bold = Main text
      Rész, Fejezet                                          grey = Comment text

 8001 III,  19   |                 kényszerítette a szülõket s azok újra befogadták a gyermeket.~
 8002 III,  19   |            elszokott azalatt, pajkos lett s fölvette a parasztgyermekek
 8003 III,  19   |                    kétszer is hazaszökött s kijelentette, hogy nem akar
 8004 III,  19   |            esetleg ezüstpénzzel kárpótolt s mi azt megnézegetvén, csalódva
 8005 III,  19   |               melyek elburkolják a földet s útját állják erõszakkal
 8006 III,  19   |            fényeset meglát, mint a csóka) s odakint játszás közben elcserélte
 8007 III,  19   |                 Bodnárék Jani fia hozott, s melyek közül zöld színû
 8008 III,  19   |                  az a zöldség a közepirõl s azok a sisakos, rosszul
 8009 III,  19   |                 neki a kijelölt darabokat s visszaád a forintból.~Gyuri
 8010 III,  19   |                  társak ujjongva fogadják s vígan ropogtatják a sok
 8011 III,  19   |                  elérésénél szüksége van, s melyet nem sajnál kiadni,
 8012 III,  19   |                 öngyilkossági szándékból, s mikor már lefelé esett,
 8013 III,  19   |            esténkint, midõn lakására tért s a mámor köde eloszlott fejébõl.~
 8014 III,  19   |             asztalra korán õszülõ fejével s keservesen zokogott.~De
 8015 III,  19   |                  Csakugyan bekövetkezett, s elõbb, mint hitte volna,
 8016 III,  19   |                ahol királyok laktak elõbb s ahonnan most a rongyos koldus
 8017 III,  19   |                   elmegy gazdát cserélni, s üres lesz a ház örökre…~
 8018 III,  19   |             szekeren robogtak el mellette s azt kiabálták:~»Ülj fel
 8019 III,  19   |                melynek fejét álarc fedte, s talpaira oda volt ragadva
 8020 III,  19   |                 János elrohant otthonról, s mikor megállott az utcán,
 8021 III,  19   |                   a gyógyszerészsegédnek, s az csakhamar átszolgáltatta
 8022 III,  19   |            krajcár - mondá a gyógyszerész s a visszajáró 24 krajcárt
 8023 III,  19   |              hazasietett a kis palackkal, s bevette az egész taralmát.~
 8024 III,  19   |                   méreg volt; haldoklott, s haldoklás közben gúnyosan
 8025 III,  20   |                  megtréfálni az embereket s mindig akad valami jó ötlete -
 8026 III,  20   |                   örökösen hivatalt keres s minden alkalommal megkérdi
 8027 III,  20   |                 átvette a »Pesti Napló«-t s csakugyan ott találta nagy
 8028 III,  20   |                 ott találta nagy betûkkel s ki is sillabizálta a Fridényi
 8029 III,  20   |               nyomban, tiszta inget venni s ünneplõ ruhát. Úgy kereste
 8030 III,  20   |                gyermek apja vagyok, uram, s nincs alkalmazásom.~- Arról
 8031 III,  20   |                   bizonyítványaim vannak. S a »Hon«-nál is ösmernek.~-
 8032 III,  20   |                  tekintetes úr alapította s ha akarja, engem könnyen
 8033 III,  21   |                vén ember lép be szobájába s megáll a költõ íróasztala
 8034 III,  21   |                  Az zavarodva tekint fel, s kérdõleg veti rá szemeit.~-
 8035 III,  21   |                  betegen fekszik odahaza, s még betevõnk sincs… azért
 8036 III,  21   |                 az úr megkönyörül rajtam, s kisegít minket a nyomorból.~-
 8037 III,  21   |                 Menjen haza isten hírével s ugasson aztán minél szebben
 8038 III,  22   |                hogy egy kicsit kirúgjanak s ellátogassanak valamelyik
 8039 III,  22   |                   ki, kérlek, a frakkomat s egy fehér nyakkendőt.~-
 8040 III,  23   |                 élt a Bach-szisztém alatt s azután egészen maig, de
 8041 III,  23   |                 kortina, meg felhúzódott, s mindig más és más jelenetek
 8042 III,  23   |                Egyszer elvitte egy bálba, s ott valaki azzal dicsekedett,
 8043 III,  23   |                   már õ azt, mi van benne s hogy nincsen kinek visszaküldeni.~
 8044 III,  23   |             bámész szemekkel tekintett rá s csodálkozva rázta a fejét.~-
 8045 III,  23   |              keresztülhúzódott a falukon, s még tán nevették is a gyermekek
 8046 III,  23   |           utazásra.~Éjjel ért be falujába s egyenesen a temetõnek tartott.
 8047 III,  23   |                   helyzetbe kényszerítse, s lassan suttogta a paripához:~-
 8048 III,  23   |               meghajlította mindkét lábát s szelíden bólintott a fejével.~
 8049 III,  23   |                 föltette a kalapját ismét s szép csendesen kiballagott
 8050 III,  24   |                 lökdösve az elégetendõket s gyöngéd szeretettel rakva
 8051 III,  24   |                   megtörülte a pápaszemét s még egyszer elolvasta.~De
 8052 III,  24   |                  rajta fejét a municipium s végre is abban állapodott
 8053 III,  24   |              menten; ott majd kisütik azt s még talán könyvet is írnak
 8054 III,  24   |                úgy, a fiúnak szép nexusa, s vicenótárius lévén a megyénél,
 8055 III,  24   |              rendesen haza szoktak térni) s veszedelmesen közeledett
 8056 III,  24   |            ében-haját egy varkocsra fonta s vérpiros pántlikát közéje.
 8057 III,  24   |               találta magát az éjszakában s a bõ piros csizma olyan
 8058 III,  24   |                 mint a parázstûz. Lehúzta s odadobta a bozót közé. Csak
 8059 III,  24   |                 mi lesz most már õbelõle? S addig-addig gondolkozott,
 8060 III,  24   |                   buja fû volt a párnája, s a mezei virágok, amint a
 8061 III,  24   |                   árnyékot tartottak neki s irigyen eltakarták.~És jó
 8062 III,  24   |                 tisztes rabságba ejtessék s addiglan õriztessék Esztergom
