Rész, Fejezet
1 1, 1 | hej, mikor én ilyen legény voltam, akkor nem voltam ilyen
2 1, 1 | legény voltam, akkor nem voltam ilyen legény«.~És bizony
3 1, 1 | semmit, hogy még eddig nem voltam zsivány és hogy megbántam
4 1, 1 | magamat látnám, mikor ilyen voltam. No, ugyancsak emberré tettelek.~
5 1, 1 | aggódó arccal.~- Dehogy voltam, dehogy… Nemigen akarták
6 1, 1 | volna, mert még jómódú ember voltam, aki így is, amúgy is igazíthatja
7 1, 2 | elakadt.~- Mikor még ön lánya voltam, nemde? Miért nem nevez
8 1, 2 | folytatá:~- Pedig jó lánya voltam. Igyekeztem megtartani az
9 1, 3 | nagyságos uram, mert már voltam az kisebb koromban az esperesnél.~-
10 1, 3 | volt, a méltóságod pártján voltam szívemben, most már van
11 1, 3 | legyen meg a te akaratod… Én voltam az eszköz kezeidben, mellyel
12 1, 3 | felnyitottad a bölcsek szemét… Én voltam a porszem, mely ledönti
13 1, 3 | Köszönöm, én Uram, hogy mégis voltam valami.«~Báró Csontlaky
14 1, 4 | esünk át rajta. Tudja-e, hol voltam azalatt, hogy a mulatság
15 1, 4 | gondolkozni.~- Csupán magam voltam az öreg urral, midõn rosszul
16 1, 5 | vagyok, tegnap a nagynénémnél voltam vizitbe, holnap ide vagy
17 1, 5 | kérek, hogy olyan vakmerõ voltam a méltóságos urat figyelmeztetni.~
18 1, 8 | esünk át rajta. Tudja, hol voltam azalatt, míg a mulatság
19 1, 9 | ugaron csütörtökön is?~- Ott voltam, kérem alásan. De ne tessék
20 1, 9 | az alul kibújni. Sokáig voltam a cselédje ennek a szép
21 1, 9 | bocsánatot kért.~- Nagyon föl voltam hevülve, - mondá - remélem
22 1, 9 | ha nem kénytelenségbõl voltam Jasztrabéknál. Én nem tartozom
23 1, 10 | harmadéve, magam is ott voltam a korponai vásáron, ahol
24 1, 11 | bizony, hogy a pap szeretõje voltam, azért én becsületes leány
25 1, 11 | kihágási ügyben mint tanú voltam beidézve a bíróság elé.
26 1, 12 | Legyetek jók és becsületesek. Voltam az igazgató professzornál,
27 1, 12 | ilyesmi eszébe?~- Hiszen ott voltam ezelõtt egy fél órával.~
28 1, 12 | hogyne lettem volna, ha voltam.~- Hogy, azt mondják, ott
29 1, 12 | a nyulat megettük.~- Nem voltam én ott soha - felelte Rozsomák
30 1, 12 | betûig, de én elég nyomorult voltam elhallgatni elõtted.~István
31 1, 12 | én is elbizakodott ember voltam, míg az Isten meg nem látogatott
32 1, 13 | meg, bár mindig jó szívvel voltam maga iránt, Druzsba úr.
33 1, 13 | dúdolgatott:~Mikor gyerek voltam, az asszonyok a kemencére
34 1, 14 | hogy megszereted. Önzõ voltam, tagadhatatlan, mert én
35 1, 14 | évek elõtt jómódú ember voltam Nápolyban, de tönkremenve,
36 1, 14 | hímezte! Akkor még boldog voltam. Oh, milyen ádáz végzet,
37 1, 14 | nekem adta. Tartozásban voltam vele szemben, tehát fizetni
38 1, 14 | tovább a lelkem. Szemtanúja voltam mindennek. Láttam, hogy
39 1, 14 | elhagytalak, de kénytelen voltam vele. Nem tudok szegény
40 1, 14 | szegény lenni ott, ahol úr voltam. Semmim sincs, el kellett
41 1, 14 | tudod, valaha orvosnövendék voltam, ezt a tudományomat vettem
42 1, 14 | Valaha gazdag kereskedõ voltam Gyulafehérvárott, most semmi
43 1, 14 | bíró úr. Valaha gazdag voltam, százezrekkel rendelkeztem,
44 1, 14 | százezrekkel rendelkeztem, én voltam a leggazdagabb örmény Erdélyben.
