bold = Main text
      Rész, Fejezet                                          grey = Comment text

 9501 III,  105  |              neved fényével a félvilágot, s ki betöltöd szíved melegével
 9502 III,  105  |                  de én aznap hazautaztam, s a nagy fekete láda tartalma
 9503 III,  106  |                   tízezer ember húszszor, s akármily erős hadsereget
 9504 III,  106  |              csendesen, egy székre rakva, s egy csöppet sem búsulva
 9505 III,  106  |                  bajuszkefe, egy pikkdáma s öt kulcs.~- A kulcsokról
 9506 III,  106  |               levél - dünnyögte Thaisz -, s cím sincsen rajta. A gazember
 9507 III,  106  |                  határának!~Eljöttek hát, s egyenkint jelentkeztek a
 9508 III,  106  |                   egyiknek volt felesége, s az az egyik nem az volt,
 9509 III,  106  |                   vívómesterünk termében, s a kereskedõ férj kapott
 9510 III,  106  |                becsületnek elég van téve.~S azonfelül egy nagy tanulság
 9511 III,  107  |                három évről új három évre, s azután is folytonos átkozódások
 9512 III,  107  |              vissza a nagy kék szemeivel, s haragosan teremtettézte
 9513 III,  107  |                   a félelmetes hatalomra, s egylet alakult, ahol arra
 9514 III,  107  |                   veteményeit elgázolták, s a háziállatjain töltötték
 9515 III,  107  |        gyermekkoromban a tekintetes urat, s amiért a legjobban megcsodáltam,
 9516 III,  107  |                   szórakozott ember volt, s csakis akkor gyûjtötte össze
 9517 III,  107  |                  a katonák unták magukat, s most már õk peticionáltak,
 9518 III,  107  |                 harácsolt el a ferbliben, s azt mondja:~- Csak adják
 9519 III,  107  |                 Megszavazták egyhangúlag.~S valóságos diadalünnep volt
 9520 III,  108  |              kettõ jutott csak nemrég is. S ha az ember nem volt megelégedve
 9521 III,  108  |             igazságot, ahol neki tetszik. S meg is találja mindenki,
 9522 III,  108  |           rendeletet, fogta magát Kürthy, s átpártolt I. Rákóczi Györgyhöz,
 9523 III,  108  |          visszapártolt újra Ferdinándhoz, s megint nem lehetett végrehajtani
 9524 III,  108  |                  sem állottak virradatig, s Kún István uram is (mit
 9525 III,  108  |                  Mária fülét ez a mondat, s bizony nem állhatta meg,
 9526 III,  108  |             jutott eszébe Kádár uramnak), s olyan annak az arca, mint
 9527 III,  108  |             portéka! Most is két ura van, s veszekesznek felette halálosan.~-
 9528 III,  108  |           megnyerte, kitért a vallásából, s a pap összeadta Kürthyvel.
 9529 III,  108  |                   nagy zeneszóval Rahóra, s beültette oda, mint a tulajdon
 9530 III,  108  |                mondá Mária megbotránkozva s alig várta, hogy Murányba
 9531 III,  108  |                nyomban kijött maga az úr, s kérdé: mi járatban vannak?~-
 9532 III,  108  |               rögtön a föveget a fejérõl, s úgy kísérte az udvaron át
 9533 III,  108  |                ajtót.~- Íme, a feleségem.~S elõttük állt most a híres
 9534 III,  108  |              féltékenykedése elpárolgott, s meghítta a rahói asszonyt,
 9535 III,  108  |               Murányvárban.~Az megígérte, s el is jött, de Illésházy
 9536 III,  108  |              szándékban lévén, elfogatta, s egyenesen a Mária szobájából
 9537 III,  108  |                    Nyár derekán indultak, s õszkor tértek haza az Illésházy
 9538 III,  108  |           nemkülönben nagy dühre lobbant, s vallatás alá fogta az ál-Kürthynét.~-
 9539 III,  108  |          megrohanják a rahói várkastélyt, s fogságba ejtik Kürthyt,
 9540 III,  108  |                 másik szép asszony fejét, s az õ nevére címezve küldte
 9541 III,  108  |                 Mária a dühtõl elsápadva, s leszaladt az udvarra.~Egy
 9542 III,  108  |           tekintettõl átgyúlt a pirosság, s kimondhatatlan széppé tette.
 9543 III,  108  |                 úri asszony, nem bánnám - s újra lesütötte a szemeit. -
 9544 III,  108  |           késõbben, mint a mi kertünkben!~S ezzel nagy kecsesen meghajtotta
 9545 III,  108  |            szavaiban, Mária kiérezte azt, s önkéntelenül befutott a
 9546 III,  108  |             elrejtette a levelet keblébe, s aztán kiöntötte az uborkát
 9547 III,  108  |                  hajigálja szét a virágok s füvek közé…~*~Eddig a krónika
 9548 III,  109  |                meghítt egyszer vacsorára, s produkáltatta elõttem a
 9549 III,  109  |              akartam dicsérni a gyereket, s rokoni szeretettel cirógattam
 9550 III,  109  |                  Zrínyi, Hunyadi, Rákóczy s több effélék. Hja, hja,
 9551 III,  109  |          képviselõi padban elterpeszkedve s kevély önérzettel hallgatva,
 9552 III,  109  |                 az? - dadogtam elsápadva, s villámhirtelen lekuporodtam
 9553 III,  109  |                   van.~Elkezdtek nevetni. S a nevetés öl.~Én rögtön
 9554 III,  110  |                  bátortalan, a férfi erõs s erejében önmérséklõ, a vármegye
 9555 III,  110  |                  a vármegye hatalmas volt s hatalmával kiterjeszkedõ.~
 9556 III,  110  |                 Ahhoz kell három személy, s ahhoz a három személyhez
 9557 III,  110  |           földesúrnak, vagy a jobbágynak.~S ez nekünk mindig lelkiismereti
 9558 III,  110  |                 az a határ legjava?~- Az, s annyit mondhatok, készebb
 9559 III,  110  |               János, a legtekintélyesebb, s ekképpen szólott vele:~-
 9560 III,  110  |              Giléty Pál õrnagy ki-kijárt, s ötösben ferblit lehetett
 9561 III,  110  |             megszólítottuk, összerezzent, s mihelyt csak tehette, elszökött
 9562 III,  110  |                akinek õ kezelte a javait, s aki most külföldi egyetemeken
