Rész, Fejezet
1 1, 1 | hogy nem hazudik.~- Én Istenem! Kend nem szeret engem.~-
2 1, 1 | tekintete a halavány arcra. Istenem, hogy ezt a mennyországot
3 1, 1 | sötét, haragos égbe.~- Én istenem, megbocsátasz-e nekem?~Aztán,
4 1, 1 | borjúknak!…~Erzsike kisuhant. Istenem! Hogy dobogott a szíve,
5 1, 2 | jöttem el. Mert hát, én istenem, tehettem-e másképp, ha
6 1, 3 | Váljék kedves egészségére!~- Istenem!…~Ez az egy szó volt, melyben
7 1, 3 | szinte minket ölel körül.~Én istenem, de nagyon nagy vagy te!~
8 1, 3 | azt mondta megint:~- Én istenem!~A doktorképû öreg úr mogorván
9 1, 3 | lázasan dobogó keblére.~- Istenem… én istenem… mikor oly nagyon…
10 1, 3 | dobogó keblére.~- Istenem… én istenem… mikor oly nagyon… oly nagyon
11 1, 3 | volt írva ez a gondolat:~- Istenem, aki a virágot alkottad,
12 1, 4 | Oh, ez nehéz nap, én istenem, uram! Nagyon, nagyon nehéz
13 1, 4 | az egész környéket.~- Jaj istenem! Ki hitte volna? Ilyen gazdag
14 1, 4 | szerelem nyomban visszaadta.~- Istenem! Itt van! Mi minden történt!
15 1, 4 | gondol ön felõlem, uram?~- Én istenem, hogy mit gondolok? Egyáltalában
16 1, 4 | Egy kocsi hajt feléjök. Istenem, istenem! hiszen ez a három
17 1, 4 | kocsi hajt feléjök. Istenem, istenem! hiszen ez a három híres
18 1, 4 | és áhítattal rebegé:~- Istenem! De nagy vagy!~- Jer, jer -
19 1, 7 | veszi le fejérõl a kalapot.~»Istenem!… a só is sósabb volt valaha.«~
20 1, 8 | az egész környéket.~- Jaj istenem! Ki hitte volna? Ilyen hatalmas
21 1, 9 | tréfál-e, vagy igazat mond?~- Istenem, - rebegé - mit akarnak
22 1, 9 | sugárzani látszottak… De, én istenem, mit beszélek én? Hova tévedt
23 1, 11 | betartotta (ki gondolta volna, istenem, ki gondolta volna?), a
24 1, 11 | akikre senki sem vigyáz, istenem, be nagy galyibát csinálhatna!~
25 1, 11 | ló.~Volt nagy ijedelem, Istenem, mi történt a fõbíróval?~
26 1, 12 | szúrós, hamuszín szemeibõl: »Istenem, istenem, egyik sem az enyim.«
27 1, 12 | hamuszín szemeibõl: »Istenem, istenem, egyik sem az enyim.« Annyian
28 1, 12 | Ennyi az egész.~- Jaj, istenem, a néném! - kiáltott fel
29 1, 12 | A Francka néni! Jaj, istenem, emlékszem már! Mi lett
30 1, 12 | ápolásért a szabó asztalára.~- Istenem! Ezt értem teszi! - sopánkodott
31 1, 12 | csukva.~- A börtönbe? Szent istenem!~- Ott biz az.~- Mit csinált?~-
32 1, 12 | a halálos szentenciája? Istenem, istenem, mit csináljunk?~
33 1, 12 | halálos szentenciája? Istenem, istenem, mit csináljunk?~Boncz Marci
34 1, 12 | örömben tündökölt.~- Oh, istenem! Sohasem leszünk képesek
35 1, 13 | akit magam helyett hagyjak. Istenem, hiszen anya vagyok. Meg
36 1, 13 | szívdobbanásom az övé. Oh, istenem! dehogy is akarom lerázni.
37 1, 13 | mikor csak egy van! Oh, istenem! csak egyetlenegy! És attól
38 1, 13 | figyelmezteté a major domust. - Istenem, hogy jutott ide?~- Hízlaljuk -
39 1, 13 | szívecském, milyen szép vagy! Istenem, de nagyon szép vagy! Fordulj
40 1, 14 | semmi invenció.~- De édes istenem! Hisz én csak nem találhatok
41 1, 14 | Hamburg városában.~- Teremtõ istenem! Ezt a János írja. Ez az
42 1, 14 | egyszerre megdobbant a szívem: »Istenem, hát két ártatlan ember
43 1, 15 | homlokából… De furcsa is ez, istenem.~Ám egyszer aztán a nap
44 1, 15 | aranyozott búbos fedele is. (Istenem, istenem, de sok pénzt is
45 1, 15 | búbos fedele is. (Istenem, istenem, de sok pénzt is vert bele
46 1, 15 | az egész udvar. Teremtõ istenem, mekkora fény, mekkora pompa!
