bold = Main text
      Rész, Fejezet                                          grey = Comment text

 6501  II,  113  |                   le róla a papírpecsétet s következõleg sillabizálta:~-
 6502  II,  113  |              bolyki kaszinó.~- Tépd össze s dobd a tûzbe! - kiáltá Gábor
 6503  II,  113  |                 tûzbe! - kiáltá Gábor úr, s habár foga vacogott is a
 6504  II,  113  |            elragadtatását a beszéd fölött s rakja le hódolatát a megye
 6505  II,  113  |              egyszerre fölpattan az ajtó, s maga a nagyságos asszony
 6506  II,  113  |                nagyságos asszony rohan be s egyenesen a férje nyakába
 6507  II,  113  |                   egyszerre elhalt a dal, s arcáról a gondtalan pajzánság
 6508  II,  113  |              eddig összekuporodva feküdt, s egy miniszterhez éppen nem
 6509  II,  113  |              akarok az úr lenni a háznál. S az is leszek, becsületemre
 6510  II,  113  |                magát. Most pedig siessünk s hozzuk kissé rendbe a szalont,
 6511  II,  113  |                   kormányozzák a világot, s hogy ezerféle körülmény
 6512  II,  113  |              revolverét helyezte maga elé s megesküdött, hogy lelövi,
 6513  II,  113  |           nagyságos asszony fejet csóvált s így szólt:~- Vegye át a
 6514  II,  113  |                  a miniszterelnöktõl van, s válasz kell rá. A lakájnak
 6515  II,  113  |              Domándyné élénken ugrott föl s maga sietett ki az elõszobába
 6516  II,  113  |            tagjaim remegnek a gyönyörtõl, s lelkem már olvassa a sorokat
 6517  II,  113  |             Domándy fölbontotta a levelet s olvasá: »Kedves Gáborom!
 6518  II,  113  |                    Én rosszul érzem magam s valószínûleg ki nem mozdulhatok
 6519  II,  113  |             szobát vaskos medvelépéseivel s nem is felelt a neje kérdéseire,
 6520  II,  113  |                 Domándyné látta a hintót, s hallotta a közelgõ lépteket,
 6521  II,  113  |               elhelyezkedtek a szalonban, s egy idõben, ahogy a szobalány
 6522  II,  113  |                  az egyik szemén monokli, s az »r« betût triplán ejti
 6523  II,  113  |                  kevéssé politikus vagyok s szeretem megkerülni az esélyeket.~-
 6524  II,  113  |          diplomatának elõ kell készíteni, s erre nézve legjobbak a szövetségkötések.~-
 6525  II,  113  |                  bókra elpirult Domándyné s aggályosan tekintett a nyíló
 6526  II,  113  |           események által elõtérbe tolva, s ha csak egy csöpp hazaszeretet
 6527  II,  113  |                 nem teszed ki a kabinetet s ezáltal a hazát kimondhatatlan
 6528  II,  113  |       megsemmisülve rogyott egy karszékbe s halántékait szorította össze
 6529  II,  113  |             kopogás hallatszott az ajtón, s anélkül, hogy bevárná a
 6530  II,  113  |       Õexcellenciája föltette a monoklit, s mint ahogy valami apró rovart
 6531  II,  113  |                 úr állott ott bûnbánólag, s a szerzõ elpirulva.~Gróf
 6532  II,  113  |               hidegen fölkelt ülõhelyérõl s fitymáló hangon tagolá,
 6533  II,  113  |                  a szerzõje, mint mondám, s e fiatalember már öt év
 6534  II,  114  |                  laktam az elsõ emeleten, s szinte jól esett nézni ki
 6535  II,  114  |      Lelkiismeretfurdalást kezdtem érezni s elhatároztam, hogy a jövõ
 6536  II,  114  |               Hanyag, rossz magaviseletû, s még a többi fiúkat is elrontja.
 6537  II,  114  |                  hagytam ott a tanárokat, s magamnak tulajdonítottam,
 6538  II,  114  |            köszönték meg gondoskodásomat, s mindenben rám bízták gyermeküket,
 6539  II,  114  |               akit olyan forrón szeretnek s akirõl fájdalommal hallják,
 6540  II,  114  |              Pistát kihívattam a leckérõl s meghíttam ebédre hozzám.~
 6541  II,  114  |             Vasárnaponkint nálam ebédelsz s havonkint tíz forint zsebpénzt
 6542  II,  114  |                 hogy szüleim nem gazdagok s keserves verejtékkel szerzik
 6543  II,  114  |                   nagyon könnyelmû voltam s azonfelül az iskola söpredéke,
 6544  II,  114  |                   azt, hogy pénzem nincs, s kértem, küldjenek még negyven
 6545  II,  114  |               kétségbeesve rohantam haza, s a díványra rogyva sírtam,
 6546  II,  114  |                   díványra rogyva sírtam, s a szívem majd megszakadt
 6547  II,  114  |                levél - mondá a levélhordó s átnyújtott egy másik levelet.
 6548  II,  114  |                írását ismertem fel rajta, s annak a borítékján is ott
 6549  II,  114  |                  van indulva fájdalmában, s annyira is haragszik rád,
 6550  II,  114  |           küldjünk. Egy garast se, kiáltá s rám csapta az ajtót. De
 6551  II,  114  |             egyszer megkönyörültem rajtad s tudtán kívül eladtam a kis
 6552  II,  114  |                 csikót ezért az összegért s titokban küldöm a Miska
 6553  II,  114  |                mintha egy éles kés lenne, s kivágott onnan mindent,
 6554  II,  114  |                   fogok nekik szerezni.~- S meg is tartottad, kedves
 6555  II,  115  |      elerõtlenedtek, ledõlt egy fal mellé s megpróbálta, hátha el tudna
 6556  II,  115  |                   asszonyok valamelyikét, s hátulról ravaszsággal hirtelen
 6557  II,  115  |                  egy falat kínokat enyhít s tán az éhhalástól ment meg,
 6558  II,  115  |                   igazgatni az üst alatt, s felemelkedett, hogy utána
 6559  II,  115  |                 tán az elsõ bûnös lépése, s azt hiszi, a szándék is
 6560  II,  115  |              ijedten megiramodva fut hát, s tán meg sem állana sokáig,
 6561  II,  115  |             karvaly, csap le a tál mellé, s mind a két kezével mohón
 6562  II,  115  |                  sem. Rávicsorítja fogait s hatalmas ugatásban tiltakozik