45 1, 14 | nyomot vesztettek. Szabad voltam.~Képzelhetni csodálkozásomat,
46 1, 16 | Eggyel több mint tavaly voltam.~Ezzel a királynak még csak
47 1, 17 | ne térjek többé. Mert én voltam az oka, én eresztettem be
48 1, 18 | tudom, mikor még bakter voltam.~- Hogyne volna sok juha,
49 1, 18 | Csak az, fráter, hogy voltam a takarékpénztárnál. Egy
50 1, 18 | van adóssággal, váltókkal; voltam a közjegyzõnél, a Csorovánszky
51 1, 18 | talán ott voltál és…~- Ott voltam, de…~- Nem kérted meg?~-
52 1, 19 | Hidd meg, Dani, boldogabb voltam én akkor. Hát te boldog
53 1, 20 | akkor volt! Én még kiskorú voltam, nem tudtam, mi a világ,
54 1, 20 | erre kegyelmed?~- Szabóni voltam. (Így mondják Batyiban »
55 1, 22 | és fölszisszent.~- Ostoba voltam… Észre kellett volna már
56 1, 23 | de én csak tizenhatéves voltam s a nagymama metódusa szerint
57 1, 23 | szomszédja természetesen én voltam, hizlalván szemeimet az
58 1, 23 | öregapámban emberi szív.~Meg voltam semmisülve. Nem emlékszem,
59 1, 23 | csatlakozhatom hozzája. Mert meg voltam gyõzõdve, hogy terve van
60 1, 23 | fejemmel bólintottam. Nem voltam képes egy szót kiejteni,
61 1, 23 | igen: oh milyen ostoba voltam! - hiszen eddig is mindig
62 1, 23 | magamat, de mindenesetre én voltam a legboldogtalanabb most
63 1, 23 | is nagy úr lett. Bolond voltam, hogy taníttattam. Kinek?
64 1, 24 | illúziók vármegyéje. Sokszor voltam ott bálon vagy banketten
65 1, 24 | Minthogy az egyetlen idegen voltam, mindenki nekem kedvezett,
66 1, 25 | mennykõ, de nem én. Sose is voltam, sose is leszek. Üssetek
67 1, 25 | ottani társadalomban?~- Úgy voltam én ott, uram - felelt némi
68 1, 25 | programon.~Én sokkal boldogabb voltam, nekem csak az esernyõm
69 1, 26 | Egy pár perc múlva ott voltam a cukrászda elõtt, ahol
70 1, 26 | honnan szagolja, hogy hol voltam?~- Hát csak érdeklõdik az
71 1, 27 | rosszul?~- Már tegnap se voltam rendben, s egyrészt azért
72 1, 27 | nem hinné, milyen magasan voltam fönt, a pántlika bizonyítsa.~-
73 1, 27 | Hát parasztleánynak nem voltam szép?~- Dehogynem szívem,
74 1, 27 | miért?~- Talán mert bolond voltam.~Leülnek szemben egymással.
75 1, 27 | mert még igen kisgyerek voltam akkor, és minthogy csak
76 1, 27 | De az mindegy. Önnél is voltam, de nem mint kém. A leányt
77 1, 28 | érdemes. Nem, nem. Ostoba voltam, hogy belekezdtem… ~Nikoláj
78 1, 29 | egész életemben ilyen voltam. Semmi se érdekelt. Alles
79 1, 29 | evõk is. Ma délután lent voltam a pincében, letettem a fülemet
80 1, 29 | ilyenkor még császári katona voltam magam is.~- Talán alatta
81 1, 29 | felelte tompán.~- Hiszen én voltam az, aki nem kellettem magának.
82 1, 30 | Egy pár perc múlva ott voltam a cukrászda elõtt, ahol
83 1, 31 | fölhúzattam magamat, úgy ahogy voltam, a piszkos munkás-zubbonyomban.~-
84 1, 32 | diákkoromban egy udvari borbélynál voltam koszton Bécsben, aki csupa
85 1, 33 | egész valóját.~- No, hát én voltam, Fili. Elmúlt. Másé lettem.
