, nem felel?~- A fiatal Kéredyre -
186 II, 72 | Kéredyre - suttogá Palkó.~- Nos, nos - jegyzé meg Krammer
187 II, 72 | suttogá Palkó.~- Nos, nos - jegyzé meg Krammer úr,
188 II, 72 | csodálkozva nézett a beszélõre.~- Nos, nos, ön bámul? Az pedig
189 II, 72 | nézett a beszélõre.~- Nos, nos, ön bámul? Az pedig éppen
190 II, 72 | akadályokat eloszlassák.~- Nos, ön már készül, Kéredy?
191 II, 72 | mondott valamin kellemetlent? Nos, Árkádi, mi történt itt?~
192 II, 74 | indítványozz valamit!~- Nos, tán jó lenne belõlem bundát
193 II, 74 | amint az õsz jõ, vagy a tél.~Nos, én is elfordulok tehát
194 II, 74 | csupa, csupa szõkéket.~- Nos, én többre becsülöm ezeket...
195 II, 76 | kicsoda.~- Én tudom.~- Nos, mit akar azzal a szép hölggyel?~-
196 II, 76 | vidor hangon sürget:~- Nos, ki azon tiszteletreméltó
197 II, 78 | érteni. Az én nevem...~- Nos uram, az ön neve?~Megmondtam
198 II, 78 | OsztrákMagyar Monarchiában.~- Nos uram, a nevét hallottam,
199 II, 79 | fogadták a tetszetõs eszmét.~- Nos, uraim - tevé föl a kérdést
200 II, 80 | nevenapjára. Meghítt. Elmentem.~- Nos, volt-e jó ebéd?~- Hét szem
201 II, 83 | csodálkozom, Bibicz úr. Nos, hála istennek, még eddig
202 II, 83 | a nõt fehér harisnyát?~- Nos, mert fehér pamutból van
203 II, 88 | át? - mondám kérdõleg.~- Nos, mert nagysád csuromvíz...~-
204 II, 95 | megütõdve nézett a parasztra.~- Nos, és talán ezzel is rosszul
205 II, 96 | fundamentuma az embernek?~A láb.~Nos, tehát mi a jó színésznõ
206 II, 99 | letépik rólam még a ruhát is? Nos, mit duzzogsz, Dith? Mintha
207 II, 99 | keresztel el öreg koromra! Nos, tehát tanácskozzunk, miss,
208 II, 99 | nevessen.~- Miféle urat?~- Nos, aki a húsz fontot adja.~-
209 II, 99 | csak egyszer fölépüljön.~Nos végre mint minden a világon,
210 II, 99 | bocsátkozott a fiatal kocsissal.~- Nos?~- Ma reggel fölkerestem
211 II, 99 | mint egy megvert ellenség. Nos, ezzel a sok bõrönddel meg
212 II, 101 | gyanúsan kacsingatni rám...~- Nos aztán?~- Hát észrevette
213 II, 105 | és megbüntet valakit.~- Nos, nem elég az?~- Nem elég.
214 II, 110 | szép asszony Frátert.~- Nos hát, miért nem hozta el
215 II, 113 | untad meg a három közül? Nos? nem felelsz, ugye? Találva
216 II, 113 | pénzügyi vita van napirenden. Nos, te el fogod mondani nézeteidet.~-
217 II, 113 | csudálkozott õexcellenciája. - Nos, aztán?~- Aztán... aztán...
218 II, 113 | oda Domándynak:~- Ah, ah! Nos, így csakugyan be van ez
219 II, 114 | oh! Ön nem hisz nekem. Nos, tehát kérdezzünk meg másokat.
220 II, 114 | bizony megkapták tegnap.~- Nos, és?~- Sírtak mind a ketten.~-
221 II, 117 | tizenhét éve vagyok itt.~- Nos és soká lesz bent az az
222 II, 117 | gyorsítja az ügymenetet.~- Nos, uram, ez igen szép dolog.
223 II, 120 | szokott lenni vihar elõtt.~- Nos, hát tanultak-e sokat? Tudnak-e
224 II, 120 | az examinátori tisztbe.~- Nos, a német nyelvben járatosak
