Rész, Fejezet
1 1, 1 | édesanyámtól kaptam. Emlékezzen rám. Én örökké kendre fogok
2 1, 3 | itt leszek, itt várjatok rám. Péter öcsém majd vigyáz,
3 1, 3 | volt abban: »Tekints le rám! Oh, szánj meg engem!« és
4 1, 3 | isten, majd gondot visel rám.«~A nép egyszerű leánya
5 1, 3 | üssön meg! No, no… Ugye rám ismertél?~Aztán mintha attól
6 1, 4 | apám! Atyám, atyám: nézz rám, szólj hozzám! Én vagyok
7 1, 4 | föl:~- Ejnye, hogy akadt rám, Barkó gazda?~- Úgy, kérem
8 1, 8 | benne egy-két vonást; mikor rám szegezte szemeit mosolyogva,
9 1, 8 | szemrehányólag tekintett le rám, volt feleségemnek rémlett.~-
10 1, 8 | apám. Atyám, atyám! nézz rám, szólj hozzám! Én vagyok
11 1, 9 | midõn feleletemet várva, rám nézett azokkal a meredt,
12 1, 9 | orvos; húsz partit vert rám a kópé.)~- …Azóta már nyomában
13 1, 9 | megelégedettnek, mint ma, midõn rám nézett. Oh, ez a vidámság
14 1, 9 | csövet, mert a tiszttartó rám nyitott s többé nem rázhattam
15 1, 9 | hallgatag volt, többször rám nézett komoran, majd hirtelen
16 1, 9 | rémlik, mintha e másodpercben rám tekintett, s leeresztett
17 1, 10 | panaszkodni. No, ne nézz rám olyan szemrehányón azzal
18 1, 11 | úgy esengett neki:~- Nézz rám csak még egyszer! Hisz piheg
19 1, 11 | elhagyta. Mindig féltékeny volt rám, üldözött. Most is azt hiszi
20 1, 12 | felejtsetek. Gondoljatok rám - mondá fuldokló hangon,
21 1, 12 | kutyácskám! Ne haragudj meg rám! Bocsásd meg, hogy megsértettelek,
22 1, 12 | mondá Pista halkan -, hogy rám ne ismerjenek.~XIII. FEJEZET~
23 1, 12 | önnek különös kedve van rám!~- Az én fejszém a nagy
24 1, 12 | esni a kardja, számítson rám, én azt akkor fölemelem.~
25 1, 12 | Mondhatom, szép meglepetés volt rám nézve, aki magam vállalkoztam
26 1, 12 | mert attól félek, hogy rám kiabálna. Kelmedé a fogoly,
27 1, 13 | Lermer tanár úr? A feleségem rám támad: hogy mit keresne
28 1, 13 | mellettem a kis kocsi, õ rám nevetett és hát mit tartott
29 1, 13 | Atyám a bányába ment, de rám bízta, hogy önnek megmutogassam
30 1, 13 | kísérelni, uram. Várjon rám a nyírfák alatt, egy óra
31 1, 13 | utamon. Isten tudja, mi vár rám, Kutorai. Fegyvert nem viszek
32 1, 13 | kieresszenek, vigyáznak rám, éjjel és nappal, az én
33 1, 14 | kereskedõnek a lánya, apja rám bízta õt még kiskorában,
34 1, 14 | Albertus szíve elszorult: vajon rám ösmer-e Balduin? Hát Esre?
35 1, 14 | nemcsak szégyent hozol rám, de kellemetlenséget is
36 1, 14 | cinterembe; ott a ravatalról rám szólt valaki. Azt hittem,
37 1, 14 | Bizonyosan megneheztelt rám.~- Mit csinált vele?~- Elneveztem
38 1, 14 | Ki akar veled békülni. Rám bízta, hogy elhozzalak ma
39 1, 14 | megfognák is, akkor kenjen rám mindent, mert úgyis én vagyok
40 1, 14 | Tompson, egy milliomos hölgy, rám bízta magát, hogy tengeri
41 1, 15 | szép vagy. Ne is haragudj rám, hogy úgy megijedtem tõled.
42 1, 15 | akarok pletykázni, pedig rám férne a szószaporítás, mert
43 1, 15 | aranyos cselédem?~- Bízza rám kegyelmed - szólalt meg
44 1, 17 | elveszett.~Tudom, lesz rám neheztelés az országban,
45 1, 17 | a legfénylõbb sugara süt rám ide a föld alá…~Az élelmes
46 1, 17 | fiatalember szomorú szemeivel rám nézett s aztán mintha belátná,
47 1, 18 | rázta.~- Hagyja csak ezt rám. Nem érti azt az úr. Az
48 1, 18 | becsületes ember. Nem mondhat rám senki semmit. Csak a bográcsom.
