bold = Main text
      Rész, Fejezet                                          grey = Comment text

 5501  II,  66   |                  volt óva a nagy hidegtõl s fáradt lábait a deszkára
 5502  II,  66   |           fõoltáron már égtek a gyertyák, s mindig több és több nép
 5503  II,  66   |                  egyre nehezebbek lettek, s a gyertyák homályosabbaknak
 5504  II,  66   |         andalítóbb, végre egészen elhalt, s Pali az erdészház elõtti
 5505  II,  66   |               erdészház elõtti padon állt s a szobába nézett be, hol
 5506  II,  66   |                   tömérdek gyertya égett, s minden azon módon volt,
 5507  II,  66   |                 nagyobb és nagyobb lenne, s mintha hirtelen megmozdulna,
 5508  II,  66   |                megmozdulna, megelevenedne s mutatóujját feléje terjeszté.~-
 5509  II,  66   |                  bámuló Pali elõtt állott s szelíden fogta meg kezét.
 5510  II,  66   |                  gyermek, mint emelkednek s viszik õket a felhõk; már
 5511  II,  66   |                már a falu fölött lebegtek s a csillagos ég felé mentek.
 5512  II,  66   |                   De végre nekibátorodott s így szólt félénken és egyszersmind
 5513  II,  66   |                angyal?~Az angyal ránézett s mosolyogva szólt:~- Az égbe
 5514  II,  66   |                 fönn leszünk, de most jer s ne kérdezz többet.~Csendesen
 5515  II,  66   |                  felhõket lehetett látni, s oly csendes magányos volt
 5516  II,  66   |                vagyunk.~A fiucska bámulva s félig hitetlenül nézett
 5517  II,  66   |                lassanként szétfoszlottak, s helyettök fehér, átlátszó
 5518  II,  66   |            mellett; mindegyik zöld volt - s friss lombokkal telve, mintha
 5519  II,  66   |            szülõit fogja viszontláthatni, s minden percben azt várta,
 5520  II,  66   |                fák közül elõ fognak lépni s az új hazában üdvözlik. -
 5521  II,  66   |                   az sok órán át így ment s egyre nem látott se közelrõl,
 5522  II,  66   |           beleemelte az angyal a kisfiút, s nemsokára a hajócska, mintha
 5523  II,  66   |                közben.~A gyermek lenézett s örömteljes bámulat tükrözõdött
 5524  II,  66   |                  nézte a pompás kastélyt, s észre sem vette, hogy a
 5525  II,  66   |             angyal kiemelte õt ladikjából s a virágokkal borított mezõkön
 5526  II,  66   |           kiáltott fel örömteljesen Pali, s alig merte lábait fölemelni,
 5527  II,  66   |                   szintén éltek, mint te, s aztán a jó isten magához
 5528  II,  66   |                  amikor õk felszabadulnak s a lelkek országába vétetnek
 5529  II,  66   |                   lásd itt látom a mezõn, s amott fenn az erdõben is
 5530  II,  66   |               angyal egy ideig hallgatott s aztán szólt:~- Érted a szelíd
 5531  II,  66   |              Hallod az erdõben a suhogást s a patak távoli moraját?
 5532  II,  66   |                mert isten közellétét érzé s azért kissé félt is. Az
 5533  II,  66   |                 most ismét megfogta kezét s a sötétzöld tó partján haladt
 5534  II,  66   |                  ott a vízinövények közt, s kelyheik erõsen be voltak
 5535  II,  66   |               voltak, kik jámborul éltek, s azért isten a legszebb sorsban
 5536  II,  66   |           gyermeknek van ilyen õrangyala, s azon szent éjek alatt, melyek
 5537  II,  66   |                  meg a gyermekek álmaiban s - kérik a rosszakat, hogy
 5538  II,  66   |                   minden gyermeket ismer, s egyformán szeret mindenkit.
 5539  II,  66   |                míg jó leszesz; árva vagy, s az árvákat isten különösen
 5540  II,  66   |                már oly rég örültem ennek, s szeretném tudni, hogy mint
 5541  II,  66   |           sötétebb volt, mint a másikban, s minél tovább mentek, a fák
 5542  II,  66   |               magában és sírva térdelt le s csókokkal borította - el
 5543  II,  66   |           jelennek meg. De vigasztalódják s higgy nekem: egykor ismét
 5544  II,  66   |           szülõidet. De most isten veled, s maradj jó gyermek!~Az angyal
 5545  II,  66   |                   e szavakat halkan mondá s Palinak úgy tetszett, mintha
 5546  II,  66   |               mintha azalatt alakja szebb s fényesebb lenne. Ekkor ijedten
 5547  II,  66   |                   hová lett az erdõ, a tó s a gyönyörû virágok? Minden
 5548  II,  66   |               borították el õt egyszerre, s azokon a távolban látta
 5549  II,  66   |                 hegyek csúcsait vette ki, s végre a messzeségben egészen
 5550  II,  66   |             Palihoz közel egy padban ült, s a fiú felkiáltására jámbor
 5551  II,  66   |                   Mindenki elhagyá helyét s a kapu felé tódult. Pali
 5552  II,  66   |             tolakodás után szintén kijött s egy szögletbe állt, úgyhogy
 5553  II,  66   |                 az egész rövid álom vala, s annak most vége. Pali nem
 5554  II,  66   |                 hideg kövezeten állt meg, s még mindég nem tudta, hová
 5555  II,  66   |                   ember ment el mellette, s egyik sem vette észre a
 5556  II,  66   |             legszebb az egész helységben, s mindennel bõvelkedett, ami
 5557  II,  66   |                   kiskorukban haltak meg, s így nagy gazdagsága dacára,
 5558  II,  66   |              éjnek idején?~Pali fölnézett s mosolyogni akart.~- Szerencsés
 5559  II,  66   |                   a köszöntést az özvegy, s kérdõleg nézett a fiúra.~-
 5560  II,  66   |              Gyámapán rosszul bánt velem, s ezért megszöktem tõle.~-
 5561  II,  66   |               felelt szomorúan a gyermek, s ezzel ismét elkezdett keservesen
 5562  II,  66   |                   gyermeke jutott eszébe, s nagyot fohászkodott.~- Ma
 5563  II,  66   |               fogsz aludni - mondá végre, s nyájasan vezette ki a gyermeket
 5564  II,  66   |               szívvel követé a Molnárnét, s hálás tekintete többször
 5565  II,  66   |                  ezen az éjszakán jó ágy- s meleg szobáról gondoskodott
 5566  II,  66   |              Molnárnénak mindent mondani, s azt oly híven tevé, hogy
 5567  II,  66   |                többször könnyekre fakadt, s annyira megtetszett neki
 5568  II,  66   |                mennyire szereti, tiszteli s kedvében jár, ekkor feltette
 5569  II,  66   |               árvát, hanem örökbe fogadja s anyja lesz neki.~Úgy is
 5570  II,  67   |                   szomszéd ház ablakaira, s miután ez ablakok többnyire
 5571  II,  67   |                  Árkándyék ide költöztek (s annak már több, mint egy
 5572  II,  67   |                   becsületes szerelemben, s öreg, kihûlt szívem át-
 5573  II,  67   |               együttlétben a teremben fel s alá néha órákig, vagy mikor
 5574  II,  67   |             összezördülnek valami felett, s a kis tündér duzzogva fordít
 5575  II,  67   |            zöldebb a fõ, tisztább a patak s örök a szerelem. Boldogságos
 5576  II,  67   |                   van. Midõn reggel kelek s széthúzom szobám ablakán
 5577  II,  67   |                   hanem a többi embernek.~S a »többi ember« alatt senkit
 5578  II,  67   |                   kérdést, hogy nõs ember s elég szép vagyona van. Arról,
 5579  II,  67   |              olyan nagyon szereti a nejét s az viszont õt, nemigen beszélt
 5580  II,  67   |                    nemigen beszélt senki, s mikor én hoztam fel, nemigen
 5581  II,  67   |               annak, nagy érdemnek vettem s meg nem állhattam, hogy
 5582  II,  67   |                  a képviselõház karzatára s meghallgatom ezt az Árkándyt.
 5583  II,  67   |               volt, már hetek óta tartott s kifárasztotta - nemcsak
 5584  II,  67   |          Árkándyné ott ült az elsõ padban s feszült figyelemmel látszott
 5585  II,  67   |              természetes is, hogy itt van s annak jele, hogy a férje
 5586  II,  67   |               csak hogy helyhez vergõdtem s még idõm sem volt végigjártatni
 5587  II,  67   |              tekintettem le az ünnepeltre s végtelenül meg voltam lepetve,
 5588  II,  67   |                   boldog lehet most õ is, s az is, akire e két ragyogó
 5589  II,  67   |             pillanatban a hölgyhöz hajolt s valamit mondott neki; az
 5590  II,  67   |                 felugrott, mint az õrült, s keresztülgázolva egy gyermeket,
 5591  II,  67   |                    Mindegy; örültem neki; s egészen közel ülhettem Árkándynéhoz.~ - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -~
