bold = Main text
      Rész, Fejezet                                          grey = Comment text

 9001 III,  73   |                helytartó komolynak vette, s újra üzen kérdést Bécsbe,
 9002 III,  73   |                 újra üzen kérdést Bécsbe, s újra felelnek: »Jó lesz
 9003 III,  73   |              létezésének alapföltételeit, s kidobta az utcára tollastul,
 9004 III,  73   |                esetet. Megtetszett nekem, s mindjárt elmondtam egy öreg
 9005 III,  74   |           lábaival is begyesen lépkedett, s arany sarkantyú volt a vasárnapi
 9006 III,  74   |                  a képviselõházban üljön, s onnan dirigálja az országot.~
 9007 III,  74   |             öreget arra, hogy mi a váltó. S neki dagadozott a szíve,
 9008 III,  74   |           lehetett venni egy cifra szûrt, s egy krajcárért egy icce
 9009 III,  74   |                 borban néha igazság van - s megbukott a Pali gyerek.~-
 9010 III,  74   |                 is volt valami kevélység, s a modorban, mellyel összevissza
 9011 III,  74   |                két krajcárral van többje.~S szánakozólag mosolyogtak
 9012 III,  74   |            kezembe került egy vidéki lap, s abból olvasom, hogy a ványi
 9013 III,  75   |            dolgunk volt.~A paphoz szállt, s az véletlenül tanulótársa
 9014 III,  75   |             valamikor. Egymásra ösmertek, s felette örültek egymásnak.~-
 9015 III,  75   |               Pattogó jókedvét megõrizte. S elméskedett, mialatt a foga
 9016 III,  75   |               Minek is hagytuk el, minek?~S könnyeket törült ki szemeibõl.~-
 9017 III,  75   |                  valót.~A sürgöny elment, s harmadnap este, amint éppen
 9018 III,  75   |                otthon, megnyílik az ajtó, s úti porral lepve, nagy szürke
 9019 III,  75   |                   Szervusz gyerek - szólt s megölelt. - Nos, hány hét
 9020 III,  75   |               jövök… és itt kiszálltam.~- S innen hova szándékozik?~-
 9021 III,  75   |             nagykorúsíttatlak benneteket, s eladom otthon ami kis birtokom
 9022 III,  75   |                  õsi barázdákat?~- Eladom s azon a pénzen megtelepszem
 9023 III,  75   |              gyöngédséggel szólt nejérõl. S most… most, micsoda pogány,
 9024 III,  75   |                  ezeket a botor szavakat, s jó szíve másképp érez?~Erre
 9025 III,  75   |            fejemet. Kutattam, mi lelhette s mi történhetett vele a bolgárok
 9026 III,  75   |                megöregedett Károly bácsi, s egészen elhalványultak bolgár
 9027 III,  75   |                hallott még. Egészen igaz, s mégis olyan, mintha mesében
 9028 III,  75   |                 meg ne hallja.~- Halljuk!~S közelebb toltuk székeinket
 9029 III,  75   |               jött a lelkészlakra a bíró, s meghítt bennünket a fia
 9030 III,  75   |              gazda mintha elpirult volna, s szégyenlõs hangon viszonzá:~-
 9031 III,  75   |                   csodálkozón nézett rám, s némi keserûséggel tört ki
 9032 III,  75   |              magának egy lányt a faluban, s mihelyt alkalma lesz, elvéteti
 9033 III,  75   |              szórul szóra igaz - mondá -, s nem is igen volna lehetséges
 9034 III,  76   |               küllõket csapdosó homokban, s a magyaros arcú kocsis vígan
 9035 III,  76   |                poentírozza megjegyzéseit. S annyi mindenfélét tud elmondani
 9036 III,  76   |                  elmondani a virágjairól, s oly szellemesen, hogy el
 9037 III,  76   |                cifra sást. Mekkora bokor, s mégis ahány fûszál, mindenik
 9038 III,  76   |                ahol azelõtt együtt ültek, s hangos sírása betölti az
 9039 III,  76   |                  betölti az egész parkot, s elhallgattatja az éneklõ
 9040 III,  76   |         mosolygott.~- Persze hogy furcsa… s ha ön most külföldi újságíró
 9041 III,  76   |         virágcsokrot szaggatott számomra… s amint letépett egy-egy rózsát,
 9042 III,  77   |                   résen kell lennem este, s át nem adhatom magam a békés
 9043 III,  77   |                közbátorság hatalmas õrét, s még a küszöbön is nyakába
 9044 III,  77   |             miképp alakulnak a viszonyok.~S ezzel a fõkapitány a kuglizónak
 9045 III,  77   |               ahol már mindnyájan vártuk, s útközben a következõleg
 9046 III,  77   |            Útközben betért a városházára, s odaszólította a fõbiztost:~-
 9047 III,  77   |     el-elújságolja:~- Estére lesz valami.~S pajkosan hunyorít hozzá
 9048 III,  77   |                   megjelennek a rendõrök, s kezdik szétkergetni a kíváncsi
 9049 III,  77   |             kocsis felkap erre egy követ, s odavágja egy boltfirmához.~
 9050 III,  77   |                 most két lovasrendõr jön, s amint végignyargal az utcákon,
 9051 III,  77   |               megigazítja az üveges tót), s csakis délután látszik meg
 9052 III,  77   |               gyûlt össze „Éljen Istóczy” s „halál a zsidókra” kiáltásokkal,
 9053 III,  77   |           rendõrség hirtelen ott termett, s szétverte a tömeget. Emberélet
 9054 III,  77   |        elégedetten olvassa el a sürgönyt, s kidüllesztett mellel ballag
 9055 III,  78   |                  is. Tisza itthon maradt, s Trefort megtehette szokott
 9056 III,  78   |                   vette Szász Károlyt is, s úgy indultak el kettesben,
 9057 III,  78   |       Máramarosban teszi.~Ott járt tehát, s többi közt megszállt a híres
 9058 III,  78   |              magyarul teremtettézi össze, s magyarul adja nekik elő
 9059 III,  78   |               konyít a rusznyák nyelvhez, s muszkának csúfolja a szomszéd
 9060 III,  78   |                   Brana bácsi örvendezve. S nyomban is feltétette a
 9061 III,  78   |                  Estig bevásárolt mindent s aztán mivel úgyis holdvilág
 9062 III,  78   |                 kedvelik, amik nem lõnek, s ha az ember már Szigetre