49 1, 18 | Ugye nem ismert volna rám, édes Körmöczy?~- Nem, nem -
50 1, 18 | most hazatérve, mi mosolyog rám…~Jó estét, jó estét, édes
51 1, 18 | elgondolkozva sorsom felett, rám nézett a falról és mosolygott,
52 1, 19 | Mind rossz szemmel néznek rám, hogy azt a koporsót átugrottam.~-
53 1, 20 | világ, hát nem kötelezõ rám az akkori beleegyezés. Most
54 1, 20 | üss meg, mert tudom, hogy rám haragszol. Ne bántsd ezeket
55 1, 21 | Csakhogy úgy nézzetek rám, hogy én mindennap ebéd
56 1, 23 | már megfogtalak. Vágott rám a szeme s úgy össze-vissza
57 1, 23 | olyasmit elvenni - förmedt rám -, ami nem önt illeti?~-
58 1, 23 | hangjával a ridegszobába. - Rám ismersz-e még, ördöngös
59 1, 23 | indulattal:~- Miért néz rám olyan különösen?~- Én? -
60 1, 23 | dinnyevirágból. No, ugye visszaadja?~Rám mosolygott várakozásteljesen.
61 1, 23 | már végzett volt és csak rám várt, botját, kalapját a
62 1, 23 | valamelyik ablaknál les majd rám, sóhajtozva nézi, hogyan
63 1, 23 | leeresztett zöld zsaluk merednek rám bambán, üresen, mint óriási
64 1, 23 | smaragdszemek… ~A nagyapa rám mordult:~- Mit nézegetsz
65 1, 23 | fecsegni fogok), inkább rám hagyta szegényke, hogy engem
66 1, 23 | Mindig összeborzadok, ha rám néz. Szeretem a fiamat,
67 1, 23 | szinte meghatva tekintett rám.~- Maga jó fiú - suttogta
68 1, 24 | hölgyeim! Nagy kitüntetés ez rám nézve. (Dörzsölte a kezeit
69 1, 24 | milyen bosszúság volt ez rám nézve. Azt hiszem, ha ebbe
70 1, 24 | lecsapni. Jó szerszám az.~Rám nézett és szelíden, de mégis
71 1, 24 | is azt mondja - mereszté rám a tekintetét bizonytalanul.
72 1, 24 | inggallérok piszkosak. Nem tették rám többé azt a végtelenül elõkelõ
73 1, 24 | átadjam neki az Endre által rám bízott csomagot.~Apró púpos
74 1, 26 | mosolyogtak a többiek, és rám néztek nagykíváncsian, hogy
75 1, 26 | hanem a barátom (és itt rám mutatott) éjjel hazajövet
76 1, 26 | iratot elvitte onnan.~Az öreg rám nézett, azt hittem, dühös
77 1, 26 | név tulajdonosa.~- Hahaha! Rám nem ösmertél, kis Hanka.
78 1, 26 | kurtán és föl sem nézett.~- Rám ösmer-e még?~Letette az
79 1, 26 | ösmer-e még?~Letette az ollót, rám pillantott, elmosolyodott;
80 1, 26 | mentél el, de nem ösmertél rám.~- Hát mért nem szólított
81 1, 26 | az is biztos, hogy õ lõtt rám tegnapelõtt este.~- Természetesen.
82 1, 27 | megveretni? Inkább veressen rám huszonnégyet a legmarkosabb
83 1, 27 | összecsikorította.) Ugyan mit fognak rám. Száradjon el térdig a lába,
84 1, 27 | mennem Gyarmatra, várnak ott rám.~- Csak nem hagysz még itt?~-
85 1, 27 | bolond embernek ígértem meg rám nézve életbe vágó ügyben,
86 1, 27 | kell személyesen, ámbár rám nézve mindig szerencse.~-
87 1, 28 | szólt, merengõ tekintetét rám tapasztva:~- Hozass mármost
88 1, 29 | lobbanva. Kíváncsian néz rám: hogy miért haragszom. Hát
89 1, 29 | én, de ha nem hallgatnak rám.~Zsuzsi lefelé lépegetett
90 1, 29 | harsogásával a hangomat. A barátaim rám rohantak és befogták a szájamat,
91 1, 29 | egy latin versben hagyta rám a sajt receptjét.~- Hogy
92 1, 31 | segíthetek rajtad. No, nézz hát rám, nem vagyok én rossz ember.