 8063 III,  24   |              õkigyelme híradással lészen.~S ilyen staféta ment egyszerre
 8064 III,  24   |                  fogadott egy szál rabot, s azt aztán, nehogy valamiképpen
 8065 III,  24   |                 ott pipázott az ambituson s szidta a rossz kosztot,
 8066 III,  24   |                  a tüzes fekete szemekkel s azzal az üde, fehér arccal.~
 8067 III,  24   |              vármegyeház udvarát seperje, s most már el lehet csapni
 8068 III,  24   |         kinyittatta magának a börtönajtót s most ott diskurál a leánnyal.~-
 8069 III,  24   |                 vagyok. Szeretem a rendet s a világért sem engedném
 8070 III,  24   |                 vagyok, hát ilyen vagyok. S még sincs irántam elismerés
 8071 III,  25   |                szûcs, hogy úgy ne járjon, s ivott eleget. De meg is
 8072 III,  25   |                  kórók amint elfedik õket s gyöngéden cirógatják, nem
 8073 III,  25   |                iskolákat járt ember vala, s tanáccsal bõvelkedõ mindennemû
 8074 III,  25   |             engedelmesen lehajtotta fejét s e naptól kezdve tömni kezdte
 8075 III,  25   |              rendesen megáll a kerítésnél s úgy elnézi azokat a ludakat,
 8076 III,  25   |              felgyûri szoknyácskáit kissé s keresztülteszi a nyakán
 8077 III,  25   |     összecsucsorított vérpiros ajkak közé s onnan engedte õket inni.
 8078 III,  25   |                  Mi köze ahhoz magának? - S most már haragban égett
 8079 III,  25   |            szemérmesen lesütötte szemeit, s egy ijedt rántással húzta
 8080 III,  25   |                   tekintetét a kérdezõre, s azután, mint aki bûnt követett
 8081 III,  25   |                 Balvállára hajtotta fejét s egy hunyorítással negédesen
 8082 III,  25   |                 lehúzta kalapját szemére, s szenvedélyes, fojtott hangon
 8083 III,  25   |                   a nyakukat nyújtogatták s olyan szomorúaknak látszottak,
 8084 III,  25   |                 ilyenkor tizenkettõ volna s rá egy évre még több…~Ennek
 8085 III,  25   |                gurította a borító kosarat s szabadon eresztette a ludakat.
 8086 III,  25   |              utána szaladtak, amerre ment s tenyerébõl kapkodták a tengeriszemeket.~
 8087 III,  25   |                   a vén Mák e fordulatnak s minden jó mondását elõszedte
 8088 III,  25   |               erre a nagy gyanúra Piroska s zokogva menekült a kertbe,
 8089 III,  25   |               gallyai is neki bólingattak s telehintették ingyen a Piroska
 8090 III,  25   |                 tett, mintha bemenne érte s mintha vinné a krispin alatt.~
 8091 III,  25   |          gyalogútra, keresztülment rajta, s ni, a csúf szörny, hogy
 8092 III,  25   |                  míg egyszer csak leoldta s elkezdett vele röpülni -
 8093 III,  25   |          rózsabokornak! Elszorult a szíve s elfogyott a bátorsága, míg
 8094 III,  25   |             szorongva lapult a deszkákhoz s hallgatódzott. Nem volt
 8095 III,  25   |                  fölágaskodott a palánkon s bekiáltott édes hangján:~-
 8096 III,  25   |              esetlen szárnyuk a levegõben s a palánk fölött rettenetes
 8097 III,  25   |                lány örömteljes ámulattal, s amint azok pihegve, szárnycsattogva
 8098 III,  25   |                   alá kapta mind a kettõt s elkezdte õket maga magával
 8099 III,  25   |                   Egyszerre letette õket, s arca, hangja szomorkás kedvtelen
 8100 III,  25   |                 aztán ingerülten lehajolt s egy rögöt vett föl, hogy
 8101 III,  25   |              állatokat. Meglóbázta karját s megdobta azt a csúf vadrózsabokrot,
 8102 III,  26   |              négylovas hintón járhatnának s kabanosz-szivart vághatnának
 8103 III,  26   |         parasztszekéren jön még Pestre is s a kocsiülésen ebédel szalonnát,
 8104 III,  26   |                 akar, akkor tûzön pörköli s zsírját csepegni hagyja
 8105 III,  26   |                   úr az úr a pokolban is, s hogyha egyszer kedve kerekedik
 8106 III,  26   |             sokszor érte ilyen szerencse, s urakkal forgolódván, mert
 8107 III,  26   |                 egészséges észjárásával - s bizony nem vall szégyent
 8108 III,  26   |                   A meghívók elküldettek, s a nagy nap végre is megérkezett.
 8109 III,  26   |                   szépen ki volt kefélve, s piros olajos kendõ a nadrág-ellenzõbe
 8110 III,  26   |                leültek a nagy tábla körül s kitálalták a levest, Bagi
 8111 III,  26   |             mindenki odanézett) a kanalat s lehajolván, fölemelte az
 8112 III,  26   |            megyefõnök elértette a dolgot, s máskor szívesen látta Bagi
 8113 III,  27   |                hogy ez a tulajdonság örök s benne leledzik az emberi
 8114 III,  27   |              szoktam dominózni az öreggel s még megapprehendálja, hogy
 8115 III,  27   |                 én összetöpörödött öregem s olyan furorét csinált a
 8116 III,  27   |                   minden lépését õrizték, s ha ilyetén kedvet talál
 8117 III,  27   |           Desperátus helyzet volt biz ez! S teljes lehetetlenségnek
 8118 III,  27   |                 ahhoz minden magyar ember s abból áll, hogy - szóval
 8119 III,  27   |                 aki most járja az utolját s tegnapelõtt téteményezte
 8120 III,  27   |                azért ott marad a küszöbön s el nem mozdul onnan.~Egyszerre
 8121 III,  27   |                   mondogatták a hitelezõk s nem egy tette hozzá kevélyen:~-
 8122 III,  27   |                   lefelé megy egy darabon s onnan aztán fölfelé fordul,
 8123 III,  28   |           százszor inkább hagytam volna), s a fiúnak és kis húgának
 8124 III,  28   |                   aludt, eltagadtam előle s a lajstromban kikerestem