 9063 III,  78   |              pedig kiesett a kurátoréból, s a két kis lovacska egészen
 9064 III,  78   |                következtében felocsúdott, s a nagy rókatorkos köpenyegbõl,
 9065 III,  78   |       árnyékvilágon, elmúlt a csurgás is, s a Brana bácsi által oldalba
 9066 III,  78   |          felriadván, megindítá a lovakat, s istennek hála még hajnal
 9067 III,  78   |                  már tudom, hogy történt.~S mérgesen megrúgta a kongó
 9068 III,  79   |                 magam a legelsõ fiákerbe, s odaérve felkerestem az igazgatót,
 9069 III,  79   |                 pajtásomat, az igazgatót, s ott lent elbocsátottam a
 9070 III,  79   |                 elbocsátottam a kocsimat, s adtam neki 2 forintot.~Útközben,
 9071 III,  79   |             megkapott a fösvénység ördöge s megszólítottam.~- Bütykös
 9072 III,  79   |                   Az igazgató végignézte, s miután azonosságomat írásban
 9073 III,  79   |                  nyomtam az öreg markába, s azzal eleresztve õt, az
 9074 III,  79   |           belevetettem magam egy fiákerbe s hajtottam egyenesen Baross
 9075 III,  79   |                     kiáltám fenyegetõleg, s el akartam rohanni.~Trencsén
 9076 III,  79   |                 Erre aztán észhez jöttem, s beküldtem neki öt forintot,
 9077 III,  79   |                  peckesen ülõ szakácsnét, s mély bókolások közt jött
 9078 III,  79   |                   pápaszemét kereste elõ, s azon át is megnézte és nevetve
 9079 III,  79   |                 visszamentem a kocsimhoz, s adtam neki 2 frt-ot, a hordár
 9080 III,  79   |                Rossz ember. Miket beszél.~S azután fürkészõleg rám nézett,
 9081 III,  79   |            belecsimpeszkedett a nyakamba, s valamit súgott a fülembe.
 9082 III,  79   |               kellett nyitnom a tárcámat, s abból két tízest elõkeresnem.
 9083 III,  79   |                képet; de nem vette észre, s én post tot discrimina rerum,
 9084 III,  79   |               képet a jegy egyik oldalára s az igazgató a markomba nyomta
 9085 III,  80   |                   kemény gyerekek voltak, s igen sok kiváltságot csikartak
 9086 III,  80   |          mozdultak piciny székvárosukból, s még zsidó sem kellett nekik
 9087 III,  80   |                kezdve egész a gombkötõig, s ezek mind kommencióra fogadva.
 9088 III,  80   |          várudvaron. Ez volt a táncterem. S ebben mindennap bál volt
 9089 III,  80   |                 fejével, hogy megértette, s azután hozzálátott az oligarcha
 9090 III,  80   |                 rémületet keltve a férjek s itt-ott - meglehet - az
 9091 III,  80   |                   polgár és megyei hajdú, s úgy álltak meg sorba a kezökben
 9092 III,  80   |                 legkevesebbet ért otthon, s melyet legkevesebb bánat
 9093 III,  80   |               kigyelmetek azt, ami telik.~S ha a szép szó nem használt,
 9094 III,  80   |           kiszaladt Balassa az ambitusra, s összecsapta a két kezét
 9095 III,  80   |            elértette most a tévedés okát, s elkezdett szívbõl kacagni.~-
 9096 III,  81   |               egyszer egy szegény asszony s annak igen együgyű és torkos
 9097 III,  81   |                 reggelire, sem uzsonnára. S valahányszor nagyokat húzott
 9098 III,  81   |                   El is bujdosott legott, s ment, mendegélt réteken
 9099 III,  81   |                 Vállára vette a csizmákat s valamivel vígabban ügetett,
 9100 III,  81   |                kezeit dörzsölte örömében, s mind a ketten rámosolyogtak.~-
 9101 III,  81   |                  mondták a szíves öregek, s lábujjhegyen tipegve jártak
 9102 III,  81   |              letette a feje alá párnának, s olyan édesdeden elaludt
 9103 III,  81   |              reggelt, kiosont a szobából, s futott tüskön-bokron keresztül
 9104 III,  81   |               Csak a csizmái hevertek ott s azokban a lábaiból egy-egy
 9105 III,  81   |               anyóka behozta a szekercét, s a kis gödölyét agyonütötték
 9106 III,  81   |                 Elmondta, hogy mint járt, s azóta sohasem ivott többé
 9107 III,  82   |              férfiúval, mint más egyebet. S a betûkben mindenki jobban
 9108 III,  82   |       határozottan, hogy milyen színû az? S ki tudja, milyenné válik,
 9109 III,  82   |                szemeit kezdte törülgetni, s ideges fonnyadt ajka gyorsan
 9110 III,  83   |          öcsémasszony - szólt több ízben, s más szavakkal is mindig
 9111 III,  83   |              halni. Igen elérzékenyedett, s egy történetet beszélt el
 9112 III,  83   |                 akkor igézõ fehérség volt s olyan sima, mint a márvány,
 9113 III,  83   |              komposszesszor volt Mohorán.~S ha latoljuk… mégsem volt
 9114 III,  83   |                két ördög ült a bölcsõnél, s felváltva ringatták a kis
 9115 III,  83   |            szemébe, senkit sem szeretett, s õt sem szerette senki. Még
 9116 III,  83   |                sorban vetették árnyékukat s még az árnyék is olyan azon
 9117 III,  83   |             bírtak fehér állatot nevelni. S az a fekete udvar a fekete
 9118 III,  83   |                szállt ide: a francia sas.~S ennek akkor olyan nagy volt
 9119 III,  83   |                 beteg lett Veres Pál uram s hazafordult, Vácon Plachy
 9120 III,  83   |             szürkén, a foltos dolmányban, s tûnõdve poroszkált keresztül
 9121 III,  83   |              Pélly megrántotta a kantárt, s fennhéjázón szólt oda az
 9122 III,  83   |                    aki a lovakat hajtotta s mellette cifra hajdúruhában
 9123 III,  83   |                   te! - kiabálta a kocsis s közéjük vágott az ostorával. -
 9124 III,  83   |             átvenni a szerepet a mohoriak s ezeknek mindig különb torka