 6563  II,  115  |                  õ van közelébb a tálhoz, s az erõsebbé a jog, az eb
 6564  II,  116  |            Mariska. Alig van még hét éves s mégis olyan kedves, okos,
 6565  II,  116  |      elgondolkozik, homloka ráncokat vet, s akkor úgy néz ki a kis bárányka,
 6566  II,  116  |              meghúzódva ül egy szögletben s közönyösen nézi a szebbnél
 6567  II,  116  |                   partján ül ki a homokba s órákig is elnézi némán,
 6568  II,  116  |                 az õ lelkének élõ mása, - s mégis neki egy örökös szemrehányás
 6569  II,  116  |          megcsípte, vagy valaki bántotta, s lihegve fut az önalkotta
 6570  II,  116  |             látván, hogy az kivihetetlen. S neki magának sem jutott
 6571  II,  116  |                 Bezzeg lett nagy ijedtség s szörnyû futkosás. Hívatták
 6572  II,  116  |                 szeretet egyszeribe hozta s elfelejtette vele a legközönségesebb
 6573  II,  116  |                 orvos megírta a receptet, s a kocsi be van fogva, mely
 6574  II,  116  |                 lopódzik oda a gyerekhez, s befogja kezével a kis szemeket.~-
 6575  II,  116  |                   hevesen a gyerek arcát, s így szólt:~- Válassz magadnak!~
 6576  II,  116  |          görcsösen.~- Ezt! ezt! - kiáltá, s mikor lefejté kezeit a szép
 6577  II,  116  |                   nyakáról, vígan tapsolt s dobolt velök a vánkoscihán.~
 6578  II,  117  |                   mondható szép embernek, s midõn protekciója folytán (
 6579  II,  117  |                 magyar parlamentbe tagnak s mind a kettõ a hatalom fényénél
 6580  II,  117  |                 ki szorgalmas és tevékeny s földi hiúságokkal vajmi
 6581  II,  117  |               festetlen, rideg asztalánál s egykedvû megadással õrölte
 6582  II,  117  |                  magát a legboldogabbnak.~S ezek a könyvek többnyire
 6583  II,  117  |                áldozatokra képes az ember s kicsinyelve hozza meg azokat.~
 6584  II,  117  |       osztályfõnök korában, ha pénze lesz s hosszabb szabadságidõt is
 6585  II,  117  |                  tájképekké változtak át, s az esti szürkület, mely
 6586  II,  117  |                    London ködévé alakult.~S mindez olyan nagyon reménytelen
 6587  II,  117  |               láng borította el ilyenkor, s olyan szép volt a harag
 6588  II,  117  |               fordult a szerencse kereke, s egy napon az osztályfõnök
 6589  II,  117  |                csipet burnótot az orrával s így folytatá:~- Õexcellenciájával,
 6590  II,  117  |                   élénk derûje öntötte el s önkénytelenül kiáltott fel:~-
 6591  II,  117  |             Teleki Mihály uram visszament s tíz zacskó arannyal térvén
 6592  II,  117  |                  viszonozta meghajlásomat s kérdõleg nézett Pali bácsira.~-
 6593  II,  117  |                 félórát vártok, itt lesz, s ha én megkérem, nem hiszem,
 6594  II,  117  |               jött, hogy nyomban elrohant s az igazságügyminiszter felsõjét
 6595  II,  117  |                 tudományát összeszedte ma s még adomákat is ezen a nyelven
 6596  II,  117  |                bízná meg e fiatal urat.~- S kegyelmességed persze hallaná,
 6597  II,  117  |            udvariassággal azonnal felkelt s szó nélkül az íróasztalhoz
 6598  II,  117  |                    ni. Még egy borítékot, s azzal készen vagyunk.~Az
 6599  II,  117  |              különös figyelemmel fogadják s mindennemû kívánatában támogassák.
 6600  II,  117  |            sorokat, még egyszer átolvasta s szórakozottságból-e vagy
 6601  II,  117  |                szavakat még alá is húzta.~S csak akkor adta át a magát
 6602  II,  117  |                   más tárgy vetõdött föl, s Neczpályval többé senki
 6603  II,  117  |                  Pali bácsival egyetemben s sietett csomagolni.~Nem
 6604  II,  117  |                   éji vonattal elutazott, s ma már csak ott vesszük
 6605  II,  117  |                    nagyon meg volt ijedve s kezdte egészen szûkre vonni
 6606  II,  117  |                  tervét, egész mulatságát s szomorúan mondogatta: »A
 6607  II,  117  |              kívül is, csomagolni kezdett s sietett otthagyni a várost
 6608  II,  117  |               bácsi tudom kivallat otthon s nagy tiszteletlenségnek
 6609  II,  117  |           megnyílt a polgármester ajtaja, s kilépett a kék blúzos egyén,
 6610  II,  117  |               blúzos egyén, ki bent volt, s ugyanekkor már szemközt
 6611  II,  117  |                  öregúr arany pápaszemmel s egyenesen benyitott a polgármesterhez.~-
 6612  II,  117  |                    mert érdekében fekszik s ez gyorsítja az ügymenetet.~-
 6613  II,  117  |               Pitt. Ajkain mézédes mosoly s homlokán örökösen három
 6614  II,  117  |            kezdtek, mint szentjánosbogár, s szíve hangosan dobogott
 6615  II,  117  |                 fényes, biztató csillaggá s újra meg újra olvasta azt,
 6616  II,  117  |                találni, mi van a dologban s aláhúzom neki a »különös
 6617  II,  117  |             szállása rögtön kipuhatolandó s díszõrség állítandó a szállodához,
 6618  II,  117  |                  Toby. Menjen családomhoz s értesítse a leányaimat,
 6619  II,  117  |              kocogás hallatszik az ajtón, s teljes díszben belép New
 6620  II,  117  |               szolgálatára, uram, - mondá s a legalázatosabb szelídség
 6621  II,  117  |                  hogy felajánljam magamat s mindazt, amit e város élvezhetõt
 6622  II,  117  |             tudhattuk-e, hogy ön itt van. S az ostoba szolga, ki engem
 6623  II,  117  |                Miklós lement a lépcsõkön, s egy bécsi udvari kocsi állt
 6624  II,  117  |             megadva magát sorsának, beült s így szólt:~- Kocsis, hajtson
