bold = Main text
      Rész, Fejezet                                          grey = Comment text

10001 III,  141  |          kékgyöngyös gallért csatolt fel, s úgy méne a király színe
10002 III,  141  |                     megvizsgálom a dolgot s amit lehet, megteszek.~S
10003 III,  141  |                  s amit lehet, megteszek.~S ezzel azt a bizonyos királyi
10004 III,  141  |                   elégedett meg ennyivel, s így szóla kenetteljesen:~-
10005 III,  141  |              ösmerem az egész történetet, s papi szavamra mondom, ártatlan
10006 III,  141  |           kevélyen összeütötte a bokáját, s kezét katonásan a fejéhez
10007 III,  141  |        elmosolyodott e meglepõ jeleneten, s így szólt:~- Az már más.
10008 III,  142  |           közigazgatás praktikus részébe, s ha most tiszteletbeli jegyzõnek
10009 III,  142  |               alapmondata a »Minekutána«, s ebbõl a szóból, mint valami
10010 III,  142  |            községbe rendeleteket - mondá, s az én kezem gépiesen nyúlt
10011 III,  142  |                     folytatá indulatosan, s még egyszer fölvette és
10012 III,  142  |                ellenben kivágta a magáét, s úgy tétette fel ölrakásban
10013 III,  142  |                   a Csapodyak kertjében), s oda akasztotta magát. Azt
10014 III,  142  |           Megõszülök én ennél a munkánál, s mégsem lesz vége. Pedig
10015 III,  142  |             tarokkozni…~Leírtam gépiesen, s csak azután néztem az öregre
10016 III,  143  |                  megromlik a szeme világa s mindent ferdén, visszásan
10017 III,  143  |                  meghaltam, indulj útnak, s add át hagyatékomat a legbolondabb
10018 III,  143  |                  csakugyan kiadta lelkét, s a fiú, aki sohasem volt
10019 III,  143  |               Angliában, Magyarországban, s tömérdek bolond embert talált
10020 III,  143  |                  járt, mi járatban lenne, s még az okos emberek is beálltak
10021 III,  144  |                  ördögünk is.~Akad bizony s az nem más, mint nagytiszteletû
10022 III,  144  |           keresztény ember keresztet vet, s lelkét az Istennek ajánlja,
10023 III,  144  |                   fog a szellemek fölött, s azok engedelmesen végzik
10024 III,  144  |            lennünk.~A madarak elröpültek, s mikor reggel a fiatal professzor
10025 III,  144  |                fel a kollégium padlására, s ott a nagy lim-lomban csakugyan
10026 III,  144  |                   Gellért-hegyi gyûlésre, s a debreceni temetõ volt
10027 III,  144  |                   elhalt Csapóné sírjára, s annak a rögei közül elõmászik
10028 III,  144  |                 közül elõmászik egy gyík, s apró szemével reá néz Hatvanira.~-
10029 III,  144  |         fölmászott a kollégium padlására, s lehozta onnan a könyvet.
10030 III,  144  |                  ember sem volt egészen), s csak akkor mindenre elõkészülve,
10031 III,  144  |                még a vakondok nyelvét is.~S mindennyi ritka tulajdonság
10032 III,  144  |                  debreceni professzornak, s élt békességben, barátságban
10033 III,  144  |           gyanította, hogy Mágyikája van, s amolyan félvállról beszélgettek
10034 III,  144  |                   elkésett a leckeóráról, s amint jön a piacon nagy
10035 III,  144  |             ablakon a direktor-professzor s reá kiált:~- Tu es asinus! (
10036 III,  144  |                 Hatvani fölnéz nyugodtan, s visszakiáltja:~- Tu es bos! (
10037 III,  144  |                   nõtt a Hatvani szavára, s az nem eresztette vissza
10038 III,  144  |               húszast fizetett havonkint, s a húszasokon valamennyin
10039 III,  144  |           mindannyiszor bajba keveredett, s a bírósághoz került, akkorára
10040 III,  144  |                   megint rendesek voltak, s a Bugyi föladóit nevették
10041 III,  144  |              Kezdi a csizmát húzni Bugyi, s íme, halálra szörnyed, mert
10042 III,  144  |                 õt vígasztalni segítette, s megvesz a kosarából három
10043 III,  144  |                   élõ lélek a sátor felé, s két-három forintjával keltek
10044 III,  144  |              menyecske a professzor felé, s akármilyen jó barátságban
10045 III,  144  |                   kiballagott a temetõbe, s szépen meghúzódva várta
10046 III,  144  |           megnyílik a Magyari uram sírja, s abból kivonszolja egy fekete
10047 III,  144  |                 belebúvik a fekete kutya, s tart egyenesen a Csapó utca
10048 III,  144  |                   az elhullott csontokat, s rájok ült, bûvös kört csinálva
10049 III,  144  |                visszatért a fekete kutya, s meghökölt, amint a csontokat
10050 III,  144  |             ahonnan vettem, add ide õket, s kérj értök, amit szíved,
10051 III,  144  |                 messze kollégium tornyán, s a kutya, ördögök és kísértetek
10052 III,  144  |                 arra csinált bûvös körbe, s azok még mai napság is ott
10053 III,  144  |              számszerint vagy nyolcvanan. S amint keresztül mentek a
10054 III,  144  |                   tessék kérem besétálni.~S udvariasan ereszté maga
10055 III,  144  |                  mondá Hatvani szerényen.~S amint jött csoport csoport
10056 III,  144  |          megrakott asztalok görnyedeztek, s ami jó és drága öt világrészben
10057 III,  144  |           köröskörül igazi élõfák nõttek, s indák kúsztak föl a gerendákig,
10058 III,  144  |              komolyabb szerelme életében, s a lány is ellenállhatatlanul
10059 III,  144  |         asztalterítõt, elõvett egy fúrót, s egy lyukat fúrt az asztallábba.~-
10060 III,  144  |              lehetne.~Fruzinka sóhajtott, s félénken rebegte:~- Soha,
10061 III,  144  |             közepire a nagyujja bütykével s uramfia… egyszerre tódulni
