bold = Main text
      Rész, Fejezet                                          grey = Comment text

 5001  II,  45   |                   nagyon meg volt ijedve, s haditanácsot tartott, mit
 5002  II,  45   |                  hírlapírók nagy kakasok, s másodszor mert a derék úr
 5003  II,  45   |                 finom borovicskát tavaly, s végül azért mert említettem,
 5004  II,  46   |          elhagyatott. Ha este elment haza s átadta az öreg nőnek, kit
 5005  II,  46   |               öregasszony enni adott neki s ágyacskát vetett számára
 5006  II,  46   |                Gyufát, galandot, szappant s tavasszal ibolyacsokrokat,
 5007  II,  46   |            foglalkozott.~Jakabnak hítták, s Fanny iránt, mint minden
 5008  II,  46   |                 rút, veres hajú fiú iránt s nemegyszer adott neki süteménydarabot,
 5009  II,  46   |                   a Király utca szögletén s nézni azt az ezer meg ezer
 5010  II,  46   |                  embert amint lót-fut fel s alá; látni a ragyogó hintókat
 5011  II,  46   |               mert dideregnek a hidegtõl, s elkékült arccal tipegnek-topognak
 5012  II,  46   |              éhségtõl kidülledt szemekkel s lankadt tagokkal lézengenek
 5013  II,  46   |             korona van a lovak szerszámán s a kilincs alatt a hintóajtón,
 5014  II,  46   |                úrnõ száll ki komornájával s egyenesen Fanny és Jakab
 5015  II,  46   |                    pedig nincsen senkije, s csak száraz kenyeret és
 5016  II,  46   |                  este, Vidáman váltak el, s ki-ki ugrándozva sietett
 5017  II,  46   |                  rögtön. Csak menjenek be s várjanak rám. Szegény kis
 5018  II,  46   |                  kirakat elõtt születtek, s mik egész valóját gyönyörrel
 5019  II,  46   |       kétségbeeséssel küzdõ anya ajtaján, s a két úrnõ lépett be a szobába,
 5020  II,  46   |                Fát hozott a saját pénzén, s most nyolcvan krajcárjával
 5021  II,  46   |              kérdé a báróné komornájától, s könnycseppek fénylettek
 5022  II,  46   |                   arany pedig a gyermeké, s még azonfelül is gondoskodni
 5023  II,  46   |              orvosságot e szegény anyának s aztán jöjj át nagynénédhez
 5024  II,  46   |                 forintot nagynénje elõtt, s ha az megtudja, mi célra
 5025  II,  46   |               viselni, nálam fogsz lakni, s oskolába járatlak.~Fanny
 5026  II,  47   |         cseperedik fel, a zsidó megveszi, s ára elúszik a blatton: ehhez
 5027  II,  47   |            tetszett neki olyan kicsinynek s õsi kastélya olyan szûknek,
 5028  II,  47   |               elszigeteltnek érezte magát s a veszekedett unalom lett
 5029  II,  47   |          Becsomagolt, feljött a fõvárosba s most itt szemelgeti a keleti
 5030  II,  47   |               hogy már nem gyõzi pénzzel, s otthon is kárba vesz minden
 5031  II,  48   |                egészséges képû csapatban, s még nagyobb ritkaságképp
 5032  II,  48   |           vigyázol. De látom, kicsinyled, s ez mindig nagy baj az elõremenetelben.
 5033  II,  48   |             megvan a maga külön eljárása, s dacára, hogy kevésbõl áll,
 5034  II,  48   |                  ahol azelõtt tenyészett, s idegen földbe ültetik át. -
 5035  II,  48   |                 ezentúl az elmúló nappal, s mit várjon az érkezõ naptól?~
 5036  II,  48   |                 célt, mely felé iparkodik s min szeretettel, vággyal
 5037  II,  48   |             szeretettel, vággyal csügg, - s kihúztátok lába alól az
 5038  II,  48   |                  olvasta munkája mellett, s ilyenkor még keserûbbnek
 5039  II,  48   |                keserûbbnek érezte életét, s némi irigységgel gondolt
 5040  II,  48   |                  maga egy egész mûvészet, s akár hat falut is be lehet
 5041  II,  48   |          részesült tõle. Szíve elszorult, s fekete bánatos szemeibe
 5042  II,  48   |               istenem! - rebegé sóhajtva, s azzal szomorún kisompolygott
 5043  II,  48   |                 úr! - kiáltott fel Matyi, s fölcsillámló remény sugárzott
 5044  II,  48   |                úgy ezentúl, hogy meghalt, s ezt a mondatot hagyta hátra
 5045  II,  48   |               reszketõ kezekkel bontá fel s lángra gyúlt arccal olvasta
 5046  II,  48   |             tanító?~A fiú fölemelé fejét, s keblét úgy feszíté belülrõl
 5047  II,  48   |                   fogom szégyenleni többé s megmutatom: micsoda az parasztnak
 5048  II,  48   |             belekerült a községi tanácsba s ott csakhamar az elsõ szerepet
 5049  II,  48   |                  Matyink a kis gazdaságot s az rohamosan gyarapodott
 5050  II,  48   |                   csinálta ezt vagy amazt s mégis megélt, minek csináljam
 5051  II,  48   |                bíró a község élére került s az bölcs kormányzata alatt
 5052  II,  48   |                utolsó napja is lepergett, s a mulyadi népiskola egykori
 5053  II,  48   |              földmíves, iskolaszéki elnök s megyei bizottsági tag ebédet
 5054  II,  48   |              szemeiben könnyek csillogtak s ki elérzékenyülten csókolta
 5055  II,  48   |                    Azzal kinyitá tárcáját s egy elsárgult papirost vett
 5056  II,  49   |            nincsenek gyakorlati ismeretei s az elméletieket is mindössze
 5057  II,  49   |                  múlt lesz a hátam mögött s átlépem a Parnasszus tetejére
 5058  II,  49   |                  egy kupa bort hitelezzen s õ amellett aztán elénekelhesse
 5059  II,  49   |                    hogy restellt megválni s ott hagyta a faképnél a
 5060  II,  49   |       Elérzékenyít e jeles férfiak emléke s nem bírok tárgyilagosan
 5061  II,  49   |              fölfedezés. Boldogtalan lett s álmatlan éjszakákon egyre
 5062  II,  49   |                  valaha bécsi német volt, s most az itteni viszonyoknak