47 1, 15 | lesz. Lám, itt is van! Oh istenem, milyen gyönyörû tojások!…
48 1, 16 | lesz mit enni, mit inni. Istenem, istenem, de nagy úr is
49 1, 16 | enni, mit inni. Istenem, istenem, de nagy úr is a király!~
50 1, 17 | sarkantyús csizmákkal. Uram én istenem, éppen azt a ruhát viselte,
51 1, 17 | almafához kötötte. (Jaj istenem, nem is terem azon több
52 1, 18 | mondom a társaság. De hát én istenem, hiszen végre is nem lehet
53 1, 18 | ide ugyan rosszkor jött - istenem, de rosszkor, csúf emberek
54 1, 18 | ez! Micsoda utcák, szent istenem. Hol olyan mélységben voltak,
55 1, 19 | cinizmussal elmondott. Pedig én istenem, milyen szende, finom teremtésnek
56 1, 19 | kastélybeli cselédek (de, én istenem, a romlott kastélybeli cselédek
57 1, 20 | szemû fej leleményes.~Én istenem, mi mindenfélét beszéltek.
58 1, 20 | amelyeknek nincs története. Én istenem, olyan szegény eseményekben
59 1, 21 | lecsepegtek a kötényére: »Istenem, istenem!« A kezeit tördelte. »
60 1, 21 | lecsepegtek a kötényére: »Istenem, istenem!« A kezeit tördelte. »Mi
61 1, 23 | megfaragni az elsõ verset… Oh, istenem, az elsõ vers! Van-e még
62 1, 23 | Igenis, kisasszonyka.~Ah, istenem! Az elsõ kétely lopózott
63 1, 23 | Oh, de ostoba fejem van!)~Istenem, olyan szomorú volt, olyan
64 1, 23 | érkeztek reményeim, kételyeim. Istenem, milyen jó ezeknek a csöppnyi
65 1, 23 | Minden vér a fejembe tódult; istenem, ez õrá vonatkozik. Lelkem,
66 1, 23 | kérdést feszegetni, de én istenem, kíváncsi volt és fúrta
67 1, 24 | megtisztelni a szegény házamat? Istenem, ennyi fényes név! (Végigtekintett
68 1, 24 | és a többi meg a többi. Istenem uram, hát nem éppen ezekben
69 1, 24 | vendéglõben volnának… Mennyi név! Istenem, mennyi név!~S ismét és
70 1, 24 | Még mindig hoznak valamit! Istenem, meddig fog ez tartani?
71 1, 24 | Larisch-Moenich grófné. Istenem, istenem, hogy ez is meghalt -
72 1, 24 | Larisch-Moenich grófné. Istenem, istenem, hogy ez is meghalt - s
73 1, 24 | férfiszemkarikákból. Ah, istenem. Nem is hogy nézik, de hogy
74 1, 24 | lesz-e ma holdvilág?~- Ah, istenem, honnan vegyek én nektek
75 1, 24 | ami pikáns az emberben. Ah istenem, semmi se lehet tökéletesebb
76 1, 25 | semmi.~Aztán… hej, aztán! Én istenem, hogy is mondjam csak? Jött
77 1, 25 | perceket éli most életében. Istenem, istenem, mégis érdemes
78 1, 25 | most életében. Istenem, istenem, mégis érdemes hát a népet
79 1, 25 | egy párbaja Bercsényinek. Istenem, istenem, mért is nem élhettem
80 1, 25 | párbaja Bercsényinek. Istenem, istenem, mért is nem élhettem én
81 1, 26 | vidéken laktam utoljára. Oh, istenem! a ház már nincsen meg.
82 1, 26 | csak el vannak altatva. Ah, istenem, hogy azok a nagy adók és
83 1, 27 | hiszik, hogy loptam! Jaj istenem, sok ez!~- Sok-e? - jegyzé
84 1, 27 | topánka, te Judit?~- Oh istenem, dehogy! (Zokogásba tört
85 1, 27 | A válaszát.~- Ej, hát istenem, legyen esze. Mondom, hogy
86 1, 27 | imádkozott volna õfelsége): »Oh, istenem, uram, nem bírom a fegyelmet
87 1, 27 | fehér és oly ártatlan. Ej, istenem, árnyéka mégis van! A szegény
88 1, 27 | sziklatetõn. Ah, egy szarvas!~Oh, istenem, azok a nagy agancsok a
89 1, 27 | észre sem vehették. Oh, istenem, bocsásson meg, báró úr,
90 1, 27 | kapott. Oh jaj, mi volt ez? Istenem, a Mimi hangja! Vagy inkább
91 1, 29 | sajnálkozó hangon. - Oh, istenem, istenem, de kellemetlen.~-
92 1, 29 | sajnálkozó hangon. - Oh, istenem, istenem, de kellemetlen.~- Lássa,
93 1, 29 | tárgyak a padozatra.~- Ah istenem, madame, ön javíthatlan.