10062 III,  144  |                 fõbíróné kétségbeesetten, s valóban már térdén felül
10063 III,  144  |               elég volt ennyi a tréfából, s újra ráütött az asztalra.
10064 III,  144  |                  a víz az utolsó cseppig, s olyan száraz volt a szoba,
10065 III,  144  |                   ugyan megbosszankodtak, s duzzogva mentek kifelé.~
10066 III,  144  |           csikorgó hideg engedni kezdett, s olyan nagy hómacskák estek
10067 III,  144  |               vele künn az udvaron a hóba s mind a kettõbe négy-négy
10068 III,  144  |               ültek, némi húzódozás után, s a két szán röpülve siklott
10069 III,  144  |                azelõtt szeretett a leány, s aki most felette elkeseredék
10070 III,  144  |            csakugyan rátalált a Mágyikára s kinyitotta.~A szellemek
10071 III,  144  |                   elfordította a diáktól, s ahelyett a Hatvani falon
10072 III,  144  |       magisztrátus ott ült az ágya körül.~S ezalatt künn a ház tetején,
10073 III,  144  |               pilláit csendesen lecsukta, s lelke elhagyta porhüvelyét
10074 III,  144  |               Hogy a »Mágyika« hova lett, s hol van most, nem tudom:
10075 III,  145  |          felosztja az eszét a fiai közt - s neki mégis megmarad az egész
10076 III,  145  |                kerület ugyanis katolikus, s fiaim lutheránusok. Károly
10077 III,  145  |                   Beállított a püspökhöz, s így szólt:~- Jól van, méltóságos
10078 III,  145  |               búcsút rendelt a városaiba, s a szent koponya roppant
10079 III,  145  |                   legszebb két hintajába, s ültesse fel díszbe öltözött
10080 III,  145  |                    a másikra a korteseim, s egy kis körutat teszünk
10081 III,  146  |               mikor ágyban kell feküdnie, s piócákat raknak a mellére.~-
10082 III,  146  |                   Egy pillanatra megállt, s fátyolát fölhajítva kis
10083 III,  146  |                   az átellenes kapu felé, s kétségbeesetten ragadta
10084 III,  146  |                fajzat. Eressz, ha mondom.~S ezzel egész dühösen csapott
10085 III,  146  |                  át diadalmasan ragyogna, s mintha könnyei, amerre megy,
10086 III,  146  |               csak a bíró állt kihajolva, s türelmetlenül kémlelte a
10087 III,  146  |                 aki arra ment ugrándozva, s leejté pénzét, gyufát gyújtott,
10088 III,  146  |                    Alig múlt el tíz perc, s a félhomályban egyszerre
10089 III,  146  |           legkevésbé várhatta az asszony, s újra megfogja a ruháját.~
10090 III,  146  |               vagy? Rád csuktam az ajtót, s te az ablakon szöktél ki?
10091 III,  146  |                   volt torzulva az arca), s a kockás kendõbe, mely a
10092 III,  147  |                 beszélt a »generálissal«, s finom vonatkozásokat tett
10093 III,  147  |                állapodtak meg mindnyájan, s a sürgönyt megírta K-y.
10094 III,  147  |                  gyanánt õrzött sürgönyt, s így szólt:~- Kedves barátom!
10095 III,  148  |                 pillantani az ablak közé, s legott meg lehetett látni
10096 III,  148  |               pamuttal volt összekötözve, s sebesen felbontá: »Hihetőleg
10097 III,  148  |                   Ha a mezőrül jött haza, s otthon a nővére azzal fogadta,
10098 III,  148  |            meggyalázza a házi tûzhelyeket s ahelyett, hogy gyermekeiteket
10099 III,  148  |               milyen ellenségem a jegyzõ, s most ím egyszer kezembe
10100 III,  148  |                   akadt ellene egy tromf, s maga mégis azt kívánja,
10101 III,  148  |                szomorúan lesütötte fejét, s aztán bizonyos megadással
10102 III,  148  |                némelyeknek ha felolvasom (s itt egy gúnyos, de mégis
10103 III,  148  |                 én a lelkemre nem veszem.~S ezzel felolvasta az ámuló
10104 III,  148  |                arról, hogy van-e másvilág s mi van a másvilágon (tíz
10105 III,  148  |               szokás szerint összeszidta, s ragyogó szemekkel ecsetelé
10106 III,  148  |                  az öreg molnár ígéretét, s mindenki mosolygott rajta.~
10107 III,  148  |                    amit ígértem - kiáltá, s jéghideg borzongás futott
10108 III,  148  |             hídról a megáradt Kuth vizébe s molnár, kocsis, lovak, mind
10109 III,  148  |                   lovak, mind odavesztek. S ez még éjfél elõtt történt,
10110 III,  148  |                 kátányiak szentül hitték, s még maga a nótárius is azt
10111 III,  148  |               kakassal fenyegetni a falut s beverni a plébános ablakát,
10112 III,  148  |        odakészítették az eszterhajak alá, s akinek üres kádja vagy hordója
10113 III,  148  |               ablak nagyon megvilágosodni s még a nyomorult »bub«-ok
10114 III,  148  |           téglavörös festéket kevernének, s abból az erõsebb festékbõl
10115 III,  148  |                 Az tartja magát legtovább s annak a lécezetnek az égése
10116 III,  148  |                 elömlõ folyadék volnának, s hogy változik a színük,
10117 III,  148  |                 fel a falut, kétségtelen.~S leült megírni a jelentést
10118 III,  148  |      biliárd-teremben, az olvasószobában, s véletlenül úgy esett a dolog,
10119 III,  148  |              követeibõl jött össze három, s a negyedik, Geréby László
10120 III,  148  |           ellopják tõlünk a többi megyék.~S valóban a fõispán ötlete
10121 III,  148  |               jövõre is négy kormánypárti s négy ellenzéki választassék
10122 III,  148  |            feltalálása is csak kis dolog! S az a csodálatos, hogy a
10123 III,  148  |                 hazautaztak a képviselõk, s összehívták az egész vármegyének
10124 III,  148  |                  váltóját folyóvá teszik, s a százezer forinttal visszaszorítják
