bold = Main text
      Rész, Fejezet                                          grey = Comment text

 8501 III,  50   |                 Hideg szél süvített végig s megropogtatta a gallyakat,
 8502 III,  50   |                megdöbbentõ fenség honolt, s a kis madársír mintha rám
 8503 III,  50   |                 Vica, melletted poroszkál s negédesen lóbázta szedres
 8504 III,  51   |            maguknak szeretnének a jövõben s minden dicsõség az övék
 8505 III,  51   |        Magdolnának hítták Toldi Miklósnét s Budán lakott férjével az
 8506 III,  51   |                   királyra lett ingerült, s mikor az egyik lakája éppen
 8507 III,  51   |            Toldinénak, fogta magát Miklós s olyat lapított buzogányával
 8508 III,  51   |                 mit csinálni a haragjával s nyomban parancsolá, hogy
 8509 III,  51   |                hazament ekkor Alsó-Toldra s ott élt sok esztendõn át
 8510 III,  51   |              barátjai mindent elkövettek, s végre is csillapult a nemesszívû
 8511 III,  51   |                  otthon legjobb barátodat s kíséretedben legyen a legnagyobb
 8512 III,  51   |                   a legnagyobb ellenségét s miképp kényszerítse a vele
 8513 III,  51   |                Megörült erre Toldi Miklós s bezzeg nyitotta nemcsak
 8514 III,  51   |                   ablakot, hanem az ajtót s hítta be nyájasan:~- Gyere
 8515 III,  51   |                  is.~Czifra Marcsa bement s elbeszélte az egész bevonulását,
 8516 III,  51   |              aztán legott okos lett Toldi s megajándékozta a bûbájos
 8517 III,  51   |       hitestársához, Laczffy Magdolnához, s felkölti õt, ekképpen kérdezõsködve:~-
 8518 III,  51   |               Toldi kiment zordon arccal, s egy óra múlva az ékszerekkel
 8519 III,  51   |                  ékszerekkel jött vissza, s egy zsákot cipelt hátán,
 8520 III,  51   |                hogy egész udvarával várja s nézni fogja a tornácról.~
 8521 III,  51   |                nevetésre valónak a dolgot s homlokát komoly ráncokba
 8522 III,  51   |          korbácsot vett ki a mentéje alul s azzal a kutyát erõsen megütötte.
 8523 III,  51   |                  Aztán az urakhoz fordult s így szólt halkabban:~- Megütötte
 8524 III,  51   |              szólt halkabban:~- Megütötte s íme, mégis visszajött hívására.~
 8525 III,  51   |                   a feleségére pillantott s ekképp feddé meg:~- Mit
 8526 III,  51   |             borjút gyömöszöltem a zsákba, s õneki azt mondtam, hogy
 8527 III,  51   |                  mindeneknek megfeleltél, s most legalább megtanulhattad
 8528 III,  51   |             érdemes tûzbe tenni a kezedet s királyodat gyanúsítani.
 8529 III,  51   |                  olyan. Bocsáss meg neki. S maradj itt udvaromban örökké,
 8530 III,  51   |                 lett aztán holta napjáig, s mint ahogy fakalodája van
 8531 III,  52   |             nézett a szelíd kék szemeivel s így szólt:~- Látod, fiam,
 8532 III,  52   |                   zöld-bőr karosszékéből, s odalépett egy fiókos szekrényhez,
 8533 III,  52   |                húzva ki.~Odapillantottam, s láttam ott följegyezve mindeniken
 8534 III,  52   |                felém, bámészan rám nézett s volt a hangjában valami
 8535 III,  52   |               Konopka megnézte a csekket, s aztán a boglyas fejét rázta.~-
 8536 III,  53   |                alig van mire emlékezniök, s lírai költeményeket kezdenek
 8537 III,  53   |              akácfa idõ elõtt elvirágzik, s idõ után bocsát rügyöt?…~
 8538 III,  53   |                még a negyvenedik év elõtt s minthogy magamnak nincsenek
 8539 III,  53   |       visszaforduló önbizalmat útközben - s õt magát fekete atillájában,
 8540 III,  53   |                   meséiben lett elevenné, s beszélni kezdett az új generációnak
 8541 III,  53   |              mozogni kezdtek a falevelek, s kiáltásaikra mozogni kezdtek
 8542 III,  53   |              mozogni kezdtek az országok.~S most íme az egyik nekiment
 8543 III,  53   |            Kossuth leült az íróasztalához s mentegetõzõ, bocsánatkérõ
 8544 III,  53   |                  õ mindig indulóban van), s útja véletlenül Caprera
 8545 III,  53   |              mindig szeretett békéltetni, s mégis csaknem elfogultsággal
 8546 III,  53   |            akceptálom. Vigye vissza neki, s mondja meg üzenetemet, hogy
 8547 III,  53   |               hogy az ügynek használjunk, s hogy az bennünket elkoptasson.
 8548 III,  54   |           szûrszabó-mesternek volt a fia, s magának is a szûrszabóság
 8549 III,  54   |                   birodalmi kancellárnak, s aki »két testvérgyerek Lupcsek
 8550 III,  54   |                   ahogy õ szokta mondani. S mivel Lupcsek Janinak nagyon
 8551 III,  54   |            birodalom ügyeinek vezetõjére, s kiváltképpen sok becsület
 8552 III,  54   |             tanította írni Lupcsek Janit, s úgy megtanította, hogy most
 8553 III,  54   |                 forinttal a kegyelmes úr, s ezzel is hamarább, sokkal
 8554 III,  54   |            Lupcsek János.~A kancellár fel s alá járkált a fényes, bársonyos
 8555 III,  54   |                  a kegyelmes úr ábrázata, s maga taszított egy karikán
 8556 III,  54   |                  Jani lecsukta a szemeit, s úgy hallgatta azt a tündérálmot.
 8557 III,  54   |            palotái, lovai, hintói lesznek s még azonfelül valami - szép
 8558 III,  54   |                   szép fiatal felesége.~- S mikor lesz ez? - kérdé savanyúra
 8559 III,  54   |                délelõtt azzá kell lennie. S lesz, mihelyt összeesküsznek.
 8560 III,  54   |                  úr még egyszer ránézett, s így szólt:~- Szerencsés
 8561 III,  54   |               született.~Majd hozzálépett s megveregette a vállát.~-