93 1, 31 | volt, de nem hallgatott rám, nem hallgatott.~Ezalatt
94 1, 32 | vidéken laknak. Bízd csak rám, barátocskám!~A diák megreszketett,
95 1, 32 | életet folytatok. Ne haragudj rám, kérlek alázatosan, és beszéld
96 1, 32 | fekete szemek! Jaj, mikor úgy rám vetette a pillái alól (csettentett
97 1, 32 | rekonvaleszcens. Arra megyek, hát rám néz a kos és megismer. Szégyenlem
98 1, 34 | feltörni?~- Miért nézel rám úgy, mintha meg akarnál
99 1, 34 | több eszemnek, de az vessen rám követ, akit a szenvedélyek
100 1, 34 | eredményre jutni, bízza rám egy kicsit a kérdezést.~-
101 1, 34 | Nos fickó, mért haragszol rám? Mondd meg bátran!~- Azért
102 1, 35 | fényes pozíciódat. Hallgass rám, Kozsi! Sokat tanultál Kruse
103 1, 35 | országunkban. Mire a király rám parancsolt, hogy személyesen
104 1, 35 | felelte. - Itt mindenki vigyáz rám. Mit akar tõlem?~- Magyarázatot.~
105 II, 2 | hát a történelem nem bízza rám az ilyeneket, aminthogy
106 II, 3 | ajkainak kínos rángása.~- Rám meg hiába haragszol - folytatá
107 II, 4 | akármilyen kinézése van is: csak rám kell bízni.~Odabenn a táncteremben
108 II, 10 | összehozlak, te csak hagyj rám mindent, s ha kártyázni
109 II, 14 | pedig mosolyogva nézett hol rám, hol pedig az elégett maradványokra.~-
110 II, 14 | országos gazember! - rivallt rám teli torokkal, amint a kocsihoz
111 II, 15 | ötven ágyú torka nézett rám mogorván, mintha mondaná:
112 II, 15 | Guyon kedvetlen arcára, õ is rám nézett lopva; gyakran találkoztak
113 II, 15 | Mit búsul kend? - dörmög rám egyszer, mikor a muzsikaszó
114 II, 15 | német guggol, pisztolyának rám irányzott csövét villogtatva.~
115 II, 17 | asszonyom hallgatott is rám, nem is. A szeme ki volt
116 II, 17 | is sikere, mert Kutlikné rám fordítá könnyes szemeit,
117 II, 17 | sóhajtás hagyta el: aztán rám nézett bizonyos megmagyarázhatatlan
118 II, 18 | szaporán, mert a professzor úr rám parancsolt, hogy élve-halva
119 II, 18 | egész líceum s ujjal fognak rám mutatni, mint valami világcsalóra.
120 II, 21 | sötéten. - Mondd meg, ugye rám gyanakszol? Egy csavargótól
121 II, 21 | Szárítsd fel könnyeidet, s várj rám egy félóráig. Félóra múlva
122 II, 21 | hogy ne kelljen sokáig rám nézniök.~- Oh, szegény,
123 II, 22 | Jöjjön hát. Támaszkodjék rám! Ejnye, lámpás adta, hol
124 II, 24 | Jegyezzük el egymást. A birtok rám fog íratni, de öné lesz
125 II, 25 | kérdezze meg, emlékszik-e rám? Gondolta-e akkor, hogy
126 II, 25 | egyenként visszaemlékeznek rám, milyen »fehér hajú, kedves
127 II, 25 | szegény, hülyén bámult rám, megtapogatta a mesterségébe
128 II, 26 | majd a nehéz nyavalya jött rám, mikor egyszer az úton megéreztem,
129 II, 26 | karperecei elvesztek, s rám gyanakoszik, engem aztán
130 II, 30 | dicsekedni szoktam, csúfot hoztál rám? Hasztalanul költöttem rád
131 II, 33 | hiszen annyi hírlap maradt rám szegény atyámtól, ki mindenfélét
132 II, 33 | hozzám simul és egészen rám támaszkodik - felelé a csinos
133 II, 33 | Nem. Péry asszony neheztel rám.~- Hogyan? E kedves teremtés
134 II, 34 | mint - elég az ahhoz, hogy rám nézve a macska ragaszkodása
135 II, 35 | a nyilvános figyelmet se rám, se az állatra vonni, követem
136 II, 36 | ötvenfontos bankjegyet mert rám bízni, noha, amit elõbb
137 II, 38 | üldözne engem, nem haragudnék rám. És nekem az nem fájna,
138 II, 38 | türelmetlenül...~- Ez nem tartozik rám - hangzott belülrõl a Rigó
139 II, 41 | kimondtam, merõn, irtózatosan rám nézett. Oh, milyen tekintet
