Rész, Fejezet
1 1, 1 | asszony a pitvarajtóból:~- Az ám, édes Jancsim! Új borra
2 1, 1 | utánam!…~*~Hej! nem olyan ám igazán a zsivány-élet, mint
3 1, 1 | az elvhez ragaszkodtak is ám keményen, mi abból is kilátszik,
4 1, 1 | felkunkorítják valaha.~- De nem adtam ám ingyen, - felelt vissza
5 1, 2 | sóhajtott Stofi bácsi. - Az volt ám a szolgabíró… isten nyugosztalja
6 1, 2 | valami nagyon öreg.~- Igen ám, de mikor a szívem reped
7 1, 2 | vannak elmarasztalva. Úgy ám! Fölösleges hát mókázni.
8 1, 2 | összes vagyona? Üm. Úgy ám!~Az öreg zsidó egészen elkomolyodott.~-
9 1, 3 | iszen az nem is lenne ám rossz!« aztán csak beszéli
10 1, 3 | többet ér a semminél!~- Az ám, - mondá Marci gulyás -
11 1, 3 | zsidóval.~Marci nem volt ám mindig gulyás, valaha »Márton
12 1, 3 | doktorképû öreg úr. - De gyorsan ám. Innen a lutris-boltból.~
13 1, 3 | Aztán hiába is beszélnék ám kelmeteknek az én tapasztalataimról,
14 1, 3 | meg olyan embert?… De nem ám! A nagyvárosi ember mind
15 1, 3 | Ha más országnak tetszik, ám lutrizzék tetszése szerint,
16 1, 4 | Mert hosszú utat tettem ám… folytatá az idegen.~Kalap
17 1, 4 | Mert hát nem tréfadolog ám a kólika, ha beveszi magát
18 1, 4 | az aztán az okos ember ám. Több tudomány van a kisujjában,
19 1, 4 | másodszor azért, mert nekünk van ám harmadik argumentumunk is.~
20 1, 4 | Csakhogy a néptömeg nagy bolond ám s vannak lehetetlen kívánságai
21 1, 8 | költészetet és az életörömöket. Ám jó! Én ezennel magadra hagylak.
22 1, 8 | másodszor azért, mert nekünk van ám harmadik argumentumunk is.~
23 1, 9 | ilyen legény nem is adja ám meg magát a közönséges komisz
24 1, 9 | alásan.~- De tudni akarom ám - mondá Kléner úr némi szigorral.~-
25 1, 9 | ültem itt hiába…~(De nem ám - gondolta az orvos; húsz
26 1, 9 | Teléry grófot.~- De láttam ám, - felelt a fuvaros - ott
27 1, 9 | külsõ országokba is.~Van ám ott ész bõven, ha nem néz
28 1, 9 | ilyen legény nem is adja ám meg magát a közönséges komisz
29 1, 9 | kell, mert csínja-bínja van ám ennek. A követek eszéhez
30 1, 10 | Micsoda? A nyerges lovam?~- Az ám, hazajött a jó pára. Megszökött
31 1, 10 | megy a rozsdás vitéz! Az ám, a híres Lucifer János szalad
32 1, 10 | major fene komisz ember ám, aki nem ösmeri a nemesembert,
33 1, 10 | reggelre! Magokkal megyek ám én is.~- Ejha! Azért a csókért?