 5063  II,  49   |                 tudósunk a veszekedõkhöz, s nyakába borult a vékony
 5064  II,  49   |                tette a meghonosult arabot s elkezdett táncolni, üvölteni
 5065  II,  49   |         megtanítottam tehát borkészítésre s vettem neki nehány kosár
 5066  II,  50   |               legott szállás után nézett, s amint ezt is eligazította
 5067  II,  50   |               suttogó százados fák alatt, s hogy addig is ne legyen
 5068  II,  50   |                  az õs fák koronája felé, s ezer tarka ábrándnak és
 5069  II,  50   |                 az árván hagyott írói kör s azon szerencsétlenség, hogyha
 5070  II,  50   |             harmatcsepptõl csillogó fûbe, s félig mosolyogva, félig
 5071  II,  50   |         bosszankodva hagyta ott a doktort s lépegetett szállása felé,
 5072  II,  50   |            véletlenül nem volt kajütjében s a kajüt véletlenül be volt
 5073  II,  50   |                 szilajabb rezgésbe hozza, s a sebes rezgés szerfelett
 5074  II,  50   |                 úr hosszú sétákat rendelt s íme, hogy megjártuk nagyon
 5075  II,  50   |             Legyenek nyugton - válaszolá, s hozzájuk csatlakozott.~Nincs
 5076  II,  50   |                  mintha még gondolkoznék, s egyszerre határozott hangon
 5077  II,  51   |     nyomtatvány-küldemények becsomagolása s több efféle kevesebb szakértelmet
 5078  II,  51   |        szerecsenhez címzett kávémérésben, s hogy ruhát csak minden két
 5079  II,  51   |                   világítás-, szivarozás- s több efféle bolondságra.~
 5080  II,  51   |                 megvoltak a maga határai, s alkalmasint azt tartotta,
 5081  II,  51   |               majd kicsattant az élettõl, s mosolygó, vidám, fiatal
 5082  II,  51   |                 Danner úr kihúzta óráját, s meghökkenve tapasztalta,
 5083  II,  51   |          összeillesztése után szembeszökõ s megfoghatlan aránytalanság
 5084  II,  51   |                  kérdé Danner úr ridegen, s egy kerevetre ült. - Még
 5085  II,  51   |             foglal. Oh, oh!~Lamiel leült, s Mr. Danner állva maradt.~-
 5086  II,  51   |                ügyetlenséggel ült székén, s nem minden aggodalom és
 5087  II,  51   |          tízszeres milliomossá válhassék, s tagja lehessen valamely
 5088  II,  51   |          ördöngõsen elõsegíti az étvágyat s emellett legkevésbé sem
 5089  II,  51   |                  Mr. Lamiel felemelkedett s meghajtotta magát.~- Miss
 5090  II,  51   |                Egy-egy néha habot vetett, s a fölszínre lökte.~- Ön
 5091  II,  51   |                 eddig szegény fickó volt, s ön egyszerre megösmeri leányomat,
 5092  II,  51   |          kifejezéshez. Ez a szív létezik, s e pillanatban mélyen sajnálja
 5093  II,  51   |                  összeforrasztott minket, s az idõ elválaszt. Én önt
 5094  II,  51   |                    Én önt elvesztem, sir, s e veszteség megindít...~
 5095  II,  51   |              tapasztalás kovácsolt össze, s mikhez a szó szoros értelmében
 5096  II,  51   |                   lakmározott. A váratlan s mesés örökség kihozta sodrából,
 5097  II,  51   |         zsoldjában áll a szenvedélyeknek, s egy kézre dolgozik velök
 5098  II,  51   |                 maga az ifjú is elpirult, s azontúl többször odatévedt
 5099  II,  51   |               kitûnõbb alkalmazást talált s ma New Yorkba utazik, sir
 5100  II,  51   |                  hol oly hézagpótló volt, s honnan erõszakosan ragadta
 5101  II,  51   |                  és megszoktam állásomat, s fájdalmat okoz házától megválnom.~-
 5102  II,  51   |                  Edith arca lángbaborult, s az öreg Danner hamiskásan
 5103  II,  51   |                cég társául szólítanak fel s tetejébe még megkínálják
 5104  II,  51   |                   szíve hangosan dobogott s zavarodottan süté le szemeit
 5105  II,  51   |                 még nagyobb zavarban volt s a világért nem jutott volna
 5106  II,  51   |                   a szolgakenyér táplálta s azt elfelejti, hogy keserûséggel
 5107  II,  51   |                 Mr. Danner kiveszi óráját s tompa hangon mondja:~- Még
 5108  II,  51   |           kalapját fölvegye, elbúcsúzzék, s mi lekísérjük a kocsihoz.
 5109  II,  51   |                    Valamennyien felkeltek s lekísérték a távozó társalkodónét.
 5110  II,  51   |                Azután Lamiel felé fordult s csintalan mosollyal kérdé:~-
 5111  II,  51   |              kiszakítá kezét a Dannerébõl s villámgyorsan vágta magát
 5112  II,  51   |                Mindenütt nyomában voltak, s mert az csak lépést haladott,
 5113  II,  51   |         Elszegényedtek - volt a felelet - s a kétszázezer font romjaival
 5114  II,  51   |            körülményesebb tudósítást kér, s utasításokat adott Lamiel
 5115  II,  51   |                adott Lamiel felkeresésére s körülményeinek kipuhatolására.~
 5116  II,  51   |                   tönkrejuttatta kedvese, s mikor már szegényül maradt,
 5117  II,  51   |                 az ön üzletében viseltem, s melyet oly szíves volt nekem
 5118  II,  51   |               Lamiel izgatottan törte fel s futotta át. Arca kipirult,
 5119  II,  51   |                  óvatosan tárcájába rejté s rohant fel a Mr. Danner
 5120  II,  51   |                   lecsüggedt a kéz és fej s a villámokat a kétségbeesés
 5121  II,  51   |                 támolygott ki a szobából, s mint a részeg, ingadozó
 5122  II,  51   |                   kalapját és sétabotját, s mint egy valódi gentlemanhoz
 5123  II,  51   |                   egy nagy kulcscsomaggal s miután biztosítá Mr. Dannert
 5124  II,  51   |                szerencsétlen ifjú tetemét s végigfutá a mindent megmagyarázó