140 II, 45 | megtetszett nekem...~- Nagy kegy rám nézve, fölség!~- De én nem
141 II, 45 | viszonzatlanul ajándékod. Hallgass rám, Szemenoff! Én megengedem
142 II, 46 | Csak menjenek be s várjanak rám. Szegény kis Lacika, nem
143 II, 48 | meg az isten, ahányszor rám gondolsz.~Matyi e pillanattól
144 II, 51 | oly meglepõ, oly váratlan rám nézve - mondá -, hogy teljesen
145 II, 54 | csak a bizonyos halál várna rám seregem elvesztése miatt.
146 II, 60 | hogy merészkedik kezét rám emelni?~- Az vagyok, aki
147 II, 67 | fel, nemigen hallgatott rám senki. Fõvárosban kevésbé
148 II, 69 | elrugaszkodott fiú, az apja egészen rám bízta, nálam lakik, nálam
149 II, 70 | átellenes házak komoran bámulnak rám, mint megannyi szfinx, megoldatlan
150 II, 70 | szürke szemû ember volt s rám mosolygott.~- Nyugodt lehet
151 II, 71 | kellemetlen meglepetés várt rám.~Kocsisom elbámészkodott
152 II, 71 | lepedõs kísértet meredtek rám; nem lehettem minden elfogultságtól
153 II, 71 | volna felém; sötét üregeivel rám nézett, és én láttam, hogy
154 II, 71 | visszaszolgáltatni.~- Csak nem neheztelsz rám - szólt Ilona -, hogy ilyen
155 II, 72 | nagysád, angyali szívének rám pazarolt fénylõ sugarait.«~
156 II, 72 | áldjon meg. Oh, hogy néz rám azokkal a nagy fekete szemekkel!
157 II, 73 | töprengéseibõl.~Hallgat is rám, vagy legalább hallgatni
158 II, 73 | kérdé nagy, szürke szemeit rám szegezve.~- Mivelhogy jó
159 II, 74 | ennélfogva a kisasszonya rám nézve tökéletesen elveszett.~
160 II, 77 | igazságos Mátyás hírét!«~Most rám került a sor.~Halk, félénk
161 II, 77 | Elfojtott lélegzettel hallgattak rám.~Szeremley komoran csüggeszté
162 II, 78 | Szerencsére épp e pillanatban nyit rám a szomszéd teremtõl Somogyi
163 II, 79 | tudom a szótárból.~Miss Jane rám bámult kicsinyre szabott
164 II, 80 | ablaknál, amint idejöttem. Rám nézett. Éppen a szívem tájára
165 II, 82 | Olyan szemmel nézzenek hát rám a szegedi özvegyasszonyok,
166 II, 84 | Félkönyökét fölemelte, rám nézett, s szemei fölcsillámlottak.
167 II, 85 | Schlick haragosan nézett rám azzal az egyetlen szemével,
168 II, 89 | mondtam ki nevemet, már rám kiáltották, hogy a Bokor
169 II, 94 | kétségbeesett tekintet, melyet rám vetett, midõn a hintó fölött
170 II, 95 | az én kötelességem. Isten rám mérte, hogy oltalmazótok
171 II, 96 | De bizony nem hallgatott rám, s az újságban még most
172 II, 99 | minduntalan paprikát öntenek rám, s a jó falat kenyér paprikás
173 II, 99 | föltalálhassuk Marit.~- Vigasztaló rám, hogy többesszámot használ.
174 II, 101| ember!~Az csodálkozva nézett rám, s hihetõleg mai napig sem
175 II, 101| láttam gyanúsan kacsingatni rám...~- Nos aztán?~- Hát észrevette
176 II, 108| Meg is írom, mert még rám is azt találják mondani,
177 II, 108| olyan barátságosan nézett rám apró csillogó szemeivel,
178 II, 108| barátságtalanul tekintenek rám. Olyan kicsinek érzem itt
179 II, 108| locsogását. Megszólít a bokor, rám kiált a fenyves, a szántóföldek
180 II, 108| olyan gúnyosan vicsorították rám a fogaikat, mintha mondanák:~»
181 II, 109| szemekkel. Némileg vigasztaló rám nézve, hogy õ is jön, mert
182 II, 109| Pestre költözöm.~- Vigasztaló rám nézve. Egy szép hölggyel
183 II, 112| hogy tudod is te. Nézz jól rám, szebbek-e, mint én? Oh,
184 II, 113| alá gurult.~- Mit nevetsz rám olyan furcsán, te gazember -
185 II, 113| haza annyira igénybe vesz, rám ne pazarold, mert én semminemû
186 II, 113| Értem önt.~- Igen kellemes rám nézve, mert éppen önnel
187 II, 114| pedig az édesapja hogy rám kötötte.~Lelkiismeretfurdalást