 8562 III,  54   |             korábban oda fog menni önhöz, s felöltözteti illendõen.~
 8563 III,  54   |             ábrázattal, kisírt szemekkel, s a vízió szemrehányólag nézett
 8564 III,  54   |                  szemrehányólag nézett rá s hívogatta haza… haza…~Lupcsek
 8565 III,  54   |                megindult az álomkép után, s ment, ment, míg egyszer
 8566 III,  54   |                  elhitte az utolsó szóig.~S már ezért is megérdemelte -
 8567 III,  54   |                 igaz legyen a Jani dolga, s az abból kivilágló nagy
 8568 III,  55   |                   szekundáns párbajoknál, s ítéletbíró becsületbeli
 8569 III,  55   |             összeérõ inggallért viseljen. S Alfréd alkalmasint csak
 8570 III,  55   |                   posta elviszi szívesen. S mivel a csokrok elhervadhatnak,
 8571 III,  55   |                  rendszerint megtalálják, s a kedves szemek egész nap
 8572 III,  55   |          mosolyognak rá.~Alfréd így tett, s Júlia ámbár erényes volt,
 8573 III,  55   |                 Júlia ámbár erényes volt, s ámbár igen szerette a virágokat,
 8574 III,  55   |                 leveretés minden vonalon. S mi követi a leveretéseket
 8575 III,  55   |                  virágcsokor, sem ékszer. S eszerint a lemondás nehéz
 8576 III,  55   |             valami ül a kosarában mindig; s ez leggyakrabban a bosszú.
 8577 III,  55   |             szétfoszlott a boldoguláshoz.~S ehhez járult egy nagy szerencse -
 8578 III,  55   |             Alfréd elment az ékszerészhez s megkérte, pörölje be illetékes
 8579 III,  55   |               elõtt: õ csak pörrel fizet.~S az ékszerészek nagyon jó
 8580 III,  55   |                  megkéri õket.~Bepörölték s a pörök és a pörökhöz csatolt
 8581 III,  55   |                  volt rendelve az ékszer, s kinek küldték, odakerültek
 8582 III,  55   |                így egy ember, aki mérges, s aki már semmit sem remél?
 8583 III,  55   |        ártatlanságát, senki el nem hinné. S ha vétkesnek hiszik, hát
 8584 III,  55   |                   hát legyen az legalább. S legyen meg Alfrédnak is
 8585 III,  56   |                akkoriban a Felsõvárosban. S a Felsõvárosnál már csak
 8586 III,  56   |          elhatározták a tésztás ételeket, s ettõl fogva rendszer szerint
 8587 III,  56   |                túltenni, az õ kosztjukon! S kik akarnak túltenni egy
 8588 III,  56   |                  mérje meg az õ diákjait, s tegye hivatalos testimónium
 8589 III,  56   |               isten kegyelmes jóvoltából.~S amerre vitte - pedig vitte
 8590 III,  56   |                 sárga virágos kacabájban, s ahelyett, hogy bedugta volna
 8591 III,  56   |                   kijjebb jött az utcára, s gúnyosan nézte végig a diákokat,
 8592 III,  56   |                   diák rossz fundamentum.~S gyorsított léptekkel párolgott
 8593 III,  56   |                   Anna még nagyon félénk, s csak éppen akkor fordult
 8594 III,  56   |                 kis gazdasszonya mellett, s a kezecskéit kezdi nyalogatni.~
 8595 III,  56   |              kutya felmordul berzenkedve, s ide-oda kapkod a fejével.~
 8596 III,  56   |                  vézna diák elmosolyodik, s meghajítja az oktalan állatot
 8597 III,  56   |                  még a kutyát is magázza?~S ezen azután mosolyogni kezd
 8598 III,  56   |                Tóth Gyula sovány arca is.~S ha már egyszer be van csapva
 8599 III,  56   |                illatosat, rózsaszirmokból s beültették a kis vízi-jármûbe
 8600 III,  56   |                    méltósággal, csendesen s vízre eresztették a hajót
 8601 III,  56   |                  egy-egy beálló fûzágban, s tapsoltak örömmel, amint
 8602 III,  56   |              szerencsésen kiemelte onnan, s mindig beljebb-beljebb vitte
 8603 III,  56   |            akarjuk? - tûnõdött a kislány, s egészen elszomorodott, mikor
 8604 III,  56   |             édesdeden pislog a szemeivel, s lassan-lassan elalszik,
 8605 III,  56   |                  a Gyula szõke haja közé, s ott kotorászott azok között
 8606 III,  56   |              Gyula azt hitte, csúfolódik, s ráütött a kezére pajkosan,
 8607 III,  56   |              amire az duzzogva elfordult, s eltaszította magától.~-
 8608 III,  56   |               Persze, hogy az is jó lesz, s elbeszélte aztán a történetet.
 8609 III,  56   |                  részletekre a költséget, s pontosan küldözik a kosztpénzt
 8610 III,  56   |                   az apák közül Szegedre, s fölkeresik otthon vagy az
 8611 III,  56   |           tanítóját, Csapanka János urat, s ez akkor, fõbenjáró okoknál
 8612 III,  56   |                   Andrásnak a hátralékot, s így szólt a fiúhoz:~- Szedd
 8613 III,  56   |                   leejtette kis batyuját, s nem mert senkire ránézni
 8614 III,  56   |                 könnyek gyülemlettek meg, s kifutott a szobából.~- Mi?
 8615 III,  56   |                  lenne különb a kinézése. S ezért a kinézésért engem
 8616 III,  56   |              saját becsületét oltalmazza, s ezért kellett a »rossz fundamentumnak«
 8617 III,  56   |                   örökre.~Elment, elment! S mikor visszajött két hónap
 8618 III,  56   |               lett halaványabb, gyengébb. S ami a legcsodálatosabb,
 8619 III,  56   |                  egy délután arra látták, s még csak oda se nézett a
 8620 III,  56   |               fogta elõ valahol az utcán, s behítta egy kis friss pogácsára.
 8621 III,  56   |                 nagyon rosszul nézett ki, s gyakran köhécselt beszéd
 8622 III,  56   |                  hangon felelgetett neki, s annyi szemrehányás volt
 8623 III,  56   |                mintha idegen helyen ülne, s ez oly szomorúan vette ki
 8624 III,  56   |                  síri csendben ketyegett, s a nemzetes asszonynak nem