 5592  II,  67   |                    Dörgõ éljenzés kísérte s azután csend következett
 5593  II,  67   |               Meghökkenve tekintettem le, s íme, felállott szikrázó
 5594  II,  67   |                 ember síri hangon szólott s a gyûlölet erejével. Rosszhiszemûséggel
 5595  II,  67   |                   szólott miniszter urat« s végül az ellenzékkel szavazott.~
 5596  II,  67   |                 tántorogtam ki a szabadba s elgondolkoztam rajta: hogyan
 5597  II,  67   |                 pro és contra szavazatok, s hogy milyen nagy baj az,
 5598  II,  68   |                alá ugyanúgy, mint tegnap, s ugyanúgy, mint holnap fog
 5599  II,  68   |                   fél kettõig kefélkedik, s pont öt perccel fél kettõ
 5600  II,  68   |                nincs elõttük semmi becse, s ami a felsõbb fokozatokba
 5601  II,  68   |             szemek is nagyok és kifejezõk s az arc rendkívül kellemes,
 5602  II,  68   |              ultrája a »tulipán ezüstös«, s kivált (de ez már olyan
 5603  II,  68   |               okvetlenül meg fog nõsülni, s a két arany éppen kifutja
 5604  II,  68   |                felüti lehorgasztott fejét s egy bánatos pillantást vet
 5605  II,  68   |                   szerelemre van alkotva, s egész lénye fogékony a családi
 5606  II,  68   |             természete ilyenkor fölenged, s bõbeszédûségbe megy át.~
 5607  II,  68   |                mégis ok... mert, barátom (s itt Zsiga megint iszik),
 5608  II,  68   |               összehord prücsköt-bogarat, s addig erõsítgeti magát a
 5609  II,  68   |                karja lankadtan esnek alá, s az örökös võlegénység titka
 5610  II,  68   |          folytassa leírt foglalatosságait s más lében föleresztve mondja
 5611  II,  68   |                   miért maradt agglegény, s ismét más két barátja kísérje
 5612  II,  69   |                   is beadtam a derekamat, s paraszthajszál híja, hogy
 5613  II,  69   |              kedves idõkrõl.~Milyen idõk, s hogy elröpültek!... Csodálatos
 5614  II,  69   |                 csak tegnap, most volt... S amint elõszedegetem a színes
 5615  II,  69   |               diplomata elõrelátó legyen, s nyergelje meg elõre a jövõt;
 5616  II,  69   |                   az ottani szellem után, s szükség esetén szárnyát
 5617  II,  69   |              mindnyájunkat névleg ösmert, s kit mindnyájan szerettünk,
 5618  II,  69   |             teljesen az õ hatásköre volt. S nem mondhatni, hogy valami
 5619  II,  69   |                elõtt híttak fel feleletre s olyan »szekundát« fogott,
 5620  II,  69   |                  végzetszerûen gyakorolt, s bár szeretett is vele hencegni,
 5621  II,  69   |                 ünneplõ ruháját vette fel s úgy állott ki a kapuba,
 5622  II,  69   |                 elunta a hosszú ácsorgást s kétszer is bedugta fejét
 5623  II,  69   |                  tizenkettõt is elütötte, s a gróf még mindig nem jött.
 5624  II,  69   |            nyugtalankodni kezdtek otthon, s gyöngéd üzenetek érkeztek
 5625  II,  69   |                  kapuban, majd vigyáz az, s ha a »magas vizit« jõ, elszalad
 5626  II,  69   |                öreg a bajszát megsodorva, s vastag szemöldeivel kevélyen
 5627  II,  69   |                 igenis... nagyon jól van.~S azzal, mint hajdanában a
 5628  II,  69   |            osztályrészese lett a múltban.~S mialatt lelke a dicsõség
 5629  II,  69   |                  fõispán és polgármester, s minthogy senki sem fogadta
 5630  II,  69   |                üres katedra mellé lépett, s rideg, szenvtelen arcát
 5631  II,  69   |           magyarázni a tanárok távollétét s nem mertek szólni semmit.~
 5632  II,  69   |          kamarájába, ahol a hallása lakik s - most fojtotta csak meg.
 5633  II,  69   |            csoszogott a klasszis ajtajáig s nagyobb bizonyosság kedvéért
 5634  II,  69   |                megmozdultunk valamennyien s egy perc alatt az egész
 5635  II,  69   |           mosolyogva nézett végig rajtunk s így szólott:~- Derék, jól
 5636  II,  69   |                Majd Dankó bácsihoz lépett s megveregette vállait.~-
 5637  II,  69   |                   el, haja az égnek állt, s bajsza ami még a világ eleje
 5638  II,  69   |                 szokva az ijedt arcokhoz, s nem talál azokban semmi
 5639  II,  69   |              Megfordult sarkán katonásan, s egy szõke fiút, az elsõ
 5640  II,  69   |                 tetteit.~Miska rágyújtott s egész az ónodi gyûlésig
 5641  II,  69   |                újra Dankó bácsihoz lépett s még nagyobb nyájassággal
 5642  II,  69   |                   a gimnázium becsületét, s most õ azt milyen fényesen
 5643  II,  69   |            bejönni, hát nem vettem észre, s el nem szaladhattam a professzor
 5644  II,  69   |                hirtelen fölvette köpenyét s intett kíséretének.~- Isten
 5645  II,  69   |             benneteket! - mondá búcsúzóul s eltávozott.~Az öreg Dankó
 5646  II,  69   |                bácsi egészen fölbátorodék s egyenesen délceg, léptekkel
 5647  II,  69   |                  Dankó bácsi vállat vont, s bebizonyítandó, hogy csakugyan
 5648  II,  69   |                   csak professzor voltam, s kezemben volt a gimnázium
 5649  II,  70   |                   lakom az elsõ emeleten, s szinte jólesik tudnom, ki
 5650  II,  70   |               jele, hogy ott hölgy lakik. S mert biztos a jel, és mert