188 II, 114| gondoskodásomat, s mindenben rám bízták gyermeküket, akit
189 II, 114| Egy garast se, kiáltá s rám csapta az ajtót. De én még
190 II, 120| büszkén gondolta: egészen rám ütött az a gyerek.~A fiatal
191 II, 127| minduntalan paprikát öntenek rám, s a jó kenyér paprikás
192 II, 127| feltalálhassuk Annát.~- Vigasztaló rám, hogy többesszámot használ.
193 II, 130| bandériumot láthassam, mely rám várakozik... de nem láttam
194 III, 1 | ezelõtt meglátogattalak és rám esteledett, nálatok tölthettem
195 III, 1 | mi lelte önt? Neheztel rám, mert õszinte voltam önnel
196 III, 1 | világos, hogy ez hátrány volna rám, minélfogva megérdemlem,
197 III, 1 | nem írhatnék, várni fog-e rám mégis? Mert ha nem, akkor…
198 III, 1 | hát! Talán nem ismertél rám?~Erre (a tiszteletes úr
199 III, 1 | van! És még nem átallja rám kiáltani, hogy meglopott.
200 III, 5 | ismét szerencsétlenség vár rám… Oh, te kifogyhatatlan Isten,
201 III, 7 | hogy tudod is te… Nézz jól rám, szebbek-e mint én? Oh,
202 III, 8 | gyalázatos világ azt fogta rám, hogy már én megöregedtem…~
203 III, 14 | hurcolkodtam.~Hanem ezért rám akadt egy hajnalon. Egészen
204 III, 14 | kikergettek és vigyáznak rám. Kértem a rendõrt, hogy
205 III, 21 | elbolondítom vele… haragusznak is rám a Bodzafa utcában.~- Csak
206 III, 25 | mindig olyan furcsán néz rám, de olyan furcsán, hogy
207 III, 28 | arcomat, de õk nem ügyeltek rám.~A kántor megfogta a gazdag
208 III, 30 | akinél lakott. No, ne nézzen rám olyan idegenül.~A szegény
209 III, 32 | mehessek fürdõre az idén. Rám fogják a viruló egészséget,
210 III, 33 | szeretem… De maga haragszik rám!~- Én? Nem, én nem haragszom.~-
211 III, 39 | izgatott hangon -, s add rám a köpenyedet.~Az õr tréfára
212 III, 39 | tömeghez.~- De hát nem ösmertek rám? Jó emberek, kedves jobbágyaim,
213 III, 42 | eset?~Csodálkozva emelte rám nagy kék szemeit, hogy hát
214 III, 42 | mit beszélek.~- Bátran rám bízhatja a gyermeket, asszonyom.
215 III, 45 | már, vagy nem? - förmedt rám türelmetlenül. - Siess,
216 III, 45 | szepegtem is. Ki tudja, mi vár rám? Mert hallottam ugyan mondogatni
217 III, 50 | meggyilkoltat.~Birike úgy is nézett rám, mint egy gyilkosra, de
218 III, 50 | s a kis madársír mintha rám nézne… megannyi szem, amennyi
219 III, 52 | homlokát, azután felém fordult, rám nézett a szelíd kék szemeivel
220 III, 52 | fordult felém, bámészan rám nézett s volt a hangjában
221 III, 52 | akarsz megint? - förmedt rám a kanonok, föl sem nézve
222 III, 57 | teketóriáznom sógor - mondá azután rám emelve zavaros szemeit. (
223 III, 60 | família megdöbbenve bámult rám.~- Mi történt önnel, az
224 III, 60 | is olyan furcsán nézett rám e perctõl, s én egészen
225 III, 66 | pergamenekre, hanem egészen rám bízta, csináljam ahogy nekem
226 III, 73 | veszek az összeesküvésben, rám kiáltják a hazafiatlanságot,
227 III, 75 | kérdé szelíd szemeit rám szegezve.~- Azt, hogy a
228 III, 75 | gazda csodálkozón nézett rám, s némi keserûséggel tört
229 III, 79 | beszél.~S azután fürkészõleg rám nézett, komolyan beszélek-e,
230 III, 87 | az elõszobán át, szembe rám nyitja az ajtót a szolgabíró.~-
231 III, 87 | miközben megvetõleg nézett rám, mintha mondaná: »Te sohasem
232 III, 87 | kitörülgetett fogalmazványt, s rám vicsorította a fekete fogait.~-
233 III, 87 | végigfutotta, nagy, szelíd szemeit rám emelte. (No, ha akkor sem
234 III, 90 | Mindenesetre megtisztelõ rám nézve. Még csak azt óhajtanám