34 1, 11 | szottyan ebéd után.~Úgy ám, ebéd után - de hol fõzik
35 1, 11 | szólt most újra a másik -, ám legyen hat, ha már azt gondolja,
36 1, 12 | csöppet sem nõttek azóta.«~Nem ám, mindig egyformák, mindig
37 1, 12 | gyengébbeknek, mert tudott ám diákul is csak úgy, mint
38 1, 12 | most azt!~- De nem merem ám, instálom, mert a fejedelemasszony…~-
39 1, 12 | fejedelem nem a bécsi császár ám, akinek a háza keresztüljáró
40 1, 12 | a második utunk se lesz ám unalmasabb. Találd ki no,
41 1, 12 | Szabadon eresztettek.~- Az ám! Ott a halálos szentencia
42 1, 12 | rossz hírbe!)~Azok voltak ám a derék napok, mikor egyszerre
43 1, 12 | Rákóczi fejedelem.~- Az ám? - hitetlenkedék az apó. -
44 1, 12 | körülményesebben meghallgatni. Ám most ráérünk. Beszéljétek
45 1, 12 | a fejedelem -, nem kell ám olyan nagyon elõre örülni,
46 1, 13 | a menyecske lányához (az ám a szép asszony, ha látnák);
47 1, 13 | után.~- Csakhogy nem volt ám, mert Gyuri nem hozta ki
48 1, 14 | becse kisebbedik tenálad. Ám, ha elhagyod a házamat (
49 1, 14 | hozod elõ nekem a rózsáidat. Ám jól van tehát. Válasszak,
50 1, 14 | mert én is szeretem, de ám legyen a tied, vidd magaddal!~
51 1, 14 | föl a szót ismét a bíró. - Ám, ha eszed elég nyúlékony
52 1, 14 | pénzt, János, az útra?~- Az ám! Igaz biz a! Eladjuk a bútorokat.~-
53 1, 14 | Ezeken a kerekeken tud ám sebesen gurulni az idõ.~
54 1, 15 | hajdankori asszonyok is tudtak ám zongorázni - a férjeik idegein.)~-
55 1, 15 | De furcsa is ez, istenem.~Ám egyszer aztán a nap is elhagyta,
56 1, 15 | azt a szegény gyereket!~Ám ahogy volt, úgy volt, azon
57 1, 15 | Mert nem kacsalábon forog ám a kastély, mint ahogy a
58 1, 16 | összefutnak az összes rókák…~- Az ám - tréfálózik a majdánkai
59 1, 16 | fejedelmet mutatna. De nincs ám darócban. Megittasult a
60 1, 16 | rátette a lábát: »Nem adom ám oda egy csóknál alábban.«~
61 1, 17 | Kaszperek, a nevelõ úr jön. Úgy ám, de a nevelõk nem járnak
62 1, 17 | Krakkóba a beteg öreganyjához, ám azért meghagyta, ha elhoznák
63 1, 17 | jutott. (De nem is vett ám kivágott ruhát vagy három
64 1, 17 | asszonyom. - Mert két szeme van ám annak a menyecskének.~-
65 1, 17 | apródonkint a nézetével. »Hm! Az ám, hm. Mintha kövérebb lenne,
66 1, 17 | én, mert nekem is vannak ám szerszámaim. Megértettétek?
67 1, 17 | is az ügyet, nekem is van ám orrom (hatalmas orra volt
68 1, 17 | koponyámból, mert nekem is van ám fülem (valóban volt füle
69 1, 17 | Mit? Kit? Nem hallom.~- Ám azért nem hallod, mert csak
70 1, 17 | hóhér kutyagyerek!~- Az ám, az ám - szólt a sztaroszta
71 1, 17 | kutyagyerek!~- Az ám, az ám - szólt a sztaroszta szórakozottan,
72 1, 18 | gondolt legelébb:~- Nem vagyok ám én kisleány. Az csak azért
73 1, 18 | kövér betûit (mert úgy kell ám Kártonyt megnézni, hogy
74 1, 18 | varrassák a nadrágjukat…~Ám azelõtt, azelõtt…~A nevezetes
75 1, 18 | Ki hitte volna azt?~- Az ám - felelte Borcsányi közömbösen. -
76 1, 18 | lelkemrõl. Mert nincsen ám ott semmi, még tisztességes
77 1, 18 | hogy »van ott leves«. Van ám vagy tizenkét alsószoknya
78 1, 18 | nem nagyon sikerült.~- Az ám, az ám! Csak a Bogárka ne
79 1, 18 | nagyon sikerült.~- Az ám, az ám! Csak a Bogárka ne lenne.~
80 1, 19 | iszen az ezredes se övezi ám szalmakötéllel a derekát.
