bold = Main text
      Rész, Fejezet                                          grey = Comment text

 7001  II,  133  |              udvaron s megcsapkodta a fel s alá ácsorgó hajdúk és darabontok
 7002  II,  133  |                 egyszeribe megelevenedjék s parancs szerint egy-két
 7003  II,  133  |                   szítta a tajtékpipáját, s némán bámult fel s alá járkálva
 7004  II,  133  |         tajtékpipáját, s némán bámult fel s alá járkálva a hóra, mely
 7005  II,  133  |              bezerédi Kampós Mihály uram, s négy rét görbülve állott
 7006  II,  133  |                 támad a megyeház udvarán. S valamikor tó lesz e helyen...~-
 7007  II,  133  |                   Ilyen idõk voltak ezek! S mégis szidják a régi közigazgatást
 7008  II,  134  |                  torkaszakadtából dalolt, s hozzánk is eljutott a rekedt
 7009  II,  134  |                  legényt, az visszalökte, s olyan dulakodás támadt köztük,
 7010  II,  134  |                   gyufatartót is elejtve, s velem együtt rohant urunk
 7011  II,  134  |                  a vármegye hatalmas ura, s egész szelíden felemelte
 7012  II,  134  |                  a kócsagos kucsma elõtte s az aranyos kard leoldva
 7013  II,  134  |               rendek átkozottul izzadtak, s kopasz homlokukat alig gyõzték
 7014  II,  134  |                 figyelmesen, mint mindig, s el nem mosolyodik, komor
 7015  II,  134  |                  áradozik a lojalitástól, s mindig az adminisztrátor
 7016  II,  134  |                  áhítatteljesen forgatja, s egzaltálva, hangja zsoltáros
 7017  II,  134  |                  Megcsördül a jó õsi vas, s csörgését tompán követi
 7018  II,  134  |             hazudott, mint egy bakancsos, s fösvény volt, mint egy rongyszedõ
 7019  II,  134  |                  ülésre, kimentek a kapun s befordultak a szilkei országútra.
 7020  II,  134  |                   ott kifogták a lovakat, s elcserélték a kocsikat,
 7021  II,  134  |                   elcserélték a kocsikat, s azon a sárga bricskán vígan
 7022  II,  134  |            bepettyegtetett pléh Jézussal. S a Jézus éppen olyan alkalmatlanul
 7023  II,  134  |                   lovaknak szemben esett, s azok rendesen megijedtek
 7024  II,  134  |               Dühbe jött a fiatal Tihanyi s rákiált a hajdúra.~- András!~-
 7025  II,  134  |   engedelmeskedett. Egy-két fejszecsapás, s a Jézus ott hevert a porban,
 7026  II,  134  |               híveket«! Láncokba veretem, s holtig rab, aki moccanni
 7027  II,  134  |                 Nem is moccant meg senki, s megtörtént a nagy botrány -
 7028  II,  134  |            megdöbbent a nagy merénylettõl s intett a hajdúnak, hagyja
 7029  II,  134  |            vérlázító stiklinek a megyében s iszonyú felháborodást szült
 7030  II,  134  |            katolikusok nagyban lázongtak, s petíciók, küldöttségek mentek
 7031  II,  134  |              rögtön leköszönt hivataláról s elmenekült a megyébõl, el
 7032  II,  134  |                  Bécsben van a börtönben, s hogy a császár hét font
 7033  II,  134  |      elõszeretettel terjesztették e hírt, s mint rege, sok évtizedig
 7034  II,  134  |                Ellicitálták a dominiumot, s azonfelül maradt még egy
 7035  II,  134  |                 egészen a hitelezõk baja, s Miklós bácsinak nem okozott
 7036  II,  134  |                   nagy borravalókat adott s semmiféle kényelmet nem
 7037  II,  134  |               Nagy éljent harsogtak neki, s miután semmi ovációkkal
 7038  II,  134  |                alispánnak egy másik urat, s jött a fõszolgabírói állás
 7039  II,  134  |          hitelezõimmel rossz lábon állok, s elvem, hogy valami kellemes
 7040  II,  134  |                 sose körmölt azért semmit s abszolute nem dolgozott -
 7041  II,  134  |              unokája bizony együgyû ember s fõleg rettenetesen hiszékeny
 7042  II,  134  |                  sose jöttem volna rá!~...S azóta folyik a per fórumról
 7043  II,  134  |                 régi urak még itt vannak, s amíg itt vannak, még a fûnek
 7044  II,  134  |                    kit mindenki szeretett s kinek mindenki kedvében
 7045  II,  134  |                 még miniszter lesz valaha s berakja az egész vármegyét
 7046  II,  134  |                 önté el.~Felkelt a padban s ahelyett, hogy némán meghajtotta
 7047  II,  134  |                  lehetett elhallgattatni, s az urak nagy kelletlenül
 7048  II,  134  |              szentségérõl beszélt az ifjú s a képviselõ-jelölt állását
 7049  II,  134  |               vegye vissza e határozatot, s mikor lezúgták, szenvedélyes
 7050  II,  134  |                  akkoriban a hírlapokban, s a miniszterhez intézett
 7051  II,  134  |               kivekszálták a hivatalából, s most mint ügyvédsegéd tengeti
 7052  II,  134  |         szimatolták volna ezt a viszonyt, s nem lett volna bennük magyar
 7053  II,  134  |        íróasztalától udvariasan felkelve, s arcát, melyet bizonyos gúnyos
 7054  II,  134  |                   jószívû a nyomor iránt, s elkezdte ecsetelni, hogy
 7055  II,  134  |                  vörös atlasz-függönyöket s szórakozottan hajolt ki
 7056  II,  134  |                bakon libériás kocsis, fel s alá sétáltatta a módos úri
 7057  II,  134  |              álmosan egyet-kettõt ásított s így szólt:~- Apropos, fõtisztelendõ
 7058  II,  134  |                 tisztelendõ úr elpirult - s nem kérdezõsködött tovább
 7059  II,  135  |      belefektetett az éljen-ordításokba - s bizony nem a maga, hanem
 7060  II,  135  |                 az asszony elhaló hangon, s a hintó megindult...~Adieu,
 7061  II,  135  |            végigtekintett az asszonyságon s kétkedõ mosolyt eresztett
 7062  II,  135  |                   három perc jut a tusra, s megiszik egy pohár forrásvizet.~