 8125 III,  28   |               felejtette rajtam a szemeit s úgy elpirult, mint egy kisasszony,
 8126 III,  28   |                  a saját szívem dobogását s néha-néha egy-egy elejtett
 8127 III,  28   |              elõtt a világ, fejem zúgott, s semmit sem hallottam többé,
 8128 III,  28   |                 gyertyát!«~Bevánszorogtam s meggyújtottam a gyertyát.~
 8129 III,  28   |           megfogta a gazdag Sáfrány kezét s belecsapott.~- Tehát ebben
 8130 III,  28   |                 de azért engedelmeskedtem s meghoztam a bort. Hozzá
 8131 III,  28   |                nem szeretik a gyerekeiket s dicsérõleg emelte ki Sáfrány
 8132 III,  28   |             szokta mondogatni a kántor úr s ilyenkor mindig nevetett.~
 8133 III,  28   |                  nem, nem szóltam semmit. S ez az egyedüli hibám. Ha
 8134 III,  28   |                   talán elszökik az a fiú s nem kerül többé az apja
 8135 III,  28   |                   keresztet vetett magára s azután csendesen zokogott
 8136 III,  28   |            Hozzáment, szívéhez szorította s megcsókolta szép lenhaját.~-
 8137 III,  29   |           bevitték a holttestet a szobába s ott letakarták fekete lepellel,
 8138 III,  29   |         eredményhez.~Simon ki is gondolta s még aznap estefelé ilyen
 8139 III,  29   |                 alól lecsüggõ merev kezét s mikor így leszesz vele kéz
 8140 III,  29   |                  közellépett a ravatalhoz s megfogta a kezet. Brr! de
 8141 III,  29   |                  görcsösen összecsukódott s odaszorította az övét, mint
 8142 III,  30   |               szénát nem kér, se abrakot, s azok, akiket szállít, nem
 8143 III,  30   |             használatban levõ harisnyája, s abban csupa ezüst forintosokban
 8144 III,  30   |                ott kedvére kisírta magát. S egyéb tekintetben is érdekesek
 8145 III,  30   |                   nem tartott nála sokáig s rendesen azzal vigasztalódott:~-
 8146 III,  30   |                 egyszer-egyszer rábukkant s értesült kedvence hollétérõl.
 8147 III,  30   |               ebben tudódik ki leginkább, s volt valami igaza a jó Prikler
 8148 III,  30   |                   aki a nép pártját fogja s mint aki hatalmas szavakkal
 8149 III,  30   |                   azóta herceggé is lett, s ki tudja, miképp nevezik?~
 8150 III,  30   |              valami nagy embert temettek.~S nagy embert mégis keveset
 8151 III,  30   |                nemzedékeket kivittek már, s az öreg Prikler néni még
 8152 III,  30   |               jött, halottak estéje volt, s egy kirakat elõtt, amint
 8153 III,  30   |                  rongyos kabát volt rajta s az egyik cipõjébõl kikandikált
 8154 III,  30   |                megrezzenve kapta el fejét s körülnézett. Az asszony
 8155 III,  30   |                némán hagyta magát vezetni s egy félóra múlva már ott
 8156 III,  30   |             reggelre még rosszabbul lett, s harmadnapra, mikor Prikler
 8157 III,  30   |                   lakóját temettette el - s itt osztán egészen pontosan
 8158 III,  31   |                   volt, nagykorúsíttatott s elpocsékolta minden örökségét.~
 8159 III,  31   |              Önökben nincsen semmi logika s azonfelül a közvéleményt
 8160 III,  31   |                  hogy bemegyek a trafikba s veszek ott huszonhárom krajcáros
 8161 III,  31   |                nasivasi-játékosok mellett s némely nagy húzás után egy-egy
 8162 III,  31   |                 napra még mélyebben essék s ott találja magát egy reggel
 8163 III,  31   |              nagyon vénítik az embereket, s mint ahogy a napfény kiszívja
 8164 III,  31   |                   igazi színt a szövetbõl s fakónak változtatja, a gázlángok
 8165 III,  31   |          gázlángok az életerõt szívják ki s elhomályosítják a lelket.
 8166 III,  31   |                  éves exorvosnövendéket), s ha valamelyik mérges volt,
 8167 III,  31   |                 nagyon antipatikus ember.~S ezt mindig többen-többen
 8168 III,  31   |            Naláczi Gyurit én is ösmertem, s mikor egyszer egy vidéki
 8169 III,  31   |                  a gazdag bihari gazdának s mégsem mert már többet kérni
 8170 III,  31   |                két napja nem evett semmit s hogy már két esztendeje
 8171 III,  31   |                kellnerek észre nem veszik s fel nem ráncigálnak. Néha
 8172 III,  31   |              feljön maga is, felöltözteti s hazaviszi az új hivatalába.~
 8173 III,  31   |                   nótáriust jól fogadták, s minthogy mûvelt volt s kellemesen
 8174 III,  31   |                    s minthogy mûvelt volt s kellemesen tudott társalogni,
 8175 III,  31   |                  ott, mint egy kiskirály, s amirõl már a legmerészebb
 8176 III,  31   |                   valóságosan megtetszett s hajlandónak mutatkozott
 8177 III,  31   |                 gondolkozásmódot vesz fel s még bizony nem lehetetlen,
 8178 III,  31   |                  korán feküdt, korán kelt s volt valami szomorú komolyság
 8179 III,  31   |                elköltötte a község pénzét s megszökött. Vizsgálatot
 8180 III,  32   |                 Ön összebeszélt férjemmel s ligát képeznek ellenem,
 8181 III,  32   |                téved, szó sem volt köztem s a férje között a fürdõrõl.~-
 8182 III,  32   |                    hát akkor el is megyek s hagyom ezt a nagy kérdést
 8183 III,  32   |                ember egész testében remeg s hol a doktorra, hol nejére
 8184 III,  32   |               azzal kiadja a rendeleteket s fizeti szilaj következetességgel
 8185 III,  32   |         utánvétellel.~…Így volt ez mindég s így is lesz ez mindég, amíg
 8186 III,  33   |                 piros, kövér arcocskáján, s két bogárszeme úgy nevetett,
 8187 III,  33   |          nyiladozó virágok, a madarak fel s alá repkedtek, csicseregve,
