bold = Main text
      Rész, Fejezet                                          grey = Comment text

10501  IV,  21   |               hogy lefelé haladtak rajta (s mégis ezt a mait nevezik »
10502  IV,  21   |                  a fõvárosba képviselõnek s ha az ezer holdnak is elfogy
10503  IV,  21   |                   is atyjafia anyai ágon, s a szomszéd megye túlsó széléig,
10504  IV,  21   |                  a két hintó Kevermesrõl, s már kilenc óra lett este,
10505  IV,  21   |                    A gróf már álmos volt, s szunnyadozni akart hintójában,
10506  IV,  21   |                   nyekkent a grófi hintó, s majd kilökte a méltóságos
10507  IV,  21   |                  réti helyeken a kerekek, s a szárazon úgy járt a hintó
10508  IV,  21   |            tartani az egyes hivatalokban, s maga fog bepillantást vetni
10509  IV,  22   |                sorba járja a pavilonokat, s mély figyelemmel szemlél
10510  IV,  22   |                 van a zsebe katalógussal, s mert feltûnõ az a bámészkodás,
10511  IV,  22   |                hírlapokat árusító gyerek, s az én öregem a Pesti Hírlapot
10512  IV,  22   |                kigyúlnak a villanylángok, s a szép kupolák, karcsú tornyok
10513  IV,  22   |                  azóta sohase voltam itt. S otthon még mindig úgy képzeltem
10514  IV,  22   |                   mindenféle gyûlésekhez. S egy ötven év elõtti ülést
10515  IV,  22   |              öregúr új szivarra gyújtott, s elmondta az ötven év elõtti
10516  IV,  22   |                    Közbeszólások: Igaz. ) S mibõl áll az erdõ? Fákból.
10517  IV,  22   |               amint Pisztóry úr szeretné, s azért is óhajtandó lenne
10518  IV,  22   |           Pisztóry István nézetén vagyok, s arra nézve, amit a fõkapitány
10519  IV,  22   |                 támadt a polgármesternek, s így vág közbe:~- Angliára
10520  IV,  22   |                   rohantak ki a terembõl.~S így lett meg Pesten az elsõ
10521  IV,  22   |                sétány van, hála istennek.~S ez annál nagyobb eredmény,
10522  IV,  23   |                   alkalmas hivatala akad.~S ezt olyan prepotens hangon
10523  IV,  23   |             odaadtam nekik a szállásomat, s én magam elhurcolkodtam
10524  IV,  23   |                 neki, gondoltam magamban, s kezdtem apródonkint beletörõdni
10525  IV,  23   |           Elvezettem õket mindjárt aznap, s künn voltunk egész estig.
10526  IV,  23   |                   tréfadolog.~Örült neki, s rábízta az anyjukra:~- Úgy
10527  IV,  23   |                fejét.~Majd felém fordult, s halkan mondá:~- Nagy teher
10528  IV,  23   |                 uborkákat megpillantotta.~S azontúl szögrül-végrõl meg
10529  IV,  23   |                   hogy ilyen nagyra nõtt?~S valóban a konyhakertészet
10530  IV,  23   |            legbecsesebb része e teremnek, s ez még azért is érdekes,
10531  IV,  23   |           cifraságai és arany kupoláival, s így sóhajtott fel:~- Hogy
10532  IV,  24   |                  Szegednek kedvenc lapja, s egymaga jobban van elterjedve
10533  IV,  25   |               években halt meg Erdélyben, s aki még igazi nagyúr tudott
10534  IV,  25   |                  is már csak képzelődött. S majdnem jogosan, mert a
10535  IV,  25   |          fiatalember künn járt Londonban, s ott megismerkedett György
10536  IV,  25   |               időközben nem lép a trónra, s ez már derogált a magyar
10537  IV,  25   |                  megijedt a skandalumtól, s szabadon rendelte eresztetni
10538  IV,  25   |                   volt. Mikor felhívatták s mosolygó arccal közölték
10539  IV,  25   |                mint ahogy utoljára látta, s amelyekért folyton kereskedett
10540  IV,  25   |                  Salla nevû földbirtokos, s ezzel az egy mamelukkal
10541  IV,  25   |                sem, csak éppen a fõispán, s következésképp Salla, a
10542  IV,  25   |              fõispán birtokaira vezetett, s nem is volt rá szüksége
10543  IV,  25   |                még mindig azoknak hitte), s újra így szólt:~- Salla
10544  IV,  25   |                   úré most a szólási jog!~S ez így ment az egész gyûlés
10545  IV,  25   |             szúrós szemeivel rátekintett, s mogorván mondá:~- Ugyan
10546  IV,  25   |           mindenik miniszter felbontotta, s mindenik elcsodálkozott
10547  IV,  25   |             szemet szúrtak Rajner Pálnak, s egy napon az öreg egy pecsétes
10548  IV,  25   |              egészsége folytán fölmentem, s hasznos szolgálatai jutalmául
10549  IV,  25   |                   Bizonyosan Pesten járt, s füllentett a miniszternek.