86 1, 33 | megszokni, mikor eddig mindig én voltam nálatok. Azt fogom hinni,
87 1, 34 | magukról:~- Szakasztott olyan voltam, mint Apró Kati.~De ez azért
88 1, 35 | hanem szándékosan. Gyerek voltam és feudális nagy család
89 1, 35 | volt. Egy falusi vadászaton voltam, mikor megpillantottuk a
90 II, 3 | Gondolhatod, mennyire meg voltam lepve, midõn Vilmát mint
91 II, 5 | hosszú õsz bajuszát.~- Muszáj voltam vele. Kiállították a kötelezvényt,
92 II, 5 | Ugye kedves sógor úr? Én voltam az elsõ eminens, mikor Selmecen
93 II, 8 | vissza, mikor már jó távol voltam tõle.~A kalapjával integetett,
94 II, 10 | pirospozsgás, kövér gyerek voltam, mint akár »Mohácsi bácsi«,
95 II, 14 | korcsmába, még a lutriban is voltam.~- A lutriban? - kérdé meglepetve
96 II, 15 | De bizony éppen hogy voltam. Ketten vettük be.~- Miféle
97 II, 15 | tagadhatom.~Én is olyan voltam, mint kinek orra vére folyik;
98 II, 17 | qua non«-ját képezte. Meg voltam róla gyõzõdve, hogy ez sikerül,
99 II, 18 | mindent, olyan érzéktelen voltam, mint a gombakövület, amit
100 II, 21 | édes Boris asszony!... soká voltam. Bocsásson, kérem.~- Egy
101 II, 23 | hozzá intéznek.~- Hüm! El voltam ám én készülve tökéletesen.~-
102 II, 24 | járulékot kért. Éppen haragos voltam, megtagadtam; azóta felém
103 II, 24 | nehezteljen nagyságod. Én sem voltam jobb fiatal koromban. Aztán
104 II, 24 | a dolgot. Az elébb félre voltam vezetve.~Stofi fiskális
105 II, 25 | Körülbelül november elejétõl voltam asztaltársa. Ha én jöttem
106 II, 25 | késett, s más asztalnál voltam, õ azért a rendes helyére
107 II, 25 | K. társulata után. Magam voltam, mint az ujjam. Kísérõ társam
108 II, 25 | fehér hajú, kedves gyermek« voltam.~- De az édesapja, az csak
109 II, 32 | mert mindig annak a hallója voltam a régiektõl, hogy - megkövetem
110 II, 34 | Korán nõsültem, s szerencsés voltam nõmben magamhoz hasonló
111 II, 34 | képzelmemben. Hónapokig nem voltam képes a macska képzelmi
112 II, 34 | most valóban nyomorultabb voltam, mint mennyit egy ember
113 II, 35 | hihetetlen, csodás.~El voltam kábulva.~- Ön arra gondolt,
114 II, 36 | Másrészt némileg büszke voltam, hogy fõnököm egy egész
115 II, 40 | nem. Én egész délután nem voltam itthon - viszonzá Zengõ.~-
116 II, 45 | Legalább még nem. Számító ember voltam teljes életemben s kikerestem
117 II, 45 | mert valóságos mintája voltam az oly derék, jámbor papucshõsöknek,
118 II, 51 | Lamiel, mikor én olyan fiatal voltam, mint ön most, bennem is
119 II, 51 | ügyetlen, beteges ember voltam, ön pedig ügyes, deli és
120 II, 51 | Oh, sir, én szegény fickó voltam, ön pedig egy átkozottul
121 II, 60 | akkor - és én mily szívtelen voltam ez angyal jóságú gyermekkel
122 II, 60 | én mégis oly embertelen voltam kívánságommal. És mi történt
123 II, 61 | fogva is gyenge idegzetû voltam, a kísérteties regék és
124 II, 65 | lettem volna, meg sohasem voltam...~- Fene goromba ember! -
125 II, 67 | Mindamellett kellemesen voltam meglepetve. A szép Árkándyné
126 II, 67 | ünnepeltre s végtelenül meg voltam lepetve, midõn Árkándy Miklóst
127 II, 69 | mert akkor csak professzor voltam, s kezemben volt a gimnázium
128 II, 71 | köpönyegemet ellopták.~Le voltam sújtva, keserûen, csúfosan
129 II, 71 | mosolyogva nézett reám.~Édesen voltam meglepetve.~Ilona volt!