94 1, 29 | nyugtatá meg a férfi.~- Oh, istenem! Nem mászik az fel hozzám?
95 1, 29 | az is langweilig?~- Oh istenem, dehogy, de egy barátommal
96 1, 29 | szobában… az éjjel. Ah, istenem… egy öregasszony… azaz…
97 1, 29 | volt még egy kérdése:~- Oh, istenem, hiszen még a keresztnevedet
98 1, 31 | mellé.~A Pali, a kis Pali. Istenem, milyen hamar megnõtt! Hogy
99 1, 31 | érkezett a fürdõbõl.« Oh, istenem, mennyit szenvedhetett otthon
100 1, 31 | Megint jön valaki. Jaj, istenem, mit hoz?~Vince fölkelt,
101 1, 32 | szinte sírni lehet rajta.~Ah, istenem, milyen idõk voltak! Ti
102 1, 32 | Hirkót, vagy a kertészt. (Istenem, milyen naiv lélek lehetett
103 1, 32 | élénken.~- Az asszonyom.~Oh istenem, hogy süvített ez a szó
104 1, 32 | Kételyek kezdték gyötörni. Oh, istenem, hátha nem szeret? Ha csak
105 1, 32 | nézett az asszonykára.~- Istenem! Milyen szomorú az, hogy
106 1, 34 | imádkozott.~- Oh, uram, istenem, milyen bûnös vagyok. Én
107 1, 34 | szilárd intézet (Oh uram istenem, kinek higgyen már az ember
108 1, 35 | Nini! Hát az mi ott? Jaj istenem, de szép!~- Az egy pipacs.~-
109 1, 35 | befõzni a levest.~- Jaj, istenem, még nekem toalettet is
110 II, 3 | pletykát állítja; de hát én istenem, nem történik-e a legártatlanabb
111 II, 3 | támasztá bágyadtan fejét.~- Istenem! - rebegé - lehetséges-e
112 II, 3 | dideregve.~Aladár oda sietett.~Istenem, milyen más érzelmek közt
113 II, 4 | gondolkozik, kisasszony?~- Istenem! semmirõl. Beszéljen ön,
114 II, 4 | miért »ne még«.~Hátha eljõ.~Istenem, nem lehet az, hogy el ne
115 II, 5 | gyerek nem gondol vele. Istenem, de jó, hogy meg nem érte
116 II, 7 | fényes, elõkelõ vendéggel.~Istenem, hogy fogják irigyelni a
117 II, 7 | félájultan dõlt Mády karjaiba.~- Istenem! Bocsánat... Csak a fejem
118 II, 7 | begombolni.~- Ajánlom magam.~- Istenem önnel! - búcsúzék az aggszûz
119 II, 7 | tornyának legtetején. Oh, istenem! Mi lesz most már belõle?
120 II, 7 | Szegény jó tens uram! Én istenem, én istenem! Minek mentem,
121 II, 7 | tens uram! Én istenem, én istenem! Minek mentem, minek távoztam
122 II, 11 | ment át.~- Megcsalták, én istenem! Rossz emberek elámították
123 II, 11 | dobbantott lábával.~- Én istenem, ön nem ért engem!~Fekete
124 II, 15 | egy tenger mozdul meg... Istenem! a sok cifra tarsoly mint
125 II, 17 | s kalabriai kalapjával. Istenem, de boldog lehet az a szabó,
126 II, 17 | hagyta csillagos homlokát.~Istenem, milyen jó a csillagnak,
127 II, 21 | félek úgy. Ketten leszünk. Istenem, mindjárt besötétedik. Én
128 II, 21 | elvesztettem a pénzemet. Megloptak! Istenem, istenem, mi fog velem most
129 II, 21 | pénzemet. Megloptak! Istenem, istenem, mi fog velem most már történni?
130 II, 21 | szegény, szegény Miska. Istenem, milyen jó vagy te hozzám.~
131 II, 24 | maga most itt marad.~- Jaj istenem, mi végett? Nem tettem én
132 II, 24 | kíntól, fájdalomtól. Oh, istenem, mi fog itt minden történni!
133 II, 24 | hangos szívdobogás!~Teremtõ istenem, mi fog most történni odabenn?~
134 II, 25 | vegyen annyit más ember? Istenem, hogy elmúltak azok az idõk!
135 II, 26 | holthalvánnyá válik.~- Teremtõ istenem! Mit tettem? - kiált fel
136 II, 26 | elfogtak! Börtönbe visznek! Istenem, istenem! Mit tettem, mit
137 II, 26 | Börtönbe visznek! Istenem, istenem! Mit tettem, mit tettem!~