 7063  II,  135  |                 hogy már magától kelt fel s lépett be a hordszékbe?~-
 7064  II,  135  |                 testsúlyát, ma kezdte ezt s azt a reményét fejezte ki,
 7065  II,  135  |               neki férje van, aki szereti s akit õ is... tisztel.~Az
 7066  II,  135  |                 négy órára kocsit rendelt s kiment a bércek közé. Mily
 7067  II,  135  |              kissé még nehéz a lélegzete.~S ez okból (higgyék meg, hogy
 7068  II,  135  |                     hátradobta a csuklyát s szép harmat-arca egészen
 7069  II,  135  |                   közvetlen szobája elõtt s hosszan, érdekkel szemlélte...~
 7070  II,  135  |         véletlenbõl.~Fecsegtek, csevegtek s néha keresztnevükön szólították
 7071  II,  135  |             Együtt sétáltak ki a romokhoz s sokáig nem voltak láthatók,
 7072  II,  135  |                  napon megérkezett a férj s tudakozódott õnagysága után,
 7073  II,  135  |                 Hja, azt nem lehet tudni!~S nagyságos Cserváry úr eltalálta
 7074  II,  136  |               észre nem vettem volna ezt, s bolond volnék, ha büszkélkedném
 7075  II,  136  |               volt nagyon, egy szalmazsák s egy foltozott derékalj.
 7076  II,  136  |                 ott fekszik tehetetlenül, s mely kenyérszerzõjük, mindenük
 7077  II,  136  |            öröksége.~Neki adták a fürtöt, s hogy ne legyen ott a nagy
 7078  II,  136  |            elküldték az iskolába.~Elment, s amint egyik kezében az ócska
 7079  II,  137  |                  ím õ megjött Temesvárról s kimondta, hogy õ egy tapodtat
 7080  II,  137  |             kötelességem megtörni a jeget s szóba keveredni a derék
 7081  II,  137  |                  mi Mehádián is nem egyet s gazdag parti is volt bizonyára
 7082  II,  137  |                legyen, ujjait megnyálazta s mosdatni kezdé velök piszkos
 7083  II,  137  |                épült Szegeden legalábbis, s a közt sok olyan úri módis,
 7084  II,  137  |                  Öt talyigát béreltünk ki s így hajtottunk a Mayerhofba
 7085  II,  137  |                   úton elõzködni kezdtünk s büszke vagyok a »Manci«
 7086  II,  137  |                 hõse az asszonynép elõtt, s este a kúrszalonban nem
 7087  II,  137  |               mert õt csak nem hagyom el) s hazapályáztunk.~A többieknek,
 7088  II,  138  |                szegedi »budai országút« - s üde, gömbölyû arcán egy
 7089  II,  138  |               siklott el könnyû csónakján s észrevette az elhagyott
 7090  II,  138  |               ölibe vette a kormánybiztos s mindenféle gyügyelõ szavakat
 7091  II,  138  |              Mindenkinek tetszett a dolog s abban állapodtak meg, hogy
 7092  II,  138  |                  Gergelyt equipirozza ki, s az, amit vett, mind a gyerekre
 7093  II,  138  |            Gergely úr fészkelõdni kezdett s minden jelekkel földre kívánkozott.
 7094  II,  138  |                  kívánkozott. Elértettük, s hat parlamenti tag rohant
 7095  II,  138  |                   ruhácskáit kikapcsolni, s ekkor sült ki tulajdonképpen,
 7096  II,  138  |                   száját egészen kinyitva s lábaival dörömbölve. A »
 7097  II,  138  |                tisztán ki lehetett venni, s okozott is olyan örömet
 7098  II,  138  |            macskát kötött össze madzaggal s azokat kergette szilaj kedvteléssel.~-
 7099  II,  138  |         Apabácsika! - kiáltá örömteljesen s a kormánybiztos elé futott.~
 7100  II,  138  |                kijött a fiú felkiáltására s nyájasan köszönt.~- Nos,
 7101  II,  138  |                     mondá Szegedi Gergely s hirtelen elkapta a csomagot
 7102  II,  138  |               hirtelen elkapta a csomagot s vígan futott a macskái után.~
 7103  II,  139  |                nemesi osztály vagy világ, s gyalog jár vagy kócos hámú
 7104  II,  139  |                  megöli a nervózus embert s meggyûlölteti vele a XIX-ik
 7105  II,  139  |              összes közlekedés-eszközöket s midõn hozsannát zengek a
 7106  II,  139  |                   rigó« címû spelunkában, s nagy »dicsértessék«-et kiáltott
 7107  II,  139  |                Utaztam már ökrös szekéren s irigykedve néztem a velocipéden
 7108  II,  139  |                   Kerepesi út felé megyek s a tramwayra szeretnék ülni
 7109  II,  139  |                  államvasút felé gurulnak s vice versa; vagy az, hogy
 7110  II,  139  |                   a legsebesebb futásban, s száz meg száz árnyalata
 7111  II,  139  |             magátul megáll az országúton, s a magyar embert majd elégeti
 7112  II,  139  |                   kalapácsot és a metélõt s amint lehámozná a ló patájáról
 7113  II,  139  |                Azután csak újra nevetett, s hogy ím, köztudomásúvá lett
 7114  II,  140  |               tekintettel csüggött rajta, s mint rózsához a lepke, reszketve
 7115  II,  140  |            illatban fürdenék hajnal elõtt s liliommal törülköznék utána.
 7116  II,  140  |         egyhangúság tespedt a kedélyeken, s a fõváros népe falura menekült,
 7117  II,  140  |              lelkiismeretemmel feleselve, s öntudatlan léptekkel egy
 7118  II,  140  |                 csalfa lidérc.~Jártam föl s alá, kezeimet a kabátzsebekbe
 7119  II,  140  |                  nagyon szeretik egymást, s velük az én öreg jó barátom,
 7120  II,  140  |                 alkalmat; odaléptem hozzá s köszöntöttem. Barátságosan
 7121  II,  141  |                 turbékolást hamar megunta s egy napon szépecskén kirepült
 7122 III,  1    |                 humanisztikus érzelmekkel s elérzékenyülten sóhajtasz
 7123 III,  1    |            szeretõit, akármerre tartanak.~S ha felhõje nincs, mint a
 7124 III,  1    |              portékája meggyulladt benne, s rákiáltottam a szegény tót
