Rész, Fejezet
1 1, 1 | segítségére siessen.~- Utánam! - kiáltá Rojtos Pista, nekivágva
2 1, 4 | hátra.~- Teremtõ isten!… - kiáltá rémülten.~- Oh, ez nehéz
3 1, 4 | meghatottan. - Hej fiúk, - kiáltá cselédeire - vissza avval
4 1, 4 | leányasszonyt.~- Az lehetetlen! - kiáltá Miklós kétségbeesetten. -
5 1, 4 | megjelent a küszöbön.~- Atyám! - kiáltá a valódi fájdalom megdöbbentõ
6 1, 4 | mondom, hogy nem lesz! - kiáltá az ifjú szilárd hangon.~-
7 1, 4 | van rájuk írva?~- Mi-e? - kiáltá Barkó kurtanemesi pátosszal. -
8 1, 4 | oda mindenki.~- Megállj! - kiáltá mégegyszer. - Mit mondtál?
9 1, 4 | elõtte minden.~- Bátyám! - kiáltá - most már mindent tudok.
10 1, 5 | büszkén kitárva a félvilágnak kiáltá önérzetében, hogy: »mérkõzzünk
11 1, 5 | Hát mit kívántok tõlem? - kiáltá Makkfõi kétségbeesetten.~
12 1, 8 | mindenekelõtt olvassa ezt - kiáltá stentori hangon. A végrehajtó
13 1, 8 | megjelent a küszöbön.~- Atyám! - kiáltá a valódi fájdalom megdöbbentõ
14 1, 9 | Hallgass, te tacskó! - kiáltá az idõsebb Majgó dühösen,
15 1, 9 | õméltósága volt.~- Ah! Oh! - kiáltá Kléner - ez nem éppen érdeknélküli. -
16 1, 9 | Ezer ördög! Hát a tort? - kiáltá dühösen. - Feleljen ön,
17 1, 9 | de híve vagyok.~- Uram! - kiáltá Kléner úr - ön a császári
18 1, 9 | karjaiból, s hatalmas hangon kiáltá a terem közepén:~- Halbrechts!~
19 1, 9 | Hallgass, te tacskó! - kiáltá az idõsebb Majgó dühösen,
20 1, 10 | Hallgass, te tacskó! - kiáltá az idõsebb Majgó dühösen,
21 1, 10 | gazdád lábán.~- Teringette! - kiáltá Gracza. - Hát a háborúba
22 1, 11 | emberedé.~- Add csak ide - kiáltá mohón és figyelmesen megnézte. -
23 1, 11 | a kutya az egész ügyet - kiáltá, dühösen a földhöz paskolva
24 1, 11 | Mit! Magának apja van? - kiáltá kételkedõn.~- Már mért ne
25 1, 11 | az a Kiczka Magdaléna? - kiáltá türelmetlenül Tereskey a
26 1, 11 | kérdezni fogok.~- Úgy? - kiáltá, kezét katonásan a csípõjére
27 1, 11 | hol van a tarka harisnya - kiáltá féktelen indulattal -…ott
28 1, 11 | Hazudott az a személy - kiáltá csengõ hangján, mely keresztülhatolt
29 1, 12 | Átkozott medvebocsok - kiáltá s megdidergett tagjaiban -,
30 1, 12 | No, már az valami! - kiáltá hivatalos örvendezéssel
31 1, 12 | elfojtották.~- Terringette! - kiáltá a fõbíró a kínos, ünnepélyes
32 1, 12 | könnyeiket.~- Ó, de jó az isten - kiáltá fájdalmasan -, hogy a magam
33 1, 12 | futottak.~- Ó, anyánk! - kiáltá Pista szívfacsaró hangon. -
34 1, 12 | mi véghez is visszük! - kiáltá Pista lelkesedéssel.~Az
35 1, 12 | morogtak, csak egyetlen hang kiáltá valahonnan a terem szögletébõl: »
36 1, 12 | másvilágon.~- Esküdj meg - kiáltá izgatottan a kálvinista
37 1, 12 | sincsen igaza.~- Igazad van! - kiáltá Apafi. - A történet igen
38 1, 12 | a gúnyos nevetgélést! - kiáltá Kovasóczi dühösen, s úgy
39 1, 12 | alól a széket.~- Ejnye - kiáltá Laci nyakába esve -, hiszen
40 1, 12 | Rozsomák uram, Rozsomák uram! - kiáltá, és hozzáfutva, bizalmasan
41 1, 12 | Istvánnak hívják.~- Hol van? - kiáltá Laci mohón. - István a neve.~-
42 1, 12 | Lehetséges-e, hogy lopott volna? - kiáltá szívszaggató hangon. - Az
43 1, 12 | rézüstöt.~- Szent isten! - kiáltá Laci, és térdei megrogytak,
44 1, 12 | Egészen más ember vagy! - kiáltá Laci, végignézve a szép,
45 1, 12 | összerogyott.~- Isten önnel! - kiáltá elvágtatva Heister. - Ha
46 1, 12 | férfias arcát.~- Ah! - kiáltá önkéntelenül. - Te vagy
47 1, 12 | erdõnél feltûntek.~- Hajrá! - kiáltá Jóska apó azokra, akik a
48 1, 12 | uram, oh felséges uram! - kiáltá fájdalmasan. - Akkor én
49 1, 12 | Hatalmasan van, Krucsay - kiáltá a fejedelem egész vidáman -,
50 1, 13 | tréfásan.~- Hát én mi vagyok? - kiáltá most egy hatodik kis fruska,
51 1, 14 | arany azoknak fejenkint - kiáltá Celini újból -, akik Orizit
52 1, 14 | elítéltet.~- Balduin! - kiáltá ez. - Kedves barátom! Te
53 1, 14 | Nos?~- Hiszen világos - kiáltá élénken -, együtt mentek
54 1, 14 | valóságos alvó s önkénytelenül kiáltá:~- Segítség! Kik vagytok?
