Rész, Fejezet
1 1, 2 | csapodár lesz. Az ember szinte hallani véli: »höher Péter,
2 1, 3 | szent isteni akarat, mely szinte minket ölel körül.~Én istenem,
3 1, 4 | öreg úgy kacagott, hogy szinte hangzott bele az udvar.~-
4 1, 4 | õ azzal, hogy a szegény szinte érezte, mintha ujját égetné
5 1, 4 | elkerülendõ, õ a magáét lesütötte, szinte óhajtva várta már, mikor
6 1, 9 | fojtó, szúró szellet, mely szinte megmarja a képüket, mely
7 1, 9 | megmarja a képüket, mely szinte kergeti kifelé.~Mintha az
8 1, 9 | még irigyli is.~E gondolat szinte büszkévé tette Kléner urat,
9 1, 9 | szokása, elkísérte hazafelé és szinte puskát vett magához, s midõn
10 1, 9 | elõtt, ki szúrós szemeivel szinte átszegzi, mintha csak õ
11 1, 9 | parádi vizet inni, amiben szinte benne van - állítólag -
12 1, 9 | keresztülesett ezen is. Oh, szinte jó, hogy kiböffentette az
13 1, 9 | megható hála. A doktor hangja szinte reszketett az õszinte érzettõl.~
14 1, 9 | neki a sok aktának, melyek szinte csomaggá nõttek tegnap óta,
15 1, 9 | fojtó szúró szellet, mely szinte megmarja a képüket, mely
16 1, 9 | megmarja a képüket, mely szinte kergeti kifelé.~Mintha az
17 1, 10 | a hangjuk mint a bikáé, szinte recsegett tõle a kis alacsony
18 1, 10 | Dühösen ment ki a kapun, szinte rengett a föld a talpai
19 1, 10 | elkezdett nevetni az óriás, hogy szinte könnyei csorogtak bele.~-
20 1, 11 | Sótony türelmetlenül, ki szinte égett a kíváncsiságtól.~-
21 1, 12 | kosztadó asszonyok és gazdák szinte ugyanolyan potrohos, jókedvû
22 1, 12 | kecske lenne. Az embernek szinte kedve támad megfejni. Miféle
23 1, 12 | Nem segít már itt semmi. Szinte hallom már a varjúkárogást.
24 1, 13 | különös, valami kívánatos, szinte azt lehetne mondani, hogy
25 1, 13 | jólesett a forró nyári estéken. Szinte felvillanyozta jelenléte
26 1, 13 | beleszóltak a házi ügyekbe is. Szinte érezték, hogy a sipsiricát
27 1, 13 | csirkecombot azon melegében, még szinte sistergett rajtok a zsír.~
28 1, 13 | látszott, a kékes szemei szinte ugráltak a nevetéstõl.~-
29 1, 13 | szúrták meg a szemet.~Druzsba szinte a könnyekig elérzékenyült
30 1, 13 | mélyeszté a Druzsba úr szelíd, szinte szomorú arcába, aztán hanyagul,
31 1, 13 | hozzákiáltotta pajkosan: huhuhu! Szinte várta, hogy fog ezen elmosolyodni
32 1, 14 | maga körül forgatni, hogy szinte zúgott a levegõben a gerendaszerû
33 1, 14 | akarnokot« magyarázva, szinte elfelejtem, hogy az olvasó
34 1, 14 | megkapta a Péter nyakát, aki szinte megijedt s ijedtében elereszté
35 1, 14 | gyufát, János bácsi, kérem.~Szinte jó szerencse, hogy amint
36 1, 14 | patkói. A kerekek robaját szinte érthetõ szavakká gyúrta
37 1, 14 | roppant sokba. Az ember szinte azt hinné, hogy idehozatta
38 1, 14 | sárkány, akinek a hátán szinte észrevétlenül utazik az
39 1, 14 | tettem a számodra.)~Péter is szinte jó kedvre hangolódott:~-
40 1, 14 | becsületbírósági elnök.~Szinte ízetlenség volna tovább
41 1, 14 | volt ez tõlem? Nem tudom. Szinte bánom már. Ki akartam figurázni
42 1, 14 | hivalkodás volt, beismerem, s szinte hallani vélem most büntetésül
43 1, 15 | atyafiságosan rázta meg, hogy szinte belészisszent a kis teremtés.~
44 1, 15 | jött: elmúlt a lámpaláza, szinte beleélte magát az új helyzetbe.