235 III, 90 | Õméltósága idegenül nézett rám egy kis ideig, majd barátságosan
236 III, 90 | emberek mind haragosan néztek rám. Az ajtókat dühösen csapkodták
237 III, 91 | nekem. Még ma is ingerlõ rám minden elõre álló nõi állcsont!~
238 III, 91 | asszony édesen elmosolyodott, rám nézett egy hosszú, mély,
239 III, 94 | hagyott e helyt, mintha rám bízta volna az akasztófáravaló,
240 III, 97 | kérem. Valami pikkjök van rám, hogy erõnek erejével engem
241 III, 97 | csinálnom, mert ha nem, rám fogják, hogy felhagytam
242 III, 97 | Kétségbeesetten nézett rám, alig bírtam magamat visszatartani
243 III, 100| cimbora! Derék dolog, hogy rám ösmert!~S piros kendõjével
244 III, 101| voltam már én ott tízszer is, rám se hallgat!~- Ne okoskodjon,
245 III, 102| dolga az. No, miért néz rám olyan különösen?~- Mert
246 III, 102| gomolygott mindez. De végre is rám nem tartozik. Amit tõlem
247 III, 102| lehetett.~Anna elõször nézett rám bizalmasan - de meghökkenve.~-
248 III, 102| reszketegség fogta el.~Anna rám nézett mereven, s elkezdett
249 III, 102| vigyen át - suttogta, szemeit rám emelve szelíden, álmodozón.~-
250 III, 105| vagy hatan, az egyik pláne rám rivallt:~- Hordja el magát
251 III, 105| de senki sem hallgatott rám.~Majd holnap… elmélkedém
252 III, 105| Jókai-könyv? - förmedt rám a ház lakója. - Én katolikus
253 III, 105| valamit.~- Mit akar? - förmedt rám haragosan.~- Jókai egy regényét
254 III, 109| az a dicsõ tulajdon, amit rám ne kent volna. Hogy tudok
255 III, 109| elõtt, egy ideig vártak rám türelmetlenül, de azután
256 III, 110| tessék szólni kérem. Tessék rám bízni egészen. Tehát az
257 III, 115| az úton balra! Most már rám fog ismerni a fogai helyérõl,
258 III, 124| görbe szemekkel nézeget rám.~Hanem ma csodálatos elõzékenységgel
259 III, 126| Mibe kerül? - rivallt rám kurtán.~- Az ügyvédi díjjal
260 III, 127| szemeivel gyanakodólag tekinte rám.~- Hüm! Ugye szép virág? -
261 III, 128| érzéketlenül pislogott rám, mint egy állat, még vissza
262 III, 128| másvilágon!«~Mogorván nézett rám messzirõl a szülõi ház;
263 III, 128| öt becsukott szem meredt rám borzadályosan.~Senki sem
264 III, 128| Kazy János feje bukkant ki. Rám nézett, de nem köszönt.~-
265 III, 129| már én azt. Csak tessék rám hagyni.~A faluban senki
266 III, 129| Az öreg gyanakodva nézett rám, de a száz forint nagyon
267 III, 130| Jöjj még közelebb: lehelj rám.~Ez a »lehelj rám« volt
268 III, 130| lehelj rám.~Ez a »lehelj rám« volt a mi privát hatalmunk,
269 III, 130| hogy mulassunk vele.~Vrana rám lehelt. Olyan tiszta szája
270 III, 132| tudni akarok.~- Hízelgõ rám nézve öntõl, kinek mint
271 III, 132| semmi.«~Szelíden nézett rám, amint félbeszakítottam,
272 III, 138| éji-szekrényen a borzalmas fogsort… rám volt vicsorítva rémletesen.
273 III, 138| No, mi bajod? - mordult rám mérgesen.~- Ejnye te vagy?
274 III, 140| meglátogattam, ezt a benyomást tette rám.~Szobái úgy voltak berendezve,
275 III, 142| egy alispánról? Még bizony rám írnak egyszer, hogy olvassam
276 III, 142| semmi bajom, de a viceispán rám parancsolta, hogy ez okvetlenül
277 III, 142| abszurdum vezetnek. Mit bámulsz rám? Fogd azt a kalamust, és
278 III, 146| szürke szemeit kísértetiesen rám meresztve.~- Dehogy hal
279 III, 146| enyém«. Oh, hogy nézett rám! Én nem akarom, hogy téged
280 IV, 1 | jaj mama, mama! a macska rám néz«. Te is olyan voltál
281 IV, 1 | nyúltam, mindig irigyen néztek rám nagy kék szemeikkel, mintha
282 IV, 1 | s kedvetlenül nézett föl rám. Sohasem láttam ily elkényszeredettnek.~-