55 1, 14 | ember és kétségbeesetten kiáltá:~- Megálljatok! Ez az ember
56 1, 14 | én vagyok a gyilkos! - kiáltá ismét. - Eszemnél vagyok.
57 1, 15 | Minden rendben van - kiáltá -, õ magassága nem veszett
58 1, 17 | Jézus Mária, szent József! - kiáltá rémülten a gazdasszony,
59 1, 17 | barátocskám, barátocskám, - kiáltá ez eléje vidáman - hogy
60 1, 17 | kerültél, Csernyiczky Mihály! - kiáltá a kis ember, a csuháját
61 1, 18 | összerezzent.~- Ohó hó - kiáltá és fölemelkedett. - Valaki
62 1, 18 | közeledjék, mert lelövöm! - kiáltá a leány fenyegetõ hangon.~
63 1, 18 | Ez volna az a ház? - kiáltá Mihály elragadtatva.~De
64 1, 18 | visszafordult és mosolyogva kiáltá: »Glück auf!«~Az ódon toronyban
65 1, 19 | gyerek vagy, Józsi fiam - kiáltá eléje kitörõ örömmel az
66 1, 19 | vendégek elváltak, kedélyesen kiáltá utána:~- Holnap jön a második
67 1, 19 | Hopp! Megfogtalak! - kiáltá egyszerre kedvesen, s diadalmasan
68 1, 21 | tátosainknak.~- Hát nem mondtam - kiáltá Lótusz Jancsi az elöl ügetõ
69 1, 23 | tipegésével), apám majdnem vígan kiáltá feléje:~- A Bimbó megmaradt,
70 1, 23 | köhögésbe szaladt át. Kuc! kuc! kiáltá a morva úr ijedten és egy
71 1, 23 | mit akar?~- Én vagyok - kiáltá be nyersen. - Elhoztam a
72 1, 24 | szárakon.~- Ah, de csinosak! - kiáltá tapsolva a középsõ Szlimóczky
73 1, 24 | kötelezvényt.~- Nem, nem! - kiáltá egy elutasító mozdulattal. -
74 1, 24 | ujjongott.~- Igazi gavallér - kiáltá Garzó Pál -, az is lesz,
75 1, 24 | Weisz urat és köszönöm - kiáltá utána Bogozy, aztán engem
76 1, 25 | amire az felvillanyozva kiáltá a tömegek közé:~- Fölteszem
77 1, 25 | sztentori, de jó borízű hangon kiáltá, megrázván az öreg finom
78 1, 25 | Hogy a pokolba ne! - kiáltá önfeledten. - Több az, mintha
79 1, 26 | iskolatársak vagyunk! - kiáltá.~- Igen, igen, te vagy a
80 1, 26 | vagyok, Hanka, itt vagyok! - kiáltá vissza egy lelkendezõ hang.~
81 1, 26 | ide? Hogy jöttél ide? - kiáltá a professzor. - Ez megfoghatatlan.~-
82 1, 27 | Ember vagy, Gilagó - kiáltá eléje a fõúr -, látom, hogy
83 1, 27 | bársony topánt.~- Ah, ni! - kiáltá és édesdeden fölkacagott. -
84 1, 27 | akarja õt tartóztatni? - kiáltá izgatottan. - És miért?~-
85 1, 27 | ablakban.~- Az irataim! - kiáltá a báró elképedve. - Hogy
86 1, 27 | vagyok itt! Én, Balassa! - kiáltá be harsányan.~De még arra
87 1, 28 | Szervusz, kedves cimborám! - kiáltá és még egyszer a markomba
88 1, 29 | mondtad, hogy nincs szoba? - kiáltá le Matykóra a felsõ lépcsõrül.~-
89 1, 31 | Tudod-e, mi az újság? - kiáltá messzirõl, incselkedõ hangon.~-
90 1, 31 | No, lám, vén lator - kiáltá rá megvetõ gúnnyal. - Hát
91 1, 31 | igyekezett.~- Vége van! - kiáltá Vayné, még mielõtt az öreg
92 1, 32 | most már minden világos - kiáltá az öregúr s kenetesen hozzátette: -
93 1, 32 | gyámoltalanságát.~- És ön tán nem? - kiáltá élesen Kobolinszky.~Sajátságos
