bold = Main text
      Rész, Fejezet                                          grey = Comment text

 4501  II,  34   |                  még nem vagy elég gyors, s ha a vadász jő, könnyen
 4502  II,  34   |             maradj kis testvéred mellett, s ha elalszik, ne zörögj,
 4503  II,  34   |                 akkor nagyon elunta magát s így gondolkozott: Apám,
 4504  II,  34   |          visszajövök. A vadász nincs itt, s ha meglátom, rögtön visszafutok. -
 4505  II,  34   |               milyen szép fák voltak itt, s olyan szép virágok, aminőket
 4506  II,  34   |              látott; szép májusi virágok, s lengő harangvirágok.~Itt
 4507  II,  34   |             kicsit - szólt a nyulacska -; s ha jön is a vadász, messziről
 4508  II,  34   |               volt rajta zöld hajtókával, s így aztán éppen úgy nézett
 4509  II,  34   |                   arcához emelte puskáját s lőni akart. De mégsem lőtte
 4510  II,  34   |              letette fegyverét, odaugrott s mindkét kezével megfogta
 4511  II,  34   |               ólba csuklak, meghizlallak, s ha már jó kövér leszesz,
 4512  II,  34   |            négyéves volt. Kis ólba zárták s a gyermekek friss füvet,
 4513  II,  34   |              pedig apja, anyja hazajöttek s a nyulacskát sehol sem találták:
 4514  II,  34   |                 ellopózkodott az ól felé, s miután senki sem volt az
 4515  II,  34   |                    gyorsan besuhant rajta s aztán ismét behúzta maga
 4516  II,  34   |            ajtónak; az kinyílt a lökésre, s a nyúl az udvaron termett,
 4517  II,  34   |                  nyúl az udvaron termett, s miután a kertajtó is nyitva
 4518  II,  34   |               volt, bevágtatott a kertbe, s a kerten keresztül ki a
 4519  II,  34   |              mellé, hogy fel ne ébressze, s úgy örült neki, hogy szerencsésen
 4520  II,  34   |               ugrándoztak tanyájuk körül, s csak úgy nyalták-falták
 4521  II,  34   |                   novellája)~Nem kívánom, s nem is kérem, hogy ezen
 4522  II,  34   |                    hogy ezen fantasztikus s mégis köznapi elbeszélésnek,
 4523  II,  34   |                  legegyszerûbb, szorongva s minden mellékes megjegyzések
 4524  II,  34   |                 egy nyugodt, következetes s kevésbé fölizgatható szellem,
 4525  II,  34   |         gyermekkorom óta a tanulékonyság- s humanitásban mindig kitüntettem
 4526  II,  34   |            állatokat különösen szerettem, s szüleim megengedték, hogy
 4527  II,  34   |           töltöttem, állatjaim etetésében s cirógatásában telt legnagyobb
 4528  II,  34   |                  velem együtt öregbedett, s mint érett férfiú is ebben
 4529  II,  34   |            próbára tenni.~Korán nõsültem, s szerencsés voltam nõmben
 4530  II,  34   |              házinyulunk, egy kis majmunk s egy kis macskánk.~A macska
 4531  II,  34   |                    gyönyörû fekete szõrû, s nagyon okos állat volt.
 4532  II,  34   |                 hogy nem komolyan mondta, s én sem más okból mondom,
 4533  II,  34   |                   macska neve - kedvencem s játszótársam volt. Kívülem
 4534  II,  34   |               szabad senkinek sem etetni, s a macska a házban mindenütt
 4535  II,  34   |             házban mindenütt utánam járt. S ha az utcára mentem is,
 4536  II,  34   |               pörlekedõbb, ingerlékenyebb s mások érzelmei iránt figyelmetlenebb
 4537  II,  34   |               Nõmmel kíméletlen beszéltem s késõbb személyes erõszakoskodásba
 4538  II,  34   |                  alkohollal a versenyt? - s végre Plutó is, szegény
 4539  II,  34   |              állat, most már megöregedett s így kissé durcásabb lõn -
 4540  II,  34   |                 szellemem azonnal eltûnt, s idegeimen a pálinka által
 4541  II,  34   |                   fogva erõsen tartottam, s egész hidegvérûen metszettem
 4542  II,  34   |                szemét! Pirulok, arcom ég, s borzadás fut végig rajtam,
 4543  II,  34   |             nekirohantam a kicsapongásnak s a borban csakhamar elfeledtem
 4544  II,  34   |               természetesen ijedve futott s rejtõzött el. Eleinte még
 4545  II,  34   |           ingerlékenységnek adott helyet, s aztán a konokság szelleme
 4546  II,  34   |                  ezen szelleme szállt meg s döntött ellenállhatlanul
 4547  II,  34   |                   hurkot a macska nyakára s fölakasztottam egy gallyra -
 4548  II,  34   |              gallyra - könnyezõ szemekkel s a legkeserûbb fájdalommal
 4549  II,  34   |                 mert tudtam, hogy szeret, s tudtam, hogy nem adott okot
 4550  II,  34   |                   véghetetlen kegyelmétõl s irgalmától - ha ilyes lehetséges -
 4551  II,  34   |                   gazdagságom elenyészve, s én a kétségbeesés áldozatja
 4552  II,  34   |             gyenge, hogy irtózatos tettem s a szerencsétlenség közt
 4553  II,  34   |             események láncolatát írom le, s nem szeretném, ha valamely
 4554  II,  34   |                   mely a ház közepén állt s mely felé ágyam fejjel volt
 4555  II,  34   |           sajátságos«, »nevezetes«, ilyen s hasonló kifejezések ébreszték
 4556  II,  34   |                föl figyelmemet. Odamentem s a fal fehér oldalán bemélyedve,
 4557  II,  34   |                 vakolt falhoz szorította, s a mész és a lángok a hulla
 4558  II,  34   |                  alakjától megszabadulni, s ezen idõszak alatt valami
 4559  II,  34   |             veszteségét sajnálni kezdtem, s az aljas lebujokban, hol
 4560  II,  34   |            folytonosan a hordókra néztem, s meglepetésem különösen azon
 4561  II,  34   |                  mely Plutómhoz nagyságra s minden tekintetben, egyet
 4562  II,  34   |            megcirógattam, tüstént felállt s dongott, kezemhez dörzsölõdött,