 9125 III,  83   |            rohanva.~- Hol van hát, hol? - s szemeit mohón hordozta körül
 9126 III,  83   |                 hogy lett halott-halvány, s mint omlott össze aléltan
 9127 III,  83   |              talpaik alatt kísértetiesen, s hogy kongott a kövezet,
 9128 III,  83   |                   tódultak a Papp-udvarra s onnan a nyitott ebédlõbe.~
 9129 III,  83   |                    De hogy hol kezdõdött, s kitõl jött a legelsõ parancs?
 9130 III,  83   |                  a másfél éves Miklóskát, s mereven, hosszan nézte kis
 9131 III,  83   |                   az úrasszony szilárdul, s bement, ahogy mondta, egyedül,
 9132 III,  83   |         Megreccsent a fedél a feszítésre, s engedni kezdett, amint féltestével
 9133 III,  83   |                majd egyszerre fölszakadt, s rémletes robajjal újra lecsapódott.~
 9134 III,  83   |                támadt künn e pillanatban, s üvöltve csapódott be a nyíláson.
 9135 III,  83   |                  útközben letépte a szél, s az egyiket odapaskolta a
 9136 III,  83   |               hadi fringiáját felkötötte, s beállított kérõnek - mert
 9137 III,  83   |                  friss vizet töltvén abba s így szólt szóról szóra,
 9138 III,  83   |             Emberekkel ritkán jött össze, s akkor is hallgatag maradt,
 9139 III,  83   |                   Veres Péter uraimékhoz, s ott megpillantván a tekintetes
 9140 III,  83   |                belátta ezt a nagyasszony, s húszéves korában elküldte
 9141 III,  83   |      jobban-jobban hanyatlott egészségben s egész természete átváltozott.
 9142 III,  83   |           türelmetlenül várta e leveleket s mikor már maga elolvasta
 9143 III,  83   |            megnéztem a férjem koporsóját, s nem volt benne egyéb, csak
 9144 III,  83   |                 kedvesek azok a leánykák, s mennyire hasonlítanak Miklóshoz…
 9145 III,  83   |                  kérik tõle Száldobosit - s útnak indíttatott egy hamis
 9146 III,  83   |               lesz.~De nap nap után múlt, s Miklós még mindig nem jött.
 9147 III,  83   |             testét a Száldobosi-kriptába, s akkor így szólt a temetésen
 9148 III,  83   |               tudta, mit gondoljon Pélly, s útra kelt legott Berlinbe,
 9149 III,  83   |                   pillantott meg az utcán s elhalványodva, izgatottan
 9150 III,  83   |                megírt vagy ötven levelet, s odaadta a leghívebb barátjának:~»
 9151 III,  83   |                 férje, aki még talán élt, s volt egy élõ fia, aki már
 9152 III,  83   |              József hollétét kipuhatolni, s annak utána érdeme szerint
 9153 III,  83   |    meggondolkozott a tekintetes vármegye, s latba vetvén, hogy a holttestet
 9154 III,  83   |                  tehetett most már Pélly? S mit tehetek én? Nem kutatom,
 9155 III,  84   |                 árnyék miatt nem látszik.~S kevés vártatva túl az árnyékon,
 9156 III,  85   |               költi el a csángó-pénzeket, s ha a kisasszony - teringette,
 9157 III,  85   |                    hogy tegye számításba, s csináltasson neki egy -
 9158 III,  85   |                 nagyon érzékenyen vette - s keresetet indított ellenem.~
 9159 III,  85   |                  nem képez bírói aktust - s nem nevezhetõ hivatali hatalommal
 9160 III,  86   |                Egy szürke szalag az egész s azon valami mozgó bogarak
 9161 III,  86   |            sógorával készül be a vásárra, s felvette az ünneplõt, végigszalad
 9162 III,  86   |                  kezében a Templom utcán, s tele torokkal kiabálja:~-
 9163 III,  86   |                   elvitték, komám uram!). S apró paraszt leánykák és
 9164 III,  86   |                kötényeiket kapcsolják le, s azokat lobogtatják, koszorúra
 9165 III,  87   |                 viseltetem a megye iránt, s ez mai napig sem halt ki
 9166 III,  87   |            vicispányt, mint a minisztert, s ma is elszorul még a lélegzetem
 9167 III,  87   |                 elszorul még a lélegzetem s szinte hallani vélem a föld
 9168 III,  87   |             tiszteletbeli esküdt volt még s néhány írnok meg a hajdú,
 9169 III,  87   |                  semmiben sem segítettek, s én ott botlottam, csütlöttem
 9170 III,  87   |            szemeit dühösen hordozta körül s rajtam állította meg. Én
 9171 III,  87   |                zöld posztója kiszaggatva, s az egyik lába is erõvel
 9172 III,  87   |                  mind megszólalt elõttem, s kevély dolgokat mondott.~
 9173 III,  87   |                   a makulatúra papirosra! S gyorsan kitörültem elpirulva,
 9174 III,  87   |           szobában tárgyalt és dolgozott, s az esküdtek a kész ítéleteket,
 9175 III,  87   |             szívemet, eltölté félelemmel, s úgy meglapultam asztalomnál,
 9176 III,  87   |               Akkor okvetlenül észrevesz, s ha észrevesz, lehetséges,
 9177 III,  87   |                óriási állvány az aktáknak s az állvány tetején a spirituszba
 9178 III,  87   |                hónom alatt nyolc aktáimat s azonnal hozzáláttam az idézõ
 9179 III,  87   |                 nagyobb szabású dolgokat. S íme, ma már az írnokok is
 9180 III,  87   |               végzések értelmét venni ki, s minél érthetõbb, egyszerûbb
 9181 III,  87   |                 egyszerûbb alakba önteni, s ennek következtében a következõ
 9182 III,  87   |            végzésemet, elolvasta, letette s azután engem nézett meg.~-
 9183 III,  87   |                neked a helyes formulárét.~S oda írta nyomott erõs, nagy
 9184 III,  87   |              kitörülgetett fogalmazványt, s rám vicsorította a fekete
 9185 III,  87   |               kurtán mérte a feleleteket, s egy perc alatt tíz tárgy
 9186 III,  87   |                  a nyelvével csettentett, s elkezdtünk repülni. A négy
 9187 III,  87   |                   egy másik vályúba alább s abból ismét fokozatosan