 8188 III,  33   |              szobában« a megunt kis odút, s õ ott ülhetett a dada karján
 8189 III,  33   |                  pedig dühösen járkál fel s alá és sötét felhõk tornyosulnak
 8190 III,  33   |             fürdõbõl, ahova egyedül ment, s én ma már arról értesülök,
 8191 III,  33   |               hangtól! - szól közbe a nõ, s az õ hangja is emeltebb
 8192 III,  33   |            kezével megfogja a csöngettyût s a csengetésre belépõ szolgának
 8193 III,  33   |                ruháimat becsomagolhassam.~S ezzel a szomszéd kék szoba
 8194 III,  33   |               tart, az asszony eltaszítja s besuhan az ajtón, de oly
 8195 III,  33   |                 torony, a picike hajléka, s önkéntelenül lassú, suttogó
 8196 III,  33   |                    Mit akar? - nyögi a nõ s lábujjhegyen lépked elõre
 8197 III,  34   |                 önállóságra tettek szert, s akkor esik, amikor õk akarják.~
 8198 III,  34   |                Pálunk szerelemre gyulladt s miként illik praktikus észjárású
 8199 III,  34   |               mindent ráhagy az alperesre s mennyet-földet ígér neki.
 8200 III,  34   |               viszonválasz még hízelgõbb, s ha aztán mégis létrejön
 8201 III,  34   |               Mariska végre beleegyezett, s abban állapodtak meg, jövõ
 8202 III,  34   |                 Kemény Gábor csak egy van s az is másnemû foglalkozásra
 8203 III,  34   |               négy frtba kerül örök áron, s amellett éppen olyan megbízható,
 8204 III,  34   |              szurkálta-furkálta Palinkat, s habozva, ingatagon, tekingetett
 8205 III,  34   |           megnyíltak a mennyei csatornák, s hõsünk teljesen nyugodt
 8206 III,  34   |                   nézett immár a jövõ elé s édesdeden tervezgeté az
 8207 III,  34   |                  Az Orczy-kertben voltam, s egyszerre elindult a szörnyû
 8208 III,  34   |               mégis szemérmesen lesütötte s halkan, szégyenlõsen mondá:~-
 8209 III,  35   |                  a másik, sem a harmadik, s azok, akik nem akarnak azzá
 8210 III,  35   |           lefoglalt fizetésû hivatalnokig s a semmittevõ elegáns utcataposó
 8211 III,  35   |                   mindenki iránt nyájasak s szorításra mindkét kezüket
 8212 III,  35   |                  vedlenek az emberiségrõl s a jótálló-keresés kezd háládatlan
 8213 III,  35   |             fáradságos munka ez a keresés s kitûnõ talentumot föltételez
 8214 III,  35   |                jótálló kellene a váltóra.~S itt hamisan, jelentõségteljesen
 8215 III,  35   |            értelmében veszem a jótállót - s ezzel eléje tolta az íróeszközöket.~-
 8216 III,  35   |                 kezdem érteni a dolgot. - S ezzel vette a tollat s aláírta
 8217 III,  35   |                    S ezzel vette a tollat s aláírta X képviselõtársa
 8218 III,  35   |                 Két tanút vett maga mellé s azokkal megjelent X képviselõnél.~-
 8219 III,  35   |                hiszen igaz, hogy aláírtam s fizetném is szívesen, de
 8220 III,  35   |                   lehetnek elég óvatosak, s hogy mégis legtöbbet ér
 8221 III,  36   |                 jó mokka, egy pipa dohány s hozzá még harmadikul egy
 8222 III,  36   |                 ügy sürgõs, becsületbeli, s félek, otthon nem lelem
 8223 III,  36   |                 ajtóig kíséri látogatóját s nyájasan rázza meg kezét.~-
 8224 III,  36   |                   savanyú mosolyra torzul s kezét hidegen siet kihúzni
 8225 III,  36   |                 Azzal visszaoson az ajtón s becsapja maga után. Újra
 8226 III,  36   |                elutazott huzamosabb idõre s most már nincs egyéb hátra,
 8227 III,  36   |               mindenütt nyomukban húzódik s a tényeket sötét színekkel
 8228 III,  36   |                   nõtt fel a szeme elõtt, s a fiatal nemzedékkel együtt
 8229 III,  36   |                    kiveszi tubákpikszisét s kedélyesen szippant.~- Kikérem
 8230 III,  36   |     felülkerekedik a gentleman természet, s a váltó odakerül a Stein
 8231 III,  36   |                vége, hogy elmarad mellõle s akkor nagyon könnyen megesik,
 8232 III,  37   |                   uniformisban lyukad ki, s kik nem szégyenlik magukat,
 8233 III,  37   |           indítványozza hangosan a tiszt, s a nyolc hatost, melyet a
 8234 III,  37   |                   arcú leánykához lépett, s annak az inggallérjába tette
 8235 III,  37   |           csoportban a legcsúnyább leányt s azt ajándékozd meg a jeggyel.~
 8236 III,  37   |               Örömteljesen szaladt vissza s karon fogva Gyuszit, lázas
 8237 III,  37   |                 kislány fennhéjázó hangon s némi fölénnyel. - Nem illik
 8238 III,  37   |                  pénz most nem lenne itt, s téged ugyancsak eldöngetne
 8239 III,  38   |                  rezervált választ adott, s engem kért meg, hogy miután
 8240 III,  38   |                Csak tapogatóznom lehetett s napok múlva sem írhattam
 8241 III,  38   |               Vidámabb volt a szokottnál, s barátságosan szorított velem
 8242 III,  38   |      rendõrhivatalnok vagyok a központban s evégre küldött ki reggel
 8243 III,  38   |                 még egy rózsát vettem hát s megkínáltam vele Sándort.~
 8244 III,  38   |             Sándort.~A gomblyukába tûzte, s együtt sétáltunk a lakásom
 8245 III,  38   |             nincs-e levelem?~Beszaladtam, s csakugyan levelem volt otthonról
 8246 III,  38   |                 fiatal úr üdvözlé Sándort s tréfálózva fenyegette meg.~-
 8247 III,  38   |                    úgy látom, ruházkodik…~S pajkosan mosolygott hozzá.~
 8248 III,  38   |         mosolygott hozzá.~Sándor elpirult s kedvetlenül felelt, mikor
 8249 III,  38   |          dob-utcából, mellettünk termett, s megveregette a Sándor vállát,