130 II, 73 | mégis igaz. Fiatal legény voltam, körülbelül olyan korú lehettem,
131 II, 78 | görcsösen fölkacagtam.~Bolond voltam eddig! Hiszen ez az egész
132 II, 78 | Azután megkérdezett, hol voltam szállva.~- A London-ban.~-
133 II, 81 | volna is, hogy akkor nem én voltam az, aki láttam, hanem a
134 II, 81 | sógorom; de sõt ha tényleg én voltam is, aki láttam, kétség fér
135 II, 84 | úrnak, akinek keze alatt voltam:~- Hogy adod nekem ezt a
136 II, 85 | hangulatért.~Magam is így voltam, de nem feküdtem le. Ott
137 II, 88 | vendéglõbe értem, pocsékká voltam ázva.~- Át akar öltözni
138 II, 89 | hozzám. Oh, milyen boldog voltam, hogy elfogadta.~A reggeli
139 II, 89 | órakor reggel a fõvárosban voltam, s bérkocsin állottam meg
140 II, 89 | szólhatok.~Három órakor már ott voltam az õrségen. A szerkesztõ
141 II, 89 | kegyetlenség, melyet kénytelen voltam véghezvinni, minden szépségébõl
142 II, 89 | Végezem, uram. Hétszer voltam a fõvárosban s mindig azért,
143 II, 89 | Midõn tizenkettedikszer voltam ott, alig mondtam ki nevemet,
144 II, 90 | Délibáb -; szomjas vándornak voltam düledezõ csárda, eltikkadt
145 II, 92 | KUTYA~1879~Nemrég Budapesten voltam. Sokszor összejöttem Szana
146 II, 99 | lény lelkét, s ilyenkor én voltam vigasztalója: szívét az
147 II, 99 | természet romlatlan gyermeke voltam, vagyok és leszek. Merészkedjél
148 II, 99 | mert közvetve én is oka voltam a szerencsétlenségnek, s
149 II, 99 | diplomáciai közbelépés, s azért voltam oly bátor, ha tán némi félreértések
150 II, 101| meggyűlöltem, hanem kétségbe voltam esve.~Valami sajátszerű
151 II, 101| kaszinó ablakának. Kénytelen voltam vele, életem forgott veszélyben.~
152 II, 109| részérõl is tartozásban voltam.~- Ahá, ahá... ön hát az
153 II, 112| mentem ki a parkba? Õrült voltam, tehetetlen voltam. Tudom
154 II, 112| Õrült voltam, tehetetlen voltam. Tudom is én, mit tettem.
155 II, 113| Én pedig, megvallom, nem voltam idegen ez eszmétõl. János
156 II, 113| te meg vagy õrülve.~- Meg voltam akkor, mikor reád hallgattam.
157 II, 114| ház, mint egy kripta.~El voltam tehát határozva. Húsvét
158 II, 114| bátyám, nagyon könnyelmû voltam s azonfelül az iskola söpredéke,
159 II, 114| egy szép levéllel...~Meg voltam semmisülve. Midõn húgom
160 II, 118| fejedelem volnék.~Mikor jogász voltam, akkor is mellettem sürögtél-forogtál
161 II, 120| ha megjönnek, hogy meg voltam elégedve.~- Köszönöm alásan
162 II, 120| neki. Midõn tavaly fönn voltam a delegációban Bécsben,
163 II, 127| leány lelkét, s ilyenkor én voltam vigasztalója. Szívét az
164 II, 127| természet romlatlan gyermeke voltam, vagyok és leszek. Merészkedjél
165 II, 127| mert közvetve én is oka voltam a szerencsétlenségnek, s
166 II, 130| össze elõttem, s én nem voltam képes megkülönböztetni,
167 II, 130| zavarva a feje!~És én võlegény voltam, mégpedig a közvélemény
168 II, 130| võlegénye...~Délceg fiú voltam; szemeimbõl tüzes jókedv
169 II, 135| Hogy tudod?~- Hát iszen ott voltam... Úgy nézett ki nagysád,
170 II, 137| lettek volna.~Egyszóval én voltam a nap hõse az asszonynép
171 II, 140| szívemet betölté. Pesszimista voltam gyermekkoromtól, az egyedüllét,
172 II, 140| kõ ütött hozzám! Ideges voltam; irigy, elégedetlen és epés.
173 III, 1 | Neheztel rám, mert õszinte voltam önnel szemben? Istenem,