 7125 III,  1    |                  mosolyogva fordítá felém s anyai büszkeséggel mondá:~-
 7126 III,  1    |             dehogy. A Náckó pipázik bent.~S valóban, egy veszekedett
 7127 III,  1    |          összekuporodva, aki már pipázott s akit anyjának még mindig
 7128 III,  1    |                zöldre festett kapuajtóba, s amint merengõ fekete szemeivel
 7129 III,  1    |                 nyájas és ismerõs hangra, s ugrándozva fut a kis Krisztina
 7130 III,  1    |                   olyan messze nem volna.~S valóban, a Csemezék lakásától
 7131 III,  1    |         megkerülni a várost Szélakna felé s ott a katolikus anyaszentegyház
 7132 III,  1    |             bizonyos egyöntetûséget nyer, s addig-addig dicsérgetik,
 7133 III,  1    |                szíveikben a »vének nyara« s egyugyanazon virág fogamzott
 7134 III,  1    |                  odavinni az orrlyukakhoz s ezáltal devalválni a mennyei
 7135 III,  1    |           mindenesetre. A hiány pótlandó! s vajon mivel lehetne pótlandó
 7136 III,  1    |             aláhull, a nyelvét nyújtja ki s azzal fogja föl a veszendõ
 7137 III,  1    |            állapítja, jutalmát ebben leli s ezzel dicsekszik egész az
 7138 III,  1    |               tanár úr tekintélyes férfi, s habár múltjában nincs annyi
 7139 III,  1    |                  az utódok emlékezetének, s az emlékezet gonddal virraszt
 7140 III,  1    |                 gonddal virraszt fölötte, s úgy õrzi, mint a két szeme
 7141 III,  1    |                  igen gyakran iszik bort, s ily alkalomkor évek óta
 7142 III,  1    |           bágyadtan lekonyul az asztalra, s azt makogja félébren, félálomban: »
 7143 III,  1    |              értetek; magammal viszlek.«~…S elvitte nemsokára mindkettõt.~
 7144 III,  1    |             elbúsult, hogy mérget vett be s szörnyû kínok között meghalt.
 7145 III,  1    |               nagyon hatott ezen esemény, s maga is forrólázba esett,
 7146 III,  1    |               ezalatt született, nõtt fel s halt meg szemefénye, a kis
 7147 III,  1    |            elvégre is semmi közünk hozzá, s bemutatván ígéretünk szerint
 7148 III,  1    |             aranykészítésen törte a fejét s minden fogalmat arannyal
 7149 III,  1    |              bordákul szolgáló lécezetre, s a nap akadálytalanul sütött
 7150 III,  1    |                 kerestél teljes életedben s íme, meg is van a nagy darab
 7151 III,  1    |                Csemez úr vérszemet kapott s csodálatos gondolatokkal
 7152 III,  1    |               Hehehe! Az emberek bolondok s aranynak nézik a sarat.
 7153 III,  1    |                sarat. A sarat, az embert. S denique, ha az egész világ
 7154 III,  1    |            zsebkendõjét húzta ki zsebébõl s megrázván azt óvatosságból,
 7155 III,  1    |          vicsorodtak, kinyújtá nyelvét is s jellemzõen csettentett vele.~-
 7156 III,  1    |           Krisztinát ellensúlyozza.~Ennyi s nem több volt azon párbeszéd,
 7157 III,  1    |              mennyországban érezte magát, s egy vesztett játék után
 7158 III,  1    |              elemeltette Luppán lovaggal, s aztán egy hirtelen mozdulattal
 7159 III,  1    |                  Csutkás úr fölemelkedett s a két kezét színészies pátosszal
 7160 III,  1    |                    Az én feleségem leend. S te meg nem tagadhatod õt
 7161 III,  1    |                  kezét, behunyta szemeit, s sötétben várta a választ
 7162 III,  1    |              Krisztina és a Csemez kezeit s egy irtóztató pillantást
 7163 III,  1    |                  leereszti, lába megtörik s úgy áll ott vendégei elõtt,
 7164 III,  1    |           fordulattal Miklós mellé ugrott s parányi kezét az övébe tette.~-
 7165 III,  1    |            ejtette el e váratlan szavakra s álmélkodva tekintett barátnéjára,
 7166 III,  1    |                   igen szeressen és én…~- S ön, Krisztina?~- Én? - s
 7167 III,  1    |                  S ön, Krisztina?~- Én? - s elereszté õt, mintha álmából
 7168 III,  1    |               mintha álmából ébredt volna s arca sajátságosan semmitmondóvá
 7169 III,  1    |           kiegészítse a bányászakadémián, s ha a jószerencse kedvez,
 7170 III,  1    |                   fél év óta van Selmecen s máris õ a »tóngéber« nemcsak
 7171 III,  1    |        viszontszerelmérõl kérdezõsködött, s miért lett elmélázó és szomorú…~
 7172 III,  1    |                tettem! - rebegi Krisztina s úgy érzi, hogy a világ kezd
 7173 III,  1    |               haldokló madár a szárnyait, s Bohuskához támolyogva, odatámaszkodik
 7174 III,  1    |                 fásultság vesz erõt rajta s csírájában legyûri benne
 7175 III,  1    |                    a végtelenben csapong. S a végtelen sajátszerû képekkel
 7176 III,  1    |                   engem? Mondtam valamit?~S álmélkodva tekintett Miklósra
 7177 III,  1    |                 fakadt ki Miklós keserûen s pír borítá el arcát. - Azt
 7178 III,  1    |                   mind tréfa? Az szó csak s a szó üres levegõ csak!
 7179 III,  1    |                   Természetes ijedtséggel s bájos naivsággal borult
 7180 III,  1    |                   a két kezével felemelte s nyájas, rábeszélõ hangon
 7181 III,  1    |                   szeret! - kiáltá Miklós s szemei ökölnagyságúakra
 7182 III,  1    |                szívemnek - mondá szelíden s szemrehányó tekintetét,
 7183 III,  1    |               Miklóshoz lépett tántorogva s két kis kezét fejére bocsátá.~-
 7184 III,  1    |                   felszáradtak a könnyek, s arca szokatlan büszkévé
 7185 III,  1    |                   szemeibõl. Öntudatlanul s bizonyos durvasággal ragadá
 7186 III,  1    |                ragadá meg a leány karját, s fenyegetõ szilaj hangja