 9188 III,  87   |            bárányok oltották a szomjukat, s vidám ugrándozással legeltek
 9189 III,  87   |             figyelmesen.~- Ejnye - szólt, s kivette pipáját a szájából -,
 9190 III,  87   |           vadrózsa négy kis függönykéjét, s rabul maradt ott benn a
 9191 III,  87   |        principális benyúlt ujjaival érte, s azután közelrõl is megnézte,
 9192 III,  87   |            egyforma.~Komoly volt az arca, s amint gyöngéden lerázta
 9193 III,  87   |               hiányzik-e az egyik kereke?~S mikor újra felültünk a dombon,
 9194 III,  87   |               fekete haja, ha kibontotta, s egész a vesékig perzselte
 9195 III,  87   |               csiklandozza öreg szívemet, s fájón rezg benne, mint egy
 9196 III,  87   |                   a legszeretetreméltóbb. S valóban, õbenne voltak úgynevezett
 9197 III,  87   |             körülröpködték, mint a sáska, s ezek miatt nem látott semmi
 9198 III,  87   |         hagyatékot vettünk jegyzõkönyvbe, s mintegy tizenkét más ügyet
 9199 III,  87   |          megszólított, megkülönböztetett, s én mindig helyesen válaszoltam
 9200 III,  87   |               magamat emiatt harmadnapra, s minden hajszálam ég felé
 9201 III,  87   |                   szívem pedig elszorult. S amint másfelé fordult tekintetem,
 9202 III,  87   |                   találta az elsõ gombát, s kevélyen mutogatta. Szép
 9203 III,  87   |                szegezte szemeit a földre, s engem is korholt:~- Magának
 9204 III,  87   |               hangon.~Könnyedén elpirult, s ernyõjét hirtelen erre az
 9205 III,  87   |                 átnedvesedett a szájánál, s folytonosan rezgésben volt. -
 9206 III,  87   |              egészen elvették az eszemet, s önkénytelenül hozzányúltam
 9207 III,  87   |                 hozzányúltam a kötényhez, s elrántottam az arcáról.~
 9208 III,  87   |              bántom én magát?~Nem felelt. S mert nem felelt, lesújtva
 9209 III,  87   |                 mert nem felelt, lesújtva s újra félénken álltam mellette.
 9210 III,  87   |                csõszék tarka macskájának, s az éppen a mi lábainknál
 9211 III,  87   |                  amelyben az akták voltak s melyet én gondoztam, az
 9212 III,  87   |                  Hanem nap nap után múlt, s a pléhszelence nem került
 9213 III,  87   |                   kijött a kancelláriába, s mogorván kérdé tõlem:~-
 9214 III,  87   |          lúdbõrzött, szívem összeszorult, s asztalomba fogódzva hörögtem,
 9215 III,  87   |                 nektek ezeket az aktákat.~S kelletlenül kezdte vakarni
 9216 III,  87   |        Megszeretett csupa merõ hiúságból, s lassankint én lettem a kedvence.~
 9217 III,  87   |                 vitt ki többé a falujába, s csak extra muros kedvelt.
 9218 III,  87   |                  egy hivatalos borítékba, s elküldöm Erzsikének. Hátha
 9219 III,  87   |                   az ösztöne súgta meg -, s amint végigfutotta, nagy,
 9220 III,  88   |                negyvenkétezer forint van.~S kivágta a nagy vörös bugyellárist,
 9221 III,  88   |              mellõl nagy lomhán Töviskes, s egy lenézõ tekintetet vetvén
 9222 III,  88   |               volt. Egyenletesebben költ, s egyenletesebben gazdálkodik.~
 9223 III,  88   |                  a pénz, az neki mindegy, s ha elvetõdik néha látogatóba
 9224 III,  88   |                   már perfekt úriasszony, s európai komforttal él szépen
 9225 III,  88   |                   suvikszos padimentumra, s ott telepedik le a szoba
 9226 III,  88   |              fölhörpint egy üveg pálinkát s odább áll, mert hát a király
 9227 III,  88   |                 hason a kiterített subán, s vagyoni helyzetét csak különféle
 9228 III,  88   |            dohányzacskókat stikkeltetett, s amennyi szûcs volt az Alföldön,
 9229 III,  88   |                 anyjukat« nagyon szerette s általában szép a mi népéletünkben
 9230 III,  88   |                    felszántatta a kertjét s kivitt egy szakajtó húszast,
 9231 III,  89   |              rózsaszínű volt már a világ, s elmerengett édesdeden Petőfi
 9232 III,  89   |              veletek annyit, mint azelőtt s hogy a nimbusz csökkent,
 9233 III,  89   |                   kezdi feladni irodalmát s elzárkózik a szellem és
 9234 III,  89   |              asztal görnyed a csemegéktõl s még a kisebbiken, a zöld
 9235 III,  89   |                  van rajta a kalendárium.~S ez ütött-kopott naptár,
 9236 III,  90   |                 ebédelni velünk… igen is… s azután természetesen felügyel
 9237 III,  90   |                  méltóságod szerényen él, s nyolcezer forint végre is
 9238 III,  90   |                    felmentem a püspökhöz, s megkérdeztem:~- Mennyi kiflit
 9239 III,  90   |                    amint küszködtem vele, s a világért se mondta volna »
 9240 III,  90   |               öntött a moslékos dézsából. S magának a püspöknek minden
 9241 III,  90   |                ott voltam beszállásolva), s összetett kezekkel kért:~-
 9242 III,  90   |            reggelire, a többi étel mellé, s tíz font húst ebédre, az
 9243 III,  90   |                   megijedt makacsságomon, s kérlelõ bátortalan hangon
 9244 III,  91   |               valami igézõ, lebilincselõ. S mindez azért, mert már elmúlt
 9245 III,  91   |                  cukrot tett a csészékbe, s óvatosan két-két kanálnyi
 9246 III,  91   |                 mosoly játszott az arcán, s könnyed finom kezével durván
 9247 III,  91   |                  megfogta a rumos üveget, s könyv nélkül töltötte a
 9248 III,  91   |             teából forró pára szállt föl, s e forró pára most olyan
 9249 III,  91   |              szétoszlott a kis szalonban, s minden ragyogó fényes lett
 9250 III,  91   |                  egyik barátomért rajong, s engem csak azért kedvel,