174 III, 1 | házasélet gyönyöreit, benne voltam e szent kötelékben, én már
175 III, 1 | el. Becsületes szolgája voltam apjának, ne csúfolja meg
176 III, 1 | pipám kialudt,~S kénytelen voltam eltávozni, hogy azt megtömjem.«~
177 III, 1 | szegénynek, hogy én milyen voltam…~Az öreg Istóknak sohasem
178 III, 1 | meg neki, hogy én milyen voltam.~Lapaj önkénytelen dörmögé
179 III, 1 | ha nem kénytelenségbõl voltam Jasztrabéknál. Én nem tartozom
180 III, 2 | fekete kendõd alul!~- Itt voltam, mikor férje elment… hogy
181 III, 2 | Gélyi János. A te szeretõd voltam valaha, de csókot mégsem
182 III, 2 | sehogy se legyek, még sohasem voltam. Az a legnagyobb bajom,
183 III, 4 | egyszer már igen közel voltam az ördöghöz, csak egy fal
184 III, 4 | aki már nagyobbacska fiú voltam, a szobába siettünk azon
185 III, 12 | becsülve. Én magam is jelen voltam annál az ünnepélyes aktusnál,
186 III, 13 | ott maradnak.~- Sohasem voltam még ebben a nagy városban,
187 III, 14 | négy évvel jómódú vendéglõs voltam magam is, de tönkre mentem,
188 III, 17 | szolgabírói hatáskörrel.~Gyerek voltam még, mikor utólszor voltam
189 III, 17 | voltam még, mikor utólszor voltam nála. Ott lakik egészen
190 III, 24 | egyébiránt is nem különben voltam a szerelmeimmel magam sem.~-
191 III, 25 | Mondta? No, jó. Elmegyek hát. Voltam én már nagyobb úrnál is.~
192 III, 28 | elhalt, ha csak szolgáló voltam is, mégis gazdasszonyi sorom
193 III, 28 | tejbõl állt.~Egészen egyedül voltam, mondom, a házban, mert
194 III, 34 | szemekkel.) Az Orczy-kertben voltam, s egyszerre elindult a
195 III, 37 | közelrõl.~Én, aki tanúja voltam e kis epizódnak, elhatároztam,
196 III, 38 | 1882~A minap, hogy otthon voltam, észrevettem, hogy a kis
197 III, 39 | meg, derék vitéz. Fürödni voltam este a Nul vizében, ruháimat
198 III, 45 | borzongással.~- Mert nagyon haragos voltam, fiacskám.~Félénken néztem
199 III, 49 | principálisom.~Igazán gyerek voltam én még akkor, midõn a vármegye
200 III, 50 | de én már egészen bele voltam bolondulva a lábnyomokba.
201 III, 54 | találkoztam a kancellárral, nem is voltam soha palotájában, nem is
202 III, 59 | vasárnap a számat, mert odaát voltam a Neustiftben, már itt a
203 III, 60 | toldjam-foldjam, másnap ott voltam minden baj nélkül Mimiéknél.
204 III, 60 | kocsi az úrfiért.~Õrült voltam dühömben, tomboltam, toporzékoltam:~-
205 III, 70 | Hiszen tetszik tudni, voltam itt a múltkor.~- Hja, lelkem,
206 III, 71 | elismerem, babonás sohase voltam - az istennek, jól tudom
207 III, 75 | volt annyi ideig?~- Hát ott voltam. Hol lettem volna?~- Ott
208 III, 79 | egészen megizzasztott. Olyan voltam már, mint a katona a csatában.
209 III, 83 | Józsefné.~Mikor kis fiú voltam, még élt, de csak mindössze
210 III, 84 | még én is odahaza Szegeden voltam, sokszor disputálgattunk
211 III, 87 | más volt!…~Elsõ nap meg voltam magammal elégedve. Erzsike
212 III, 87 | le a kocsiból.~Kétségbe voltam esve. Istenem, istenem,
213 III, 87 | jegyzõkönyv dicsõségének én voltam élõ monumentuma. Megszeretett
214 III, 89 | ott valamit!~Már félig le voltam vetkõzve, mert különben
215 III, 90 | a kerti lakba (mert ott voltam beszállásolva), s összetett
216 III, 92 | lefekvéskor éles szememnek (rendõr voltam valamikor) feltûnt egy körülmény,
217 III, 95 | Blikket«.~Mikor Csehországban voltam, kiválasztva a kedvezõ pillanatot,