 8250 III,  38   |             Ostoba! dünnyögé a foga közül s úgy ott maradt állva, mikor
 8251 III,  38   |            kivételesen.~Sándor tûkön állt s fészkelõdött.~- Nos, a báróné
 8252 III,  39   |               köztük, egy-két halálítélet s még egy sor csip-csup dolog;
 8253 III,  39   |              csapva a testes iratnyalábot s mellényzsebébe csúsztatva
 8254 III,  39   |                   azt a vasat a zsebedbõl s nyomd rá egy üres halálítéletre.
 8255 III,  39   |                   megadom neki a hatalmat s õ azzal megszabadítja magát
 8256 III,  39   |                 felütötte az aranykönyvet s elolvasta az utolsó sort:~»
 8257 III,  39   |               jegyzé meg elégülten Mórus, s fejére téve bogláros királyi
 8258 III,  39   |             azaleák a fejükkel integettek s nevét suttogták. Már tudniillik
 8259 III,  39   |               titokban a király. Lehajolt s bokrétát kötött a virágokból
 8260 III,  39   |                  arany. Cseréljünk ruhát, s eressz a kertbe.~A csatlós
 8261 III,  39   |                  az elõnyösebb ajánlatra, s a rég gyanakvó Rog beosont
 8262 III,  39   |               azaleák fejükkel integettek s neki is a Florilla nevét
 8263 III,  39   |         felnyitván, kilépett a Nul-partra s annak mentében haladott
 8264 III,  39   |               építtette azt tavaly-nyáron s aztán nagy kegyesen odaajándékozta
 8265 III,  39   |                sípot fújt meg, háromszor, s annak hangjára fiatal hölgy
 8266 III,  39   |                 folyamot, míg megkívánta. S amit a király megkíván!…~
 8267 III,  39   |        levetkõzött az utolsó ruhadarabig, s aranyos gúnyáit odahelyezte
 8268 III,  39   |              megrestellte a saját alakját s hirtelen beleveté magát
 8269 III,  39   |                 azok helyet engedtek neki s lecsókolták róla a forróságot.~
 8270 III,  39   |                   apró kavicsok csörögtek s a talpait csiklandozták.
 8271 III,  39   |                  Mert a Nul kicsiny folyó s még azzal sem lett sokkal
 8272 III,  39   |                    A földre vetette magát s keservesen zokogott. Majd
 8273 III,  39   |                  zokogott. Majd fölugrott s dühösen fenyegette meg öklével
 8274 III,  39   |              cseperegni kezdett az esõ is s Mórust derekasan verte a
 8275 III,  39   |                 hiába, ember a király is, s illik valamit adni a külsõ
 8276 III,  39   |                   is õ már, mint csinált, s fõleg, hogy mit fog csinálni…~
 8277 III,  39   |                hosszában az elzárt várost s a déli fõkapun nekiindulni,
 8278 III,  39   |                falkára szaporodva ugatták s vonítva futottak vele a
 8279 III,  39   |                  szabatott a legénységnek s fölemelte a lénungot egy
 8280 III,  39   |                   komiszabb lesz a mundér s a lénungot leszállítják
 8281 III,  39   |                 lázas, izgatott hangon -, s add rám a köpenyedet.~Az
 8282 III,  39   |                 õr tréfára vette a dolgot s úgy is tett, mintha nevetésre
 8283 III,  39   |             alaknak, kinek lábai véreztek s haja csapadékban tapadt
 8284 III,  39   |              palotájához, ott kopogtat be s onnan küld majd oda csatlóst
 8285 III,  39   |               pénzeibõl! - szólt a koldus s odaadta felsõ takaróját
 8286 III,  39   |               azok éppen nem ösmerték meg s félreállottak elõle, nehogy
 8287 III,  39   |               király odalépett a kapuhoz, s öklével megdöngeté.~- Nyissátok
 8288 III,  39   |                  jobbágyaim, nézzetek meg s mondjátok, nemde én vagyok
 8289 III,  39   |                hallgatsz, hiszen ösmersz? S te Niles, kit a porból emeltem
 8290 III,  39   |               megsemmisülve rogyott össze s kezét halántékára tapasztva,
 8291 III,  39   |            agyonlökdösnek itt a nagy urak s még összetépik a darócodat,
 8292 III,  39   |                 volnál annyira elrekedve.~S ezzel, a találkozás emlékeül,
 8293 III,  40   |                 is, akinek nem akaródzik, s csupán azért, mert ez divat.
 8294 III,  40   |               hanem átrándulnak Erdélybe, s meg is látszik aztán úgy
 8295 III,  40   |               táviratot kapott valahonnan s azonnal útra kelt rendkívül
 8296 III,  40   |                 csomagolta össze holmiját s roppant szórakozott ember
 8297 III,  40   |                  pakktáska nélkül utaztam s nem számíthattam hitelre,
 8298 III,  40   |            emlékezni kezdtem, mi történt, s egyedül találtam magam egy
 8299 III,  40   |             óráját, amint elhelyezkedett, s így szólt, megnézvén az
 8300 III,  40   |               lefordult a horgolt polcról s ráesett az alatta ülõ budai
 8301 III,  40   |            benyomván azt egészen a fülére s palacsintává lapítván.~-
 8302 III,  40   |               német elnyelte a mondókáját s nyugodtan leült s olyan
 8303 III,  40   |              mondókáját s nyugodtan leült s olyan fájdalmas arccal simogatta,
 8304 III,  40   |                    Fehérváron kiszálltunk s a vendéglõ felé vettük utunkat,
 8305 III,  40   |              hátul is aranyórát viseljen, s nyilván azért, hogy valami
 8306 III,  40   |           Figyelmes lettem a párbeszédre, s megnézem hátulról Ujlaki
 8307 III,  40   |              valakirõl a kabátja gombjára s láncostul, mindenestül kirántotta
 8308 III,  41   |                  a kéjtől rezgő szíveket, s ha lelkes taglejtéssel beszélt
 8309 III,  41   |                  vége előtt a nő hazament s pár pillanat múlva a palota
 8310 III,  41   |               alatt maga Kamilla szolgált s ivott a színész poharából.
 8311 III,  41   |                  vitriol jutottak eszébe, s már látta magát véresen
 8312 III,  41   |                felkiáltott: »Isten neki!« S belépett a szobába, hol