 6625  II,  117  |              legszebb hölgyének tartatott s nem éppen jogtalanul.~Barna
 6626  II,  117  |                  szép metszetû szemekkel, s ami New Yorkban ritkaság
 6627  II,  117  |                  ami New Yorkban ritkaság s a nõi szépség tökélyének
 6628  II,  117  |           délcegnek, de termete ruganyos, s annyi báj ömlött el minden
 6629  II,  117  |            egyetlen tekinteteért epedtek.~S amint végigment a termen,
 6630  II,  117  |                 abbahagyta a gondolkozást s nekiesett egészen az örömöknek.
 6631  II,  117  |                  Táncolt is inaszakadtig, s a szép Edith, kivel a legtöbbet
 6632  II,  117  |               egymásnak a közös szerelmet s megesküdtek, hogy holtig
 6633  II,  117  |                beszéljen így, mert megöl.~S Miklós arca kipirult a szerelem
 6634  II,  117  |           engedjenek távoznom.~Eltávozott s bemálházván, még az éjjel
 6635  II,  118  |                régi szegénységben vagyok, s hogy mégis ilyen hercegi
 6636  II,  118  |     betegségképpen örököltem az apáimtól, s azok teljesen egybevágnak
 6637  II,  118  |               ember volt, jó modorral bír s õseit II. Endre koráig viszi
 6638  II,  118  |                  Garibaldi minden harcát, s csodálatos dolgokat tud
 6639  II,  118  |                   De õ türelmes, csendes, s néha vannak igazi úri napjai
 6640  II,  118  |                   azonosítja az enyimmel, s ha pénzen nincs, az õ aggodalmas
 6641  II,  118  |              Tömérdek idegen nyelvet tud, s minthogy megtörtént rajtam
 6642  II,  118  |               együtt a harmadik emeletre, s minthogy más lapom nem jár,
 6643  II,  118  |                  úri családból származott s megtartotta úri természetét
 6644  II,  118  |                   múltad, de nincs jövõd!~S szebbnek találod a semmittevést
 6645  II,  118  |     gyönyörködtetnek, - csalod önmagadat, s ez boldoggá tesz.~Ha a XVI.
 6646  II,  118  |                   meg vagy velem elégedve s éppen olyan kevélyen lépegetsz
 6647  II,  119  |                   ezüstszínû folyamokban, s így szólt felséges atyjának
 6648  II,  119  |             király jámbor és szelíd vala, s mindeneket megengede fiának,
 6649  II,  119  |                  nap tündököl - homlokán, s két bágyadt csillag a mellén.
 6650  II,  119  |                   királyfi megígérte ezt, s mihelyt király atyjától
 6651  II,  119  |                    álruhát öltött magára, s elhagyva a rezidenciát,
 6652  II,  119  |               kinek igazi hamis kék szeme s hosszú, sarkig érõ s tán
 6653  II,  119  |                szeme s hosszú, sarkig érõ s tán szinte hamis aranyszínû
 6654  II,  119  |              legyen a fû, mit megtaposok, s édesapád képe legyen rajta
 6655  II,  119  |                  gazdagon megvendégelték, s általában nagy ünnepélyek
 6656  II,  119  |                  valának Csipkeországban, s üdvriadal hangzott - hegyen-völgyön.~
 6657  II,  119  |                  anyjával közlé a tervet, s az anyakirályné beleegyezett
 6658  II,  119  |                  karját nyújtá a királyfi s úgy vitte az induló-hely
 6659  II,  119  |                 princ odanézett, elsápadt s reszketve ereszté el a szeretõje
 6660  II,  119  |                    Menyasszonyom - hebegé s lángvörös arccal tett feléje
 6661  II,  119  |              királyi hölgyek megfordultak s nem várták be. Hirtelen
 6662  II,  119  |                   most a Csipkeországban, s elkezdték rebesgetni, hogy
 6663  II,  120  |                  midőn Széchenyi meghalt, s az ő porából is erőt szítt
 6664  II,  120  |                  nyelvellenes társaságot, s így szólt:~- Olvastuk kérvényeteket,
 6665  II,  120  |                  terv keresztülvitelével, s ez sorba járta az ország
 6666  II,  120  |             gyülekeztek fel valamennyien, s az igazgató sorba járván
 6667  II,  120  |          szerencséltetni fogja a tanodát, s mivel bizonyosan tudni nem
 6668  II,  120  |             megrezzentett. A tanár úr fel s alá járt a tágas teremben
 6669  II,  120  |            elfoglalva. Az óra lomhán járt s egyhangúlag ketyegett a
 6670  II,  120  |                   suttogva beszélgettünk, s bizonyos szorongással vártuk
 6671  II,  120  |              otthon azalatt elhûl a leves s elromlanak az ételek.~Elõre
 6672  II,  120  |              gimnázium. Kiállt az utcára, s ernyõt csinálva kezeibõl
 6673  II,  120  |                 nélkül megnyílik az ajtó, s egy hórihorgas ember lép
 6674  II,  120  |               akin tábornoki ruha lötyög, s kinek vékony lábszárai hasonlítanak
 6675  II,  120  |         hozzászokott, egyszerre megszûnt, s halotti csendesség váltotta
 6676  II,  120  |             meghallván, megvigasztalódott s csendesen és nyugodtan nyitotta
 6677  II,  120  |               tanár úr viselt még tavaly, s mely fiatal korában igen
 6678  II,  120  |                Nagy Pista odahajolt hozzá s halkan mondá:~- Mondjad,
 6679  II,  120  |                 megtagadta a szolgálatot, s lábait, amint ott állt a
 6680  II,  120  |               lett, mire ezeket elgondolá s bizonyos önérzetes nyugalommal
 6681  II,  120  |             hangos kacajban ki ne törjön, s vége lesz az egész komédiának.~
 6682  II,  120  |                   úr szeme most odatévedt s dühös villámokat szórt,
 6683  II,  120  |                  felemelkedett ülõ helyén s határozott hangon mondá:~-
 6684  II,  120  |            nyelvet, mert - világnyelv az, s ez a nyelv a kulcs, mellyel
 6685  II,  120  |       megsimította jobbkezével a homlokát s bátor, merész hangon felelé:~-
 6686  II,  120  |                 merész hangon felelé:~- A s z a b a d s á g o t !~Ez
 6687  II,  120  |                   felelé:~- A s z a b a d s á g o t !~Ez az egy szó