 9563 III,  110  |                  A leány tanult a példán, s félénken óvatosan õrzi a
 9564 III,  110  |           szerelmes, ezért epeszti magát, s ez ássa alá egészségét.
 9565 III,  110  |         áthelyezik az ország másik végére s finita la commedia. Nincs
 9566 III,  110  |              folyószámot kap az irodában, s ezzel vége. Hanem most az
 9567 III,  110  |        észrevétlenül az albumhoz férkõzni s felírni, mely képek vannak
 9568 III,  110  |                  mely képek vannak benne, s mily sorrendben. Ettõl függ
 9569 III,  110  |                 együtt utaztunk Selmecen, s valami kalap skatulyája
 9570 III,  110  |           lehajolt a dobozért udvariasan, s húgomnak nyújtá pár ügyes
 9571 III,  110  |            benyomást tett az asszonykára, s miután folyton emlegette,
 9572 III,  110  |             fölemelte most álmatag fejét, s figyelmét egészen a beszélgetésre
 9573 III,  110  |                õrnagy - mondá az alispán, s letette a kést, villát,
 9574 III,  110  |              fogok menni önnel a városba, s ön bemutatja nekem a tiszteket,
 9575 III,  110  |                  hiszem, hogy köztük van, s ez esetben meg fogom ismerni.~-
 9576 III,  110  |                   arcképei. Ön átnézheti, s megparancsolhatja, melyiket
 9577 III,  110  |           vörösödött. Izgatottan fölkelt, s keze remegett, amint a székbe
 9578 III,  110  |          lefekvéskor beviszem a szobámba, s ott eszelem ki, melyik.
 9579 III,  110  |              szolgája.~Mariska visszaült, s szép márvány homloka redõkbe
 9580 III,  110  |           láthatatlan kéz.~Keveset evett, s gyakran nyúlt a falatért
 9581 III,  110  |                   apja azonnal észrevett, s szúrós, haragos pillantással
 9582 III,  110  |                   után kiosont szobájába, s kevés vártatva visszatért
 9583 III,  110  |                   egypárszor vizet ivott, s arca folytonosan sápadt
 9584 III,  110  |                  szemhéjai megvörösödtek, s fehér kendõjét fázósan húzta
 9585 III,  110  |           felkeltünk, õ is fölemelkedett, s a távozó alispánnak átadta
 9586 III,  110  |                   kis lányocskám - szólt, s atyailag simogatta meg szép
 9587 III,  110  |                 majd lesütötte a szemeit, s úgy ment ki bágyadtan, gyámoltalanul
 9588 III,  110  |                 kihúzta a fehér kendõjét, s egy görcsöt kötött az egyik
 9589 III,  110  |               nehogy valahogy elfelejtse.~S ez a kis apró görcs azon
 9590 III,  111  |              ütötte a nagyságos gavallér, s még másnap is ott volt a
 9591 III,  111  |               inkvizíció a brácsos ellen, s az a szégyenítõ rendszabály
 9592 III,  111  |             düledezõ rozzant kastélyokba, s kimuzsikálják azt a kevés
 9593 III,  111  |                 Nyitva találják az ajtót. S egy-egy szegény úr úgy veszi,
 9594 III,  111  |        támasztotta barna arcát bánatában, s rápotyogtak a könnyek a
 9595 III,  111  |                 nem nyerte Kikinday uram, s a cigánybanda azóta, mikor
 9596 III,  111  |               volt bemenni a székvárosba, s ott elkezdeni a régi életet.~
 9597 III,  111  |                  voltam teljes életemben, s inkább siketté tettem magamat
 9598 III,  112  |               ellenzéki szerkesztõségben.~S a »rövid hírektõl« a »hosszú
 9599 III,  112  |                    Gazdag zsidó számára.)~S így ment ez a lajstrom véges-végig
 9600 III,  112  |             zsebében hordta a lajstromot. S ha jött valaki, aki nagy
 9601 III,  112  |               szándékai, mennyit költhet, s aszerint osztott neki az
 9602 III,  112  |              éppen a hónap másodika volt, s mint III. Napóleon, az újságírók
 9603 III,  112  |                 redakció?~Elmondtam neki, s kifejeztem abbeli aggodalmamat,
 9604 III,  112  |                kedvetlenséggel a gazdánk, s elgondolkozott egy kissé,
 9605 III,  112  |                   aztán meg is nyugodtak, s azzal az ígérettel távozának,
 9606 III,  112  |             délutáni vonattal hazamennek, s bevárják a zászlókat. A
 9607 III,  112  |                  kopogás hallik az ajtón, s megint belépnek sorba a
 9608 III,  112  |            felemeltem a feltört sürgönyt, s egy tekintettel átfutottam
 9609 III,  112  |                   tudom hát, hogy állunk.~S visszafelé jövet ismét leeresztettem
 9610 III,  112  |             összeütöttem az újdonságokat, s rohantam ki a lóvonaton
 9611 III,  112  |          Elbeszéltem neki a történeteket, s õ maga is nagy hirtelen
 9612 III,  112  |                 redakcióba Pali barátunk, s igen kellemes benyomást
 9613 III,  112  |                  Én éppen mellette ültem, s láttam jobb hónalján keresztül
 9614 III,  113  |              Fazikat tesik drótoztatnyi!« s nyomban elõbukkan a hang
 9615 III,  113  |               Marad hát itthon a hazában, s a kis gyémánt végû bicsak,
 9616 III,  113  |          ablaktáblát, hanem megkisebbíti, s kifódja, apró farámákat
 9617 III,  113  |                   olejkárós«, »vostyinás« s a fenyves tótoknak is békét
 9618 III,  113  |               gyûjtött össze a nyíresben, s hátán hordott be a kamarába.
 9619 III,  113  |                 egyet fordított a sorsán, s most már csak mint mellékes
 9620 III,  113  |                 vesszõ-kévétõl körülvéve, s egész passzióval illesztgetve
 9621 III,  113  |            Nyakába kanyarítja a »halinát« s a fölé a hosszú szûrt, úti
 9622 III,  113  |                úton el lehet sikkasztani, s megindul a Cserhátra vagy
 9623 III,  113  |                talán egyetlen garast sem,~S mégis irígy szemét rád veti
 9624 III,  113  |                sõt ki is csépeli a rozst, s kinyomatja a búzát.~Lovai
 9625 III,  113  |                 magokat, Matyej hazamegy, s más lovakat hoz. Szõrre