 8313 III,  41   |               fiatal asszony nyugodtan, - s így ön tízezer forinttal
 8314 III,  41   |               odaadott a színész nejének. S egyszerre kacajban tört
 8315 III,  41   |                   báróné pamlagra omlott, s idegesen nevetett. S midõn
 8316 III,  41   |              omlott, s idegesen nevetett. S midõn a látogató ártatlan
 8317 III,  42   |        ajtónyílásra meg szokott rezzenni, s kivel, mint igazi gentlemanekhez
 8318 III,  42   |               szórakozásunk munka közben.~S azonkívül még arra is jó,
 8319 III,  42   |        szenvedéllyel várjuk hitelezõinket s igen örülünk látásuknak.~
 8320 III,  42   |        differencia rendesen igen csekély. S hol én nyerek, hol õ. Felette
 8321 III,  42   |                   kell.~Az ajtó megnyílt, s ez egyszer nem hitelezõ
 8322 III,  42   |                különben kedves patriótám, s igen derék és jószívû embernek
 8323 III,  42   |                visszahökkent volna elõle, s a hajdan oly víg fiú melancholikus
 8324 III,  42   |             viszonzá:~- Téged kereslek. - S azután erõtetve tette hozzá
 8325 III,  42   |               rajtam, hogy mit nézegetek, s megbökve kalapját, lassan
 8326 III,  42   |         megboldogult…~A fejével bólintott s jelentõségteljesen mondá:~-
 8327 III,  42   |                   világon, hogy õ meghalt s hogy mikor halt meg.~- Tegnapelõtt
 8328 III,  42   |                 makulatúrát.~Lejött velem s várt ott, míg én keresgéltem
 8329 III,  42   |             különválasztják az értékestõl s ez utóbbit becserélik pénzre
 8330 III,  42   |               egyszerre megnyílik az ajtó s egy gyönyörû fiatal nõcske
 8331 III,  42   |             ajtónál kis batiszt kendõiket s egypár ügyes rántással szoknyácskáikat
 8332 III,  42   |                      Igen? Szolgálatjára.~S egy üzleti mosolygás jelenik
 8333 III,  42   |                 hanem…~Torkán akadt a szó s szemét hirtelen behunyva -
 8334 III,  42   |                   a két gyönyörû leánykán s azután ásítozva kérdé:~-
 8335 III,  42   |                   uram, - szólt most a nõ s hangja szomorú, bánatos
 8336 III,  42   |                 Szendén lesütötte szemeit s elhallgatott.~- Tehát örökbe
 8337 III,  42   |                 karjait összefonva mellén s úgy elnézte azt a szegény,
 8338 III,  42   |            mamájuk szoknyájába fogództak, s egymásra nevetgéltek, amint
 8339 III,  42   |                  elbújt a szoknya mögött, s egy kukkanás jobbra, egy
 8340 III,  42   |                  találkoztak szemecskéik, s mosoly lett a vége.~…Neki
 8341 III,  42   |                   adassam a kishirdetést? S hova küldjem a beérkezett
 8342 III,  42   |             csodálkozó szemeket vetett rá s a könnyein keresztül mosolyogni
 8343 III,  42   |                 Mihály vagyok, hivatalnok s másképp is jó módban, csinos
 8344 III,  42   |                   én nélkülök házasodtam, s ezen az úton elválni lehetetlen.
 8345 III,  42   |         fiatalasszony megtörölte könnyeit s félénken rebegé:~- Oh, uram…
 8346 III,  42   |                 igazán különös egy ember.~S tekintetében olyan végtelen
 8347 III,  42   |               tollának percegése vegyült, s csak a hivatalnok száraz,
 8348 III,  43   |        lassan-lassan rájönnek, hogy beteg s szaladnak az orvosért.~A
 8349 III,  43   |                    ez már nem szép tõle - s több effélével.~A doktor
 8350 III,  43   |                isten szerelméért siessen… s mentse meg nekem.~- Ki beteg?~-
 8351 III,  43   |                   mókuska! Ah, istenem! - s fuldokló zokogásban tör
 8352 III,  43   |                 maga is komoly arcot vág, s ünnepélyes arccal és léptekkel
 8353 III,  43   |                   Megnézi, körültapogatja s azután édesdeden fölkacag.~-
 8354 III,  43   |                Csengõ kacajjal szalad oda s összevissza csókolja a kis
 8355 III,  43   |                 udvarlók (mert vannak még s szükség, hogy legyenek is)
 8356 III,  43   |                állítják, hogy fiatalodik, s igaz is, hanem…~Kimondjuk, -
 8357 III,  43   |               elõtt csüggedten, bágyadtan s elnézi magát aggódva, reménykedõn.~
 8358 III,  43   |                 termett volna egy helyen, s nem ám olyan szerelemgödröcske,
 8359 III,  43   |                  Belényesinével egykorúak s az már valóságos öregasszony,
 8360 III,  43   |                 vannak hízelgõ példák is. S nem is kell elmenni értük
 8361 III,  43   |                  Kuruttyosiné, ötven éves s még mindig helyre menyecske,
 8362 III,  43   |               Belérné túl van a negyvenen s még kisasszonynak szólítják
 8363 III,  43   |                   lesz férfitársaságokban s gyanakodóbb az udvarlóiban.
 8364 III,  43   |             hervadó asszonyok védszentje.~S éppen olyan, mint minden
 8365 III,  43   |                  a száj mindkét padlásán.~S miután a csinált majoritás
 8366 III,  43   |                  Sehogy se kvadrál össze, s még tán következetlenségbe
 8367 III,  43   |               kivált ha az ember asszony. S nagyon nehéz kitalálni,
 8368 III,  44   |            utaztunk egy kormánybiztossal, s minthogy olyan dologban
 8369 III,  44   |                   összetört a tengelyünk, s az én kormánybiztosom elkezdett
 8370 III,  44   |                 Az immel-ámmal közeledett s azután úgy foghegyrõl kedvetlenül
 8371 III,  44   |                   csak van - szólt lustán s nehány perc múlva elõhozta
 8372 III,  44   |             bizony akad - dünnyögé ásítva s nyomban kihozott egyet az
 8373 III,  45   |          rózsabimbót véssen rá a szobrász s alul hagyjon egy kis helyet
 8374 III,  45   |                   vízbe a piskii csatában s kedvteléssel nézte, mint
 8375 III,  45   |                 néztem a hatalmas emberre s fojtott hangon kockáztattam