 6688  II,  120  |                  megrezegtette a levegõt, s olyan felhõt gyûjtött a
 6689  II,  120  |              Labanc! - sziszegték a fiúk, s a »labanc« szó szájról szájra
 6690  II,  120  |               nehogy nevetségessé legyen, s íme megint egy helyzet,
 6691  II,  120  |                 Az öreg Dankó vállat vont s azután jó humorral mondá
 6692  II,  120  |                   fõispánt szólította meg s kalapját megbillentve, sietve
 6693  II,  120  |            bizonyára még mai napig is él, s dicsekszik vele - mivel
 6694  II,  120  |          forinttal évenkint emeltetni fog s hogy azon felül érdemeinek
 6695  II,  120  |          egyenkint kezet szorítanak vele, s neve, mely a tanár urak
 6696  II,  120  |                   újra lement a lépcsõkön s könnyei felszáradtak, szíve
 6697  II,  120  |                markába nevetett titokban, s büszkén gondolta: egészen
 6698  II,  120  |                  tanár urak valamennyien, s bizonyos ünnepélyes hangulat
 6699  II,  120  |                 vett föl a zöld asztalról s így szólott:~- Kedves fiam,
 6700  II,  120  |             kormányzó úr magas tetszését, s íme jutalmul két aranyat
 6701  II,  120  |                 Ezennel átadjuk azt neked s magunk részérõl is megdicsérünk
 6702  II,  120  |                 düh rajzolódott le arcán, s mérgesen suhogtatta a kezében
 6703  II,  120  |                     de még tartotta magát s vad erõvel harapott ajkaiba,
 6704  II,  120  |                   Dankó arca is kiderült, s vidáman, boldogan ment a
 6705  II,  120  |                  is, a Lengyel Gyurié is, s többek között e kis beszélyke
 6706  II,  120  |                 Mint gyerekek váltunk el, s mint meglett férfiak találkoztunk
 6707  II,  120  |           kormányzati rendszer megbukott, s vele a nagyhatalmú úr is.
 6708  II,  120  |               olyan csúfosan bántak vele, s a Bécsben lakó kormányzóhoz
 6709  II,  120  |                  Cipõje el volt szaggatva s meztelen lábujjai néztek
 6710  II,  120  |              meztelen lábujjai néztek ki, s kellemetlen pálinkabûz terjengett
 6711  II,  120  |                  Nem ösmerem önt - szólék s tovább akartam haladni.~
 6712  II,  121  |                nincsenek is várkastélyai, s ha nincs is tipikus dzsentrije,
 6713  II,  121  |                   szentül, hogy nem fizet s meg is tartotta volna, ha
 6714  II,  121  |              jöjjön Kossuth. Mindig hitt, s mai napig is hisz a Kossuth
 6715  II,  121  |                azon a napon fogja levágni s olyan dáridót csap, hogy
 6716  II,  121  |                 egzekútorok nem engedtek, s teljesen csúffá tették Kérdõ
 6717  II,  121  |                   szentnek sem Kossuthot, s jobb létre szenderedett).
 6718  II,  121  |                szó, hogy Kossuth szegény, s mindjárt másnap egy picike
 6719  II,  121  |         bõrzacskót varratott az anyjukkal s abba a zacskóba 5 darab
 6720  II,  121  |                  át Kérdõ Márton uramnak, s jelentse ki neki, hogy még
 6721  II,  121  |                álló egyén volt az illetõ, s a város java úgy kívánta,
 6722  II,  121  |           elhatározta megpirongatni ezért s a választási napon a szokott
 6723  II,  121  |                     Elvörösödött az öreg, s mikor Németh Albert eltávozott,
 6724  II,  121  |                 album, kocsira ülnek vele s elviszik Bécsbe - a koronaörökösnek.~
 6725  II,  122  |             Rejtelmes édes«-t lapozgatva, s koronkint kitekintve a nyitva
 6726  II,  122  |       ismerõseimmel itthonról beszélgetni s végighallgatni azoknak a
 6727  II,  122  |             Népszínházzal fekszik szemben s kedvenc szállóhelye a színészeknek.
 6728  II,  122  |            szegedi társulatból is sokan), s olyan nyihogást, vihogást
 6729  II,  122  |                  társulatnál volt szende, s hogy férje az idén halt
 6730  II,  122  |                   férje az idén halt meg, s hogy a nyárra Aradihoz szerzõdött,
 6731  II,  122  |            Feljött a házban lakó borbély, s mialatt megmagyaráztam neki,
 6732  II,  122  |              volna az említett kincseket, s addig-addig szekirozta a
 6733  II,  122  |              könnyû perkál ruhácskájában, s ott ácsorgott a kapu elõtt,
 6734  II,  122  |           fölmelegíteni. Ágyba fektette - s reggelre a kis Elza megkapta
 6735  II,  122  |                   megkapta a torokgyíkot, s nagyszombaton kivitték a
 6736  II,  122  |                  apró sírt mire föltámad. S még talán ez az egy hiányzott...~
 6737  II,  122  |            vasárnapján kiment a temetõbe, s kivitte Elzájának a piros
 6738  II,  122  |                  bogarak mászkálgattak ki s be a rögök között: azok
 6739  II,  122  |               ország bármely részébõl is, s húsvét elsõ napján kiviszi
 6740  II,  123  |                   víz, a mécsest eloltja, s koromsötétség lesz a szobában.~
 6741  II,  123  |                    Még jobban összebújnak s a derékaljat önkénytelenül
 6742  II,  123  |                 mint meredezõ kísértetek, s e kísértetekbõl minden percben
 6743  II,  123  |                csónakban katonák eveznek, s tele van felszedett menekülõkkel,
 6744  II,  123  |                 vadul vagdalta a vén fát, s az jobbra-balra hajladozott,
 6745  II,  123  |               gallyak recsegtek, ropogtak s verték a hátát és lábait,
 6746  II,  123  |                most oldalt fordult kissé, s fogainak a vacogását lehetett
 6747  II,  123  |              egyik katona fölkúszott érte s ölben hozta le. Most látták
 6748  II,  123  |               János vagyok, kedves uraim, s a szegény megboldogult leányom
 6749  II,  123  |                    A katonák összenéztek, s az egyik így szólt:~- Menjünk