 4563  II,  34   |                    kezemhez dörzsölõdött, s cirógatásomnak nagyon örülni
 4564  II,  34   |                  a macskához, nem ismerte s még sohasem látta.~Cirógatásom
 4565  II,  34   |            Cirógatásom tovább folytattam, s midõn haza készültem, a
 4566  II,  34   |           megengedtem, hogy utánam jöjjön s az úton többször megálltam
 4567  II,  34   |             utálatossá vált. Ellenszenvem s ingerlékenységem rövideden
 4568  II,  34   |              macskát, de bizonyos szégyen s az elõbbi kegyetlenségem
 4569  II,  34   |                  hogy leírhatlan undorral s irtózattal tekintettem a
 4570  II,  34   |         irtózattal tekintettem a macskára s közellétét kerültem, mint
 4571  II,  34   |          ugyanazon fokán állt, melyen én, s mely egyszerû gyönyöreimnek
 4572  II,  34   |              feküdt, vagy térdemre ugrott s utálatos hízelgésével bosszantott.
 4573  II,  34   |                bosszantott. Ha fölálltam, s menni akartam, lábam közé
 4574  II,  34   |                 akartam, lábam közé bújt, s én majdnem keresztülbuktam
 4575  II,  34   |                bajtóli félelem neme volt, s mégis zavarban volnék, ha
 4576  II,  34   |               fehér foltnak semmi értelme s alakja sem volt, - hanem
 4577  II,  34   |            szörnyet utáltam és gyûlöltem, s bizonnyal megmenekszem tõle,
 4578  II,  34   |             rettenetes gépezetét viselte.~S most valóban nyomorultabb
 4579  II,  34   |             embernek - ki az isten képére s hasonlatosságára vagyok
 4580  II,  34   |                 tõlem ez irtózatos állat, s éjjel minden órában fölriadtam
 4581  II,  34   |            álmomból - leírhatlan ijedtség s félelem rázott föl s a nyomorú
 4582  II,  34   |             ijedtség s félelem rázott föl s a nyomorú teremtmény forró
 4583  II,  34   |              szüntelen arcomon érezhetém, s terhe - mint valami megtestesült
 4584  II,  34   |                   mindig szívemen feküdt, s nem bírtam lerázni.~Az ily
 4585  II,  34   |              fajult ember és állat iránt. S szegény nõmnek, ki sajnos,
 4586  II,  34   |                 jött a meredek lépcsõkön, s én csaknem hanyatt-homlok
 4587  II,  34   |              hanyatt-homlok zuhantam alá, s ezáltal dühöm csaknem az
 4588  II,  34   |               kezeimet eddig kötve tartá, s oly dühösen sújtottam felé,
 4589  II,  34   |              karomat kirántottam kezébõl, s a baltát nõm fejébe temettem.
 4590  II,  34   |                 hogy a pincében sírt ások s abba temetem. Majd meg ismét,
 4591  II,  34   |                  hanyagul valának építve, s csak nemrégiben vakolták
 4592  II,  34   |                  a javításkor betöltöttek s a fal többi részével egyenlõvé
 4593  II,  34   |                téglát könnyen kiszedhetem s a hullát oda rejtve, az
 4594  II,  34   |                könnyen kiszedtem a téglát s miután a hullát gondosan
 4595  II,  34   |                    téglával elegyengettem s a falat bevakoltam úgy,
 4596  II,  34   |         megkülönböztetni. Meszet, homokot s a szükségeseket legnagyobb
 4597  II,  34   |          Diadalmasan tekinték magam körül s elégülten szóltam önmagamhoz:
 4598  II,  34   |                    Éjjelre sem jött elõ - s így legalább egy éjjel nyugodtan
 4599  II,  34   |              másik, el a harmadik nap is, s gyötrelmem lénye még mindig
 4600  II,  34   |                   csapat rendõr a házhoz, s minden zeget-zugot felkutattak.
 4601  II,  34   |                menjek. Mindent átkutattak s végre harmadszor mentek
 4602  II,  34   |        Keresztbefont karral járkáltam föl s alá. A rendõrök meg voltak
 4603  II,  34   |              rendõrök meg voltak nyugodva s már menni készültek. Örömem
 4604  II,  34   |                   visszatarthattam volna.~S kifelé menet beletántorodtam
 4605  II,  34   |                  beletántorodtam a falba: s fejem véletlenül oda koppant,
 4606  II,  34   |               legkevésbé sem hasonlított, s végre valami, jajveszéklõ
 4607  II,  34   |               engem gyilkolásra ingerelt, s melynek panaszos hangja
 4608  II,  35   |                   több mély karcolási seb s torkán ujjkörmök nyomásai
 4609  II,  35   |                   nagyon szereték egymást s jó fizetõk voltak, szolgálót
 4610  II,  35   |                    az övék volt azon ház, s minthogy megunták a lakók
 4611  II,  35   |                 megunták a lakók lármáját s teljesen visszavonulni akartak
 4612  II,  35   |         hallatszott, a ház elõtt ment el, s õ is felment a többi kíváncsiakkal.
 4613  II,  35   |                   kot az asszonyság után, s vele lakására kísérte. Az
 4614  II,  35   |               lakik, õ is felment a házba s hallotta a feleselést. A
 4615  II,  35   |               voltak a tanúkihallgatások. S lázas érdekeltségben tartották
 4616  II,  35   |           hozzáfogtunk vizsgálódásunkhoz, s elmentünk Dupin barátommal
 4617  II,  35   |             lármát hallottak a lépcsõkön, s midõn betörtek a lakásba,
 4618  II,  35   |      tanúvallomásokból be van bizonyítva. S ha nem a nõké voltak a hangok,
 4619  II,  35   |                 kis hézagon az orgyilkos, s miként ugrott volna le a
 4620  II,  35   |             mondám.~Dupin felegyenesedett s villogó szemekkel húzott
 4621  II,  35   |        alaposságáról meg vagyok gyõzõdve. S hogy ön lássa, hogy bízom
 4622  II,  35   |                 igazolja, és a befogására s tartására fordított csekély
 4623  II,  35   |           gondolkozni: én ártatlan vagyok s szegény; az orangutang sokat
 4624  II,  35   |                   a szobában; feldöntötte s összetörte a bútorokat és