10550  IV,  25   |              folytonos friss egészségben, s mindig kutatta azt a gaz
10551  IV,  26   |                 azóta: a »prágai Nagyok«, s egyikbõl sem lett a restóráción
10552  IV,  26   |           messzebb a szomszéd városkánál, s ezek közt is kiváló Rédeky
10553  IV,  26   |            megkapta, megírta a lemondását s egy instánciát a királyhoz,
10554  IV,  26   |                  fölszálltak a vagonokba, s a nagy bolond gép egyszer
10555  IV,  26   |            kukoricás földeken.~Egy fütty, s uramfia, a nagy szekérsor
10556  IV,  26   |              csakugyan megindult robajjal s hovatovább mindig gyorsabban,
10557  IV,  26   |                   ördög incselkedéseinek.~S ezeknek lett igazuk, mert
10558  IV,  26   |              egészségére emeltek poharat, s fölhangzott a harsogó »éljen«,
10559  IV,  26   |               kántor a torkát köszörülte, s a rokonok könnyes szemekkel
10560  IV,  26   |           kérdezték az emberek összenézve s egymás tyúkszemére taposva
10561  IV,  26   |                bécsi vonathoz kapcsolták, s a szegény Rédeky Pál egy
10562  IV,  27   |                  terület maradt szárazon, s ezen a Hungaria szálloda.
10563  IV,  27   |                házasulási kedv ilyenkor), s keresztelte meg az újszülötteket (
10564  IV,  27   |                 hogy kupét sem kaphattam, s elkeseredve gondoltam rá,
10565  IV,  27   |          Rákiáltok a töltésrõl, megismer, s nyájas arccal száll ki kezet
10566  IV,  27   |             asszonykára mutatva.~Beültem, s az evezõs legények vígan
10567  IV,  27   |          szorultunk, pedig sokan vagyunk, s a hely egy kicsit szûkecske…
10568  IV,  27   |               látom, hogy férfi kell oda. S magam megyek ki holnap reggel.~
10569  IV,  27   |             legyünk.~Egy-két evezõcsapás, s a csónak becsusszant a kapu
10570  IV,  27   |                  vagyunk - mondá a gazda, s maga segített kiemelni a
10571  IV,  27   |                  ennyi volt ki a vízbõl), s egy igen kedves lakályos
10572  IV,  27   |                   midõn végre felkeltünk, s a gazda hirtelen neje felé
10573  IV,  27   |           széláramlat elfújta a gyertyát, s én a sötétben maradtam.~
10574  IV,  27   |                  tapogatódzni a szobában, s ráakadtam végre az ablakra.
10575  IV,  27   |             roppant robajjal zuhantak le, s Marcsa fölébredt.~- Ki az,
10576  IV,  27   |                  gyújtok.~- Megbolondult?~S eközben hallottam, amint
10577  IV,  27   |                 gyufa megsercent a falon, s egyszerre kigyúlt a fény,
10578  IV,  27   |          megvallom, egészen mást mondtak, s ezt egy kissé furcsa eljárásnak
10579  IV,  27   |                   bediktálták leányoknak, s az ördög sem kérdezõsködött
10580  IV,  27   |                  gazdától e szokás felül, s õ is megerõsítette a fentebbieket:~-
10581  IV,  28   |                 mert nagyon bolond dolog. S a késõbbi kor gyermeke minden
10582  IV,  28   |                   a székely vásárosokkal, s azok annyira fejbe verték,
10583  IV,  28   |                  vette a Kartigám-család, s elõbb az asszony, utána
10584  IV,  28   |                 elhívatta a város bíráit, s a következõ testamentumot
10585  IV,  28   |                  kaptak hozzá a fráterek.~S azonfelül könnyû hivatal
10586  IV,  28   |                   jó rózsamályi boroktól, s utcahosszat víg kurjongatással
10587  IV,  28   |                    fehér rózsák a vállán.~S az volt a szokása, hogy
10588  IV,  28   |             állhatta, hogy el ne szökjön, s Kolozsvárig csak meg is
10589  IV,  28   |             kedvében volt, amint hazaért, s mikor a rossz emberek besúgták (
10590  IV,  28   |                 vasra verette a gyereket, s becsukatta a legsötétebb
10591  IV,  28   |                 meghallották az örömhírt, s türelmetlenkedve járulnak
10592  IV,  28   |                   csata napján megszökött s a halál vár reá. Minthogy
10593  IV,  28   |              verejtékcsöppek gyöngyöztek, s köszvényes lábaival nagyot
10594  IV,  28   |           nyilatkozatra fakadt õkegyelme, s azon melegében átüzent a
10595  IV,  28   |                    míg õ meg nem jelenik.~S ugyanekkor elszalasztá a
10596  IV,  28   |                  folytatta a fejedelem -, s az írás írás.~- Az írást
10597  IV,  28   |               lehet.~- De törvény is van, s a törvény törvény, Teleki
10598  IV,  28   |          csakugyan rá hagyta magát venni, s mikor a gyulafehérvári barátok