225 II, 120 | megveregette a Dankó vállait.~- Nos, öreg, tiszteltetem a tanár
226 II, 122 | cikket produkálnak...~- Nos aztán?~- Ön még kérdi? Valóságos
227 II, 123 | egy vérbeborult szem.~- Nos, messze van-e még a házuk? -
228 II, 123 | s így szólt hozzájuk:~- Nos, melyitek jön hozzám?~A
229 II, 124 | nevetségesek az örökös jogaikkal... Nos, vigye ördög, nem bánom
230 II, 125 | róla, hogy hamisan játszik. Nos igen, az ilyen ember való
231 II, 127 | melyet folyondár futott be. - Nos, irgalmas szamaritánus!
232 II, 127 | jól tudom, elsõ kelléke. Nos, mit duzzogsz, kis Marcsám?
233 II, 127 | keresztel el öreg koromra! Nos, tehát tanácskozzunk, van
234 II, 127 | nevessen.~- Miféle urat?~- Nos, aki a száz forintot adja.~-
235 II, 127 | bocsátkozott a fiatal kocsissal.~- Nos?~- Az imént fölkerestem
236 II, 127 | mint egy megvert ellenség. Nos, ezzel a sok bõrönddel meg
237 II, 128 | tettem én soha semmit.~- Nos, mindegy. Ahogy volt, úgy
238 II, 133 | sem tudtunk becsípni.~- Nos, mi lesz hát? - kérdé az
239 II, 134 | és kidülledt szemekkel.~- Nos, igen! Azt csak tudod, hogy
240 II, 134 | Ejnye, de nehéz fejû vagy! Nos, a falusi bírónak fából
241 II, 135 | kegyednek is?~- Megvallom.~- Nos, fürödjék tehát egy óra
242 II, 138 | felkiáltására s nyájasan köszönt.~- Nos, hogy viseli magát a kis
243 III, 1 | úr) adta neki az alapot. Nos, ki mondhatja, hogy az alap
244 III, 1 | mondja, én sem mondom. - Nos, ha nem elég, törekedni
245 III, 1 | ellenem támad, ellenem tör. Nos, jól van. De jegyezze meg…
246 III, 1 | vagy kevesebb, egyre vezet… Nos, öcsém, nagyon jól van,
247 III, 1 | amint az udvarba lépett. - Nos, kész-e a vacsora, galambom?~-
248 III, 1 | Te vagy itt, öreg Olej? Nos, hol van Anika?~Olej megrázta
249 III, 1 | fekete árnyék, - az önvád.~- Nos, Olej, határozz!~- Nem,
250 III, 1 | áradáskor nekirugaszkodik.~Nos, a szép leányt is elvitte
251 III, 1 | újra sírva nem fakad.~- Nos, hadd ordítson a poronty,
252 III, 1 | nagyon olcsón odaadnám.~- Nos! Ugyan mit kérne kend érte?~-
253 III, 1 | õket a mindentudóságával.~- Nos, fiam, mit loptál? - szokta
254 III, 3 | lebegni a gúnyos kérdést:~»Nos, hát a híres bunda?«~De
255 III, 8 | mint a nemesség: kötelez.~Nos, hát Kapocsy János uramat
256 III, 8 | Véle a kanapén… a kanapén…~Nos, mi esnék a kanapén?~Vele
257 III, 8 | szándékot.~- Azt a családot?… Nos, úgy fölületesen. Hanem
258 III, 8 | Köszönöm, nem élek vele. Nos, tehát a fiatalság barátja?
259 III, 8 | mereszté Comball úrra.~- Nos, mit bámulsz? Talán már
260 III, 11 | de mégis fájó nevet.~- Nos, igen a mi Borcsánkhoz -
261 III, 14 | nézett végig ruhámon.~- Nos igen, meghiszem neked… de
262 III, 15 | tartja. Vilma is azonképp. Nos, Vilma már egy kicsit nagyleány
263 III, 18 | nézhetett ki - onnanról.~- Nos, mi hír a földön, édes fiam?~
264 III, 21 | én nem vagyok senki.~- Nos, ha senki, mit akar hát?~-