 9626 III,  113  |         megvetõleg gondol most a seprõkre s vígan, lelkesedéssel dúdolja,
 9627 III,  114  |           népszerû, hogy akarata törvény, s ki olyan jó fiú, hogy az
 9628 III,  114  |                belebeszélni a közügyekbe. S mint afféle öreg asszonyságnak,
 9629 III,  114  |                kit gyermekkora óta ösmer, s kinek mindennap meg szokta
 9630 III,  114  |              kivarrt szalag van a nyakán, s a szalagon Máli néni monogramja.~
 9631 III,  114  |              jelöljenek a kormánypártról, s egészen fiamra hagyták.~
 9632 III,  114  |                 szürkület elõtt kelt fel, s amint az udvarra lépett,
 9633 III,  114  |                  amint az udvarra lépett, s kinézett a kert felé, látta,
 9634 III,  114  |             Piff-paff. A puska eldördült, s holtan elterülve maradt
 9635 III,  114  |               hogy a kutyának sírt ásson, s a tetemet elrejtse. Hanem
 9636 III,  114  |                   fiatalember fázékonyan, s arcát elfordította, pedig
 9637 III,  114  |             mintha halott lenne a házban. S õ maga megremegett minden
 9638 III,  114  |            megremegett minden suhogástól, s minden tekintettõl. Azt
 9639 III,  114  |                elveszett! Oh, a hálátlan!~S most már kitört belõle a
 9640 III,  114  |                  is képviselõ akar lenni, s bizonyosan az asszonynéni
 9641 III,  114  |             kiment a városba, az utcákba, s egész nap nem nézegetett
 9642 III,  114  |             talált egy Murzuhoz hasonlót, s hogy ne szaporítsam a szót,
 9643 III,  114  |                 rákötötte a nyakszalagot, s elvitte a néninek.~Az egész
 9644 III,  114  |                   simogatta az ál-Murzut, s amint az egyre húzódék tõle,
 9645 III,  114  |                  néni megint boldog lett, s Ajtányinak meghálálta a
 9646 III,  114  |               kutyája?~- A »Pálma« névre, s azonfelül a jobb fülén egy
 9647 III,  114  |                  van - szólt az idegen -, s kutyámat elvihetem?~- Megálljon,
 9648 III,  114  |                 vette ön a nyakszalagot?«~S erre bizony nehezebb volt
 9649 III,  115  |             viselkedtek a hóhéraik iránt, s úgy felgazdagították Kapornokit,
 9650 III,  115  |                 vitt ki a répás földjére, s elvetette bele a szép lázsiás
 9651 III,  115  |          kevélyebb volt lányára, Juditra, s amint csodás szépségben
 9652 III,  115  |                 arca is, az erszénye is), s elveszi feleségül.~- Nem,
 9653 III,  115  |                  csak véletlen fordíthat, s ez abban következett be,
 9654 III,  115  |                 elõtt kettévált a szikla, s egy hófehér szakállú aggastyán
 9655 III,  115  |                elõtted, ha egyedül jössz, s közlöm veled az Úr akaratát.
 9656 III,  115  |                  Gyûjtsd össze a népeket, s te is közöld õvelök!«~Bory
 9657 III,  115  |                 kabátod szélét csókolják.~S míg Mihály a sziklára állva
 9658 III,  115  |               ezek a régi könnyû csontok, s amint végigfut a szél az
 9659 III,  115  |                zörögnek a haraszt között…~S a fák, ha zúgnak, holt katonáknak
 9660 III,  115  |             levegõben minden új beszédre, s lelkesült kurjantások verték
 9661 III,  115  |             tisztáson, gúnyosan pislogva, s nagy füstöt eregetve, mely
 9662 III,  115  |                Hát akkor odaviszem nekik.~S kiszólt, hogy a négylovas
 9663 III,  115  |                   fogat a megyeház elõtt, s déli harangozáskor tizenkettõt
 9664 III,  115  |                    parancsolá a kocsisnak s mint hajdan Imre király,
 9665 III,  115  |                 leeresztették a kaszákat, s a négy tajtékzó paripa lassan
 9666 III,  115  |             Mátyás, az óriás, Barkanyról, s odaugorván, megfogta az
 9667 III,  115  |                    Az kirántotta kardját, s egy nyisszantással elvágta
 9668 III,  115  |                    legyûrték valamennyit, s vitték be õket a közeli
 9669 III,  115  |                  egy deputáció Amerikába, s ott el kell adni rabszolgának.
 9670 III,  115  |                 pincében a puszta földön, s fejét egy hordó dongájához
 9671 III,  115  |               Majd a szíve szorult össze, s ajka imádságot rebegett.
 9672 III,  115  |                saját szájával! Borzasztó!~S ím alig végezé, megcsikordul
 9673 III,  115  |                 reménykedve botorkált ki, s tele tüdõvel szívta magába
 9674 III,  115  |              láthatta. Sudár növésû volt, s fiatalnak, szépnek kellett
 9675 III,  115  |               lennie. Lihegett szegényke, s aggodalmasan nézett szét
 9676 III,  115  |                   senki sem tud, csak én.~S hogy ezután se tudjon senki,
 9677 III,  115  |                  senki, kihúzta a zárból, s eldobta messze a hegyszakadékba.~-
 9678 III,  115  |                   kibomlott a kendõ alól, s mint egy tejút, csillámló
 9679 III,  115  |                    azonban…~Egyet lépett, s hirtelen elhatározással
 9680 III,  115  |        Félretaszította a kendõt válláról, s gyorsan kikapcsolá a mellénykéje
 9681 III,  115  |                   kivicsorította a fogát, s hozzáértette a nyakához.
 9682 III,  115  |               odamegyek, isten áldja meg!~S õ maga is futásnak eredt
 9683 III,  115  |                ami az alispánnal történt. S reggel, mikor a többiek
 9684 III,  115  |        megyeháznál, már õ is talpon volt, s úgy osztá a parancsait,
 9685 III,  115  |                 fésûiket hosszú hajukban, s szépen elpárologtak a kaszáikkal,
 9686 III,  115  |                  felemelte bágyadt fejét, s egy lépést tett Bükky felé:~-
 9687 III,  115  |                felszakítá nyakán ruháját.~S ott látszott a vakító fehérségen
 9688 III,  116  |                 kupéban.~Megismerkedtünk, s minthogy se én nem voltam
