bold = Main text
      Rész, Fejezet                                          grey = Comment text

 6001  II,  87   |                barátság veszi körül õket, s ami legfõbb, jó levegõ.~
 6002  II,  87   |                  sírva terül el a gyepen, s a pillangó kisiklik elrepül
 6003  II,  87   |                kis bubus mosolyogni kezd, s az az elsõ kérdése:~- Hova
 6004  II,  87   |                   is megfekszi a honvágy.~S a bubus arca még egyre komolyabb
 6005  II,  88   |             csárda gubbaszkodik az útban, s be sokszor megnyikorog a
 6006  II,  88   |              lelki szomjúság is fogott el s úgy lebegtem e vászoncselédség
 6007  II,  88   |                   hanem kiszállok Pesten, s onnan Kabát s Kókát nézem
 6008  II,  88   |           kiszállok Pesten, s onnan Kabát s Kókát nézem meg.~Amint azonban
 6009  II,  88   |               válts jegyet a kiállításra, s amint aztán bementél, mindjárt
 6010  II,  88   |                 hátulról, mert megérdemli s mikor aztán megnézted, bátran
 6011  II,  88   |                 lehangolódott e szavakra, s olyaténfélét morgott, hogy
 6012  II,  88   |                   indultam én el Pestrõl, s így értem Székesfehérvárra.~
 6013  II,  88   |                tanulmánnyá a kiállításon, s tapasztaltam is hála istennek
 6014  II,  88   |             Julcsák nem így gondolkoznak, s ez nem tréfadolog, mert
 6015  II,  88   |          vászoncselédekhez alkalmazkodik; s csak negyvenéves korán túl
 6016  II,  88   |               Elõvettem hát a filozófiát, s így okoskodtam: ha vörös
 6017  II,  88   |                   vörösebb lett az orrom.~S ezért volt nekem mindétig
 6018  II,  88   |                   hogy én Szegedrõl jövök s elõttem, aki vízi ember
 6019  II,  88   |                  Bizayval; mellé simultam s lestem a tudományt ajkairól;
 6020  II,  88   |                  mutatkozának a nevükkel, s akkor sült ki csak, mikor
 6021  II,  88   |                   viseltem tehát magamat, s minthogy nemigen volt jóravaló
 6022  II,  88   |          Fehérvárra a többi cimbora után.~S ekkor történt velem a legrejtélyesebb
 6023  II,  88   |                  visszaérkezem Fehérvárra s ott kiszállok a kupéból,
 6024  II,  88   |                   vagyok Coburg fõherceg? S ezt az órát rangomhoz illõn
 6025  II,  88   |                 kisiklottam a tömeg közül s futásnak eredtem, meg sem
 6026  II,  88   |                levetettem magam a dívánra s rájöttem, hogy az ezüstóra
 6027  II,  88   |                 valami utasnak az óráját, s rajta is maradt egész Székesfehérvárig,
 6028  II,  89   |               hivatalnok volt a megyénél, s kivel sokszor sétáltam s
 6029  II,  89   |                  s kivel sokszor sétáltam s beszélgettem egy idõben,
 6030  II,  89   |                  beszélgettem egy idõben, s ki mindig érdeklõdve kérdezõsködött
 6031  II,  89   |                 érdeklõdve kérdezõsködött s beszélt az irodalomról,
 6032  II,  89   |             égettem el, fogja ön kérdeni: s én felelek önnek.~Szép kézirat
 6033  II,  89   |                amit felelni akart volna - s nem felelt.~A megyében minden
 6034  II,  89   |            megyében minden ember csodált, s én boldog lettem volna,
 6035  II,  89   |                heti fizetésemet nyelte el s engem õrült pazarló hírébe
 6036  II,  89   |          bevégeztem, elfogyott a beszéde, s nem maradt érzelmei kifejezéseire [
 6037  II,  89   |                   igazságos, mély, találó s mindent kifejezõ volt. Azt
 6038  II,  89   |                   elbeszélésemre:~- Szép!~S azután azt tanácsolta, hogy
 6039  II,  89   |                  a Bokor elõfizetõi közé, s ott közöljem az elbeszélést,
 6040  II,  89   |            ittasan fogadtam el ajánlatát, s néhány nap múlva a beszély
 6041  II,  89   |               reggel a fõvárosban voltam, s bérkocsin állottam meg a
 6042  II,  89   |               Másnap elmentem az irodába, s egy sötét elõszobában egy
 6043  II,  89   |                 viszonozta köszöntésemet, s azt mondta, urával csak
 6044  II,  89   |                 ködös volt, az ég felhõs, s ez reményt adott. Elmentem
 6045  II,  89   |                  mindig ezzel a dologgal, s hogy midõn legközelebb a
 6046  II,  89   |             elõfizetés, újra elõfizettem, s vártam, de türelmem csak
 6047  II,  89   |                    Leutaztam a fõvárosba, s legelsõ dolgom volt a szerkesztõi
 6048  II,  89   |              címet, a személyek jellemét, s némi részben a mesét.~Mentem
 6049  II,  89   |             részben a mesét.~Mentem haza. S vártam újra még négy hónapig:
 6050  II,  89   |               Hétszer voltam a fõvárosban s mindig azért, hogy Marcsám
 6051  II,  90   |            itt-ott föllobog a pásztortûz, s megszólal néha a nyáj kolompja;
 6052  II,  90   |            nyöszörögve csapong a denevér.~S amint lassan, lábujjhegyen
 6053  II,  90   |           odatérdel a tündér nyughelyéhez s megcsókolja árvaleányhajszálnál
 6054  II,  90   |                aztán felhõ ült homlokára, s azt kérdé kedvesétõl:~-
 6055  II,  90   |               munkálva hangyaszorgalommal s áldással tetézve általad,
 6056  II,  90   |                  ide a magyarok istene.~- S tudod-e, hogy mit tesz most
 6057  II,  90   |         vaskezekkel nyúl medrem fenekére, s fölkavarja, beiszapolja
 6058  II,  90   |                   talál a halász, vadász, s buja legelõt az állat. Medremet
 6059  II,  90   |                  több földet nyerjenek...~S a Tisza tündére nem sírt,
 6060  II,  90   |                   folyam csöndes tükörén, s az apró villik félénken
 6061  II,  90   |                           Év év után telt s az Alföld népe mindinkább