45 1, 15 | király örült a haladásnak s szinte szeretett volna már elmenni,
46 1, 15 | általános kedvenc, a király már szinte el se tudott lenni nélküle.
47 1, 15 | asszonyok.~A király kedélye szinte bugyborékolt.~- Azért kapod
48 1, 16 | az a száz letört virág!…~Szinte nem érdemes értök szót vesztegetni.~
49 1, 16 | valakit a Verhovinán!~S most szinte képzelhetlen, a király jön
50 1, 16 | kenegetnék a fülüket -, szinte kár a pálinkáért… Némelyik
51 1, 16 | annál jobb - szólt õfelsége szinte kedvetlenül, hogy dicsõ
52 1, 16 | IV. Lászlónak!~A király szinte meghökkent egy percre, szemben
53 1, 16 | elmaradhatlan járuléka ez már, hogy szinte annyiba lehet venni, mintha
54 1, 17 | csönd lesz, de milyen csönd, szinte hallik a szívecskéik dobogása.~
55 1, 17 | semmi magyarázatot rá, hogy szinte a nyakába akart ugrani. (
56 1, 17 | ringott a bírói asztal körül, szinte kedve lett volna fölugrani
57 1, 17 | olvasztva össze mindent, szinte úgy látszott, mintha egy
58 1, 17 | sietnek. Lassan-lassan, szinte vonakodva jött meg a reggel;
59 1, 17 | szemek elõl. A lobogó lángok szinte marakodni látszottak felette.~
60 1, 17 | egyetlen örök nótáját, mely szinte csúfondárosan hangzott be
61 1, 17 | kapu még egyre döngött, szinte azt lehetett hinni, hogy
62 1, 17 | Kaszperek mindig lecsitította. Szinte kezdtem már hálás lenni
63 1, 17 | különböző alakban tér vissza, szinte nem bírok tőle megszabadulni.~
64 1, 18 | A Bogárka szép birtok, szinte megérdemelné, hogy a Bogárka
65 1, 18 | szabóval.~Mihály meghökkent, szinte belesápadt.~- Új ruhát?
66 1, 18 | Mély csend volt köröskörül. Szinte hallani lehetett a föld
67 1, 18 | Az igaz, hogy egyrészt szinte jó, mert legalább a Szurina
68 1, 18 | tompán, szomorúan, hogy szinte közel állt a síráshoz. -
69 1, 18 | tündérkép, ködbõl szõve. Hiszen szinte ismerõs. Megdörzsölte a
70 1, 18 | gyanúját Mihály úr, s lágyan, szinte kérlelõen szólott a leányhoz:~-
71 1, 18 | telides-tele volt virággal. A méhek szinte megrészegedve, hányaveti
72 1, 18 | van, ott ül és szivarozik. Szinte ismerõs elõtte… Vajon melyik?
73 1, 18 | rostélyvashoz, s merev szemekkel, szinte érzéketlenül bámult le a
74 1, 18 | te viszel el engem«. Már szinte megbarátkoztunk. Elõször
75 1, 19 | ok nélkül és föllendült szinte ok nélkül. Valóságos diákszerelem
76 1, 19 | három parancsot.~Waldeck szinte megzavarodott a szerencséjétõl
77 1, 19 | sokat kérette magát Waldeck. Szinte kikívánkozott belõle a harmadik
78 1, 19 | daliás lovas volt s emiatt szinte divatba jött a fõrangú urak
79 1, 19 | özvegy Sárközy Lászlóné szinte erre utaztában kapta a gyomorgörcsöket,
80 1, 20 | esténkint, iszik-iszik, hogy szinte csicsog már a teste a sok
81 1, 20 | Ugyan ne bolondozz - szólt szinte elérzékenyülve. - Nélküled
82 1, 20 | négy is? Bizonyisten, még szinte jó, hogy csak egy baja van…~