 5125  II,  51   |                lassúságával hazaballagott s az üzlethelyiségben kifizeté
 5126  II,  52   |                    hogy házasember vagyok s nincs házam Pesten, elhajolt
 5127  II,  52   |            Emilhez. Az õ szíve hajlott el s mégis az én szívem csorbult
 5128  II,  52   |                bolondságot olvasni fogja, s otthon eladó lánya vagy
 5129  II,  52   |           Nelli-Nelli. Ettõl nem tágítok, s ha az olvasónak is lefestem
 5130  II,  52   |            lettünk.~Az általa kidolgozott s általunk elfogadott alapszabályokból
 5131  II,  52   |            hónapok óta pontosan történtek s a létföltétel meg nem lett
 5132  II,  52   |             olvassa Kock frivol regényeit s nézi a kankánt a népszínházban.
 5133  II,  53   |                  pártát gyönyörû fejérõl, s azzal a pártával levették
 5134  II,  53   |             szerette a derék Érdy Dezsõt, s mégis odaerõszakolták a
 5135  II,  53   |                  le, mint gazdag emberek, s másnap koldusnak ébredtek
 5136  II,  53   |              homály, a franciscet illata, s két szegényes faggyúgyertya
 5137  II,  53   |                  fénye oly szomorúvá tett s oly szívrázó hangulattal,
 5138  II,  53   |                  egész nyugodtan járt fel s alá halottja körül.~Hol-hol
 5139  II,  53   |                    oly végtelenül nyugodt s mégis bûvös álomregékkel
 5140  II,  53   |                 vesz elõ az asztalfiából, s a kis halotthoz lopózik.~
 5141  II,  53   |                  zihál, szeme vadul forog s a kést a gyönyörû halottba
 5142  II,  53   |           halottba vágja. Szétmarcangolja s kitépi mellébõl az eldobogott
 5143  II,  53   |               rémült férj átérti a valót, s gyöngéden vigasztalja:~-
 5144  II,  54   |              hadsereg az óriási harcokat, s mint alázta meg a porig
 5145  II,  54   |                   török gyõzelmek felett, s mint édes testvérünket,
 5146  II,  54   |              maradt bent Magyarországban, s most aztán õ kötelességének
 5147  II,  54   |              véreinek segítségére sietni, s irtani az átkozott ellenséget.
 5148  II,  54   |               volt foglalva a török által s Putnokon Muszúr basa parancsnokolt.~
 5149  II,  54   |                   lakott saját kõházában, s mint egyike Putnok legderekabb
 5150  II,  54   |              elõtt.~A szûcs odapillantott s kétségbeesve látta, hogy
 5151  II,  54   |                   hatalmas zsarnok elõtt, s úgy könyörgött, hogy ne
 5152  II,  54   |                nem lehetett meg a ködmön, s Pajkos Márton uramat felakasztották,
 5153  II,  54   |                 ki a szegény putnokiakra, s hogy azt a kicsigázott,
 5154  II,  54   |                kinek ki a legkedvesebbje, s aztán egy napon összefogdostatta
 5155  II,  54   |              feleségét, kinek a gyermekét s egy nagy földalatti terembe
 5156  II,  54   |               volt életének minden öröme. S most ez az öröm is keserûséggé
 5157  II,  54   |         ragaszkodtak most Balassa Imréhez s együtt érezték a nagy bánatot
 5158  II,  54   |                  én látom a cseresznyéket s tudom, hogy meg fogok gyógyulni
 5159  II,  54   |                   a cseresznyérõl beszélt s követelte, hogy neki azt
 5160  II,  54   |                  Pajkos Mártonnak a fiát, s elküldte a Muszúr basához
 5161  II,  54   |             szultán számára termesztettem s el fogom küldeni Sztambulba.
 5162  II,  54   |                   gondolkodva járkált fel s alá, terveket forgatva fejében,
 5163  II,  54   |                  a basa kertjét környezé, s bátor léptekkel tartott
 5164  II,  54   |           fegyveres török katona járt fel s alá.~Imre szíve nagyot dobbant,
 5165  II,  54   |            dobbant, de azért nem hátrált, s észrevétlenül sikerült neki
 5166  II,  54   |               magát sokáig, hanem beosont s azonnal nekifogott a cseresznyeszedésnek.
 5167  II,  54   |           terebélyesebb volt a többieknél s piros gyümölcse még a sötétben
 5168  II,  54   |          tarisznya, midõn nesz hallatszék s a közeledõ fény egyszerre
 5169  II,  54   |               sûrû pálma mögé a szögletbe s elfojtott lélegzettel várta
 5170  II,  54   |              csibukot, fürdõruhát hozott, s utánuk Muszúr basa lépett
 5171  II,  54   |              ajtót bereteszelte belülrõl, s lekötvén kardját, vetkõzni
 5172  II,  54   |                 dohányt. Rágyújtott tehát s igazi törökös élvezettel
 5173  II,  54   |                 az ajtót be fogja csukni, s õ aligha menekülhet.~Mitévõ
 5174  II,  54   |            félelem verejtéke gyöngyözött, s egy önkéntelen sóhaj emelkedett
 5175  II,  54   |         megrezzent, a sóhajt meghallotta, s pokoli szeme ijedten és
 5176  II,  54   |              ugrott ki a pálmabokor mögül s megragadván a pasának feléje
 5177  II,  54   |                   oszt’ a hatalmas tréfa!~S ezzel egy lepedõbe burkolá,
 5178  II,  54   |                 itt hagyja, az felösmerte s másnap iszonyú bosszút áll.
 5179  II,  54   |                   nehezék lóg le. Oda kap s fölismeri, hogy kulcs.~Istenem,
 5180  II,  54   |             kisajtó kulcsa!~Leakasztotta, s a falból kifelé vezetõ ajtó
 5181  II,  54   |                   örvendetes nyikkantást, s kijutván a veszedelembõl,
 5182  II,  54   |        cseresznyefa gazdáját is elhoztam.~S ezzel ledobta válláról a
 5183  II,  54   |                   Borbála is felgyógyult, s mikor egy év múlva Putnoki
 5184  II,  54   |              Muszúr, hogy nyugton maradsz s nem teszel szökési kísérleteket,
 5185  II,  54   |               járhatsz-kelhetsz házamban, s családommal étkezel. Vendégemül
 5186  II,  54   |             Muszúrt meghatotta e nemesség s így válaszolt. - Allahra
 5187  II,  54   |                  a mellékszobába szaladt, s csakhamar visszatért egy