138 II, 26 | Köszönöm neked, oh, én istenem!« rebegé hangosan.~- Bezzeg
139 II, 26 | hibák szülik a bûnöket.~- Istenem! - kiáltá - de nagyon nagy
140 II, 29 | egészen más kellene Vilmának! Istenem, de hát mi? Hát tudja is
141 II, 29 | a ruhát ráadja mamája.~- Istenem, mama! - kiált fel magán
142 II, 33 | végre megszólalt:~- Én idezs istenem, há ezs a tékintétés úr
143 II, 36 | de nem tehetek egyebet. Istenem, nem tehetek mást.~- Majd
144 II, 36 | ujjaival megfenyegetett. Istenem! mit fog gondolni rólam
145 II, 36 | De így mit kelljen tenni, istenem, mit kelljen tenni? Holnap
146 II, 36 | ötven fontja egyszerre!~- Istenem, istenem - tördelte kezeit
147 II, 36 | fontja egyszerre!~- Istenem, istenem - tördelte kezeit Harry -,
148 II, 37 | félelemmel, aggodalommal. Istenem, hogyan fog megfelelni a
149 II, 38 | magadnak, Harter Vilma.~- Istenem, Margit! Anyád ellen! Hogy
150 II, 38 | szerénységgel viszonozta.~Istenem, istenem, mit fog mármost
151 II, 38 | szerénységgel viszonozta.~Istenem, istenem, mit fog mármost õ csinálni,
152 II, 38 | gyermekleány elõtt.~- Oh, istenem! - sóhajtott fel kis szobájában,
153 II, 38 | imát rebegtek ajkai.~»Oh, istenem, szabadítsd meg, mentsd
154 II, 38 | önkéntelenül felkiáltott:~- Oh, istenem, mégis szeretsz te engem!~-
155 II, 38 | Bécsbe. Ezt én mondom.~- Oh, istenem - mondá Vilma, kezét szívére
156 II, 39 | fordultak be az üregeik felé. Istenem, azok a szeretõ, gyöngéd,
157 II, 45 | megittasuljon a gyönyörtõl. Oh, istenem, milyen bámulatos szép volt
158 II, 46 | örömei. És vannak is. Én édes istenem, hiszen olyan nagyon kevés
159 II, 46 | gázfény, a fényes kirakatok!~- Istenem, de szép nekem azóta ez
160 II, 46 | én fiam Megõrülök érte. Istenem, adj módot, segíthessek
161 II, 47 | szállnak a tengerre. Uram én istenem, nem történik-e valami bajuk?
162 II, 48 | Sohasem hittem volna. Istenem istenem! - rebegé sóhajtva,
163 II, 48 | Sohasem hittem volna. Istenem istenem! - rebegé sóhajtva, s azzal
164 II, 51 | mondani?~- Ha szabad lenne én istenem, annyi mindenféle mondanivalóm
165 II, 54 | s fölismeri, hogy kulcs.~Istenem, istenem, hátha éppen a
166 II, 54 | fölismeri, hogy kulcs.~Istenem, istenem, hátha éppen a kisajtó kulcsa!~
167 II, 59 | alig van nehány frankja. Istenem, istenem, mi fog történni,
168 II, 59 | nehány frankja. Istenem, istenem, mi fog történni, ha hajlék
169 II, 60 | kertészkedõ szülõktõl származott.~Istenem, míg az özvegy Kiléry grófnénál
170 II, 60 | elsõ rózsa a magáé lesz.~- Istenem, milyen jó, hogy megérem
171 II, 60 | mintha szavakkal mondaná: Istenem, lássa, én nem tehetek róla,
172 II, 60 | sírjára helyezte a rózsát.~- Istenem! - kiáltott fel akkor -
173 II, 66 | ellene fog fordulni. Én istenem, talán meg is öli!~Egy öreg
174 II, 66 | a tûz oly szépen égett.~Istenem, be jó meleg s kényelmes
175 II, 67 | volna onnan a világért. Istenem, istenem, de boldog lehet
176 II, 67 | onnan a világért. Istenem, istenem, de boldog lehet most õ
177 II, 72 | együgyû fickót. No, tudom istenem, hogy nekiesnek most az
178 II, 77 | egészen másképp forog a világ. Istenem, istenem, hogy fog ez a
179 II, 77 | forog a világ. Istenem, istenem, hogy fog ez a nap végzõdni?~
180 II, 78 | az Európában!~De hát én istenem, mikor házasodtam én meg?~
181 II, 79 | miss Jane.~Teremtõ uram istenem - kiáltám föl önmagamban