 7187 III,  1    |                 Meg fogsz halni! - kiáltá s hangja mennydörgés lett -,
 7188 III,  1    |            tekintettel fordult a kertnek.~S valóban, a ribizli-bokrokkal
 7189 III,  1    |                   erõsen a »bácsi« szóhoz s kész lesz azt egy helyesebbel
 7190 III,  1    |               nyugtalanul izgett-mozgott, s ha a Bohuska kérlelõ tekintete
 7191 III,  1    |                  tréfál - szólt Krisztina s kartonköténykéjét kecses
 7192 III,  1    |              elfödje Luppán úr elõl arcát s azon egy negédes grimaszt,
 7193 III,  1    |              egyéniségnek mondhatom magam s nem valami sihedernek, kinek
 7194 III,  1    |                  szerelmes utána iramodék s a futó angyalt, ki egy,
 7195 III,  1    |               megakadályozta a beszédben, s a gyönyörtõl mintegy kimerülten
 7196 III,  1    |                  Miklós azonban elõlépett s büszkén fölemelve szép fejét,
 7197 III,  1    |            megtörlé egyre izzadó homlokát s alig hallhatólag dörmögé: »
 7198 III,  1    |                  úr tartá meg hidegségét, s miután tetõtõl talpig végignézte
 7199 III,  1    |                   gyanánt a szelencéjébõl s oly nyomatékos csattanással
 7200 III,  1    |                 öntelt arccal nézett szét s egyenkint nógatá be a jelenlevõket
 7201 III,  1    |                   egy jó pipadohányt sem, s ha igazi »aranycsináló«
 7202 III,  1    |            lenyomta a nyomott hangulatot, s Csemez úr, mindenkinek helyet
 7203 III,  1    |                 tisztelve… Igazán mondom. S hogy Krisztina is meg van
 7204 III,  1    |                  Csemez makacs fejû ember s nincs rá hatalom, hogy azt
 7205 III,  1    |                    Hosszú lélegzetet vett s behunyta a szemeit és hátravetette
 7206 III,  1    |                    Rövid szünetet tartott s mind a két markát összeszorítva,
 7207 III,  1    |                  tekintett a közbeszólóra s méltóságos, lassú hangon
 7208 III,  1    |             árnyéka.~Nyugalommal kelt föl s lépett Csemez elé.~- Meghallgattam
 7209 III,  1    |                   szomorúan lehajtá fejét s egymás után nyújtogatta
 7210 III,  1    |                vagy bárminemû ingatlannal s következésképp befolyással
 7211 III,  1    |                   mindjárt »casus belli«, s annak a szerencsétlennek
 7212 III,  1    |                üzletét becsukhatja menten s kulcsát dobhatja akár a
 7213 III,  1    |       öregebbekhez szolgákul osztatnak be s vak engedelmességgel tartozik
 7214 III,  1    |                   tesz: »Ne nyúlj hozzá!« s jaj annak a halandónak,
 7215 III,  1    |                   a szívére szorítá kezét s úgy érzé, hogy hangja eláll
 7216 III,  1    |                   érzé, hogy hangja eláll s életereje rohamosan fogy,
 7217 III,  1    |           koplalni! Ma megmérettem magam, s képzelje, tizennégy fontot
 7218 III,  1    |                 az öreg Csemez is meghalt s a szép Krisztina kifejlett
 7219 III,  1    |                 ha az olló kiesik kezébõl s hegyével a padlóba fúródik,
 7220 III,  1    |                 Krisztina… igen, elmennék s fülön fogva hoznám õt ide.
 7221 III,  1    |                fák tartanak neki árnyékot s fedik el kényesen: ne lássa
 7222 III,  1    |            Becsülettel kiszabadítá onnan, s úgy féldöglötten vonszolta
 7223 III,  1    |                  fadarab közé kényszeríté s addig-addig orvoskodék mellette,
 7224 III,  1    |                   harangoznak, ha meghal, s kilenc vármegyében süvegelik,
 7225 III,  1    |                   nyomta a széles kalapot s megindult a veresfödelû
 7226 III,  1    |                   kerekes kút az udvaron, s a nagy vályú az akol mögött.
 7227 III,  1    |                   minden, minden úgy van, s még sincs ott semmi és még
 7228 III,  1    |                  a füveken végighullámzik s mélységes csend ereszkedik
 7229 III,  1    |                   valaha régen az a hang, s mostan szárnya támadt?~A
 7230 III,  1    |                tûzve, lecsúszott a földre s a haj végigfoly izmos vállain.
 7231 III,  1    |                 ne jusson eszébe felesége s meg ne emlékezzék a mulandóságról,
 7232 III,  1    |                 így fog sütni, mint most, s az erdõ akkor is oly rejtelmesen
 7233 III,  1    |                 nem fiú lett - sóhajt fel s szilajan vágja botját a
 7234 III,  1    |              annak jeléül, hogy jóllakott s most már csak kérõdzni akar.~
 7235 III,  1    |                   szép összhangba vág ki, s a bojtár dudája is megszólal.
 7236 III,  1    |          hallhatja, hogy a nyáj hazatért, s a tûzre teheti a finom »
 7237 III,  1    |         aláeresztve, hogy odaszaladhasson s elérhesse az ismerõs öreg
 7238 III,  1    |             babonás vagyok az ilyenekben, s azt tartom, úgy lehet csak
 7239 III,  1    |                 lehúzta a kalapot szemére s a nagy jegenyefának támaszkodék,
 7240 III,  1    |              Mellém ült a pitvar-küszöbre s olyan édesen rimánkodott,
 7241 III,  1    |                magát vártuk - szólt Anika s befutott a szobába.~A bacsa
 7242 III,  1    |                  közel lépett a vendéghez s odanyújtotta kérges, nagy
 7243 III,  1    |                mohón nekiesett az ételnek s váltig dicsérgette:~- Még
 7244 III,  1    |            szemeket meresztett a nevetõre s önkéntelenül is kifakadt
 7245 III,  1    |               töltött az ifjúnak poharába s azt mondta neki:~- Aztán
 7246 III,  1    |               arcot vágott (illett neki), s mikor durcásan kifordult
 7247 III,  1    |                  öreg herceg volt az urok s most halála után a fiatalra
 7248 III,  1    |                 bizony azért is meglátja, s valóság-e vagy káprázat,
 7249 III,  1    |            összeráncolta homlokát e hírre s így szólt a bojtárhoz:~-