 8625 III,  56   |               ajtók nyíltak az épületben, s e nyíló ajtók megreszkettették.
 8626 III,  56   |                 csak a cselédek jártak ki s be az épületben.~Egyszer
 8627 III,  56   |                mégis kinyílt a szobaajtó, s bejött a Bodri. Ránézett,
 8628 III,  56   |                     tette hozzá zavartan, s lehajolt, megcsókolta a
 8629 III,  56   |                   nemzetes asszony kezét.~S az érezte, hogy egy könnycsepp
 8630 III,  56   |         könnycsepp gurul végig kezefején, s egy vékony csíkban megmelegíti.~
 8631 III,  56   |              udvarra is kikísérte a néni, s ott maga gombolta be a télikabátját,
 8632 III,  56   |            Bágyadt derû jelent meg arcán, s olyan halványpiros volt
 8633 III,  56   |                 is - hebegé elhalványodva s zavartan babrálta tarka
 8634 III,  56   |              házhoz támaszkodott pihenni, s ezalatt fekete krétát húzott
 8635 III,  56   |              krétát húzott ki a zsebébõl, s önkénytelenül odaírta a
 8636 III,  56   |                  kivakarta mind a kettõt, s tovább ment. Mikor hazaért,
 8637 III,  56   |                  sûrûsíték meg a levegõt, s e fehér foszló párák ráfeküdtek
 8638 III,  56   |           borlevesébe, most érkezett meg, s szánakozó hangon újságolta
 8639 III,  56   |                   pillanatban kelt a nap, s tündöklõ sáv, égbõl ereszkedõ
 8640 III,  56   |                   egy-egy inget holnapra…~S ez volt, ez az intézkedés
 8641 III,  57   |                  pénztárnoka, megveszett, s arra látszott a legnagyobb
 8642 III,  57   |            gõzölgött volna az orrlyukain, s a szemeinek sem volt meg
 8643 III,  57   |                   azonban, amint felkelt, s odalépett a mosdószekrényhez,
 8644 III,  57   |              mered.~Lehorgasztotta fejét, s fel alá kezdett sétálni
 8645 III,  57   |                 Fogai vacogtak már ekkor, s homlokán forró izzadtságcsöppek
 8646 III,  57   |              székre fáradtan, összetörve, s amint leült, a vér nyargalni
 8647 III,  57   |                  saját kezeit összerágni, s abban az iszonyatos zúgásban,
 8648 III,  57   |                   kivette a zsebkendõjét, s ezzel törülgette a kínok
 8649 III,  57   |                   igen, még eszénél volt, s mindent tudott, ami történik
 8650 III,  57   |                   fog, átértette egészen, s kinyitván a szomszéd szoba
 8651 III,  57   |                 sógor sebes léptekkel fel s alá járva beszélte mindezt.~-
 8652 III,  57   |                    Menjen be a szobájába, s ki ne jöjjön többé. Nézze
 8653 III,  57   |             elfutott volna, összerogyott, s ott maradt elaléltan, mozdulatlanul
 8654 III,  57   |                   látszott a kimerültség, s szemei alatt kék patkók
 8655 III,  57   |                 Így már neked van igazad.~S fogtam a kötelet katonásan (
 8656 III,  57   |                 járkálhasson folytonosan, s így járkált ott egész nap
 8657 III,  57   |                  megállt elõttem egyszer, s mély sóhajtás szakadt föl
 8658 III,  57   |                van egy revolver, húzd ki, s lõj agyon vele.~- Nem, azt
 8659 III,  57   |                   ordított fel egyszerre, s szemei rettenetesen forogtak.~
 8660 III,  57   |        rettenetesen forogtak.~Elrémültem, s az ijedelem hatása alatt
 8661 III,  57   |                 még egyszer a kis fiamat.~S olyan pajkos hunyorítással
 8662 III,  57   |                  akkor kitör rajta a düh, s be fogják neki adni álmában
 8663 III,  57   |               megfogott egy kávéskanalat, s beöntötte a tartalmát a
 8664 III,  57   |                   a tartalmát a szájába - s én soha többé nem beszéltem
 8665 III,  58   |             Kosorra még jobban aláhajolt, s bizonyos köd ült sárga arcán.~-
 8666 III,  58   |                    Ebben állapodtunk meg, s reggel csakugyan benyitott
 8667 III,  58   |      szekundánsaival. Halotthalvány volt, s prémes felöltõjében is úgy
 8668 III,  58   |      váll-lapockái közé.~Leültettem õket, s elkezdtem összeszedni a
 8669 III,  58   |           bágyadtan rogyott alá a székbe, s nyöszörgött ott, mint egy
 8670 III,  58   |                   bátorították, oda volt, s mint egy fadarab hagyta
 8671 III,  58   |            tandlertõl szerezték) golyóra, s felállították a két leventét.
 8672 III,  58   |           megtöltötték az üres pisztolyt, s kiállottak újra: egy, kettõ,
 8673 III,  58   |                három!~A hõsök irányoztak, s hallani lehetett a végzetes
 8674 III,  58   |          ellenfelek sértetlenül maradtak, s amint a füst eloszlott,
 8675 III,  59   |                Három napra volt elítélve, s ma kellett megkezdeni a
 8676 III,  59   |                 iszom egy-egy gyûszûnyit, s ilyenkor mindjárt fejembe
 8677 III,  59   |                 hoztak, ebbe az épületbe, s elítéltek három napra valami
 8678 III,  59   |        megtetszett neki az eredeti fickó, s látván annak a tévedését,
 8679 III,  59   |                 vágott ezekre a szavakra, s elkezdte a füle tövét vakarni.~-
 8680 III,  59   |             nyakkendõje csokrát babrálta, s ötölt, hatolt.~- Nagy izé…
 8681 III,  59   |                  betértem a »Makkhetesbe« s elhelyeztem a három forintomat.
 8682 III,  59   |                 helyzet tarthatatlanságát s egyszersmind Kupka János
 8683 III,  59   |          egyféleképpen lehetett segíteni. S minthogy éppen odatoppant
 8684 III,  59   |                    menjen isten hírével - s azután lépéseket tesznek
 8685 III,  59   |                  is érzékük valami iránt? S hátha éppen a humor az?
 8686 III,  59   |              Elérzékenyedve köszönte meg, s könnyes szemekkel csoszogott
 8687 III,  59   |         történeteket kivéve.~Kopogtattak, s kinyílván az ajtó, a Kupka