 5651  II,  70   |              délelõtt semmi dolgom nincs. S mikor kihajlom az ablakomon,
 5652  II,  70   |              mikor kihajlom az ablakomon, s azon kezdek gondolkozni,
 5653  II,  70   |                 az ifjú örökké szeretett, s a nõ örökké hû maradt. Olyan
 5654  II,  70   |                nõcske igazán nagyon szép, s nincs benne semmi csodálatos,
 5655  II,  70   |                 mennyi az a hat esztendõ, s adjanak nekem igazat, ha
 5656  II,  70   |                   férfi csakugyan csinos, s a menyecske is ma igen kitûnõen
 5657  II,  70   |                   tömegbõl feléjök lépett s elmagyarázta nekik a szavazatok
 5658  II,  70   |            szavazatok állását.~Megálltam, s midõn e férfi mindkettõjükkel
 5659  II,  70   |                   szürke szemû ember volt s rám mosolygott.~- Nyugodt
 5660  II,  70   |                 Megrezzenve tekinték oda.~S íme, a név birtokosául az -
 5661  II,  70   |               Éljen Simonyi Ernõ!« kiáltá s ingatag léptekkel tántorgott
 5662  II,  70   |                ember lemondott az életrõl s felmondta a szolgálatot
 5663  II,  71   |                   sors fogta magát ekkor, s elkezde velem ingerkedni.~
 5664  II,  71   |         fölkeressem, hol Ilonkáék laktak, s hol annyi édes órát töltöttem
 5665  II,  71   |              innen.~Leugrottam a kocsiról s dobogó szívvel jártam végig
 5666  II,  71   |               mindennapi apró komédiákon, s azalatt kedves százgalléros
 5667  II,  71   |                    Rohantam az ügyvédhez, s elpanaszlám szörnyû bajomat.~-
 5668  II,  71   |                akar - szóltam mosolyogva, s nem hittem, hogy az orzott
 5669  II,  71   |                    hogy köpönyege megvan, s jó kezek õrködése alatt...
 5670  II,  71   |                ügyvéd.~- De oly hosszú út s talán hiába.~- Határozza
 5671  II,  71   |                    Jól van, tehát megyek!~S két heti készülõdés után
 5672  II,  71   |       Megcsináltam otthon a testamentumot s istennek ajánlva lelkemet,
 5673  II,  71   |                   tréfáljon, eluntam már.~S ezzel bosszúsan elindultam
 5674  II,  71   |               ajtót nyitni.~Jól megnézett s gyanúsan kérdé:~- Kicsoda
 5675  II,  71   |            önöknél.~- Ahá! - kiáltá ez is s hirtelen lekapja sapkáját
 5676  II,  71   |                  megszokás: a megszokás!« s azzal kifordult s magamra
 5677  II,  71   |             megszokás!« s azzal kifordult s magamra hagyott.~Egyedül
 5678  II,  71   |              Leültem egy régi karosszékbe s ott elmélyedtem irány nélküli
 5679  II,  71   |                    egyhangúlag csattogva, s azután megszûnt az is. Nehány
 5680  II,  71   |       végigrezgett ott, azután még egy... s azután még egy - és azután
 5681  II,  71   |                 ez a vizsgálódó pillanat, s mindenütt, merre néztem,
 5682  II,  71   |               deszkázattal voltak bevonva s rajtok ajtók, mintha mind
 5683  II,  71   |             ébresztett föl. Szétpillantok s semmit sem látok; magamra
 5684  II,  71   |             nélkül, szomorúan.~Reszkettem s nem bírtam fölemelkedni.~
 5685  II,  71   |                 kísértet már eltûnt volt, s észrevevém, hogy a szekrény,
 5686  II,  71   |            köpönyegemet karjaimba zártam, s visszasiettem vele ágyamba.~
 5687  II,  71   |                   õ is mozdulatlan arccal s én is merõen, félelem nélkül.~
 5688  II,  71   |                míg én a kéjtõl reszkettem s karjaimban tartán õt.~-
 5689  II,  71   |                   hogy a köpönyeg lopott, s örömest átadta nekem, midõn
 5690  II,  71   |                  nagyon-nagyon elhanyagol s ritkán van itthon.~(Hm!
 5691  II,  71   |                lévõ írásaidat felkutattam s meg foglak kérni valamire,~-
 5692  II,  71   |             akarlak kérni, hogy váltsd ki s lakjál itt közelemben. Látod,
 5693  II,  71   |           pecsétje, hogy ki fogom váltani s itt fogok lakni közelében
 5694  II,  72   |                 volna a gazdák érzelmeit, s melyeknek viharához nem
 5695  II,  72   |                   kettõ hiú és nagynyelvû s lévén mind a kettõnek eladó
 5696  II,  72   |               országgyûlési absensek közt s emlékül eltett nõi táncrendeken.
 5697  II,  72   |                  kezébe jutott a torzkép, s a hölgyalakban Katit vélte
 5698  II,  72   |       összerázkódék, arcát láng borítá el s önkéntelen fölemelte öklét
 5699  II,  72   |                önkéntelen fölemelte öklét s úgy nyakon ütötte kétszer
 5700  II,  72   |             heringes hordóhoz támaszkodék s megjuhászodva mondá:~- Csak
 5701  II,  72   |                  kézdörzsölve járkált fel s alá, s ha egy-egy pillanatra
 5702  II,  72   |           kézdörzsölve járkált fel s alá, s ha egy-egy pillanatra megtisztult
 5703  II,  72   |                    idomtalan, fakó fejét, s zavaros szemeivel csodálkozva
 5704  II,  72   |            fogadott, szobájába tántorgott s ott aztán levetette magát
 5705  II,  72   |                egy revolvert tett zsebébe s izgatott léptekkel indult
 5706  II,  72   |                   a csengettyût meghúzta, s az éles, velõt hasító hangot
 5707  II,  72   |                  akkor az úgyis megmarad, s legalább »kitudódik«; ha
 5708  II,  72   |                 akkor semmit sem veszthet s legalább megtudja idején,