 9689 III,  116  |                    Minden nóta ott terem, s onnan röpüli be az országot.
 9690 III,  116  |              élénken.~Szivarra gyújtottam s fejemet elhelyezvén a pakktáskámon,
 9691 III,  116  |               ember fizet a hídon ennyit, s minden szekér ennyit. Könnyû
 9692 III,  116  |                elõtt szét kellett szedni (s addig megszûnt a közlekedés
 9693 III,  116  |                   vámot, aki éppen akart, s a híd alig jövedelmezett
 9694 III,  116  |                 polgármester fejcsóválva.~S azontúl meghagyatik az összes
 9695 III,  116  |                   is hallotta ezt a hírt, s odaszaladt a nagybátyámhoz (
 9696 III,  116  |          hazajönne?~A menyecske elpirult, s szemérmesen rángatta helyre
 9697 III,  116  |                 nagy selyma volt az öreg, s Rózsáné asszonyom még megérdemelte
 9698 III,  116  |             gyorsabb volt a rossz hírnél, s a jót hitték el az emberek,
 9699 III,  116  |                  gyûrt zsinórtalan nadrág s nyakig permuttergombos mellény.~
 9700 III,  116  |                Egy virgina-szivart szítt, s mereven nézett maga elé,
 9701 III,  116  |             bámulná. Mogorvának látszott, s ajkai körül mintha keserûség
 9702 III,  116  |     Megbillentette kerek magyar kalapját, s közönyösen felelte:~- A
 9703 III,  116  |             mozdulatot tett a könyökével, s felém fordítá ónszínû arcát,
 9704 III,  116  |              felém fordítá ónszínû arcát, s élesen nézett meg.~- Nehezen
 9705 III,  116  |                   öblös csészét idegesen, s egyszerre hörpentette ki
 9706 III,  116  |              gondolja az úr - szólt aztán s hangja dörgõvé, gúnyossá
 9707 III,  116  |                  aki tükörbõl fésülködik?~S azzal megvetõleg elfordult
 9708 III,  116  |               megvetõleg elfordult tõlem, s az elõbbi bús mogorvasággal
 9709 III,  116  |                  hogy megint betyár lesz, s tudtam azt is, hogy miért
 9710 III,  116  |                  kis karcosra a kocsmába, s elõadá, hogy egy bizonyítványra
 9711 III,  116  |                 hogy rendben van a dolog, s tovább hörpentgették a karcost.~-
 9712 III,  116  |                  rendben a bizonyítványt, s Kostyán Ferenc uram szépen
 9713 III,  116  |                   így szólt szóról szóra, s mai napig is ott õriztetik
 9714 III,  116  |                néha meggondolják magukat, s elmennek vándorolni, hogy
 9715 III,  116  |                nekem ez a rongyos fedél«, s ott hagyta.~A macska megösmerte
 9716 III,  116  |              macska megösmerte a fedelet, s úszkáló gerendán, deszkajárdákon
 9717 III,  116  |                 aztán leült a legtetején, s búsan nézte onnan a tengert,
 9718 III,  116  |                    A gazda visszafordult, s õ is meglátta a fehér cicát
 9719 III,  116  |                   Gyerekek - szólt tompán s elvörösödött. - Ez a mi
 9720 III,  116  |                 hagyta el a régi macskát.~S most azóta valami új szegedi
 9721 III,  117  |                   ott járt egy miniszter, s irtózatos köhögést hallott
 9722 III,  117  |                  miniszter elmosolyodott, s a kíséretében levõ magisztrátus
 9723 III,  117  |                  jobb karba kell állítani s csupa erõteljes, szemenszedett
 9724 III,  117  |                   az aggastyánok helyeit, s a fõkapitány éppen olyan
 9725 III,  117  |                fogadási elõkészületekhez, s kiválogatta legelõbb is
 9726 III,  118  |        archívumból.~A rend relatív dolog. S a vármegye végre is nem
 9727 III,  118  |               mondom, megnyalja a sót is (s ezt mindig drágábban mérik
 9728 III,  118  |             Lehajtotta fejét bűnbánattal, s hosszú ősz szakállán könnyek
 9729 III,  118  |                Leült sóhajtva egy székbe, s reszketõ kezekkel megírta
 9730 III,  118  |              gondolta magában Feri bácsi, s mikor délelõttönként bement
 9731 III,  118  |                   a hivatalba csibukozni, s ott találta szorgoskodva
 9732 III,  118  |                  kelljen nekik ráösmerni. S ha mégis összebukkant ismerõssel,
 9733 III,  118  |                 fõbelõnöm. Megteszem ma.«~S ezzel az elhatározással
 9734 III,  118  |                   rendbehozza az aktákat, s kisül, hogy még a megye
 9735 III,  118  |                 számolta mennyit vett ki, s mennyit lett volna joga
 9736 III,  119  |               ízlése volt az olasz úrnak, s pompásan választotta ki
 9737 III,  119  |              amelyre a likavai vár épült, s melynek a háta mögött még
 9738 III,  119  |                   sétáljanak a kertjében, s esténkint kihajolva az ablakon,
 9739 III,  119  |              fiának, Lászlónak védelmére, s ezeknek mindjárt átengedett
 9740 III,  119  |             vezére, ült be most Likavára, s onnan tõn rablóportyázásokat
 9741 III,  119  |         mindenünnen egész pereputtyostól, s a maga címereit (a gyûrût
 9742 III,  119  |              fenyvesekben sok volt a vad, s a híres király szerette
 9743 III,  119  |             Jánosé lett, ki korán elhalt, s csinos özvegyet hagyott
 9744 III,  119  |                   Gáspárt fiának fogadta, s így lett Likava Gáspáré,
 9745 III,  119  |                   adósságokba keveredett, s elzálogosította birtokát
 9746 III,  119  |                   kímélt semmi költséget, s igazi fejedelmi pumpával
 9747 III,  119  |                  vármegyébõl a tojásokat, s homok helyett tojásfehérjét
 9748 III,  119  |      tojásfehérjét használt az építésnél, s a cement készítésére nem
 9749 III,  119  |                akkor roppant összeg volt, s ebbõl aztán könnyû kimagyarázni
 9750 III,  119  |                 elvette a királyi fiskus, s ma is a kincstáré a likavai