10125 III,  148  |             vármegye szájába a legjobban.~S még csak meg sem pirongatja
10126 III,  148  |                   mint a mesebeli kígyóé, s aztán az a kedves, elbûvölõ
10127 III,  148  |          vizitkártya-kosárban szerepelnek s illusztris személyek, miniszterek,
10128 III,  148  |               nincsen annak semmi nyoma), s éppen azért mindig úgy folyik
10129 III,  148  |                  nyájas bizalmaskodással, s odatapasztotta a rózsás
10130 III,  148  |              úgysem leszel te soha semmi.~S valóban úgy is látszott,
10131 III,  148  |                 sem lesz. Könnyelmû volt, s nem tanult soha semmit.
10132 III,  148  |              birtokokat õ pusztította el, s csakis nehány hold s a nagy,
10133 III,  148  |                  el, s csakis nehány hold s a nagy, hatalmas Corpus
10134 III,  148  |               saját szabója, szíjgyártója s minden néven nevezendõ mesterembere.
10135 III,  148  |               semmit sem venni a boltból, s ezt meg is tartotta szigorúan.
10136 III,  148  |             egyszer, vasárnap bált adott, s arra meghívta az összes
10137 III,  148  |            kastélyokról, ahol azonban bor s étel bõven volt.~Ez nevelte
10138 III,  148  |             nehány év elõtt meg nem halt. S mégis, csodák csodája, szelíd
10139 III,  148  |             kátányi híres özvegyasszonyt.~S a kátányi úrnõnek, aki már
10140 III,  148  |                forrásokból« kiszivárgott, s nagy szenzációt okozott
10141 III,  148  |                 udvarházak ereszei alatt (s itt majd minden harmadik
10142 III,  148  |          helyeslõleg bólintott a fejével, s miután jól meghányták-vetették
10143 III,  148  |                   szakad, találnunk kell.~S most már beszóltak a kisebb
10144 III,  148  |                 Most már gyalog járnak ki s be a kúriák gazdái. S mégsem
10145 III,  148  |                  ki s be a kúriák gazdái. S mégsem akadt közülök ellenjelölt.
10146 III,  148  |                   elfogadta az ajánlatot, s megkötötték vele a kontraktust,
10147 III,  148  |                  könnyei is kicsordultak, s ebben a nagy nevetésben,
10148 III,  148  |            vidámakká lettek erre a szóra, s háládatosan csókoltak kezet
10149 III,  148  |                   akkor gondolt valakire.~S ki másra gondolt volna,
10150 III,  148  |               mint vaskereskedõ szerezte, s ez a megyékben még mindig
10151 III,  148  |               talán maga is sejtette ezt, s meglehetõsen fitymálva bánt
10152 III,  148  |               fogamzik meg legkönnyebben.~S ha egyszer õ beleugrik,
10153 III,  148  |                   hogy megapprehendálnak, s még tán a lõcsnek, vasvillának
10154 III,  148  |                 nem lehet rajta nyomatni. S az a lakatos, aki csinálta,
10155 III,  148  |              választók szeretete is pénz, s az urak gyûlölete is pénz.
10156 III,  148  |            harmadnapra majd minden házon, s nagy lelkesedéssel hangzott
10157 III,  148  |               felállott valami állványra, s rendesen így szólott:~-
10158 III,  148  |             elmondja a titkárom, Gyárfás.~S ezzel ünnepélyesen lelépett,
10159 III,  148  |                  hátra hajlik Gyárfáshoz, s halkan rámordul:~- Hogy
10160 III,  148  |            magához a városi cigánybandát, s összehívta a környéket dáridóra.
10161 III,  148  |                   élvezheti a cigányzenét s hogy társaságot se fogadhat
10162 III,  148  |               tudták játszani szerepüket, s ezáltal eltakarni a szegénységet (
10163 III,  148  |            tartózkodásában a büszkeséget, s ez imponált. Csapó Gergely
10164 III,  148  |                  meg a balpárt elnökének, s ezen nehéz körülmények közt
10165 III,  148  |                fehérfonatú kis kocsijába, s a penész szín pónikat maga
10166 III,  148  |               összehívnám a konferenciát, s kirekeszteném a pártból.~-
10167 III,  148  |                  Magas politika az neked.~S ezzel összehúzott nyakkal
10168 III,  148  |                   plakátokon proklamálta, s egész terjedelmében közölte
10169 III,  148  |                    roppant dühre lobbant, s magánkívül rohant Ágneshez.~-
10170 III,  148  |                  még látok - mondá Ágnes, s haragos villámok cikáztak
10171 III,  148  |                  kérdé, csakhogy szóljon, s fáradtan roskadt le egy
10172 III,  148  |                 egy régi programbeszédét, s azt csinálja meg - megfordítva.
10173 III,  148  |          megfordítva. Ebbõl áll az egész.~S így jobban is tetszett az
10174 III,  148  |               hogy nõhess és virágozhass, s be sokszor piszkosabb az
10175 III,  148  |                 pártja egyre lazább lett, s még azok is, akik megmaradtak
10176 III,  148  |                  pedig jó nagy fej volt), s hogy soha meg sem találhassa
10177 III,  148  |                  kellene fogatni Dorogit, s ezzel vége volna az összes
10178 III,  148  |         megcsókolta kezét a jó tanácsért, s újra elvonultak lelki szemei
10179 III,  148  |        Borcsányinak alig volt húsz embere s még azok is mind átszökdöstek
10180 III,  148  |           agyonveretésével gyanúsították, s az ilyen dologból a gyanú
10181 III,  148  |             Kezdte magát biztosan érezni, s az a messzeségben csillámló
10182 III,  148  |                ott lássa lengõ lobogókon, s hallja mennydörögni lelkesült
10183 III,  148  |       mennydörögni lelkesült tömeg ajkán. S ez most egyszerre betelt
10184 III,  148  |                   befogatott a kocsijába, s kísérte a jelöltet, mikor
10185 III,  148  |                 teremjen, pedig nem akar, s a kecskéiket legeltetve.~
10186 III,  148  |                falunál tovább nem voltak, s templomot iskolát sohasem
10187 III,  148  |               szivárogtak, bár gyérebben, s õ maga egyre csuklott a