 8688 III,  59   |               homályosabb volt valamivel, s a Kupka arca is pirosabb
 8689 III,  59   |                   aki odaépítette utamba… s izé… úgy fordult, hogy…
 8690 III,  60   |                függ a boltajtón cégérnek, s báránybõr bélése amint kevélyen
 8691 III,  60   |                  igen kevés embernek van (s innen az a lenézõ gúny,
 8692 III,  60   |             emberek folyton szegényednek, s a bundák folyton drágulnak.
 8693 III,  60   |              bizonyos visszavonást szült, s válaszfalat épített a bundák
 8694 III,  60   | bunda-haszonbérlõnek születtem a világra, s meg van írva (alkalmasint
 8695 III,  60   |                  jobban el lenne kapatva, s én nehezebben jutnék hozzá.
 8696 III,  60   |                naponkint). Belenyugodtam, s azonnal írtam egy vizitkártyát,
 8697 III,  60   |                 örömmel.~Szép bunda volt, s amint elterült a díván egyik
 8698 III,  60   |                   a fekete prém végzõdik, s a zsebek körül, egészen
 8699 III,  60   |           nyugtatott meg közönyös arccal, s eltávozott.~Valóságos megelégedés
 8700 III,  60   |                hogy semmi akadálya nincs, s lefeküdvén, óvatosan kétszer
 8701 III,  60   |                  árnyékot vetett a falra, s ez az árnyék olyan fölséges
 8702 III,  60   |                végigterítettem az ülésen, s unatkozva vártam, mint vasúton
 8703 III,  60   |          megdöbbenve pillantok a bundára, s eszembe nyilallik, hogy
 8704 III,  60   |             tetszik, most eszembe jutott, s elszomorodtam bele, hogy
 8705 III,  60   |               állomásnál kocsi várt reám, s már tengelyen kellett utaznom
 8706 III,  60   |                   kicsit csípõs idõ volt, s igen jó hasznát vettem a
 8707 III,  60   |               fogadtak. Mimike egészséges s olyan eleven lett látásomra,
 8708 III,  60   |             leszedni málhámat a kocsiról, s föltálalni a párolgó villásreggelit,
 8709 III,  60   |              idõmennyiséget vesz igénybe, s minden idõrész emészti vagyonomat.
 8710 III,  60   |            magamat. A fösvénység bántott, s ez már magában is elég volna,
 8711 III,  60   |                  gondozva van, nem kopik, s mégis jövedelmet hoz a gazdájának.~
 8712 III,  60   |            viselni az árendális jószágot, s éjszakára is benne alszik.
 8713 III,  60   |                   szólt Mimike gyanakodva s tündérarca elborult. - Hátha
 8714 III,  60   |             rangjára nézve diák Rozsnyón, s akinek mindjárt az ünnepek
 8715 III,  60   |            elmenni, amikor még én alszom. S úgy is történt, reggel már
 8716 III,  60   |                    A gyerek se fázik meg, s az erõszakos intézkedés
 8717 III,  60   |             furcsán nézett rám e perctõl, s én egészen kiestem eddigi
 8718 III,  60   |            nyugtalanság vett erõt rajtam, s lázassá tett. Nem tudtam
 8719 III,  60   |                  tudtam helyemet találni, s helyzetem óráról órára tarthatatlanabb
 8720 III,  60   |                öné is itt lesz húsvétkor, s akkor majd… felküldjük önnek.~-
 8721 III,  60   |            elõállott, belevágtam magamat, s eljöttem bunda nélkül.~A
 8722 III,  60   |            valahol Rozsnyón terpeszkedik, s pajkos diákok hancúroznak
 8723 III,  60   |                esztendõ múlva kerül haza, s beegzekválja rajtam a forintokat
 8724 III,  61   |                 méltatták egy tekintetre, s odafigyeltek egészen a vén
 8725 III,  61   |            odajárultak a fekete táblához, s kicirkalmazták, kimódolták
 8726 III,  61   |                   mennyi tért öntenek el.~S az egy olyan bûvös tábla
 8727 III,  61   |           táblához, megfogta a szivacsot… s mindent, mindent letörölt
 8728 III,  61   |                  hagytunk… alkalmasint…~- S ki volt vajon? - kérdé a
 8729 III,  61   |                 vele egyszer - felelte -, s fel is riasztottam derekasan.
 8730 III,  62   |                csinálni, se közvéleményt, s hangulatot, minden magától
 8731 III,  62   |                   vegyesek után jöjjenek, s hogy milyen hang legyen
 8732 III,  62   |                   megszámolja a garasait, s inkább megvonja magától
 8733 III,  62   |                  hogy eddig és ne tovább.~S meg is találtam erre egész
 8734 III,  62   |                  magyar sajtó terjedésére s ezzel kapcsolatosan javulására,
 8735 III,  62   |              többnyire gazdag testületek, s azokat egyesek kiveszik
 8736 III,  62   |              illetõ lapot, ha még megvan, s átadja annyi darabban, amennyiben
 8737 III,  62   |                   várják a kisasszonykák, s nekiesnek a szellemi eledelnek.~
 8738 III,  62   |           nekiesnek a szellemi eledelnek.~S ez így megy napról napra.
 8739 III,  62   |                ember úgy él, ahogy lehet. S ha az ember selyemruhában
 8740 III,  62   |            licitáló famíliák tulajdonává, s bizony négy-öt forint is
 8741 III,  62   |                   beszélem el, mi történt s hogy történt.~A múlt január
 8742 III,  62   |                csak mosolyog a többieken, s a markát dörzsöli. A többiek
 8743 III,  62   |                 Mind a kettõ pompás lap - s felesége úgyis német. Legalább
 8744 III,  62   |                   míg a képeket nézegetik s játszanak velök. Ebbõl az
 8745 III,  62   |                jóllakik az egész família, s még azonfelül a vándor zongora-stimmelõnek
 8746 III,  62   |            odaajándékozzák a stimmelõnek. S az mint a bolond megelégedve
 8747 III,  62   |               dühösen forognak üregeikben s nézése rettenetes.~- Tizenöt! -
 8748 III,  63   |         megszeretnék, ahogy mi gondoljuk, s idõk rokkájáról (mennyi
 8749 III,  63   |              Gábor uramnak volt leányzója s olyan ékességben bõvelkedõ,