 4625  II,  35   |                  a villámhárító rúdjáról, s e mészárlás következtében
 4626  II,  36   |         kimondhatatlanul szerette szülőit s a szülők őket. Azon körülmény,
 4627  II,  36   |                sem változtatott a dolgon, s a legélesebb figyelő sem
 4628  II,  36   |                   legnemesebb értelmében, s nemcsak gazdagsága által
 4629  II,  36   |                sok jut ki a nemes örömből s boldogságból, és az örömnek,
 4630  II,  36   |              mindkettő ügyvédnek készült, s mindenki azt jósolta róluk,
 4631  II,  36   |             bizonyára jeles jogtudósokká, s egyéb kiváló tulajdonaik
 4632  II,  36   |            egyetem rektora harsány szóval s maga is meglepetve hirdeté
 4633  II,  36   |                   az egyik, mint a másik, s azt ne lehessen megítélni.~
 4634  II,  36   |                  jobb hát a két mű közül, s egy kis eltéréssel aztán:
 4635  II,  36   |                  Károly- és Harry-pártra, s elkeseredten küzdött ki-ki
 4636  II,  36   |                  mozgalom általános lett, s fájdalom, nem egy véresen
 4637  II,  36   |        csekélységhez szívósan ragaszkodni s nem engedni a maga meggyőződéséből
 4638  II,  36   |              társadalom nagy gépezetében, s gyakorolja ellenõri szerepét
 4639  II,  36   |          gyermekek jelentek meg tömegesen s elhatározták, egymás közt
 4640  II,  36   |                  közönséget kiengesztelje s visszahódítsa, még a hajdani
 4641  II,  36   |                   horderejét is, de lusta s mindent mástól vár; mintha
 4642  II,  36   |            külvárosi lapokba is átcsapott s onnan lassankint a komolyabb
 4643  II,  36   |                   éppen béke ideje lévén) s közölvén mindkét mûvet,
 4644  II,  36   |                melyik hát a különb munka, s melyik Lemonin a különb
 4645  II,  36   |               Egész London róluk beszélt, s még jónevû tudósok sem átallották
 4646  II,  36   |                 gazdagok vagyunk, Károly, s kivált te, kit édesanyád
 4647  II,  36   |                 annak árát másik zsebembe s itthon aztán bedobom e kis
 4648  II,  36   |                  mik különösen érdekelnek s mikbõl hasznot meríthetek,
 4649  II,  36   |                mikbõl hasznot meríthetek, s lehetõ egyszerû kötést veszek
 4650  II,  36   |               vagy az operai elõadásoknak s képes volnál kétségbeesni,
 4651  II,  36   |              megelõztelek, fölülmúltalak, s annyira meg vagyok elégedve
 4652  II,  36   |               isten kezében van, barátom, s nem tudni, mit rejt sohasem
 4653  II,  36   |              hajója veszett el a tengeren s isten nagy megpróbáltatásnak
 4654  II,  36   |             panasszal. Atyánk okos ember, s bizonyára, ha isten kedvez
 4655  II,  36   |                kint a kapus csengettyûje, s nehány perc múlva, miután
 4656  II,  36   |                 kopogás nélkül nyílt meg, s egy tanulótársuk lépett
 4657  II,  36   |                  Dick még jobban zokogott s csak töredezett szavakat
 4658  II,  36   |                  akkor nem tehet egyebet. S ti nem fogjátok õt arról
 4659  II,  36   |                  hidegvérrel -, midõn így s nem másképp kell cselekedni.
 4660  II,  36   |                 édes Dick, csak könnyelmû s gyámoltalan embereknél fordulhatnak
 4661  II,  36   |              embereknél fordulhatnak elõ, s te nem vagy az.~Dick szomorúan
 4662  II,  36   |                   jegyzé meg szomorúan -, s én az vagyok.~- Még mindig
 4663  II,  36   |                  becsületes ember vagyok, s hogy most életem utolsó
 4664  II,  36   |                 hála érte! - kiáltá Dick, s apró szemei felragyogtak
 4665  II,  36   |                  öt éven keresztül munkát s kenyeret nyújtott nekem.~-
 4666  II,  36   |               Dick.~- Mindegy, de õ adta, s a semminél mégis jobb volt.
 4667  II,  36   |                   a becsületet szemetnek, s ha azt kívánja, hogy halj
 4668  II,  36   |               fiúk vagytok! - kiáltá Dick s könnyei újra megeredtek. -
 4669  II,  36   |         bevégeztével magánszobájába hítt, s így szólt hozzám: Dick,
 4670  II,  36   |                becsületes embernek tartom s bizalmam önben határtalan.
 4671  II,  36   |                   körülbelül 500 forint), s menjen a rendõrségi osztályhoz
 4672  II,  36   |                Meyleg fõhivatalnok úrnak, s mondja meg neki, de e szavakkal,
 4673  II,  36   |              melyet a minap kölcsön vett, s egyszersmind nagyon kéreti,
 4674  II,  36   |               ügyes kópé, Dick, úgy mond, s tudni fogja, mit tesz ez;
 4675  II,  36   |                 szóra.~- A pénzt átvettem s mindössze annyit jegyeztem
 4676  II,  36   |     gyermekkoromban tanított meg rá apám. S minthogy éppen tarokk volt
 4677  II,  36   |                  egyébrõl megfeledkeztem, s hosszasan ott feledtem magam,
 4678  II,  36   |              mindnyájan oda pillantottunk s én fõnökömet, Viellent urat
 4679  II,  36   |            Hirtelen elhagytam a kávéházat s elpirultam, midõn Viellent
 4680  II,  36   |             fontos megbizatást vállal el, s midõn másrészt oly nagy
 4681  II,  36   |                  mentegetõ szót gagyogtam s inkább futva, mint menve
 4682  II,  36   |               verejtékcsöppek gyöngyöztek s a kidagadt ereknek sebes
 4683  II,  36   |              lehetett.~- Zsebembe nyúltam s a borzalom és kétségbeesés
 4684  II,  36   |                   vadállat ordítottam fel s téptem magamat, ezerszer
 4685  II,  36   |                rántottam ki a bankjegyet, s valamely barátom találta
 4686  II,  36   |                   kávéház ajtaját nyitom, s hátrafordulok, szemeim ismét
 4687  II,  36   |                 Smith Dávid társaságában, s engem megpillantván haragosan