 7250 III,  1    |                  vele.~Anika összerezzent s egyetlen szavát nem lehetett
 7251 III,  1    |              árnyékot vett észre a falon, s amint hátra tekint, Pál
 7252 III,  1    |             kedvetlenül kerül az ablaknak s bezörget.~- Nyisd föl az
 7253 III,  1    |                  bornyúszájú ing szétvált s látni hagyta hatalmas izmait,
 7254 III,  1    |              homlokán kidagadtak az erek, s durva, érdes hangja dörgõvé,
 7255 III,  1    |                   harangoznak, ha meghal, s kilenc vármegyében süvegelnek,
 7256 III,  1    |                piros lett, mint a pipacs, s amint ott állt, nem tudta,
 7257 III,  1    |              minden élõ ember megsüvegeli s megirigyli: ni, ott megy
 7258 III,  1    |                    Õ maga is szeret engem s szívesen jõ. Mit gondolkozol
 7259 III,  1    |                   Ezért adom oda az aklot s juhait. Semmi szenny nem
 7260 III,  1    |                  bennök.~A falhoz lapulva s támaszkodva tántorgott be
 7261 III,  1    |                 sietve föllocsolta vízzel s ismét ágyba fekteté. Egész
 7262 III,  1    |                kínálta magát a birkáknak, s azok szót fogadva vígan
 7263 III,  1    |                  a hercegi kastélyba mégy s azt mondod, hogy a brezinai
 7264 III,  1    |                  ajtóba, leült a küszöbre s megtömvén pipáját, oly egykedvûen
 7265 III,  1    |               valamit!~Aztán megint leült s mintha egyéb dolga se volna,
 7266 III,  1    |               látja, mindig elõtte lebeg, s mégis mindennap elfelejti
 7267 III,  1    |              vályú melletti kúthoz lépett s a kulcsot egy nagy sóhajjal
 7268 III,  1    |                  gyorsasággal hordta szét s az akol körül állítá föl,
 7269 III,  1    |                 vígan lobogó tûznyelveken s egy pillanat alatt óriásokká
 7270 III,  1    |               meghegyezi mind a két végét s beszúrja a földbe sorjában
 7271 III,  1    |                  egy füstös, ócska zsúpot s kész a rendõrségi palota.~
 7272 III,  1    |              rõzsetûznél süti a burgonyát s néha egy kis »méretlen«
 7273 III,  1    |               élesszemû Istók, bent pihen s a hasadékokon kilát a határra,
 7274 III,  1    |                  csak gyalázatos fortély, s míg itt a szûr-ujjas és
 7275 III,  1    |          terjedelmes az õ hivatalos köre, s tudomány kell, hogy valaki
 7276 III,  1    |                meg van szolgálva emberül, s ha az izzadó munkás irigykedve
 7277 III,  1    |                   fordítva a világ rendje s amit más emberfia a nyugalomnak
 7278 III,  1    |                 tûz világítja meg alakját s õ közelre sem lát miatta.
 7279 III,  1    |                 ellene, élvezettel szívja s szemei andalogva követik,
 7280 III,  1    |               fölszállanak a nagy semmibe s belefogózkodnak a felhõkbe.
 7281 III,  1    |                mezõt. Lapaj jó ismerõsük, s kettõt lehetne tenni egy
 7282 III,  1    |                 órakor kezdvén éneklését (s jobb torka van, mint a gazdájának),
 7283 III,  1    |                   éjfélt, hosszú az ideje s azt hiszi a bolond, hogy
 7284 III,  1    |                   kint élt a természetben s eltanulta titkát, összeszokott
 7285 III,  1    |                  lakóival: az állatokkal, s inkább tartozott közéjük,
 7286 III,  1    |             nemzetségét is tudja, anyjára s nagyanyjára is emlékszik.
 7287 III,  1    |               éles megfigyelõ tehetségét, s ha leszorult is az arisztokratikus
 7288 III,  1    |                hogy édesanyja a természet s legközelebbi rokonai az
 7289 III,  1    |              bebarangolja õsszel a kertet s nagy kárt tesz néha a féltett
 7290 III,  1    |                   a föld titkaiban turkál s könnyen boldogul, mert az
 7291 III,  1    |             szárat tol ki saját vesztére.~S míg az állatokról elõre
 7292 III,  1    |             tudhatni, mi van a begyükben, s jönnek nyíltan, ösztönük
 7293 III,  1    |                 sötétséget, az õszi ködöt s amit két szeme lát ilyenkor,
 7294 III,  1    |                   húzni enged neki egyet, s Istók már azt hinné, no,
 7295 III,  1    |                káposztafõnek lába támadt, s hogy az óriási úri tök is,
 7296 III,  1    |          bizalmatlan irántok; nem is volt s talán sohasem is lesz velök
 7297 III,  1    |               Alig bírom fölfogni, hogyan s kitõl tanult beszélni, s
 7298 III,  1    |                  s kitõl tanult beszélni, s azt meg már éppen nem, hogy
 7299 III,  1    |                 nap, korábban nyugszik le s még déltájban is bágyadtan
 7300 III,  1    |                 természet ismeri már õket s nem veszi nekik rossznéven,
 7301 III,  1    |              sohase mosolyoghasson igazán s ne öltözhessék föl egészen
 7302 III,  1    |              vihart ott tartja a Fátrában s ha kiereszti, annak lehelete
 7303 III,  1    |             elkényeztetett alföldi rónán, s oly apró, kedvetlen szemet
 7304 III,  1    |                apró, kedvetlen szemet hoz s keményet, mintha maga sem
 7305 III,  1    |                 hogy szépen összeborulna, s nincs az a hatalom, mely
 7306 III,  1    |                    a körte, alma elvadul, s ízétõl Szibériára gondol,
 7307 III,  1    |               kezdtek, orcáink kigyúltak,~S már-már elcsattant volna
 7308 III,  1    |              pillanatban a pipám kialudt,~S kénytelen voltam eltávozni,
 7309 III,  1    |                   megolvad, viasszá válik s csodás tündérérzelmek nyomódnak
 7310 III,  1    |                 mely édes a duda szavától s mely nyomban keserûvé válik,
 7311 III,  1    |                   gyengébbek pártjára áll s drótozás által segíti dacolni
 7312 III,  1    |           cseréptárgyakra is kiterjeszti, s hazakerülvén, az éppen üresedésben