 8750 III,  63   |                innen, mint a parancsolat, s helyettük szilvás gombóc
 8751 III,  63   |                uraikkal diskurálhassanak, s meg kellett tanulniok azonfelül
 8752 III,  63   |                   elkergette a másik rész s ez az örökös sürgés-forgás,
 8753 III,  63   |                   nesze, hogy összekeltek s aztán - de már ennek különb
 8754 III,  63   |                hajából egy gyûrûre valót, s elhozta magával, hátha talán
 8755 III,  63   |                  hagyott valakit valahol.~S valóban, Brizló Borbála
 8756 III,  63   |                talpig gyászba öltözködék, s nagy könnyhullatások között
 8757 III,  63   |               napot böjtölt minden héten, s háromszor ment misét hallgatni.
 8758 III,  63   |                  Borbálának a házasságát, s ha el nem jöhettek vallomást
 8759 III,  63   |                   még új volt ez a játék, s egy külön mestert tartottak
 8760 III,  63   |                homlokráncait egy rakásra, s aztán meghosszabbodott képpel
 8761 III,  63   |                   kihúzta az egyik kezét, s megütögette a homlokát,
 8762 III,  63   |                magam nevét is elfelejtem, s a gvárdiántól kérdezem meg
 8763 III,  63   |                egy zacskó kemény tallért, s odatette a pulpitusra.~Anzelmus
 8764 III,  63   |                 egyik szemét, a jobbikat, s csodálatos!… emlékezni kezdett
 8765 III,  63   |      manupropriával, teleszórta porzóval, s még le is fricskázta nagy
 8766 III,  63   |                tették a kényelmetlenséget s vígságokká a szomorúságokat.
 8767 III,  63   |            maradéka van Franke Györgynek, s mindjárt ki kellett adni
 8768 III,  63   |                  grófnõ praktikája miatt, s nem lehetetlen, selymaságból
 8769 III,  63   |           strawitzi zöldfedelû kastélyba, s atyafiságosan elõadnák magyar
 8770 III,  63   |                   gyerek jussáért jöttek, s megmutogatván az esketési
 8771 III,  63   |                  kedves sógorném galambom s kegyelmed is, vitéz Kászonyi
 8772 III,  63   |     udvarmesterével az a katonás asszony, s Anzelmus barát után tudakozódik.
 8773 III,  63   |              szerszámot az orgonabokorba, s alázatosan bekullogott a
 8774 III,  63   |              szólt száraz, kimért hangon, s szemeit hirtelen lekapva
 8775 III,  63   |                   nagyságos jó asszonyom! S ami meg vagyon írva…~- No,
 8776 III,  63   |                   elfutotta erre a méreg, s nagyot dobbantott a lábaival.
 8777 III,  63   |              erszényt vett ki a zsebébõl, s odadobta a páternek.~- Nesze,
 8778 III,  63   |                páternek.~- Nesze, fogjad, s azután markold meg a tollat,
 8779 III,  63   |              azután markold meg a tollat, s add ki nekem a bizonyítványt,
 8780 III,  63   |              bizonyítványból egy szó sem. S csak azt kötötte ki õnagyságától,
 8781 III,  63   |           vendégszeretetöket a mai napra.~S eközben arra gondolt, iszen
 8782 III,  63   |         kilencedik nagy város mi hozzánk. S azok a bolond idegen népek
 8783 III,  63   |                  Esztergomból Szécsénybe, s mind a két városból ismét
 8784 III,  63   |             harmadéve), megizente mondom, s kiadta pecsétes iratban,
 8785 III,  63   |                   neszét vették a bajnak, s Bécsben termettek szintén.
 8786 III,  63   |               róla savószín apró szemeit, s fiatalos, kissé pufók arcán
 8787 III,  63   |               grófnõnek, hogy távozhatik, s ezzel el volt ütve a nagy
 8788 III,  63   |              ereszteni.~Betört a terembe, s ott állott délceg termetével
 8789 III,  63   |                  ajka könyörgésre nyitva, s aztán ez a kérés csengettyûhangokba
 8790 III,  63   |                  észrevette izgatottságát s hamiskás arccal hajolt ismét
 8791 III,  63   |                   A király elmosolyodott. S amint ott babrált az ujjaival
 8792 III,  63   |                  helyezve fia birtokaiba.~S ezzel aztán érvényes lett
 8793 III,  63   |               tudósok annyit fejtegetnek, s mert - nem lehetetlen -
 8794 III,  64   |           Peresziné nagynénémmel történt, s talán illetlenség is elbeszélni…
 8795 III,  64   |            mindjárt hátra fordul az arca, s olyan csúf lesz, hogy szörnyűség…«~
 8796 III,  64   |                 elmondta ezután másoknak, s az arca még mindig elöl
 8797 III,  64   |                húsz esztendeje már ennek, s akkor se volt valami híres
 8798 III,  64   |             Pereszi bácsi is gyanakodott, s eltiltotta volna a háztól
 8799 III,  64   |                 eltiltotta volna a háztól s több efféle…~Én bizony nem
 8800 III,  64   |              efféle…~Én bizony nem tudom, s talán senki sem tudja.~Lehet,
 8801 III,  64   |              valahol, a százon túl egyet, s Peresziné nagynénénkbõl
 8802 III,  64   |               megigazítani a vasúti órát, s azok az oktalan konduktorok
 8803 III,  64   |             faliórát a zsebórája szerint, s azzal nyugodtan elballagott
 8804 III,  64   |                 elballagott az aratókhoz.~S miután az Imre ideje mindég
 8805 III,  64   |        elcammogott, meghozta a kulcsokat, s mikor a toronyba ért, a
 8806 III,  64   |                   de címeres szamár kend!~S amint így nézné a fontos
 8807 III,  64   |                  két mozgó szürke karika, s beleröpült a bolond az egyikbe.~
 8808 III,  64   |               fölordított: »megvakultam«, s rohant eszeveszetten haza.
 8809 III,  64   |          udvarlójával talán kéz a kézben… s amit a szemek beszéltek,
 8810 III,  64   |    sifonér-kasznyiba bújtatja az asszony, s emiatt a hitvány kasznyi
 8811 III,  64   |                   vagyok ilyen kegyetlen, s Pereszi nagynéném maga is
 8812 III,  64   |                 féljen.~Az ajtó megnyílt, s Pereszi belépett a vérbe