 9751 III,  120  |               föllépett?~- Természetesen. S éppen azért szaladtam be
 9752 III,  120  |             Végezzük együtt a teendőimet, s aztán legalább együtt ebédelhetünk,
 9753 III,  120  |                    menjünk be. Bementünk, s barátom négyszáz zászlót
 9754 III,  120  |              varrják az ablakfüggönyöket, s a szoknyákat a parasztlányoknak
 9755 III,  120  |                 tehát szívesen tûzik fel. S ha egyszer a kalapjukon
 9756 III,  120  |             választókhoz.~Kocsira ültünk, s elhajtattunk a szabadelvû
 9757 III,  120  |                    Nádasky beszélt velök, s csakhamar kijött derült
 9758 III,  120  |                  dísze lesz a kerületnek, s akihez kétely nem férhet.~-
 9759 III,  121  |                   kortesnek, hogy hasson.~S mert egymás játszótársai
 9760 III,  121  |                talpra ugrik mind a kettõ, s olyan izgékonyak lesznek,
 9761 III,  121  |             megosztozott a két imposztor, s megint csak érdekes választás
 9762 III,  121  |                akcióban van egymás ellen.~S ez akció ébren tartja idõközben
 9763 III,  121  |                  a pártokat a kerületben. S aszerint ingadoznak a kedélyek,
 9764 III,  121  |            mellemben érzek valami fájást, s a vérem õrülten kering az
 9765 III,  121  |             bekutyagolok gyalog, gondolá, s úgy is tett. Szomor uram
 9766 III,  121  |                  elvágta magát az ülésen, s egész a székvárosig folyton
 9767 III,  121  |          ellenfelét, hamarább viszi haza, s tûzdelteti fel a zászlókat
 9768 III,  121  |               eset híre hamar terjedt el, s az ellenzék sokat vesztett
 9769 III,  121  |                  a csorbát Czirok Mátyás, s lõn, hogy e napokban egy
 9770 III,  121  |             Czirok uram odalép Szomorhoz, s félrehúzza egy szögletbe.~-
 9771 III,  121  |              keresi!~Bejött végre Czirok, s nagy szimatolózva kikeres
 9772 III,  121  |                  végre egészen belefárad, s Szomorhoz lépve, nagy sóhajtva
 9773 III,  121  |            felkiált:~- Vesztettem pajtás!~S elkeseredésében, mintha
 9774 III,  122  |            maradni akar. Nobile officium. S egy képviselõnek nem szabad
 9775 III,  122  |             megfordult a Kálvin téren is, s ott a lépcsõzetnél leste
 9776 III,  122  |               árul.~Ónszínû arca kiderül, s élénken vágta fel fejét.~-
 9777 III,  122  |                   a csomagban.~Odanéztem, s valóban egy viaszkosvászonba
 9778 III,  122  |                   könnyek kezdtek peregni s hangja fuldoklóvá vált.~-
 9779 III,  122  |              jegyzõk, bírák mind ludasok, s viszik a népet annak, akié
 9780 III,  122  |               kövön szétrakott irataival, s még maig is azon gondolkozom,
 9781 III,  123  |                   egy darabot a világból, s tömérdek úti kalandot hozott
 9782 III,  123  |                   könnyhullatások között, s így indult el a szatymazi
 9783 III,  123  |                Így ment el a derék ember, s haza sem jött egész az utolsó
 9784 III,  123  |                  szegény Kermely Istvánt, s most bizonyosan a másvilágon
 9785 III,  123  |                olcsó utazási rendszer ez, s ha nem ajánlom utánzásra,
 9786 III,  123  |             barátja vagy ismerõse utazik, s az tapasztal neki külsõ
 9787 III,  123  |            először is megérkeztem Bécsbe, s ott a híres ballplatzi palota
 9788 III,  123  |                 Megörült amint meglátott, s nyájasan ültetett le egy
 9789 III,  123  |                    fölszakadt a csatorna, s az összes példányok elrothadtak!~-
 9790 III,  123  |             Persze - szólt lehangoltan. - S ezt annál inkább sajnálom,
 9791 III,  123  |           utoljára nem maradt csak egy.~- S ezt is odaadta?~- Éppen
 9792 III,  123  |                 Bécsbõl Lipcsébe utaztam, s ott egy német kiadó-kollégámat
 9793 III,  123  |                   tõle a fordítási jogot, s õk, igaz, néha nagy összegekhez
 9794 III,  123  |                   könyv a nyakamon marad, s mintegy másfélezer forint
 9795 III,  123  |                sok dolgom volt akkoriban, s nem értem rá levelet íratni
 9796 III,  123  |              midõn egy napon eszembe jut, s parancsolom az üzletvezetõnek,
 9797 III,  124  |                  községben kiütött a tűz, s az emberek mind szétszaladtak
 9798 III,  124  |              jelölt sorsa fölött a kocka, s egyszersmind rá volt mutatva
 9799 III,  124  |                 az sietve összecsomagolt, s elhamarkodásában begyömöszölte
 9800 III,  124  |                  az, hogy diplomám nincs, s most már minden hitvány
 9801 III,  124  |            csodálkozott, mikor meglátott, s nem igen nyájasan kérdé:~-
 9802 III,  124  |             Micsoda? Te kerületet akarsz?~S arca egyszerre zordon kifejezést
 9803 III,  124  |                 Te csak föl akarsz lépni?~S mennyei derû ömlött el arcán.
 9804 III,  124  |                  tagjai mind felugráltak, s nyájasan szorongatták a
 9805 III,  124  |                 Takarodsz innét mindjárt!~S most már csakugyan dühbe
 9806 III,  124  |                   Elémbe jött az ajtónál, s arca merõ mosoly volt.~-
 9807 III,  124  |         különszobába.~Nagybátyám ült ott, s éppen egy anisettet szürcsölgetett.
 9808 III,  124  |                léptessenek fel hát téged, s íme fölléptettek, s meglettél.
 9809 III,  124  |                téged, s íme fölléptettek, s meglettél. Hát nem a bolondulásig
 9810 III,  124  |                   vagy. Akkor megmaradsz. S a nagybátyádnak is hasznot
 9811 III,  124  |              szabadelvû párt híve vagyok, s hogy tekintve a politikai
 9812 III,  125  |                   mindenütt az országban, s csak egyetlen ponton sima,
 9813 III,  125  |           események történnek egyre-másra s valamennyi - másutt. A korcsmárosok