10599  IV,  28   |                  csata napján megszökött, s itt korhelykedett Kolozsvárott.
10600  IV,  28   |                 van - mondá Teleki Mihály s a tanács többi tagjai is
10601  IV,  28   |                   a katonaregula ellen.~- S azonfelül is úgy ösmeretes -
10602  IV,  28   |            részegen csatangol az utcákon, s közmegbotránkozására vagyon
10603  IV,  28   |             testamentum hiteles kópiáját, s így szólt a fõemberük:~-
10604  IV,  28   |                 kiáltott most fel Teleki, s a kardjára ütött, hogy csönd
10605  IV,  28   |                 erõs italoktól óvakodjék. S mit mondanak most a barátok
10606  IV,  28   |                   praktikájú nagyúr felé, s megítélték Szél Pálnak a
10607  IV,  29   |                Amint elcsapta az egyiket, s jött a másik, folyton előhozakodott
10608  IV,  29   |                   eszméivel és irányával. S az ország dolga mindég olyan
10609  IV,  29   |               közben eltévedt az erdőben, s már éppen szepegett, mitévő
10610  IV,  29   |             király megkapta a két gyûrût, s legelõbb is azt húzta fel,
10611  IV,  29   |               midõn palotájából elindult, s természetesen minden baj
10612  IV,  29   |                húzom a felejtés gyûrûjét, s ha eleresztem szolgálatomból,
10613  IV,  29   |                  rögtön maga elé hívatta, s így szólt:~- Húzd fel az
10614  IV,  29   |                   királyi ura parancsolt. S így egészen a király tetszése
10615  IV,  29   |                  elbocsátotta hivatalából s »hû szolgálatainak elismeréseül«
10616  IV,  29   |                 ember, aki miniszter volt s most nem az, ritkán lesz
10617  IV,  29   |              fölkeresi a »tudás szigetét« s rajta a kovácsot, mielõtt
10618  IV,  29   |            kétfelé törte, megolvasztotta, s újra megkalapácsolta, mígnem
10619  IV,  29   |                  a lelépõ minisztereknek, s habár úgy is mindenre visszaemlékeznek
10620  IV,  29   |               belépõ miniszterek számára, s az a hallgatási aranykereszt
10621  IV,  30   |                   lakodalom az országban, s maga Mirtha királyné igen
10622  IV,  30   |                   gazdag kalmár leánya.~- S hogy hívják, aki tõrbe ejtett?~-
10623  IV,  30   |               szõke leány összerezzent.~- S téged hogy hívnak?~- Az
10624  IV,  30   |                barna Aróta rezzent össze, s arca vérvörösre gyúlt.~-
10625  IV,  30   |        országomban mindenkor megtartatik, s mely nektek kétféle elégtételben
10626  IV,  30   |                  Aróta, hogy ölessem meg, s mind a kettõtöknek egyforma
10627  IV,  30   |                  adhatom Delmának férjül, s ha Delmának adom õt, akkor
10628  IV,  30   |            büszkébben emelte föl a fejét, s arca a diadal fényétõl sugárzott.~-
10629  IV,  30   |              férfi csak a halált érdemli. S ha már most Delma is a halálát
10630  IV,  30   |                 kidobta a szemétdombra, - s azóta az egész világon azt
10631  IV,  31   |                  és bámulta a hülyeségét, s mikor kiült a folyosóra,
10632  IV,  31   |                fûzõdik hozzá Dunántúlról, s ha valaki valamit elügyetlenkedik,
10633  IV,  31   |               Visszajön Csányi harmadnap, s legott kérdezi Timától:~-
10634  IV,  31   |                  este jött, itt hált meg, s reggel elment.~- Ejnye,
10635  IV,  31   |                 bölcse vett pártfogásába, s el is helyezte valamelyik
10636  IV,  32   |                  királyokat illethet meg, s mégsem ez volt a legnagyobb
10637  IV,  32   |               mert az igazán latinul van, s nincs magyar fordítása.~
10638  IV,  32   |  Telhetetlenségükben rámentek az Istenre, s annak a dolgát is megszabályozták.~
10639  IV,  32   |                 koporsó bezártáig számít, s az Isten rámondotta szolgája
10640  IV,  32   |                   hajlott, mint a husáng, s volt benne valami bódító
10641  IV,  32   |                  század világot gyújtott, s eloszlatta vele a sötétséget.
10642  IV,  32   |                  kis halacska belemenjen, s aztán ott vergõdjék benne
10643  IV,  32   |              leste ki Magdalénát a mezõn, s megszólította, kísérgette:~-
10644  IV,  32   |                 is levetem az úri gúnyát, s szakasztott olyan ruhában
10645  IV,  32   |            kisasszonyt. Tudom, akad elég.~S ezzel a gereblyéjét a vállára
10646  IV,  32   |                    Oh, ne higgyen, kérem!~S fuldokló, görcsös zokogásba
10647  IV,  32   |             Eltakarta arcát a kötényével, s annak az egyik szélét rágcsálva,