81 1, 19 | nagyságos uram, nem vagyok ám én komisz ember.~Nem is
82 1, 20 | guta fogja megütni. (Meg ám, de mikor?)~A nagyevõ Tóth
83 1, 20 | tekintetes uram. Vártuk ám ebédre sokáig a kipangott
84 1, 20 | elvisz-e a vasút valóban.~- Úgy ám, de senki se látta másodszor
85 1, 21 | idomtalanul szétállva.~- Az ám, látom már - mosolygott
86 1, 21 | Van bizony, mert megisszák ám a sört a magyarok is, ámbátor
87 1, 22 | valami légy csípte meg.~- Az ám, egy légy - felelte a beteg
88 1, 22 | lehet, de szívesen áldoznék ám pénzt, selymet, ékszert;
89 1, 22 | lelkesedett a doktor.~- Az ám! - Szinte úgy rémlett, hogy
90 1, 23 | hajtsam a lovakat - az volt ám a nagy élvezet -, hátha
91 1, 23 | erkölcsi fundamentuma.~Igen ám, de én csak tizenhatéves
92 1, 23 | a magamét, pedig vetette ám elég sokszor egy idõben…
93 1, 23 | vagy temetve örökre.«~Az ám! Ha egy leány emlékét, az
94 1, 23 | Megkapta a pénzt?~- Meg ám, de a »fiú« elõre akarta
95 1, 23 | még a morva ember? De itt ám, megnyitotta azóta a kõszénbányát,
96 1, 23 | az asztalra. De sebesen ám, te lusta tehén! Hogy nem
97 1, 24 | azért a tollat mégse kell ám lecsapni. Jó szerszám az.~
98 1, 24 | Ah, a hercegek! Tudják ám ezek, mitõl döglik a légy.~
99 1, 25 | bemosolyog a képibe.~- Rájöttem ám a turpisságra… tudok ám
100 1, 25 | ám a turpisságra… tudok ám mindent. A szakállból van
101 1, 25 | Hát én döntsem el?~- Az ám. Mert el sem döntheti azt
102 1, 26 | ártja az. Mit gondol?~- Igen ám, csakhogy úgy kell venni,
103 1, 27 | cselédei õrzik Mimit?~Úgy ám, de miért jött akkor zavarba
104 1, 31 | hamar egy golyóbist:~- Az ám, hm, de akkor nem férjes
105 1, 31 | legalább próbálni.~Igen ám, de hátha annyi se terem,
106 1, 31 | biccentett egy kicsit.~- Az ám, egészen ki van gyúlva az
107 1, 32 | le a reggelit.~- De van ám nagy újság!~- Mi?~- Asszonyt
108 1, 35 | savanyúvíz-forrás csergedezett.~- Ez ám a víz, uraim - dicsekedett
109 1, 35 | Kozsibrovszky pátosszal.~- Igen ám, ha el nem adná a kastélyt
110 II, 1 | hanem azzal ő be is érte ám untig.~Fiatal korában honvéd
111 II, 3 | örökös marakodás, pletyka?~Az ám, gonosz a világ.~Õrá is
112 II, 4 | a puska csövére...~- Az ám! - erõsíté újólag Zsiga
113 II, 4 | megmutatom.~- De nem olyan könnyû ám elbánni azzal a borbélylegénnyel.
114 II, 4 | ásítozva: »de osztán az legyen ám az utolsó...«~A kredencbõl
115 II, 5 | fogsora.~Gyönyörû dolog is ám egy ilyen pince. Felér a
116 II, 6 | megtiszteltetésben sem részesül ám holmi bolond ember!~Ott
117 II, 6 | prière. Én pedig akarok ám imádkozni.~Ezzel aztán be
118 II, 7 | nem valami bolond mondat ám, s tapasztalásból mondhatom,
119 II, 7 | biz én. Zsiványok vannak ám ott.~- Hol, te szamár? Gyere
120 II, 7 | de azért azok nem hagyják ám magokat könnyen lefõzni.~
121 II, 7 | gonosz.~No, iszen most ijedt ám csak meg komolyan Mády Károly! -
122 II, 10 | néhány partit.~- De nincs ám kártya! - szólalt fel a
123 II, 14 | gazember!~- De mikor fáj ám - feleltem siránkozó hangon.~-
124 II, 15 | tudták Branyicskót bevenni. Ám próbáljuk meg, ha van elég
125 II, 15 | kolera sem csizmadiainas ám! Érti a mesterségét tökéletesen.~
126 II, 16 | mondogatni - de ezt sem adják ám ingyen. Sokat kell olvasgatni,
127 II, 17 | egyszerre felébredtünk.~- Az ám... Nagyon nagyban voltak