 8376 III,  45   |               Éppen aratásról jöttek haza s találkoznak az embereimmel,
 8377 III,  45   |                 csúfondárosan embereimre, s megröhögték fegyvereiket.
 8378 III,  45   |                   Megrázta bozontos fejét s nagy tenyerével dühösen
 8379 III,  45   |                   átkozottul kegyetlenek.~S rettenetes mord arccal ültek
 8380 III,  45   |                    hüm - mormogta Filcsik s még mogorvábbak lettek utána.~
 8381 III,  45   |                 vándorlegények valamikor, s aki ugyan nem élt már akkor,
 8382 III,  45   |                 volt! - mondá megnyugodva s kezdték a lovakat kifogni
 8383 III,  45   |                 nagy alkalmas állás volt, s az alatt tömérdek hordó
 8384 III,  45   |                    szinte nyögött alatta, s mind a hárman elindultunk
 8385 III,  45   |                   városba, õ kordovánbõrt s talpakat vásárolni, mi pedig
 8386 III,  45   |                 hogy eltagadná délutánra. S hol a pokolba keresem én
 8387 III,  45   |                  üres hordót a félszerben s az alá dugta a keszkenõt.
 8388 III,  45   |           kifizettük, feltettük a kocsira s hazaindulóban még csak egy
 8389 III,  45   |                  leszállott ostort venni, s ezen ötletbõl Filcsik is
 8390 III,  45   |            magával, hanem csak belenyúlt, s kivett belõle egy marék
 8391 III,  45   |                 szekeren a gyeplõt tartva s még utánuk is kiáltottam:~-
 8392 III,  45   |                  vissza.~Több perc elmúlt s még mindig nem jött sem
 8393 III,  45   |                  áll egy sárga kabátos úr s megszólít tótul:~- A bácsi
 8394 III,  45   |                  kiáltá távozóban dühösen s még az utca túlsó szögletérõl
 8395 III,  45   |               Szelíd volt, mint a bárány, s titkolózva húzott ki a bundája
 8396 III,  45   |                  dadogott Filcsik ijedten s hirtelen fölkereste szemével. -
 8397 III,  45   |                   Megveregette a vállamat s nyájas hangon folytatá:~-
 8398 III,  45   |           ráadásul összes veres pénzemet. S az is megvan: vagy három
 8399 III,  45   |                   is egész úton hazafelé. S minél jobban kisebbedett
 8400 III,  45   |                annál nagyobb lett õ maga, s értékesebbek a Laczkó-iratok
 8401 III,  45   |                  fölélénkült apródonkint, s újra kemény hõsökké váltak,
 8402 III,  45   |          Alkonyatkor megindult az esõ is, s nagy csöppekben verte a
 8403 III,  45   |             bundáját, Suska is a ködmönt, s gyöngéden, gondosan ráterítették
 8404 III,  45   |                 pedig behunytam szemeimet s elszenderedtem, míg egyszer
 8405 III,  45   |               csak nagyot zökken a szekér s felriadok.~- Hophó! Eltört
 8406 III,  45   |              kellett vinni a jármû hátát, s fa még sehol se volt. Filcsik
 8407 III,  45   |                  hold éppen most bújt ki, s látni hagyta nekik a tájat.
 8408 III,  45   |               kihúzta alólam a szekercét, s átugorván az útszéli garádot,
 8409 III,  45   |                 fölszállt róla megriadva, s kétségbeesve röpködte körül.
 8410 III,  45   |                 mivel haragosnak látszék.~S valóban szörnyen mérges
 8411 III,  45   |             görbülve. Szidta a környéket, s fenyegette a következõ falut,
 8412 III,  46   |                neve, mert szarvai lesznek s azok elállnak majd alul,
 8413 III,  46   |                   félesztendeig sajnálták s azóta egy zöld bögrében
 8414 III,  46   |                   meg a fölösleges túrót, s abból szerezzük be lassankint
 8415 III,  46   |               beletorkoskodik a lucernába s felfúvódik, mint a kántorék
 8416 III,  46   |                   találták: szépen legelt s kedélyesen kergette le magáról
 8417 III,  46   |                  a kisasszonypajtásoknak, s mesés dolgokat mondott nekik
 8418 III,  46   |                  magvas, mint a marmancs, s még madárfészket is tud
 8419 III,  46   |             engedem megsütni.~Elindultak, s egy teljes óráig járták
 8420 III,  46   |              Ancsa a földre vetette magát s elkezdett jajveszékelni.~-
 8421 III,  46   |                 elunta magát künn a mezõn s hazajött hûségesen.~- Oh,
 8422 III,  46   |             megfogták egymás kezecskéjét, s elindultak némán, édesanyjukat
 8423 III,  46   |               Örömrepesve futottak hozzá, s Mimi lelkendezve kiáltá: -
 8424 III,  46   |                   szemeibõl az álmosságot s ásítván egyet, csodálkozva
 8425 III,  46   |                   éppen semmi se történt? s ezen aztán olyan sírásba
 8426 III,  46   |               hogy maga is elpityeredett, s úgy hármasban siratták a
 8427 III,  47   |            maguknak szeretnének a jövőben s minden dicsőség az övék
 8428 III,  47   |                  a feleségét rágalmazták, s lecsapván őt ezért összes
 8429 III,  47   |              következő föltételek mellett s ezeket jól megvigyázza:~»
 8430 III,  47   |            megvigyázza:~»Ne jöjjön gyalog s mégis gyalog jöjjön. Hozza
 8431 III,  47   |                   a legnagyobb ellenségét s miképp kényszerítse a vele
 8432 III,  47   |              társához, Laczfy Magdolnához s felkölti őt, ekképpen kérdezősködve:~-
 8433 III,  47   |                  férjét.~Toldy el is ment s egy óra múlva bejött az
 8434 III,  47   |               múlva bejött az ékszerekkel s egy zsákot cipelt hátán,
 8435 III,  47   |                  Miklós megfogta a kutyát s üzent a királynak egy szolgával,
 8436 III,  47   |               Csak a király nem nevetett, s homlokát komoly ráncokba
 8437 III,  47   |          korbácsot vett ki a mentéje alul s azzal a kutyát megütötte.~
 8438 III,  47   |                  Aztán az urakhoz fordult s halkan mondá: »Megütötte