10648  IV,  32   |                   akit szíved választott, s ha valami veszély vagy baj
10649  IV,  32   |                 künn az erdõben atyáddal, s azt mondta nekem, a jövõ
10650  IV,  32   |                  tanulta meg a szerelmet, s ha férjhez megy is, itt
10651  IV,  32   |                 volt, ez volt az õ tükre, s a lány - szokásmondás -
10652  IV,  32   |                  szemet vetett a leányra, s kelletlenül vakargatta a
10653  IV,  32   |            juhászfamíliákból a násznépet, s megtörtént az esküvõ a harmadik
10654  IV,  32   |                  néha rátörnek a másikra, s vagy a betörõk pusztulnak
10655  IV,  32   |            kidörzsölte szemébõl az álmot, s elõtte állott Baléti Magda.~-
10656  IV,  32   |                  A haja szét volt szórva, s a fehér menyasszonyi ruhája
10657  IV,  32   |              történt.~- Én is azt hiszem, s ha õ tette, nyilván célja
10658  IV,  32   |               sétálgatott egy darabig fel s alá a szilvásban.~- Semmi
10659  IV,  32   |                  Magduska - szólt azután, s ez oly ünnepélyesen, bölcsen
10660  IV,  32   |            kétkedni. - Menj békével haza, s bízd rám a többit.~- Félek
10661  IV,  32   |                 férjed haza fognak jönni, s neked sem történik bajod.~
10662  IV,  32   |              hazaszállingóztak a mezõrõl, s eközben a szürke ruha helyett
10663  IV,  32   |              feljött a holdvilág az égre, s bûvös, varázsoló fényt öntött
10664  IV,  32   |                 prüszkölve ugrott vissza, s a kocsi is hátrazökkent.~-
10665  IV,  32   |            leugrott megnézni az akadályt, s ijedten rázkódott meg.~-
10666  IV,  32   |               Zeley, és maga is leugrott, s elõre lépkedett.~A holdvilág,
10667  IV,  32   |                  a kocsi. Innen a majorig s a majortól vissza.~A tisztelendõ
10668  IV,  33   |                  emberrel találkozott ma, s az esze ágában sem fordul
10669  IV,  33   |            megmondta.~Beöthy szavát adta, s persze a párbajt nem merte
10670  IV,  33   |            lakodalomból a másikba jártak, s örökké tréfákon törték a
10671  IV,  33   |             mindég egymás ellen irányult, s az volt a boldogsága mindeniknek,
10672  IV,  33   |                   mindeniknek bõven volt, s kifogyhatatlan a vidékünkbeli
10673  IV,  33   |                  csak ez kellett Rigónak, s kétségbeesetten ugrott le
10674  IV,  33   |    kétségbeesetten ugrott le a szekérrõl, s gyalog folytatta útját a
10675  IV,  33   |           Összebeszélt a pályi molnárral, s amint Rigó elkezdett hencegni
10676  IV,  33   |                    tíz akó bor!~Fogadtak, s Rigó kiment az udvarra,
10677  IV,  33   |             Vesztettem pajtás… végem van.~S e döntõ percben kétségbeesésében
10678  IV,  33   |             feltöri félálmosan a levelet, s ezt olvassa belõle hangosan: »
10679  IV,  33   |                  elbújt a párthívei elõl, s mellékutakon hazasettenkedett
10680  IV,  33   |               azalatt megbukott a jelölt, s Szomorék gyõzedelmeskedtek.~
10681  IV,  34   |                 görnyedezve az ennivalót, s egy kis pesztonkaféle leány
10682  IV,  34   |                fölmásztak az ól tetejére, s a nádfedélre ültek, mint
10683  IV,  34   |                   mamama!~Föltápászkodék, s tovább lépegetett a gyalogúton
10684  IV,  34   |                 pimpó megõszült bojtjait, s vitte velük együtt a málnaillatot
10685  IV,  34   |                   odaért a málna-gúlához, s a nagy kincs láttára fölgagyogott:~-
10686  IV,  34   |                hogy a fûbe fognak harapni s hogy a fa puhítja meg a
10687  IV,  34   |               palánkról, amazok az ólról, s ádáz dühvel csörtettek a
10688  IV,  34   |                  az orra vére indult meg, s pirosra festé a füvet, másoknak
10689  IV,  34   |                   a ruháját tépték össze, s üvöltve rohantak haza. A
10690  IV,  34   |                ott fetrengtek kékre verve s elgázolva a gyepen, maguk
10691  IV,  34   |                      Gyõztünk! - kiálták, s míg a tulajdonképpeni verekedõk
10692  IV,  34   |           marékból pofázta mint csemegét, s egész szájkörnyéke be volt
10693  IV,  34   |                 Valami furcsa szaga van?!~S ezzel a markában levõ málnát
10694  IV,  34   |                  valamennyien lehajolnak, s az összes málnát versenyezve
10695  IV,  34   |            nevetve -, küzdenek valamiért, s mikor nagy fáradsággal hozzájutottak,
10696  IV,  35   |          feketekávéjukat. Szélcsend volt. S most íme ez a bolondos barsi