 5709  II,  72   |                  hogy »másfelé fordulhat« s nem kénytelen komoly föllépést
 5710  II,  72   |               csak alkalma nem volt hozzá s kellõ erkölcsi elszánása,
 5711  II,  72   |          bensejében dölyfös arisztokrata, s lassan, lábujjhegyen bírt
 5712  II,  72   |                   már mindenét elköltötte s minden hitelbõl kifogyott;
 5713  II,  72   |              nagyon kényelmetlenül érezni s bekívánni abba a meleg fürdõbe,
 5714  II,  72   |                  jelleg minden bûbájával, s azonkívül egészen olyan
 5715  II,  72   |               Hogyan? Engem illet az ügy, s ön mégis elég szívtelen
 5716  II,  72   |                   Katica, közelébb lépve, s édes szemrehányó hangon
 5717  II,  72   |                  nagy égi nappá változott s milliárd sugarait költögeti,
 5718  II,  72   |               hosszú, éles lángnyelveket, s egyenesen õt szurkálja velök.~-
 5719  II,  72   |                   eladó lány van a háznál s két fiatalember akar a papával
 5720  II,  72   |            elsápadt, azután fülig pirult, s mint megriadt õz futott
 5721  II,  72   |                  leány csakugyan szereti, s a mama el van ragadtatva
 5722  II,  72   |                    parlamenti taggá lenni s diplomatává fejlõdni. Hadd
 5723  II,  72   |                  kipuhatolja a helyzetet, s azt találja, hogy az kitûnõ.~
 5724  II,  72   |                  megnézte az anyakönyvben s azt találta, hogy hatvanéves;
 5725  II,  72   |                 látni lehetett, kopaszodó s szürkülni indult haját tekintve.~
 5726  II,  72   |                úgy, mint a többi emberek, s ki szép vagyonra tett szert
 5727  II,  72   |                       A dolog nem üzleti, s rögtön megmagyarázom. E
 5728  II,  72   |                  Azt mondtam, hogy »nem«, s ezzel vége. A kereskedõ
 5729  II,  72   |                Azzal átfutotta a sürgönyt s homlokára egyszerre kiült
 5730  II,  72   |           Izgatottan kezdett járkálni fel s alá a szobában, azután megállt
 5731  II,  72   |                  is úrhölgynek teremtett, s kit talán, ha nem lenne
 5732  II,  72   |                  bosszúsan fogta kalapját s a szobát készült elhagyni,
 5733  II,  72   |                   ajtó szemközt nyílt rá, s Pukovicsné lépett be leányával.
 5734  II,  72   |           türelmetlenség kergette be õket s azon finom elõrelátás, hogy
 5735  II,  72   |            felsülés szégyene égett arcán, s a bosszúság tombolt lelkében.
 5736  II,  72   |               hogy az öreg olyan hóbortos s még elébe teszi azt az együgyû
 5737  II,  72   |                 asszonyok isten igazában, s úgy kiszellõztetik belõle
 5738  II,  72   |                   bora mind nyakán marad, s vetélytársa diadalmaskodik
 5739  II,  72   |                 ez, hogy a võlegény elfut s még azt sem mondja: »befellegzett«?~-
 5740  II,  72   |                eszmélethez a nagy örömtõl s remegve közeledék jegyese,
 5741  II,  72   |                   szép Katica indulatosan s négy lépést hátrált a boldogtalan
 5742  II,  72   |                     De én önt nem ismerem s nem szeretem s soha nem
 5743  II,  72   |                nem ismerem s nem szeretem s soha nem is fogom szeretni!~-
 5744  II,  72   |                 egy kérdést intézek önhöz s csak azt kívánom, hogy õszintén
 5745  II,  72   |                 ön írni a borhamisításról s abban leírja, milyen szerekkel
 5746  II,  72   |            egyszer átolvasta figyelmesen, s többé nem ráncosodott el
 5747  II,  72   |              igazításokat javasolt abban, s aztán személyesen vitte
 5748  II,  72   |             megmagyarázta nekik a dolgot, s átlátták, hogy Pallér Miksa
 5749  II,  72   |                  Másnap megjelent a füzet s ezer példányban küldetett
 5750  II,  72   |              Krammer borát is õ vette meg s eladta négyszeres nyereséggel.~
 5751  II,  72   |                 Miksa társa lett ipjának, s csendes, együgyû, boldog
 5752  II,  72   |            bálványozza szép fiatal nejét, s örömest tûri annak minden
 5753  II,  72   |                    nem-e látja meg valaki s csak azután csúsztatja be
 5754  II,  73   |                   János úr társaságát is. S az nem utolsó csemege a
 5755  II,  73   |             szájában virgínia szivar van, s az a hőmérséke szíve érzelmeinek,
 5756  II,  73   |                   virgíniát is elfelejti, s az minden megfékezés nélkül
 5757  II,  73   |                 taszítja fel a pápaszemét s elkezdi resummálni ami figyelemreméltót
 5758  II,  73   |                   mint a vadász a nyulat. S ha már közel van, örül neki,
 5759  II,  73   |                  akik születnek, mozognak s itt járnak egy darabig a
 5760  II,  73   |           nyomtalanul eltûnnek valahova - s nincsenek többé itt?~Az
 5761  II,  73   |                   kísértet járta a házat, s ott csörgött az ablaka alatt,
 5762  II,  73   |                fogok neki.~Beköltözködtem s bátran vártam az éjfélt.
 5763  II,  73   |             megnyílik a sifonérom ajtaja, s egy fehérlepedõs kísértet
 5764  II,  73   |                   írta az anonim levelet, s õ játszta folyton - bár
 5765  II,  73   |           elõkészíthesse magának a jövõt, s hogy a háziak és féltékeny,
 5766  II,  73   |                viszony szövõdött köztünk, s többé nem láttam kísértetet.~-
 5767  II,  73   |              vissza fog vonulni mindentõl s feléje sem néz az újságoknak...~