 5188  II,  55   |                  a hatalom is véges dolog s kivált a terület és messzeség
 5189  II,  55   |               rendõr valaha policáj volt, s nevének félelmetes hatása
 5190  II,  55   |                már a policáj rendõr lett, s nevének komikus a hatása.
 5191  II,  55   |          szemenszedett gyerek valamennyi, s ha a magas államhatalomnak
 5192  II,  55   |                   alkalmával lóra ültetik s ott ficánkoltathatja a bámuló
 5193  II,  55   |                 ficánkoltathatja a bámuló s holtra ijedezõ csõcselék
 5194  II,  55   |                 mint ceglédi deputáció...~S ezeken a közönséges napokon
 5195  II,  55   |               hirtelen megszokja az ember s oda sem hederít neki. Sõt
 5196  II,  55   |                   gyakorlott ezen a téren s ösmeri pályája minden csínyját-bínyját,
 5197  II,  55   |                   dorbézolnak, kártyáznak s közbe verekednek is hajnalig.
 5198  II,  55   |           diplomatikus köntösét ölti fel, s az olvasatlan félliterek
 5199  II,  55   |                 elmereng a világ dolgain, s míg a Balkán-szorost s Plevna
 5200  II,  55   |                    s míg a Balkán-szorost s Plevna környékét megnépesíti
 5201  II,  55   |              paripák dobogása - is hallik s míg elméje innen áttér toronyirányában
 5202  II,  55   |        beleszomorodik a bomló világrendbe s a jóisten õrizetére hagyja
 5203  II,  55   |                 barátot elfogott az utcán s midõn a bíró kérdõre vonta
 5204  II,  55   |                 szõrt elkoptat a csuklón. S a Lagardire rendkívüli figyelõ
 5205  II,  55   |                 honnan három utca nyílik, s te nem láthattad, melyiken
 5206  II,  55   |             láthattad, melyiken menekült, s hogyha két utcán már megkérdezted
 5207  II,  55   |                  akarata is meg van kötve s punktumot tesz néha az idõ
 5208  II,  55   |                   közé. Megszakad a jólét s békétlen ábrázattal és dörmögéssel
 5209  II,  55   |                  egy kapumélyedésbe lapul s odatámasztva két könyökét
 5210  II,  55   |            lecsúsznak, feje nagyot zökken s apróba zsugorodó szemei
 5211  II,  55   |                  ott? - szól oda a rendõr s könyökével megdörzsölve
 5212  II,  55   |                bõrönd a lepottyanó tárgy, s aki könnyebbség okáért kidobta
 5213  II,  55   |                   villámhirtelen fölkapja s nekivág a hosszú utcának,
 5214  II,  55   |                   A tolvaj is belátja ezt s az István-téren, hol emberemlékezet
 5215  II,  55   |             sárral bõvelkedõ sáncba ugrik s hirtelen lelapul.~Oh, az
 5216  II,  55   |                  A tolvaj kinyújtja kezét s fenyegetõzve kiált rá:~-
 5217  II,  55   |                   tér közepén levõ kúthoz s belefújt a sípjába, rendõröket
 5218  II,  55   |                  rendõröket szólítva elõ, s ezalatt egy pillanatra sem
 5219  II,  55   |                    A munkások oda siettek s nem találták ott sem a bõröndöt,
 5220  II,  55   |             tetején.~Hõsünk fejet csóvált s így szólott: no, ez már
 5221  II,  56   |          párbajról ír szomorú újdonságot, s íme már a negyedik halálesettel
 5222  II,  56   |              hódító hadjáratokat viselnek s döntõ világhírû csatákat
 5223  II,  56   |             világhírû csatákat vesztenek, s a szomorú síkon, hol e harcok
 5224  II,  56   |              Hiszen még csak húsz [tavasz s húsz nyár múlt el] felette.
 5225  II,  56   |                sértés igen éles (?) volt, s az én barátom, mint magát
 5226  II,  56   |                   Kardban állapodtak meg, s az eredmény az lett, hogy
 5227  II,  56   |                   lépkedett az aszfalton, s láttam, hogy egészen fáradt.~-
 5228  II,  56   |                   feledteti a fáradtságot s közelebb hozza a darab kezdetét.~-
 5229  II,  56   |                szembenjövõ nõt megnézünk, s ha fekete szeme van, az
 5230  II,  56   |            valóságos szenvedéllyé fajult, s én a legangyalibb kék szemekre
 5231  II,  56   |           töltöttük ama háromnegyed órát, s barátom emlékében sokáig
 5232  II,  56   |                   sok, többet érõ lomból, s tartottak meg ereklyeképpen.~
 5233  II,  56   |                   nevezetes eseményekrõl, s akaratlanul is ösztökélik
 5234  II,  56   |               vele? A sértés becsületbeli s tûrhetetlen; tettlegességre
 5235  II,  56   |                  ember, nevetve vágja ki, s büntetlenül gázol ezentúl
 5236  II,  56   |                   De hátha õ az ügyesebb, s õ gyõz...~- Mindegy. A sors
 5237  II,  56   |                Még alig múlt két hónapja, s ma már az, aki kigondolta,
 5238  II,  56   |               legjobban nevetett fölötte, s aki akkor ünnepélyesen megígérte,
 5239  II,  57   |              közben lassan újra megindul, s a gondolkodásra késztõ ok
 5240  II,  57   |                 megindul, figyelmes szem- s nyitott füllel tipeg az
 5241  II,  57   |                  vagy valamely heves vita s ebbõl netalán kifejlõdõ
 5242  II,  57   |                 apró szemei fölcsillognak s különbözõ színeket játszanak
 5243  II,  57   |               comp. cégnél negyedik írnok s minden délelõtti ideje igénybe
 5244  II,  57   |                   iskolatársa volt Jimnek s most segéd a Morning Post-nál.
 5245  II,  57   |                talpig jóravaló gentleman, s mintegy tíz év elõtt midõn
 5246  II,  57   |                csapta oda a hírlapíróéba, s mintha a szájába röpülõ
 5247  II,  57   |                 és azokat pénzért eladni, s másnap ott olvasni a Morning
 5248  II,  57   |              hosszú asztalt foglaltak el) s kiket semmiféle eset nem
 5249  II,  57   |                  megszûnt egy pillanatra, s az elõállott mély csendben