 6062  II,  90   |                 végre az haragra lobbant, s maga elé rendelte apró népét.~-
 6063  II,  90   |                      elmégy a hegyek közé s felkeresed mohos barlangjában
 6064  II,  90   |                   útnak bocsátá követeit, s lõn amint õ akarta. Óriási
 6065  II,  90   |             tették járhatlanná az utakat, s amint az elsõ tavaszi napsugár
 6066  II,  90   |             jöttek a langyos déli szelek, s a hegyekrõl árként rohan
 6067  II,  90   |                    a patakok földuzzadtak s õrült vágtatással rohantak
 6068  II,  90   |            fölültette népét a hullámokra, s ezek korbácsolták paripájukat.
 6069  II,  90   |                   maga szörnyû fúria lett s ott ült a vizek fölött és
 6070  II,  90   |             hangon rebegte: Jön az árvíz.~S a bõszült asszony zúgva,
 6071  II,  90   |             gazdag lakói koldusokká téve, s a bosszúálló tündér ott
 6072  II,  90   |                   megüvegesedett szemeit, s térdei elkezdtek inogni:
 6073  II,  90   |                  szemeiben könnyek ültek, s szemrehányón tekintett velök
 6074  II,  90   |                 kezei közé temette arcát, s nem felelt semmit: könnyei
 6075  II,  90   |                  megragadta Délibáb kezét s úgy rebegte neki:~- Jóvá
 6076  II,  90   |              öltözötten. Neve: a Részvét.~S mégis ki õ? Senki más, mint
 6077  II,  90   |                   jár kedvese, a Délibáb, s midõn a könyörgõ angyal
 6078  II,  91   |                 bor a bor mégis mindétig, s nem is múlik annak divatja
 6079  II,  91   |            étvágya.~Hát amint öltözködöm, s felkötöm ünnepi keszkenõmet
 6080  II,  91   |               általbötûztem eleganciával, s íme mit látok:~ezennel meghívom
 6081  II,  91   |                bennem a hazafiúi érzelem, s kifelé kapaszkodott belõlem
 6082  II,  91   |              Fölkeltem ülõhelyemrõl én is s a következõ elveket állítottam
 6083  II,  91   |                   vagyon, amit nem értek, s ez az, hogy ha fehér is,
 6084  II,  91   |          tükrözõdött ez érdekes rébuszra, s áhítattal hallgatták további
 6085  II,  91   |                  a katzenjammer - felelém s viharos éljenek és tapsok
 6086  II,  92   |               összejöttem Szana Tamással, s sokat beszélgettünk természetesen
 6087  II,  92   |        Gondoljanak önök egy fényes bálra, s az ezután következõ napra.
 6088  II,  93   |                   a berozsdásodott ajtót.~S íme egy ködös hétfői napon
 6089  II,  93   |             úriember kivette keszkenõjét, s így szólt:~- Engedje meg,
 6090  II,  93   |                 kifizette a tíz forintot, s még egyszer lelkére kötvén
 6091  II,  93   |               megjelent az elsõ hirdetés, s íme már délben egy parasztember
 6092  II,  93   |               hanem azért visszacammogott s a kutyát csütörtökön hozta,
 6093  II,  93   |                 igen megtetszett a tárgy, s találkozván úgy egy hét
 6094  II,  94   |                 életében igáskocsis volt, s trágyát hordott, nem szép
 6095  II,  94   |                 jelezte a nagy rombolást, s én magam vágtam a legdühösebb
 6096  II,  94   |             Másnap pedig már péntek volt, s szombaton az új szakácsné
 6097  II,  94   |             csengettyûket. Mimike elment, s egy napi fáradságos téli
 6098  II,  94   |       megcsipkedve a hidegtõl kiszállott, s a bundák tengere alul kibontakozott. -
 6099  II,  95   |           egyformán ment ott a nagy ûrben s még mosolygott is. Apró
 6100  II,  95   |                hetvenezer részre oszlott, s mégis mindenki átérezte
 6101  II,  95   |                 csak a Tiszát szerette...~S mégis az szomorította meg
 6102  II,  95   |               Ferenc lehajolt a csónakba, s legelõször a nagyobbik unokáját,
 6103  II,  95   |                 vetett ágy elfáradt ember s két ártatlan poronty számára...~
 6104  II,  95   |            veletek lesz. Meg az isten is.~S azzal összevissza csókolta
 6105  II,  95   |                 bogárkát meg a lidérckét, s egyszerre olyan erõs lett
 6106  II,  95   |         Úgyszólván életkedve tért vissza, s a két gyerekkel átkelve
 6107  II,  95   |           megfésülte Klárika bogár haját, s a Katica szõke haját, puha
 6108  II,  95   |                 egyszer csak sírva fakad, s akkor õ a legnagyobb gyerek
 6109  II,  95   |                   közül.~Jól érezé õ ezt; s egész reménye abban összpontosult,
 6110  II,  95   |              valamelyik más vidékére megy s beáll a halászok közé. Öreg
 6111  II,  95   |            szolgabíró szemet vetett rájok s éppen azon törte a fejét,
 6112  II,  95   |          asszonyomat, a község exbábáját, s megfogadta, hogy a két gyereket
 6113  II,  95   |                  a beteg nagyapa mellett, s egymást átölelve annak lélegzetét
 6114  II,  95   |                  hallja a csevegõ unokát, s hörgõ mellébõl fájdalmas
 6115  II,  95   |             képzeletüknek, ahova elviszi, s ahova majd a nagyapa is
 6116  II,  95   |            nemsokára.~Másnap útra keltek, s úgy egy hét múlva került
 6117  II,  95   |                elveheti, lehet olyan idõ, s mint ahogy a historikus
 6118  II,  95   |              ütött, kopott viskója elõtt, s fényes úriasszony száll
 6119  II,  95   |              boruljon, hogy magával vigye s otthon selyem kanapéra ültesse,
 6120  II,  95   |                 mézes pálinkában fürössze s tenyerébõl édes mézzel etesse...~
 6121  II,  95   |        segélyezési bizottságok alakultak, s az öreg Ferenc is részesült
 6122  II,  95   |                  asszony volt az ápolója, s õ vitte el a gyerekeket
 6123  II,  95   |              semmit.~Szíve elfacsarodott, s két könny gördült ki szemébõl,
 6124  II,  95   |                könny gördült ki szemébõl, s amint a D. felé vezetõ útnak