 8813 III,  64   |                   hátha kihúzná a mérget?~S elsuhant, mint egy gondos
 8814 III,  64   |                   jöjjön ki lábujjhegyen, s menjen bátran keresztül
 8815 III,  64   |                   ki… Nem lesz semmi baj.~S egy hamiskás biztató csókot
 8816 III,  64   |          Maróthyné nagynéném igazat mond, s nem úgy másünnen alkalmazta
 8817 III,  65   |              lerakott bennünket a parton, s miután rendbe hoztuk vele
 8818 III,  65   |                 miután rendbe hoztuk vele s a hajósgazdával is a dolgunkat,
 8819 III,  65   |      cókmókjainkat az öblös vízi jármûre, s mi magunk is beültünk kényelmesen.~-
 8820 III,  65   |            gondoltam, rózsaszín vize van, s aranyhalak úszkálnak benne.
 8821 III,  65   |                 levegõbe, mint egy babát, s elkezdte hajsókálni a víz
 8822 III,  65   |            szoknyácskái, mint a szárnyak, s a selymes haja is egészen
 8823 III,  65   |                  de nem illik… nem, nem - s kacéran rázta összeboglyozott
 8824 III,  65   |         Kedvetlenül vakarta orrát untalan s dühösen morogta, nagy fejét
 8825 III,  65   |                   nézi-e az a drágaságait s irigyli-e?~- Ej, Károly -
 8826 III,  65   |              odacsúszott a lánykánk felé, s õ is nézdegelni, kutatni
 8827 III,  65   |               õriztem meg a gyermekeidet.~S felkacagott, felugrott.~-
 8828 III,  65   |          hasztalan minden… most már vége…~S könnyei végiggurultak a
 8829 III,  65   |                 csak a taplóról volt szó, s aztán csodálkozva meresztette
 8830 III,  65   |                  megnézte a napot az égen s azután hátrafordult egy
 8831 III,  65   |           megnézni, ha nem maradtunk-e el s ilyenkor úgy látszott, mintha
 8832 III,  65   |                  kiáltott fel nagybátyánk s lelkendezve ragadta meg
 8833 III,  65   |                 ámíts!~Szemei szikráztak, s térdei roskadoztak.~- No…
 8834 III,  65   |                 az úr - szólt Pernye uram s elmosolyodott.~- Minek tesz
 8835 III,  65   |              révészek a kurjongatásainkra s a nagy bánatot egyszerre
 8836 III,  65   |                hajtotta le szöszke fejét, s úgy nagy üggyel-bajjal lehetett
 8837 III,  65   |              Durcás fejecskéjét felemelte s kezével, mely szintén nedves
 8838 III,  65   |      elszenderedett a Gábor bácsi ölében, s csak egyszer ébredt még
 8839 III,  65   |                 tepsik rézbõl lesznek-e?« s mikor erre megkapta a kielégítõ
 8840 III,  65   |              állna be, szelíden ringatta, s belebeszélt az álmaiba.~
 8841 III,  66   |                Erősített házakban laktak, s nagyszámú fegyveresekkel
 8842 III,  66   |              Maróth Anna vannak a lisztán s hogy ezen, minthogy igazi
 8843 III,  66   |                  az esküvője előtti éjjel s több effélék - amiket se
 8844 III,  66   |                  semmit sem tudott errõl, s mikor egy napon Korogh János
 8845 III,  66   |              Omode vér folyik az ereidben s ez nekem elég.~Annát behítták,
 8846 III,  66   |               nekem elég.~Annát behítták, s egyszerûen tudtára adták
 8847 III,  66   |              meghajlítani.~Tudta ezt Anna s vérzett, mint a meglõtt
 8848 III,  66   |              tavasz elejére volt kitûzve, s melyre nagy fénnyel készülõdének
 8849 III,  66   |                   meg azóta éjjel-nappal.~S a napok mentek, múltak,
 8850 III,  66   |                   a napok mentek, múltak, s a kürt tízszer is megszólalt
 8851 III,  66   |             szerette a könnyûvérû vitézt, s azért szívesen látta éjszakára,
 8852 III,  66   |           kandallónál, egypár kupa borra, s bizalmas beszélgetésre.~
 8853 III,  66   |               tölgyfa ajtót kinyissa neki s világítson elõtte a folyosón.~-
 8854 III,  66   |                   teletöltött serlegekhez s a vén Maróth, amint a nyelve
 8855 III,  66   |                    akinek kezeadása szent s ígérete biblia?~- Az vagyok.~-
 8856 III,  66   |           megrezzentek a törpe orgonafák, s végre kibontakozott a homályból
 8857 III,  66   |           világítását, a fû harmatos volt s megnedvesíté a várkisasszony
 8858 III,  66   |                  a leány szép szõke fejét s haját pici csomókba csincselgette
 8859 III,  66   |                 egy férfi lenne a világon s az õ volna, még akkor is
 8860 III,  66   |                   az öröm csillogott fel, s e szép szemek még az éjszakában
 8861 III,  66   |                 Lovagi szavamra esküszöm…~S Dercs fölemelte két ujját
 8862 III,  66   |               dalba szedte a szerelmüket, s egész hajnalig csattogott
 8863 III,  66   |                futott végig a vitéz hátán s összerázkódott.~- Szívem
 8864 III,  66   |                szándékozik tenni lovagja, s mégiscsak remegéssel gondolt
 8865 III,  66   |                   összeesküvõk arcán már, s az esküvõt sem halaszthatták
 8866 III,  66   |                  võlegény, kéz kézbe téve s a pap elmondja elõttük az
 8867 III,  66   |                    Most már be is végezte s õ is siet örömszülõkkel,
 8868 III,  66   |                 arcán az öröm ragyog most s csak a menyasszonyén a mély
 8869 III,  66   |                 összeesküvõk összenéztek, s elhûlt bennük a vér. A király
 8870 III,  66   |                   itt van.~Egy pillantás, s Maróth feje szédülni kezdett,
 8871 III,  66   |                  király leugrott lováról, s a roskadozó Annához lépett.~-
 8872 III,  66   |                   a néma szemek beszédét, s gyöngéden megsimogatta homlokát.~-
 8873 III,  66   |                 Aztán az urakhoz fordult, s különösen Maróthot intette
 8874 III,  66   |                  összebeszéltünk Annával, s én megígértem neki, hogy
 8875 III,  66   |                    mely megsemmisíti azt.~S átnyújtotta az iratot a