94 1, 32 | Ejnye, maga gonosz - kiáltá rá. - Még kinevet? Jön ide
95 1, 33 | Mit akarsz itt, Fili? - kiáltá riadtan, mérgesen.~- Beszélni
96 1, 34 | beszéd, a fizetõpincért kiáltá, egyszersmind ráförmedvén
97 1, 34 | az ilyen.~- Jó emberek! - kiáltá most a csizmadia stentori
98 1, 34 | érintenek.~- Jaj nekem! - kiáltá s a fejéhez kapott. Ugrott
99 II, 2 | méltóságos fejét és azt kiáltá, mellét kitárva az ellenség
100 II, 2 | megjutalmazását s egyhangúlag kiáltá:~- Éljen Gaillard apó!~A
101 II, 3 | okos, büszke fejét, és azt kiáltá hangosan:~- Nem igaz!~S
102 II, 4 | majd számolunk reggel - kiáltá mérgesen, értvén alatta
103 II, 6 | Nem tudok róla semmit! - kiáltá a bámulattal vegyes öröm
104 II, 6 | százalékot tõle.~- Hazugság! - kiáltá Sramko bácsi önkéntelenül. -
105 II, 7 | volt zárva.~- Nyisd ki! - kiáltá.~Azután hozzátette:~- Mert
106 II, 11 | karját s reszketõ hangon kiáltá:~- Az nem igaz! Az hazugság!~
107 II, 12 | kardjához csapott:~- Le velök! - kiáltá dühösen.~- A követ szent
108 II, 13 | lelkes, megrázó érchangon kiáltá:~»Esküdjetek!«~A tribun
109 II, 13 | soha!«~»Mi történik itt?« kiáltá egy csengő szózat, s a harcosok
110 II, 13 | dühtõl tajtékzó ajakkal kiáltá:~»Ma a halálnak napja lesz!
111 II, 13 | egészségére, bajnokok!« - kiáltá Piso erõteljes hangon.~A
112 II, 13 | Tiberius önelégült mosollyal kiáltá:~»Õ alacsonyabb, én magasabb
113 II, 21 | felsikoltott.~- Mi bajod? - kiáltá Miska.~- Semmi... semmi,
114 II, 21 | gyengéden.~- Nem, nem lesz jó! - kiáltá Örzsike hévvel. - Én nem
115 II, 22 | Péter.~- Pozdorjává legyek - kiáltá élénken -, ha ez nem Cseres
116 II, 22 | járkálása közben.~- Hop, hó - kiáltá az érdemes férfi -, ki vagy,
117 II, 24 | jour mon cher Aladár! - kiáltá a belépõ fõispán.~- Isten
118 II, 24 | törvényszék elnökévé? - kiáltá álmélkodva. - Az lehetetlen!
119 II, 24 | boldog ember vagyok.~- Ah! - kiáltá a fõispán kacagva - azért
120 II, 24 | János bácsi, nem comtesse - kiáltá a fiatalember harsányan
121 II, 26 | kedves, egyetlen gyémántom! - kiáltá karjaiba zárva.~A gyermek
122 II, 26 | a bûnöket.~- Istenem! - kiáltá - de nagyon nagy vagy te!~
123 II, 26 | akar lenni mindig.~- Óvé! - kiáltá Salamon - nem is kellene
124 II, 28 | Oh, Allah! mit tegyek? - kiáltá a pasa, kezeit tördelve. -
125 II, 33 | a halott s tompa hangon kiáltá:~- Ha valaki halott mellett
126 II, 35 | majomfaj.~- Ez a gyilkos! - kiáltá.~Elámultam.~- Igen... igen,
127 II, 35 | hangoztak fel.~- Õ jön! - kiáltá Dupin.~- Ah!~Egy férfiú
128 II, 36 | nagy szerencsétlenség - kiáltá az erõs, mogorva Dick, kit
129 II, 36 | Istennek hála érte! - kiáltá Dick, s apró szemei felragyogtak
130 II, 36 | ti derék fiúk vagytok! - kiáltá Dick s könnyei újra megeredtek. -
131 II, 36 | markát...~- Ezer ördög! - kiáltá Harry -, ez egy kicsit olyan
132 II, 36 | kívánt tárgyat.~- Bravó! - kiáltá Károly. - Csakhogy feszítõvasunk
133 II, 36 | marad is még marad is! - kiáltá. - Negyven font negyvenegy
134 II, 36 | hihetetlent.~- Oh, csakugyan! - kiáltá Harry a Dick nyakába borulva -
135 II, 36 | mindenünk, gyermekeim! - kiáltá az anya hangos zokogásra
136 II, 36 | istenhez!~- Oh, fiaim! - kiáltá az aggastyán érzékenyen -
137 II, 36 | Hogy tudod?~- Megfogtuk! - kiáltá Harry, homlokára ütve. -
138 II, 36 | Áldassék érte az isten! - kiáltá Lemonin György kenetteljesen.~