283 IV, 13 | akar tenni, szerencsétlen!~Rám nézett dühösen, s aztán
284 IV, 18 | ahogy most a tekintetes úr rám néz, tulajdon kezeimmel
285 IV, 32 | Menj békével haza, s bízd rám a többit.~- Félek hazamenni,
286 IV, 39 | végrendeletében hagyott rám egy csomó birkát, lovakat,
287 IV, 41 | kérdé sötét tekintetet vetve rám.~Vállat vontam, mert semmit
288 IV, 41 | esztendeje múlt a lakodalomnak.~Rám vicsorította az apró fehér
289 IV, 41 | olvasom a gabonaárakat.~Rám nézett e visszás feleletre,
290 IV, 50 | jószágára, s ott éj idején rám erõszakolta a puskát:~-
291 IV, 54 | meghalsz! Haljunk meg együtt.~Rám nézett reszketve, olyan
292 IV, 56 | telekkönyvbe az áll, hogy kiskorú, rám nézve hiába érte el a tekintetes
293 IV, 56 | telekkönyvi hivatalba sietve, mert rám nézve meglehetõsen sürgõs
294 IV, 56 | halála folytán az õ része is rám szállott, már úgy iktattak
295 IV, 56 | kényszeredett hangon ismert rám:~- Te vagy? No, csak eredj
296 IV, 56 | mintegy lélegzetvétel gyanánt rám pillantott, és mellékesen
297 IV, 56 | nem lehetne-e kiigazítani?~Rám nézett apró kékes szemeivel
298 IV, 61 | elkergetett, mert azt mondta, ha rám néz, mindig sírhatnék, márpedig
299 IV, 61 | csak mentem eddig, s ahol rám néztek, az volt a feleletük: »
300 IV, 61 | deputációk.~A szegény fiatalember rám nézett szomorúan, mintha
301 IV, 64 | ablakból hét kis macska néz le rám. Egy gondolatom támadt,
302 IV, 69 | Irigy tekintetek szegzõdtek rám ilyenkor; szinte kiolvashattam
303 IV, 71 | szövegét.~Elpirult, aztán rám nézett nevetve:~- Hát észrevette?~-
304 IV, 72 | közbeszóltam.~Nagybátyám rám nézett szigorúan, mintha
305 IV, 72 | Hogyhogy? - függeszték rám kérdõ tekinteteiket.~- Mert
306 IV, 72 | folytatám.~Dobay ezredes rám nézett fürkészõ szemmel.~-
307 IV, 72 | megfoghatatlan!~Nagybátyám rám rivallt:~- Honnan tudod
308 IV, 73 | harmadik utcáig, egyszer csak rám kiált valaki nyájasan.~»
309 IV, 83 | forintot kapott, keményen rám volt parancsolva, hogy a
310 IV, 84 | ott egy másik medve vár rám kivicsorított fogakkal.~
311 IV, 86 | igen megnyugtatólag hatott rám, hogy Gebhardtnak bizalmat
312 IV, 92 | arcképemet és nagyon kíváncsi rám.~Hát már most csakugyan
313 IV, 92 | Kapalovics. - Ez meg (mondá rám mutatva) a sokat emlegetett
314 IV, 92 | egyre édesebben nézett rám; s mindig közelebb simult
315 IV, 97 | ott künn várt bennünket. Rám nézett, elmosolyodék:~-
316 IV, 97 | szurtos kölyök nyújtott rám nyelvet.~Hanem amint aztán
317 IV, 100| állt, apró szúrós szemeit rám meresztve:~- Nos?~- Leadtam
318 IV, 101| mama.~- Kicsoda?~- Hát rám nem ismersz? - kacagott
319 IV, 104| van az, ha nem hallgatnak rám. Ugye megmondtam?~Csáky
320 IV, 115| változtak.~1883-ban ki volt rám vetve 28 ft~1884-ben 60
321 IV, 117| Van - mondám.~Irányi rám nézett ünnepélyesen, mereven.~-
322 IV, 120| és ne járjanak fürdőzni.~Rám még azért is kellemetlen
323 IV, 120| dolgozom fel. Ezért voltak rám leverõ hatással a fürdõ
324 IV, 120| megálltak, s valamennyi rám függesztette a szemét.~Egy
325 IV, 120| gyermekek feszülten néztek rám, mint egy orákulumra.~-
326 IV, 120| megütõdött egy percig, azután rám nézett szelíden egy másodpercig,
327 IV, 121| napot, öreg! Emlékszel-e rám?~Megfordulok, nézem, keresgélem
328 IV, 121| megmaradt, s ez a fõ.~Õ rám sem hallgatott, hanem amint
329 IV, 121| mi van abban? - mordult rám, és úgy látszott nekem,
330 IV, 121| szervusz öreg! Ne haragudj rám, hogy elmentem, de kénytelen