 6750  II,  123  |            látszani.~Egy-két evezõcsapás, s ott voltak a nagy ház túlsó
 6751  II,  123  |                  sehol.~- Ledõlt - rebegé s összeroskadt.~- Elájult
 6752  II,  123  |             lehajolt, kezét szívére tette s ezt jegyzé meg:~- Lassan
 6753  II,  123  |        játszogatva kapkodta fel a szellõ, s aztán behajigálta a vízbe.~-
 6754  II,  123  |           emelkedett ki a vánkosok közül, s kevés vártatva egy másik
 6755  II,  123  |                  az isten kedvencei azok, s kedvökre kell tenni mindent.~
 6756  II,  123  |                   török világ maradványa, s mondanunk sem kell, hogy
 6757  II,  123  |          földanyag megbarnította a vizet, s a piszkos erek összeszûrõdtek
 6758  II,  123  |               Elaludtak otthon az ágyban, s felébredtek az ágyban, csakhogy
 6759  II,  123  |               népes utcán menne az ember, s a nép csupa koldusokból
 6760  II,  123  |                osztott ki a menekülõknek, s a jószívû falusiak versenyeztek
 6761  II,  123  |                   mindennel ellátták õket s kipihenhették magukat.~Reggel,
 6762  II,  123  |              tehát pontosan a községházán s nagy figyelemmel hallgatta
 6763  II,  123  |                 két évre egy fiúgyermeket s az alatt az idõ alatt nevelteti.
 6764  II,  123  |                éves leánykát fogadnak el, s miután gyermektelenek, szülõi
 6765  II,  123  |                 tételnél a szolgabíróhoz, s felkiáltott:~- Itt van kérem
 6766  II,  123  |              lelkem, ha jó helyen vannak, s nyugodtan láthatok hozzá
 6767  II,  123  |         fölépíteni remélem õsi hajlékomat s visszahozni õket. Ámbár -
 6768  II,  123  |            megcsipkedte a picinyke arcát, s így szólt hozzájuk:~- Nos,
 6769  II,  123  |                 sem. Verjenek elõbb vasba s úgy vigyék el.~A szolgabíró
 6770  II,  123  |                 diadalát a nyomor fölött, s éppen nem vereti vasba Kampós
 6771  II,  123  |                    szoborrá agyonátkozva, s midõn egy tündérke végre
 6772  II,  123  |             felugornak, megrázzák magokat s így szólnak: »Jaj, be soká
 6773  II,  123  |                  Krisztus születése után, s bizony még talán azon se
 6774  II,  123  |                 ikán hagyta el a kórházat s vette kezébe a vándorbotot
 6775  II,  123  |                   fuvaros volt õkigyelme, s még Lengyelországba is vállalkozott
 6776  II,  123  |                ügetett a szabadkai hídon, s a csinos városkában mint
 6777  II,  123  |                   hatvan mérföldnyi utat, s most, mikor már csak egypár
 6778  II,  123  |               erõt vesz rajta a gyöngeség s majdnem összeroskad. Mégsem
 6779  II,  123  |         harminckét évi rabságot kiállott, s hét napig lovagolt egyfolytában
 6780  II,  123  |                 az ajka sokszor megakadt, s akkor zavartan tekintett
 6781  II,  123  |            kivennéd õt az áldott kezekbõl s betaszítanád a nagyvilág
 6782  II,  123  |          nagyvilág örvényébe.«~Megfordult s még egyszer az ablakhoz
 6783  II,  123  |                   akkor végezte imádságát s szép csengõ hangja kihallatszott,
 6784  II,  123  |                  árvát magukhoz fogadtak, s azt úgy szeretik, mintha
 6785  II,  123  |                azon az úton, amerre jött, s meg sem állott Osgyánig,
 6786  II,  123  |                   az öreg, kérdezõsködött s oda utasították. Óriási
 6787  II,  123  |               nagy úr, ritkán van otthon, s nem minden ember juthat
 6788  II,  123  |                   Kampós nagyot sóhajtott s jámbor megadással hajtotta
 6789  II,  123  |                volt, a másik pedig szõke, s olyan kedves, olyan ösmerõs
 6790  II,  123  |             kedélyesen fecsegett odabenn, s észre sem vették e rövid
 6791  II,  123  |                   inas felugrott a bakra, s a kocsi elrobogott, ott
 6792  II,  123  |                   ami e szavakban feküdt, s eddigi modorát, mely inkább
 6793  II,  123  |                   inkább meglepetés volt, s Ella gúnyos pillantásaitól
 6794  II,  123  |              görcsösen magához szorította s könnyekre fakadt.~Ella gúnyosan,
 6795  II,  123  |              háziak elõtt kompromittálta, s azután hahotára fakadva
 6796  II,  123  |             hálával tartozom nagyságodnak s éppen azért nem fér a lelkemre,
 6797  II,  123  |              asszony összevissza csókolta s mindenféle aranyékszereket
 6798  II,  123  |                  váltott nekik a vasútra, s még az utolsó percben is
 6799  II,  123  |               azután ott ültek a vasúton, s a robogó vonat közelebb-közelebb
 6800  II,  123  |           egyenesen a város felé tartott, s mint aki sírok mellett halad
 6801  II,  123  |                  Ott aztán felpillantott, s szemeit félénken elindítá
 6802  II,  123  |             örömrepesve tapsolt kezeivel, s mikor az öregre ránézett,
 6803  II,  124  |               polgár is csak képzelte ezt s meghalt, mielõtt kiábrándulhatott
 6804  II,  124  |        vállalkozott mentési munkálatokra, s minthogy õ volt a legtekintélyesebb
 6805  II,  124  |                 nem is igen kímélte õket, s sokat mérgelõdött rajta,
 6806  II,  124  |           hadnagyot, ki 50 legénnyel jött s kit az alsóvárosi részekbe
 6807  II,  124  |                 hatalmas táblabírói alak, s az oroszlán dörgõ szavától
 6808  II,  124  |           megtagadják az engedelmességet, s akkor aztán nem mi keserüljük
 6809  II,  124  |            roppant zokon vette a sérelmet s a szerencsétlen várostól
 6810  II,  124  |                   hivatalszobája ajtaját, s ki nem jött abból többé
 6811  II,  124  |                 kerekébõl kiesett a sróf, s nem forgott többé.~Szótlanul
 6812  II,  124  |                 hajó födélzetére lépve -, s O. tábornok urat keresem.~-