265 III, 24 | kérésem lenne, Feri bácsi.~- Nos?~- De nagyon nagy… aztán
266 III, 25 | tán egy macska, vagy tán… nos, miért ne lehettek volna
267 III, 31 | krajcáros szivarokat veszek. Nos, nem így fognak szólani? »
268 III, 32 | Hiszen én nem ellenzem…~- Nos, ha nem ellenzi, akkor hát
269 III, 32 | melyik fürdõre akar menni.~- Nos, igen… de hát mégsem értem
270 III, 36 | hirtelen visszadugja.~- Nos, mi az? Mutassa.~A váltó
271 III, 37 | bejönni, mert pénzük nincs.~- Nos, hát vigyünk be kettõt -
272 III, 38 | ismeretlen »ismerõs« felõl.~Nos, ez bizonyára nem valami
273 III, 38 | tûkön állt s fészkelõdött.~- Nos, a báróné jó falat, kedvesem.
274 III, 39 | csodálkozék a miniszter.~- Nos, talán valami kifogásod
275 III, 39 | olyan hetykék, mint elõbb. Nos, hol ittad el a ruháidat?
276 III, 41 | is tudta, hogy a színész nős, és hogy fiatal és erényes
277 III, 42 | kérdé:~- Hogyan? Ezekbõl?~- Nos igen, uram, - szólt most
278 III, 42 | lehetne vele gazdagodni.~- Nos, asszonyom - mondá Bodzai
279 III, 42 | forró volt és reszketett.~- Nos, asszonyom, határozza el
280 III, 46 | Ejnye mordizomadta gyerekei… Nos, ugyan mi került meg?~-
281 III, 47 | vonítva futott el elõle.~- Nos, Toldy Miklós. Hol a legjobb
282 III, 50 | majd hazakíséri, ha félnek… Nos, mitõl fél úgy, kis bohó?~-
283 III, 51 | vonítva futott el elõle.~- Nos, Toldi Miklós, hol a legjobb
284 III, 53 | külön.~Hát az a másik?~Nos, hiszen éppen õk ketten
285 III, 53 | is hoztam önnek.~- Igen? Nos, és miért nem adja ide,
286 III, 55 | keresztelik a regényekben). Nos, tehát a mi Alfrédünknek
287 III, 58 | egyikéhez.~- Ez a fogó.~- Nos, miféle fogó?~- Ezzel veszem
288 III, 66 | hanem bízzál eskümben. Nos, bízol-e?~- Bízom, lovag.
289 III, 67 | Képzeld, mi történt velem.~- Nos?~- Mindenemet ellicitálták…
290 III, 75 | gyerek - szólt s megölelt. - Nos, hány hét a világ?~- Szent
291 III, 79 | vagyok én.~- Nagyon szívesen.~Nos, elvittem Bütyköst. Nagyon
292 III, 84 | aranyos függönybojtjaival.~- Nos? - szóltam ingerkedve. -
293 III, 90 | jóságos egyszerûséggel:~- Nos, ön az a bizonyos ember?
294 III, 91 | tudhatja, nem-e vártam én is. Nos, hát várjon most ön is,
295 III, 92 | kérdezte:~- Jó reggelt. Nos, hogy aludott, uram? Hogy
296 III, 94 | ijesztõ lett a tekintete.~- Nos, próbáljuk meg. Ki jött
297 III, 94 | senki se látta idejönni, nos hát senki sem fogja látni
298 III, 102 | nyugtalanság fogott el.~- Nos, ehhez természetesen pénz
299 III, 109 | magyar névnek mondja azt?~- Nos, igen. Van zamatja. Egészen
300 III, 110 | beszélgetésre irányzá.~- Nos, õrnagy úr?~- Bagatell! -
301 III, 110 | Hogyan? Ki hitte volna! Nos, a hadnagy úr eszerint utazik,
302 III, 112 | megtartania a programbeszédet.~- Nos, azon könnyen segíthetünk.
303 III, 112 | viszi a vasút hazafelé. Nos, talán valami baj van?~Mintha