139 II, 37 | tanyai csõsz.~- Borzasztó! - kiáltá az öreg fájdalmasan. - És
140 II, 38 | van, édeseim.~- Háború? - kiáltá Feri -, hiszen az nagyon
141 II, 38 | Köpnivaló nyomorultak! - kiáltá Margit lázas dühhel, midõn
142 II, 38 | mellét kitárva, büszkén kiáltá Európa elé: mérkõzzünk hát
143 II, 38 | feltaszította.~- Ki az? - kiáltá utána Vilma bátran.~Annak
144 II, 38 | tüskön-bokron keresztül.~- Tolvaj! - kiáltá Vilma, amint csak telt tõle.~
145 II, 38 | szûnt meg.~- Kik vagytok? - kiáltá Barna Károly - és mit akartok?~-
146 II, 38 | Éljen a kormány és a haza! - kiáltá, s a kapu dübörögve nyílott
147 II, 38 | Megszökött a gaz hazaáruló! - kiáltá a tiszt bosszúsan.~- Kicsoda? -
148 II, 40 | ház.~- Igen, adassék el - kiáltá Ardon - Jakab, Jakab!~A
149 II, 41 | hol a pokolba jársz itt? - kiáltá kellemetlenül meglepetve.~
150 II, 41 | mondta resto.~- Teringette! - kiáltá Laci élénk érdeklõdéssel.~-
151 II, 41 | bankot.~- Gilt! Tartom! - kiáltá Laci élénken.~Kezdtem sejteni
152 II, 41 | formáját.~- No, Nyúl koma! - kiáltá -, most már fizetsz. Én
153 II, 42 | kitárva, mennydörgõ hangon kiáltá: tízkrajcáros sör - vagy
154 II, 43 | ez már mégis nagyszerû! - kiáltá a derék tanító büszkén,
155 II, 43 | ki...~- Derekasan volt - kiáltá az öregúr hangosan, nagy
156 II, 43 | jegyet.~- Fenyéri Irma! - kiáltá.~Mindenki Irmára nézett.
157 II, 45 | pipájából s stentori hangon kiáltá mind a kettõhöz:~- Ti tudjátok,
158 II, 46 | Éppen van annyi pénzem - kiáltá Fanny örömmel, kivéve a
159 II, 48 | csalódtam benned.~- Soha - kiáltá a fiú lelkesedetten. Ereiben
160 II, 48 | paraszt leszek, az vagyok - kiáltá az ifjú az égre nézve, hogy
161 II, 51 | rokonomtól.~- Megbolondult? - kiáltá Mr. Danner felugorva. -
162 II, 51 | Szörnyûség, szörnyûség! - kiáltá Mr. Danner. És ez csak úgy
163 II, 51 | Egy fél sincs, uram - kiáltá Lamiel nyersen - látja ön,
164 II, 51 | Bolondnak gondol ön engem? - kiáltá Mr. Danner haragosan. -
165 II, 54 | országban.~- Nézd csak, apám - kiáltá -, nézd, nézd! Látod a cseresznyefát
166 II, 54 | márciusban.~- Nem, nem - kiáltá a gyermek makacsul -, én
167 II, 54 | rejtekhelye felé.~- Ki van ott? - kiáltá a basa felemelkedve, csibukját
168 II, 57 | lövellt ki.~- Hollá, Hohn! - kiáltá rekedten, hosszú kezét messzirõl
169 II, 57 | sebesebben dobolni: Ahá! ahá! - kiáltá. - Az eset! Oh, oh! ez aztán
170 II, 57 | Brigli!~- Oh, nem nem! - kiáltá Jim kétségbeesve. - Megvan,
171 II, 61 | Hova, hova, esküdt úr? - kiáltá utánam a doktor.~- Rögtön
172 II, 61 | Miska még az ajtóból röhögve kiáltá:~- No, megtaláltad-e a kisgyerek
173 II, 62 | Jöjjön ön közelebb! - kiáltá parancsoló hangon az elõbbi.~-
174 II, 63 | egy részét.~- No, öcsém - kiáltá Laci -, még ilyen madárfészket
175 II, 65 | ezt ni! Megbolondultam - kiáltá -, mindenütt a saját stílusomat
176 II, 70 | remegett.~»Éljen Simonyi Ernõ!« kiáltá s ingatag léptekkel tántorgott
177 II, 71 | csakugyan nem fél ön? - kiáltá rémülten a jegyzõ.~- Mitõl?
178 II, 71 | köpönyegecském van önöknél.~- Ahá! - kiáltá ez is s hirtelen lekapja
179 II, 72 | úr, én néha haragszom - kiáltá a szelíd ember, nagy, bozontos
180 II, 72 | Ah, ön itt Kéredy? - kiáltá az idõsb nõ, kellemesen
181 II, 72 | papa, kedves jó papa! - kiáltá Katica örömteljesen, apja
182 II, 72 | Soha ilyet!~- Kicsoda ön? - kiáltá a szép Katica indulatosan