10188 III,  148  |                Fájdalom! - sóhajtott fel, s újra visszaült a bocskorvarráshoz. -
10189 III,  148  |                Vivát Dorogi«-t kiabáljon, s az nem teszi. Meg vannak
10190 III,  148  |              teknõben.~Kimentek a színbe, s csakugyan ott feküdt összeteperedve,
10191 III,  148  |                   kocsis mellett a bakon, s hátul is két pandúr áll.~
10192 III,  148  |                   hintó egyszerre megállt s belsejébõl Széll Gábor,
10193 III,  148  |                  csendbiztos kedvetlenül, s hogy a zavarát eltitkolja,
10194 III,  148  |                   vonta a szájszegleteit, s visszahúzta kezét a feléje
10195 III,  148  |                 már hazatalálok magam is.~S mosolyogva hamiskásan intett
10196 III,  148  |                  intett búcsút az ujjával s a szemével; kecses, kislányos
10197 III,  148  |                  lettem volna elég bátor, s te nem lettél volna elég
10198 III,  148  |                 hogy nem találtál otthon, s ne találj meg sehol, csak
10199 III,  148  |               Kezét halántékára tapasztá, s lankadtan dõlt egy száradó
10200 III,  148  |           csendbiztos melléje telepedett, s a nagy, idomtalan bárka
10201 III,  148  |       estszürkületkor értek be a városba, s behajtottak egyenesen a
10202 III,  148  |                      Menjen elöl - szólt, s megcsörögtette az átkozott
10203 III,  148  |               keresztül vezette mogorván, s azután kinyitott egy cellát.~-
10204 III,  148  |                mogorván.~Dorogi belépett, s kérõ, szelíd arcát az öreg
10205 III,  148  |                  vármegye mit miért tesz!~S ezzel rácsapta az ajtót,
10206 III,  148  |                   már fel voltak dühödve, s midõn Doroginak híre-hamva
10207 III,  148  |             megválasztásába belenyugodni, s örömmel fogadták az új jelöltet,
10208 III,  148  |                   Kátányban szálltak meg, s minthogy Apczy Ágneshez
10209 III,  148  |               zsidóasszony haszonbérelte, s igen csinos extra szobát
10210 III,  148  |                   szereti a külsõ pompát, s négy lovas hintóban óhajtja
10211 III,  148  |                folytak a kérdezõsködések, s nyomban utánuk a válaszok.~-
10212 III,  148  |                bejárjuk a többi falvakat, s egy-egy rövid dikciót mondasz
10213 III,  148  |                  nagy álmosan a sürgönyt, s egyszerre elmúlt minden
10214 III,  148  |                sietve bepakolta a ruháit, s miután Timár jóízûen hortyogott,
10215 III,  148  |                 nem kapott semmi választ, s odapillantott az üres ágyra,
10216 III,  148  |            sietségében bepakolta Lipóczy.~S minthogy csak egy cipõt
10217 III,  148  |                   a nép a változhatlanba, s midõn végre fölvirradt a
10218 III,  148  |                 Nagy bankettek tartattak, s fényes tósztok mondattak
10219 III,  148  |                 is megjelent a foglárral, s beszólt az ajtón:~- Feri,
10220 III,  148  |                  a börtönbeli idõzésérõl?~S az még nagyobb csalódásba
10221 III,  148  |              odaugrott a faragó béreshez, s olyan csattanós pofont adott
10222 III,  148  |                  az angyalok kíséretében, s a processzió közt esküdözött
10223 III,  148  |                   tudakozódott ma utánam?~S a Dorogi arcán piros láng
10224 III,  148  |                  hazajön.~Egy darabig föl s alá sétált a szobában, önmagával
10225 III,  148  |                 tehát üzenjétek meg neki!~S ökleit fölemelte, szeme
10226 III,  148  |           garabolyt vett az egyik kezébe, s egy fehér papirost hagyott
10227 III,  148  |               nézte a takaros menyecskét, s élénk hangon viszonzá: »
10228 III,  148  |                  a faragó állt a kapunál, s leste a nagyságos asszonyt:
10229 III,  148  |           határozva, az azt véghez viszi, s amíg véghez nem vitte, sem
10230 III,  148  |                  rád, de játszd a kígyót, s mindjárt elemedben vagy.
10231 III,  148  |               kell emelni a miniszternél, s be kell adni a kérvényt
10232 III,  148  |                  Gyere, no, ide közelebb.~S amint közelebb jött, bizony
10233 III,  148  |                 ne csókolta volna Ágnest, s amint megcsókolta, azontúl
10234 III,  148  |                 melyeket Ágnes kolportált s a fenyegetõ hírlapi cikkek,
10235 III,  148  |                  László grófot fölmentem, s helyébe kinevezem báró Bolykai
10236 III,  148  |          belenyugosznak a változhatlanba. S végre is mi rossz történt
10237 III,  148  |                  Egy új installáció lesz, s egy új fõispáni ebéd. Igaz,
10238 III,  148  |                  el voltaképpen Gerébyt?« S egy magánlevelet írt Bolykainak,
10239 III,  148  |         Lipótmezõre.~Még most is ott van, s most is évek múlva, abból
10240  IV,  1    |                  száját nyitná mosolyra), s kitárul az édes völgy füveivel,
10241  IV,  1    |                   hegygerinc kijjebb fut, s elcsukja egészen elõlünk
10242  IV,  1    |                 az öreg Margóné, meghalt, s még a halála óráján is köszöntetett
10243  IV,  1    |                   apró gyermekeik vannak, s azok is ott szaladgálnak
10244  IV,  1    |                    Húszéves voltam éppen, s minden asszonyi ruhasuhogásra
10245  IV,  1    |              bicskát otthon a mamájoktól. S ha megvan a bicska, most
10246  IV,  1    |                   orra nagyon is kicsiny, s az álla túlságosan elõre
10247  IV,  1    |                  Azelõtt hivatalnok volt, s most mint királyi tanácsos
10248  IV,  1    |                   ugyan régen lehetett!), s a csattanós mondatoknál
10249  IV,  1    |                jegyzé meg a konziliárius.~S valóban, ha a tálba nyúltam,