218 III, 95 | ha Bécsbe ment, én is ott voltam, ha Pestre jött, magam is
219 III, 95 | sohasem lehet az enyém. Úgy voltam… becsületemre mondom, úgy
220 III, 95 | becsületemre mondom, úgy voltam vele, mint a szerelmes az
221 III, 96 | kulcsokkal.~- Hát miért voltam én becsukva? - ordított
222 III, 100| most õszkor, hogy a võmnél voltam, mit mond nekem a kópé.
223 III, 101| Hiába való - felelte -, voltam már én ott tízszer is, rám
224 III, 102| Méltóztatnak tudni, hogy aljegyzõ voltam a megyénél. (Engedelmet
225 III, 102| Mert fiatal koromban sokáig voltam Törökországban, és sokra
226 III, 102| ember vagyok, s aztán nem is voltam még akkor vicispán.~Olyan
227 III, 102| szavainkon.~- Nagyon meg voltam lepetve, kisasszony, hogy
228 III, 105| Már kora reggel talpon voltam, hogy a nagy aratáshoz fogjak,
229 III, 108| amelyen ült.~- De bizony én voltam kegyelmes húgocskám.~- Ej,
230 III, 109| ideje megjött, nemcsak meg voltam gyõzve, hanem szentül hittem,
231 III, 110| kikutassam. Valóságos Argus voltam, de még csak sejtelmem sincs,
232 III, 111| kedves barátom, nagyon. Nem voltam én siket sohasem. Hanem
233 III, 111| siket sohasem. Hanem úr voltam teljes életemben, s inkább
234 III, 112| irodájában.~A »rövid hírekre« voltam szerzõdtetve.~Hat év! Mennyi
235 III, 114| mennyire gondoztam. Mindig vele voltam, minden falatomat vele megosztottam.
236 III, 116| Életképek)~1884~Mikor fiatalabb voltam (mert voltam ám én is fiatalabb),
237 III, 116| Mikor fiatalabb voltam (mert voltam ám én is fiatalabb), egy
238 III, 116| Megismerkedtünk, s minthogy se én nem voltam soha az Alföldön, sem ő
239 III, 116| Még nagyon fiatal ember voltam, mikor híre futott Szegeden,
240 III, 122| egyszerre -, hogy én szolgabíró voltam két év elõtt, de kicsaptak,
241 III, 126| Csakhogy én egészen oda voltam nõve az õ füstös, poros
242 III, 126| melyet távollétében én voltam jogosítva feltörni.~Borbála
243 III, 126| költségeket. Elhamarkodtam, mérges voltam. Hát lehetne-e valamiképp
244 III, 129| elbeszélni.~Egy banknak voltam tisztviselõje. A bank megbukott,
245 III, 130| még csak huszonhárom éves voltam. Eszembe jutott fölháborodásom,
246 III, 130| át ereimen. Vézna fiúcska voltam öt év elõtt, s mikor meglökött,
247 III, 130| Voltál már büntetve?~- Nem voltam.~(Nohát majd leszel mindjárt.
248 III, 132| pattantam fel röstelkedve -, voltam, bizonyosan voltam, uram,
249 III, 132| röstelkedve -, voltam, bizonyosan voltam, uram, de alkalmasint kisfiú
250 III, 132| kiáltok rá messzirõl.~- Voltam, voltam - felelte kelletlenül -,
251 III, 132| rá messzirõl.~- Voltam, voltam - felelte kelletlenül -,
252 III, 140| barátom… Tudod, sohasem voltam eddig még az udvarnál… Szegény,
253 III, 141| magam is huszárfõhadnagy voltam a forradalomban.~A király
254 III, 148| pajtás, mindig jó embered voltam, te megkönyörülhetnél rajtam,
255 III, 148| megragadta a nyakát:~- Hát miért voltam én becsukva?~Elek István
256 III, 148| együtt. De biz én Tamás voltam benne, megvallom, mert az
257 IV, 1 | kicsi, mi a szép!~Húszéves voltam éppen, s minden asszonyi
258 IV, 1 | hozzánk jöttek. Zavarban voltam, alig emlékszem, miképp
259 IV, 1 | úgy Erzsébet… Ilyen kópé voltam én valamikor.~De az asszony
260 IV, 1 | abba, hisz nem lát már. Itt voltam magoknál. Kísérjen haza