 6813  II,  124  |                katonát meg lehet sérteni, s aztán megkövetni. Az megjárhatja
 6814  II,  124  |        argumentumuk - dönnyögé a tábornok s aztán hozzátette: - Nekünk
 6815  II,  124  |               melyben jelentjük a sértést s azt, hogy további rendelkezésig
 6816  II,  124  |           tábornok homlokát összeráncolva s gúnyosan felbiggyesztve
 6817  II,  124  |                erre vágyott H. legjobban, s örömmel nézte s jóízûn nevetett
 6818  II,  124  |                legjobban, s örömmel nézte s jóízûn nevetett markába
 6819  II,  124  |               katonai csapatok Kállaynál, s katonásan tisztelegve elõtte,
 6820  II,  124  |           feszítette ki a mellét ilyenkor s kevélyesen magyarázta a
 6821  II,  125  |                   Néha letettem a könyvet s álmodozva tekinték ki az
 6822  II,  125  |                  hatás lenyûgözve tartott s vonzott, visszahítt az életet
 6823  II,  125  |                   A nap átkozottul sütött s kopasz fejemet csiklándozta,
 6824  II,  125  |              amint a nap fényét rávetette s a süvöltõ szél fölkavarta,
 6825  II,  125  |             szakállal alkalmasint spanyol s Calderon dicsõségérõl gondolkozik.
 6826  II,  125  |                 mutatják a gesztikulációk s izzadó üstöke.~Sok országban
 6827  II,  125  |                tettem le a könyvet ölembe s szétnéztem, mintha vártam
 6828  II,  125  |                Franciskótól.~De nem jött, s addig-addig bámészkodtam
 6829  II,  125  |          szempilláim fáradtan lecsukódtak s fejemet könyökömre hajtva,
 6830  II,  125  |                  vonat dübörgõ zakatolása s a vagonbeli társalgás lassú
 6831  II,  125  |                    A vonat rendesen állt, s utazótársaim megkevesbedtek.
 6832  II,  125  |                 kettõ-három kiszállott, - s hihetõleg aranyásó pajtásaik
 6833  II,  125  |              aludtam. Két utas mellém ült s beszélgettek, úgy hogy szavaikat
 6834  II,  125  |                  annak meg bányái vannak, s azokban a bányákban hétszáz
 6835  II,  125  |           népszerû vagyok. A dolog biztos s én meg vagyok gyõzõdve,
 6836  II,  125  |            fidibusznak szórakozottságból, s mikor már égett, vette észre
 6837  II,  125  |               kapnád hirtelen a hónod alá s beváltanád az aranymûvesnél.
 6838  II,  125  |                  öcsém, a kormány ö t v ö s, te pedig okos ember vagy...~-
 6839  II,  125  |                 Hangzott a csengettyû is, s a vonat szép csendesen megállapodott.~
 6840  II,  126  |             emberek suttogva bújtak össze s rémült arccal beszélték
 6841  II,  126  |                  egész nap be volt zárva, s a magas kõfalon a legkíváncsibb
 6842  II,  126  |                 táncoltak az almáriumban, s a szenteltvíztartóból egy
 6843  II,  126  |         megszólaltak. Én hallottam a zajt s fölnyitottam a szemeimet.
 6844  II,  126  |              mintha malomkõ nyomta volna, s a kezeim guzsba kötve se
 6845  II,  126  |             sógorasszonyt, ángyomasszonyt s a jó ég tudja, még miféle
 6846  II,  126  |                 ember tudta már a dolgot, s még Rõt Miska, a három mázsás
 6847  II,  126  |          fejenkint két garast osztott ki. S ez a körülmény határozottan
 6848  II,  126  |              esperes úr a díványon hevert s nagyon megörült, hogy a
 6849  II,  126  |             kéklángú jegyek jelennek meg, s a föld mintha bugyborékolna
 6850  II,  126  |              fölött, mintha ködbül volna, s hatalmas, mint a pokol fajzata.
 6851  II,  126  |                 nem ártana a házunkat b e s z e n t e l n i.~Ünnep után
 6852  II,  126  |                   Kupka vitte a füstölõt, s két iskolás fiú a nagy könyveket,
 6853  II,  126  |                  ült a bõrös karosszékben s morzsolta az olvasót. Redõs
 6854  II,  126  |                 áhítat nyugalma fénylett, s ajkai csöndesen reszkettek.~-
 6855  II,  126  |                engem! - suttogta jámboran s szemeit a papra emelte.~
 6856  II,  126  |                képe elõtt mécset gyújtott s buzgón hangoztatta a zsolozsmát.
 6857  II,  126  |                  a pénzt, mint a polyvát, s minden éjjel kapatosan került
 6858  II,  127  |                 költséges ágyba fektetve, s tükrében nem nézte magát
 6859  II,  127  |                   Úri utcákat leszámítva, s még talán a Kerepesi utat
 6860  II,  127  |            Prosperis et asperis« (örömben s búban), az ablakok közt
 6861  II,  127  |           narancsok, fügék, cukorsüvegek, s szalonna voltak festve,
 6862  II,  127  |               térképünk, sem földrajzunk, s hova a doktorok szoktak
 6863  II,  127  |              házasságnak szoktunk nevezni s mely néha küzdelmesebb,
 6864  II,  127  |                  ritkán közölte másokkal, s ha igen, akkor is nagyon
 6865  II,  127  |            naponkint ott csacsog félóráig s tíz krajcár árú meleget
 6866  II,  127  |        gyakorlatias irányt én is szeretem s ez okból mellõzve beszélgetésünk
 6867  II,  127  |          bútorozott és jutányos szobából, s meg kell jegyeznem az illetõ
 6868  II,  127  |        pillanatban jött be a nagy üveggel s hallván a társalgás utóbbi
 6869  II,  127  |              hibátlanul beszélt, akár én, s elfelejtette ama féltucat
 6870  II,  127  |                    kiabál, de nem értjük, s érthetetlen szavait oly
 6871  II,  127  |               hiszem, a harag forr benne, s hogyha fogva nem tartaná
 6872  II,  127  |             megértsük, mit kíván a beteg, s elmondhassuk neki, mihez
 6873  II,  127  |           cselédintézetében megfordultam, s sehol egy egyén, ki a lengyel
 6874  II,  127  |                hallott dalolni e nyelven. S íme, fájdalom, õ is eltávozott.~-
 6875  II,  127  |                   kedélyvilágába belásson s indokaikat megértse. Vitázzunk