10250  IV,  1    |                  összeráncolta szigorúra, s arca átpirult egy kicsit.
10251  IV,  1    |                 mindig az osztónak marad, s mikor az ütésre kell rádobnia,
10252  IV,  1    |                   a tarokk a szenvedélye, s mert otthon falun nem volt
10253  IV,  1    |                valami új bájt, új erényt. S mikor ezekbõl kifogytam,
10254  IV,  1    |                visszarántottam szemeimet, s ilyenkor õ elmosolyodott.~
10255  IV,  1    |           Szívemet megdobogtatta lázasan, s a kártya megreszketett s
10256  IV,  1    |                  s a kártya megreszketett s összefolyt kezemben.~- Jaj,
10257  IV,  1    |                 teljesebb, pirosabb lett, s õ maga beszédes, majdnem
10258  IV,  1    |                 gyerek - mondá egy napon, s megfenyegetett azzal a jó
10259  IV,  1    |                  majd lángra gyúlt arcom, s megbizsergett a vér minden
10260  IV,  1    |              alássan.~Anyám is ki-kijött, s büszkeséggel szemlélte,
10261  IV,  1    |                  kenyerét veszi el a nap, s õ fogja ezentúl kikiáltani
10262  IV,  1    |                    Leugrottam a létráról, s csendesen, szótlanul mentem
10263  IV,  1    |               elkezdte kaotikus lármáját. S az est zsivaja békésebb,
10264  IV,  1    |              csöndje. Alszik a természet, s fönséges ez az álom. A föld
10265  IV,  1    |                  be õket: ez a takarójok. S mint õr, a torony óriási
10266  IV,  1    |                Nem félek, dehogy félek. - S ügyetlenül húzódtam hozzá
10267  IV,  1    |                 igazat, Péter! - sóhajtá, s úgy csúszott hozzám még
10268  IV,  1    |               odakaptam izzó homlokomhoz, s eltakartam tenyeremmel.~-
10269  IV,  1    |                   hûsen az arcom mellett, s csõrébõl hirtelen egy égõ
10270  IV,  1    |                 kérdé lanyhán, bágyadtan, s mire felocsudtam az ámulatból,
10271  IV,  1    |         csíptem-meg, azzal elégedtem meg. S az is, istenem, be édes
10272  IV,  1    |                 fa derekát). - Jobb lesz (s hangom hörgéssé fajult),
10273  IV,  1    |                 jobb lesz, ha hazamegyek.~S elindultam lassan, mélázón,
10274  IV,  1    |                   csillagok ébren voltak, s a sok pislogó égi szem mind
10275  IV,  1    |                 lobbant föl a pásztortûz, s bearanyozta a hegyet egy
10276  IV,  1    |                   sétált el mimellettünk, s meglátott engem. A férje
10277  IV,  1    |                   látszik, megriasztotta, s csodálatos volt, miképp
10278  IV,  1    |                  ama pénteken öt órakor - s mennyire meg voltam lepetve,
10279  IV,  1    |                 könyveibe volt elmerülve, s kedvetlenül nézett föl rám.
10280  IV,  1    |               hebegém roppant zavarban -, s tiszteletemet akartam tenni
10281  IV,  1    |                    Húsz esztendeje, uram. S íme, az asszony rávesz,
10282  IV,  1    |           dörmögte utánam a konziliárius, s elkísért a tornácig.~Ah,
10283  IV,  2    |                jár, öt szilaj lovon járt; s négyezer holdat szántott.~
10284  IV,  2    |               négyezer hold egy darabban. S ez az egy darab olyan, mintha
10285  IV,  2    |                   folyó hátán malom, hegy s hegy hátán szõlõ ott volt
10286  IV,  2    |               arra jártak a földkóstolók, s az egyik ekképp nyilatkozott:~-
10287  IV,  2    |                  darab kiesett a kezébõl, s ide csöppent…~Ez a mondás
10288  IV,  2    |                úrnak, és tovább szõtte:~- S valamelyik Balóthy éppen
10289  IV,  2    |               Boldizsár úr a Balóthyakat, s milyen régen övék a birtok.~
10290  IV,  2    |       szenvedélyesen szeretett kártyázni, s annyi adósságot csinált,
10291  IV,  2    |                  hogy karriert csináljon, s ez úton az elveszett birtokrészt
10292  IV,  2    |                   forintos állást kapjon, s ezt nevezik Magyarországon
10293  IV,  2    |             állapotban volt az asszonyka, s mikor a kis Gábor megszületett (
10294  IV,  2    |                fiúcska volt XXIII. Gábor, s amint ott vickándozott kis
10295  IV,  2    |            diribdarabra tört a kövezeten, s földje elszóródott a levegõben.
10296  IV,  3    |                  józan gondolkodású volt, s egyetlen ambíciója, hogy
10297  IV,  3    |                  hogy a szemét dicsérjék. S ahol nem szemeirõl beszéltek,
10298  IV,  3    |                    nak hívták mindenfelé, s õ édesdeden mosolygott e
10299  IV,  3    |                 szeretni a király leánya, s megosztja vele a fele királyságot.
10300  IV,  3    |                   ide állítom a hajdút«), s az öreg Noszlopy István,
10301  IV,  3    |                túlsó szögletébe vonultak, s az elnök rendes szokása
10302  IV,  3    |                   fordult az ítélet iránt s legfõképp a hangadó Noszlopyhoz.~-
10303  IV,  3    |            oldalra. Megállt a posványnál, s aggódva méregette, át lehetne-e
10304  IV,  3    |               átnyalábolta szép derekát - s hopp, itt vagyunk! - letette
10305  IV,  3    |                  is átnyalábolta derekát, s visszahelyezte, ahol elõbb
10306  IV,  4    |                  maga elé hozatta a fiait s a feleségét.~- No, legények,
10307  IV,  4    |                  Ubul mogorva ember volt, s azonfelül is a gyerekeket
10308  IV,  4    |                  mellett ki akar maradni, s ki akar velem a háborúba
10309  IV,  4    |                 Maradjon neked három fiú, s én is viszek három fiút.
10310  IV,  4    |            menjenek a háborúba elvérezni, s kik maradjanak biztonságban
10311  IV,  4    |             beleõrült ebbe a válogatásba.~S mikor már az utolsó napon,
10312  IV,  4    |        marasztotta otthon.~Mind elmentek, s mind ott maradtak. Piros