 5768  II,  73   |                alatt a »Közvélemény«-nyel s tenyere alatt a »Pesti Napló«-
 5769  II,  74   |                 róla rendre a gombok... - s »értekezletet« tartott a »
 5770  II,  74   |                 tartja nyitva az ablakát, s az átkozott szobalány olyan
 5771  II,  74   |                    azt elképzeltem egybe. S a két Borcsa mellett nagy
 5772  II,  74   |                   tegyen, miként az tett.~S az tiszta logika.~Ha a hordó
 5773  II,  74   |                   talál-e, az más kérdés. S a lámpástól is függ valami.~
 5774  II,  74   |                 derût hozott homlokomnak, s elkezdtem bölcselkedni.~
 5775  II,  74   |                 egyszer nyitnak a virágok s csak ideiglenesen édes egy
 5776  II,  74   |              minden szeretõjét megcsalta, s ez azon szeladon, akit mégis
 5777  II,  74   |                  zöld ruháját a barnával, s barna ruháját a fehérrel,
 5778  II,  74   |                    sötét kormos hajukkal, s átcsaptok az õszi szépségekhez,
 5779  II,  74   |              szolgálatában állok ezentúl.~S hogy lássák, mennyire megszelídített
 5780  II,  74   |             lelkes honleányok küldtek be, s Pulszky úr éppúgy kiválogathatta
 5781  II,  74   |              ennek az ízlése elfogulatlan s nincs félrevezetve semmi
 5782  II,  74   |                    Szívesen, uram - mondá s némi tanulmányozás után
 5783  II,  74   |                  bajos szõkére befesteni. S ez figyelemre méltó különbség,
 5784  II,  75   |              legyen hova tenni a kalapját s hogy legyen mit a falnak
 5785  II,  75   |                  paraszt is arisztokrata, s a képviselõséget a palóc
 5786  II,  75   |                 mély részvétet mutat arca s el nem bírja képzelni, milyen
 5787  II,  75   |              betegség révén szerzett jog.~S még itt sincs vége. Mióta
 5788  II,  75   |                  a doktori mesterséghez - s azt hiszem -, hogy már tudom
 5789  II,  75   |                akit Bélának kereszteltek, s akinek a neve elé ezt a
 5790  II,  75   |                  pattanás támadt a kezén, s nem bírt sem osztani, sem
 5791  II,  75   |               Nagyon jó fiú; megsajnáltam s így szóltam hozzá egy napon:~-
 5792  II,  75   |                változó szerencsével folyt s részérõl igen hevesen.~Egy
 5793  II,  75   |                    hogy orvoskodni kezdek s kigyógyítom lázából, mégpedig
 5794  II,  75   |           mégpedig egészen sajátos módon.~S éppen ez az, amit a mai
 5795  II,  75   |              tárcában el akarok beszélni, s aminek azért kanyarítottam
 5796  II,  75   |                 Tegyenek ki öt-öt frt-ot, s akire késõbb jön rá a láz,
 5797  II,  75   |     verejtékcsöppek gyöngyöztek homlokán, s szemeire sajátságos fátyol
 5798  II,  75   |                    dünnyögé szilaj daccal s vacogásnak induló fogait
 5799  II,  75   |                  kék lett, mint a posztó, s mély szaggatott hörgések
 5800  II,  76   |                  elem megtanult franciául s odatolakodott vele a kulcslyukhoz,
 5801  II,  76   |             rejlik a felismerhetetlensége s éppen a felismerhetetlenségben
 5802  II,  76   |              taval.~- Az nem én vagyok.~- S aki a Helvey Loura kisasszonyt
 5803  II,  76   |                   már megint én vagyok.~- S aki a »vizitkártya történetét«,
 5804  II,  76   |      leereszkedett a hátam mögötti székre s kockás nadrágban lötyögõ
 5805  II,  76   |                    a lehetõ legérdekesebb s a lehetõ pikáns alakba pakolja
 5806  II,  76   |               barátságban vagy Lonkayval, s neki széles ismeretsége
 5807  II,  76   |             napirenden volt a nõszöktetés s több efféle.~- Megesik még
 5808  II,  76   |                értem e mesterséget, uram!~S egy fölényt sugárzó mosoly
 5809  II,  76   |          figyelemmel hallgatva a darabra, s egy másik pillantás a közvetítõre,
 5810  II,  76   |                 Paul Kohn bosszankodva. - S van önnek annyi pénze?~-
 5811  II,  76   |                  Utazgatunk az országban, s ha akad valahol lobbanékony
 5812  II,  76   |                feleségem mindent elkövet: s azt tartja, pénz az idõ:
 5813  II,  76   |         veszõdséggel járó üzlet ez, uram, s mégis lanyha, nagyon lanyha.~
 5814  II,  76   |              oldala van, hogy nem svindli s hogy nem komplikált. Igaz-e,
 5815  II,  77   |                   a Mátyás király ásójára s több efféle dologra. No,
 5816  II,  77   |              megértettük a Lajosok korát, s nem mosódott el egyhamar
 5817  II,  77   |              kivett a szõlõmunkás kezébõl s versenyt kapált az izzadó
 5818  II,  77   |               harmadik osztályba jártunk, s még akkor nem volt szokásban
 5819  II,  77   |             elsõévesnek. Nagy trémák közt s dolgozat nélkül talált tehát
 5820  II,  77   |           végzõdni?~Gépiesen öltöztem fel s nyúltam a könyveim után,
 5821  II,  77   |                Csakhogy õ jobban szerette s gyakrabban elõkereste a
 5822  II,  77   |                volnék, ha oly kapóra jött s mégsem annektálnám magamhoz.~
 5823  II,  77   |               komoran csüggeszté le fejét s türelmetlenül tépdelte kis
 5824  II,  77   |                  letette hosszú ceruzáját s fürkészõleg nézett a szemem
 5825  II,  77   |                 felvette a ceruzát kezébe s megfenyegetett vele.~- Helyesen