 9251 III,  91   |                  reménytelennek látszott, s kezdtem megszokni a lemondás
 9252 III,  91   |                   mert szépnek szép volt, s elég tisztességesen mutogatta
 9253 III,  91   |                  csekélység, amit õ várt, s amire mégis nekem kellett
 9254 III,  92   |               Vázsonyiné csinos menyecske s kellemes társalgó.~- Nagyon
 9255 III,  92   |                  Demjénfalván Vázsonyiék, s a fiatal férj pompás jó
 9256 III,  92   |                  világ nyitva van elõtte, s mégis úgyszólván egyetlen
 9257 III,  92   |                   délután nagy uzsonnával s végre az este nagy vacsorával.
 9258 III,  92   |                 ötlet. Pajkos egy kicsit, s kedveli a vidám Pistát,
 9259 III,  92   |                    feltûnt egy körülmény, s ez az volt, hogy valamennyiünk
 9260 III,  92   |           kitüntetett képviselõt illetné, s nem az apró-cseprõ törvényszéki
 9261 III,  92   |               bementem a Pista szobájába, s ott egy-egy pohár szilvóriumot
 9262 III,  92   |               levetkõzve feküdt az ágyba, s így szólt:~- No, igyunk
 9263 III,  92   |                  még néhány szót szóltam, s ez alatt kalapomról hirtelen
 9264 III,  92   |                  levõ gumilaszti zsinórt, s észrevétlen gyorsan, ügyesen
 9265 III,  93   |                 valamelyikének párkányára s búbját igazgatva kedves
 9266 III,  93   |           értelmesen pislog, mintha a fel s alá sétálgató képviselõk
 9267 III,  93   |                kopogtatja az ablaküveget, s vájkál a ripacsos falban,
 9268 III,  93   |                   e közmondásos talajára, s ugrálva keresi a morzsákat
 9269 III,  93   |              betolakodott magába a Házba, s leült az elnöki szék mennyezetére,
 9270 III,  93   |                  valami fán biggyeszkedik s elkezdett csicseregni. Péchy
 9271 III,  93   |                érnie, mint a vadkörtének. S dacára, hogy nincs mandátuma,
 9272 III,  93   |                 bizonyos pietással nézik, s még cukrot is adnának neki
 9273 III,  93   |              házmester tulajdonát képezi, s valaha igen szépen jövedelmezett
 9274 III,  93   |                    múltja van a kicsinek, s e múltja miatt tartják tisztességben
 9275 III,  93   |                ült, járt egykor közöttük, s e múltja miatt dédelgeti
 9276 III,  93   |                   De õ csak pajtáskodott, s versenyt énekelt velök;
 9277 III,  93   |             senkit, benyitott az irodába, s ha ott sem volt ember, elvégezte
 9278 III,  93   |                   a két forintot örömmel, s még aznap délben valami
 9279 III,  93   |             legyen a többi szárnyasoknál.~S egész nap olyan jókedve
 9280 III,  93   |                 és udvarokban visszajött, s magától repült be a nyitott
 9281 III,  94   |                 Hej, ha Koháry beszélne«, s sok udvari dáma gondolta
 9282 III,  94   |                szépasszony darázsderekát, s kihajította Kékkõ várának
 9283 III,  94   |                     dörmögé Koháry Péter, s kezdte magát csehül érezni,
 9284 III,  94   |               nemes Kristó Mihály uramhoz s ráparancsolja, hogy reggelig
 9285 III,  94   |          holdvilág szépen sütött odakünn, s a nyárfák lassan hajladoztak,
 9286 III,  94   |              szállt lefelé, én láttam azt s egyszerre minden vérem fölforrt
 9287 III,  94   |                  vérem fölforrt a dühtõl, s amint így átkarolva tartám
 9288 III,  94   |                halálnak a paripái lefelé, s az õ piros vére is befestette
 9289 III,  94   |            kiöltözzem.~Meglett az álruha, s Koháry Péter még az éjjel
 9290 III,  94   |           bûnhõdjék ott, hol megtalálják, s halállal bûnhõdjenek a fogdmegek,
 9291 III,  94   |                   király okos ember volt, s így elmélkedett: ha fejét
 9292 III,  94   |                  Elvette hát a jószágait. S azonfelül kitiltotta színe
 9293 III,  94   |                   a vasra, mint a földre, s a királyi szívnek sok ablaka
 9294 III,  94   |                semminemû alkalmatosságon, s ha magaddal hozod a legjobb
 9295 III,  94   |               viszem Gácsra a királytól - s hamisan hunyorított a szemeivel.~-
 9296 III,  94   |                 az ékszert, hogy elteszi, s azzal bement a nejéhez.
 9297 III,  94   |                  meggyûlne vele a bajom.«~S amint így tovább szõtte
 9298 III,  94   |               agár felmászott a térdeire, s rendre elkezdte nyalogatni
 9299 III,  94   |             elkezdte nyalogatni a kezeit, s nyöszörgött, farkát csóválta,
 9300 III,  94   |                   nem találod ki - mondá, s ijesztõ lett a tekintete.~-
 9301 III,  94   |               Hogy-hogy? - szólt élénken, s arcát elborítá a láng.~-
 9302 III,  94   |                  Nem, komolyan beszélek. (S öklével haragosan ütött
 9303 III,  94   |                 én meg te.~Koháry kiment, s csak egy jó óra múlva tért
 9304 III,  94   |                  szobába.~Cudar idõ volt, s a förgeteg zúgott künn,
 9305 III,  94   |                 levetkõzõdött fogvacogva, s bedugta fejét a dunyhák
 9306 III,  94   |           meggyújtotta hirtelen a mécset, s látta egy pillanatra urát,
 9307 III,  94   |                  kinyitotta félig szemét, s mint a nyúl, mohón pislogott
 9308 III,  94   |                  alá.~Ebben volt a dolog, s midõn napkeltekor a szépasszony
 9309 III,  94   |                udvarával a várbejáratnál, s nevetve nézte a csodálatos
 9310 III,  94   |                  levõ korbácsot bontá ki, s jót vágott vele a kutyán.~
 9311 III,  94   |                  a király elérzékenyülve.~S egészen közellépett Koháryékhoz.
 9312 III,  94   |                 megõrzés végett reggelig, s én csak egy furfangot gondoltam