10313  IV,  4    |                   éjjel megharsan a kürt, s kopogtatnak a nagyasszony
10314  IV,  4    |                fölvette fehér alsóruháit, s futott a bástyára. A haja
10315  IV,  4    |             süvített a levegõben alulról, s a fehér asszony szívét találta.~-
10316  IV,  4    |                  kísértet«-re rácéloztak, s halál paripáján fiaihoz
10317  IV,  5    |       aggodalommal rohannak a szõlõ felé, s íme azt látják, hogy a tiszteletes
10318  IV,  5    |         illusztrátoromnak, Mannheimernek, s az megösmerkedett hamarjában
10319  IV,  5    |                   szöveg közé, kinyomták, s meg volt a könyv az utolsó
10320  IV,  6    |                  holmi apró ajándékokkal, s megkérte Ilonkát, tudakolja
10321  IV,  6    |            belevágott a kedves feladatba, s összehítta a csipogó gyermekhadat
10322  IV,  6    |             megszületik kedden éjszakára, s aki mindjárt azon kezdi,
10323  IV,  6    |             székére az íróasztal mellett, s úgy állva írta a levelet.
10324  IV,  7    |                  ez mind a két Tarczalyé.~S ezek közül is éppen haldoklott
10325  IV,  7    |              haldoklott az egyik, az apa, s magához hívatta a fiát,
10326  IV,  7    |          Boldizsárné, aki megtébolyodott, s tébolyában mindenféléket
10327  IV,  7    |                 fiatal fõúr fölszisszent, s fölugrott térdeirõl.~- Ne
10328  IV,  7    |                már a föld alatt feküdném, s egy borzasztó fekete macska
10329  IV,  7    |                   is eljött a temetésére, s maga Mária Terézia királyasszony
10330  IV,  7    |                 vigasztalást a vallásban, s mikoron azt ott megtalálta,
10331  IV,  7    |                   nép egy völgynyílásnál, s egyszerre gúnyossá vált
10332  IV,  7    |         megesküdött Folkenstein Máriával, s még abban a hóban hazavitte
10333  IV,  7    |             menyecske megtanult magyarul, s igazi öröm volt elnézni,
10334  IV,  7    |                 Elõ kell venni a pallost.~S reszketett a hangja, amikor
10335  IV,  7    |                összehívatta az úriszéket, s odakérette a megyébõl a »
10336  IV,  7    |               Tarczaly.~Az ajtó megnyílt, s két urasági huszár közt
10337  IV,  7    |                   Ki tudja, bûnös volt-e? S miben volt bûnös?~Vagy csak
10338  IV,  8    |               lassankint a csizmavarrást, s paraszttá lett a parasztok
10339  IV,  8    |                  embernek a hírében állt, s valóban a birkaszemeibõl
10340  IV,  8    |                csak amolyan tyúkprókátor, s az sem bizonyos, hogy diplomája
10341  IV,  8    |                  ki volt meszelve szépen, s a kertbõl valóságos kis
10342  IV,  8    |                Cicero fölséges beszédeit, s elképzeltem magamban, hogyha
10343  IV,  8    |              hozzánk az egész környékrõl, s hozták a rengeteg mellékhonoráriumokat,
10344  IV,  8    |                  végre rászántam magamat, s mikor a principális ilyen
10345  IV,  9    |             egyszerû selmeci polgár vala, s igen lelkiismeretes kincstári
10346  IV,  9    |                  Rázmán 1520-ban meghalt, s egy derék fia maradt, meg
10347  IV,  9    |                  Buriusz János bíró uram.~S amit a szép kisasszony föltett
10348  IV,  9    |                vár is kuruc kézre jutott. S itt folytatták aztán a béketárgyalásokat.~
10349  IV,  10   |                   az mindenben a világon.~S valóban, Damos Gábor uram
10350  IV,  10   |                   Nagy panaszaink voltak, s ezek a panaszok végighangoztak
10351  IV,  10   |               végighangoztak az országon, s olyanok voltak, mint a kiáltó
10352  IV,  10   |              annál nagyobbra növekedének. S a mi panaszainkra azok,
10353  IV,  10   |               Talpra állottunk férfiasan, s mellünket kitárva daccal
10354  IV,  10   |                  élessé teszi a szemeket, s világosságot szór szét az
10355  IV,  10   |             Évszám, amelybõl mondat lett. S minõ mondat! Varázsige,
10356  IV,  10   |                 Megelevenül az emlékezet, s felhõket lát s villámokat
10357  IV,  10   |                 emlékezet, s felhõket lát s villámokat mögöttük, azután
10358  IV,  10   |                 beszélt néha valami újat, s az villámhirtelen terjedett
10359  IV,  10   |                   a zaj nem zavarta õket, s ott a földre lapulva fülükkel
10360  IV,  10   |             kigyúlt esténkint vérpirosra, s a harmadik határból is pernyéket
10361  IV,  10   |                   hallottuk mi is ezeket, s a mi kis szívünkben is volt
10362  IV,  10   |              tartott lázban bennünket is, s restellni kezdtük, hogy
10363  IV,  10   |           reszketett, mint a nyárfalevél, s kihullott belõle a könyv,
10364  IV,  10   |                  kiugrott az elsõ padból, s átnyújtotta neki a könyvet,
10365  IV,  10   |                leült, ujjait megnyálazta, s lapozni kezdett benne:~-
10366  IV,  10   |                   motyogta szórakozottan, s ujjai még mindig reszkettek.
10367  IV,  10   |                  mint valami kis hörcsög, s apró tenyerével odacsapott
10368  IV,  10   |             becsapta a könyvet haragosan, s így szólott harsány hangon (
10369  IV,  10   |                még.~Kivette zsebkendõjét, s kigyúlt arccal letörölgette
10370  IV,  10   |                   vállairól a köpenyeget, s a jó öreg ott állt a katedrán,
10371  IV,  10   |                  karneolgombos atillában, s széles rezes kard csüggött
10372  IV,  10   |                  ugrottunk ki a padokból, s egyszerre szívbõl kitört
10373  IV,  10   |                Majd elvezetlek én, fiaim.~S el is vezetett azután. Huszonnégyen
10374  IV,  10   |                Huszonnégyen mentünk vele, s csak öten kerültünk vissza