 9814 III,  125  |                 kerületbeli korcsmárosok, s szomorú nyikorgással szállítják
 9815 III,  125  |                  kortesei összeröffentek, s elhatározták, hogy jó volna
 9816 III,  125  |                   nevezik antiszemitának.~S ezzel Csiszlik Ferenc uram
 9817 III,  125  |             meghányták-vetették a dolgot, s elindultak a környéken követjelöltet
 9818 III,  125  |                   szakad, találnunk kell.~S most már beszálltak az udvarházak
 9819 III,  125  |                 Most már gyalog járnak ki s be a kúriák gazdái!~S mégsem
 9820 III,  125  |                  ki s be a kúriák gazdái!~S mégsem akadt köztük ellenjelölt!~-
 9821 III,  125  |            legjobban imponáljon a népnek, s megkötötték vele a kontraktust,
 9822 III,  125  |              végiglakomáztak három hetet, s játszva fizették ki a fogadott
 9823 III,  125  |             mostani választáson.~Hogy hol s ki ellen?~Meglehet, kitalálják.
 9824 III,  126  |               megfordítva, sokat hazudik, s kevés pénzt kap érte.~Hanem
 9825 III,  126  |                 mondta, meg lehet nyerni, s a klienseket hatalmasan
 9826 III,  126  |            Különben nem volt rossz ember, s én tulajdonképpen csak azért
 9827 III,  126  |                 az én mágnesem akkoriban, s beszélhette nekem a principális
 9828 III,  126  |                 hiszem el, kedves bátyám. S azért is megmutatom…~- No,
 9829 III,  126  |       helyettesének az adjunktusok között s mégis levert, szomorú lettem
 9830 III,  126  |                  uracsok rajongták körül… S íme, mégis egy prózai kereskedõhöz
 9831 III,  126  |               ijedten.~- Itt van a pénz - s lecsapta nyers modorban
 9832 III,  126  |           eszközöljön bocsánatot részére, s mindenekelõtt küldjön számára
 9833 III,  126  |              átvittem rögtön a szüleihez, s közöltem velök, megkérdezve,
 9834 III,  126  |                ajtóban Todorovicsné állt, s titokzatosan intett kezével,
 9835 III,  126  |                   újra megnyílik az ajtó, s elém toppan zordonan maga
 9836 III,  126  |               kérem?~Kinyitotta tárcáját, s odavetett két mosolygós
 9837 III,  126  |                 Ilyet tenni, ilyet tenni…~S a saját szavaitól újra felbõszült,
 9838 III,  126  |                   anyja engesztelhetetlen s hogy kitagadtuk mindenbõl.~
 9839 III,  126  |              mindenbõl.~Ökleit fölemelte, s fenyegetõ hangon folytatta:~-
 9840 III,  126  |                   mulattunk a korcsmában, s nem volt kedvem este dolgozni.
 9841 III,  126  |                  távirda-állomásig viszi, s több efféle.~- Csak számítsa
 9842 III,  126  |               kellett ülnöm az asztalhoz, s megcsinálni az expensnotát,
 9843 III,  127  |                egy hónapja udvarlok neki; s megvallom meglehetősen benne
 9844 III,  127  |               élet - tízen, húszon kezdi, s egyen végzi…~Tegnap, ahogy
 9845 III,  127  |             szóltam. - Micsoda rend ez? - S mintegy ösztönszerűleg a
 9846 III,  127  |                    Tetszik a bokréta, mi?~S megint hunyorított egyet,
 9847 III,  127  |               elsõ felvonásnak vége volt, s kimentem egy cigarettet
 9848 III,  127  |                  sorompókhoz támaszkodva, s a köpönyege alatt tartotta
 9849 III,  127  |                     Ah, tehát õ volt az«, s inkább elszomorodott mintsem
 9850 III,  127  |                hogy mondja meg szállását, s fogadjon el otthon is.~Kidüllesztett
 9851 III,  127  |               csakhamar észrevette magát, s vígan folytatá:~- De most
 9852 III,  127  |                 fogta el, elhalványodtam, s egy szót sem bírtam kiejteni
 9853 III,  127  |                búcsút sem mondva Marinak, s nem megyek többé oda vissza.~
 9854 III,  128  |        vicsorgatta itt a fogát utoljára - s akire rákacsintott, fölvette
 9855 III,  128  |                   békanyálak szállongtak, s apró legyeknek egész tömege
 9856 III,  128  |             tömege szedte fel szárnyaira. S ezek a fehér fátyolos legyek
 9857 III,  128  |                   arcomat a szélfuvallat, s úgy rémlett nekem, mintha
 9858 III,  128  |                alatt, noha hétköznap volt s nagy munkaidõ, ölbe tett
 9859 III,  128  |          feleségem nõvéréhez, Sitkeynéhez s mondd meg neki, hogy a nõvére
 9860 III,  128  |                  hangon süvítette utánam. S én elhatároztam, hogy hírül
 9861 III,  128  |                   fázósan összezörrentek, s fekete bogyóik halkan potyogtak
 9862 III,  128  |                 kijött a baromfiól mellõl s megállt elõttem bámészkodva.
 9863 III,  128  |                   a két szemöldöke között s felül a homloka márványbõre
 9864 III,  128  |                  közelebb csúsztam hozzá, s megsimogattam szõke fejét.~-
 9865 III,  128  |                   kicsordultak a könnyek, s leperegtek a tûzbe. A lángok
 9866 III,  128  |                  katonája volt valamikor, s ezzel dicsekedett örökösen.~-
 9867 III,  128  |                 meg volt erõsen feketedve s fázni látszott. Azért mászott
 9868 III,  128  |                 kolerával a vitéz huszár. S mikor mintegy két hét elõtt
 9869 III,  128  |        õkegyelmének semmi baja. Kilábolt. S dicsekedett is vele szerteszét.~»
 9870 III,  128  |                meggondolta magát a kolera s orvul, hányással jött. Most
 9871 III,  128  |               szegény Klapka retirált meg s ott feküdt öntudatlanul,
 9872 III,  128  |               lenni.~A kezét megmozgatta, s az egyik lábát rázni kezdte,
 9873 III,  128  |             erõlködik. Egész hozzámentem, s kivettem zsebembõl a kolera-csöppes
 9874 III,  128  |                 hogy üveg van a kezemben, s szederjes száját kitátotta.~
 9875 III,  128  |           halántéka csendesen hullámzott, s mintha a megcsiklandozott