83 1, 20 | Nem - felelte ez mogorván, szinte sötéten. (Azt akarta mondani »
84 1, 20 | még ez a mozgalmas hely is szinte csöndesnek látszott, csak
85 1, 20 | csöndesen, fojtott hangon, szinte túlságosan kevés meglepetést
86 1, 20 | rakva birsalmákkal.~Már szinte azt akarta mondani, hogy
87 1, 20 | de legjobb otthon. Már szinte melléje akart ülni az Erzsike
88 1, 20 | volna a kéz, mind az öt ujj szinte él benne, látszanak a körmök,
89 1, 20 | ugyan botba ugrott!~Kedélye szinte lecsillapodott, s minden
90 1, 21 | rõzseköteg a hátán, mely alatt szinte roskadozni látszott, alig
91 1, 21 | maga a rõt agyagföld is szinte lihegni látszott a nagy
92 1, 21 | közömbös fogadtatás miatt szinte sértõdve a haramiavezér. -
93 1, 21 | pihegett, hullámzott, hogy szinte látni lehetett a vékony,
94 1, 21 | Bizonyisten, semmit.~Rövid, szinte kínos csönd támadt, a bíró
95 1, 22 | öregnek? - kérdé a menyecske szinte közömbösen, elöl felkapcsolt
96 1, 22 | kedélyes alak, aki egy kicsit szinte hozzátartozik a familiához;
97 1, 22 | lelkesedett a doktor.~- Az ám! - Szinte úgy rémlett, hogy derûs
98 1, 23 | buzogányát… hanem csöndesen, szinte lopva, megszállja a szívet
99 1, 23 | fölfelé diadalmasan, hogy szinte verni látszott a hatalmas
100 1, 23 | ahol üres hely volt, ott szinte jobban éreztem magamat háborgó
101 1, 23 | kérdezgetem.~Piroska hálásan, szinte meghatva tekintett rám.~-
102 1, 23 | vállaira tette a karját.~Az szinte meggörbült az izmos kar
103 1, 23 | emberségesen, egész animóval, hogy szinte harsog, némelykor csurom
104 1, 23 | hang.~Olyan furcsa volt, szinte úgy rémlett, hogy az egész
105 1, 24 | Némelyik olyan távol, hogy szinte egy lassan mászó szarvasbogárnak
106 1, 24 | nem sajnálták az ostort; szinte röpülni látszottak alant
107 1, 24 | már a leányt másnak.~Endre szinte beléhalványodott, még tréfának
108 1, 24 | hatalomnak ez a szertelen mértéke szinte megrészegítette egy percre
109 1, 24 | Magas növésû, sugár alak, szinte törékeny. Nagyban emelte
110 1, 24 | szégyenlem magamat - suttogja s szinte szeretne valahogy elbújni
111 1, 24 | pihenõ természetet, hogy szinte vonaglani látszott a lovak
112 1, 24 | kacagtak a Babaj tréfáján, szinte a hasukat fogták, de a lovaikra
113 1, 25 | közt, nagy abszurdum. Mikor szinte dübörögve közeledik a szociálizmus
114 1, 25 | itt maradt, és növekedett szinte a szemünk láttára - a többi
115 1, 25 | s dübörög a hintó, hogy szinte piheg alatta a föld.~- De
116 1, 26 | vezért. Maga Hlavatsek pedig szinte jót mosolygott a gyér bajusza
117 1, 26 | volt száradva az idén, hogy szinte porzott. Kristóf barátom
118 1, 26 | ütött, aztán még egyet, hogy szinte porzott a professzor úr
119 1, 26 | leány fejét szenvedélyesen, szinte vadul, s elkezdte csókolni,
120 1, 26 | baj lenne.~A professzor szinte csodálkozott, hogy a világ