 5826  II,  77   |                 az »abé-ab«-nál állott ki s ahova kiállott, úgy ott
 5827  II,  77   |             tartózkodásában.~Megszereztem s elolvastam a Meluzinát.
 5828  II,  77   |           históriája« végtelenül tetszett s fölébreszté bennem az olvasás
 5829  II,  77   |         mosolygott, megveregette vállamat s így szólott:~- Most már
 5830  II,  78   |                  Félelmem szûnni kezdett, s egész nyugodtan indultam
 5831  II,  78   |                      ön igazán figyelmes, s én oly végtelenül szórakozott.~
 5832  II,  78   |                   másikba pedig a tojást, s mikor a víz habhegyeket
 5833  II,  78   |                hirtelen bedobta az - órát s azt, hogy mikor telik le
 5834  II,  78   |                  körülnéztem Ákos bácsit, s meglepetve látom, hogy a
 5835  II,  78   |                   öreg hirtelen odakapott s ijedten elsápadva mondá:~-
 5836  II,  78   |              kölcsönözve a hihetetlennek, s mély borzadással töltve
 5837  II,  78   |             valómat.~Bátortalan léptekkel s összezúzott kedéllyel bolyongtam
 5838  II,  78   |                  kedéllyel bolyongtam föl s alá; még a Sárkány kirakata
 5839  II,  78   |                 hátha mégis a feleségem - s ez esetben futnom kell tõle,
 5840  II,  78   |                   jóhangzású név kellett, s ezer név közül az enyimet
 5841  II,  78   |                bocsánatot kérek - dadogám s szó nélkül elpirulva rohantam
 5842  II,  79   |           tanultam meg John Bull nyelvét. S tanítómesterem a kisasszonyok
 5843  II,  79   |                 igaz! A lábától kezdõdik. S Lenhossék is okosabban tenné
 5844  II,  79   |                   értelmesebben beszéljek s az elején kezdjem.~Hát tisztelt
 5845  II,  79   |            Elmondom az egylet történetét, s ezzel meg lesz magyarázva
 5846  II,  79   |              Engedtünk kissé ambíciónkból s ledevalváltuk a jelszót
 5847  II,  79   |                   Napló elkezdi dicsérni, s természetszerûen folyik
 5848  II,  79   |                  is a magyar erkölcsöket, s egy fél század alatt tönkremegy
 5849  II,  79   |                 határozat ki lett mondva.~S így most már könnyen megérted,
 5850  II,  79   |              tréfálódzó hímezést-hámozást s ott vagyok kénytelen kilyukadni,
 5851  II,  79   |                Libanon tornyát termetével s a damaszkuszi halastavakat
 5852  II,  79   |                képesek egymást megérteni, s szinte irigyeltem János
 5853  II,  79   |                Shakespeare, hallgassátok!~S ezzel a legfesztelenebb
 5854  II,  79   |               embernek megnyílik az esze, s egy momentum alatt benyeli
 5855  II,  79   |             keresztül gondoltam múltamat, s íme rájöttem, hogy én ezt
 5856  II,  79   |              velem, hogy az a cseh nyelv.~S hittem egész tegnapig.~
 5857  II,  80   |               elsétáltam az ablaka alatt, s amint még egyszer rámnézett,
 5858  II,  81   |                   idõre megszabadul tõle, s én veszem át rovatát. Biztosítom,
 5859  II,  81   |                 évvel vagyok idõsebb nála s így kétségkívül higgadtabb
 5860  II,  81   |                így kétségkívül higgadtabb s tapasztalatokban gazdagabb;
 5861  II,  81   |                  ne higgyenek kérem neki, s ne engedjék magukat félrevezettetni
 5862  II,  81   |                rendõr volt, hanem finánc, s harmadszor megint az sem
 5863  II,  81   |                  jelen is lehetett volna, s ha jelen lehetett volna -
 5864  II,  81   |               színhely az alsóváros volt, s az idõ éjfél után egy óra,
 5865  II,  81   |              ismerõsek (kivált az enyim), s a társalgást a legkevésbé
 5866  II,  81   |             elvágtam magam a kompániától, s utána a két futó alaknak.
 5867  II,  81   |                     A holdvilág kibukkant s megvilágítá kissé a színhelyet;
 5868  II,  81   |               éppúgy észrevette, mint én, s vakmerõen csörtetett arra
 5869  II,  81   |                   már a rendõr közel járt s rákiáltott:~- Halálfia vagy,
 5870  II,  81   |                vagy, ha közelebb lépsz! - S egy pisztoly csöve csillámlott
 5871  II,  81   |                 megállt ott, mint a cövek s mozdulatlanul, örökösen
 5872  II,  81   |                kerülsz Morzsává törlek...~S volt is egy egészséges gondolata,
 5873  II,  81   |            innensõ fele tele volt vízzel, s egy kis gát állt annak csupán
 5874  II,  81   |               eszébe jutott ez, odarohant s mialatt félszemmel áldozatját
 5875  II,  81   |              fölszakítá kezeivel a gátat, s a víz zuhogva hömpölygött
 5876  II,  81   |                 átnedvesül a fickó teste, s fölveszi az özönvíz.~- Ugye
 5877  II,  81   |          Hihetõleg a tolvajtól vette el.)~S íme, a víz felületén egyszerre
 5878  II,  81   |                   kibújt a köpenyeg alól, s ki tudja, hol lehet azóta!~
 5879  II,  81   |            Egészen közelléptem emberemhez s nem állhattam meg, hogy
 5880  II,  81   |             megszökött a köpönyeg alul?~- S akit azért kergettem, hogy
 5881  II,  82   |              megteremteni az egyenlõséget s elszórni a szeretet tanait.~
 5882  II,  82   |                 Istennek, kétezer éve már s minden évben leereszkedik
 5883  II,  82   |                Azóta nem bírja felejteni, s lemondott a házasodásról.