304 III, 114 | Ah, az én kutyám végett? Nos, ereszd be azt az urat.
305 III, 115 | megadással Kapornoki Judit.~- Nos, ide értünk? - mondá Bükky
306 III, 120 | magam a szükségesekkel.~- Nos, arra csakugyan kíváncsi
307 III, 123 | asszonyi hajszál«-lal.~- Nos?~- Megvettem: egy ügynöktõl
308 III, 128 | felelt egykedvûleg.~- Nos, nincs, aki megfõzze?~-
309 III, 132 | koromban lehettem ott…~- Nos, természetesen - válaszolt
310 III, 137 | bányakerületi közgyûlésen!~Nos, hát ezeknek sincs igazuk.~
311 III, 141 | így szólt:~- Az már más. Nos, menjen hát, és vigasztalja
312 III, 144 | hozzá Magyariné asszonyom.~- Nos, mit akar kegyelmed? - förmed
313 III, 145 | úgy elhamarkodni a dolgot. Nos, az egészbõl az a konzekvencia,
314 III, 145 | korrupcionátus Tisza-aera!)~Nos, mi történt? Az történt,
315 III, 145 | vagyok a csillagászatban is. Nos, a csillagok olyan régiek,
316 III, 145 | sokat jövedelmezett neki.~- Nos, tehát mit kíván ön? - kérdé
317 III, 148 | lényében megrendülve olvasta:~»Nos, hogy tetszik a kátányiaknak
318 III, 148 | menesztettek az adóinspektorhoz.~- Nos, kendtek miért nem akarnak
319 III, 148 | cselekedték, nem a megye. Nos, hát csak végezze a dolgát,
320 III, 148 | azután tompán mondá:~- Nos, tehát üzenjétek meg neki!~
321 IV, 1 | egyebet sem csináltam.)~- Nos, akkor rajta! Hallod, Erzsébet -
322 IV, 1 | Keresnek az enyimek. Nos? Vacsoráljon ma nálunk.
323 IV, 1 | elkényszeredettnek.~- Ühm… Ön az, hüm? Nos, nos?~- Erre mentem - hebegém
324 IV, 1 | Ühm… Ön az, hüm? Nos, nos?~- Erre mentem - hebegém
325 IV, 6 | kívánságát írjátok meg. Nos, melyitek tudja, mit szeretne
326 IV, 8 | az alispánhoz címezve.~- Nos, hátha abban volt benne
327 IV, 29 | kétféle gyûrûket készítek.~- Nos, éppen azért mondom, mert
328 IV, 31 | az ura vissza nem jött.~- Nos, nem volt itt senki?~- Persze
329 IV, 41 | urat?~- Antos Márton.~- Nos, az öregúr is itt lesz a
330 IV, 44 | koponyámat lengyel hõsnek.«~- Nos, mit szól ön ehhez? Ennek
331 IV, 45 | megzavarodott elméjében.~- Nos igen - ismétlé nyugodt hangon. -
332 IV, 49 | kiálték fel kétségbeesetten.~- Nos, a bõröket és a búzaszalmát.~
333 IV, 49 | beírni: értéke négy forint.~- Nos, mit jelöl még ki a felperesi
334 IV, 50 | Hogyan? Maga a szarvas?~- Nos igen, a szarvas a leghiúbb
335 IV, 52 | kötekedve kérdeztem Károlytól:~- Nos, ül-e már az új modell?~-
336 IV, 56 | kérném hát, kedves bátyám…~- Nos, nos?~- A zsidó nem akar
337 IV, 56 | hát, kedves bátyám…~- Nos, nos?~- A zsidó nem akar pénzt
338 IV, 58 | székvárosba az adóinspektorhoz.~- Nos, miért nem akarnak fizetni? -
339 IV, 59 | a gyerek… az én fiam…~- Nos, nos?~- Canis mater, csak
340 IV, 59 | gyerek… az én fiam…~- Nos, nos?~- Canis mater, csak hadd
341 IV, 62 | elõfizettem.~- Ah! Igen? Nos, ez esetben az én lapom
342 IV, 62 | számot egy példányban?~- Nos, igen - hebegte elvörösödve -,
343 IV, 64 | második treffert ütötte meg.~- Nos, az igen szép. Ötvenezer