10697  IV,  35   |           miniszter a kését feni ellenök, s maguk a megyeisták is elszomorodva
10698  IV,  35   |               nota bene az egészségeset), s tették helyette gumilábat (
10699  IV,  35   |                 volt a fizetésem, pajtás, s én teljes életemben gavallér
10700  IV,  35   |                  voltam teljes életemben, s nem szoktam senkinek a dolgait
10701  IV,  35   |              letartóztatni az ülnök urat, s becsapni a hûvösre a többi
10702  IV,  35   |           tekintetes úr a gyomorhurutját, s mikor három év múlva kiszabadult,
10703  IV,  35   |           legtisztességesebb hivatalnoka, s kétszáz év óta ez Angliának
10704  IV,  35   |                illetõ árvaszéki ülnöknek, s a pénzt õ veszi fel, de
10705  IV,  35   |               ülnöknek is vannak rokonai, s mikor X. ülnök úr rokona
10706  IV,  36   |             anekdota-kör van az istenről. S ezek mind hazafias adomák,
10707  IV,  36   |              felsége a legnagyobb magyar, s ha valami bajuk van a magyaroknak,
10708  IV,  36   |                 Széchenyi eközben benyit, s az isten nagyon nyájasan
10709  IV,  36   |                 gyúlt ki a német színház, s a tûz oka természetesen
10710  IV,  37   |                több.~Arca elhalványodott, s szemei elhomályosultak.~-
10711  IV,  37   |               sajátságos! - kiáltott fel, s hitetlenül rázta a fejét.~
10712  IV,  37   |                 Galábocsra vitette magát, s az elhalt vén szûz kis házikója
10713  IV,  37   |                  hogy értékesíteni fogja, s a jövõ nyáron egy piktort
10714  IV,  37   |              elmegyek bele lakni énmagam, s ott folytatom az orvosi
10715  IV,  37   |         hivatalunkba, én már megösmertem, s nevetve kérdeztem meg:~-
10716  IV,  37   |              egyszer elébe állt vakmerõn, s komoly képet vágva süvített
10717  IV,  37   |                  dacára, mint egy párduc, s míg a fogai vacogtak a nagy
10718  IV,  37   |            csikorgott, mint az új csizma, s ahhoz még erõs metszõ szél
10719  IV,  37   |          zörgésére egy nagy fekete varjú, s beleütõdött röptében krákogva
10720  IV,  37   |                 Hiszen a varjú megmondta!~S aztán szilajan, mély keserûséggel
10721  IV,  37   |                Összeállította a hangokat, s kitalálta, hogy az egyik
10722  IV,  37   |                   Csak szálljon le az úr.~S mivel a doktor a sok akadályozó
10723  IV,  37   |              türelmetlenül nyalábolta át, s bundástól és esernyõstõl
10724  IV,  38   |                  építette a maga részére.~S ennek a neve Ijedelem.~(
10725  IV,  38   |                 gyermekeiket, ha baj van. S baj ugyan elég volt mindig
10726  IV,  38   |                   erõsnek elég erõs volt, s ez kitûnt 1323-ban, mikor
10727  IV,  38   |            Kõhalom várát fogta ostrom alá s az igen sokáig védte magát.~
10728  IV,  38   |                   volt baja a szászokkal, s késõbb ide záratta az ellene
10729  IV,  38   |                 királybíró foglyul esett, s elhurcolták Konstantinápolyba,
10730  IV,  38   |                 magáról, hogy boszorkány, s valahányszor a rab királybíró
10731  IV,  38   |                  a kék darabant tanácsát, s úgy mondta el a miatyánkot,
10732  IV,  38   |                   kék köpönyegét a földre s reá ült.~- No, uram - mondá
10733  IV,  38   |                Helvig, ahogy mondva volt, s valóban egyszerre emelkedni
10734  IV,  38   |           emelkedni kezdtek a köpönyegen, s repülve hasították a levegõt.
10735  IV,  38   |               isten meg tõled fordult el, s elszedte, akik az övéi voltak
10736  IV,  38   |                  kellett az ördögnek sem, s ha azóta meg nem halt, ma
10737  IV,  39   |                olyanná lesz, mint a drót, s ha beteg állatnak ebbõl
10738  IV,  39   |        Magyarországon a Tátra legtetején, s arról is csak énmagam tudok.
10739  IV,  39   |                 nagyanyám, megszárította, s ahány beteg állat volt a
10740  IV,  39   |                  rá, hogy ilyen füve van, s hogy annyi jót tehetett
10741  IV,  40   |                   a legközelebbi években, s elhatározták, hogy meghívják
10742  IV,  40   |                 elérkezik tehát Londonba, s bemegy az elsõ nevezetességhez.~-
10743  IV,  40   |                változtatnom.~Úgy is tett, s Párizsban már ezzel állított
10744  IV,  40   |                    hol járt, mit mondott, s mit feleltek amazok. Mikor
10745  IV,  40   |                 még egyszer vasútra kelt, s amint újra bejárta a két