 5884  II,  82   |                  Kíváncsian nyitottuk föl s olvastuk tartalmát.~»Kedves
 5885  II,  82   |                 falon.~Majd felém fordult s fölsóhajtott:~- Szegény
 5886  II,  82   |                   végre megállott elõttem s elszánt, rezgõ hangon mondá:~-
 5887  II,  83   |               végig rajta az aranyos fény s imitt-amott föl is csókolja
 5888  II,  83   |               valami óriási kenderáztató, s most mire vitte isten a
 5889  II,  83   |                Parányi lábacskák tapossák s írják tele görbébbnél görbébb
 5890  II,  83   |                 mikor a banda megszólalt, s elkezdõdött a jég-quadrille,
 5891  II,  83   |              elkezdõdött a jég-quadrille, s mint megannyi röpülõ angyal
 5892  II,  83   |               valami jól megy a quadrille s az egész csoportozaton azonnal
 5893  II,  83   |                   is valami okból teszik, s azok sohasem mulatnak jól!~
 5894  II,  83   |                aranyos ruháját veszi föl, s elbájoló mosollyal nézi
 5895  II,  83   |                  falusi patak tükrében...~S ilyenkor szinte kedve volna
 5896  II,  83   |              eltévesztette a quadrille-t, s most már talán vége is lenne
 5897  II,  83   |                 pólyázva lenni) homlokát, s talán két hónapra is boldogtalanná
 5898  II,  83   |              szabadon, ki-ki amerre akar, s száz meg száz kellemes rendez-vous
 5899  II,  83   |                  látni kívánt ma délután. S miután már éppen találkoztak,
 5900  II,  83   |                  Milyen közönséges szavak s mégis milyen jelentõségteljesek!
 5901  II,  83   |                egészen üres lesz a pálya, s nem marad ott a sima jég
 5902  II,  84   |            foszlányaiba burkolózva közelg s amint csontos, hosszú karjait
 5903  II,  84   |               csúsztatták le a koporsóját s ekkor kapta meg a kolerát.~
 5904  II,  84   |                 amint a lábait hasogatta, s amint azok dagadtak percrõl
 5905  II,  84   |                 ott volt az agyarai közt, s a kapadohány maró zöld füstje
 5906  II,  84   |              kifelé.~Az arca nyugodt volt s csak kissé sápadt; a szemei
 5907  II,  84   |             szemei azonban be voltak esve s fényük megtörve.~- Kend
 5908  II,  84   |        Félkönyökét fölemelte, rám nézett, s szemei fölcsillámlottak.
 5909  II,  84   |                   megveregette a vállamat s azt mondta Péter úrnak,
 5910  II,  84   |             ifjabb testvére is ravasz ám, s vagy négy hét múlva, mikor
 5911  II,  84   |                   ott a német valamennyi, s õ úgy fogta föl az üdvözülést,
 5912  II,  84   |          kegyeletbõl a családi sírboltba, s koporsója éppen a Péter
 5913  II,  85   |              utasok állnak meg hébe-hóba, s magából a helységbõl is
 5914  II,  85   |                   is, az is tud valamint, s legott asztagnak gyûl meg
 5915  II,  85   |                   dolgokra lett teremtve, s ha mégis kicsinyek jutottak
 5916  II,  85   |            kiosztottak, megitta hamarosan s jókedvében mindjárt ott
 5917  II,  85   |          következett. Szívig hatott a szó s mélységes csend után vészkiáltás
 5918  II,  85   |                  után vészkiáltás tört ki s ajkról ajkra pattant, bércrõl
 5919  II,  85   |              sebes felhõ, a fekete felhõ.~S reggel virradóra, amennyi
 5920  II,  85   |               fellegvár, az egekbe nyúló, s körös-körül olyan magas
 5921  II,  85   |                akkor tûzd föl egy póznára s eredj át parlamenternek
 5922  II,  85   |               betûre; dühbe is jött Guyon s rohamot vezényelt. Ropogott
 5923  II,  85   |              puska, mennydörgött az ágyú, s piros rózsát vetett el a
 5924  II,  85   |             szültek. Mondtam is Guyonnak. S nyomban is belátta.~- Forduljunk
 5925  II,  85   |                vissza! - mondá szomorúan, s két diónyi könnycsepp gurult
 5926  II,  85   |                 az; az õ dolmányán futott s mégis az én szívemet égette.
 5927  II,  85   |           szívemet égette. Nekikeseredtem s mielõtt otthagytuk volna
 5928  II,  85   |                  Amint a várkapuhoz értem s látom az uramat, hogy ott
 5929  II,  85   |                   orcáin a bánat sötétlik s keserûségemben kihúzom a
 5930  II,  85   |            egyszerre megkap a szilaj düh, s olyat vágok lapjával a vaskapura,
 5931  II,  85   |             megingott a súlyos csapástól.~S íme szemkáprázat amint odanézek,
 5932  II,  85   |                    jártunk a [!] legelõl. S mire a lépcsõkön kivont
 5933  II,  85   |              munkának; Branyickót bevenni s Schlicket agyonütni, ez
 5934  II,  85   |                 le. Ott hagytam társaimat s lementem a várkertbe. -
 5935  II,  85   |                   félig le volt eresztve, s amint a hold odavilágított,
 5936  II,  85   |            feleségül a legkisebb lányomat s ráadásul egy negyedrész
 5937  II,  85   |               bennem ez a jó magyar szív, s visszafelé fordítá a kezemet.
 5938  II,  85   |               összecsapott a víz fölötte, s legfeljebb egy percig gyûrûzött
 5939  II,  85   |                   rólam a generálisságot.~S meg is lettem volna, olyan
 5940  II,  85   |                 ráadták a Schlick ruháit, s szentül állították, hogy
 5941  II,  85   |                   más, mint maga Schlick.~S ezt a gyalázatos csalást
 5942  II,  85   |             számlálgatta.~Néha eltéveszti s elkezdi elölrül. - Ha végigolvasta,