121 1, 26 | aztán nem láttam egész nap. Szinte hihetetlen, hogy el lehet
122 1, 26 | gyújthatta fel: nyolc-tíz helyen szinte egyszerre. Talán lóháton
123 1, 27 | Filcsik!~A nagy lealázásba szinte belepirosodott, s furfangos
124 1, 27 | figyelmessé lenni a komoly, szinte lázas hangra, hogy ez aligha
125 1, 27 | vadul a karját, szilaj, szinte durva és mégis szerelemtõl
126 1, 27 | ábrázatával, a bosszankodástól szinte vörösen: »No, most már vége
127 1, 27 | mozdulatlan lovon, elképedve, szinte megdermedve, még a kantár
128 1, 27 | A pörök gyûjtõjének még szinte tetszett, hogy a pör Krúdynál
129 1, 27 | tudsz lenni! Tehetségei szinte meghatványozódtak. Látta
130 1, 29 | gróf, hogy az állkapcái szinte a füléig húzódtak).~- Talán
131 1, 29 | percben, ingerülten, hogy szinte csattant, felült az ágyban,
132 1, 29 | táskái most is itt vannak. Szinte megkönnyebbült, hogy maga
133 1, 29 | hercegnõ volt. A diadémet szinte odaképzelte az ember arra
134 1, 30 | kihúztak a szájban valahol. Szinte bajos volt beilleszteni
135 1, 31 | mennyi! - szólt az anyóka és szinte csepegett hangjáról a megelégedés
136 1, 31 | új embert csinált belõle, szinte tetszett neki ez a nagy
137 1, 31 | temetésén lettünk volna.~S szinte jólesett neki ez a fölfedezés,
138 1, 31 | hajtogatta Vince, aki szinte nem volt emberi ábrázat.~
139 1, 32 | csak pénz, de a dicsõség… Szinte képzelem, hogy fognak a
140 1, 32 | édes, olyan kacagtató, hogy szinte sírni lehet rajta.~Ah, istenem,
141 1, 32 | nyugton, szép csöndesen.)~Még szinte kegyeletes is volt, ha meg-megállt
142 1, 32 | a báró nyelve is - hogy szinte nehéz volt megállítani.~
143 1, 32 | ezt a korcsolyázást, hogy szinte kétségbeestek, mikor a márciusi
144 1, 33 | konziliáriusék.~A reperáció szinte eltartott az egyik Szent
145 1, 34 | mester tanítványa lévén, szinte túltett a mesteren. Beszélték
146 1, 34 | Mannl-Hein »jobbkezét«, hogy szinte csoda volt akkora piciny
147 1, 34 | igaz, mi?~És vad tekintetét szinte belevágta az Apró uram arcába.~-
148 1, 34 | vidáman, édesdeden, hogy szinte könnyezni látszottak apró,
149 1, 34 | Siettek. A szomorú apa szinte futott elöl, még az asztmájáról
150 1, 34 | rõzsés embernek a rõzséje szinte lángot fogott.22 Majdnem
151 1, 34 | levegõ jót tett a fejének, szinte sebesebben lépegetett a
152 1, 34 | Hortyán Boldizsár volt, szinte unikum a maga nemében, azokkal
153 1, 34 | zaj után. Még a szívek is szinte megszûntek dobogni. Vajon
154 1, 35 | szerepelhessen, minélfogva szinte türelmetlenül leste, hogy
155 1, 35 | titokzatos sûrûségekbe, szinte belekompolyodott a csodálatos
156 1, 35 | most tilalmas. Rendkívüli, szinte bohókás jelenet fejlõdött
157 1, 35 | lihegte Kozsibrovszky szinte ittasan.~Éppen az ebéd végén
158 1, 35 | eltanulta egy félóra alatt, hogy szinte kifogástalanul csinálta.