10746  IV,  41   |                Egyik szebb, mint a másik, s azonfelül jó partik, hetven-nyolcvanezer
10747  IV,  41   |              ivott, lovagolt, kártyázott, s keresztnevükön emlegette
10748  IV,  41   |              legyeskedett a lányok körül, s akkor nekivágott bátran,
10749  IV,  41   |                   hova viszi feleségét? - S mert illetlen Magyarországon
10750  IV,  41   |                engemet is rávett az öreg, s elindultunk egy szép napon
10751  IV,  41   |                jobbról látta a táblácskát s festett kézzel (no, ez valósággal
10752  IV,  41   |            valósággal a gondviselés keze) s »Gerely felé« aláírással.~
10753  IV,  41   |             mentünk, mindén házat ösmert, s a gazdájáról tudott valami
10754  IV,  41   |                  már se hitele, se pénze, s készebb magát süketnek kiadni
10755  IV,  41   |                 megnyílt a völgy tágasra, s egy vörös fedeles kastély
10756  IV,  41   |                 csomó hatost dobott neki, s örömteljesen hebegte: »Ez
10757  IV,  41   |                   csatát meséli.~Felkelt, s az asztal végén szuszogó
10758  IV,  41   |                   én elszármaztam Pestre, s azóta elnyelte õket elõlem
10759  IV,  41   |                fehércsipkés hálóköntösben s egy sötétbarkójú uracs.~-
10760  IV,  41   |                akkor csak Mária mea lesz.~S ezen a rossz ötletén olyan
10761  IV,  41   |                   tréfát csinálnak velem, s várom õket, amint valamelyik
10762  IV,  41   |                   melyek Károly idejében, s hogy még jobban elveszítsem
10763  IV,  41   |              Gyuri fejét rázta, hogy nem, s aztán kelletlenül hadarta:~-
10764  IV,  41   |          mindannyiszor letette a kötését, s hiúz szemeit fürkészõn szegezte
10765  IV,  41   |                  Úgy jöttem, mint idegen, s úgy mentem el tõlük másnap
10766  IV,  41   |                 külföldre kellett mennem, s a magyar dzsentrivel nem
10767  IV,  41   |                 végett rögtön odautaztam, s ha már Kassán vagyok, gondoltam
10768  IV,  41   |            ahonnan egy tubust hozott elõ, s a markomba nyomta.~- Azt
10769  IV,  41   |               halastó piszkos iszapjában, s orrlyukain át élvezettel
10770  IV,  41   |        Belezökkent a saját kerékvágásába, s ment… ment… lehetetlenség
10771  IV,  42   |                   barátim, Haluskám van.«~S ez aztán olyan kifogás,
10772  IV,  42   |                   mint a viselõs asszony.~S Haluskái minden embernek
10773  IV,  42   |                    majd a kiállítás felé. S mikor már ezek a Haluskák
10774  IV,  42   |                Haluskák jönnek a vasúton, s mindent újra kell kezdeni.~
10775  IV,  42   |                  legkíváncsibb a világon, s micsoda éles szemük van
10776  IV,  42   |              aztán vagy azt mondja »nem«, s akkor megindul a szomszédos
10777  IV,  42   |               hátha ismerem a famíliáját.~S így megy unos-untalan egész
10778  IV,  42   |              tudja, akkor nem bennfentes. S ha nem bennfentes, akkor
10779  IV,  42   |                 még elsõéves jogász volt, s az öregek feljöttek, hogy
10780  IV,  42   |               kedvezõ színben látszassék, s hogy az üres koffert észre
10781  IV,  42   |                  mulattunk a kiállításon, s a Littke pezsgõ rosszalkodott
10782  IV,  42   |                 szobák ajtajára mutatott, s maga frissen beugrott az
10783  IV,  43   |                  helyzetét, gravamenjeit, s tegyenek otthon jelentést.~
10784  IV,  43   |                 Zay.~Elolvasta a levelet, s megértette abból az egész
10785  IV,  43   |                nem hagyhat a szállodában.~S ezt elvégezvén, rohant fel
10786  IV,  43   |             Beöthy, elcsapva a kártyákat, s kirúgva maga alól a széket -,
10787  IV,  43   |           vállalat Beöthynek, összeültek, s megcsinálták az eljárási
10788  IV,  43   |                   ördög, aminõnek festik, s aztán ajánlólevelet ad neki
10789  IV,  43   |                   úgyis oda szándékozik), s ott Tisza meghagyásából
10790  IV,  43   |                   Dévára, vagy Algyógyra, s így véges-végig az egész
10791  IV,  43   |             Schmidt Frigyest Kolozsvárig, s ott átadta Kampf János uramnak
10792  IV,  43   |             Enyedre Bohne Mátyás uramhoz, s nehogy rajta keresse Tisza
10793  IV,  43   |                egészen meg volt fordítva, s éktelenül fenyegetõdzött
10794  IV,  43   |                  Most már mindent tudok.«~S mert már mindent tudott,
10795  IV,  43   |                   látott, mit tapasztalt, s elhatározta azt személyesen