128 II, 17 | volna meg a borát.~- Igen ám. Hát Szicíliámat ki adja
129 II, 22 | savanyúvízforrás sem tréfadolog ám. Külsõ országokba is elviszik
130 II, 22 | bizonyosan hiú, kevély ember. Ám ha valaki az édes csutorát
131 II, 23 | filiszterek, mert ész kell ám ahhoz.~Különben az ügyvédbojtár
132 II, 23 | intéznek.~- Hüm! El voltam ám én készülve tökéletesen.~-
133 II, 24 | lehetett ennek az édes szülõje.~Ám a bennszülött nem unatkozik;
134 II, 25 | szoktam én olvasgatni is.~- Az ám! Fel vannak vágva.~Nevetett
135 II, 26 | magok elõtt a lyukat.~Az ám! De hátha nem látnák?~Ilonkának
136 II, 26 | köszönté a kisasszonykát.~- Van ám eladó juhbõr nálunk is! -
137 II, 33 | kérésem, hogy ott azt kell ám aztán mondani, hogy a magyar
138 II, 33 | annak csak örülhetsz.~- Igen ám, csakhogy mégis játszik.~ ~
139 II, 34 | egészen közel volt. Nem ám, mert szürke ruha volt rajta
140 II, 34 | messze, de nagyon messze volt ám. Csakhamar elérte az erdõt
141 II, 34 | kicsi is fölébredt: az volt ám az öröm! Vidáman ugrándoztak
142 II, 36 | anglus természet ilyen bolond ám, képes akármilyen csekélységhez
143 II, 36 | történetrõl van itt szó?~- Ám ha kívánjátok, isten neki!~-
144 II, 36 | felkelt s ideadta.~- Igen ám, mert azzal fenyegettem,
145 II, 37 | másfél évvel, mert olyan ám a tanító uram feje, mint
146 II, 37 | hogy reggelit fõzünk.~- Az ám! - kiált fel Katica örömmel. -
147 II, 38 | nagyon mulatságos.~- Igen ám, csakhogy itt a háború a
148 II, 38 | most a tárcában viselni. Ám lássuk! hátha csakugyan
149 II, 38 | hogy ilyesmit veszedelmes ám itt a tárcában hordani ha
150 II, 42 | igazi szenvedélyes sörivók ám, hanem csak holmi pipogya
151 II, 44 | Kacsenko, ilyen idõben nem jó ám kimenni éhgyomorral...~-
152 II, 46 | ha én megyek, mert tudok ám szaladni derekasan.~Alighogy
153 II, 51 | bizonyos szilajság tombolt Igen ám, sir Lamiel. Csakhogy én
154 II, 54 | kastélyában lakott; lakott ám, de nem Balassa, hanem Muszúr
155 II, 54 | e cseresznyét?~- Hoztam ám - mondá Imre, kiürítve a
156 II, 60 | isten, ha te rendelted így, ám teljesüljön szent akaratod!~
157 II, 64 | legnagyobb hódításokat.~Ám aki azt hiszi, hogy a svihák
158 II, 69 | tyúkszemeit, a mienket sem hagyták ám növekedni. Éppen jó, hogy
159 II, 69 | huszárnak, bezzeg nem féltem ám egy körömfeketényit sem.
160 II, 71 | mert az nem illik. Úgy ám.~
161 II, 73 | megbír-e lakni benne az úr? Ám ha igen, én csak örülni
162 II, 77 | hogy szomorúan csalódtam. Ám, ha bocskorban járt, okvetlenül
163 II, 79 | Angliát.~- De be nem férne ám az egész Szegedre!~- Hozassuk
164 II, 84 | ifjabb testvére is ravasz ám, s vagy négy hét múlva,
165 II, 85 | lehet.~Istók agyafúrt ember ám, ki nagy dolgokra lett teremtve,
166 II, 86 | még ennél is különb legény ám Cserpák, a brácsos, aki
167 II, 86 | becsületes Gurbincsra.~Az ám, csakhogy éppen itt fekszik
168 II, 94 | timsót tettek a levesbe.~- Az ám: de mit tegyünk a mostani
169 II, 94 | Egyszerûen elküldjük.~- Az ám; de ki küldi el, ki meri
170 II, 95 | is velünk lesz.~- Velünk ám, édes fiam!~- Mutasd meg,
171 II, 95 | idegön vagyok itt!~- Az ám nagyon szögediesen beszél
172 II, 95 | asszony, itt ne legyenek ám kigyelmetek.~- Köszönöm,