159 1, 35 | magát? - szólt kimérten, szinte bágyadtan.~Kozsibrovszky
160 II, 2 | születésû gombkötõ.~- Én pedig szinte egész pontossággal mondhatom
161 II, 4 | hogy a sok fiatalember szinte az orrával töri be az ajtót,
162 II, 4 | az olyan embernek, akinek szinte elfelejtették megszerezni
163 II, 4 | fájdalommal mondá e szavakat: szinte meg lehetett bennök kézzel
164 II, 4 | boldog volt õ akkor... - Szinte látszott rajta, hogy alig
165 II, 5 | uradalmi számtartó volt, szinte odahaza siratta a sok munka...
166 II, 6 | Bach-szisztémbeli« hivatalnok, szinte »hû szolgálatai fejében«.~
167 II, 7 | van Mádyra.~Az agglegény szinte belepirul a sok kitüntetésbe;
168 II, 7 | hozzá a két karjával, hogy szinte izzadt bele...~A társaság
169 II, 7 | parlamentáris minden mozdulata, hogy szinte megszólalni látszik... Szinte
170 II, 7 | szinte megszólalni látszik... Szinte érteni véli... a szöveget.
171 II, 7 | kellett a kõmûves, mert már szinte potyogott le róla a tégla
172 II, 7 | lett volna!« stb.~...És már szinte sajnálni kezdte, hogy a
173 II, 9 | hajon menyasszonyi koszorú: szinte reszketni látszik a négy
174 II, 10 | kolerabetegeket. Ha sok van, már szinte messzirõl mosolyog az ábrázatja
175 II, 12 | egyesülve a fekete kunokkal, kik szinte hét vezér alatt állottak,
176 II, 16 | históriákat ír, hogy az ember szinte megnyalja utánuk a száját.~
177 II, 18 | megittasulva pihenne az ûrben, szinte édes sóhajtást látszik hallatni.~
178 II, 19 | az könnyen hivõ, galant s szinte hízik bele, ha nevére szorulnak«; -
179 II, 21 | himlõhelyes arcú asszony, ki szinte rokon volt, vitte a vezérszerepet
180 II, 24 | pirospozsgás arcú kocsmáros, szinte érezteti a boldogtalan utassal,
181 II, 24 | rajzol: a tubákoló uracson szinte meglátszik, hogy no, most
182 II, 24 | A tervet nem fogadom el szinte kettõs okból. Elõször: ne
183 II, 25 | feszülten figyelt, hogy szinte látszott, mint lüktet a
184 II, 25 | egész meseszerû elõttem, szinte nem tudom elhinni, én vagyok-e
185 II, 25 | felelte mély sóhajjal -, hogy szinte fáj ez a mostani »ablakfa«
186 II, 26 | panaszt hangoztathattak, szinte csak rosszat mondhattak
187 II, 29 | tisztes ráncos arcán is szinte olyan mosolyféle szalad
188 II, 29 | szomorú, de ez a szomorúság szinte édes; kedvetlen, de kedvetlensége
189 II, 29 | kedvetlen, de kedvetlensége szinte gyönyörérzet.~Végre itt
190 II, 30 | méltatlanságokat, s e percben szinte szónokká magasul az édesanyja
191 II, 32 | mint a tiétek.~- Oh, mi szinte kapunk valami újat a mi
192 II, 32 | házunkra - felelé Gyula -, és szinte valami nagyon szépet, csak
193 II, 36 | származtak, alakban, arcban is szinte a hihetetlenségig hasonlítottak
194 II, 36 | a kis tízéves Ella, ki szinte egy londoni nevelőintézetben
195 II, 36 | idõ óta nem dohányozol. Szinte sajnállak, hogy ez élvezetet
196 II, 36 | pedig...~- Nos, másodszor? Szinte kíváncsivá teszel.~- Sok
197 II, 36 | ereknek sebes lüktetését szinte látni lehetett.~- Zsebembe
198 II, 37 | foglalja el, és a félelem. Szinte azt kívánja, hogy bárcsak
199 II, 37 | most láttam az ablakból - szinte elutaztak valahova. Márpedig
200 II, 37 | szobába cselédjeivel, hol szinte tisztaság és rend volt,
201 II, 38 | a szalagocskákból, hogy szinte öröm volt nézni; olyan nagyon,
202 II, 38 | jótéteményekért hálát érzett szívében.~Szinte az isten ujjának tekinté,
203 II, 40 | ordítá a kövér Krebs, hogy szinte rengett bele a ház. - Én
204 II, 40 | rettenetes módon a zongorát, hogy szinte zúgott tõle az egész ház.
205 II, 40 | mulasztott el, pedig már szinte tudhatta, hogy hasztalanul
206 II, 40 | gyöngédséggel, jósággal, hogy szinte öröm volt nézni amily udvariasan