 4688  II,  36   |                  kidugta fejét az ablakon s ujjaival megfenyegetett.
 4689  II,  36   |            elveszett, odavan nyomtalanul, s Viellent semmit nem gondolhat
 4690  II,  36   |               dolga lenne engem elcsapni, s aztán mint sikkasztót fenyítõ
 4691  II,  36   |                Dick újra könnyekre fakadt s fuldokolva ekképp fejezé
 4692  II,  36   |            egyszerre felugorva határozott s majdnem nyugalmat kifejezõ
 4693  II,  36   |                   csakugyan tennünk kell, s minthogy esetleg én már
 4694  II,  36   |                   házmesterhez, költs fel s kérj tõle kölcsön egy feszítõvasat.~-
 4695  II,  36   |                 udvariasságán, ki felkelt s ideadta.~- Igen ám, mert
 4696  II,  36   |               szolgáló csengettyûzsinórt, s megfosztom az összes éji
 4697  II,  36   |                   takaros bronz szekrényt s Harry fitymálva feszíté
 4698  II,  36   |                   mohón markolt a pénzbe, s lázas izgatottsággal kezdte
 4699  II,  36   |                  Harry csakugyan lehajolt s megcsókolta a fivére kezét.~-
 4700  II,  36   |                takarékosságról beszéltél, s én, balga, még kigúnyoltalak
 4701  II,  36   |                    Károly, nagyot okultam s hasznát fogom venni.~- Ami
 4702  II,  36   |                  régi jó tréfás fiú lett, s késõ éjfél utánig maradt
 4703  II,  36   |              szülõik megérkeztek Londonba s azonnal siessenek a szállodába,
 4704  II,  36   |                  egy-két szerencsétlenség s végre egy keblemen táplált
 4705  II,  36   |         sikkasztása bukásomat idézték elé s most hajlott öreg korunkban
 4706  II,  36   |                 Ez volt az utolsó csapás, s e húszezer fontnyi jelentékeny
 4707  II,  36   |              földjét, házait pénzzé tette s utolsó pennyig kielégíté
 4708  II,  36   |                  Mindössze csekély málhái s mintegy száz fontja maradt,
 4709  II,  36   |         gazemberek jól kifõzik terveiket, s nem egykönnyen akadnak hurokra,
 4710  II,  36   |                törekvésteket, gyermekeim! S így még talán nekem is lehet
 4711  II,  36   |                   azonnal rohanok Dickért s elõkerítem, ha a föld fenekén
 4712  II,  36   |                  ne legyen! - inté Károly s aztán elbeszélte az ámulóknak
 4713  II,  36   |       rendõrségtõl jött a kész útlevéllel s Viellent úr irodája felé
 4714  II,  36   |                  értesült az eseményekrõl s a legnagyobb készséggel
 4715  II,  36   |            vallomása játszta a fõszerepet s vétetett jegyzõkönyvbe.~
 4716  II,  36   |              rendõrfõnök ügyes ember volt s azonnal intézkedett, hogy
 4717  II,  36   |                  a megszerzett útlevelet, s mint máskor, ott dolgozni
 4718  II,  36   |               Bevallotta, hogy õ Blondex, s a pénzt ezer font kivételével
 4719  II,  36   |           családtag itt, mint akármelyik, s halálom után úgy örököl,
 4720  II,  36   |                  hogy a kislányon kezdtük s Dicken végeztük volna; így
 4721  II,  36   |                   így most Dicken kezdtük s húgán végezzük. Ezer mennykõ!
 4722  II,  37   |                  tizennegyedik évébe lép, s szegény édesanyja beteges,
 4723  II,  37   |                   szíve egészen elfogódik s csordultig telik meg félelemmel,
 4724  II,  37   |               mint a leckéjét megtanulni, s az írásbeli feladatot elkészíteni,
 4725  II,  37   |           írásbeli feladatot elkészíteni, s most íme egyszerre özönével
 4726  II,  37   |                   sem bír a háztartásban, s szégyent kell vallania?~
 4727  II,  37   |           megteszi ezt, gondolja hõsnõnk, s szorongva kiugrik ágyacskájából.
 4728  II,  37   |                valahogy a reggelt talpon, s azzal rendbeszedi magát
 4729  II,  37   |                  kicsinyeinek az eledelt. S még az hagyján, ha van honnan
 4730  II,  37   |             Csakhamar megtalálja a zsákot s kis kötényébe merít belõle.
 4731  II,  37   |                 mind odagyûl az ajtó elé, s valóságos öröm elnézni,
 4732  II,  37   |           gondolat, hogy anyja elutazott, s most õ a gazdasszony, bátorságot
 4733  II,  37   |          jászoltól, átlépte a rekesztéket s odaállt a bolond a Riska
 4734  II,  37   |                  bolond a Riska tehénhez, s most olyan duellum keletkezett
 4735  II,  37   |                hogy olyan korán felkeltél s észrevetted ezt a csetepatét,
 4736  II,  37   |                   mi oda az utolsó posta, s a pap, tanító - épp most
 4737  II,  37   |                 rögtön megírta a levelet, s egy lovasember bevitte a
 4738  II,  37   |             lovasember bevitte a városba, s nem bírt eléggé nyájas lenni
 4739  II,  37   |                   mosolygott mindenünnen, s a kapuban Kati fogadta,
 4740  II,  37   |                   tisztaság és rend volt, s hol a vacsora párolgott
 4741  II,  37   |                haragosan lökte el a tálat s kedvetlenül mordult Katira.~-
 4742  II,  37   |                 háznál?~Kati sírva fakadt s fuldokolva rebegé:~- A gomba
 4743  II,  37   |               azok, magam szedtem reggel, s felét neked, a felét pedig
 4744  II,  37   |        pillanatban meg nem nyílik az ajtó s egy ijedt képû ember nem
 4745  II,  37   |                   a háztartás vezetésébe. S most nem gyõz rajta eléggé
 4746  II,  38   |                 virágok illatot leheltek, s a fák gyenge levelei rejtélyesen
 4747  II,  38   |               azért is Rákóczi-fa a neve, s a potymándiak szerint levelei
 4748  II,  38   |                 házához került Potymándra s itt a kis báróval, Ferivel
 4749  II,  38   |              társalgását annyira jellemzi s oly kimondhatlan kedvessé
 4750  II,  38   |                arcát bátyja felé fordítva s kékes, mélyen beesett szemeit