331 IV, 122| szomjúság idején.~M’tesa rám nézett apró szúrós szemeivel,
332 IV, 122| Mind a hétezer asszony rám nézett - s e tizennégyezer
333 IV, 126| Amint célzok rá, megfordul, rám néz, a hátulsó két lábára
334 IV, 128| asztalomhoz, s a szerkesztõ rám nézett hidegen, közömbösen: »
335 IV, 128| sürgõsen mennie a redakcióból, rám bízta a Hogarth-képet.~-
336 IV, 128| szinte bosszankodva emelt fel rám, hogy megzavartam.~- Mi
337 IV, 128| egy kis efféle szerencse rám férne. Ki tudja, hátha éppen
338 IV, 128| átkozott drága kocsi ne várna rám ott künn a fergetegben.~
339 IV, 128| Margit már közömbös volt rám nézve. A rút Katkai Pálné
340 IV, 129| állt a kerítés mögött s rám nézett mereven, kísértetiesen.
341 IV, 129| kandúr macska meresztette rám izzó, vörös szemeit. Huh,
342 IV, 131| fordult, s anélkül, hogy rám nézne, kérdé:~- Tegnap láttam
343 IV, 131| szemeket meresztett hol rám, hol a képviselõre, hol
344 IV, 132| elfogódva.~A polgármester rám se hallgatott, a szenátorok
345 IV, 132| mondani?~- Hogy az egész dolog rám nézve megtisztelõ, de merõben
346 IV, 132| ülve röpült el felettem és rám kiáltott:~- Hogy érzed magad,
347 IV, 132| nagy komondor kutya ugrott rám, talpaikkal besározva, ami
348 IV, 133| jó tulajdonságot fogtak rám a barátaim, amiknek hiányát
349 IV, 133| vitéz cselekedeteit. Hatott rám ez a szó. Isten neki, a
350 IV, 134| barátunk gyanakodva nézett rám.~- Hm - szólt óvatosan körültekintve. -
351 IV, 134| uram, kérlek, hány óra?~Rám nézett lesújtón és felförmedt:~-
352 IV, 134| egyetlenegy Lukács Béla nézett rám nyájasan, ismerõsen.~Végsõ
353 IV, 137| alássan.~- És hogy ösmert rám? - kérdém kíváncsian. -
354 IV, 138| amint elolvastam, nem tette rám a régi hatást. Az istentelenség
355 IV, 139| írásból -, ámbár nagyon rám jár a gólya.~- Mennyinél
356 IV, 139| tudod te azt? - förmedt rám. - Hát sohase hallottál
357 IV, 142| Mihály édes fiam - kiálta rám a Patakiné hangján. - Én
358 IV, 142| Az óbester még egyszer rám rivallt mérgesen: »Ezer
359 IV, 142| között s mondá:~- Csak bízza rám a többit a tekintetes úr,
360 IV, 146| senki sem felelt. A mama rám nézett, aztán elfordította
361 IV, 147| vasútállomásnál csakugyan vártak rám a Wrbovszkyak. Három barátságos,
362 IV, 147| keresztül, állott mereven, rám szegezve a kísérteties üveges
363 IV, 147| mozdulatlanul, a tekintetét rám szegezve.~Kilelt a hideg,
364 IV, 147| ruhába volt öltözve s újra rám mereszté a szemeit.~Kivettem
365 IV, 147| öreg, igazán szavaztak rám holtak is?~- Becsületemre
366 IV, 147| a voksokat!~Staniszlausz rám nézett szemrehányón.~- Mit
367 IV, 151| a miniszterektõl ragadt rám.)~A Pali rokonom, aki gavallér
368 IV, 151| gúnyosan, gyûlölettel nézett rám a fehér szõrét felborzolva,
369 IV, 151| Könnyben úszó szemeivel rám nézett. Szívem hevesen,
370 IV, 151| feleségem figyelmes lesz s rám szól:~- Valami baja van?~-
371 IV, 151| tegnapi nyúl, oh borzalom, rám néz s a lábával hármat kapar,
372 IV, 152| csörömpölve hullottak szét rám s a gyermek vánkosaira,
373 IV, 152| magyarul szólítottam meg. Rám nézett csodálkozva, majd
374 IV, 152| tõle, milyen idegen lesz rám nézve a Jánoskához képest,
375 IV, 152| becsületes, nyílt szemeit rám függesztve:~- Hol, mikor?
376 IV, 152| Anna csodálkozva nézett rám, s ártatlan szemeinek bája
377 IV, 152| szerint. No, már az igaz, hogy rám férne egy kis gyeplõ.~Elõvettem
378 IV, 152| Anna szemrehányóan nézett rám.~- Hol voltál, Józsi?~-
379 IV, 152| Erdélybe.~Õexcellenciája rám meresztette gömbölyû, kék
|