207 II, 45 | valamint a bal lábán, mely szinte egy török golyó következtében
208 II, 45 | egy ily lovasszázadnál, s szinte õ maga is érzi a saját lénye
209 II, 45 | éppúgy mint a kakas, ki szinte nem kevésbé fontos tényezõ
210 II, 46 | hajú zsidó fiú volt, ki szinte hasonló üzlettel foglalkozott.~
211 II, 46 | fényes úrnõ magában -, hogy szinte boldog vagyok, ha hinni
212 II, 46 | meg a síró asszonyt Fanny, szinte megszégyellve, hogy õ még
213 II, 49 | õnagysága Apafi Mihály uram szinte annyira szerette az igazságot
214 II, 54 | gyümölcse még a sötétben is szinte mosolyogni látszott.~Már
215 II, 60 | keze van. A virágok, mintha szinte tudnák, hogy olyan nagyon
216 II, 60 | kedves virágai közé, melyek szinte nélkülöznek vele együtt (
217 II, 60 | úgy le találta tenni, hogy szinte megnyekkent bele.~Persze
218 II, 61 | gumiköpenyéhez törülvén, azalatt a szinte véres kést a fogai közé
219 II, 62 | kínai császár õfelsége pedig szinte átadta magát a teljes fesztelenségnek
220 II, 62 | Ivanovics Iván nevetve, hogy szinte a könnyei folytak - nevezzen
221 II, 63 | fogaival vagy tíz év óta, és szinte csintalanul leskelõdni látszék
222 II, 66 | játékszerekkel volt telerakva.~Pali szinte nem tudta magát elhatározni,
223 II, 67 | Árkándy boldogságát, ki szinte fülig szerelmes a nejébe.~
224 II, 67 | családtalan, rokontalan létemre szinte rajtakapom maga, ha úgy
225 II, 70 | lakom az elsõ emeleten, s szinte jólesik tudnom, ki a szomszédom,
226 II, 72 | ajtót mérgesen becsapták -, szinte menjünk dolgozószobámba,
227 II, 73 | Verhovay cikkét élvezi; szinte kigömbölyödik az ábrázata,
228 II, 79 | képesek egymást megérteni, s szinte irigyeltem János barátunk
229 II, 83 | patak tükrében...~S ilyenkor szinte kedve volna fölkiáltani
230 II, 87 | coronat.~Magasabb épületei szinte szégyenlik magukat, hogy
231 II, 87 | ami legfõbb, jó levegõ.~Szinte megirigylem én, aki vízi
232 II, 88 | kérdi tõle egy barátja, szinte valami újságkotyvasztó.~-
233 II, 88 | most itt a kiállításon! szinte képzelem, hogy sikoltoznék
234 II, 88 | kacsintgatott felém, hogy szinte faggyúvá olvadtam a tüzes
235 II, 96 | Tekints ide, tekints oda.~Szinte kedvem volna visszakiáltani
236 II, 99 | be változatosságból, mi szinte eseményt képez a kis szatócs
237 II, 99 | hallom szegény barátomtól. Szinte a velõm rázkódik össze.
238 II, 99 | könnyek jelentek meg.~- Szinte elérzékenyültem magam is -
239 II, 99 | önmagát vádolta mindenért s szinte megszokta már, hogy Edith
240 II, 99 | hagyta el a miss szót s talán szinte elõször életében hajlott
241 II, 99 | Az történt, Sir - bár szinte szégyenlem elmondani -,
242 II, 99 | mindennél drágább kinccsel. Szinte érzem, hogy szívem dagad,
243 II, 99 | kérdé Pál, kinek már szinte rosszul esett a jelenlegi
244 II, 99 | Hallgatom önt - mondá Pál úr szinte egykedvûen.~- Az éjjel nem
245 II, 99 | belépõ Ralph, kinek arca szinte sugárzott a jókedvtõl. -
246 II, 101| találtam egy krajcárt sem. Szinte restelltem a dolgot, mikor
247 II, 113| szerelmes levelet is megsajnál, szinte szomjúhozza a vonásokat,
248 II, 114| laktam az elsõ emeleten, s szinte jól esett nézni ki az ablakon,
249 II, 117| összeszorított ökleivel, hogy szinte elfelejtette az ember azt
250 II, 119| hosszú, sarkig érõ s tán szinte hamis aranyszínû haja vala,
251 II, 119| utána, a szép szirén pedig szinte szerette a királyfit. Hiszen
252 II, 127| be változatosságból, mi szinte eseményt képez a Kerepesi
253 II, 127| könnyek jelentek meg.~- Szinte elérzékenyültem magam is -
254 II, 127| önmagát vádolta mindenért s szinte megszokta már, hogy Mari