 6125  II,  95   |                 tovább menni.~Megfordult, s mint aki hirtelen valami
 6126  II,  95   |                oda sütött a »lidércké«-re s megvilágította szép vonású
 6127  II,  95   |                 mint egy ló: ütik, verik, s az asszony, ha idegenek
 6128  II,  95   |                  hang szívébe nyilallott, s nyakába ugrott Ferenc bácsinak.
 6129  II,  95   |                  mégis csak magával vitte s harmadnapra délben, mikor
 6130  II,  95   |                   de biz ott silbak állt, s hallani sem akart a bebocsáttatásról;
 6131  II,  95   |              gömbölyû hasú papféle ember, s megparancsolta a katonának,
 6132  II,  95   |               isten érte - sarkon fordult s eltûnt a kert fái között,
 6133  II,  95   |                eredt velük valami úrféle, s mikor elmondották, mi a
 6134  II,  95   |              istenem! - motyogja az öreg, s arca nem derül föl, hanem
 6135  II,  95   |               kiejtette kezébõl a labdát, s lélekszakadtából futott
 6136  II,  95   |              tõlük vagy tíz lépésnyire, - s némán csodálkozva nézte
 6137  II,  95   |                   vissza is tért nyomban. S még az õsszel összetákolta
 6138  II,  95   |          egészségesek, az iskolába járnak s esténkint, mikor az a munkáról
 6139  II,  95   |                 nap ebben az esztendõben.~S ígéretét be is váltja.~
 6140  II,  96   |       kritikátokkal szemben, hogy kontra! s elõadom a magam nézetét
 6141  II,  96   |               elõadom a magam nézetét is, s az lesz az igazi.~Mert könnyû
 6142  II,  96   |                    Mikor az megereszkedik s csurog ki belõle a gyöngynóta,
 6143  II,  96   |                   szabólegények fogdossák s nyomban tűbe húzva kacabájokat
 6144  II,  96   |                hogy a kiterjesztett karok s a néma ajk is imádság, s
 6145  II,  96   |                  s a néma ajk is imádság, s jól meghallja azt az Úr.~
 6146  II,  96   |                  úr, az a pokolban is úr, s az meghallja a Niniske énekét,
 6147  II,  96   |                jött, ott iddogáló uráért, s amint a becsületes szolid
 6148  II,  96   |                  figura a világon minden. S mostanság, mikor valamennyi
 6149  II,  96   |            színpadra menekült az erkölcs.~S én megyek az erkölcs után.~
 6150  II,  96   |                   legyen úr, lássák vele; s hadd legyen okos ember,
 6151  II,  96   |                bizony nem hallgatott rám, s az újságban még most sem
 6152  II,  96   |                  kisség kell gondolkozni, s rögvest benne vagyunk az
 6153  II,  96   |                 fundamentuma? Ugye a láb.~S mi a lábnak a fundamentuma?~
 6154  II,  96   |              Bizonyosan a láb folytatása.~S most már oda lyukadtam ki,
 6155  II,  96   |                 drámákkal, hol vér folyik s hõsöket gyilkolnak meg.
 6156  II,  96   |           titkárával magára vette a címet s sértõdve ment haza a páholyból.~-
 6157  II,  97   |                  itt van a gyerekek közt. S e szívek is amint jönnek-mennek
 6158  II,  97   |                 lesz, minden fagyos lesz, s még a halál is lejárja magát,
 6159  II,  97   |                  ember mérte meg az idõt, s ahova a cirkalom hegye véletlenül
 6160  II,  97   |                   a kalandárium kedveért, s itt felejti Montedegói Albertet
 6161  II,  97   |            keresztelõt tartanak az Idõnek s külön néven jegyzik föl
 6162  II,  97   |                 kislánykák magaviseletét, s úgy fölkap, úgy elvisz valami
 6163  II,  97   |                   jár, évrõl évre megjön, s mindent elvesz, mindent
 6164  II,  97   |                pipába belevágnak mindent, s ott füstté válik minden.
 6165  II,  97   |        minduntalan változtatja a ruháját, s arca is változik: majd tündöklõ
 6166  II,  97   |                   az embereket, az éveket s mindazt, ami van, elõbb
 6167  II,  97   |                  az emberiség ítéletének, s amit az ítél, azon nem ront.
 6168  II,  97   |              szobába, benézek a tükrömbe, s fülemhez igazítom a kürtöt.
 6169  II,  97   |              meghallottam, mindent láttam s éppen - a legszerencsésebb
 6170  II,  97   |                  hogy még most is ott ül) s audienciát adott.~Egy öreg
 6171  II,  97   |             Reszketve járult az óriás elé s lábainál összerogyott.~-
 6172  II,  97   |                   óriás átvette a ládákat s intett neki, hogy vetkõzzék
 6173  II,  97   |              azonban halkabb lett hangja, s félénken suttogá:~- Elöntettem
 6174  II,  97   |                fölvettem tavaszi ruhámat, s megdagasztottam a folyamokat.~
 6175  II,  97   |              óriás szemei haragban égtek, s vadul kiáltá:~- Légy átkozott!
 6176  II,  97   |                jegyezni a fekete könyvbe. S elirtózik századokon át, -
 6177  II,  97   |                   népeknek példa kellett. S Szegedet lesújtva fölemeltem.
 6178  II,  97   |             belopóztam legszebb kertedbe, s a legszebb virágok magvát
 6179  II,  97   |                   magvát vittem magammal, s elültettem az emberi szívekbe:
 6180  II,  97   |                meg fogják érni csakhamar, s büszkélkedni fognak véle
 6181  II,  97   |                   el az emberiség fölött, s az nem elég leleményes,
 6182  II,  97   |                    kikutassa zsebeiteket, s elvegye maga számára mindazt,
 6183  II,  97   |                felelte, hogy jók vagytok, s hogy megérdemlitek a kíméletet
 6184  II,  97   |                kis tükör, meg a kis kürt, s se nem láttam, sem nem hallottam
 6185  II,  97   |               Miklóska lemászik térdemrõl s odabúvik a húga mögé. S
 6186  II,  97   |                   s odabúvik a húga mögé. S míg én bodor füstök között
 6187  II,  97   |                  az alvást. Ha aztán jön, s az ágy szélére ül, hirtelen