182 II, 93 | Szegény jó Cukri kutyám! Istenem uram, õ elveszett! Itthagyott
183 II, 95 | Igazi kis grófkisasszony.~- Istenem, istenem! - motyogja az
184 II, 95 | grófkisasszony.~- Istenem, istenem! - motyogja az öreg, s arca
185 II, 99 | hogy én magyarul tudjak. Istenem, hogyan olvashatta volna
186 II, 99 | Nem, nem - suttogá -, istenem, ez õ! Igen, megösmerem,
187 II, 99 | nem volt kellõ ápolása.~- Istenem! - ordított föl. - Milyen
188 II, 99 | hangoztatá - mind hasztalan.~Istenem, mily gondatlanság volt
189 II, 101| vette és játszott vele.~Én istenem, milyen kínokat állottam
190 II, 108| nekem a drága emlék felét.~Istenem, mikor még nekünk ebbõl
191 II, 115| te csavargó, mert tudom istenem! lesz mindjárt nemulass.
192 II, 117| nagykövete ír hozzá, õhozzá. Istenem, istenem, vajon mit írhat?~
193 II, 117| hozzá, õhozzá. Istenem, istenem, vajon mit írhat?~Lázas
194 II, 117| reszketve -, hogy mi valaha... Istenem, milyen bohó vagyok. Hiszen
195 II, 123| ûzte azokhoz a gyerekekhez. Istenem, istenem, hátha valami bajuk
196 II, 123| a gyerekekhez. Istenem, istenem, hátha valami bajuk van.~
197 II, 123| látta volna valahol. Én uram istenem, ugyan kihez is hasonlít?~
198 II, 126| reszkettek.~- Én uram, én istenem, mi rosszat tettem, hogy
199 II, 127| Nem, nem - suttogá. - Istenem, ez õ! Igen, megismertem,
200 II, 127| nem volt kellõ ápolása.~- Istenem! - ordított föl. - Milyen
201 II, 127| hangoztatta - mind hasztalan.~- Istenem, mily meggondolatlanság
202 II, 130| szerelmes szívekbõl alakult-e?~Istenem, ki is vehetné rossz néven
203 II, 132| okvetlen meg kell látnia.~De én istenem, ha jön, merre jön be? A
204 II, 134| kezet mer emelni - uram én istenem! - még a viceispánra is!~-
205 II, 135| Arcbõre átlátszó volt... Istenem, istenem, hátha húsz nap
206 II, 135| átlátszó volt... Istenem, istenem, hátha húsz nap múlva már
207 II, 135| idegek túlizgatottak.~- Istenem, még az is.~- Úgy van, asszonyom.
208 II, 136| huszas már mind elfogyott. Istenem, istenem, de nehéz is sorsa
209 II, 136| mind elfogyott. Istenem, istenem, de nehéz is sorsa a szegény
210 II, 140| kutyaizzasztó nyarat követi az õsz. Istenem, hiszen azt valóban méltó
211 III, 1 | meghalt tüdõgyulladásban. Istenem, istenem, milyen okos, kedves
212 III, 1 | tüdõgyulladásban. Istenem, istenem, milyen okos, kedves gyermek
213 III, 1 | dobog, melle gyorsan zihál. Istenem, istenem, milyen nagy baj
214 III, 1 | gyorsan zihál. Istenem, istenem, milyen nagy baj érte! Istenem,
215 III, 1 | istenem, milyen nagy baj érte! Istenem, istenem, mi fog most történni?…~
216 III, 1 | nagy baj érte! Istenem, istenem, mi fog most történni?…~
217 III, 1 | Magam nem bírom elmondani. Istenem, mily boldogság! Ki hitte
218 III, 1 | szakadni a mennybolt.~- Oh, istenem, mit tettem… mit tettem! -
219 III, 1 | alvót érint idegen kéz.~- Istenem, istenem! nem értem önt… -
220 III, 1 | érint idegen kéz.~- Istenem, istenem! nem értem önt… - szólt
221 III, 1 | õszinte voltam önnel szemben? Istenem, ne hagyjon el, maradjon
222 III, 1 | fogadjon el a maga… oh, Istenem, hogyan mondjam ki?… a maga
223 III, 1 | poétákra hallgass!~- Oh, Istenem, magam sem tudom igazán,
224 III, 1 | rogyott le egy székbe.~- Istenem, csak most tudom, mennyire
225 III, 1 | eszem, hogy éhen ne haljak. Istenem, olyan jól esik önért koplalni!