 7313 III,  1    |                szedte föl a tömérdek igét s bölcsességet, mit most vasárnapokon
 7314 III,  1    |                Istók vagyok: hát aztán? - s azzal zavartalanul haladt
 7315 III,  1    |                   hõsünk mégis megfordult s bosszús hangon visszafelelt:~-
 7316 III,  1    |                  magvát és fõmozzanatait, s miután az anyatermészet
 7317 III,  1    |                  nincs gyöngédebb érzelem s nincs fogékonyság a szülõföld
 7318 III,  1    |            fogékonyság a szülõföld iránt, s hogy Lapaj egy korcs, egy
 7319 III,  1    |             dacára azonban szereti Lapajt s télen, mikor a természet
 7320 III,  1    |                messze a »lazok«-ban fekvõ s ilyenkor elhagyott malmában
 7321 III,  1    |               palatinusok, fõispánok közé s arannyal fizetik. Petrust,
 7322 III,  1    |             nyitrai gróf lát el mindennel s olyan jó dolga van, hogy
 7323 III,  1    |               életben ígér az igazaknak).~S Lapaj mindkettõjöknél nagyobb,
 7324 III,  1    |                  gyönyörtõl megittasodva, s a vén folyó habjai megszûntek
 7325 III,  1    |         szégyenletében futott a világnak, s még ma is szalad, ha el
 7326 III,  1    |                   fakadt, mint a gyermek, s amint visszatért a faluba,
 7327 III,  1    |                   hogy fogott egy bicskát s kettéhasította nagy dicsõséget
 7328 III,  1    |                fölkeresi a tanítómesterét s kitanulja még jobban a duda
 7329 III,  1    |                  is volt, mint a többiben s bõrét itt hagyta emlékül
 7330 III,  1    |                  vált tündér-királyleány, s hogy ott az Istók meggondozta,
 7331 III,  1    |                   vehet, szebbnél-szebbet s még tetejébe annyi pénze
 7332 III,  1    |             karbunkuluscsat a derékszíján s kilenc lépésrõl veszi le
 7333 III,  1    |              szavát állja, adjon elõpénzt s hogy üzenni lehessen neki,
 7334 III,  1    |                föl a legmagasabb csúcsára s onnan szétnézve, hol a legnagyobb
 7335 III,  1    |                   beszélve emberi lénnyel s mégsem unva el magát soha.
 7336 III,  1    |                   egymást! Vagy õ dudált, s az ünnepélyes csend, mely
 7337 III,  1    |                  munkások dala a távolban s elhaló kürtszó még távolabb,
 7338 III,  1    |            földnek szíve van. Aki ráborul s fülét odaszorítja közös
 7339 III,  1    |                 idején keble fölrepedezik s mint a szenvedõ anya emlõin
 7340 III,  1    |               éreznek, mind gondolkoznak, s mindnyáját összekapcsolva
 7341 III,  1    |                   hó borítja a vén Fátrát s kopáran hirdeti, hogy belsejébõl
 7342 III,  1    |                  szeretet nélkül nõtt ott s mely mint egy õsz hajszál
 7343 III,  1    |               mögött.~A szél nagyot kacag s Lapaj a nagyujját hevenyészett
 7344 III,  1    |                    Lapaj közel ment hozzá s fürkészõleg néz ki kalapja
 7345 III,  1    |             helyén. Szó nélkül fordul meg s visszafelé baktat.~A nõ
 7346 III,  1    |              tétovázó léptekkel áll eléje s görcsösen kapaszkodik a
 7347 III,  1    |                szememet, halovány arcomat s mondja el majd neki, õneki
 7348 III,  1    |             csinálván föléje, megtömé azt s lassú tempóban kicsiholt.
 7349 III,  1    |              megvilágíták egy pillanatra, s hõsünk akaratlanul is úgy
 7350 III,  1    |                 omlik le a fehér lepedõre s halvány arcára fájdalom
 7351 III,  1    |                    mely alatt a víz foly, s onnan kiáltott le szívszaggató,
 7352 III,  1    |           odahelyezi azt a lucskos földre s rátérdelvén, a folyó felé
 7353 III,  1    |                  A szél is megfordul most s panaszos nyögéssel viszi
 7354 III,  1    |                   észre, hogy gondolkozik s hogy visszaidézi a lány
 7355 III,  1    |                 mit kelljen megbocsátania s kinek mondani el, minõ volt,
 7356 III,  1    |              Bõrig átázva ért kunyhójához s még egyszer végignézve tág
 7357 III,  1    |               lerázta a csurgó folyadékot s az utóbbi öltönyt megfordítva
 7358 III,  1    |             találomra egy szögletbe dobta s hozzálátott az elébb vázolt
 7359 III,  1    |            szintén családi esemény emléke s valószínû, hogy a néhai
 7360 III,  1    |                  igen sérelmesen ütött ki s e sérelem a kunyhó hátsó
 7361 III,  1    |      szerencsétlenség jelenlegi ijedelme- s meglepetéséhez képest?~Eleinte
 7362 III,  1    |                   de fölemelvén a halinát s megtapogatván benne az aszalt
 7363 III,  1    |                    visszanyeré bátorságát s derékszíjából egy faggyúgyertya-darabot
 7364 III,  1    |         meggyújtani, mert keze reszketett s abban a gyufa égõ vége és
 7365 III,  1    |              összecsucsorítva csamcsogott s szabadon hagyott kezecskéi
 7366 III,  1    |             bölcsõben.~Ezt gondolá hõsünk s visszaesve szokott egykedvûségébe,
 7367 III,  1    |             elkezdte lógázni jobbra-balra s dúdolt neki valamit, hogy
 7368 III,  1    |            csakugyan elnémult rövid idõre s ujjacskáival játszogatva
 7369 III,  1    |               nagy tenyerébe vette azokat s leheletével melengeté.~-
 7370 III,  1    |                  Eközben virradni kezdett s a gyermeket többé nem szórakoztatta
 7371 III,  1    |                 szónak sem lett foganatja s Lapajjal az a csuda történt,
 7372 III,  1    |                  baja lehet a gyermeknek, s azt - becsületére váljék
 7373 III,  1    |              talpraesett gondolata támadt s letevén a gyermeket karjairól,
 7374 III,  1    |                   kevés vártatva utólérte s magával hozta kecskéivel