 9876 III,  128  |                  hallatva hátrahanyatlott s meghalt abban a hitben,
 9877 III,  128  |                    erõs fiatalember lett, s bizony nem lehetetlen, hogy
 9878 III,  129  |                  nemzeti színû zászlókon, s megrendelt, de ki nem váltott
 9879 III,  129  |         lassankint magyarrá, hosszadalmas s ide nem tartozó lenne elbeszélni.~
 9880 III,  129  |          tisztviselõje. A bank megbukott, s én foglalkozás nélkül maradtam.
 9881 III,  129  |                   megfogadtam a tanácsot, s elmentem a végrehajtó bizottsághoz,
 9882 III,  129  |                   kerületet sem ösmertem, s engem sem ösmertek egy kerületben
 9883 III,  129  |                  írtak le a pártelnöknek, s én negyednapra megkaptam
 9884 III,  129  |                   egyik lábára sántított, s a félszemére vak volt. Amaz
 9885 III,  129  |                Máté rendelt meg bõkezûen, s mikor a fizetésrõl volt
 9886 III,  129  |               Mármint énbennem. Fizettem, s elindultunk a kerület elsõ
 9887 III,  129  |                hogy kik kapjanak zászlót, s bemutatott nekem harminc
 9888 III,  129  |                   mi mentünk a zászlóval, s megkértük a lajstromon kijelölt
 9889 III,  129  |               megcsinálom itt a lelkeket, s reggelre én is ott leszek.
 9890 III,  129  |             zászló ott lengett a házakon. S van-e valami édesebb az
 9891 III,  129  |               amint a szellõ enyeleg vele s hol kitakarja, hol betakarja
 9892 III,  129  |               forintom volt a kétezerbõl. S ha jól meggondolom a dolgot,
 9893 III,  129  |               hajamszála az égnek állott, s megérlelõdött bennem a gondolat,
 9894 III,  129  |             legcélszerûbb lesz megszökni, s megmentenem ezt a pár száz
 9895 III,  129  |                  kilátás, pénz már nincs. S pedig másnap estefelé még
 9896 III,  129  |                   utazni két-három napra, s megszakítani a körutamat
 9897 III,  129  |           nyugodva.~Leszállt a százassal, s mi tovább mentünk.~Most
 9898 III,  129  |                   hogy ide jövök hálásra, s vigye egyszersmind ezt az
 9899 III,  129  |                 mint két veszett sárkány, s a hegyeken, köveken úgy
 9900 III,  129  |                  a gallyak megreccsennek, s dicsõségem édes jelvénye
 9901 III,  129  |            megzsibbasztja kezeimet a düh, s könnyeim zsilipjét kinyitja
 9902 III,  129  |                   a tályai sötét erdõben, s rothadj meg, a fák leveleivel
 9903 III,  129  |                  a fák leveleivel õszkor.~S te vándor, ha arra jársz
 9904 III,  130  |              Hímzett halina lóg a vállán, s újdonatúj bocskor kunkorodik
 9905 III,  130  |                elfújja az idõk pernyéjét, s a bosszú érzete a régi erõvel
 9906 III,  130  |               fiúcska voltam öt év elõtt, s mikor meglökött, elszédülve
 9907 III,  130  |                 fért a vicispán kezeiben, s amit a szolgabíró is nekünk,
 9908 III,  130  |                   ma született gyereknek, s pálinkaszag éppen nem csapta
 9909 III,  130  |                   emberekre fog vigyázni, s e tekintetben igazi specialista
 9910 III,  130  |        Ilyenformán gondolkoztam magam is, s a mondott napon, lecsapva
 9911 III,  130  |                 már halott, semmi kétség, s nekem örökre végem van.~
 9912 III,  130  |              midõn beértem a székvárosba, s megkopogtattam a kis megyeház
 9913 III,  130  |                   bizonyosan õ is alszik, s nem fogja szívesen venni…~-
 9914 III,  130  |            irodából elõhozta a kulcsokat, s csendesen, szorult szívvel
 9915 III,  130  |                 Örömömben fölsikoltottam, s nekitámaszkodtam a külsõ
 9916 III,  130  |                  álljon önkénykedésemért, s bizony eltûrtem volna tõle.~
 9917 III,  130  |                    Elrántottam a kezemet, s elvörösödtem.~Föltette széles
 9918 III,  131  |                   nemzetségé lett a Zboró s a hozzá tartozó birtok,
 9919 III,  131  |           hûtlenné bélyegzé I. Ferdinánd, s odaadta a szép várat uradalmastól
 9920 III,  131  |                 György sokat költekezett, s nagy fényre emelte Zborót,
 9921 III,  131  |             aranyat kifizetsz, tied a vár s a birtok.~- Itt a kezem
 9922 III,  131  |                  ebben az évben veressék, s mind a te képedet viselje.
 9923 III,  131  |                 öreg csak nevetett rajta, s eldicsekedett vele sokáig
 9924 III,  131  |                 be a zborói híres udvarra s Naláczi uram szállt le az
 9925 III,  131  |                 aranyat. Mind igazi volt, s nem volt egy híja sem. Az
 9926 III,  131  |                 nagy garmada arany elõtt, s meghalt szívszélhûdésben,
 9927 III,  131  |               eset, melyet õ idézett elõ, s mintegy kiengesztelésül
 9928 III,  131  |                Rákócziaktól a császáriak, s lerombolták, felgyújtották.
 9929 III,  131  |                   a makoviczai uradalmat, s sokat idõzött a zborói kastélyban,
 9930 III,  131  |             sorban, hatalmas koronáikkal, s rejtélyesen susognak egymás
 9931 III,  132  |                  a Mont-Blancot, a Rigit, s több efféle szép pontot (
 9932 III,  132  |                   ez csak rémlik elõttem, s öntõl akarom megtudni, közel
 9933 III,  132  |                   közel van-e oda a Gály, s van-e ott vendéglõ vagy
 9934 III,  132  |               hogy megteszi.~Kezet adtam, s nyomban hozzáláttam a hegycsúcs
 9935 III,  132  |                  kedvetlen képet csinált, s egy vidám megjegyzéssel
 9936 III,  132  |               megkeresem Almássy Sándort, s elõadom neki a kérésemet.
 9937 III,  132  |               kérésemet. Nagyokat hümmög, s gondolkozva vakargatja rövidre