10796  IV,  43   |               hogy éppen megyegyûlés van, s a fõispán ott elnököl.~Hát
10797  IV,  43   |            Eltalált könnyen a megyeházig, s ott föleresztették a hajdúk
10798  IV,  43   |           megtudta. Elfogytak a szónokok, s fõispán fölállott, s így
10799  IV,  43   |            szónokok, s fõispán fölállott, s így szólt a kardját megcsörrentve:~-
10800  IV,  43   |                egyhangúlag elfogadtatott, s ezzel az ülést bezárom.~
10801  IV,  43   |                   hogy én németül értsek.~S egy darabig még ott várt
10802  IV,  43   |                  szép csendesen hazament, s amint otthon meglátta a
10803  IV,  43   |             szétszaggatta diribdarabokra, s újat írt, midõn a fõispán
10804  IV,  43   |                 midõn a fõispán belépett, s a legszebb németséggel kezdett
10805  IV,  43   |                  üldözik a német nyelvet, s irtják ki a szász gyermekek
10806  IV,  43   |                   gyermekek agyvelejébõl.~S különösen egy embert piszkoltak
10807  IV,  43   |                   vérbe borult szemekkel, s az övében köröskörül csupa
10808  IV,  43   |              Éjjel sokszor álmodott róla, s ilyenkor felrettent álmából.~
10809  IV,  43   |              pulyáim - mondá szeretettel, s megsimogatta mind a kettõt.~-
10810  IV,  43   |                      rezzent meg Schulze, s fogai összevacogtak, de
10811  IV,  43   |               mert hamar erõt vett magán, s bár már kissé zavartan s
10812  IV,  43   |                  s bár már kissé zavartan s fojtott hangon, de folytatá
10813  IV,  43   |                 zsebébõl egy nagy papírt, s darabokra szaggatva, apró
10814  IV,  44   |                  koponya harminckét foga, s az orr helyén támadt galambtojásnyi
10815  IV,  44   |                  az emberfejeket bélelik. S a halál kiszedi ezt a bélést
10816  IV,  44   |               segesvári elesettek sírját, s ott a koponyák közül felösmerni,
10817  IV,  44   |               terve nagyon szerencsétlen, s azonfelül szörnyen impraktikus.
10818  IV,  44   |              Petõfinek: ez akkor botrány. S végre vegyük föl, hogy magát
10819  IV,  44   |              folytatá rettenetes gúnnyal, s úgy rémlett, mintha az állkapcáit
10820  IV,  44   |             keresztbe volt nõve egy foga, s hogy õ arról a fogról megösmeri
10821  IV,  44   |                napon az officínámba jött, s földagadt arccal panaszolta,
10822  IV,  44   |                   Elõvettem a szerszámot, s miután megvizsgáltam a fogait,
10823  IV,  44   |           Fölucsodtam a fantazmagóriából, s borzongva néztem szét.~A
10824  IV,  44   |               szájában, de meggyújtatlan, s én könyökömre nehezedve,
10825  IV,  45   |                  õket.~Én melléjök állok, s csak azért is elmondom a
10826  IV,  45   |             mellett ment el a megyefõnök, s egy futó tekintetet vetve
10827  IV,  45   |               tódult a vér a sértõdéstõl, s tompán hörögte:~- Ki tudom
10828  IV,  45   |                uram izgatottan sétált fel s alá szegényes szobácskájában
10829  IV,  45   |                 megfogta a villogó ollót, s ahol pecsét volt a szöveten,
10830  IV,  45   |                azt szépen kinyírta onnan, s azzal gondosan összehajtogatván
10831  IV,  45   |                  atyafiakkal is kibékült, s mikor most nemrég meghalt
10832  IV,  45   |             egészen õrájok bízta a jusst.~S azok bizony nem nagyon erõltették
10833  IV,  45   |             szekérrel szedelõzködtek fel, s két hátikosár kalácsot és
10834  IV,  45   |               Ezer madár dala csattogott, s méla zúgás hangzott a titokzatos
10835  IV,  45   |                emberek, kik fákat vágtak, s leeresztegették a hegyrõl,
10836  IV,  45   |                 Dákos uram elérzékenyült, s szemrehányásokat tett nekik
10837  IV,  45   |               levelei aláperegnek õszkor, s ott enyésznek el alatta,
10838  IV,  45   |               Eszter.~Mindenki fölnézett, s látni lehetett, amint nagy
10839  IV,  45   |           elõtalált, letörte, összezúzta, s magával sodorva hömpölygette
10840  IV,  45   |                   komponált ez eseményre, s betanította az utcai suhancokat.
10841  IV,  45   |                   Elájult vagy háromszor, s azután is hangos jajveszékeléssel
10842  IV,  45   |                  jegygyûrût fiok nevében. S még ez sem volt elég. A
10843  IV,  45   |                   tûzoltó-választmányból, s a mesterlegények között
10844  IV,  45   |                  a halandók sorsát festi. S ha neki úgy tetszik, odacsap