 7375 III,  1    |                   sietsz a faluba vissza, s elmondod a bírónak, hogy
 7376 III,  1    |                  Minthogy a gyerek eleven s agyonütni nem lehet, rendeljen
 7377 III,  1    |                Istók megfejte a kecskéket s a tejet a kis lelenccel
 7378 III,  1    |              kihozta a melegítõ napfényre s az ott elkezdett mosolyogni,
 7379 III,  1    |               állhatta, hogy oda ne vegye s hogy (akár hiszik, akár
 7380 III,  1    |              magával hurcolta a sziklákra s odaülteté a legmagasabb
 7381 III,  1    |           többnyire mérföldekre terjednek s maga a nemes helység gyakran
 7382 III,  1    |                 ember ellökte az asszonyt s gyöngéd tekintetet vetvén
 7383 III,  1    |               vetvén az alvóra, mellé ült s csendes pipaszó mellett
 7384 III,  1    |              hozol, kikaparom a szemedet.~S könnyen meg is tette volna,
 7385 III,  1    |                  aszott karok birtokosára s annak arcától nyomban ríva
 7386 III,  1    |                   teremtés megszûnt sírni s szorosan odasimult a vad
 7387 III,  1    |                   szíve hangosan dobogott s szemében egy könnycsepp
 7388 III,  1    |                Nyugodtan lépett Agnisához s kezét annak vállára helyezvén,
 7389 III,  1    |                   Isten; legyen az enyém!~S azzal elfordult az ámuló
 7390 III,  1    |             folytonossá vált a nyöszörgés s Lapajból kínos elhatározást
 7391 III,  1    |                 karjaiba, a dudát vállára s elõször életében õrizetlenül
 7392 III,  1    |             Csakhamar vidám tûz pattogott s a gyermek jóízûen szürcsölte
 7393 III,  1    |             szeretem és tisztelem kendet, s mivel ilyen korán reggel
 7394 III,  1    |                   a zsidó esze nem tiszta s mivel tegnap nagyon összevesztem
 7395 III,  1    |                    a párnákat a hóna alá, s vidáman ügetett velök a »
 7396 III,  1    |                nemzetes Gerge István uram s természetesen pipázik. Mert
 7397 III,  1    |          szakállát, bajszát is borotválja s lefelé álló orrával s hegyesedõ
 7398 III,  1    |          borotválja s lefelé álló orrával s hegyesedõ állával madárhoz
 7399 III,  1    |                  is igen érdeklõdik vala, s melyet a bécsi rendõrség
 7400 III,  1    |          közönséges rendõrt csirkefogónak s lelkükre kötötte, hogy lopják
 7401 III,  1    |                 viseléséhez I. Ferencnek, s melyekkel nagyon furcsa
 7402 III,  1    |         élelmezési konzorcium kezei közt, s csak százkilencven darab
 7403 III,  1    |                   volt több 50 fontosnál, s hogy nyolcszáztíz jámbor
 7404 III,  1    |                akkor híre járt a városban s kikrõl kalandosabbnál kalandosabb
 7405 III,  1    |               alatt deresedõ fiókszakállt s nyájasan mondá:~- Nem tesz
 7406 III,  1    |           szögletébe a fal felé fordulva, s mindenik mellé töltött fegyverrel
 7407 III,  1    |            tanácsterem egy-egy szögletébe s maga karonfogván két megyei
 7408 III,  1    |                 elkezdett gondtalanul föl s alá sétálni s mikor egész
 7409 III,  1    |             gondtalanul föl s alá sétálni s mikor egész tûzzel demonstrálgatná
 7410 III,  1    |                   két sétáló úr karjaiból s hatalmas hangon kiáltá a
 7411 III,  1    |                   a komisz katonakenyeret s úgy mentek el az ezredtõl,
 7412 III,  1    |               szíve ettõl a néhány szótól s mélyen felsóhajtott:~- Az
 7413 III,  1    |           molnárlegény ment a hadsereghez s paraszthajszál híja, hogy
 7414 III,  1    |            folyvást száraz kenyér helyett s olvasztott vajat innál rá
 7415 III,  1    |               nagy hiba - dünnyögé Matyej s borsónyi izzadságcseppek
 7416 III,  1    |                   Matyej behunyta szemeit s egyet bólintott nagy, idomtalan
 7417 III,  1    |                 megtisztítlak a bûnöktõl, s amiként én veled kezet fogtam,
 7418 III,  1    |                   loptok, garázdálkodtok, s te azt aztán szombat esténkint,
 7419 III,  1    |                letelik az utolsó szombat, s akkor én fölterjesztem hasznos
 7420 III,  1    |             szolgálataidat a vicispánnak, s az fölment minden üldözéstõl.~-
 7421 III,  1    |               Matyej szeme fölcsillogott, s kérges tenyerét gyorsan
 7422 III,  1    |                    mert én mindent tudok, s ha kérdezlek, azért teszem
 7423 III,  1    |                   lássam, mennyire szánod s milyen töredelmességgel
 7424 III,  1    |                keresztül belát a szívekbe s ott elolvassa a láthatatlan
 7425 III,  1    |                idéztetett magához valakit s az egyszerre csak kezdte
 7426 III,  1    |                  felföld volt a patrónusa s megvédelmezte elõlük: barlangok
 7427 III,  1    |                okba Jasztrab elfogatására s azok üres kézzel tértek
 7428 III,  1    |                   Magamnak kell elmennem.~S ezzel nyakába kanyarítva
 7429 III,  1    |            északra a klokovai keresztútig s e nagy területen mindazt
 7430 III,  1    |                  rabló csak a fejét rázta s röviden felelt vissza:~-
 7431 III,  1    |               fölemelte puskáját, célzott s mind a két csövet elsütötte.~
 7432 III,  1    |               vett ki a zsebébõl hirtelen s midõn a füst eloszlott s
 7433 III,  1    |                  s midõn a füst eloszlott s a rabló odatekintett, hol
 7434 III,  1    |                 egyél meg. Megadom magam.~S Gerge uram kézenfogva vezette
 7435 III,  2    |                összesöpörte az utak porát s haragosan csapkodta fölfelé;
 7436 III,  2    |              viharban, egy kis esõ híján, s az is inkább használt, mint
 7437 III,  2    |               lassankint kitisztult az ég s csak a megdagadt Bágy hömpölygõ