183 II, 72 | Meglesz az értekezés, uram - kiáltá és elrohant.~A kereskedõ
184 II, 75 | a barna nekem.~- Gilt! - kiáltá élénken, arca kitüzesedett.
185 II, 75 | hideglázon.~- Nyertem! - kiáltá diadalmasan a spektábilis
186 II, 76 | Egészen.~- A nevét, uram! - kiáltá újra, örömtõl csillámló
187 II, 81 | mert osztrák baka voltál - kiáltá vissza a másik.~Ohó! hisz
188 II, 81 | Ugye kiugrattalak? - kiáltá rendõrünk, egy kezében levõ
189 II, 85 | csinálva, sivító hangon kiáltá - a tömeg feje fölött:~-
190 II, 94 | eljáráshoz.~- Ostoba gyerekek! - kiáltá, amint a szánról egészen
191 II, 97 | haragban égtek, s vadul kiáltá:~- Légy átkozott! Be fognak
192 II, 99 | olvasnod.~- Milyen költészet! - kiáltá Sir Ihon elragadtatva. -
193 II, 99 | egyedül a beteget? Dick! kiáltá amint csak telt tõle, majd
194 II, 99 | volna szeretõ anyádnak! - kiáltá elérzékenyülten, könnyekre
195 II, 99 | kegyed angyal, Edith! - kiáltá Pál lelkesedve, és megfogta
196 II, 99 | van, miss.~- Nem vagyok! - kiáltá majdnem bosszús hangon.~
197 II, 99 | Lehet, hogy nagyon sokáig! - kiáltá s hirtelen eltûnt a boltba.
198 II, 99 | martalékul.~- A Mari fátyla! - kiáltá Edith utána kapva.~Pál gyöngéden
199 II, 113| össze s dobd a tûzbe! - kiáltá Gábor úr, s habár foga vacogott
200 II, 113| beleegyezésedet.~- Jól van tehát - kiáltá Domándy fölkelve, egy hirtelen
201 II, 114| zavart fel.~- Cséry István! - kiáltá a szoba közepén. - Pénzes
202 II, 114| küldjünk. Egy garast se, kiáltá s rám csapta az ajtót. De
203 II, 116| görcsösen.~- Ezt! ezt! - kiáltá, s mikor lefejté kezeit
204 II, 117| Sir.~- Az ördögbe is - kiáltá Neczpály -, az Ezeregyéj
205 II, 123| ringatták.~- Egy ágy! - kiáltá csodálkozva az öregasszony.~
206 II, 123| ajtaját.~- Unokám! Mariska! - kiáltá.~Az inas eltaszította onnan.~-
207 II, 124| mert rögtön kidobatom! - kiáltá ingerülten a hatalmas táblabírói
208 II, 127| tõle.~- Ez már valami! - kiáltá Bodner úr egy zöld blúzos
209 II, 127| Milyen költészet! - kiáltá Kaziray elragadtatva. -
210 II, 127| beteget?~- Miska bácsi! - kiáltá, amint csak telt tõle, majd
211 II, 127| éppen itt jön az inas - kiáltá élénken.~Csakugyan Mika
212 II, 127| kisasszony!~- Nem vagyok - kiáltá bosszús hangon.~Kozenszky
213 II, 127| martalékul.~- Az Anna fátyla! - kiáltá Mari önkéntelenül utána
214 II, 129| beszélgetett.~- Oh, igazán? - kiáltá ragyogó szemekkel. - Engem
215 II, 131| Majd máskor fizetek! - kiáltá a kellnernek s kisietett,
216 II, 133| hajdú-strázsamester.~- Én vagyok - kiáltá rekedten Szõcs János.~-
217 II, 134| odavágódott.~- Baj van! - kiáltá a hajdú a gyufatartót is
218 II, 134| volt!~- Pszt! lassan! - kiáltá az alispán hörögve. - Ide
219 II, 134| isten.~- Te nyomorult! - kiáltá Tihanyi. - Hát neked több
220 II, 134| a szemével.~- Parancs! - kiáltá a hajdú hirtelen leugorva.~-
221 II, 138| kedvteléssel.~- Apabácsika! - kiáltá örömteljesen s a kormánybiztos
222 III, 1 | Azon szív itt van, Stevo - kiáltá lelkesedve -, itt találtam
223 III, 1 | nagy bûnt.~- Nem, nem! - kiáltá Krisztina szilajan - oda
224 III, 1 | gondolom.~- Ön mást szeret! - kiáltá Miklós s szemei ökölnagyságúakra
225 III, 1 | árnyékát… Meg fogsz halni! - kiáltá s hangja mennydörgés lett -,
226 III, 1 | ábrázata.~- Nini, nini - kiáltá kedélyesen -, maga bizony
227 III, 1 | darab aranyat.~- Ah, ah! - kiáltá Csemez úr meglepetve. -