 6188  II,  97   |                hirtelen kisuhan az ágyból s becsukja az ajtót belülrõl
 6189  II,  98   |                 akkor volt a legbájosabb, s éppen azért volt az, hogy
 6190  II,  98   |             dicséretes humorral játszott. S õt csakis Bodroginé múlta
 6191  II,  98   |                 sem tér többé.~Megkerült, s használt neki a mûutazás;
 6192  II,  99   |                  kedélyének ártatlanságát s üdeségét tekintve. Ki õt
 6193  II,  99   |               térképünk, sem földrajzunk, s hova a lordmayor sem adhat
 6194  II,  99   |           naponkint ott csacsog fél óráig s tíz penny áru meleget szed
 6195  II,  99   |       gyakorlatias irányt én is szeretem, s ez okból mellõzve beszélgetésünk
 6196  II,  99   |          bútorozott és jutányos szobából, s meg kell jegyeznem, Sir,
 6197  II,  99   |                 behozta a párolgó grogot, s hallván a társalgás utóbbi
 6198  II,  99   |               hibátlanul beszélt akár én, s elfelejtette ama féltucat
 6199  II,  99   |                hogy megértsük, mit kíván, s elmondhassuk neki, mihez
 6200  II,  99   |               ugyanezen a pogány nyelven. S íme, fájdalom, õ is eltávozott.~-
 6201  II,  99   |                   kedélyvilágába belásson s indokaikat megértse. Vitázzunk
 6202  II,  99   |                arról, ha ön nem érti ezt, s én nem vagyok képes oly
 6203  II,  99   |                hogy kedvesének elmaradása s lakásváltoztatása tõle nem
 6204  II,  99   |                 meg a kedves lény lelkét, s ilyenkor én voltam vigasztalója:
 6205  II,  99   |             vagyok. Sírva borult keblemre s kért, ne haragudjam, amiért
 6206  II,  99   |               egyedül. Angol leány vagyok s ön angol férfi. Mindketten
 6207  II,  99   |           együgyûséggel nyújtotta karját, s belépett.~Ihon úgy érezte
 6208  II,  99   |                    Majd behunyta szemeit, s fejét, mit fekete göndör
 6209  II,  99   |                   Edith összeszedte magát s mosolygott.~- Nem, uram,
 6210  II,  99   |                megfigyeltem e körülményt, s borzasztó gyanúm támadt:
 6211  II,  99   |             elrettenve kapta vissza kezét s ki akart futni - terembõl.
 6212  II,  99   |                 visszasompolyog az ágyhoz s hosszan elnézi - halavány,
 6213  II,  99   |                szívet nem törhette ketté: s az is egy éles kard, melynek
 6214  II,  99   |             dobban egyet-egyet az a szív, s ha dobban is, minden dobbanása
 6215  II,  99   |                  ifjú született, harcolt, s most benézett ide, üdvözletet
 6216  II,  99   |          hallottam, mentem le Kark apóhoz s illetve a misshez.~- De
 6217  II,  99   |         fölburjánzott libaszínû hajadnak, s aztán beállhatsz férfinak,
 6218  II,  99   |             voltam a szerencsétlenségnek, s ha a mistressnek csak némileg
 6219  II,  99   |         minduntalan paprikát öntenek rám, s a jó falat kenyér paprikás
 6220  II,  99   |                 csínyjének sikere fölött, s minthogy Pál éppen szenderbe
 6221  II,  99   |                    miként ösmerkedett meg s kötött barátságot a számûzött
 6222  II,  99   |               folytán nyomban odasietett, s Pált Dick segélyével kocsiba
 6223  II,  99   |              kocsiba emelte ágynemû közé, s idehozta.~- Hihettem-e,
 6224  II,  99   |                kevés hét múlva hazatérhet s javait visszakapja.~Edith
 6225  II,  99   |                 önmagát vádolta mindenért s szinte megszokta már, hogy
 6226  II,  99   |                  az õ házában, mint neki, s hogy ugyanannak és Karknak
 6227  II,  99   |          veszélyen, betegsége megfordult, s az orvos biztosított, hogy
 6228  II,  99   |            életében hagyta el a miss szót s talán szinte elõször életében
 6229  II,  99   |              mondott Sir Ihon, hallgatott s hosszan, elmerülve nézte
 6230  II,  99   |                  kánya csap le a magasból s száll mindig egyre lejjebb,
 6231  II,  99   |                  fehér galamb lett belõle s a fehér galamb arca szakasztott
 6232  II,  99   |               Marié volt. Edith fölébredt s megrezzent: többé nem tudott
 6233  II,  99   |                 többé nem tudott elaludni s nem tudott szabadulni e
 6234  II,  99   |       csodalámpája esett volna ki kezébõl s tört volna szét ezer darabra...~
 6235  II,  99   |                 sietett az Ezüst kürt-be, s ott a kijelölt szobában
 6236  II,  99   |              izgatottan. Az ajtó megnyílt s belépett - Mrs. Kark.~Leírhatlan
 6237  II,  99   |                  mindig kételkedett kissé s várta a húsz fontos urat,
 6238  II,  99   |               való. Edith is ezt gondolta s magára hagyván az ekként
 6239  II,  99   |             betegnek kicsinyek az igényei s legalább ha unni fogja magát,
 6240  II,  99   |                 port sem szabad letörülni s Pált már másnap oda kellett
 6241  II,  99   |                  azon állapottal, hogy ki s be járhatott Karkéknál,
 6242  II,  99   |          visszakapta elkobozott birtokait s engedélyt nyert a hazatérhetésre,
 6243  II,  99   |                    Mari nagy szerelmérõl, s ki különben is oly kedves,
 6244  II,  99   |               Kark család lakosztályától, s Betty elfoglaltatása esetén,
 6245  II,  99   |               ágyat szabad volt elhagynia s egy-két óráig sétálni bent
 6246  II,  99   |                szobájában vagy a boltban, s ilyenkor nem bírta elnyomni
 6247  II,  99   |                még mindig tele van porral s hogy majd mit mond hozzá
 6248  II,  99   |                      mondá Pál mosolyogva s a fátyolt keblére rejtve. -
 6249  II,  99   |                szíves megemlékezõ levelet s hála istennek egészségesek,