 4751  II,  38   |                  mama polgári származású, s atyánk csak azért vette
 4752  II,  38   |                  Királyné szeretnél lenni s mindjárt az elsõ cselekedetnél
 4753  II,  38   |              szokottnál is komorabb volt, s újságlapokat tartott kezében.~-
 4754  II,  38   |                 Rákóczi-fa alatt.~- Igen? S nos? Mert te úgy látszik
 4755  II,  38   |                  nemes kedélyû ember volt s szívesen fecsegett a gyermekekkel.
 4756  II,  38   |           öltözött ember ment beszélgetve s kíváncsian nézegetve az
 4757  II,  38   |                   beszélgetõ odább haladt s Vilmáról váltottak még nehány
 4758  II,  38   |                  parasztokat védelmezted, s e parasztok téged dicsértek
 4759  II,  38   |                  erek.~- Atyám - sziszegé s szemei vadul forogtak -,
 4760  II,  38   |               kimondhatlan zavarba hozta, s már éppen arról gondolkozott,
 4761  II,  38   |              ravaszsággá változott a düh, s addig s oly behízelgõn tudta
 4762  II,  38   |                  változott a düh, s addig s oly behízelgõn tudta kérni,
 4763  II,  38   |                tudod, holnap névnapom van s vendégeink lesznek.~- Igaz
 4764  II,  38   |                  papucsot, egy hálósipkát s egy szivarszívót fogsz tõlünk
 4765  II,  38   |             Potymándy mohón kapott utánok s felbontván a hírlapokat
 4766  II,  38   |                   szárnyait fölöttünk is, s a levegõ megtelt soha nem
 4767  II,  38   |                harmadik is támadt otthon. S az a harmadik behítt még
 4768  II,  38   |                 ne legyen homlokodon redő~S ne legyen sohasem ősz hajakat
 4769  II,  38   |                 átnyújtották ajándékaikat s minden nagyobb baj nélkül
 4770  II,  38   |               hogy gyermekeinek bolondja, s mindent képes megtenni a
 4771  II,  38   |       gondolatoktól. Felkelt, felöltözött s úgy sétált fel s alá szobájában.
 4772  II,  38   |              felöltözött s úgy sétált fel s alá szobájában. Oh, a puha
 4773  II,  38   |            Potymándy-kastélyban élvezett, s amit a szegény árva, bármilyen
 4774  II,  38   |           mélyebben tud érezni, mint más, s szíve megtelt hálával a
 4775  II,  38   |                 készít a zöld levél körül s azt adja oda tárcával együtt
 4776  II,  38   |                 mûvészien kezelték a tût, s egy kis idõ múlva olyan
 4777  II,  38   |           tehetsége annyira megzavarodott s olyan makacsul megkötötte
 4778  II,  38   |                 kárbaveszett három sorból s folyvást azt dadogta: talizmánja
 4779  II,  38   |            belekapaszkodva a báró kezeibe s csókokkal halmozva el azokat -,
 4780  II,  38   |        szolgálóját.~A báró meg volt hatva s elérzékenyedve.~- Ne sírj,
 4781  II,  38   |                  dolog. Õseink a mellükön s nyakukban hordták talizmánjaikat,
 4782  II,  38   |              oldalzsebébõl régi tárcáját, s a benne levõ irományokat
 4783  II,  38   |                  a benne levõ irományokat s bankjegyeket áthelyezte
 4784  II,  38   |           történelmet alkotó õsi kardját, s nyílt mellét kitárva, büszkén
 4785  II,  38   |                  túlbecsülte saját erejét s fitymálta a mienket. Kezdett
 4786  II,  38   |                   Vilmát is magával vigye s ott, mivel nevelése már
 4787  II,  38   |                  és megnyerõnek látszott, s csakhamar elszédíté az öreg
 4788  II,  38   |                    az õ édes hazája lett, s fájt elhagyni a családot,
 4789  II,  38   |                   bizonyosan vitatkoztak, s a báró sarokba szoríttatott.
 4790  II,  38   |                 szomorúan ült karszékében s néha nagyot sóhajtott. Midõn
 4791  II,  38   |                   meg méltóságod a dolgot s magára vessen, ha másként
 4792  II,  38   |                   kell valamit - gondolá, s hirtelen felöltözött és
 4793  II,  38   |                  dühöngött magában Vilma, s rohant az ispán urat felkölteni,
 4794  II,  38   |             meghallotta, rögtön felugrott s szaladt ki hozzá úgy pongyolában.~
 4795  II,  38   |         eseményeket, berohant puskájáért, s a kapuhoz tartott Vilmával.~
 4796  II,  38   |              kormány és a haza! - kiáltá, s a kapu dübörögve nyílott
 4797  II,  38   |             remegett, mint a nyárfalevél, s egyetlen szót sem volt képes
 4798  II,  38   |                  hogy nem tudott elaludni s úgy hallá a zajt, kijött
 4799  II,  38   |                  úgy hallá a zajt, kijött s egy embert látott futni...~-
 4800  II,  38   |                  de végre is beletörõdtek s még õk követelték: »Le az
 4801  II,  38   |                  a báró elfojtott hangon, s nehány perc múlva el volt
 4802  II,  38   |          honvédnek, hogy künn maradjanak, s maga belépett segédtisztjével,
 4803  II,  38   |          segédtisztjével, egy hadnaggyal, s az ispánt is beszólítá.~-
 4804  II,  38   |            megérezte a veszedelem szagát, s kereket oldott Azt nagyon
 4805  II,  38   |                egy veszedelmes hazaáruló, s bizonyára nem ismeretlen
 4806  II,  38   |                   tegnap beszállt hozzám. S én, mint minden vendégemmel,
 4807  II,  38   |                   mormogá a báró magában, s gépiesen szedte fel ruháit
 4808  II,  38   |           kívülrõl lepecsételem az ajtót, s ameddig át nem lesz kutatva,
 4809  II,  38   |                  legveszélyesebb iratait, s azokat útközben megsemmisítheti.
 4810  II,  38   |                kapitány átvette a tárcát, s kinyitván azt, hogy tartalmát
 4811  II,  38   |                   a szerencsés fordulatot s igyekezett azt felhasználni.~-
 4812  II,  38   |           köszöntései mellett eltávozott, s a báró bizalmasan elbeszélte