173 II, 95 | jótékonyságot gyakorol. Mert hiú ám a nemzetes asszonyunk.~-
174 II, 95 | sógor, mert nem tréfadolog ám a szegény árvizes ember
175 II, 95 | Klári lelkem, itt vagyok ám...~A két szép úrilányka
176 II, 96 | lesz az igazi.~Mert könnyû ám Kákay Aranyosnak otthon
177 II, 103| élethez?~- De nem hagytam ám rászokni: magam is gondoltam;
178 II, 112| én vagyok a legszebb? Az ám neked, te édes apróságom.
179 II, 116| pedig ugyancsak kényezteti ám Máthé János az õ »báránykáját«.~
180 II, 117| Te vagy, Miklós?~- Én ám, Pali bácsi. Hanem nem is
181 II, 120| alásan, nem a professzor uram ám az oka annak, hogy az a
182 II, 123| Pedig gondját viseltük ám. Nézze, hogy megszépült,
183 II, 123| vagyok mesterségemre.~- Ám legyen, hanem maradjon kend
184 II, 124| végre is bocsánatot kért, ám legyen; azt azonban kijelentem,
185 II, 125| ismét maga magához...~- Igen ám, csakhogy a tanár öcsém
186 II, 127| segéljen, csakugyan hallottam ám a kisasszonyka hangját,
187 II, 129| mindjárt megvakulok is.~- Az ám, csakhogy elõbb vakulsz
188 II, 129| most már aztán úgy viseld ám magadat, hogy most vigyázat
189 II, 132| is belenézni.~- Nem lehet ám. A tükörbe csak én látok;
190 II, 133| aki engedetlenkedik.~- Az ám, ha nem volna meg az ordré
191 II, 133| Csakhogy az a baj, nincs ám egyetlen rab sem...~- Hüm!
192 II, 134| egyszer -, téged megcsaltak ám a testvéreid.~- Engem? Hogy
193 II, 134| programbeszédjében.~- Igen ám, - de még nem mondott programbeszédet!~-
194 II, 135| a hordszékbe?~- De igaz ám. A fürdõben sem türelmetlen
195 III, 1 | Elviszik? Hehehe! De nem adom ám!~Erre az eredeti nyilatkozatra
196 III, 1 | mert nem ilyen ügyetlen ám mindig, mint most, amint
197 III, 1 | faggatá szorongva.~- De nem ám - felelte nyugodt lelkiismerettel.~-
198 III, 1 | megsokszorozza.~Nem tréfadolog ám az õ kenyere; meg van szolgálva
199 III, 1 | valami tréfás, humoros vers ám, hanem szomorú bánatos melódiájú
200 III, 1 | megolvad tõlük; mert nem kell ám azt bolond ésszel hinni,
201 III, 1 | dolog, mert a taplónak volt ám belátása; amint észrevette,
202 III, 1 | terem már a lazokban?~- Az ám! De most ne kérdezõsködjél,
203 III, 1 | külsõ országokba is.~Van ám ott ész bõven, ha nem néz
204 III, 1 | Nem olyan könnyen megy ám az, édes gyermekem, Matykó.
205 III, 1 | ilyen legény nem is adja ám meg magát a közönséges komisz
206 III, 2 | tetején egy picike bárány.~Az ám, most, hogy ím a partnak
207 III, 2 | becsurog biz ezen…~- Be ám - de a kelmed fedelén is
208 III, 2 | gyermek édesdeden alszik…~- Az ám… a kis Jézus! Szakasztott
209 III, 2 | gondolkozni, ha akar… s van ám a vármegyénél is nagyobb
210 III, 2 | hogy még ma nem ettem?~- Az ám - mondja az hüledezve -,
211 III, 2 | nagyon hatalmas asszony ám, Józsi…~- Ejnye, hogy az
212 III, 2 | esete. Mert nem úgy volt ám az, ahogy Gálné, az édesanyja,
213 III, 7 | én vagyok a legszebb? Az ám, neked, te kis bolondom.
214 III, 8 | kíváncsi ön! Pedig jól tudom ám, hogy okosabbak vagyunk,
215 III, 8 | személyisége… A szállító, az ám az ember!… Ne volna csak
216 III, 8 | ember. Nem jár sehova.~(Nem ám, még a hivatalba sem, gondolta
217 III, 8 | öregedni, Rézi fiam.~(Az ám! Kezdünk már vagy harminc
218 III, 11 | meghalt… De nem is hiszem ám, hogy anyja volt, mai napig