 8439 III,  47   |                  halkan mondá: »Megütötte s mégis visszajött a hívására.«~
 8440 III,  47   |               Toldy a feleségéhez fordult s ekképp feddé meg:~- Miért
 8441 III,  47   |              borjút gyömöszöltem a zsákba s a magam szekrényébõl kincseket
 8442 III,  47   |          helyeslõleg bólintott a fejével, s egy intésére megjelent a
 8443 III,  47   |                   a megöltnek hitt szolga s tanúságot tett Toldy furfangos
 8444 III,  47   |              Miklós. Nem jöttél gyalog se s mégis gyalog. Mindeneknek
 8445 III,  47   |              teszlek.~Meg is tette aztán, s mint ahogy fa-kalodája van
 8446 III,  48   |                  ellátogat az õ boltjába, s úgy veszi onnan a halalakú
 8447 III,  48   |                  ráhagyja testámentumban, s azok is megemlegetik, hogy: »
 8448 III,  48   |               nábob, akinek gyárai vannak s aki az egész világba szállítja
 8449 III,  48   |                 Amsterdamban, New Yorkban s mindenfelé.~Oh, dehogy,
 8450 III,  48   |                  az õ pengéje örökkévaló, s kivált arra büszke, ha szemtõl
 8451 III,  48   |                  kész bicska a boltjában, s mikor vevõk jönnek, nem
 8452 III,  48   |               legényeit kukoricát kapálni s szénát gyûjteni; az éppen
 8453 III,  48   |             legyen, ne értsen az üzlethez s ne csiklandozza a nyereségvágy.~
 8454 III,  49   |                 Hm - köhintett az alispán s mogorván intett a két vasvillásnak,
 8455 III,  49   |                 szögletére, katonásan föl s alá járkálva annak a nagy
 8456 III,  49   |                   a vesztegzár fenntartói s agyon lehet szúrniok, aki
 8457 III,  49   |                  egy búbánatos arcú ember s még csak meg sem emelte
 8458 III,  49   |                    hogy arca sápadt kissé s nincs rajta a rideg fenségbõl
 8459 III,  49   |               szél idehajtotta a rétekrõl s két ellenkezõ ákácfához
 8460 III,  49   |         csiklandozta meg, mikor elszakadt s rajta maradt az ábrázatán,
 8461 III,  49   |              pedig, Ambrus fiam, ugorj le s gyere idébb, hadd magyarázzam
 8462 III,  49   |             mellett.~- Menj vissza, fiam, s eredj be ahhoz a Hártya
 8463 III,  49   |                   kiviszed õket a határra s ott azután…~- Értem, tekintetes
 8464 III,  49   |                  Kocsit rendelsz magadnak s áthajtasz Csomádra Csuzy
 8465 III,  49   |                   neki, hogy tiszteltetem s küldöm neki ezt a négy lánykát,
 8466 III,  49   |                  két kastély van szemben, s a másikban is özvegy lakik.
 8467 III,  49   |                  a régi táblabírák között s hogy szemem láttára fogyott
 8468 III,  49   |          csakugyan letett az aggodalomról s nekifogott a zsinór növesztésének.
 8469 III,  49   |           elõhozták, Pali bácsi belenyúlt s kihúzott belõle egy csomó
 8470 III,  49   |                aktát, a hagyatéki ügyeket s azokból kezdte elõkotorászni
 8471 III,  49   |                     ha két hétig tart is. S azalatt az egész vármegyében
 8472 III,  49   |                szünetelhet a közigazgatás s dúlhatott a fekete halál
 8473 III,  49   |                   meg - szólt a kis leány s fejét dacosan hátraszegte.~-
 8474 III,  49   |                   megsodorta õsz bajuszát s ravaszul kacsintott:~- Volt
 8475 III,  49   |                   a tekintetes asszonynak s eldugtam a saroglyába, hogy
 8476 III,  49   |                  gyerek, tekintetes uram, s nem tud itt megszokni. Pedig
 8477 III,  49   |                éppen nálunk veszett el. - S elkezdett, mint már azt
 8478 III,  49   |        valahányszor átment a »kék szobán« s meglátta ott a rózsaszín
 8479 III,  49   |                 Az alispán elmosolyodott, s nini mit lát?… a tekintetes
 8480 III,  49   |                   át Erzsikét a huszártól s szép óvatosan, nehogy felébredjen,
 8481 III,  49   |                 igazi alispán-kisasszony, s sohasem szökik meg többé.~
 8482 III,  50   |                kiadni a saját költségeden s kérsz, hogy mint gyermekkori
 8483 III,  50   |           cserép-darab, letiport falevél, s mindez elpusztul, elenyészik,
 8484 III,  50   |                kitágult, szívünk dobogott s önkénytelenül elindultunk
 8485 III,  50   |          átgurultak az egyikrõl a másikba s ott himbálóztak makacsul,
 8486 III,  50   |               végigszaladt a selyem mezõn s hosszú farkával felborzolta
 8487 III,  50   |                 pántlika maradt nyomában, s e szalag tökéletesen tönkretette
 8488 III,  50   |                 õket újra a cserjésen túl s mentem utánuk, amerre vittek.~
 8489 III,  50   |                 én nyomaim jobbra visznek s engem most nem érdekel más.~-
 8490 III,  50   |                  mondani.~- Értem, értem. S milyen madár kellene magoknak?~-
 8491 III,  50   |            jegenyére.~Fölvettem egy követ s úgy találomra megcéloztam
 8492 III,  50   |                    odafutottak a madárhoz s hangosan siratták hirtelen
 8493 III,  50   |               letették a fûre; felfordult s kiöntõdött belõle a szeder,
 8494 III,  50   |           gyilkosra, de Vica felém futott s gyöngéden mondta:~- Az én
 8495 III,  50   |                   Hozzám simult, ránéztem s csodálatos szépnek találtam
 8496 III,  50   |                 gyalogúton, erre közelebb s a völgyben lent bizonyosan
 8497 III,  50   |                  madárnak a holttestétõl!~S szaladtam tovább a nyomok
 8498 III,  50   |               tagjaimban.~Visszafordultam s harsány hangon kiáltottam:~-
 8499 III,  50   |                 még mindig utánam nézett, s míg Biri a sírt ásta lehajolva,
 8500 III,  50   |       ideiglenesen a madár volt letakarva s hívólag lobogtatta.~Habozva