10375  IV,  11   |               semmit sem tud bizonyosan), s íme látom, hogy januárius
10376  IV,  11   |                 hó van.~Nézem a lexikont, s megtalálom benne, hogy a
10377  IV,  11   |             cserebogár májusban születik, s õsszel elpusztul.~Hát ki
10378  IV,  11   |                  kis dobozról, felnyitom, s íme a zöld fûbõl csinált
10379  IV,  11   |                  nemzetgazdász végignézi, s így szól:~- Korán lesz a
10380  IV,  11   |                  is vannak csalódásaitok?~S elérzékenyülve törül ki
10381  IV,  11   |                 Elküldjük Herman Ottónak, s az, ha megösmerkednek, egy
10382  IV,  12   |               belép egy idegen õsz ember, s így szól, könyökével lökve
10383  IV,  12   |           kívánság! Van is énnekem ingem.~S valóban, amint a holdvilág
10384  IV,  12   |                szegény Lázár áll elõttük. S most már õk nevették, hogy
10385  IV,  12   |                   õsz ember ott volt még, s az ahogy ránézett, menten
10386  IV,  12   |             elhitte neki a boldog voltát, s inget készíttetett neki,
10387  IV,  12   |                  azt viselje egy darabig, s mikor már szennyes lesz
10388  IV,  12   |               teszlek, neked ajándékozom, s elõbbi állapotod emlékéül
10389  IV,  12   |             embert ölt, maga is megijedt, s kétségbeesésében leugrott
10390  IV,  12   |              vajdának engedte át Csicsót, s azontúl hosszabb ideig bírták
10391  IV,  12   |              Zápolya János megharagudott, s pör és egyezkedés helyett
10392  IV,  12   |          államférfiú ravaszul mosolygott, s ahelyett, hogy a hadakat
10393  IV,  12   |             küldött egy pár száz munkást, s leromboltatta a szép kevély
10394  IV,  12   |                 veszekedjünk érte többet.~S Martinuzzinak igaza volt,
10395  IV,  13   |            megcsalt a gyerek, nekifeküdt, s kitűnőt kapott a német nyelvből;
10396  IV,  13   |                     Mire én megdicsértem, s a következőt feleltem neki:~»
10397  IV,  13   |                 Utánanézek, kedves öcsém, s mihelyt véletlenül beleütödőm
10398  IV,  13   |            imposztor megharagudott ezért, s fogta magát, visszaírt ő
10399  IV,  13   |             valaki szamár egész életében, s komolyan kezdtem foglalkozni
10400  IV,  13   |                    Hirtelen zsebregyûrte, s víg ugrándozással futott
10401  IV,  13   |                közvetítõnél hat forintig, s bentveszett; most tehát
10402  IV,  13   |                 tizenöt forintos cédulát, s azt most eladatja az ügynöke
10403  IV,  13   |                eladatja az ügynöke által, s aki lépen ragad, kiváltja
10404  IV,  13   |                  közvetítõnek az ügynöke, s egy egész légió ilyen ügynöke
10405  IV,  13   |                  jártam meg így magam is. S ha kifogynak a tárgyak,
10406  IV,  13   |        összevásárolnak újakat potom áron, s kibocsátanak róluk tetszés
10407  IV,  13   |               forintot, mire õ kikereste, s odalökött elém egy skatulyát.~
10408  IV,  13   |            adhatok rá.~Káromkodtam egyet, s aztán magyar természetemnél
10409  IV,  13   |               kezdenem, hogy Budán lakom, s többnyire éjjel járok haza
10410  IV,  13   |              öreges férfi vetkõzõdik ott, s ruháit, elõbb a blúzát,
10411  IV,  13   |                 ezalatt mélyen sóhajtott, s egyik lábát keresztültette
10412  IV,  13   |                 pillanatban rohantam oda, s visszarántottam.~- Mit akar
10413  IV,  13   |        szerencsétlen!~Rám nézett dühösen, s aztán megrázta magát, s
10414  IV,  13   |                   s aztán megrázta magát, s makacsul kirántotta piszkos
10415  IV,  13   |             menjen haza.~- Haza? - mondá, s a kétségbeesés tompítá el
10416  IV,  13   |                    én a gyerekkel megyek…~S újra nekirohant a karfának.~-
10417  IV,  13   |                rendõr, rendõr! - kiáltám, s teljes erõmbõl megfogtam
10418  IV,  13   |                   természetesen nem jött, s az én szerencsétlen emberem
10419  IV,  13   |                  már két napja nem evett, s gyönge az éhségtõl velem
10420  IV,  13   |                itt, amihez ingyen jutnék, s ön abban is megakadályoz.
10421  IV,  13   |                 munkás voltam, megbukott, s nincs munkám. Úgy állok,
10422  IV,  13   |              csendesen felhúzta a ruháit, s elindult utánam folytonos
10423  IV,  13   |               alássan.~Megnéztem iratait, s láttam, hogy szentendrei
10424  IV,  13   |                 Elfogadta a tíz forintot, s nagy hálálkodások között
10425  IV,  13   |                 ide.~A szomszéd elpirult, s aztán mentegetõzve hebegé:~-
10426  IV,  13   |                   A gyereke feküdt halva, s nem bírta eltemettetni.
10427  IV,  13   |               éjfél után egyre ért véget, s hangos szél fújt, s borzolta
10428  IV,  13   |                véget, s hangos szél fújt, s borzolta tarajosra az öreg
10429  IV,  13   |              metódusban áttette a karfán, s ugrásra készen állott.~Csendesen,
10430  IV,  13   |             kezdett az ugrási pozícióban, s bizonyosan csodálkozott
10431  IV,  14   |                szerint nem fogta a golyó, s a kard elvesztette élét,
10432  IV,  14   |        belefúrodott egy kartács a lábába.~S most már vége lett volna
10433  IV,  14   |                 csizma törte fel a lábát, s amikor fölgyógyult, azután
10434  IV,  14   |                   éppen olyan vitéz volt, s diadalról diadalra szállt
10435  IV,  14   |                  vette a meggyalázó hírt, s maga sietett azt jelenteni
10436  IV,  14   |                   megidézte Sárospatakra, s ilyen nagylelkû modus vivendit
10437  IV,  14   |                 maga is nemsokára elmegy, s kérve kéri a fejedelmet,
10438  IV,  14   |                 csak õ maga menekült meg, s futott egyenesen Sárospatakra.~