261 IV, 1 | órakor - s mennyire meg voltam lepetve, mikor a kis nappaliban
262 IV, 1 | meg harapós kedvében, le voltam sújtva, össze voltam törve.
263 IV, 1 | le voltam sújtva, össze voltam törve. Háborgó lelkem testemet
264 IV, 8 | elsõéves jogásznak. Szentül meg voltam gyõzõdve, mire visszatérek,
265 IV, 8 | ellenfélt. Egyszerre át voltam félig-meddig melegedve a
266 IV, 8 | semmi, csak üres papír.~Most voltam még csak nagy zavarban,
267 IV, 13 | gyár, ahol eddig munkás voltam, megbukott, s nincs munkám.
268 IV, 15 | UTÁN~1885~Még nagyon kisfiú voltam, mikor az elsõ megyei közgyûlést
269 IV, 15 | van.« Arra még akkor nem voltam kíváncsi, hogy »hát ennek
270 IV, 15 | Én elfelejtem, hogy mi voltam; felejtsd el te is.«~Losonc
271 IV, 15 | Én a pohos szolgabírónak voltam a járuléka.~A gróf azt hitte,
272 IV, 17 | VÁSÁRLÓ PARASZT~1885~Tanúja voltam egyszer, midõn Csomák Gergely
273 IV, 22 | visszajön ide.~Egy nap fáradt voltam én is, leültem a mellette
274 IV, 22 | laktam benne, tisztviselõje voltam a városnak, koncipista.
275 IV, 22 | birtokomba, azóta sohase voltam itt. S otthon még mindig
276 IV, 23 | képviselõ vagyok, kénytelen voltam védelmembe venni az állami
277 IV, 24 | immár teljesen informálva voltam az új állapotokról.«~
278 IV, 28 | is a lányom aranymarháit voltam kénytelen zálogba vetni.~-
279 IV, 31 | Ejnye, ejnye, hogy nem voltam itthon - sopánkodék Csányi -,
280 IV, 35 | életemben gavallér ember voltam, onnan vettem a pénzt, ahol
281 IV, 35 | Én is gavallér ember voltam teljes életemben, s nem
282 IV, 38 | betûkkel: »Én Bánfi András, itt voltam fogva 1678 die 25 julii.«~
283 IV, 41 | mindig a legszívesebben voltam Kovács Páléknál az Alföldön,
284 IV, 41 | megcsillant az ernyõ alatt.~- Ott voltam személyesen! - dadogta. -
285 IV, 43 | hamis szemüveg.~- Hát hol voltam én? - mormogta, mint az
286 IV, 44 | a fehéregyházai borbély voltam, instálom, Tóth Andrásnak
287 IV, 44 | kíváncsian.~»Én egy orosz muzsik voltam« - felelte búsan.~»Nem értem
288 IV, 44 | már önnek, hogy borbély voltam Fehéregyházán, éppen a forradalom
289 IV, 49 | teljesen tehetetlenségre voltam kárhoztatva.~- Folytatólagos
290 IV, 52 | eset, melynek szemtanúja voltam.~Az egyik festõ barátom,
291 IV, 52 | naivitásával.~Még egyszer voltam Károlynál. Mikor azután
292 IV, 54 | Rózáé is.~Oh, be boldogtalan voltam.~Végre közeledõ suhogás
293 IV, 56 | hát 1881-ben már nagykorú voltam, a természet rendje szerint
294 IV, 56 | szerint jöjj be.~Sohasem voltam valamely tréfának elrontója,
295 IV, 56 | telekkönyvbe, mert az is voltam.~- Természetesen.~- 1881-
296 IV, 56 | hogy már 1881-ben nagykorú voltam?~Bajomi vállat vont:~- Meglehet,
297 IV, 61 | már erre én is kíváncsi voltam, hogy mi hasznát vette s
298 IV, 63 | kezdjek hozzá, azzal nem voltam tisztában.~Végre is a legtermészetesebbnek
299 IV, 69 | kirívóbb alakra kíváncsi is voltam, de már nem mertem megkérdezni,
300 IV, 69 | láttam, itt vagy ott már voltam, nyomban jött az interpelláció:
301 IV, 82 | megyéjével.~- Mikor én vicispán voltam - mondá sóhajtva, s szemei
302 IV, 82 | ebédről, mert éppen hivatalos voltam valahová.~Ahogy azonban
303 IV, 82 | de még mindig annyira el voltam kábulva, hogy észre sem
304 IV, 83 | lenni?~Már akkor nagy gyerek voltam, elvégezvén az iskolákat.~