 6250  II,  99   |               nélkül, kezdtek alászállni, s egy napon felhõs homlokkal
 6251  II,  99   |          állandóan a készülõdésnél maradt s az utolsó napokat, mint
 6252  II,  99   |                fogni, kevesebbet beszélt, s szavait rendesen Sir Ihonhoz
 6253  II,  99   |                gondolkozott e változásról s azt találta, hogy õ nagyon,
 6254  II,  99   |                  Mari holmiját a kocsira, s mint rémlett, még hosszabb
 6255  II,  99   |            bensõbb ismeretségben állanak, s kész õt ide küldeni...~Pál
 6256  II,  99   |                   a fickó már itt is van, s kész önt odavezetni, ahol
 6257  II,  99   |                 forrón óhajtanak valamit, s mikor már megvan, kifogyhatatlanok
 6258  II,  99   |                éppen a kapuban ácsorgott, s mikor Pál elõadá, hogy egy
 6259  II,  99   |                nem fojthatott egy mosolyt s ott lent a kocsiban azon
 6260  II,  99   |                   nagyon sokáig! - kiáltá s hirtelen eltûnt a boltba.
 6261  II,  99   |                elõször mert nem bocsátlak s másodszor mert nagy dolgok
 6262  II,  99   |                Marit nem lehet föltalálni s elvégre is nem tehetek róla,
 6263  II,  99   |                   diplomáciai közbelépés, s azért voltam oly bátor,
 6264  II,  99   |                  egyéb gyorsan föllobbant s még gyorsabban kialvó szalmalángnál?
 6265  II,  99   |                vízzel színig töltött üst, s a konyhában sürgölõdõ mistress
 6266  II,  99   |                 ki némán süté le a magáét s amikor újra fölemelte, csodálva
 6267  II,  99   |                   Az nem szabódott nagyon s ha oly villámsebesen elfordult
 6268  II,  99   |                  Késõbb azonban elõkerült s olyan egykedvûen szürcsölte
 6269  II,  99   |                 nem várhat. De angol volt s azonfelül jószívû, talpig
 6270  II,  99   |                bánatos arcú hölgy fog föl s alá járni a City fényes
 6271  II,  99   |                    a maga tengelye körül, s a brit földön holnaptól
 6272  II,  100  |             öregasszony csak öregasszony, s uralkodnak a fiatalok.~A
 6273  II,  100  |                  mely százezrekbe került, s melyen ezer meg ezer jobbágy
 6274  II,  100  |                embernek meg kell hajolni. S ha néha ellenáll is egy-egy
 6275  II,  100  |                    Rózsákra hajtja fejét, s kis lábnyomán zöldebb, üdébb
 6276  II,  100  |                   vezeti az élet tavaszán s elvezeti a boldogságtól,
 6277  II,  100  |           ragyogása megnöveli a hiúságot, s a hiúságnak udvara van a
 6278  II,  100  |               nemrég itt járt Jenkins író s az angol parlament tagja,
 6279  II,  100  |                   érdeklõdéssel tudakozva s nézve meg mindent, ami magyar
 6280  II,  100  |              nagyság átkának ónsúlya van. S azt mindenki megsínyli.~-
 6281  II,  100  |                 azt mindenki megsínyli.~- S mégis hányan szeretnének
 6282  II,  100  |                 legszebb - még holnap is?~S ez nagyon filozofikus kérdés
 6283  II,  101  |           odaillesztette az ötágú koronát s a korona alá pedig az M.
 6284  II,  101  |              Oroszlány vármegye« tájékán, s aki megtalálta, visszahozta;
 6285  II,  101  |                  minden ember észrevette, s mindenki kíváncsi volt hallani,
 6286  II,  101  |               majd elvörösödtem mérgemben s soha ki nem eresztettem
 6287  II,  101  |                   csodálkozva nézett rám, s hihetõleg mai napig sem
 6288  II,  101  |              észrevette a koronát a boton s szomszédját meglökve mondá: »
 6289  II,  101  |             Ijedten húztam ki a bicskámat s a kabátom szárnya alatt
 6290  II,  101  |           lefeszítettem az ezüst klapnyit s nekihajítottam a kaszinó
 6291  II,  101  |                    vagy legalább ritkult, s én már a nyugalom révébe
 6292  II,  101  |              idegességem fölülkerekedett, s többé már nem is köszöntem
 6293  II,  101  |                   mindenki a botomra néz, s mindenki ajkán ott lebeg
 6294  II,  101  |                 kimozdulni, otthon ültem, s mialatt otthon ültem, unalmamban
 6295  II,  101  |              elõtt elhomályosult a világ, s reszketve ereszkedtem vissza
 6296  II,  101  |            egyszerre csak jön az egyházfi s nyújtja felém egy póznán
 6297  II,  101  |                  mozgott, könnyen lejött. S ahogy lejött, azon módon
 6298  II,  101  |              lecsigázva támolyogtam haza, s egy töprengésekben átvirrasztott
 6299  II,  101  |                   elolvassa minden ember, s nem kérdez senki többé.~
 6300  II,  102  |        tündérszárnyacskák szétereszkedtek s titkos rétegen a legszebb
 6301  II,  102  |               csak a Flóra leányainak jut s az Éva leányainak nem.~És
 6302  II,  102  |                   forintot jövedelmeztek, s hova különösen Konstantin
 6303  II,  102  |                 tartja bevonulását alább, s útközben egyszerre elvesznek
 6304  II,  102  |           megzörögteti hajladozó ágaikon, s ketten végzik a gyilkos
 6305  II,  102  |               mintha egy könyvet olvasna, s mindennap magával vinne
 6306  II,  102  |                  levelet. Elfogy a könyv, s nem marad ott, csak a rideg
 6307  II,  102  |               rózsa zöld tartója, a szár, s a száron a tövisek.~Letarolva
 6308  II,  102  |            fantáziák tündér kisasszonyai, s pergõ, fürge táncban legázolták,
 6309  II,  102  |                 nincsen is kit szeretnie.~S amint tovaszáll, õsz dermesztõ
 6310  II,  102  |                   nekünk minden tavaszra.~S ugyancsak az idõ új embereket
 6311  II,  102  |               találná téveszteni az idõ - s az embereket vinné el egyszerre,
 6312  II,  102  |             embereket vinné el egyszerre, s a rózsákat hozná vissza