 8876 III,  66   |                    te ismét hajadon vagy!~S Maróth Anna e perctõl fogva
 8877 III,  66   |             csakugyan megint hajadon lett s nem volt semmi földi hatalom,
 8878 III,  66   |              errõl, király uram! - kiáltá s eltûnt a tömeg között.~S
 8879 III,  66   |                  s eltûnt a tömeg között.~S amit ígért, meg is tartotta.
 8880 III,  66   |                virágokat hordott oda neki s ki gyöngédséggel gondoskodott
 8881 III,  67   |               csakhogy kisebb méretekben, s egészen más tekintetben.~
 8882 III,  67   |                bent feküsznek üregeikben, s melyeknek õ hiába igyekszik
 8883 III,  67   |               Valaha vagyonos ember volt, s minden pénzét szétkölcsönözte
 8884 III,  67   |             kóválygott benne folytonosan, s az úgy feldolgozta a kölcsönszerzõ
 8885 III,  67   |                   az emberek Raksányihoz, s hallotta sivítani a levegõben: »
 8886 III,  67   |             aranyos dívánokon heverhetsz, s tokaji borban fürödhetsz«.~
 8887 III,  67   |              folyton hallotta e hangokat, s folyton csinálta a jó üzleteket -
 8888 III,  67   |               szíve és a nagy fantáziája.~S ez neki most is elég, hogy
 8889 III,  67   |           Gondatlanul jár-kel az utcákon, s ha valamelyik régi ismerõse
 8890 III,  67   |                 fogja fel, hogy az semmi, s meg van róla gyõzõdve, hogy
 8891 III,  67   |             emberek mind olyanok, mint õ, s éppen úgy nézik a világot
 8892 III,  67   |                 õt, hogy nem bír magával, s úgy el tudja képzelni, hogy
 8893 III,  67   |               keserûségében.~Jó és szelíd s arany terveket kovácsol,
 8894 III,  67   |                  ha éhezik, ha vigadozik. S ezek a tervek mind olyan
 8895 III,  67   |                   Garibaldi csatáiban is, s hordja ereklyének a vén
 8896 III,  67   |               csatából vitték sebesülten, s amely felitta vérét.~De
 8897 III,  67   |              inkább elmegyek a Gellértre, s ott hallgatom meg.~De nem
 8898 III,  67   |                   pólyában esernyõ alatt, s maga Raksányi elöl ballagott
 8899 III,  67   |               ünnepély. Micsoda panoráma. S milyen gyerek, milyen gyerek.
 8900 III,  67   |           lábaidnál Magyarország fõvárosa s a fejedelmi Duna ott alant…
 8901 III,  67   |                ott alant… nézd meg, fiam, s tipord le azokat, akik bántják!~-
 8902 III,  67   |                  térülni, minden, minden. S én jártam a legjobban. Most
 8903 III,  67   |             mindjárt gazdag ember vagyok…~S ezek a pörök úgy nõttek
 8904 III,  67   |                követelésekbõl származnak, s egyik olyan, mint a másik.
 8905 III,  67   |                  gyõzõdve az igazságában.~S ez után az igazság után
 8906 III,  67   |             igazság után futkos innen oda s onnan ide reggeltõl estig
 8907 III,  67   |                 más ügyre.~Szelíd, nyájas s még elhagyatott helyzetében
 8908 III,  67   |                  aki elõleget adna rájuk, s ha a bírákban lelkiismeret
 8909 III,  67   |                 még a 60-as évekbõl való, s ez rögtön kitör rajta.~Alig
 8910 III,  67   |                 aki csak valaha létezett. S az józanon is. Nincs az
 8911 III,  67   |           mérséklõ elem - és nagy szónok. S ilyenkor a hazafiúi keservet
 8912 III,  67   |                   kell lopni a lakásáról, s el kell vinni Amerikába,
 8913 III,  67   |                  el kell vinni Amerikába, s ott egy felügyelõ bizottság
 8914 III,  67   |                persze õ maga is aspirált, s váltig emlegeti, hogy: »
 8915 III,  67   |           királlyá is választható vagyok.~S két év elõtt e szavakkal
 8916 III,  67   |              úgyszólván az ölében hordja, s mindent kedvére tesz neki.
 8917 III,  68   |        császárunktól, az öreg Ferenctől - s egy regementet ígért érte,
 8918 III,  68   |                  Pali vén fickó volt már, s ott őszült meg az ura mellett,
 8919 III,  68   |          vérpatakban holtnak hitt urához, s ráfeküdt… úgy bizony, palóc…
 8920 III,  68   |                  fejét, mikor kirabolták. S elment a szolgabíróhoz,
 8921 III,  68   |                régi rézzel vert fringiát, s úgy csörtetett be a császári
 8922 III,  68   |                császár emlékezett nevére, s nagy kegyelemben fogadta.~-
 8923 III,  68   |                Napóleon hadseregei ellen, s fölséged egész kormánya
 8924 III,  68   |              szolgája!~Meghajtotta magát, s szép csendesen fölpakolt,
 8925 III,  68   |                   fölpakolt, és hazajött.~S többet sohase hozta elõ,
 8926 III,  69   |                   sonkás szeletek jönnek, s végre egy kis tányér tele
 8927 III,  69   |                  is oda van már készítve, s eltolva a többi székek,
 8928 III,  69   |          áhítattal néznek az asztal fölé, s mutatni akarván, hogy az
 8929 III,  69   |                   Új mamelukok lépnek be, s az asztalra mutatnak.~-
 8930 III,  69   |                   Vizsolyi. Éppen oda ül. S amint könyökét ráteszi az
 8931 III,  69   |                   az abroszra, a palackok s tányérok elkezdenek csörömpölni,
 8932 III,  69   |                 fog reggelizni.~Felugrik, s átjön a szomszéd asztalhoz,
 8933 III,  69   |                   olyan hófehér a terítõ, s hol vegyes képviselõk fogyasztják
 8934 III,  69   |                felfogja lépteinek neszét, s lágyan suttogja: »õexcellenciája
 8935 III,  69   |                 pajkosan röpködnek körbe, s egymást biztatják: »Gyerünk,
 8936 III,  69   |         Õexcellenciájának jó étvágya van.~S ezalatt benn a tanácsteremben
 8937 III,  70   |           megnyílik a kancellária ajtaja, s gyönyörû parasztmenyecske