219 III, 15 | fogják találni máskor.~Ki ám, - csakhogy akkor már nem
220 III, 18 | Gergely a bundán, hogy nincs ám ott egyetlen juh sem. Valami
221 III, 18 | Szent Péter pálcájá«-t. Az ám, csakhogy nem a Szent Péter
222 III, 18 | Gergely bácsi.~- De nem látok ám ki innen!~- Majd lerúgok
223 III, 28 | rövid szót mert nem mentem ám ki az udvarra, hanem ott
224 III, 31 | Mert görbe szemmel nézték ám a »doktor«-t (gúnyból nevezték
225 III, 33 | tökéletes esze.~- Nincs ám… - hebegé zavartan -, mert…
226 III, 34 | megaranyozza a napfény. (Meg ám, kivált most júliusban!)~
227 III, 37 | némi fölénnyel. - Nem illik ám, ha azt kiabálod utánam,
228 III, 39 | én vagyok a király?~- Nem ám - mondja nevetve a miniszter -,
229 III, 40 | még ez is eset? Történnek ám velünk itthon sokkal különb
230 III, 40 | van, barátom.~- Nem vittem ám én ki egy szálat sem.~-
231 III, 42 | meg!~- De bábut is veszek ám.~Ez aztán olyan argumentum
232 III, 43 | volna egy helyen, s nem ám olyan szerelemgödröcske,
233 III, 43 | vetemednek.~Hanem fogas kérdés ám ez a fogkérdés. Nem egyhamar
234 III, 44 | ember vállat vont.~- De hol ám? - vélekedék rendíthetlen
235 III, 44 | megmondom, visszahozzák ám fordulókor a kötelemet meg
236 III, 45 | ablakok. Aztán itt nem tesznek ám beléjük, mint nálunk odahaza
237 III, 46 | felejték el maig sem.~Mert ám nem olyan akármilyen tehén
238 III, 49 | tornác oszlopai. Furcsák ám ezek a hatalmas urak!~Tetszett
239 III, 49 | tekintetes uram. Nem maradék ám ez! Elõre magunknak szántam,
240 III, 50 | Ha kell, a szederbõl adok ám!~- Nem kell nekem, mert
241 III, 52 | ügyvédek csinálták.~- Az ám - mondá -, csakugyan van
242 III, 55 | az asszonyok nem olyanok ám, hogy azt elõre lehessen
243 III, 56 | olyan érdekes dolog nincs ám meg abban, amit õk egymással
244 III, 59 | nélkül - mert nagy áspiskígyó ám! Ha pedig haza nem megyek -
245 III, 60 | De ha ön el akar menni, ám menjen, uram - tette hozzá
246 III, 70 | ilyen hamar.~- Szerettem ám én azt azelõtt is… Tetszik
247 III, 70 | roskadozva.~- Ártatlan! Az ám! Csakhogy éppen a te fekete
248 III, 73 | Olaszországba, hát erre nézve van ám ott elég talján, aki sokra
249 III, 76 | inkább a dinnyéimet.~- Az ám. Igen szépek. Ügyes kertésze
250 III, 78 | valami közönséges ember ám, hanem valóságos orosz pópa.
251 III, 83 | határozatot hozta (volt ám annak magához való esze),
252 III, 94 | leköteleznél, ha elmondanád.~- Ám, ha kívánod, figyelj, elmondom,
253 III, 94 | már visszavár a király.~- Ám, ahogy akarod. Jó éjszakát!~-
254 III, 94 | lett a fölindulástól.~- Ám jól van, istenem, tégy,
255 III, 96 | valami volnál. De nem mennék ám hozzád… nem én. No, de nem
256 III, 101| hadd tegyem el.~- Igen ám, de pénzt nem adott hozzá,
257 III, 102| hogy ez a dolog nem megy ám olyan kurtán; a pártnak
258 III, 110| földkóstoló matyikuszok. Ám, ha tetszik neki, vegye
259 III, 110| volt, és fölkacagott:~- Ám, jól van, édes öcsém. Rendelkezésedre
260 III, 110| férgese! Elfújom innen!~- Igen ám, de most nem bírom eltalálni.
261 III, 116| fiatalabb voltam (mert voltam ám én is fiatalabb), egy alföldi
262 III, 121| jut diadalra.~De vigyáznak ám, hogy ez is bizonyos tempóra
263 III, 124| úr keze is nagyon fehér ám.~És ezzel el volt vetve