10439  IV,  14   |                    A haditanács összeült, s belépett a vádló, Bozó Mihály.~
10440  IV,  14   |          fejedelemmel, elfogatta bátyját, s vason küldte Patakra, de
10441  IV,  14   |                   a hangulat ellene volt, s némileg a látszat is.~A
10442  IV,  14   |                   a legjobb kuruc vitézt, s le is fejezték Sárospatakon
10443  IV,  14   |                fejedelem füléig elhatott, s hogy megnyugtassa a zsibongókat,
10444  IV,  14   |             tódult az egyszerû kápolnába, s hitetlenül, fejcsóválással
10445  IV,  15   |                  elvitt Balassagyarmatra, s útközben azt mondta: »Felnézünk
10446  IV,  15   |                   volt a könyöke mellett, s a vakító fehér kócsagtoll
10447  IV,  15   |             valahányszor az ajtó nyílott, s a légáramlat érinté. Ezt
10448  IV,  15   |                meghalt, sok-sok év elõtt, s ha láttam is közöttünk járni-kelni,
10449  IV,  15   |                   Elkezdte kiengesztelni. S az kiengedett, de nagyon
10450  IV,  15   |            Forgách József lett a fõispán, s az kinevezte Antal grófot
10451  IV,  15   |                 mondani: »Elölrõl kezdem, s legalul. Én elfelejtem,
10452  IV,  15   |                  imponálni társalgásával, s oly ügyesen elkápráztatni.~
10453  IV,  15   |                 választóközönség vagyunk, s megnyerõ modorát egész fényében
10454  IV,  15   |              kivezetett az üvegfolyosóra, s ott mutogatta a ritkaságait.~-
10455  IV,  15   |                 kereskedelmi szempontból.~S elmondott egy csomó elméletet
10456  IV,  15   |               Ekkor sarkonfordult a gróf, s csak úgy véletlenül megpillantotta
10457  IV,  15   |                   kis kabint nyitott fel, s így szólt:~- De már ide
10458  IV,  15   |                 van.~A gróf elkomorodott, s a hangja tompán kongott:~-
10459  IV,  15   |        mindennapos az országház karzatán, s õ is sok év óta ült lent
10460  IV,  15   |            patkója hagyja békén a földet, s a föld vegye át békén az
10461  IV,  16   |                   éppen horvát képviselõ, s mihelyt a mandátumát megkapta,
10462  IV,  16   |              csinos, köpcös menyecskével, s legalább az asszony azt
10463  IV,  16   |                   ügyvéd Pennsylvaniában, s Kazuvichot mindenféle ügyekbe
10464  IV,  16   |          Amerikába menni. Elmúlt a félév, s rá még egy negyedév, és
10465  IV,  16   |                   már elájult a mistress, s mihelyt az iroda segédei
10466  IV,  16   |                 világ, rohant Budapestre, s egyenesen beállított a képviselõház
10467  IV,  17   |        visszarakja a bika-jegyû kaszákat, s az ágyú-jegyûekbõl hoz nehányat.~-
10468  IV,  17   |                maga is röstelli a dolgot, s csak úgy találomra látszik
10469  IV,  17   |               pedig fölemeli a feje fölé, s alulról sandít rá hosszadalmasan.~-
10470  IV,  17   |                    Végigfekteti a pudlin, s a kezével egy vonalat húz
10471  IV,  17   |            legalább tudnám, mi van rajta.~S azzal ismétlen vizsgálat
10472  IV,  17   |                 egyet, majd fölkerekedik, s kifelé viszi a nagyobb világosság
10473  IV,  17   |                  szájához emeli, rálehel, s várja mély áhítattal, mekkora
10474  IV,  17   |                  be hályogosra a lehelet, s mily gyorsan illan. Azután
10475  IV,  17   |                   csengése van - dörmögi, s erre besompolyog a boltba,
10476  IV,  17   |                   Majd felkapja a kaszát, s mérlegeli a súlyra nézve.~-
10477  IV,  17   |              legyek, ez nem az én kaszám.~S hirtelen összegombolja az
10478  IV,  17   |                képpel -, de nehezen lesz.~S ezalatt ártatlan, jámbor
10479  IV,  17   |                azt a tizenhárom krajcárt!~S azzal sértõdve felkapja
10480  IV,  17   |                   egyet rántott a vállán, s a kaszát diadalmasan megvillogtatva,
10481  IV,  18   |             megnyílik lassan nyiszorogva, s betolja rajta legelõször
10482  IV,  18   |                  mihasznavaló a szekeren, s mégis ellopták a ködmönt
10483  IV,  19   |         történelmi adatok száraz könyvét, s kérdezzük meg a regétõl.
10484  IV,  19   |              vezér indult a maga népével, s útközben osztogatá a javadalmakat.
10485  IV,  19   |         emelkedett. Elkezdték ostromolni, s csakhamar sikerült bevenni,
10486  IV,  19   |         vitézségének miatta.~- Tied a vár s a környék - mondá Huba vezér -,
10487  IV,  19   |                  össze Gedõ és Hajnácska, s sokáig éltek boldogul a
10488  IV,  20   |                      Így állván a dolgok, s mert az elsõ kitüntetések
10489  IV,  20   |               fölvilágosodott ember volt, s igen megtetszett neki az
10490  IV,  20   |           kitûzött egy napot és egy órát, s az öreg Ebers megjelent
10491  IV,  20   |               Nagyon meg vagyok elégedve, s igen örülök a sikerének.~
10492  IV,  20   |             ismétlé a fejedelem nyájasan, s biccentve kissé a fejével,
10493  IV,  20   |               hagyta Wenckheim csakhamar, s mikor távozott, a Szent
10494  IV,  20   |                 Wenckheim zavartalanul -, s úgy is van. A korona méltányolta,
10495  IV,  21   |                  el az orvosságos üveget, s halkan suttogta:~- Adjátok
10496  IV,  21   |                bágyadt mosolyféle ült ki, s elkezdte egyenkint sorba
10497  IV,  21   |                   belõle, mert megeszlek…~S addig-addig játszott, évelõdék
10498  IV,  21   |                  két láthatatlan alakkal, s adogatott ki nekik, míg
10499  IV,  21   |              eljöttek érte a másvilágról, s bevették harmadiknak… Így
10500  IV,  21   |                  nagy hivatalokat viselt, s mindig közmegelégedésre;