228 III, 1 | elfacsarodott - …elment, elment! - kiáltá aztán hangosan.~Zokogva
229 III, 1 | összeszoríták.~- Jaj, a kólika! - kiáltá hörögve.~A bércek visszamondták:
230 III, 1 | Megjött, látni fog! - kiáltá az öregember és fölugrott,
231 III, 1 | igazán te vagy, édes Istók? - kiáltá nyakába borulva a hazájából
232 III, 1 | karjaiból s hatalmas hangon kiáltá a terem közepén:~- Halbrechts!~
233 III, 2 | most azt a keresztet! - kiáltá aláhajolva -, hadd tegyem
234 III, 2 | babrálta.~- Sicc, te cudar! - kiáltá Erzsike s minden igazi ok
235 III, 2 | bolondozik, Jóska bácsi! - kiáltá oda a lány s a rövidebb
236 III, 17 | Hallgass, te tacskó! - kiáltá az idõsebb Majgó dühösen
237 III, 22 | ítélet harangja.~- Oszkár! - kiáltá a mellékszobából az asszonyka.~-
238 III, 30 | volt az igazi temetés! - kiáltá csillogó szemekkel (talán
239 III, 37 | Biri! Merre vagytok? - kiáltá a tiszt a gyerekekre. -
240 III, 41 | jobb kezét.~- Ön hazudik! - kiáltá elfojtott hangon a báróné -
241 III, 45 | Megállj, gaz kölyök! - kiáltá távozóban dühösen s még
242 III, 46 | hozzá, s Mimi lelkendezve kiáltá: - Mamácskám, mamácskám…
243 III, 47 | asszony lángba borult arccal kiáltá:~- Hogy mersz gyanúsítani,
244 III, 49 | táblabírói világnak.~- Ki oszt? - kiáltá az alispán, amint a kocsiról
245 III, 50 | érdekel más.~- Hahó, hahó! - kiáltá egy hang utánam.~Megfordultam.
246 III, 51 | asszony lángba borult arccal kiáltá:~- Hogy mersz velem így
247 III, 51 | Megölted szemem láttára - kiáltá újra az asszony. - Vádollak
248 III, 54 | reggel.~- Holnap reggel? - kiáltá elhûlve Lupcsek. - Lehetetlen
249 III, 57 | tompa, félig hörgõ hangon kiáltá:~- Ilonka! Jöjjön be kérem,
250 III, 66 | mi errõl, király uram! - kiáltá s eltûnt a tömeg között.~
251 III, 83 | Dicsértessék a Jézus Krisztus! - kiáltá Majgóné elsápadva. - Csak
252 III, 98 | No, ez nekem való lesz! - kiáltá felvillanyozva. - Reggel
253 III, 100| Hát nem jön ide senki? - kiáltá nyersen.~Ijedten rohant
254 III, 100| mirõl beszéltünk volna - kiáltá Rikner türelmetlenül -,
255 III, 100| De elhoztam, megvan! - kiáltá diadallal. - Ez az, Titli!~
256 III, 102| Tudtam én azt, tudtam - kiáltá könnybe lábadt szemekkel. -
257 III, 102| kóstolgatva.~- Valami fölséges! - kiáltá az egyik, s lehasalt a patakhoz
258 III, 102| fortyant föl amaz.~- Veres!? - kiáltá Terepetye keserûen: - Ha
259 III, 102| Tudja? Oh, hát tudja? - kiáltá szívszaggatón, s megeredtek
260 III, 108| No, ez az én ügyem - kiáltá Mária a dühtõl elsápadva,
261 III, 108| van meg.~- Eressz el! - kiáltá most a cigánynõ merészen,
262 III, 110| a rokonságból.~- Aha! - kiáltá az apa. - Hol a jegyzék?
263 III, 114| elvihetem?~- Megálljon, uram! - kiáltá az asszonyság kétségbeesetten. -
264 III, 115| tömeget. - Majd meglátom - kiáltá harsányan -, ki meri kezével
265 III, 124| hogy jössz, te kölyök - kiáltá felém dühösen. - Hát hallott
266 III, 126| Nekem nem lányom többé - kiáltá vadul az öreg Todorovics. -
267 III, 128| lábával.~- Csiba te, Ipoly! - kiáltá rá öcsém haragosan. - Hát
268 III, 129| sürgõsebb mint a haza ügye - kiáltá szemeit az égre emelve -,
269 III, 130| Miso, Vrana Miso!~- Hopp! - kiáltá erre Vrana mellénk ugorva.~
270 III, 131| aranyat.~- Csak tán nem? - kiáltá ijedten Serédi.~De bizony