 5250  II,  57   |               Klarey úr kezeit dörzsölve, s kétes jelentõségû tekintetet
 5251  II,  57   |                  Apró szemei tûzben égtek s szögletes ábrázata egy általános
 5252  II,  57   |               vizsga szemekkel nézi a föl s alá hullámzó néptömeg közt
 5253  II,  58   |               picike orcáin, csöpp ajakán s igézõ szemecskéiben.~A szegényes
 5254  II,  58   |                bimbó...~Mintha a teremtés s ennek szolgái, az idõ és
 5255  II,  58   |                  lépni. Elhagyta falunkat s sohasem tért többé vissza.~
 5256  II,  58   |                  alig emlékszik valaki...~S ha szóba kerül is, sorsa
 5257  II,  58   |            kiülnek a házak elõtti padokra s mikor már a falu dolgát
 5258  II,  58   |               végre Pestre került szegény s most...~- Mi történt vele?~-
 5259  II,  59   |             mesterségesen vannak készítve s csak látszólagos élettel
 5260  II,  59   |              Párizsban virágokat nevelni, s csak az méltányolhatja az
 5261  II,  59   |             Anyját egy év elõtt veszté el s jövedelme a latin negyed
 5262  II,  59   |                   gonddal ápolt virágaira s némi nyugdíjra szorítkozott,
 5263  II,  59   |                 jövedelmi forrás kicsiny, s szegény Marinak épp mély
 5264  II,  59   |                 ültetett másfél év elõtt, s melyen két gyönyörû kinyílt
 5265  II,  59   |                  egyedüli virág a kertben s elsõ virága a lombos tõnek...~
 5266  II,  59   |              mennyire szerette öntözgetni s milyen gyermekes vágya volt:
 5267  II,  59   |                  imént hagyá el a kertet, s rémletes szavai még most
 5268  II,  59   |                kis földszintes ház elõtt, s La Motte marquisné szállott
 5269  II,  59   |                    felelt Mari elfogódva, s a két gyönyörû virágra mutatott.~-
 5270  II,  59   |                 Minden vére jéggé fagyott s mozdulatlanul, sápadtan
 5271  II,  59   |              lemetszé a megmaradt rózsát, s köpenye alá rejtve szilárd
 5272  II,  59   |                 többet ígért a rózsájáért s annak adta. Távozzék ön
 5273  II,  59   |                   annak adta. Távozzék ön s többé ne számítson a nyugdíjra,
 5274  II,  60   |          lerághatja ami még rajta maradt, s egy résztvevõ szív, melynek
 5275  II,  60   |                  ez iparcikk elõállítása, s csak az méltányolhatja eléggé
 5276  II,  60   |                   szegények foglalkozása, s fehér kalács helyett csak
 5277  II,  60   |              telkek egy része beépítetlen s ronda palánkok szegélyezik.~
 5278  II,  60   |                 kizárták volna szobájából s hajlék nélkül bolyonghatna
 5279  II,  60   |                   nélkül bolyonghatna fel s alá a népes városban, hol
 5280  II,  60   |               különben is ügyes kertésznõ s szerencsés keze van. A virágok,
 5281  II,  60   |           lakásból ki kellett hurcolkodni s örökre búcsút mondani a
 5282  II,  60   |           kontesszel.~Ide jöttek törõdött s férje halála fölött kétségbeesésig
 5283  II,  60   |             neveld fel jónak, erényesnek, s nyugodtan halhatsz meg,
 5284  II,  60   |                   nyugodtan halhatsz meg, s én magam is édesebb álmot
 5285  II,  60   |              ölében - sohasem feledte el, s inkább saját szájától vonta
 5286  II,  60   |               szemei nagyon meggyengültek s a finomabb munka nemigen
 5287  II,  60   |               fényûzési tárgynak tartják, s az emberek a szûkebb idõben
 5288  II,  60   |                 erkölcsisége példányszerû s kiket szegénységük meg nem
 5289  II,  60   |               aláz, hanem inkább fölemel, s a kettõ együttvéve bizonyos
 5290  II,  60   |                  A szoba, melyben laktak (s melybõl most kifelé áll
 5291  II,  60   |            császári rezidencia parkjából, s mindig emlegette, milyen
 5292  II,  60   |       sejtelemszerûen e virágtõt nejének, s az meg is becsülte, öntözte,
 5293  II,  60   |                rózsa tehát az enyém lesz, s ha aztán a nemes rózsatõt
 5294  II,  60   |                 költségek sokba kerültek, s nem volt honnan fedezni.
 5295  II,  60   |                  özvegy Kiléry grófnéhoz, s az küldött is tíz forintot,
 5296  II,  60   |            elõteremtse. Össze lett hozva, s föld alá került annak az
 5297  II,  60   |                 volt a komoly föllépésre, s épp azon percben, midõn
 5298  II,  60   |                  csapás anyja halála után s íme, milyen új szerencsétlenség
 5299  II,  60   |               felindulástól.~Majd felkél, s kezeit tördelve futkos ide-oda
 5300  II,  60   |                   volt fûtve a szobában), s melyek meg fogják érteni
 5301  II,  60   |                 véghetetlen nagy zavarát, s talán tanácsot adnak neki...~
 5302  II,  60   |                   a bánat ideje van most, s nem örülhet, nem tud örülni
 5303  II,  60   |              szándéka kiviteléhez fogott, s Szabó nénit megkérte, hogy
 5304  II,  60   |               szolgáltában öregedett meg, s jó szívvel viseltetett a
 5305  II,  60   |          kertekben tanulta ki mesterségét s igen kegyelt egyén volt
 5306  II,  60   |              gondoltam - tagolá zavarral, s távozni készült, némileg
 5307  II,  60   |                egyre csurogtak a könnyek, s hogy azokat letörölje, elfordult
 5308  II,  60   |             látszassék azoknak veressége, s még ott künn is, hogy elõtörõ
 5309  II,  60   |          bosszúságtól szikrázott a szeme, s bizonyos, hogy magában kívánt
 5310  II,  60   |                lesz fizetve a szörnyeteg; s aztán a leány nem marad
 5311  II,  60   |                 virágkertész ismerõséhez, s elszegõdik kertészleánynak.
 5312  II,  60   |            Ismerik, szívesen felfogadják, s az isten majd csak megsegíti