 6876  II,  127  |                arról, ha ön nem érti ezt, s én nem vagyok képes oly
 6877  II,  127  |               jöjjön utána Magyarországba s illetõleg Pestre, kitûzi
 6878  II,  127  |                hogy kedvesének elmaradása s lakásváltoztatása tõle nem
 6879  II,  127  |                  nem hozott, Anna örömeit s reményeit mindig átadta
 6880  II,  127  |                 el a kedves leány lelkét, s ilyenkor én voltam vigasztalója.
 6881  II,  127  |             vagyok. Sírva borult keblemre s kért, ne haragudjam, amiért
 6882  II,  127  |            együgyûséggel nyújtotta karját s belépett.~Gábor úgy érezte,
 6883  II,  127  |                    Majd behunyta szemeit, s fejét, melyet fekete göndör
 6884  II,  127  |                 megfigyeltem e körülményt s borzasztó gyanúm támadt;
 6885  II,  127  |             elrettenve kapta vissza kezét s ki akart futni a terembõl.~
 6886  II,  127  |                   visszasompolyog ágyához s hosszan elnézi a férfias
 6887  II,  127  |                 nem törhette ketté semmi, s az is egy éles kard, jobb
 6888  II,  127  |             dobban egyet-egyet az a szív, s ha dobban is, minden dobbanása
 6889  II,  127  |                  ifjú született, harcolt, s melyet a fehér cár rabbilincsre
 6890  II,  127  |           rabbilincsre fûzött, onnan jött s most benézett ide, üdvözletet
 6891  II,  127  |         fölburjánzott, libaszínû hajadnak s aztán beállhatsz férfinak,
 6892  II,  127  |             voltam a szerencsétlenségnek, s ha a ténsasszonynak csak
 6893  II,  127  |         minduntalan paprikát öntenek rám, s a jó kenyér paprikás kenyérré
 6894  II,  127  |                 csínyjének sikere fölött, s minthogy Kozenszky éppen
 6895  II,  127  |                    miként ismerkedett meg s kötött barátságot az ifjúval,
 6896  II,  127  |                folytán nyomban odasietett s Miska segélyével kocsiba
 6897  II,  127  |               kocsiba emelte ágynemû közé s idehozta.~- Hihettem-e,
 6898  II,  127  |               néhány hét múlva hazatérhet s javait visszakaphatja.~Mari
 6899  II,  127  |                 önmagát vádolta mindenért s szinte megszokta már, hogy
 6900  II,  127  |                 az õ házában«, mint neki, s hogy ugyanannak és Bodnernek
 6901  II,  127  |           kitûzött száz forintért, egy nõ s egy férfi.~- Ah!~- Meg kell
 6902  II,  127  |             hagyta el a »kisasszony« szót s talán szinte elõször életében
 6903  II,  127  |              mondott Gábor úr, hallgatott s hosszan elmerülve nézte
 6904  II,  127  |                  kánya csap le a magasból s száll egyre lejjebb, de
 6905  II,  127  |                 fehér galamb lett belõle, s a fehér galamb arca szakasztott
 6906  II,  127  |                Annáé volt. Mari fölébredt s megrezzent: többé nem tudott
 6907  II,  127  |                 többé nem tudott elaludni s nem tudott szabadulni e
 6908  II,  127  |      csoda-lámpája esett volna ki kezébõl s tört volna szét ezer diribdarabra...~
 6909  II,  127  |                  Arany kulacs« vendéglõbe s ott a kijelölt szobában
 6910  II,  127  |             izgatottan.~Az ajtó megnyílt, s belépett madame Bodner.~
 6911  II,  127  |                  mindig kételkedett kissé s várta a száz forintos urat.
 6912  II,  127  |                  is ezt gondolta magában, s magára hagyván az akként
 6913  II,  127  |            betegnek kicsinyek az igényei, s legalább ha unni fogja magát,
 6914  II,  127  |                port sem szabad eltörülni, s Kozenszkyt már másnap oda
 6915  II,  127  |           visszakapta elkobzott birtokait s engedélyt nyert a hazatérésre,
 6916  II,  127  |                    Anna nagy szerelmérõl, s ki különben is ritkította
 6917  II,  127  |             Bodner-család lakosztályától, s Panni elfoglaltatása esetén,
 6918  II,  127  |                   midõn az ágyat elhagyta s egy-két óráig sétálhatott
 6919  II,  127  |                 szobájában vagy a boltban s bosszankodott, ha ilyenkor
 6920  II,  127  |                   a készülõdésnél maradt, s az »utolsó napokat«, mint
 6921  II,  127  |                 fogni, kevesebbet beszélt s szavait rendesen Gáborhoz
 6922  II,  127  |               gondolkozott e változásról, s azt találta, õ nagyon szerencsétlen
 6923  II,  127  |                  Anna holmiját a kocsira, s mint rémlett, még hosszabb
 6924  II,  127  |            bensõbb ismeretségben állanak, s késznek ajánlkozott õt ide
 6925  II,  127  |                 az a fickó már itt is van s kész önt odavezetni, ahol
 6926  II,  127  |                 forrón óhajtanak valamit, s mikor már megvan, kifogyhatatlanok
 6927  II,  127  |                éppen a kapuban ácsorgott, s mikor Kozenszky elõadta,
 6928  II,  127  |                nem fojthatott egy mosolyt s ott lent a kocsiban azon
 6929  II,  127  |               ifjú mellén szétvált az ing s látni engedé a fekete ereklyét,
 6930  II,  127  |                   nagyon sokáig! - kiálta s hirtelen eltûnt a boltban.
 6931  II,  127  |              elõször, mert nem bocsátlak, s másodszor, mert... mert
 6932  II,  127  |               Annát nem lehet föltalálni, s elvégre is nem tehetek róla,
 6933  II,  127  |                addig õ az Anna võlegénye, s én nem tolakodom ily ereklyén
 6934  II,  127  |                Igaza van - mondá Kaziray, s szó nélkül távozott.~Bodnerék
 6935  II,  127  |               kormos, vízzel töltött üst, s a konyhában sürgölõdõ asszonyság
 6936  II,  127  |                   némán süté le a magáét, s amikor újra fölemelte, csodálva
 6937  II,  127  |                  Az nem szabódott nagyon, s ha oly villámsebesen elfordult