226 III, 1 | egy félmázsa aranya volt.~Istenem, ha meg lehetne üzenni neki,
227 III, 1 | találkozása lészen akkor. »Istenem, hátha csakugyan itt terem…«~
228 III, 1 | Bizony nem lehetetlen! Istenem, milyen kár érte, hogy herceg:
229 III, 1 | kiáltozta.~Senki sem felelt.~»Istenem, hol lehetnek?«…~A tüzes
230 III, 1 | igen gyakran megesik, mert istenem! hisz oly kevés történik
231 III, 2 | ember házát kikutatták. Istenem, de csak nagy úr is a törvény!
232 III, 2 | vagy elítélve?~- Oh, édes istenem! Hát miért ítélnének el
233 III, 2 | Oly kicsike, vézna; aztán istenem, hiszen csak gyerek még.~
234 III, 2 | közéjük, mint egyebütt.~Istenem, istenem, de csak szép is
235 III, 2 | mint egyebütt.~Istenem, istenem, de csak szép is ez a csoltói
236 III, 2 | valamikor, de most még - uram én istenem! - mi lesz ezekbõl, ha majd
237 III, 2 | hangot odahozott a szél -, istenem, istenem, csak szerencsésen
238 III, 2 | odahozott a szél -, istenem, istenem, csak szerencsésen végzõdnék
239 III, 2 | újdonatúj fehér korsót… Uram, én istenem, ez már a harmadik korsó
240 III, 2 | ketten.~- Ne kísértsen engem! Istenem, ne hagyj el!~- Látom, te
241 III, 2 | amint hirtelen megfordult, - istenem, istenem! - odaütötte a
242 III, 2 | hirtelen megfordult, - istenem, istenem! - odaütötte a csûrbõl kiálló
243 III, 6 | sóhajtozom s rád gondolok. Istenem, beh jó volna, ha egyszer
244 III, 6 | könyvét és fohászkodott: Istenem, istenem, mit vétettem,
245 III, 6 | és fohászkodott: Istenem, istenem, mit vétettem, hogy így
246 III, 8 | ezek a férfiak! Uram én istenem! Kétszáz forint! Hiszen
247 III, 8 | eredménytõl.~- Én uram, istenem! Mi történt?~- Eljutottak
248 III, 12 | Csak már szaporábban nõne. Istenem, istenem, de nehéz kivárni!~
249 III, 12 | szaporábban nõne. Istenem, istenem, de nehéz kivárni!~S míg
250 III, 13 | én bajom nagyon… Oh, én istenem, nem segít énrajtam senki…
251 III, 13 | beletörüli a maga szennyét… istenem, istenem.~A kíváncsi közönség
252 III, 13 | maga szennyét… istenem, istenem.~A kíváncsi közönség keményebb
253 III, 19 | elsõ forint.~De hát, én istenem, mire is költsön az ember
254 III, 24 | bizonyos, hogy a vármegyének (istenem, mégis csak bölcs az!) helyes
255 III, 25 | nyakuk, szelíd okos fejük… istenem, istenem, csak búbja is
256 III, 25 | szelíd okos fejük… istenem, istenem, csak búbja is lenne legalább
257 III, 25 | Megfordult a leány és meghökkent. Istenem, istenem, hátha mégse lesz
258 III, 25 | és meghökkent. Istenem, istenem, hátha mégse lesz jó elmenni!
259 III, 28 | megengedi így a törvény? Istenem, istenem, micsoda szíve
260 III, 28 | így a törvény? Istenem, istenem, micsoda szíve van annak
261 III, 30 | jó Károly. Jöjjön velem. Istenem, istenem, hogy juthatott
262 III, 30 | Jöjjön velem. Istenem, istenem, hogy juthatott ennyire?
263 III, 39 | oh, felség! Hova gondol, istenem? A legjobb királynak a leghívebb
264 III, 43 | se lehet kedvében járni. Istenem, valami baja van!~Aggódva
265 III, 43 | Hát õ, - a mókuska! Ah, istenem! - s fuldokló zokogásban
266 III, 46 | csak sírni való dolog is, istenem, hogy a Csákónak szarva
267 III, 49 | hajnalig egy forint sem. Istenem, mily különös világ volt
268 III, 53 | Garibaldi, Kossuthot is hozza«. Istenem, de vétek volt ezeket a
269 III, 56 | Két mázsa tizenhét font! Istenem, ha az õ diákjai legalább