 5313  II,  60   |            csillagra szegezte tekintetét, s nézte, nézte sokáig a rezgõ,
 5314  II,  60   |                  szívéhez kapott a leány, s megrezzent egész valójában.~
 5315  II,  60   |              vallottál, anyám, kinyílott, s én azt elfeledtem neked
 5316  II,  60   |                tied, jó anyám! - ismétlé, s eközben sietve világot gyújtott,
 5317  II,  60   |                 sok szépet beszélt nekem, s különösen egy csodálatos
 5318  II,  60   |                  a virágállványhoz ugrott s felemelte a becses virágot.~-
 5319  II,  60   |         továbbiakról.~Így szólt a grófnõ, s azzal két darab tízforintost
 5320  II,  60   |                 mikor a hintó elrobogott.~S aztán folytatá:~- Ez az
 5321  II,  60   |              bûvös álmot hintett szemére, s az aranysugarak szárnyain
 5322  II,  60   |                  a sugarakra helyezte õt, s szállt vele messze, messze
 5323  II,  60   |          összekötötte. Vette nagykendõjét s egy pici kosárba rejtve
 5324  II,  60   |               Katica megrettent a hangra, s úgy érezte, mintha lábai
 5325  II,  60   |              másvalaki többet ígért érte, s annak adtad, ugye? Menj
 5326  II,  60   |                volna tagjaiban, felugrott s csaknem futva elsietett.~
 5327  II,  60   |                    Menjen óvatosan utána, s távolról kísérje figyelemmel,
 5328  II,  60   |                    hova megy, mit csinál, s hozzon nekem hírt. Megértett?~-
 5329  II,  60   |                   Szemei könnyben úsztak, s könnyein keresztül látta,
 5330  II,  60   |            kosárkát, összehúzta kendõjét, s egészen beburkolta azzal
 5331  II,  60   |                   Most kitakarta kincsét, s kivette a csokrot, melynek
 5332  II,  60   |              rózsa. Megcsókolta a virágot s azzal a sírra, a kereszt
 5333  II,  60   |               drága jó anyám!« - susogta, s újból megölelte a keresztet,
 5334  II,  60   |              újból megölelte a keresztet, s csókolta sokszor, számtalanszor
 5335  II,  60   |                   egészen közelében volt, s várta, hogy mikor riad fel
 5336  II,  60   |                  fûzé gondolatait Károly, s egészen közel lépett hozzá.
 5337  II,  60   |                   hozzá. Gyöngéden érinté s nevén szólítá. A leány nem
 5338  II,  60   |                 felelt. Az ifjú megijedt, s szörnyû sejtelme támadt.
 5339  II,  60   |            nagykendõt ráburkolja egészen, s elszakítva a kereszttõl,
 5340  II,  60   |                   szesszel mosta homlokát s ajkait. Károly pedig elrohant
 5341  II,  60   |                angyallal leszállott hozzá s hívta, kérve-kérte, hogy
 5342  II,  60   |                 ideig. Óra óra után múlt, s az ifjú kertész még mindig
 5343  II,  60   |              édesanyjáé, azt nem adhatja, s én mégis oly embertelen
 5344  II,  60   |              itthon, de hazajön mindjárt, s akkor bizonyosan fizet;
 5345  II,  60   |                   a magáét: Adós, fizess!~S mikor aztán nem gyõzte várni
 5346  II,  60   |                   régen elmúlt a fertály, s a házbér felével még mindig
 5347  II,  60   |                lépett be a feltárt ajtón, s arcából kikelve, fékezhetlen
 5348  II,  60   |           rárohant a megdöbbent háziúrra, s nem csekély erõvel eltaszította
 5349  II,  60   |                  innét tüstént kidobatom, s ha be nem fogja a száját
 5350  II,  60   |                  visszanyerte bátorságát, s elkezdett pénzrõl, háziúri
 5351  II,  60   |                  a zsugori nyakán a bõrt, s úgy kiemelte a szobából,
 5352  II,  60   |               Zakariás elkezdett ordítani s rendõrökért kiabált. A nép
 5353  II,  60   |              kiabált. A nép összecsõdült, s megérkezett a rendõrség
 5354  II,  60   |               testének megsérült részeit, s mindezek alapján kért igazságtételt.~
 5355  II,  60   |             betört egy védtelen leányhoz, s azt halálos beteg ágyából
 5356  II,  60   |                   A rendõrök összenéztek, s úgy látszott, mintha valamit
 5357  II,  60   |        Zakariáshoz fordultak, közrevették s kezdték vezetni, úgyhogy
 5358  II,  60   |          gyermekem. Itt van az ön házbére s itt van még két forint kidobási
 5359  II,  60   |                 elibe dobott bankjegyeket s aztán rendõreivel együtt
 5360  II,  60   |                    Akkor aztán virágaival s egyéb kis vagyonkájával
 5361  II,  60   |                  fáradt munkás feküdt le, s reggel mint hatalmas király
 5362  II,  61   |              alszolgabíróból fõszolgabíró s a fõszolgabíróból fõ-fõszolgabíró.)~
 5363  II,  61   |               színû szolgabírói bricskára s elindultunk Szilkére, hol
 5364  II,  61   |               holttestbe szúrta bonckését s könnyedén végighasítá vele
 5365  II,  61   |                  az egész csak gyerekség!~S azzal véres kezeit gumiköpenyéhez
 5366  II,  61   |             emlékezetemben voltak örökké, s kissé túlságos képzelõtehetségem
 5367  II,  61   |               erõs virginiára gyújtottam, s megkeményítve szívemet,
 5368  II,  61   |                  a kívülrõl hangzó sírás, s minden hõsködésem elenyészett,
 5369  II,  61   |                   hõsködésem elenyészett, s majdnem eszmélet-vesztve
 5370  II,  61   |                  aláírom otthon - hebegém s egyszerûen távoztam.~Szilkey
 5371  II,  61   |                durva kacajjal utánam jött s barátságosan átölelve, marasztott.~-
 5372  II,  61   |                hogy lanyha õszi este volt s meleg bundába takaróztam
 5373  II,  61   |                   kocsin, kilelt a hideg, s úgyszólván félig eszméletlenül
 5374  II,  61   |                   gyújtsa meg a gyertyát, s hagyjon magamra.~A hajdú