264 III, 126| lelkem öcsécském, ne szóljon ám errõl az uramnak egy szót
265 III, 126| számítsa fel, de bõ krétával ám, mert nem akarom a pénzt
266 III, 128| Klapka elõtt megretirál ám a kolera.«~Hanem most három
267 III, 129| beszél! Aztán nem is úgy megy ám az! Menjenek a tekintetes
268 III, 130| is halhatott az óta?~- Az ám, persze. Ámbátor csak soha
269 III, 132| bezzeg tudta volna most… az ám… az most megtudná mondani,
270 III, 139| Osztás közben (mert van ám a világon nemcsak kártyaosztás,
271 III, 140| negyedfél sor gyerek…~- Az ám, garmonddal nyomatva.~-
272 III, 142| kisegítõnek.~- De nem lehet ám, kedves bátyám.~- Nem lehet? -
273 III, 144| öcsém - mond a holló -, van ám ennek a kollégiumnak a padlásán
274 III, 144| diskurzusából.~- Csakhogy nehéz ám hozzáférni - folytatá a
275 III, 144| a föld üregeibe. Értette ám a nagytiszteletû úr még
276 III, 144| vacsorára.~- De mind eljöjjenek ám kegyelmetek, mert különben
277 III, 148| valami volnál? De nem mennék ám hozzád, nem én!~- Ne mondd
278 III, 148| hát jól van, - de megjött ám az õ szomjúságuk is.~No,
279 III, 148| kérdezõsködtek az okosabbaktól.~- Úgy ám - felelte a mezõbíró. -
280 III, 148| Nagy János uram. - Elkel ám a pénz õfelségének.~Denique,
281 III, 148| dolgodat az úrral, de szaporán ám, mert olyan nagy várandóságban
282 IV, 2 | nem olyan hitvány birtok ám, mint a többi! Ezt nem a
283 IV, 9 | azt higgye valaki) nem élt ám ezalatt apácaéletet, hanem
284 IV, 13 | forintot adjon rá.~- Az ám, csakhogy ez nem a nagy
285 IV, 17 | kenddel.~- Nono, nem kell ám mindjárt megharagudni. Ha
286 IV, 18 | nem adtam még az írást? Az ám, az ám! Melyik zsebembe
287 IV, 18 | még az írást? Az ám, az ám! Melyik zsebembe is tettem?
288 IV, 18 | ellopott ködmönben! Úgy ám, lelkem! Ott volt az írás
289 IV, 19 | szavamat - szólt a vezér -, ám jó van, legyen Hajnácska
290 IV, 28 | napján - pedig ott is nyíltak ám piros rózsák - meg nem állhatta,
291 IV, 28 | háborúra áll készen?~- Az ám - dörmögi Apor István gúnyosan -,
292 IV, 30 | míg végre így szólt:~- Ám legyen, osztom én is a Delma
293 IV, 30 | szívességbõl kegyelmeztél meg neki, ám haljon meg. Hóhér, vedd
294 IV, 32 | régi jó világban sem volt ám mindenki becsületes. Azonkívül
295 IV, 35 | No, ez nem baj.~- Nem ám, de mikor olyan embernek
296 IV, 37 | molnár. De meg nem is élhet ám az ember örökké.~Lõn, hát
297 IV, 37 | viszed már a doktort.«~Az ám, a doktort! Hiszen a doktor
298 IV, 39 | jó lélek.) Mert hoztunk ám mi a tekintetes asszonynak
299 IV, 39 | kastélynál is többet ér. Úgy ám, bizony! Még az unokái is
300 IV, 41 | kerültél. Nem eresztlek ám haza egykönnyen.~- Én még
301 IV, 41 | osztották fel…~- Úgy?~- Úgy ám, mert egy egész falu van
302 IV, 41 | Boróthoknak. Mert sok van ám. Csak úgy önti õket az a
303 IV, 45 | Nagyon jól fekszik.~(Jól ám az ördögöknek, ha szánkázni
304 IV, 49 | mindjárt pont tíz óra.~- Az ám - mondá õ -, majd el is
305 IV, 53 | forintot.~- Az nem megy ám olyan kurtán.~- Mi? Tán
306 IV, 55 | tedd a fejedre.~- De nincs ám megbélelve.~- Nem tesz az
307 IV, 58 | kételkedének a parasztok.~- Úgy ám - felelte a mezõbíró. -
308 IV, 58 | uram, az öregbíró. - Elkel ám a pénz õfelségénél, mert
309 IV, 61 | jóra is fordulhat. Nem kell ám azt úgy venni. Hallgasson