 6938  II,  127  |                 Késõbb azonban elõkerült, s olyan egykedvûen szürcsölte
 6939  II,  127  |               örökké.~Kozenszky elértette s így szólt magyarul:~- Igen,
 6940  II,  127  |                bánatos arcú hölgy fog föl s alá járni az utcákon és
 6941  II,  128  |                   esztendõs »zsebrák« már s még mindig semmi »sine cura«.
 6942  II,  128  |                   szidják, az ipja szidja s esküdözik, hogy bepecsételi
 6943  II,  128  |                  bepecsételi a pinceajtót s ki se nyitja szeptemberig,
 6944  II,  128  |              Tudjátok, hogy betegeskedett s kénytelen volt abbahagyni
 6945  II,  128  |                 tigrisek nyugtalankodtak, s ha nem akarta még a remény
 6946  II,  128  |              lenni! Még egy országgyûlés, s akkor tán megkapod, amit
 6947  II,  128  |                  amiért megharagudtak rád s visszavonták. Nem szöktél
 6948  II,  128  |                 Tisza Kálmánra a klubban, s mindeniknek benne voltak
 6949  II,  129  |                   a halál is megöregedett s a háztartást és a kertészkedés
 6950  II,  129  |             részét rábízta a kislányaira, s azok közül a legkisebbik,
 6951  II,  129  |                 jönnek ezek az ajándékok, s biztatta Erzsikét, hogy
 6952  II,  129  |                  gyermek szórakozott volt s azt kérdezte az apjától
 6953  II,  129  |                   mennyei derû ömlött el, s édes, behízelgõ hangon mondá:~-
 6954  II,  129  |                   ragaszkodott kéréséhez, s annyit ostromolta, hogy
 6955  II,  129  |                   bemenni a másik szobába s végigjátszani egy gyermekkel
 6956  II,  129  |               Édesanyád meg volt elégedve s arra kérte az Istenkét,
 6957  II,  129  |              inkább õ maga vigyázzon rád, s mikor alszol, éjjel eljöhessen
 6958  II,  129  |               sugárzott, szemeit behunyta s szép szõke fejecskéjét bágyadtan
 6959  II,  129  |                  takaró dunyhát, fölkelt, s mellén összefogva ingecskéjét,
 6960  II,  129  |        nesztelenül lépegetett az ablakhoz s lassan, óvatosan kinyitotta
 6961  II,  129  |                  csak nem jött, nem jött, s õ mindig rosszabbul lett,
 6962  II,  129  |                beszélni, csak nyöszörgött s hörgött a melle, a nyaka
 6963  II,  129  |                évben eljön azóta Gózonba, s amennyi a kis sírokból bedõl,
 6964  II,  130  |              elégedett mosollyal keféltem s be kellett vallanom, hogy
 6965  II,  130  |                gomolyodott össze elõttem, s én nem voltam képes megkülönböztetni,
 6966  II,  130  |               közvélemény, belémszeretett s eljegyzett magának?~Én legalább
 6967  II,  130  |        becsülettudással bekopogtak hozzám s megkérték a kezemet a csentei
 6968  II,  130  |                 száz összegöngyölt zászló s tízszer annyi kortestoll
 6969  II,  130  |             kerület úri osztálya küzdött, s akirõl azt állították, hogy
 6970  II,  130  |                 le a nagy nap elõestéjén, s ennek a sóhajtásnak édes
 6971  II,  130  |               szórják felém... szédültem, s lázban égõ ajkam érthetetlen
 6972  II,  130  |               megyei rendõr fogott körül, s az egyik elém állva, kezével
 6973  II,  130  |                  képû porkoláb jött elém, s annak intésére a rendõrök
 6974  II,  130  |                 egy ajtócska pattant föl, s ott állt a küszöbön... az
 6975  II,  130  |             reggel megnyílt a börtönajtó, s azon a sima képû kir. ügyész
 6976  II,  130  |     méltóságteljes nyugalommal tolt félre s azt kérdezte az ügyésztõl:~-
 6977  II,  131  |                    tejtõl duzzadó testét, s halavány selyemhaja ingerlõn,
 6978  II,  131  |                  igénytelenül jelenik meg s mégis nagy hatást gyakorol.~
 6979  II,  131  |               Elõkészítik a megjelenését, s ez bizonyos színpadi taktika.
 6980  II,  131  |                   az ember egész valóját, s ezen tervszerûen elõidézett
 6981  II,  131  |            epedhet utánok, de el nem éri, s durva tenyere be nem piszkolja
 6982  II,  131  |                asztala alatt a ponyvákon, s vásott parasztgyerekek hajigálóznak
 6983  II,  131  |                   török fejet leüttetett. S mikor meghalt, mint nagy
 6984  II,  131  |                    Nem sokára odaérkezett s egy másik, szomszéd asztalhoz
 6985  II,  131  |                   Kálmán megette levesét, s azután »vegyes fölszelt«-
 6986  II,  131  |          aggodalmas arccal tekintett oda, s sötét fellegek tornyosultak
 6987  II,  131  |                   Egyre izgatottabb lett, s dühösen csengetett a kellnernek,
 6988  II,  131  |            fizetek! - kiáltá a kellnernek s kisietett, hogy e rettenetes
 6989  II,  132  |           keresztül jobbra-balra ugráltak s jóformán a levegőben hamvadtak
 6990  II,  132  |                      kiáltott fel Katica, s arca kigyúlt, szemei ragyogtak
 6991  II,  132  |                 bácsinak szót nem fogadsz s több efféle; de csak nem
 6992  II,  132  |              megboldogult testvérhúgomat, s mondá, hogy nem tartozol
 6993  II,  132  |                   Édesanyád erre megörült s könyörögve tette össze kezeit
 6994  II,  132  |              odalentrõl nem fognak látni, s melyen által te mindent
 6995  II,  132  |                ruhában, szellemléptekkel, s megigazítja fejed alatt
 6996  II,  132  |         megigazítja fejed alatt a vánkost s csókot lehet arcodra.~Katica
 6997  II,  132  |                   cseléd szobájába vitte, s mikor az is elaludott és
 6998  II,  132  |           kinyitotta. Aztán visszafeküdt, s boldogan csukódtak le pillái,
 6999  II,  132  |         bizonyosan találkozott a mamával. S most már együtt vannak örökre.~
 7000  II,  133  |                  szél átsuhant az udvaron s megcsapkodta a fel s alá