271 III, 132| hallotta hírét?~- A Gálynak? - kiáltá kitörõ örömmel majdnem a
272 III, 144| Hatvanira.~- Enyim vagy! - kiáltá a professzor, és reá taposott.
273 III, 148| megmondani, amit ígértem - kiáltá, s jéghideg borzongás futott
274 III, 148| Hallgass, hallgass - kiáltá nyájas bizalmaskodással,
275 III, 148| a vízben.~- Nézz oda! - kiáltá Kossuth.~- Undorító! - felelte
276 III, 148| Mit? Kendnek apja van? - kiáltá Dorogi. - És megverte? Az
277 III, 148| guggolva.~- Ki az, hej? - kiáltá, és fürgén ugrott fel a
278 III, 148| hosszadalmas.~- Hogyan? - kiáltá Ágnes kedves ijedelemmel. -
279 III, 148| asszony egy nyomorult kígyó! - kiáltá. - Õ árult el?~- Nem tudom.~
280 III, 148| kopogtatással.~- Szabad! - kiáltá felriadva.~- Eljöttünk,
281 III, 148| meg, tekintetes lélek - kiáltá a bûvkörbõl Dorogi felé -,
282 IV, 3 | partra.~- Ez szemtelenség! - kiáltá a leány, és sötét szemeiben
283 IV, 4 | fáradt lovak.~- Õk, õk! - kiáltá az asszony. - Fiaim és férjem.
284 IV, 4 | cselekedtetek? Hisz én vagyok! - kiáltá, és összerogyott.~Nem a
285 IV, 10 | Ki jön a csatatérre? - kiáltá mennydörgõ szavakkal.~-
286 IV, 13 | Pedig csak egy forint! - kiáltá a zsidó bánatosan.~- Ingyen
287 IV, 13 | Isten veled, élet! - kiáltá szívszaggatóan. De én erre
288 IV, 15 | a listáról.~- Meghalt! - kiáltá rá száz meg száz torok.~-
289 IV, 15 | felvonóhíd elé, és mosolyogva kiáltá:~- Gyertek csak ide!~Három
290 IV, 30 | Bólus? A gárdakapitány? - kiáltá a királyné és ajkai reszkettek
291 IV, 32 | Baléti Magda.~- Mi bajod - kiáltá a pap elcsodálkozva. - Hol
292 IV, 32 | Mi az? Mi történik? - kiáltá az úr felriadva. (Hangjában
293 IV, 34 | benne, és elesett.~- Mama! - kiáltá - mamama!~Föltápászkodék,
294 IV, 37 | Keljen fel, doktor úr! - kiáltá kívülrõl a vén gazdasszony.~-
295 IV, 42 | dörömbölvén.~- Ki az? Mi az? - kiáltá belülrõl egy mérges hang.~-
296 IV, 43 | énhozzám jött.~- Hohó! - kiáltá Beöthy, elcsapva a kártyákat,
297 IV, 43 | társalogni.~- Hogyan? - kiáltá szemét kerekre, a száját
298 IV, 45 | Ni a szikla, a szikla! - kiáltá e percben a kalászhajú Eszter.~
299 IV, 45 | ezer forintot.~- Ezeret! - kiáltá Dákos meglepetve, s élénken
300 IV, 46 | akartok…~- Ti pedig balra - kiáltá Stevó.~- Úgy, úgy - hagyta
301 IV, 47 | Megtaláltam a vihart! - kiáltá lihegve, míg apró szemei
302 IV, 50 | lehet ez?~- Hát nem látja - kiáltá társam -, hogy a hímek ott
303 IV, 51 | jaj, minek is szóltam? - kiáltá ijedten kezeit összecsapva.~-
304 IV, 52 | sem látná.~- Nem, nem - kiáltá a leány dacosan -, eresszen.~-
305 IV, 52 | Hisz éppen az, éppen az! - kiáltá szívszaggatóan.~A mûvész
306 IV, 59 | Ó, ó, kedves Bíró! - kiáltá kordiális nyájassággal. -
307 IV, 62 | uram.~- Lehetetlen az - kiáltá a szerkesztõ siránkozó hangon.~-
308 IV, 64 | szédült.~- Milyen eset! - kiáltá. - Hát lehetséges ez? Mert
309 IV, 64 | ámult-bámult.~- Uram! - kiáltá. - Egy nagy kérésem volna
310 IV, 66 | zászlót.~- Kutya fikom mája! - kiáltá úri dölyffel Vojnik Márton. -
311 IV, 69 | barkójú úrral.~- Hova, hova? - kiáltá rájuk az öreg, azután kevély
312 IV, 73 | Ó be szép, be kedves! - kiáltá elragadtatva.~- Örülsz neki? -
313 IV, 81 | megsebzett vad.~- Uram - kiáltá hevesen -, mit akar ön a
314 IV, 82 | Ezt szoktad szívni? - kiáltá csodálkozva.~- Mindig -
315 IV, 83 | konyháról.~- Csak nem tán? - kiáltá kétkedõ arccal. - Ne bolondítsd,