 8938 III,  70   |                 Az asszony elpityeredett, s ziháló mellel mondá:~- Nem,
 8939 III,  70   |                   az aktákat jobbra-balra s lármázott, hánykolódott.~-
 8940 III,  70   |                 az asszony hamis portéka, s keresztényi megadással távozott
 8941 III,  70   |                   öt nap múlva lesz kész, s akkor is elég parádéval
 8942 III,  70   |               gúnyosan kacagott fel erre, s ez a kacaj sokkal jobban
 8943 III,  70   |              ismerkedett meg Rigó Pállal, s jelentse ki, hogy férjhez
 8944 III,  70   |                  a szomszéd szoba ajtaja, s elõrohant csörgõ láncaival,
 8945 III,  70   |             kiszakítva magát Fodor János, s fölemelte ökleit.~- Verjen
 8946 III,  71   |                   errõl, csak a fantázia. S még a fantázia is csak tapogatózik.
 8947 III,  71   |           Mindenütt érintkeztem a néppel, s mindenütt mesélték, hogy
 8948 III,  71   |              emberrel esett találkozásom. S mindnyájának beszéde közt
 8949 III,  71   |           villám-hirtelen megnagyobbodik, s az ég belsõ tájékai mintha
 8950 III,  71   |            csudálatos bûbájos zsongással, s úgy látszik, mintha minden
 8951 III,  71   |              viszik a zászlókat röpködve, s levett kalappal mennek az
 8952 III,  71   |                pedig hirtelen becsukódik, s mindennek vége szakad.~Csodálatos,
 8953 III,  71   |                  a kedvese szemeiben van, s így könnyíti meg magának,
 8954 III,  71   |                 magával hozott nyáron át, s ott futkározott a tót gyerekekkel
 8955 III,  71   |                 is ösmertem a kis Gyurit, s verekedtem is vele annak
 8956 III,  71   |               vénasszony volt Ágnes néni, s nagy tiszteletben részesült
 8957 III,  71   |               okos szavai, becsületessége s nemes erkölcsei miatt. Egyetlen
 8958 III,  71   |               annyi se volt az õ jellemén s elõéletén. Amolyan »asszony
 8959 III,  71   |                rajta, kék pántlikás kalap s tulajdon az a csizma, melyet
 8960 III,  71   |               kiáltott fel az öregasszony s szemei könnybe lábadtak… -,
 8961 III,  71   |              álmodtam. A kútnál állottam, s éppen a vedret húztam fel,
 8962 III,  71   |                lehetetlen, hogy bevegyék.~S ezen még mosolygott is Ágnes
 8963 III,  71   |              fölébreszté kíváncsiságomat, s mikor a következõ õsszel
 8964 III,  71   |                Mózest is, az is ott volt. S mindezekbõl mi következik?
 8965 III,  71   |              valami különös elõkelõ hely, s arra, hogy tehát legjobb
 8966 III,  71   |                    hogy itt maradhassunk. S hogy hosszú életûek lehessünk,
 8967 III,  71   |                 is, hogy hátha megnyílik, s meglátom még egyszer kedves
 8968 III,  72   |                   emberek vehettük észre.~S ez az a lánc volt, melyet
 8969 III,  72   |                fölmérjék vele a földeket, s azután összerendezzék célszerűbbe.
 8970 III,  72   |               szántóját összetolni egybe, s közelebb vagy távolabb vinni,
 8971 III,  72   |            dűlőben elveszik az irtványát, s a jó isten tudná, kinek
 8972 III,  72   |              ültetett el kislány korában, s melyre nézve Ács Mihály
 8973 III,  72   |             határozta magát Gerge község. S két eszköze volt a kivitelhez.
 8974 III,  72   |            instanciába önti a panaszukat, s az elöljáróság eljuttatja
 8975 III,  72   |               Tóth Örzsébet húgomasszony, s az viszi el a kérelmet a
 8976 III,  72   |                 éppen vadászatra készült, s akkor mindig türelmetlen.
 8977 III,  72   |                  Azok is találomra írták.~S olyan jóízûen nevetett a
 8978 III,  72   |                  ezalatt hetykén járt fel s alá, kordován csizmája nagy
 8979 III,  72   |               rózsa volt a mellére tûzve, s annak a harasztjai megperzselve,
 8980 III,  72   |              lassankint megnyíltak sorba, s tollfüles tekintetes fejek
 8981 III,  72   |                   folytak a készülõdések, s igen nagy perszónák lettek
 8982 III,  72   |                 Ács uramékat az útjukért. S irigység földjében a pletyka
 8983 III,  72   |                  pénzt harisnyába tették, s a harisnyát keblébe csúsztatta
 8984 III,  72   |               gyöngyök a lenhajába fonva. S azon a lenhaján arany porszemek
 8985 III,  72   |                      suttogta Tóth Erzsi, s lépni sem mert odább, minden
 8986 III,  72   |             Felséges uram! - kezdé aztán, s az õ lábait is csendes reszketegség
 8987 III,  72   |                  A király örült a diónak, s nyomban vitte mutatni a
 8988 III,  72   |                 valami ezüst kalapáccsal, s szép apró fogaival rágcsálta
 8989 III,  72   |           menyecske! Tiszteltetem Gergét. S ezennel elrendelem, hogy
 8990 III,  72   |                  A szõke úrra mosolygott. S lehet, hogy most már nem
 8991 III,  73   |                  portékát a jámbor olasz. S a derék Regdon még azt a
 8992 III,  73   |                   Ferenc szomszédságában.~S ha már ott lakott, minek
 8993 III,  73   |             megindul a füst a szivarokból s tervek, remények, egyszóval
 8994 III,  73   |                  volt, gyermekded naivság s kedély nyilatkozott a felfogásában.
 8995 III,  73   |                   akkoriban az embereken.~S amilyen könnyû volt bejutni
 8996 III,  73   |                   Gyík, valóságos gyík! - S dühösen csapkodta az aktákat,
 8997 III,  73   |                    És mirõl tanácskoztak? S kik tanácskoztak?~- Mirõl
 8998 III,  73   |              feljegyezte a nevet, lakást, s mikor a kihallgatásnak vége
 8999 III,  73   |                 tanácskozott fûvel-fával. S füvek fák azt döntötték
 9000 III,  73   |              Deákot nem szabad elfogatni.~S Pozsonyból is nyomban vitte