305 IV, 87 | olyan helyzetben, mint én voltam, mindent megnéz, mindent
306 IV, 92 | egészségest«, olyan sápadt voltam, mint a halál, lázam volt
307 IV, 93 | fõpostamester?~- De bizony az voltam tizenkilenc esztendeig.~-
308 IV, 93 | titulusait. Én abban a hitben voltam, hogy ön szakember, s az
309 IV, 97 | rebellis. Kevés híja, hogy nem voltam elcsukva a forradalom után.
310 IV, 97 | kerestek, egy krumpliföldön voltam elbújva. De aztán abbahagyták
311 IV, 97 | fölött az esernyõt.~Én már ki voltam merülve, lélegzetem fogyott,
312 IV, 97 | mint a kövület, kíváncsi voltam kipróbálni, ha a tudomány
313 IV, 97 | azon a délutánon?~- Nem voltam.~- Hol voltál hát?~- Künn
314 IV, 97 | s amint szorosan mellé voltam lapulva, néhány meleg könnycseppet
315 IV, 100| nem jött. (Jó tisztviselõ voltam: szerettem örömet okozni
316 IV, 121| ügyvéd családhoz. Azóta ott voltam. A gyerekek megnõttek, barátom,
317 IV, 122| szemeimet, mindjárt ott voltam valahol Afrikában. Kaotikus
318 IV, 128| dicsekedni akarnék… én se voltam jobb bordában szõve a többinél.
319 IV, 128| Selmecre mentem, nagyon el voltam keseredve, azt hittem, a
320 IV, 131| Rómában. Múltkor, amint ott voltam…~- Úgy? - mondá Mária szórakozottan -
321 IV, 132| mint az ürge?~- Kótyiéknál voltam.~- Nagy út ilyenkor.~- S
322 IV, 133| terhét lerázom magamról.~Nem voltam én vadász sohasem.~Ámbátor
323 IV, 133| grófi vadászaton csak én voltam.~Bár ott ne lettem volna!~
324 IV, 133| vettem puskát a kezembe, nem voltam soha vadászaton és kerülöm
325 IV, 137| mikor még én is szamár voltam, és föllépegettem, mindig
326 IV, 138| mai kaptára s Jónást nem voltam képes valódi prófétának
327 IV, 138| keressetek mást! Oppozícióban voltam az ég ellen s innen a mennydörgõs
328 IV, 140| érdekelt, akinek szomszédja voltam az asztalnál és aki a szomszéd
329 IV, 140| meglehetősen jámbor fickó voltam, és foglalkoztam a lélektani
330 IV, 140| tárházak miatt.~Kételkedni voltam bátor, amire õ azt mondta,
331 IV, 140| szerencsémet, hogy amíg bent voltam a szép asszonynál, addig
332 IV, 140| felénk. Mikor azzal tisztában voltam, hogy a kocsi vendégeket
333 IV, 142| szomszéd helységben Kálnán voltam, meleg nyárias idõ volt,
334 IV, 142| gyí Plutó!~Hanem én sem voltam rest, mihelyt hozzám ért
335 IV, 142| földrõl s egy iramodással fenn voltam a lovon, lelökvén kezemmel
336 IV, 147| asztalkára s magamra hagyott.~El voltam fáradva, csakhamar levetkőztem,
337 IV, 148| gyalázatos, rossz ember voltam - rebegte Jarobitsek. -
338 IV, 151| gyõztem. A nyúl elbukott. Én voltam a hatalmasabb, õ volt a
339 IV, 152| a tiszti vizsgát.~Büszke voltam rá, azaz magamra, mert az
340 IV, 152| hasonló kedélyállapotban voltam, hát én még bolondabbakat
341 IV, 152| akkor is tudtam, mikor kicsi voltam.~- Oh, te bolondom, hiszen
342 IV, 152| De mikor olyan kicsi voltam, mint egy mákszem. Már akkor
343 IV, 152| Voltál már benne?~- Nem voltam, de nem is megyek, ha csak…~-
344 IV, 152| megnézegettem magamat; nem voltam megelégedve. Beösmertem,
345 IV, 152| most az Alföldet, mérges voltam, siettem Annáékhoz.~- Hamar
346 IV, 152| ravasz módon, mert büszkébb voltam, hogysem féltékenységemet
347 IV, 152| földbe gyökereztek, képtelen voltam mozdulni, sõt el akartam
348 IV, 152| hallottam, nem értettem, nem voltam képes egyébre gondolni,
|