 5943  II,  85   |              gondosan beviszi a szakajtót s a kemencébe dugja, hol rajt
 5944  II,  85   |                   ajtót, elmegy otthonról s sorba járja a jó embereket,
 5945  II,  85   |                  tudják a Máté hóbortját, s a kenyér meg az avas szalonna
 5946  II,  85   |             komondor valamelyik udvarból (s rendesen ilyenkor ugrik
 5947  II,  85   |           méltósággal lépdel azt fölvenni s folytatja zavartan:~- Százhetven
 5948  II,  85   |              sebesen kalimpál a levegõben s lebegteti foszlányos szûre
 5949  II,  85   |             Óvatosan suhan be az udvaron, s félénken pillant az ajtóra,
 5950  II,  85   |              sietséggel tolja el a závárt s rohan a kincses szakajtót
 5951  II,  85   |               amely már nem messze lehet, s amikor egyszerre megfogynak
 5952  II,  85   |                 mint a zólyomi furmányos, s egy szál esernyõvel gyalog
 5953  II,  85   |                rámája volt nála a képnek, s a diófa-almáriumok, asztalok
 5954  II,  85   |                 egy köböl zab kiabált ki, s elébe fogatta a módos bricskának,
 5955  II,  85   |                 tekintélyre van szüksége. S a tekintélynek a külsõség
 5956  II,  85   |               nagyon megszégyenelte magát s megígérte a szigorú fõpapnak,
 5957  II,  85   |           bútorokat fölrakták a padlásra, s fényes selymesek jöttek
 5958  II,  85   |                  uram, nagy zavarba jött, s az az ijesztõ gondolata
 5959  II,  85   |                újat kellett csináltatnia, s a saru helyébe egy pár ráncos
 5960  II,  85   |            szerény ebédjét és vacsoráját, s ott fogadja a híveket.~Ha
 5961  II,  85   |                  a hintó ruganya eltörik, s gomolygó bárányfelhõk megremegtetik
 5962  II,  85   |               csizmadiájának nevezték el, s akiben valóságos anglius
 5963  II,  85   |                gyenge teremtés az asszony s akit minden gyengesége dacára
 5964  II,  85   |                  elszámlálni valamennyit, s valamennyiben azt a sok
 5965  II,  86   |                muzsikálós nevenapja volt, s támadt helyette ugyanannyi.
 5966  II,  86   |                legelsõ. Nem fogy el soha, s divatja kerül sorba valamennyinek.~
 5967  II,  86   |              gyerek is ösmeri Gilagóékat, s a legöregebb ember is emlékszik
 5968  II,  86   |               írják magukat nyomtatásban, s sohasem tettek semmit a
 5969  II,  86   |                   meg van mondva emberül.~S aztán ami nincs, lehet még;
 5970  II,  86   |               Konya Pista volna a pikulás s arról nevezetes, hogy fiatal
 5971  II,  86   |             Zsiger tudja az egész esetet, s harmincöt esztendeje folyik
 5972  II,  86   |             Gilagó a Gurbincsénak mondta, s az nem merte megtagadni.
 5973  II,  86   |                  mely elöl volt említve.)~S ez mentette meg Gilagót
 5974  II,  86   |                  meg Gilagót a szégyentõl s a banda auktoritását a rossz
 5975  II,  86   |                mégis csak mindig hatalom.~S ennek a hatalomnak annyi
 5976  II,  86   |             anyagi jólétére évtizedek óta s mint a szú õrli az éltetõ
 5977  II,  86   |                 tányér ismét kezébe kerül s a kedves kis újveretû piculák
 5978  II,  86   |                magával ragadja, körülnéz, s keze görcsösen nyúl utána
 5979  II,  86   |                   Gilagó makacs karakter, s egy jelszava van, mely minden
 5980  II,  86   |          gyõzõdött meg errõl mindenikök - s mégsem segíthetnek rajta.~
 5981  II,  86   |                  muskotály dohányt színál s a bandabeli családokban
 5982  II,  86   |                   mit tegyetek Gilagóval, s a banda rövid idõn fölvirágoznék.~
 5983  II,  86   |     malacpecsenyére, a muskotály dohányra s az öreg Gurbincs sem restellte
 5984  II,  86   |               megszületett az agyvelõmben s nem viszem a titkot a másvilágra.
 5985  II,  86   |              átkozottul meg lesz szorítva s többé nem lophat egy fillért
 5986  II,  86   |                 legyet kell beszorítania, s mikor visszajõ, a legyet
 5987  II,  86   |              vállaikra emelték a cigányok s diadallal körülhordozták
 5988  II,  86   |            amennyi tökéletesen elég neki.~S újra jönni fognak idõk,
 5989  II,  87   |              említtetik mindig egy napon, s az is hivatalosan konstatálva
 5990  II,  87   |               nagy szerepet játszik Makó, s néha nekiágaskodik az egész
 5991  II,  87   |               Széll név.~Fogta magát Makó s népszerûtlenné tette örökre.~
 5992  II,  87   |                  Megharagudott erre Makó, s õ azért jajdult föl, hogy
 5993  II,  87   |                   föl, hogy az adóhivatal s következésképp az átkos
 5994  II,  87   |                    mely téres folyosóival s impozáns homlokzatával olyan
 5995  II,  87   |                 kapuban a zsinóros hajdú, s nagyot szalutál az urak-nak.
 5996  II,  87   |                  Jól dresszírozott fickó, s mint Wenckheim Béla báró
 5997  II,  87   |              egymás feleségét szeretik el s tizenöt percentes pénzzel
 5998  II,  87   |                 tartanak (néha kettõt is, s nem a férj költségén) és
 5999  II,  87   |               utóbbi sokkal gavallérosabb s elõttem sokkal tetszetõsebb
 6000  II,  87   |                  azonfölül ritkán uralmas s fõleg sohasem hosszadalmas.~