 9938 III,  132  |                   fel egy faragó béresem, s onnan esett le… Az bezzeg
 9939 III,  132  |                  Németh Albert háta mögé, s megakasztani õt a hirdetések
 9940 III,  132  |                  homlokáról, nagyot fújt, s egy jegyzést csinált a nagy
 9941 III,  132  |                 neki, mi járatban vagyok, s kértem, vallja be most már
 9942 III,  132  |                 szárnyát a szájába vette, s idegesen rágcsálta:~- Hol
 9943 III,  132  |                 óta keresem szakadatlanul s mégis hasztalan a Mátrában
 9944 III,  132  |                   toalettjüket csinálják, s a nap játékba ereszkedik
 9945 III,  132  |                 el-elkapja az árnyékukat, s pajzánul mutogatja a magasból.
 9946 III,  133  |                  és legjobb vendéglő ott? S olyan-e a vendéglő, hogy
 9947 III,  133  |                 Nagyon meredek-e a csúcs, s vállalkozhatnak-e hölgyek
 9948 III,  133  |                  fala tele van fiókokkal, s e fiókok mindenike egy-egy
 9949 III,  133  |              valamely országból érkeznek, s e helyreigazításokból tökéletesítem
 9950 III,  133  |              kiadásnál kalauz-könyveimet. S mondhatom, maholnap nem
 9951 III,  133  |               mondania, hogy üres a fiók. S én mindjárt eltaláltam volna,
 9952 III,  134  |               Gyönyörû veres taréja volt, s úgy fel tudta borzolni a
 9953 III,  134  |                   felírva sehol egyebütt.~S a bolond kakas ott járt-kelt
 9954 III,  135  |                   visszajövök rövid időn, s a világ minden királyát
 9955 III,  135  |          délutánonkint a mi ambitusunkon, s egyre biztatgatta az anyámat:~-
 9956 III,  135  |                vártatva behítt a szobába, s ünnepélyesen mondá:~- Eredj,
 9957 III,  135  |         keresztapám orvosnövendék fia is, s minthogy az õ könyveit is
 9958 III,  135  |                   haláláig bízott bennem, s egyre sarkantyúzott:~- Csak
 9959 III,  135  |            emberré teszlek a holtom után.~S valóban, mikor a hagyatékát
 9960 III,  135  |                   várni a meggazdagodást, s mindjárt néhány évre elkértem
 9961 III,  135  |                  sûrû szitán rostáld meg, s az így nyert port szívasd
 9962 III,  136  |                kalappal beszélt a rabbal, s bizony a szakács se csinált
 9963 III,  136  |                   vitéz Lábatlan Gergely, s kirohan veszett fejjel,
 9964 III,  136  |                   Védeni fogjuk magunkat!~S ezzel elbeszélte Szilágyinak
 9965 III,  136  |                  a kapu a dárdaütésektõl, s egész felhallatszott a zsivajgás.
 9966 III,  136  |               Most jöttek meg Lábatlanék, s képzelhetni mennyire elcsodálkozának,
 9967 III,  136  |                 maga Szilágyi nem jön le, s nem parancsolja meg.~Minek
 9968 III,  136  |                   napjáig bírta Világost, s sokra becsülte a hû szakácsot.~
 9969 III,  136  |                 juthatni fel. Erõs falak, s rengeteg erdõségek oltalmazták,
 9970 III,  136  |                 pápa egy levele 1190-bõl, s a legutolsó év, mely még
 9971 III,  137  |        szitakötõformájú szemei, megrázza, s beszélni kezd, de megint
 9972 III,  137  |                 felzúg a fatális »eláll«, s õ újra leül.~Így nem lehetett
 9973 III,  137  |               mely a csizmaszárait verte, s mindjárt az elsõ témánál
 9974 III,  137  |                  másik kezét kiterjeszté, s elkezdett szónokolni.~Két-három
 9975 III,  138  |                   nagyon »ellenkező báb«, s legközelebb állítólag így
 9976 III,  138  |              szépen kipödrött bajuszkája. S én a természetnek jobban
 9977 III,  138  |                   többször beszélgettünk, s én észrevettem, hogy tetszem
 9978 III,  138  |                 közt értünk be Miskolcra. S minthogy éjszakának ideje
 9979 III,  138  |               kelletlenül vette a dolgot, s új tárgyalást kezdett a
 9980 III,  138  |                 nem lehet.~Ott maradtunk. S csakhamar levetkezõdve pihentünk
 9981 III,  138  |              föl-fölriasztottak ágyamból. S ilyenkor mindig megszólítottam
 9982 III,  138  |             valami hideg tárgyat érintek, s ideges rángás fut keresztül
 9983 III,  138  |             lefordul az a bizonyos tárgy, s csörömpölve esik a padozatra.
 9984 III,  138  |              alszol, csendesen édesdeden, s meg sem álmodod, hogy két
 9985 III,  138  |                   két elsõ fogad oda van!~S ezt én tettem…~Bár a kezem
 9986 III,  138  |                   szememet, mégis láttam. S nem bírtam többé elaludni.~
 9987 III,  138  |                kerestem, a fogad leesett, s kitört belõle kettõ.~Marci
 9988 III,  138  |                  kiabálnak a tyúkszemeim.~S valóban alig értünk ki a
 9989 III,  138  |            Csuromvíz volt rajtunk a ruha, s egészen odatapadt a testhez.~
 9990 III,  138  |           lehámozta magáról a köpönyeget, s levette fejérõl a csuklyát…~-
 9991 III,  138  |                idõ, Marci átalakult újra, s végre másfél órai út után,
 9992 III,  139  |                sokszor szedte kéziratból, s ahol nem lehetett elolvasni,
 9993 III,  139  |                   magánál többet húsznál, s azt is olyan kevés ideig
 9994 III,  139  |                  sokára kezdett táncolni, s hajigálni a betûket össze-vissza
 9995 III,  139  |                még aznap pertu lett vele. S mikor Grubics kijelentette
 9996 III,  139  |                elmegyek a nyomda mellett, s benézek a recés üvegen -
 9997 III,  140  |                     mint egy igazi kuruc!~S ennek aztán el tudott mosolyogni
 9998 III,  140  |             szomorúság sötétíté el arcát, s mereven nézett a fekete
 9999 III,  141  |                 egymást nyilvános helyen, s miként mérgesedett el a
10000 III,  141  |             magához a felséges királyhoz, s elõadja neki, hogy ez az