270 III, 56 | tudna azután eligazodni?~- Istenem, de boldog volnék - sóhajtott
271 III, 57 | tekintett fel a férjére.~- Istenem, mi baja, egészen ki van
272 III, 63 | nagyon tetszik«.~Én uram istenem, ugyan mit szól mostan?~
273 III, 64 | a Borcsa leányzó:~- Jaj, istenem, a tekintetes úr!~No, de
274 III, 64 | egyik szemével.~- Pali! Istenem, Pali! - sikoltott fel nagynéném. -
275 III, 64 | tesz… ugye? Jaj én teremtõ istenem! - kiáltott fel egyszerre
276 III, 65 | szegény kis Mariskánkból? Oh, istenem, istenem! Kétségbeesik az
277 III, 65 | Mariskánkból? Oh, istenem, istenem! Kétségbeesik az a gyerek…
278 III, 65 | csónak ide? Hol van az már, istenem, azóta!~- Elég csúffá teszi
279 III, 72 | szemkápráztató fénytõl, ragyogástól. Istenem, milyen szoba volt az! Csak
280 III, 72 | marad udvari dámának.~- Oh, istenem! - hebegte a menyecske elpirulva. -
281 III, 83 | mi is lehet oka, teremtõ istenem, hogy senkihez sem mehet
282 III, 87 | tudott beszélni az Erzsike!~Istenem, milyen okos, milyen okos!
283 III, 87 | kocsiból.~Kétségbe voltam esve. Istenem, istenem, mi fog már most
284 III, 87 | Kétségbe voltam esve. Istenem, istenem, mi fog már most történni?
285 III, 94 | fogja látni elmenni sem.~- Istenem, te bolondozol…~- Nem, komolyan
286 III, 94 | fölindulástól.~- Ám jól van, istenem, tégy, amit akarsz, én nem
287 III, 102| kezdé ridegen, szigorúan.~(Istenem, mirõl van szó? - töprengtem
288 III, 102| urak voltunk mi akkor, én istenem! Mikor egyszer Bécsben az
289 III, 102| levéltárnok, az ülnökök, jegyzõk… istenem, a szemem káprázik vagy
290 III, 102| pedig most fakadt sírva.~- Istenem, hogy jutottak ide kegyetek?
291 III, 106| mégsem terjedhet. Hiszen, én istenem, mindennek kell lenni határának!~
292 III, 108| Erdélyben a második ura mellett.~Istenem be jól járt Bethlen István
293 III, 114| volt. Megreszketett tõle.~- Istenem, mit cselekedtem?~Úgy érezte,
294 III, 115| nyomban.~- Ne hallgass rá, istenem, ne hallgass, ki mindentudó
295 III, 124| sóhajtozva a grádicsokon, »istenem, hogy mégis minden pálya
296 III, 129| ilyen a jó kezdet!~(Uram én istenem, milyen lesz itt a folytatás. )~-
297 III, 129| kortesek hitében egzisztált.~Istenem, istenem, mit csináljak?
298 III, 129| hitében egzisztált.~Istenem, istenem, mit csináljak? Hogyan szabaduljak
299 III, 130| és a fogam vacogott.~Oh istenem, bizonyosan meghalt a szegény
300 III, 144| de Debrecenben is.)~- Én istenem mi lesz ebbõl? Segítség,
301 III, 148| reményeit összetiporják. Istenem, miért éppen most?~A csendbiztos
302 III, 148| türelmetlenkedik.~- De hát akkor, istenem, mit csináljak?~- Most már
303 IV, 1 | elégedtem meg. S az is, istenem, be édes mulatság volt!…~
304 IV, 10 | és egy borzalmas szörny; Istenem, de jó lehet ott közelükben!~
305 IV, 41 | Milyen nap volt az! Oh, istenem! Most harminchárom éve annak...
306 IV, 42 | feljöttek, hogy megnézzék. Oh, istenem! Mennyi rafinéria és mûgond
307 IV, 54 | megnyugtassa háborgó szívemet.~- Istenem, hol? Lehetetlen az!~- Szökjön
308 IV, 57 | kevélyen Grünblath Erzsébet. Istenem, be szép volt! Hófehér ruha
309 IV, 59 | miképp is lehetséges, én istenem, hogy ilyen derék apának
310 IV, 61 | próbálkozom már többé. Oh istenem, istenem, be meglátogattál