 6313  II,  103  |                  percsórai kormánybiztos, s öccse Kende Tibor képviselõ,
 6314  II,  103  |                egy csónakból megpillantá, s magához vette, tarka karton
 6315  II,  103  |                 karton kantus volt rajta, s vedlett sapka, a lábai mezítelenek
 6316  II,  103  |                kis barna szemû porontyot, s azt mondta, hogy megtartja,
 6317  II,  103  |             mégiscsak elfeledkezett róla, s íme egyszer csak azon veszi
 6318  II,  103  |                 Utolérték, elvették tõle, s menni hagyták békében: a
 6319  II,  103  |                 miniature.«~Megtapogatják s észreveszik, hogy a becsületes
 6320  II,  103  |               gombolják be az ingecskéjét s viszik le sietve a vagonból,
 6321  II,  103  |                 tarka ebet pillantott meg s megszólalt:~»Ku-ku-ku-kuty...«~
 6322  II,  103  |              dolog megváltozott a világon s a sok között a »percsórai
 6323  II,  103  |            Megszûnt a percsórai társulat, s megszületett helyette a »
 6324  II,  103  |                átkozzák érte a szegediek, s aztán - úgy kikeresné kedélyeskedésnek
 6325  II,  103  |             csakhamar õreá vittem a szót, s az õ életének piciny epizódjai
 6326  II,  103  |               negyedik esztendõbe lépked, s el van odahaza - mondja
 6327  II,  103  |                   odahaza - mondja Kende, s még eddig semmi nyomot nem
 6328  II,  103  |                 szeretném, ha kitudódnék, s a felsõvárosi anyakönyvbõl
 6329  II,  103  |                    mikor magamhoz vettem, s mai napig sem nõtt ki.~Ez
 6330  II,  103  |            Gazdának - mondja a jó öregúr, s élénk fiatalemberes arcán
 6331  II,  103  |           egyszerre csak elsikoltja magát s arcát kis kezeibe temetve
 6332  II,  103  |                  Ez idén tanult meg csak, s az a csodálatos, hogy dacára
 6333  II,  103  |                akarom õket megkárosítani, s ahogy volt, úgy s itt beszéltem
 6334  II,  103  |          megkárosítani, s ahogy volt, úgy s itt beszéltem el nekik a
 6335  II,  104  |                   fény, minõ a kocsonyáé, s ezen az arcon bizonyos sajátszerû
 6336  II,  104  |              hídon kiszóródtak a virágai, s lemászott értük, mert egy-két
 6337  II,  104  |                 gyerekek szokása szerint, s azt is megkeserülte. Nem,
 6338  II,  104  |              fáradt, fájdalmas mosolygás, s szûk, lapos homlokán ott
 6339  II,  104  |         legnagyobb virágcsiszár Szegeden! S ahány rózsabimbó, annyi
 6340  II,  104  |                   sem áll a keze ügyében, s ríva fakad, ha a »drót«
 6341  II,  104  |                  ész és ízlés kell ide is s az aztán bõven van a »Hitvány«-
 6342  II,  104  |                   a saját ízlése szerint.~S a kis nyomorult mindig eltalálja.
 6343  II,  104  |                   kit a legszebbnek talál s adja oda neki.~Kereste,
 6344  II,  105  |                  bizalmat öntött a népbe, s hihetőleg sok kellemetlenségnek,
 6345  II,  105  |                   Krajcsik, Horváth Gyula s több mások.~Volt elég dolguk
 6346  II,  105  |               emberekkel tömött irodában, s csinálta köztük a rendet.
 6347  II,  105  |                 csinálta köztük a rendet. S a rendcsinálás fogalmával
 6348  II,  105  |         szabadszájú ember volt az öregúr, s nyers, ha megharagudott,
 6349  II,  105  |               dolognak gyorsan híre ment, s a tábornok, ki a szabad
 6350  II,  105  |              nagyon fölindult e sértésen, s tanácskozásra gyûjté össze
 6351  II,  105  |             segítséget megtagad egyelõre, s a kormánybiztos parancsainak
 6352  II,  105  |            Gyulának egy jó ötlete támadt, s titokban keresztülvitte.~
 6353  II,  105  |           katonatisztek a teendõk fölött, s már éppen a királyhoz menesztendõ
 6354  II,  105  |               Horváth Gyula a födélzeten, s kijelenté, hogy a tábornokkal
 6355  II,  105  |                vagyok - szólott a jött -, s azért jöttem, hogy Kállay
 6356  II,  105  |                   a végeszközökhöz nyúlt, s elõvette az õ cinikus logikáját.~-
 6357  II,  105  |                   sohasem szólunk többet.~S így lõn, hogy csodák csodájára,
 6358  II,  105  |                 hét kell hozzá, gyerekek, s az egész ármádiába behoznám
 6359  II,  106  |                  a világ csikorgó kereke, s nagyobb virtus már manapság
 6360  II,  106  |             lubickolt a nyomorult vízben, s mégsem változott el se csukává,
 6361  II,  106  |                János, ha okos ember vagy, s csördíts közéje annak a
 6362  II,  106  |               után a fürhéces szekereket, s õk gyalog mennek mellette!~
 6363  II,  106  |                mivel elaprózni a csárdást s megrúgni a Kata szolgálót
 6364  II,  106  |                  csoport vergõdött össze, s integette a végbúcsút, mintha
 6365  II,  106  |          elgondolkoztam a világ folyásán, s eszembe jutott a palóc újságíró
 6366  II,  106  |               használtak kengyelfutóknak, s az erre a hivatalra szánt
 6367  II,  106  |                 hinni; - Majgónak hítták, s amint sebesen vágtató jó
 6368  II,  106  |               vetettek magukra keresztet, s csodák csodájának beszélték
 6369  II,  107  |                   egész világ hurcolkodik s fog is hurcolkodni örökké.
 6370  II,  107  |               arra, hogy az ember bolond, s egész élete egy nagy unatkozás
 6371  II,  107  |                  élete egy nagy unatkozás s keresgélése a szórakozásoknak,
 6372  II,  107  |              megrakott szekerek döcögnek, s a kapuk alatt igazi keresztezése
 6373  II,  107  |               egyszerre boldogok lesznek, s a lakásváltoztatás kellemetlenségeibõl
 6374  II,  107  |                  akit mindnyájan ismerünk s mindnyájan úgy ösmerünk,