316 IV, 84 | Lemondok a hivatalomról - kiáltá Kempey.~- Le akar a jövedelmezõ
317 IV, 85 | Hatvanira.~- Enyim vagy! - kiáltá a professzor és rátaposott.~
318 IV, 85 | Szeress, szeress, szeress!« kiáltá azután háromszor egymásután,
319 IV, 88 | Ah, a férjem volt! - kiáltá Mari és aléltan összerogyott.~
320 IV, 92 | itt van a kis hadnagy is - kiáltá vidáman Kapalovics -, most
321 IV, 95 | arcvonásain.~- Mamám! - kiáltá az egyik, és a nyakába ugrott.~-
322 IV, 95 | nyakába ugrott.~- Mamám! - kiáltá a másik, és megölelte.~Melyiknek
323 IV, 95 | ajtón.~- Te szörnyeteg! - kiáltá a nõ vadul. - Megcsaltál.~-
324 IV, 95 | ajkára tapasztá.~- Csitt! - kiáltá. - Egy szót se! Nem akarom…
325 IV, 96 | választhasson.~- Borbála! - kiáltá megfeledkezve önméltóságáról
326 IV, 97 | Franciscóban.~- Elég! - kiáltá Gábel úr pátosszal. - Elmehettek!
327 IV, 97 | elmosolyodék:~- Glück auf - kiáltá vidáman -, csakhogy a te
328 IV, 97 | nyelte el õket a föld? - kiáltá az egyik.~- Soha ennél csodálatosabb
329 IV, 97 | kosarából.~- Hahó! Hahó! - kiáltá. - Alászolgája.~Fügét és
330 IV, 97 | belökni…~- Pali? Az én fiam? - kiáltá anyánk szívszaggató hangon,
331 IV, 97 | Igenis, nem engedem!« - kiáltá, s ezalatt a hajából, amint
332 IV, 100| Nyomdahiba ne legyen benne - kiáltá egy diktátor dölyfösségével. -
333 IV, 100| Amibe kerül, abba kerül - kiáltá -, csak tessék aztán megmondani,
334 IV, 101| Megátkozlak!~- Atyám! - kiáltá Gyuri elhalványodva. - Hát
335 IV, 101| egyre kérem…~- Életemet! - kiáltá a csacsogó öreg éledezve.~-
336 IV, 101| puszta tréfa.)~- Anyám! - kiáltá remegõ hangon. - Hát mi
337 IV, 109| De hát mi történhetett? - kiáltá önkéntelen. - Mit röhögtök?~-
338 IV, 111| Megvan a pénz, amice - kiáltá örvendezve a báró.~De már
339 IV, 111| ide, ide! Gyepre more! - kiáltá izgatottan.~- Ide cigányok!
340 IV, 115| dohányka.~- Jézus Mária! - kiáltá a szerkesztõségi szolga. -
341 IV, 117| sötét arccal:~- Vége van! - kiáltá elkeseredetten. - Megbuktunk!
342 IV, 117| elõttem a világ.~- Megcsalt! - kiáltá Aurélia hirtelen felugorva
343 IV, 126| perszóna.~- Én mondom - kiáltá harsány hangon a tömeg feje
344 IV, 127| eldőljön.~- Megyek én - kiáltá Kis Kampó, mikor meghallotta,
345 IV, 127| nyargalt, harsány hangon kiáltá:~- Hej, törökök! Ha olyan
346 IV, 127| Mind.~- Õ tehát meghalt! - kiáltá kétségbeesetten.~- Kicsoda?~-
347 IV, 128| edényeket az útban.~- Vissza! - kiáltá ingerülten, kipirulva. -
348 IV, 131| kosárral. »Asszony, megcsalsz!« kiáltá ez vadul s felrántotta a
349 IV, 134| Mindjárt, mindjárt! - kiáltá szaladás közben és még most
350 IV, 142| Amice Koricsánszky - kiáltá lelkesedetten Klamarik úr -,
351 IV, 145| Hej, Szelim, Szelim! - kiáltá és megragadván a szalmazsákot
352 IV, 145| a Hasszán kisebbik fia - kiáltá a lókötõ messzirõl.~Az öreg
353 IV, 147| hip-hopp hurrá!~- Vivát! - kiáltá a hórihorgas Albert s kivette
354 IV, 147| beszélj!~- Matykó! Matykó! - kiáltá Wrbovszky Staniszlausz,
355 IV, 151| példánynak.~- Tífusz! - kiáltá, a kezeit dörzsölve. - No,
356 IV, 151| el az apa betegségét! - kiáltá utána a Laci.~Egy óra múlva
357 IV, 152| mely az alügyészé volt, ezt kiáltá valaki:~- Nincsen itt az
358 IV, 152| Barcsó.~- Jó, hogy talállak - kiáltá messzirõl -, kerestettél?~-
359 IV, 152| ügycsomóból.~- Mirákulum! - kiáltá a védõügyvéd.~A bírák összenéztek.
|