 5375  II,  61   |                 magamra.~A hajdú távozott s én vetkezõdni kezdtem, de
 5376  II,  61   |                nem bírtam gyufát találni, s annál nem hiszem, hogy lehetne
 5377  II,  61   |              hideg végigborsózott hátamon s izgatottan nyúltam kabátzsebembe
 5378  II,  61   |           undorral eresztettem ki számból s kísértetiesen pottyant az
 5379  II,  61   |               meggyújtva, oda pillanték - s oh, borzalom istene, ne
 5380  II,  61   |                víziók vonultak el elõttem s tartották lekötve érzékeimet...~--------------~
 5381  II,  62   |                 alkalmatlan kérdezõsködõt s lefelé indult a parton azon
 5382  II,  62   |                  tiszt gépileg utána ment s társa mellett elhaladva,
 5383  II,  62   |                 amaz - ez, akivel beszélt s aki itt megy?~- Valóban
 5384  II,  62   |                  ha jól néztem, kapitány, s az én emberem.~Azzal utána
 5385  II,  62   |              tengerparti heves lég ellen, s a foga közül dörmögte:~-
 5386  II,  62   |                 két tiszt egymásra nézett s önkéntelenül közeledtek
 5387  II,  62   |                   így hítták) vállat vont s fitymálva jegyzé meg:~-
 5388  II,  62   |               hajolt meg Sándor cár elõtt s azután egy nagyot szippantott
 5389  II,  62   |                   is monarcha, ugye uram?~S ezzel bizalmasan vállára
 5390  II,  62   |              délceg termetét kiegyenesíté s a füstöt szuverén gõggel
 5391  II,  62   |                 kifeszített mellére ütött s fáradt, megvetõ orrhangon
 5392  II,  62   |                   önkéntelenül meglepetve s egy lépést hátrálva az uralkodók
 5393  II,  62   |                   uralkodó a hajóra ment, s ott a durva hajóskapitány
 5394  II,  62   |                  a teljes fesztelenségnek s így szólott a lakoma végén:~-
 5395  II,  62   |                   elhozta a szükségeseket s a cár a következõ sorokat
 5396  II,  63   |                   minden este levetkõzött s kivadászgatta hálóöltönyébõl
 5397  II,  63   |               bolondulnak a szépnem után, s kiket közönségesen balháknak
 5398  II,  63   |                  rögeit, az ágyba emelte, s míg a jobb kezébe fogott
 5399  II,  63   |          álláspont mellé egy édes mosoly- s egy édes pillantással el
 5400  II,  63   |            tárgyak meg tudnának szólalni, s elmondanák, miként kerültek
 5401  II,  63   |                 sokat hányódott-vetõdött; s a két Seregélyi fiú egy
 5402  II,  63   |                súlyosnak találta a rókát, s elõször született meg fejében
 5403  II,  63   |               szükségét látta fennforogni s benyitott.~E beavatkozásnak
 5404  II,  63   |            Hirtelen besöprék az aranyakat s félretették a rókát addig,
 5405  II,  63   |                esztendeig. Folyt a pezsgõ s akaratlanul pihent az index
 5406  II,  63   |              kegyeletbõl újra kitömettek, s olyan tiszteletben õrizték,
 5407  II,  63   |                 ajtón kopogás hallatszék, s egy sovány, kiélt arcú,
 5408  II,  63   |         kimondhatlanul szerettem. Bútorai s apró csecsebecséi, melyeket
 5409  II,  63   |            szeretett, árverésre kerültek, s ez nekem kimondhatatlanul
 5410  II,  63   |                  kis rókát mi vettük meg, s amint ön láthatja is, ott
 5411  II,  63   |                   a róka tartalmasságára, s innen a dicséretes kegyelet.~-
 5412  II,  63   |                   Megvettük különcségbõl, s át nem engedjük különcségbõl.
 5413  II,  63   |                    viszonzá Kranzer úr -, s az akadályok csak fokozzák
 5414  II,  63   |                  uzsorását magával hozta, s az kifizette az összeget.
 5415  II,  63   |                burkolva tette fiákerjébe, s robogott el vele.~És a Seregélyi
 5416  II,  64   |                   rokonszenves alakokkal.~S ha az irodalmi zsüri egykor
 5417  II,  64   |                 melyeket a jó ízlés ellen s a belérték rovására elkövetett,
 5418  II,  64   |                    Legeredetibb példányai S...s megyében vannak.~Nagyon
 5419  II,  64   |                Legeredetibb példányai S...s megyében vannak.~Nagyon
 5420  II,  64   |                   rettenetesen képzelõdõ, s nagy szerencse, ha jó humorában
 5421  II,  64   |                 föld, egy rozzant kunyhó, s emellett hét szilvafa, de
 5422  II,  64   |                ismeretlen a svihák elõtt, s ez mindenesetre szép tulajdonság
 5423  II,  64   |                  jótékonycélú mulatságra, s ha két forint van mellénye
 5424  II,  64   |               követni fogja meghívásodat, s az egyik forinttal megváltja
 5425  II,  64   |                    mert nagy fõfájása van s nincs étvágya.~A svihákból
 5426  II,  64   |                   szemtelenkedni nem fog, s ez nagyon logikai s a svihák
 5427  II,  64   |                  fog, s ez nagyon logikai s a svihák természetébõl folyó
 5428  II,  64   |             firtli, kinek fõ elve: hõher, s inkább ott hagyja a faképnél
 5429  II,  64   |              konzervatív eszméknek hódol, s hamarább válik borrá a víz,
 5430  II,  64   |           kormánynak készséggel hódolnak, s annál nagyobb készséggel
 5431  II,  64   |              corps. Segítik egymást, ahol s ahogy csak lehet. A nepotizmus
 5432  II,  64   |               nepotizmus leghívebb ápolói s legbuzgóbb terjesztõi a
 5433  II,  65   |                  rendnek, egy-egy takaros s ennélfogva kacér szobacicus,
 5434  II,  65   |      Duna-vízhordók, napszámosok, favágók s az elmaradhatlan vargainas
 5435  II,  65   |            rohamosabb mozgássá alakultak, s a szerencsétlen táncosnak
 5436  II,  65   |              kecsegtető pénzértéke által, s áldozni kezd a lutri oltárán,
 5437  II,  65   |                fantáziájában a részvények s a nagy sorsjegyek. A meggazdagodás