 4813  II,  38   |                  szemeibe könnyek gyûltek s önkéntelenül felkiáltott:~-
 4814  II,  38   |                adtad a tárcát névnapomra, s azt kívántad, hogy talizmán
 4815  II,  38   |                 örökölni, mint a többiek. S ha a kisasszony nem fér
 4816  II,  39   |                  nemes életadó hivatását, s kiket eddig táplált, siet
 4817  II,  39   |               Mindennap egy nagy sírt ás, s az mindennap megtelik halottakkal.
 4818  II,  39   |         gyümölcseit a haldokló emberektõl s mutatja, hogy beválik tékozló
 4819  II,  39   |             egymást, elválhatlanok voltak s most elmennek anélkül, hogy
 4820  II,  39   |              embernek felnyitni a száját, s csak azután feleli tompa
 4821  II,  39   |                   Az ablak ki van nyitva, s hangos nõi sírás hallik
 4822  II,  39   |                  erõsebb az igazságosabb.~S amint odaborul a beteg ágyához,
 4823  II,  39   |                járványos görcs hasogatja, s amint a kedves, hidegülõ
 4824  II,  39   |             kezébe, odarohan a gyermekhez s szilaj mohósággal összekötözi
 4825  II,  39   |               szemei ólomszínben játsztak s kísértetiesen fordultak
 4826  II,  39   |                 szépségnek valami értéke, s aztán szomorúan - int a
 4827  II,  39   |                 leheli ki lelkét szegény.~S azzal egykedvûen újra zsebébe
 4828  II,  39   |                   némely esetben ragadós, s mégis maga mellé veszi haldoklás
 4829  II,  39   |                   a magas, tornyos ágyhoz s le akarta Boriskát venni.~
 4830  II,  39   |                   onnan.~Boriska felriadt s egy rémes sikoltással ragadta
 4831  II,  39   |              lehulló levélnek az árnyéka, s mint a kés pengéjén, ha
 4832  II,  39   |                magától, együtt mentek el, s a jó isten, ki eleinte másképp
 4833  II,  40   |           élhetett örökké, tehát meghalt; s miután a vagyonát, mely
 4834  II,  40   |      vigyázatlanságból a tölténytartója), s rá vagyok szorulva mások
 4835  II,  40   |                  isten tudja hol csavarog s még csak leveleivel sem
 4836  II,  40   |                behunyásánál ápolni fognak s a végsõ percben szemeimet
 4837  II,  40   |               nagyon tréfás emberré lett, s meg nem állhatta, hogy egy
 4838  II,  40   |                   után is el ne kövessen, s ezáltal unokaöccsének, akit
 4839  II,  40   |               mégiscsak nagyon szeretett, s aki valamikor bizonyosan
 4840  II,  40   |               híre futott a rokonok közt, s mind eljöttek, hogy az öreg
 4841  II,  40   |                nem, ki tudja hol ténfereg s nagybátyja végrendeletérõl
 4842  II,  40   |                  szenvedélyes zongorista; s akit az elején kellett volna
 4843  II,  40   |                említenem, Ardon, a költõ; s végül egy nagyon távoli
 4844  II,  40   |              háztartásban tartoznak élni, s Mari örököstársnéjukat,
 4845  II,  40   |                   ki még kiskorú, nevelni s esetleg férjhez adni kötelesek.
 4846  II,  40   |                abba közösen beleegyeznek, s ez esetben (ha ti. eladatnék)
 4847  II,  40   |                 felneveletlen Mari kapja, s így a többi örökös csak
 4848  II,  40   |                   rendkívüli szerencsének s aláhajlította nyakát a végrendeletnek,
 4849  II,  40   |                 palotaszerû építmény volt s nagy területen feküdt. Árából
 4850  II,  40   |                  foglalt el a fõlakásból, s közös szalon s közös inas
 4851  II,  40   |                fõlakásból, s közös szalon s közös inas egészíté ki az
 4852  II,  40   |                   lakásaikba, a szakácsné s inas is elfoglalta helyét
 4853  II,  40   |                  a csusza is elmaradhatna s ahelyett jöhetne egy kis
 4854  II,  40   |                 jöhetne egy kis diósrétes s egy kevés sertéspecsenye
 4855  II,  40   |                  menni - ismétlé Ardon.~- S egy pléhtáblát hoz a kereskedésbõl
 4856  II,  40   |                 eladó - szuszogá Ardon.~- S a pléhtáblát kiakasztja
 4857  II,  40   |                   képest rögtön távozott, s egy óra múlva, mialatt Johanna
 4858  II,  40   |                  egy kis szóváltás miatt; s ha még csak önöknek volna
 4859  II,  40   |                eladása rossz üzlet uraim. S egy rossz ebéd sokkal jobb
 4860  II,  40   |              Krebs is.~Ezzel kezet fogtak s mindenki a szobájába távozott.
 4861  II,  40   |                   Ardon verseket faragott s haját felborzolva járt fel
 4862  II,  40   |                haját felborzolva járt fel s alá szobájában, Zengõ pedig
 4863  II,  40   |                   elõtti eladása esetén), s kinek férjhez menéseig tartoznak
 4864  II,  40   |               mellyel iránta viseltetnek, s a hatalmat, melyet reá ruháznak.~
 4865  II,  40   |             emelte fel szõke fürtös fejét s mindenre vállalkozott.~-
 4866  II,  40   |           indulatosan ugrott fel székérõl s arca lángba borult.~- Uram,
 4867  II,  40   |               uram!~- Mindjárt gondoltam. S nagyon fáj, hogy ennyire
 4868  II,  40   |            kandúrok színvonalára tenni!~- S engem, egy Ardont, fûzfapoétának
 4869  II,  40   |                  A tábla újra kitétetett, s kevésvártatva, midõn még
 4870  II,  40   |                  viszonyok lehetnek ezek? s az õt kikísérõ Maritól bátorságot
 4871  II,  40   |              megint künn lesz a pléhtábla s eladó lesz. Kerüljön késõbb
 4872  II,  40   |              bûbájos mosoly aranyozta be, s úgy találta, hogy sosem
 4873  II,  40   |           kikísérte az érdekes arcú ifjút s látta, hogy az lemenve a
 4874  II,  40   |             belsejében gyûlölték egymást, s mindenik azon töprengett,
 4875  II,  40   |                    Akkor eladódnék a ház, s a maga részével úr lenne