344 IV, 64 | az ablakokat, hét volt. Nos, legott benyitottam az ön
345 IV, 69 | már ismerõseim voltak:~- Nos, mit mond az adjunktus a
346 IV, 72 | hadszakaszok posztja is.~»Nos - gondoltam magamban -,
347 IV, 73 | Budapestrõl?«~»Tegnap, elnök úr.«~»Nos, mi újság önöknél? Hogy
348 IV, 76 | szemével és távozott.~- Nos, tehát, megértették egymást? -
349 IV, 76 | szűrszabóhoz egyedül.~- Nos, Mihály bácsi, miről beszélgettek
350 IV, 77 | Azért, hogy kigúnyoljam.~Nos igen, mert én szeretem elösmerni,
351 IV, 87 | képembõl kikelve -, az a név.~- Nos?~- Wesselényi Miklóst viszik
352 IV, 87 | viszik ott a temetõbe.~- Nos? Talán rokona az önnek.
353 IV, 97 | gyermekszobák ablakából.~- Nos, ha így van, hát csak adjanak
354 IV, 100 | erõszakosan tartanak vissza.~Nos, uraim, ha éppen tudni akarják,
355 IV, 100 | szemeit rám meresztve:~- Nos?~- Leadtam már, kérem alássan -
356 IV, 105 | ki vet zsákjába többet… Nos, mit szól a családomhoz,
357 IV, 111 | kiáltott fel az ügyvéd.~- Nos, természetesen a ketrecbe -
358 IV, 120 | csak a témám hiányzott.~Nos igen - a téma!~De hát hol
359 IV, 120 | tartott, kétségtelenül felém. Nos, hát tettessük magunkat
360 IV, 121 | izgatottan fészkelõdött helyén.~- Nos, hát beszélj valamit. Életed
361 IV, 123 | nagy szemeket meresztve. - Nos és kit tudsz még?~Olyan
362 IV, 126 | visszatért holthaloványan.~- Nos? Kivágtad?~- Nem, nem -
363 IV, 127 | remegve kérdé:~- Csak ennyi?~- Nos igen.~- Mind itt van?~-
364 IV, 127 | Tied lesz Gymes és Gács.~Nos, igen szép, de mégsem egészen
365 IV, 130 | a mulatság ugye, lurkó? Nos, valld meg, mi szeretnél
366 IV, 131 | íme rózsák voltak benne.~- Nos, mit akarsz ebbõl kihozni?~-
367 IV, 132 | tért vissza késõ este.~- Nos, mi van a betegekkel?~-
368 IV, 133 | álltam ott, mint egy hõs.~- Nos, kell-e még több?~- Jaj,
369 IV, 136 | Nagyon elmés vagy, József. Nos, mit kell még hallanom a
370 IV, 137 | törtem meg a csendet:~- Nos, mit mond az újság, János
371 IV, 142 | szaladt ki kérdezõsködni:~- Nos, mi ez megint? Mi történt?~-
372 IV, 142 | zsandárt hasba rúgta a Plutó… Nos aztán? A zsandárnak hasa
373 IV, 142 | átvegyem az összeget.~- Nos, és mit beszél a molnár?~-
374 IV, 145 | mégis különös egy ember.~- Nos, jól van, öreg, megálltam.
375 IV, 145 | fogok vele, mint a föld… Nos, megteszed?~- Mondtam már,
376 IV, 146 | de nem szólt semmit.~- Nos?~- Gyenge - felelte közömbösen.~-
377 IV, 147 | zavartan a tudós. - A tyúkokat? Nos aztán? Hát azok is laktak
378 IV, 150 | Mayerek legboldogabbikát.~Nos, de hát mi ebbõl a tanulság?
379 IV, 151 | más világon is kinevetik: »Nos megromlott bödönök, hát
380 IV, 152 | is megeszi õket valaki. Nos tehát világos. Ha nem adom
381 IV, 152 | Kisvártatva megjött a szolga.~- Nos?~- Nincs ott.~- Nem is volt?~-
382 IV, 152 | mindjárt megnevez egyet. Nos, fogad-e rá valaki?~A mi
|