255 II, 127| kisasszony« szót s talán szinte elõször életében hajlott
256 II, 127| kerestem.~- Azt történt - bár szinte szégyellem elmondani -,
257 II, 127| belépõ Gábor, kinek arca szinte sugárzott a jó kedvtõl. -
258 II, 132| volt rajta, az arca meg szinte olyan piros.~- És mit beszélgetett
259 III, 1 | be »császár emberinek«. (Szinte szégyenlem megírni.)~Egy
260 III, 1 | morzsolgatja ujjai közt, szinte kedve támad megkérdezni: »
261 III, 1 | a völgyben Anika nótái, szinte jólesik a lelkének rájönni,
262 III, 1 | odanyújtotta a vénasszonynak. Szinte szomorú volt az arca, mikor
263 III, 1 | nyakát oly erõsen, hogy az szinte érezte a szorítást. És mikor
264 III, 2 | az idomtalan épületnek s szinte összébb szorítá annak falait,
265 III, 2 | valakinek a kívánt csizmát, szinte kegyelemképpen tette azt
266 III, 8 | kellett volna kezdenem, aki szinte ott lakik a Nagymezõ utcában,
267 III, 13 | egész utcán át.~A éj leányai szinte magyarul árulják a szerelmet.
268 III, 23 | valahol Borsod megyében, ahol szinte volt egy jól rendezett birtoka.
269 III, 25 | elnézi azokat a ludakat, hogy szinte rájuk tapad a szeme.~No,
270 III, 28 | nyitott be. Még most is szinte látom õkegyelmének azt a
271 III, 34 | gourmand volt a gyerek! Szinte tudta, hogy többet ér a
272 III, 35 | az könnyenhivõ, galant és szinte hízik bele, ha a nevére
273 III, 39 | a korból, mint ez volt. Szinte fény támadt körülötte. Hát
274 III, 45 | rézpénzzel telt tarisznyát, szinte nyögött alatta, s mind a
275 III, 48 | hódmezõvásárhelyi embertõl szinte irigyli. Jó annak a fanyelû
276 III, 49 | olyat ütött a kezére, hogy szinte beleszisszent.~- Jézus Mária! -
277 III, 49 | édesdeden nevetni, hogy szinte rengni látszottak bele a
278 III, 50 | formásak ezek a nyomok, hogy szinte látni lehet a cipõket. Gyönyörû
279 III, 53 | tábornok mosolyogva -, már szinte azt hittem az ön zavaráról,
280 III, 56 | milyen pirosak, frissek, szinte repedeznek az egészségtõl.
281 III, 57 | mondá ezt, hogy magam is szinte elmosolyodtam.~- Nem lehet.
282 III, 64 | bonyodalom ez már, hogy szinte sokkal érdekesebb, ha egyáltalában
283 III, 67 | tulajdonképpen az õ adósa, hogy szinte a könnyei hullanak e rettenetes
284 III, 67 | találni a vigasztalót.~- Szinte szeretem - dörmögé -, hogy
285 III, 72 | hallotta, annak még tán szinte az apja beszélte. De egyik
286 III, 73 | mellettünk; hatalmas léptei alatt szinte repedezni látszott a szürke
287 III, 75 | felette örültek egymásnak.~- Szinte jó - mondá nagybátyám -,
288 III, 75 | kék erek, hogy az ember szinte hallotta.~- Hogy meritek
289 III, 75 | az. Mikor nagyobbra nõ, szinte talál magának egy lányt
290 III, 81 | tetszett.~Az anyóka, aki szinte felkelt megnézni az új gödölyét,
291 III, 87 | elszorul még a lélegzetem s szinte hallani vélem a föld dübörgését,
292 III, 87 | mondva a »friss« szó, hogy szinte arra helyeztem a fõsúlyt,
293 III, 87 | a sorokat írom. Az ember szinte hajlandó hinni, hogy csakugyan
294 III, 88 | minden dolgát, a donációt szinte közösen adták a jótékony
295 III, 97 | egy hete, úgyhogy a serte szinte csikorgott keze alatt. »
296 III, 115| mindjárt beszívta mindenki. Szinte megmagyarázhatatlan. Kaszás,
297 III, 127| mindjárt, majd kis vártatva.~Szinte megbántam, hogy mondtam
298 III, 141| Egyik kis faluban, mely szinte meg volt rakva katonákkal,
299 IV, 10 | akart, homlokáról, szemeibõl szinte lekéredzkedett valami, de
300 IV, 15 | szemekkel. Súlyos léptei alatt szinte a föld rengett, tüskés szemöldjeit
301 IV, 15 | országcímerén az elnök feje fölött, szinte ki lehetett olvasni ilyenkor
302 IV, 17 | Gergely gazda most már szinte maga is röstelli a dolgot,