 9313 III,  94   |                 egy leölt bárány vérével, s szolgádat reggel elbocsátottam
 9314 III,  94   |             érkezett meg Gácsról a lovas, s megerõsítette, amit Koháry
 9315 III,  94   |               mondá a király elkomolyodva s némi gondolkozás után. -
 9316 III,  94   |               Beváltottad, amit kívántam, s kimentetted még tetejébe
 9317 III,  94   |                 visszafogadlak udvaromba, s megerõsítlek minden jószágaidban.
 9318 III,  94   |              megszabadulhass, ki elárult, s ki a hóhér bárd alá juttatott
 9319 III,  94   |                   Koháry István elpirult, s zavarodottan dadogá:~- Nem,
 9320 III,  95   |                   az apám szelindekeivel. S azok szerettek engem. Becsületemre
 9321 III,  95   |            kutyáit szerencsém volt látni, s igen közeli érintkezésben
 9322 III,  95   |                 monacói herceg vizsláját, s egy ugyanazon pamlagon ültem
 9323 III,  95   |                ölebecskéjének okos fejét, s beszéltem vele franciául,
 9324 III,  95   |               hamarább rászorul a pénzre, s a szegénység rossz tanácsadó;
 9325 III,  95   |               számítson… az lehetetlen. - S itt elbeszélte nekem azon
 9326 III,  95   |             mellett befojtják a Moldvába.~S valóban B. úrtól nem lehet
 9327 III,  95   |                 bizonyos nimbusszal bírt, s szívesen nyíltak meg elõtte
 9328 III,  95   |          szándékoztam költeni a Blikkre), s ezzel a kétezer arannyal
 9329 III,  95   |                   Kerestem klubot klubra, s ott gibickedtem a kártyaasztaloknál
 9330 III,  95   |              életcélom.~Nevetett jóízûen, s hazament üres zsebbel a »
 9331 III,  95   |                 ott volt B. is a Blikkel, s természetesen én sem maradhattam
 9332 III,  95   |                   alatt a Blikket néztem, s valóságos láz fogott el,
 9333 III,  95   |             Vigyorgott, úgy mint régente, s otthagyott faképnél.~- Megbánja
 9334 III,  95   |                  összegyûltek a tisztáson s maga õfensége vidáman szólított
 9335 III,  95   |             vetett egy kegyes tekintetet, s mint nagy mûértõ, fejedelmi
 9336 III,  95   |              észrevette Blikket, lehajolt s a páratlan eb fejét kezébe
 9337 III,  95   |                 figyelmesen megnézegette, s egy igazi sportsman chic-jével
 9338 III,  95   |                   tudta, mit kell tennie, s küzdött is benne a lojalitás
 9339 III,  95   |                   gyõzött a másik fölött, s B. úr így szólt mély meghajlással:~-
 9340 III,  95   |                  összeg - szólt õfensége, s egy másik urat szólított
 9341 III,  96   |       biliárd-teremben, az olvasószobában s éppen úgy esett a dolog,
 9342 III,  96   |               követeiből jött össze három s negyediknek Geréby László,
 9343 III,  96   |           ellopják tõlünk a többi megyék!~S ez a gondolat csakugyan
 9344 III,  96   |               jövõre is négy kormánypárti s négy balközépi jöjjön fel,
 9345 III,  96   |                   leutaztak a képviselõk, s meghítták mind a két pártból
 9346 III,  96   |             istennek tetszõ okos dolog az s ideje már, hogy megjöjjön
 9347 III,  96   |          megbokrosodnék valaki, aláírtak, s Geréby fõispánnál deponáltak
 9348 III,  96   |                   váltóit folyóvá teszik, s a százezer forinttal visszaszorítják
 9349 III,  96   |                    mint a mesebeli kígyóé s aztán az a kedves elbûvölõ
 9350 III,  96   |                Hallgass, te bolondos fiú.~S odatapasztotta vidám enyelgéssel
 9351 III,  96   |                  is leszel te soha semmi.~S mégis, hogy Pestre ment
 9352 III,  96   |                 Béler fejébõl ez a bogár, s meghízott ott nagyra a hiúság
 9353 III,  96   |                fehérfonatú kis kocsijába, s a penészszín pónikat maga
 9354 III,  96   |                  bácsi éppen otthon volt, s udvariasan okvetetlenkedék »
 9355 III,  96   |                 aztán bement a szobájába, s még aznap intézkedett a
 9356 III,  96   |           kirekesztette Bélert a pártból, s proklamálta ezt megyeszerte,
 9357 III,  96   |                 egy régi programbeszédét, s azt átcsinálja megfordítva.
 9358 III,  96   |          megfordítva. Ebbõl áll az egész.~S így jobban is tetszett az
 9359 III,  96   |                  pedig jó nagy fej volt), s hogy soha meg se találhassa
 9360 III,  96   |                  fogadta a »menekült«-et, s adott is neki legott tanácsot:~-
 9361 III,  96   |         megcsókolta kezét a jó tanácsért, s újra elvonultak lelki szemei
 9362 III,  96   |                Béler Ferencet az ágyában, s bevitték a székvárosba az
 9363 III,  96   |                  már meg, miért fogták el s kinek a rendeletébõl, az
 9364 III,  96   |                 Geréby Lászlót fölmentem, s helyébe kinevezem báró Bolykai
 9365 III,  97   |                   kövek vannak körülötte, s elég aláhajolni a vödörrel,
 9366 III,  97   |             griffmadaras ládán elterülve, s nagy kellemetlenül fordul
 9367 III,  97   |               idegesen nyomkodja homlokát s állát, mely nemigen lehetett
 9368 III,  97   |                    hol is csak? Ahá! no…« s arcát egyszerre elönté a
 9369 III,  97   |                   hogy el tetszett jönni.~S könyökével törült le fürgén
 9370 III,  97   |            meghasogat néha, hogy ordítok, s még csak egy inasom sincs,
 9371 III,  97   |              erejével engem rohannak meg, s ha már a nyakamra hozzák,
 9372 III,  97   |               embereket, téns öcsém uram! S mégis én varrjak nekik csizmát?
 9373 III,  97   |                    izé… - kérdi félénken, s zavarral tekintett végig
 9374 III,  97   |                      Engem? - mosolygott, s lopva megsodorintotta tömött
 9375 III,  97   |            Szomorúan hajtotta le a fejét, s szeme idegenül révedezett