 6375  II,  107  |                agyvelõ ki nem találhatta, s õ maga Zsiga soha el nem
 6376  II,  107  |             megházasodni huszonkét év óta s miért kellett halasztania
 6377  II,  107  |               annyi kézen megfordult már!~S amint ennek az elbeszéléséhez
 6378  II,  107  |                  útján a kitûzött céltól, s ahelyett hogy elmondaná,
 6379  II,  107  |                 alá a vendéglõ asztalára, s egy nagy fölharsanó hortyanás
 6380  II,  107  |          hortyanás mutatja, hogy elaludt, s még álmában is motyogja: »
 6381  II,  107  |                 nem házasodott meg Zsiga, s miért csalt meg annyi lányt
 6382  II,  107  |                  megáll minden kapu elõtt s fölnéz, nincs-e rajta cédula.~
 6383  II,  107  |                 van, megnézi a helyiséget s morogva jön le, hogy: »nem
 6384  II,  107  |                  jó«.~Így lett agglegény, s az is lesz már a koporsóig.
 6385  II,  108  |           rekonstrukcionális város fölött s sûrû, átláthatatlan köd
 6386  II,  108  |             kabátomban pedig a kapukulcs, s mi kell - nekem más egyéb
 6387  II,  108  |                 ablakban egy virágcserép, s minden virágcseréphez egy
 6388  II,  108  |                  sohasem vétettem semmit, s akiket én igen szeretetreméltóaknak
 6389  II,  108  |           menyecske, a sok pajkos gyerek, s a Muci patkány, aki mindennap
 6390  II,  108  |                mindennap eljárt a kúthoz, s olyan barátságosan nézett
 6391  II,  108  |              incselkedtem veled egykoron, s te már kutyába sem vetted
 6392  II,  108  |                 Megörültem a szõke hajnak s elõvettem zsebembõl a kis
 6393  II,  108  |                  dombormû sarló van kívül s belül benne egy fekete hajfürt.
 6394  II,  108  |                  ruganyosak, mint a drót, s élni és mozogni látszanak
 6395  II,  108  |                   magukat az enyészetnek, s olyan hamu lett belõlük
 6396  II,  108  |               vége!...~Nagyot sóhajtottam s mereven, mozdulatlan álltam
 6397  II,  108  |                    A lobogó láng kialudt, s a szeszélyes alakok a kályhán,
 6398  II,  109  |                  egy hortyogó ember mellé s meg nem áll egy szuszra -
 6399  II,  109  |                   az excellenciás alakot, s én találomra léptem be egy
 6400  II,  109  |            skatulyák töméntelen sokasága, s ezek közt az iskátulyák
 6401  II,  109  |                   hogy igen kellemetesek, s én magam azon rossz nevelésnél
 6402  II,  109  |               megnyíltak a duzzadt ajkak, s egy csengõ hang ekképpen
 6403  II,  109  |                árvíz elrontotta a pályát, s pilótákra csinálták. Ez
 6404  II,  109  |                  egy irtózatosat csuklott s kinyitotta apró, kékes szemeit.~
 6405  II,  109  |              világos volt elõttem minden, s tévedésem egész nagyságában
 6406  II,  109  |                 piros lett, mint a bíbor, s lecsukva hosszú selyem pilláit,
 6407  II,  109  |                 kiment az álom Ceglédnél, s mint az a boldog emberek
 6408  II,  109  |                 egyet. Szakítottam, uram, s büszke vagyok rá. Mert õ
 6409  II,  109  |            érintésére kinyitotta szemeit, s a leírhatatlan szerelem
 6410  II,  110  |           fölhozhatni, hanem kidomborítva s valóbb színben tüntetve
 6411  II,  110  |                föl Zalából bátyja helyére s azután mindjárt másnap egy
 6412  II,  110  |                  ki meglehetõs lusta volt s a diéta akkori jegyzõje,
 6413  II,  110  |              Beöthyt, Nagy Pált, Baloghot s az akkori primipilusokat,
 6414  II,  110  |              hiúságának hízelgett a dolog s gyanútlanul nézték Deák
 6415  II,  110  |                 észre, hogy az már óriás, s õk mindnyájan kisebbek egy
 6416  II,  110  |                 szép is volt a menyecske, s bizony akadt elég udvarlója
 6417  II,  110  |                   bizony nem hagyta abba, s beteljesedett a szava, egészen,
 6418  II,  110  |                   Deák megadta magát most s mindennapos vendég lett
 6419  II,  110  |         mindennapos vendég lett a háznál. S e »diadalát« sokat emlegette
 6420  II,  111  |                 professzor bűvös szobája, s ezernyi tarka képpel, valódi
 6421  II,  111  |            Nemigen hagyja magát legyőzni, s olyan kedélyesen eltársalognak
 6422  II,  111  |                    Kóstolj meg, páterka.«~S ez így foly néha órákig,
 6423  II,  111  |              homlokán elsimulnak a redõk, s mennyei kéj önti el egész
 6424  II,  111  |                 fedele, minden, minden... s amint valamelyik hordóból,
 6425  II,  111  |                ingerlõ selyem hajszálait, s õ gyanútlanul játszik azokkal...~
 6426  II,  111  |                  madarak dalát hallgatni, s ibolyát szedni - õneki.
 6427  II,  111  |                  valaha õ is fiatal volt, s az õ múltjának is van egy
 6428  II,  111  |              estimára hívó öreg harangja, s annak a beszûrõdõ hangjaitól
 6429  II,  111  |                  újra visszatérjen holnap s elölre kezdje boldogító
 6430  II,  111  |               csak »bölcsõs gyerek« volt, s ma már még azzal sem elégszik
 6431  II,  111  |               húsos pirinyó kezecskéivel, s morzsányi lábacskái megelégedetten
 6432  II,  111  |                 Tetszett a kis gonosznak, s új követelésekkel állott
 6433  II,  111  |            Gyuszika sírt-rítt keservesen, s kövér lábacskáival rúgott,
 6434  II,  111  |                  komolyan megapprehendált s ki is ment a szobából mérges
 6435  II,  111  |                  megvan a nemes kitartás, s ha õ egyszer megharagszik,
 6436  II,  111  |                  van a papával a kertben, s nem érvényesítheti igényeit;
 6437  II,  111  |                 Gyuszi azonban nem tágít, s addig-addig dacol a mama