 5438  II,  65   |                  a genre-festész ecsetére s az életkép-író tollára.
 5439  II,  65   |                   a tél dermesztő hidege- s a nyár tropikus hőségében
 5440  II,  65   |            meghiúsult kísérletekbe ők is, s a várt terno helyett mély
 5441  II,  65   |                után persze elmaradhatlan, s a szegény szolgálóleány
 5442  II,  65   |           keblükben a játék szenvedélyét, s mily gyorsan lesz elolthatlan
 5443  II,  65   |                   rakták be a lotteriába, s most kétségbeesve gondolnak
 5444  II,  65   |                 nem húzott számra tettek, s most szorongva gondolnak
 5445  II,  65   |                 kötelességét, kártyázott, s mint egy tüzes, pezsgõ vérû
 5446  II,  65   |                  mint aki ellenállhatlan, s ez igen is könnyen megmagyarázható
 5447  II,  65   |                 Bernadotte fejét találta, s õ anélkül, hogy kardját
 5448  II,  65   |                    Midõn felnyitá szemeit s kérdõleg jártatá azokat
 5449  II,  65   |                 egészen lakásáig követte, s másnap talált is már ürügyet
 5450  II,  65   |                 már ürügyet a látogatásra s egy forró szerelmi vallomásra.~
 5451  II,  65   |               vendéglõben egy meggörnyedt s igen szegényesen öltözött
 5452  II,  65   |                  és sok szép ruhám volna, s nem kellene a mások rongyait
 5453  II,  65   |                  korunkban dõrék vagyunk, s ezt csak késõ vénségünkre
 5454  II,  65   |                vénségünkre vesszük észre.~S ilyenkor az öreg mosóné
 5455  II,  65   |                  olyannyira szívére vette s ezáltal azokat felülmúlhatlanoknak
 5456  II,  65   |              hintaja ülésén terpeszkedék, s miután a két szolgát, akik
 5457  II,  65   |                 vágta, a kocsi megindult, s az öt szilaj paripa másfél
 5458  II,  65   |                   mindig meg sem mozdult, s mikor a gróf egészen eléje
 5459  II,  65   |                   munkások összeszaladtak s kimentették a nemzetes úr
 5460  II,  65   |                  kezét nyújtá Butykosnak, s így szólt örömtõl csillogó
 5461  II,  65   |                bácsi mérgesen járkált fel s alá tágas ebédlőjében és
 5462  II,  66   |                hol egy vadkan tépte szét, s szegény özvegyének nem hagyott
 5463  II,  66   |                 kiadás is, iskolába járt, s oda könyvek, tisztességesebb
 5464  II,  66   |            azontúl egyre rosszabbul lett, s elbeszélésünk kezdete előtt
 5465  II,  66   |              terhelt vagyonkáját eladták, s nem maradt egyebe, mint
 5466  II,  66   |                   szegényes gúnyácskája - s iskolakönyvei.~Azokat nem
 5467  II,  66   |                    Jó szót sosem hallott, s aztán rendesen ő volt az
 5468  II,  66   |                   amerre a két szeme lát, s keressen máshol jó embereknél
 5469  II,  66   |                Pali megboldogult atyjának s már rég fel volt bõszülve
 5470  II,  66   |             tanácsolni, szedte sátorfáját s elhagyta a házat anélkül,
 5471  II,  66   |           gondoskodni, minélfogva vidoran s bizalomtelten ballagott
 5472  II,  66   |                csend uralkodék körülötte, s csak a keményre fagyott
 5473  II,  66   |                 mert egyre hidegebb lett, s mivel kopott és lyukas ködmönkéje
 5474  II,  66   |                   síkság terült el alant, s hideg szürke köd borította
 5475  II,  66   |                  völgybe, annál hidegebb, s a köd annál sûrûbb lett,
 5476  II,  66   |                  a köd annál sûrûbb lett, s midõn a falu elsõ házaihoz
 5477  II,  66   |                 ösmerte; itt-ott megállt, s a fagyos ablakon keresztül
 5478  II,  66   |               égett.~Istenem, be jó meleg s kényelmes lehet odabenn!
 5479  II,  66   |                    Reszketett a hidegtõl, s szíve hangosan dobogott.
 5480  II,  66   |                  elég ház volt a faluban, s az is lehet, hogy jó emberek
 5481  II,  66   |                  mindinkább kezdett félni s bánta, hogy nem maradt Kajláéknál,
 5482  II,  66   |                    mint a többi házakban, s ezért lassan ment a ház
 5483  II,  66   |              Piros almák, aranyozott diók s mindenféle ékességek csüggöttek
 5484  II,  66   |                   fa állt, mézeskaláccsal s mindennemû játékszerekkel
 5485  II,  66   |                   tekintett le az angyal, s úgy látszott, mintha örülne,
 5486  II,  66   |         lélegzetét, hogy észre ne vegyék, s háborítlanul nézhessen be
 5487  II,  66   |                  majdnem egészen elégtek, s az erdész éppen felkelt,
 5488  II,  66   |                mécs égett még az asztalon s homályos árnyékot vetett
 5489  II,  66   |               végére, hol elõször bejött, s hol most a magas tornyú
 5490  II,  66   |          körös-körül ócska kerítése volt, s azon keresztül a temetõ
 5491  II,  66   |                  csak oda volt támasztva, s ellenállhatatlan érzéstõl
 5492  II,  66   |                  Oly nagyon szerettek õt, s mindent, mi szegénységöktõl
 5493  II,  66   |      odaajándékoznák egész boldogságukat, s nehéz, keserves munka közt
 5494  II,  66   |            gondolatokba merült most Pali, s forró homlokát a jéghideg
 5495  II,  66   |                zokogott. Sokáig sírt így, s ezáltal szíve megkönnyebbült.~
 5496  II,  66   |              csikorogtak, kutyák ugattak, s a zaj közé emberi hangok
 5497  II,  66   |                   a templomhoz közeledett s be akart menni. Azt gondolta
 5498  II,  66   |                  ájtatosságnak vége lesz, s azután majd talán valaki
 5499  II,  66   |               talán valaki könyörül rajta s elviszi magával haza. Az
 5500  II,  66   |                 fiú egy sötét zugba ment, s ott szépen letérdelt. Oh,