311 IV, 61 | próbálkozom már többé. Oh istenem, istenem, be meglátogattál az ábrázatommal.~-
312 IV, 62 | Mit akar ön ezzel?~- Én istenem, mit akarhatnék egyebet,
313 IV, 69 | a következõ percben? Ó, istenem!… Csodálatos szorongás fogott
314 IV, 83 | szemével, a zsalus ablakokkal.~Istenem, de szép lehet az belülrõl!
315 IV, 83 | Részvéttel néztem az öregre. Istenem, hát így néz ki egy gróf.~
316 IV, 85 | magát vele megszerettetni?~- Istenem, istenem, hajlítsd hozzám
317 IV, 85 | megszerettetni?~- Istenem, istenem, hajlítsd hozzám a szívét! -
318 IV, 85 | ijedeznek és sikoltoznak.~- Én istenem! Mi lesz ebbõl? Jaj, jaj!
319 IV, 87 | olyan szöszke, mint azelõtt.~Istenem, mirõl tudom meg a világ
320 IV, 88 | félig-meddig. Hiszen, én istenem, annyi szegény báró van
321 IV, 88 | öröm rezgett a hangján.~- Istenem, az egy hosszú történet.
322 IV, 89 | alássan, visszahelyezni. Istenem, istenem, mi lesz az öt
323 IV, 89 | visszahelyezni. Istenem, istenem, mi lesz az öt apró gyerekébõl?
324 IV, 93 | fölpaprikázódnak egyszerre. Istenem, milyen szerencséje van
325 IV, 97 | a hírhedt »Klopacska«! Istenem, mennyi látnivaló! És ez
326 IV, 97 | tördelte a kezeit. »Jaj istenem, mi lesz ebbõl, mi lesz?«
327 IV, 100| hét?! Itt van még a többi. Istenem, istenem, hát érdemes apának
328 IV, 100| van még a többi. Istenem, istenem, hát érdemes apának lenni?~
329 IV, 103| Veneturnéé és Rapsonnéé.~Én istenem, milyen asszony volt az
330 IV, 105| szerkesztő mondta.~De hát én istenem, ugyan mit csinálhatnánk
331 IV, 106| a kalapácsot vette elõ. Istenem mekkora lángész kell ahhoz,
332 IV, 117| izgatott délelõtt volt az, istenem! Még most is fejemben zsong
333 IV, 119| Minek ígérte meg felséged? Istenem, istenem, ezentúl már Buda
334 IV, 119| ígérte meg felséged? Istenem, istenem, ezentúl már Buda lesz a
335 IV, 119| elbámészkodott a vidékre: »Istenem, de szép ez az én édes hazám!«~
336 IV, 128| amiket mind mi írtunk össze! Istenem, mennyi tenger betû! S e
337 IV, 129| keresztet vetni magamra. De édes istenem, ki gondolt volna olyasmire,
338 IV, 142| fal; a fogai vacogtak:~- Istenem, istenem, hát mit csináljunk?~
339 IV, 142| fogai vacogtak:~- Istenem, istenem, hát mit csináljunk?~Kelemen
340 IV, 144| abba is hagyhatnád, én öreg Istenem! Mi legyen ez tõled, hogy
341 IV, 148| megállt és imádkozott:~- Istenem, ne engedd, ne engedd!~E
342 IV, 150| elszorult, lélegzete elállt: »Istenem, istenem, mi fog velem történni?«~
343 IV, 150| lélegzete elállt: »Istenem, istenem, mi fog velem történni?«~
344 IV, 151| a családé. - Hol kapta, istenem, hol szerezte?~A sógorom,
345 IV, 151| kérdés merült fel. De oh én istenem mi lesz vele? Hova tegyük?
346 IV, 152| semmi vágyat, kedvet.~- Istenem, istenem, sohase lesz belõle
347 IV, 152| vágyat, kedvet.~- Istenem, istenem, sohase lesz belõle magyar
348 IV, 152| német fájdalomkiáltással. Istenem, istenem! Hát tetõled ez
349 IV, 152| fájdalomkiáltással. Istenem, istenem! Hát tetõled ez is kitelhetik?~…
350 IV, 152| az ablakba?~- Hogy minek? Istenem, hát a világosság miatt.
351 IV, 152| büszkén -, hogy kegyed…~- Ah, istenem, az ember annyi minden iránt
352 IV, 152| találkáik is voltak. - Oh, istenem, istenem, mit tegyek?~Elsõ
353 IV, 152| is voltak. - Oh, istenem, istenem, mit tegyek?~Elsõ gondolatom
354 IV, 152| Hogy melyik megyében? Én istenem, akármelyikben.~Az ember
|