 9376 III,  97   |               Azután gondolkozva járt fel s alá, a dohányzacskójával
 9377 III,  97   |             gallérral, nyakába kapcsolta, s szánalmas önmegadással leült
 9378 III,  97   |                   elõvette vázlatkönyvét, s csakhamar hozzálátott a
 9379 III,  97   |                aláhanyatlott kopasz feje, s ráncos szemhéja lecsukódott
 9380 III,  97   |                   úr azt a protokollumot.~S miközben így beszélt, az
 9381 III,  97   |           forintot tartott az ujjai közt, s piktoromhoz lépve, markába
 9382 III,  98   |                 egy passziója: a vadászat s ebben is csak a szarvasokra.
 9383 III,  98   |             szarvas, már hajnalban talpon s reggeli után nyomban elindult
 9384 III,  98   |         pillanatban megzörrent a haraszt, s vidám arccal elõlépett a
 9385 III,  99   |                 odahullanak õszkor alája, s ott enyésznek el gyökereinek
 9386 III,  99   |               lejjebb ereszkedik nálánál, s akkor aztán ázik az egész
 9387 III,  99   |              jámbor fák mégis növekednek, s meghozzák minden évben a
 9388 III,  99   |                már mind erõszakolt dolog, s ha õ megy valahova vendégnek,
 9389 III,  99   |                  támad, elfújja örökösen. S mi lesz oszt akkor? Ej,
 9390 III,  99   |                 akkor élt és uralkodott), s nyakrafõre sietett felajánlani
 9391 III,  99   |                  is föl kell újból mérni, s rendes telekkönyvet csinálni
 9392 III,  99   |                   teszem… dehogy teszem.«~S amint megkapta a végzést,
 9393 III,  99   |            hegyhátra inzsellérek jövének, s elkezdték méricskélni. (
 9394 III,  99   |             istenkísértést megcselekszik?~S megcselekedtek még többet
 9395 III,  99   |                  egyre ritkulnak, dõlnek, s odamennek engedelmesen,
 9396 III,  100  |                kisült, hogy csak zúzmara, s amint leült, olvadni kezdett
 9397 III,  100  |              leült, olvadni kezdett róla, s pirosra mart képén csurgott
 9398 III,  100  |           kesztyûimet és szivarszipkámat, s türelmetlenül zörgette meg
 9399 III,  100  |             lapultam meg az asztal végén, s míg õ kelletlenül szürcsölgette
 9400 III,  100  |              kikergetni - mondá némelyik.~S nekem mégis úgy látszott,
 9401 III,  100  |                   dolog, hogy rám ösmert!~S piros kendõjével a nedvességet
 9402 III,  100  |                voltunk kenyeres pajtások, s épp annyi idõ óta nem láttuk
 9403 III,  100  |                   egyikét az asztal alól, s odatelepedett hozzánk. Csacska
 9404 III,  100  |                  kis szenet a kályhába?), s reszelõs hangjába oly fenyegetõ
 9405 III,  100  |                Sohasem unatkoztam, Uram«. S ez neki nagy bók lesz, mert
 9406 III,  100  |                  ön Rikner, ön unatkozik…~S valóban, beszélhetett Titli
 9407 III,  100  |                  az mind csak untatta õt, s olyanokat ásított közbe,
 9408 III,  100  |                Ostobaság! - szólt Rikner, s mindkét könyökét elrántotta
 9409 III,  100  |            annyira nem fog ön megsérteni.~S visszaerõszakolta helyére
 9410 III,  100  |               soha.~Szemei felcsillogtak, s barátságosan néztek Titlire,
 9411 III,  100  |                tolta felém a gyufatartót, s eközben egyre beszélt.~-
 9412 III,  100  |              Minden negyedévben leutazom, s viszek neki játékszereket.
 9413 III,  100  |                  Hogy én mikor halok meg? s lerázom a kölyköt a térdemrõl.
 9414 III,  100  |                 ide a kezedet«, suttogja, s egy rézkrajcárt csúsztatott
 9415 III,  100  |            Rámnézett nagy, kék szemeivel, s pártfogó modorban mondá: »
 9416 III,  100  |                diadallal. - Ez az, Titli!~S mohón gombolta ki kabátját,
 9417 III,  100  |              pezsgõt, mi? Igyunk, hehehe.~S míg harsogó kacaja megrengette
 9418 III,  100  |                elé. Most már õ a mogorva, s Rikner lett csacska.~
 9419 III,  101  |                   A szûcs átvette a pénzt s betette a láda fenekére: »
 9420 III,  101  |                   szüksége volt a pénzre, s elment a szûcs komához,
 9421 III,  101  |          emlékezett a háromszáz forintra, s még ki is nevette a szegény
 9422 III,  101  |          tehetsége miatt a szegény ember, s elment panaszra Tiszához.~-
 9423 III,  101  |                fog menni kend a szûcshöz, s még egyszer kérni fogja
 9424 III,  101  |              kisvártatva kend nyit rájuk, s kéri a pénzét…~A szegény
 9425 III,  101  |              ámult-bámult erre a csodára, s örömlihegve pusztult a gonosz
 9426 III,  101  |                 ellenben elnevette magát, s így szólt:~- Bölcs ember
 9427 III,  102  |                  ellenjelölt nélkül állt, s a cirkumstanciák olyanok
 9428 III,  102  |                  hogy ráért Bécsbe menni, s ott kényelmesen amputáltatni
 9429 III,  102  |              növésû Anna van bent apjánál s nem a testes szõke Mari.~
 9430 III,  102  |                 sajátszerûen kongnak itt, s a vaskos oszlopok kísértetiesen
 9431 III,  102  |              lógnak alá. A levegõ fülledt s mindenütt penészszag terjed.
 9432 III,  102  |               felém fordította üde arcát, s kislányos bosszankodással
 9433 III,  102  |                   köpenykéjét lecsatolta, s otthonosan dobta egy székre.~-
 9434 III,  102  |                   másik szobába menjünk - s elõre bocsátott az ajtón.~
 9435 III,  102  |                   mellém egy karosszékre, s kurta húsos lábait törökösen
 9436 III,  102  |                mert lojális ember vagyok, s aztán nem is voltam még
 9437 III,  102  |                kell összehívni néhányszor s becsípetni, éjjel egy kis
 9438 III,  102  |             lármát csapni a csõcselékkel, s kikiáltani valami követjelöltet.~-