310 IV, 65 | repertum«-ot. Mert formája van ám a dolognak.~Szuhai uramnak
311 IV, 67 | a szûzdohánya elfogyott.~Ám nem azért »vármegye ura«,
312 IV, 77 | András fiam?~- Föl lehet ám építeni nagyon könnyen -
313 IV, 82 | lakat alatt tartani.~- Igen ám - mondja a nõm -, csakhogy
314 IV, 85 | megköveteli azt is, hogy: de ám mi magunk sem hagyjuk el
315 IV, 85 | holló:~- Hej öcsém, van ám ennek a kollégiumnak a padlásán
316 IV, 85 | fecsegésébõl.~- Csakhogy nehéz ám hozzáférni - folytatta a
317 IV, 85 | a föld üregeibe. Értette ám a nagytiszteletû úr még
318 IV, 85 | vacsorára:~- De mind eljõjjenek ám kegyetek, mert különben
319 IV, 85 | úgy történt az.~Nem volt ám a derék professzor úr boszorkánymester,
320 IV, 90 | szépen fogyott.«~»Fogyott ám« - tört ki végre a fiú - »
321 IV, 91 | ráakad Toporczy Jánosra.~Az ám, Toporczy János!… Az egészen
322 IV, 96 | álarc alatt.~- Mert tudjuk ám - folytatá a fõbíróné -,
323 IV, 98 | vagyunk azt elvenni.«~(Igen ám - de ha négyen vannak, hogy
324 IV, 102| hogy szeri-száma sincsen.~Ám hogy ne essék igazságtalanság
325 IV, 102| lássunk a dologhoz.~- Az ám - mondá a bíró -, de hol
326 IV, 105| sorotokra.~- De nem lehet ám, mert a holnapi számra kell.~-
327 IV, 106| idõ óta, pedig jó volna ám - így írják - visszamenni
328 IV, 106| döngését. Azoktól lehet ám tanulni szépeket, nem abban
329 IV, 115| vigyorogva nézte végig.~- Ruha ám, de olyan, amelyik künn
330 IV, 115| olyan nagyon rossz emberek ám ezek a szegény fináncok!~
331 IV, 118| nagyságos úr becsülete forog ám kockán…~Olyan bolond jó
332 IV, 119| ejtettünk.~- Görbén jár ám a Tisza esze, felséges úr.
333 IV, 119| ebben valami rossz?~- Van ám, mert a Szent István jobb
334 IV, 123| túlélte a táblabírót.~- Vannak ám azért még táblabírák, hidd
335 IV, 126| beásni a hegyi út közepére… Ám akkor menjen aztán rajta
336 IV, 127| tetejét.~- Mi is zsírozzuk ám az ételeket, Venetur barátom.~
337 IV, 127| egymással. Egyikünk itt marad.~- Ám legyen!~S ezzel újra egymásra
338 IV, 127| Illésházy meghajtotta magát.~- Ám úgy is jó.~Nemsokára király
339 IV, 127| öreg elõdök is értették ám az úri tempót.)~Kisvárda
340 IV, 128| a többinél. Nekem is van ám eltitkolni valóm a feleségem
341 IV, 128| rég nem emlékszem.~- Az ám! - szólt vontatottan. -
342 IV, 128| fordulatnak.~- Még esik ám odakint, téns uram.~E föllépésre
343 IV, 129| kendnek, mert szigorúbb ám most a törvény, Jóska bácsi.~
344 IV, 132| rángassa meg, nagy jó uram!~Az ám ni! Csak most vettem észre
345 IV, 132| visszafelelte az uram. »Az ám, ha bolhával lehetne érte
346 IV, 133| Hadd szaladgáljon.~- Azs ám; csakhogy a rajkók is ott
347 IV, 142| azért becsületes ember ám, aztán úgy tessék fölvenni,
348 IV, 142| törni az obsitost!~- Igen ám, ha nem volna nemes famíliából
349 IV, 145| akarsz a kádinak. Nem félek ám én a káditól.~De az öreg
350 IV, 146| péklegényre pislantva.~- Nem ám - szólt kacagva a figurás
351 IV, 152| almákat hozott, bácsi?~- Az ám.~- Hány darab?~- Éppen harminc.~-
352 IV, 152| ellenveté Pali. - Tíz jár ám, bátya, a harminc almáért.~-
353 IV, 152| templomotok van, Ancsurka.~- Van ám - felelé Ancsurka. - Voltál
354 IV, 152| pénzed lesz, mint a rög. Igen ám reggel, de hol van még a
|