 4876  II,  40   |                lesz a Mari születésnapja, s akkor majd nagyot nyílik
 4877  II,  40   |              Feledjük el - szólt Zengõ -, s örüljünk, hogy összetörõdtünk.
 4878  II,  40   |                  A nagy ebéd elkezdõdött, s a három úr võlegényi ruhában
 4879  II,  40   |                    Végre megnyílt az ajtó s belépett rajta egy öreges
 4880  II,  40   |              belépett rajta egy öreges úr s az a bizonyos napsütött
 4881  II,  40   |           eljegyzési ünnepélyemre jöttem, s ha jól tudom, önök itt a
 4882  II,  40   |               végrendelet érvényét veszti s a törvény szerinti öröklés
 4883  II,  40   |              gyakran megfordultam önöknél s megösmerkedtem Marival.
 4884  II,  40   |                      hogy Mari elfogadhat s zavaratlanul fecseghetünk.~-
 4885  II,  41   |                 akadémiai választásoknak, s így nem részesülhetek kellõ
 4886  II,  41   |                doktor szemei felragyogtak s rohant az ajtóhoz az érkezõ
 4887  II,  41   |          Egyszerre elkezdtem remegni tõle s azóta folytonosan a hideg
 4888  II,  41   |                barátunkra - felelte Dezsõ s engem egy ablakmélyedésbe
 4889  II,  41   |             sejteni a Dezsõ kombinációját s szó nélkül tettem ki tíz
 4890  II,  41   |               Leültünk egymással szemben, s amint a végzetes óra közelgett,
 4891  II,  41   |                  ellenfelem sápadni kezd, s arca kékes ónszínbe öltözik.~-
 4892  II,  41   |                nem veszi elõlem a bankot.~S ezzel összeszorította emberfeletti
 4893  II,  41   |              hangon beszél a tudományról, s azt tartja, hogy minden
 4894  II,  42   |             stehbier-t fogyaszt; hirtelen s horribile dictu, állva hörpenti
 4895  II,  42   |                   fedetlen pohárból iszik s az árpa dicsõ levének ambróziával
 4896  II,  42   |                   két orrlyukát burnóttal s nagyot tüsszent kétszer,
 4897  II,  42   |           pillantása a pincér felé fordul s keze elõre utána nyúl a
 4898  II,  42   |                  emeli a boldogító edényt s félig kiüríti...~A gyönyör
 4899  II,  42   |              Lankadtan dõl hátra székében s sóvárgó élvezettel és hálásan
 4900  II,  42   |                    õ a nyelvét nyújtja ki s azzal nyalogatja le a pusztulás
 4901  II,  42   |                 türelem példaképei voltak s századokig tûrték az elnyomatást
 4902  II,  42   |                mint egy ember állt talpra s mellét büszkén kitárva,
 4903  II,  42   |                  e történelmi mozzanatot, s térjünk vissza emberünkhöz,
 4904  II,  42   |               semmibe Ajka megmozdul néha s nagy hörögve adja ki félmondatokban
 4905  II,  42   |                  rovaton bolyong a szeme, s hogy a betûk feje lefelé
 4906  II,  42   |                jól érezni. Arca átdicsõül s bizonyos barnás fényt vesz
 4907  II,  42   |                 kiönti, mert keze reszket s alig bírja megtalálni a
 4908  II,  42   |               utat. Feje lomhán konyul le s csöndes bólingatás közben
 4909  II,  42   |                   asztalhoz...~Hop! kiált s újra felemeli s újra lekonyul.
 4910  II,  42   |                Hop! kiált s újra felemeli s újra lekonyul. Végre a szemeit
 4911  II,  42   |               Végre a szemeit is becsukja s csak álmában dünnyögi az
 4912  II,  42   |                 olvasott keleti események s Gorcsakoff sötét alakja
 4913  II,  43   |             leányok meglehetõsen feleltek s bebizonyították, hogy tanultak
 4914  II,  43   |                   Kérész Örzsinek mondja, s apjáról mit sem tud, nálam
 4915  II,  43   |                jelentem meg a vizsgálaton s ez okból kérdezõsködtem
 4916  II,  43   |               felületes nyilatkozatommal, s emiatt igazságtalanná válhattam
 4917  II,  43   |                   honvédmenház építésére, s elmagyaráztam családomnak,
 4918  II,  43   |            szenvedett a honvéd a hazáért, s most nyomorogni, koldulni
 4919  II,  43   |                hozzám jött, kezet csókolt s megkért, hadd adhassa õ
 4920  II,  43   |               papírt harminchat szeletre, s elõadván a dolgot, ossza
 4921  II,  43   |                tanító úr kiállt a fórumra s így kezdé szavait:~Tisztelt
 4922  II,  43   |                  magam jutalma lelkemben, s tinektek is, kedves tanítványaim,
 4923  II,  43   |                   léleknek legfenekére...~S azzal a két szavazójegy
 4924  II,  43   |                  a jegyeket ki a kalapból s pápaszemét föltéve, mielõtt
 4925  II,  43   |               feláll az öreg nagyságos úr s így szól:~- Úgy látszik,
 4926  II,  43   |             szomorú hangon.~Egy sikoltás, s Irma feje lankadtan hanyatlott
 4927  II,  43   |                lenni. Te Irmára szavaztál s ezzel kimutattad szerénységedet,
 4928  II,  44   |                  a magányos élet unalomra s az unalom ivásra vezeti
 4929  II,  44   |                  Útunkban egy kapitánnyal s egy fõorvossal ösmerkedtünk
 4930  II,  44   |                  szolgálatról tért vissza s magát tábori ágyára vetve,
 4931  II,  44   |                  Igen, kapitány, tudom.~- S mivel üres gyomorral nem
 4932  II,  44   |             kapitány - felelé Brisgaloff, s egy darab kenyeret, sajtot
 4933  II,  44   |                egy darab kenyeret, sajtot s egy üveg vutkit hozott be.~
 4934  II,  44   |                mért ki egy darab kenyeret s egy pohár vutkit, s addig,
 4935  II,  44   |              kenyeret s egy pohár vutkit, s addig, míg az egy pohárral
 4936  II,  44   |              szemeik ekkor homályosodtak, s a kapitány talán azon szándékban,
 4937  II,  44   |                   recsegett a teher alatt s recsegése nagyon hasonlított