 9439 III,  102  |           pillanatban nyikorgott az ajtó, s Anna dugta be fejecskéjét.~-
 9440 III,  102  |                  még.~- Egy csöppet se. - S makrancosan toppantott ott
 9441 III,  102  |               megéreztem, hogy arra járt.~S amint ott ültem bágyadtan,
 9442 III,  102  |              éppen rámnyitott az alispán, s megütközve kérdezé:~- Nem
 9443 III,  102  |                 viszem holnap a famíliát. S ezek a kereskedõk még az
 9444 III,  102  |              kívánnak, az nem nagy dolog, s egy kis sikerült éji zenebona
 9445 III,  102  |              piacon levõ szobor derekáig, s egy cédulát tett Nepomuki
 9446 III,  102  |              elért a Tóth Péter háza elé, s elkezdett ott tüntetni.~
 9447 III,  102  |          Kisvártatvást megnyílt az ablak, s egy fehér hálófõkötõs nõi
 9448 III,  102  |                   ravaszul, mikor megjött s hallotta. Megbiztatott: »
 9449 III,  102  |                   rajta, folytatni kell«; s nyomban leült sürgönyt fogalmazni
 9450 III,  102  |              hátha titokban szervezkedik, s az utolsó percben galibát
 9451 III,  102  |               védekezést a külszín miatt.~S így lõn igaza a kis-libercsei
 9452 III,  102  |                   fringiát is felkötötte, s egy ócska zászlót hozott
 9453 III,  102  |           odakötötte lovát a saroglyához, s õ maga felült a másik társzekérre.~
 9454 III,  102  |                hegységig nyúlt a kerület, s a legfelsõbb falunál kellett
 9455 III,  102  |            idejönni - dörmögte Terepetye. S ezekbõl is hektikus az egyik,
 9456 III,  102  |          szaladgált, zöldes sárnyeregben, s ugyancsak nem álmodhatta
 9457 III,  102  |              fölséges! - kiáltá az egyik, s lehasalt a patakhoz úgy
 9458 III,  102  |        összerázkódik tejszín válluk tõle, s hogy szalad ki képük kedves
 9459 III,  102  |                 az egyik szavazat fejébe, s kezdi a kocsi rúdját visszafordítani.~-
 9460 III,  102  |           visszatért kortesi higgadtsága, s nyájasan szólt oda két karcsú
 9461 III,  102  |           szattyán csizma volt a lábaikon s egyforma fehérpettyes kendõ
 9462 III,  102  |         elloptatok valamit a szekerekrõl.~S utánuk loholt nagy lépteivel,
 9463 III,  102  |                   Terepetye vörös hajába, s a körmeivel védte magát,
 9464 III,  102  |             eresztette; amint megfordult, s a pettyes kendõ lecsúszván
 9465 III,  102  |                   ott etetünk a fürdõben, s pálinkát veszünk a fogadóstól.~
 9466 III,  102  |                  szaggatottan beszéltünk. S valami nehéz, rideg fagy
 9467 III,  102  |                 rögtön ráállt, felfogtam, s átvittem szerencsésen. Pedig
 9468 III,  102  |                      Nem jön? - feleltem, s végtelen szomorúság tükrözõdhetett
 9469 III,  102  |                  Anna rám nézett mereven, s elkezdett lassan, csendesen
 9470 III,  102  |                     kiáltá szívszaggatón, s megeredtek szemeibõl a könnyek,
 9471 III,  102  |              rendben álltak a szekereink, s hol búcsút vettem a leányoktól.~
 9472 III,  102  |               aljegyzõ tán négy év múlva. S mi az még!~Fejem égett,
 9473 III,  102  |                   be õket sorba útközben, s tanítsa be, hogy legalább
 9474 III,  102  |                 eljegyzésemet is Annával. S íme, most felgyógyul Pálly,
 9475 III,  103  |             küldöm« - és a várat elvette, s odaadta Illésházy Istvánnak.~
 9476 III,  103  |              Péter, tanult az apák kárán, s sietett eladni a várat Pálffy
 9477 III,  103  |                 hõsnek, Pálffy Miklósnak.~S íme, jó elõérzete vala Bakács
 9478 III,  103  |                kardot jól tudta forgatni. S bár rettegte nevét mindenki
 9479 III,  103  |                határozatot hozott ellene, s a pozsonyi gróf Salm Miklós
 9480 III,  103  |                 ban meghalt Pálffy Péter, s a vár egy Krusich Jánosnál
 9481 III,  103  |                  levõ leányágra szállott, s így száz év múlva megint
 9482 III,  103  |                  várat elvette a császár, s odaadta Keraházi Joó Jánosnak,
 9483 III,  103  |            visszavette a gyõztes Bocskay, s visszaadta elõbbi gazdájának,
 9484 III,  103  |              idõközre elfoglalta Thököly, s magát Koháry Istvánt is
 9485 III,  103  |           kinevezte grófnak, tábornoknak, s természetesen visszaadta
 9486 III,  103  |                 tehát, hogy a vár Rákóczi s illetve Bercsényi Miklós
 9487 III,  103  |                   kezébe jutott 1705-ben, s maga Koháry bujdosni kényszerült.
 9488 III,  103  |                feliratot enyésztessék el, s tegyék helyére ezt:~ACCEPIT
 9489 III,  103  |       visszaszállt a vár a hû Koháryakra. S bírták is békével, mígnem
 9490 III,  103  |                  késõbb a Cobourg-család, s a várral nem törõdött sokat.~
 9491 III,  104  |                  csillogó bádog a fedele, s óra mutogatja négy szélrõl
 9492 III,  104  |                ezen a kis darabka földön. S ezek a bolond tótok élnek-halnak
 9493 III,  104  |               adtunk kölcsön a királynak, s ez most mintha nem emlékezne
 9494 III,  104  |           miközben felkelt öregbíró uram, s kinyitván a tanácsház ablakát,
 9495 III,  104  |               uramnak.~Bele is nyugodott, s a nép nagy örömujjongásai
 9496 III,  105  |          osztályon ment, én a harmadikon, s velem volt egy nagy fekete
 9497 III,  105  |              viszek magammal - gondoltam, s bizonyos önérzettel tekinték
 9498 III,  105  |                   üdvözölték a nagy írót, s a tolongásban alig lehetett
 9499 III,  105  |             illetõ úrnak bibliotékája van s nagy könyvgyûjtõ.~Menjünk
 9500 III,  105  |        Kétségbeesve õdöngtem ki az ajtón, s a szomszéd házban tettem