303 IV, 28 | rossz emberek besúgták (szinte kedvem volna találgatni,
304 IV, 40 | megtörténhetett volna.~Valahol szinte kiállítás volt a legközelebbi
305 IV, 45 | állunk, kérem alássan, hogy szinte szégyenkezem novellát írni
306 IV, 53 | kincsesládájában sincs egy rakáson. Szinte megdöbbentek a rettenetes
307 IV, 69 | szegzõdtek rám ilyenkor; szinte kiolvashattam a szemekbõl,
308 IV, 80 | könnyedek, elegánsak, hogy szinte ki lehet olvasni mindebbõl:
309 IV, 84 | futottam, a medve utánam (szinte éreztem már a forró páráját),
310 IV, 91 | ízléstelennek látszanak elõtte. Szinte bosszantja, hogy oly hamar
311 IV, 95 | ha valaki el nem esett. Szinte restellte az illetõ és mentegetõzött.~
312 IV, 97 | futottunk, a frissen esett hó szinte porzott alattunk.~- Mi lesz
313 IV, 97 | háborút az inasokkal.~Már szinte hallani lehetett az üldözõk
314 IV, 97 | hittem, a szívem hasad meg. Szinte megörültem, mikor Vankovics
315 IV, 108| mondá a legidõsebb lovag -, szinte sajnálom a kegyelmes húgomasszonyomat,
316 IV, 117| a kiöntött réteken, hogy szinte lehetetlen volt megmaradni
317 IV, 117| természetellenes az egész leány!~Szinte nevetésre ingerelt, amikor
318 IV, 117| szavalt Beranger-tõl, de szinte kiállhatatlan volt már.~
319 IV, 120| vette. Megközelíteni pedig szinte lehetetlen volt, mert egy
320 IV, 123| Olyan mohón kérdezte, hogy szinte feltûnt, de azért csak úgy
321 IV, 127| lett a zsák a végén, hogy szinte zacskónak is beillett.~-
322 IV, 127| Az egész XVII. században szinte szakadatlanul folytak a
323 IV, 127| mûvészetét és ízlését.~Szinte megismerni, ki mit épített
324 IV, 127| folyam völgye, óriási hegyek szinte egymásra látszanak dõlni
325 IV, 128| eleven bogárszemei, melyeket szinte bosszankodva emelt fel rám,
326 IV, 131| időnk van. A fenyvesillat szinte mámorító. Én egy kilóval
327 IV, 131| búsan nézegette órámat, szinte megsajnáltam s önkénytelenül
328 IV, 132| kigyúló csillagról esténkint szinte találgatni kell, hogy nem-e
329 IV, 135| uram türelmetlenségében már szinte maga izgatta az embereket:~-
330 IV, 136| Mind tüzes arabs faj, a vér szinte lüktetni látszik a bõrük
331 IV, 138| kormánybiztosokkal.~Az ember feje szinte gõzölög tõlük. Mindenütt
332 IV, 140| Szemei álmodozók voltak, és szinte ráborultak a szemhéjak.
333 IV, 142| az út rögeihez úgy, hogy szinte nem bírtam belõle kifejtõzni
334 IV, 142| Az már más - jegyzé meg szinte megkönnyebbülve. - Ha meghalt,
335 IV, 142| határõrzõ Vendelin.~Már szinte uzsonna után volt, mire
336 IV, 142| elé; hatalmas léptei alatt szinte rengni látszott a föld.~
337 IV, 144| Prüszkölnek, csörtetnek, rohannak, szinte dobog a föld. Rezseg tõlük
338 IV, 145| gyors futó is volt, hogy szinte röpülni látszott.~- Ilyen
339 IV, 146| mintha kigömbölyödött volna, szinte csinos fiú lett, szemei
340 IV, 146| édesdeden elmosolyodott. Szinte szép volt e percben. Könnyed
341 IV, 146| hosszan feküdt keresztbe, hogy szinte nem lehetett kikerülni.
342 IV, 146| sem vette a gúnyt, hanem szinte kevélyen felelte:~- Katonás
343 IV, 148| attól - felelte Jarobitsek szinte fájdalmas hangon. - Ha nem
344 IV, 150| dilectissimi, vannak sebek, s nekem szinte jobban fájnak, mint kedvelt
345 IV, 151| hogy gyomorhurutja van, szinte látja a többiek arcán: »
346 IV, 151| elment.~- Valahára - mondám szinte vidáman. Azután félénken
347 IV, 152| Azt is nehezen, akadozva, szinte érthetetlenül mondta. Már
348 IV, 152| húzott, erõlködött, hogy szinte ívbe görbült a háta, de
349 IV, 152| sem jár az úton. A levegõ szinte mozdulatlan, csak néha fut
350 IV, 152| az árvaszéki elnök urat szinte a nevetõgörcs fogja el. »
|