 7438 III,  2    |            egyszer ki nem csap az a patak s ki nem önti a bodokiakat,
 7439 III,  2    |               vidéken.~Megnépesült a part s itt-ott megvillant egy-egy
 7440 III,  2    |           Piszkosan hömpölygött alá az ár s a partok tömött fûzbokrairól
 7441 III,  2    |              olvadékony földbõl egy darab s elmállt a vízben. Hajnalra
 7442 III,  2    |                csipke szeli majd a határt s a cikcakkjai is újak lesznek!~
 7443 III,  2    |                 biz az, de tulipános láda s nini, egész csuda, milyen
 7444 III,  2    |                   jószántából hajókáznék, s ha mekken is néha, csak
 7445 III,  2    |             mellény, tíz patyolat ingváll s azonfelül a mente, meg egy
 7446 III,  2    |                 házát, ha a ház megvolna, s ha nem éppen amiatt venné
 7447 III,  2    |                   térdig kopik is a lába.~S így esett meg az a csúfság
 7448 III,  2    |              jöttek, ha vásárba lett vón, s várhatnák jobban.~- Megvan-e
 7449 III,  2    |                    Nyolc éves innen-onnan s még nem volt ki soha a faluból,
 7450 III,  2    |          községházához értek õkegyelmeik, s minthogy Sánta-Radó Ferenc
 7451 III,  2    |             megállottak a falu hatalmasai s mûértõleg nézegették az
 7452 III,  2    |                   hát! - förmedt rá Ágnes s eleresztette a kezét.~-
 7453 III,  2    |                bizony odamegy egész közel s még meg is szólítja azt
 7454 III,  2    |                   a bárányomat! - ismétlé s a vékony gyermeki hang úgy
 7455 III,  2    |                 fésûre fogott deres haját s nyájasan kérdé:~- Miféle
 7456 III,  2    |                  hátrább taszítá ködmönét s kezét elõvonván alóla, felemelte
 7457 III,  2    |               rántásban, magától oldózott s a nehéz új ködmön kezdett
 7458 III,  2    |     nekinehezedett az idomtalan épületnek s szinte összébb szorítá annak
 7459 III,  2    |                    ködmön és pálinkaszag, s a legfelsõ ablaktáblán csak
 7460 III,  2    |                 az egyik behunyta szemeit s kezét bágyadtan leeresztve,
 7461 III,  2    |                 meglegyintette az arcokat s megcsiklandozá a szempillákat:
 7462 III,  2    |                  a pruszlik felsõ kapcsát s kezeivel benyúlni érte.
 7463 III,  2    |                 lehajol érte szemérmesen, s az írás is kihull onnan.~
 7464 III,  2    |                szomorúan bólint a fejével s amint azt mélyen lesüti,
 7465 III,  2    |           hátracsúszik rajta a gyászkendõ s a gazdag, fekete haj egy
 7466 III,  2    |                   is már az ablaktáblákat s mintha valakinek a hazajáró
 7467 III,  2    |              tenyerét homlokára tapasztja s úgy tesz, mintha gondolatokba
 7468 III,  2    |                emeli fel a lány az öregre s mohón szól közbe:~- Lássák,
 7469 III,  2    |               Gondoltuk mi azt! - suttogá s kis kezét szívéhez szorította.~ ~
 7470 III,  2    |             egy-egy szál, hogy mennyei-fû s meghozná új tavaszkor megszerezve.~
 7471 III,  2    |               össze utána izmos kezeivel, s valahányszor lehajolt a
 7472 III,  2    |        kétféleképp látni, házasember már, s nem is utolsó asszony a
 7473 III,  2    |          kalász-szár, nagyobbodik a tarló s nyitva marad rajta a madárfészek;
 7474 III,  2    |                még a kis madárfiak melege s annak a selyemhajnak az
 7475 III,  2    |                Csató Pista szenvedélyesen s olyat csavarított a gercén,
 7476 III,  2    |            átkapta a Judit darázs-derekát s el nem bocsátá addig, míg
 7477 III,  2    |                 levegõbe, szellõ felkapta s mintha egy széthasogatott
 7478 III,  2    |                  elismerték testvéreiknek s szelíden engedték maguk
 7479 III,  2    |                  Pista szíve belefonódott s melyet a Csatóné ollója
 7480 III,  2    |                  Péri járkált sötéten fel s alá a szobában. Eljött,
 7481 III,  2    |                megsúgta neki, mi történt, s a keserûség útra készté.~-
 7482 III,  2    |                Levágtam! - mondá félénken s kivette az orvosságos-üveget
 7483 III,  2    |                 Andris a kõrisfának dûlt, s az ittas, kövér temetõi
 7484 III,  2    |               megfogta a kis Andris kezét s vitte magával végig a nagy
 7485 III,  2    |                kifestve aranyos rojtokkal s a következõ aláírással: »
 7486 III,  2    |               Filtsik megnézte a gyereket s így szólt:~- Éppen van egy
 7487 III,  2    |              ragyogó mosoly ült ki arcára s vígan kopogott az öreg után
 7488 III,  2    |               csizmáit nézte gyönyörködve s így szólt:~- A lekvárfõzéshez
 7489 III,  2    |             annyira megfeketíti a lelkét… s elmegy azzal a másik nõvel
 7490 III,  2    |                 térni.~Timár Zsófi remélt s mikor az olló varrás közben
 7491 III,  2    |                ernyõt csinált kis kezébõl s úgy bámult arra a nagy,
 7492 III,  2    |                   fekete kendõt leoldotta s piros olajosat kötött fel
 7493 III,  2    |                   Péter lesütötte a fejét s lassan, kelletlenül mondá:~-
 7494 III,  2    |                  még följebb kapaszkodott s mikor már egészen helyén
 7495 III,  2    |                   keresztet vetett magára s szomorúan dünnyögé:~- Teheted
 7496 III,  2    |                 fölé, csókokkal borította s sokáig tartá átkarolva,
 7497 III,  2    |              tekintetet vetett a halottra s összeroskadt.~Majd felkelt,
 7498 III,  2    |          acélerõvel az öregasszony vállát s szilaj, dúlt arccal, tompa
 7499 III,  2    |                   fogom õt ezentúl várni?~S könnye csak most eredt meg,
 7500 III,  2    |              tulajdonképpen nincs bundája s talán nem is volt soha.~