 6438  II,  111  |                  az ott lappangó mosolyt, s bátran folytatja csintalankodásait.~
 6439  II,  111  |          haragudni, hanem a mamácska nem, s mikor nagy fenyegetéssel
 6440  II,  111  |                 milyen erõs már az édes!« s a dörmögõ papának oly örömmel
 6441  II,  111  |                  mint madame Jolly mondá, s megjövendölte, hogy atléta
 6442  II,  111  |                  nem számíthat elnézésre, s mikor a mama véletlenül
 6443  II,  111  |        csókolhasson rajta, mikor hazajön, s meghallja, hogy a bébé jó
 6444  II,  111  |           orcácskáját meg kis kezecskéit.~S ezekbe a csókokba a kis
 6445  II,  111  |                  minden kellemetlenséget, s minden egyebet, ami még
 6446  II,  112  |             valahol, az már nagy zaj itt, s összerezzen rá mindenki.~
 6447  II,  112  |          koppantja meg a léc-páncélzatot, s ez a koppanás is olyan kísértetiesen
 6448  II,  112  |               virágnak, lombnak a színét, s az attól bágyadt lenne és
 6449  II,  112  |          turbékoló szavakat alig hallani, s a színük meg többnyire fekete.
 6450  II,  112  |                azt, amelyik ott fönn van, s nem bírva azzal, amely odalenn
 6451  II,  112  |                 Mert õ csak szalmaözvegy.~S nincs a természetben szúróbb
 6452  II,  112  |                azt tudja, hogy szeretett, s hogy szeret még most is,
 6453  II,  112  |                   tudja, hogy volt férje, s csak azt tudja, hogy nincs
 6454  II,  112  |              nincsen neve: ez az õ élete.~S ezt az életet hurcolja itt,
 6455  II,  112  |                  megszólítják az emlékek, s meghorzsolják minden nyomon
 6456  II,  112  |                  beleteszlek a koporsóba.~S az aztán egészen mindegy,
 6457  II,  112  |                 napja olyan, mint a másik s ebben az örökös egyformaságban
 6458  II,  112  |                   Igen, ott ült utoljára. S a »kis feleség« feje ott
 6459  II,  112  |                  csak igazán összekötve.«~S másnap már el voltak szakítva
 6460  II,  112  |         hálószobája. Utánam jött a kertbe s meglátott mindent. Oh, ha
 6461  II,  112  |               engedi a maga hat hónapját, s a szegény szöszke fiú olyan,
 6462  II,  112  |                 plánétából a másikba jut, s sehol sem bír átmelegedni.~
 6463  II,  112  |                 bámul a »petite maman«-ra s mindig csak az olyan dolgokat
 6464  II,  112  |              nagyobb lesz. Akkor talán...~S - ez a talán az, amibõl
 6465  II,  113  |            domándi pince tudná megmondani s Czibere Muki, a híres kortes,
 6466  II,  113  |                   szóval megválasztották, s már két esztendeje ült ott
 6467  II,  113  |                soha életében nem gondolt, s bár kora ifjúságától nem
 6468  II,  113  |              vinni a megye szûk határain, s hogy ím a kis Erzsike levetette
 6469  II,  113  |         komposszesszornénak lenni odahaza s a kis »libácskát« legfeljebb
 6470  II,  113  |            halálosan unta is magát rajta, s ezzel aztán belátta, hogy
 6471  II,  113  |           mameluknak«, »néma Lycurgusnak« s a jóisten tudná még, minek
 6472  II,  113  |               pedig bezárkózott szobájába s dúlt-fúlt, mint a medve,
 6473  II,  113  |               származás a képviselõ úrral s aki mindennap eljár a házhoz
 6474  II,  113  |               kisasszony szívén kopogtat, s jelek mutatják, nem hiába.~
 6475  II,  113  |                 valami regényesen hangzik s talán a Nagy Ivánban sem
 6476  II,  113  |             jogtudóst segédszolgabírónak, s ki tudja, meddig vihette
 6477  II,  113  |              korifeusok. - Börtönbe vetni s ki nem ereszteni onnan,
 6478  II,  113  |                   az általános határozat, s az elfogatással a fiatal
 6479  II,  113  |              Fekete arcát pír öntötte el, s fölemelkedvén helyérõl,
 6480  II,  113  |              bizottság, a botnak két vége s az önök által szándékolt
 6481  II,  113  |            beleszületik minden tudományba s egyformán érti.~Évek óta
 6482  II,  113  |           nyomorgott nyolcszáz forintból, s még mindig nem léptették
 6483  II,  113  |              Hiszen a szerelem maga lánc, s ha már valaki úgyis láncon
 6484  II,  113  |               hogy az ifjúnak mi a célja, s hogy a leány, az õ szép,
 6485  II,  113  |                legboldogítóbb, ha titkos, s mégis keresi a módokat,
 6486  II,  113  |                   meg szürkülõ hajfürteit s idegesen hol kinyitotta,
 6487  II,  113  |                tönkreteszed saját magadat s veled együtt bennünket is.~-
 6488  II,  113  |               elõbb a hosszú szárú pipát, s elszontyorodott arccal hebegé:~-
 6489  II,  113  |                bírtad-e megnyitni elõttem s lányod elõtt azokat a köröket,
 6490  II,  113  |                köröket, amelyek nevelését s atyja állását megilletik?
 6491  II,  113  |               Gábor, Gábor, térj lelkedbe s ne szaporítsd azok számát,
 6492  II,  113  |                becsületes, jó szíved van, s meg fogsz érteni. Ha pedig
 6493  II,  113  |                   Ülj ide mellém, öregem, s hallgass meg... Neked beszédet
 6494  II,  113  |                  betûkkel: Domándy Gábor, s utána: »T. Ház!« s a többi.
 6495  II,  113  |                 Gábor, s utána: »T. Ház!« s a többi. Oh, Gábor, de szép
 6496  II,  113  |             árnyék vagyok ezen a világon, s csupán az irántatok való
 6497  II,  113  |          Szentillésy-családból származom, s azoknak a címerén az a körirat: »
 6498  II,  113  |                 Föliratkozott a szólásra, s a nagy politikai lapok közölték
 6499  II,  113  |               leolvasni: »Domándy Gábor«.~S õneki föl kell állania akkor,
 6500  II,  113  |               kívülrõl.~- Vedd át, Miska, s olvasd föl hangosan.~Miska