 4938  II,  44   |                utazik.~Nemsokára elaludt, s fel sem ébred, ha Brisgaloff
 4939  II,  44   |                 jobban mondva az ágyról - s a mai napra be lett fejezve
 4940  II,  44   |               stílben épült házban lakott s szobája fala körös-körül
 4941  II,  44   |                  hosszas szemlét tartott, s csak ezután tért vissza.~
 4942  II,  44   |             mellett volt; - mikor ide ért s azt is kikutatta, mosolygó,
 4943  II,  44   |                 boldog arccal dõlt ágyába s ott valószínûleg valamennyi
 4944  II,  44   |         valamennyi páciensét meglátogatta s kigyógyította.~
 4945  II,  45   |               valami nagyon komisz ember, s amennyire egy cárnál képzelhetõ,
 4946  II,  45   |                  emelt a cár egészségére, s toasztjában - hízelgésbõl-e
 4947  II,  45   |           szemöldeit, komor, haragos lett s csakhamar ott hagyta a társaságot.~
 4948  II,  45   |           Federoff összerogyott ijedtében s hörögve dadogá:~- Szent
 4949  II,  45   |                    levezették a lépcsõkön s beültették egy ott készen
 4950  II,  45   |                   álló kocsiba. Egy tiszt s két katona felfegyverkezve
 4951  II,  45   |               felfegyverkezve melléje ült s a trojka megindult.~Jó sokáig
 4952  II,  45   |              tiszt egy állomáson leszállt s így szólt Federoffhoz:~-
 4953  II,  45   |            Federoffnak bekötötték szemeit s a trojka megint folytatta
 4954  II,  45   |                önkívületi állapotba esett s alig érezte, midõn egy helyen
 4955  II,  45   |                tér, szemköteléke lehull - s õ ott ül a cári palota azon
 4956  II,  45   |             szemei voltak fiatal korában, s hogy azok sokfelé kacsintottak
 4957  II,  45   |                hogy sok számûzött munkást s sok jégrevitt kegyencet
 4958  II,  45   |                 Szemenoff Feodorra vetni, s gyalogsétákat tett udvarhölgyeivel
 4959  II,  45   |                messzirõl levette kalapját s tiszteletteljes hódolattal
 4960  II,  45   |                  szólt a cárné mosolyogva s kegyteljesen intve históriai
 4961  II,  45   |               legott válaszd ki magadnak, s királyi szavamra mondom -
 4962  II,  45   |                 divat szerint a féltérdét s azután egy futó tekintetet
 4963  II,  45   |                 fitymálólag duzzasztá fel s így szólt:~- Te nagyon ostoba
 4964  II,  45   |                    Szemenoff térdre esett s onnan emelte fel szemeit
 4965  II,  45   |           Szemenoff Feodor lett a kegyenc s fokról fokra a legmagasabb
 4966  II,  45   |                  jelleget kezdett ölteni, s nemcsak nem apadt, de fokonkint
 4967  II,  45   |                   de fokonkint növekedék. S ha Szemenoff nem volt körében,
 4968  II,  45   |               hítt kedélyes pajkossággal, s e néven volt ismeretes az
 4969  II,  45   |                  belenyugodni, lefogatott s a két felcser által elevenen
 4970  II,  45   |                   voltam teljes életemben s kikerestem magamnak az egész
 4971  II,  45   |                  akinek valamicskéje van, s akit inkább gyûlöltem, mint
 4972  II,  45   |                tolakodott, megházasodtam, s imádott Marimat hagytam
 4973  II,  45   |                   apja ezalatt megbukott, s én még a vagyoni reményektõl
 4974  II,  45   |             Meglehetõs fizetése volt már, s én elhatároztam, hogy itt
 4975  II,  45   |                  ítélet hiteles szövegét, s az egyház áldását is ránk
 4976  II,  45   |                  férj és feleség voltunk, s azonfelül Marim hatezer
 4977  II,  45   |                   tejbe is volt aprítani, s semmi, de semmi sem hiányzott
 4978  II,  45   |              udvarmester hintaja áll meg, s azután felcammogott a magas
 4979  II,  45   |          felcammogott a magas szikár alak s a cár nevében felkérte nõmet,
 4980  II,  45   |                 napig a cár vendége lesz, s az ottani ünnepélyeken részt
 4981  II,  45   |          legnagyobb kitüntetés a világon, s hogy most fog kezdõdni mûvészi
 4982  II,  45   |             értettem hozzá. Elhittem neki s némán öleltem össze, midõn
 4983  II,  45   |                 tán a bazilika is felépül s a Romhányi utolsó strófája
 4984  II,  45   |                 Zarskoje Selóba utaztunk, s azt is, midõn oda megérkeztünk.~
 4985  II,  45   |       fõméltóságok, zsibongtak körülötte, s maga a nagyherceg is két
 4986  II,  45   |          kasznáréknál, gondoltam magamban s szántam szegény Marit, akinek
 4987  II,  45   |                  szakadjon a mulatságnak, s szobáinkba vonulhassunk,
 4988  II,  45   |                átölelve tartotta nyakamat s édes álmodozással beszélt
 4989  II,  45   |              hallatszott a padló megnyílt s Marim ágyastul eltûnt. Egy
 4990  II,  45   |                   padló ismét bezáródott, s én ott maradtam egyedül
 4991  II,  45   |                honnan lerohanni készültem s fellármázni az egész palotát,
 4992  II,  45   |                  fiatal embert vittek oda s mint megtört agg tértem
 4993  II,  45   |              orosz fõhadiszálláson jártam s a Balkán félszigeten szétszórt
 4994  II,  45   |              ember, ki szerette a magányt s tiszttársainak társaságát
 4995  II,  45   |               mintegy kétszáz lépésnyire, s ott kizárólag egy kutya
 4996  II,  45   |                   megragadá a két állatot s a demcsik (szolga) által
 4997  II,  45   |                Nagy füstöt fújt pipájából s stentori hangon kiáltá mind
 4998  II,  45   |           tábornok sírva fakadt ilyenkor, s ha Ruszki sebet kapott,
 4999  II,  45   |               agyonlovagolják a paripákat s farkaikat és sörényüket
 5000  II,  45   |                   egy ily lovasszázadnál, s szinte õ maga is érzi a