10845  IV,  45   |                   meglátogatta Dákosékat, s ezekkel a szavakkal köszöntött
10846  IV,  45   |             jöttem?~A szabó ámult-bámult, s zavartan motyogott a nagy
10847  IV,  45   |            motyogott a nagy szerencsérõl, s hogy miben lehet alázatos
10848  IV,  45   |                  kiáltá Dákos meglepetve, s élénken terjesztette ki
10849  IV,  45   |               szivárgott ki a közönségbe, s egyszerre kezdett ismét
10850  IV,  45   |               megint ott volt sülve-fõve, s mindenki tömte õket jó tanáccsal:~»
10851  IV,  45   |                 biccentett, hogy úgy van, s jelentõségteljesen nézett
10852  IV,  46   |                merre menjen, hova álljon. S az is csak a mappáján mozgatja
10853  IV,  46   |                   negyven markos legényt, s mikor otthon a ház körül
10854  IV,  46   |             Keddtõl szombatig viaskodtak, s akik életben maradtak addig,
10855  IV,  46   |                 asszonyt meg a gyerekeket s elvégezni a férfimunkát
10856  IV,  46   |                ellõje egyszer a puskáját, s aztán ki-ki állást foglaljon
10857  IV,  46   |          valamennyi a szikla mögött állt, s csak a puskacsövét nyújtotta
10858  IV,  46   |                    kiabálta a bosnyákság, s az echó és a szél vitte
10859  IV,  46   |                   megéhezik, majd elõjön, s ha elõjön, könnyû lelõni,
10860  IV,  46   |                  törökök unták meg elõbb, s most már õk proponálták
10861  IV,  46   |               megvakarta a fejét dühösen, s átszólt tompa, fáradt hangon:~-
10862  IV,  47   |             kezdték felvonni a sátorokat, s a féltett portékájukat mohón
10863  IV,  47   |              jertek, nyomban esõ lészen.«~S mindez a roppant mozgalom
10864  IV,  47   |                   tudja hol volt a levél, s mi volt a jósnak a neve.~
10865  IV,  47   |                  minisztereket söprik el, s az elsöpört miniszterek
10866  IV,  47   |             Akadémia vesz észre valamit), s megválasztotta tagnak.~Ez
10867  IV,  47   |                  remény. Megölöm magamat.~S így ír óráról órára egyre
10868  IV,  47   |               Hiába éltem. Az ég hazudik. S az emberek azt fogják hinni,
10869  IV,  47   |                   vihar elmaradt egészen, s csakugyan mindenki azt hitte,
10870  IV,  47   |              kedélyben, testben egyaránt, s az Akadémia is levette róla
10871  IV,  47   |                   nekem ezt a történetet, s én azt a tanulságot merítem
10872  IV,  48   |             legnagyobb parti az Alföldön, s annyi sok középkori regényt
10873  IV,  48   |                  kívántak az imádójuktól, s csak aztán boldogították
10874  IV,  48   |                  maradt midőn megkérette, s így szólt:~- Jöjjön el hozzám
10875  IV,  48   |                ami hét napi út a vasúton, s miután tudvalevőleg naponkint
10876  IV,  48   |                 gondolkodott egy darabig, s azután remegő hangon felelte:~-
10877  IV,  48   |              imádom kegyedet, kisasszony, s kérem a kezét.~- Én is szimpatírozom
10878  IV,  48   |                 számára van kigondolva.«~»S ha én adnék önnek egy „sas-rendet”?« -
10879  IV,  48   |                férjhez menni, te golyhó), s megígértette vele, hogy
10880  IV,  48   |                  elengedem önnek ezúttal, s magam beszélem el kivételképp,
10881  IV,  48   |                     A ládát felbontották, s abban egy kis bádog szekrény
10882  IV,  48   |        Természetesen azt is fölbontották, s képzelje, mit találtak benne?~-
10883  IV,  48   |               öklöm, de persze kisebb is. S innen van a »Matschaker
10884  IV,  48   |            metódusát: felülnek a lovakra, s az vigye el a díjat, amelyiknek
10885  IV,  48   |             elõször« - ellenveté a másik.~S ott álltak mozdulatlanul,
10886  IV,  48   |                 hogy így és úgy fogadtak, s most már egyik sem akarván
10887  IV,  48   |            Egy-két szót súgott a fülükbe, s a következõ percben már
10888  IV,  48   |         megvizsgálta a fejeiket belülrõl. S ez se valami mulatságos
10889  IV,  48   |                   distanciákban a pályán, s ezeket se kerülheti ki.~
10890  IV,  48   |                   egy kicsit gondolkozni, s felkiáltott:~- Valóban úgy
10891  IV,  48   |              kisebb-nagyobb matschakerek, s én ebbõl láttam, hogy üres
10892  IV,  48   |             ábrándoztak, Boriska hímzett, s az iktató a Bartók szerelmes
10893  IV,  48   |                  némi találékonyság kell, s ez nem volt az íróban. Mert
10894  IV,  48   |                  nyargalásra késztheté.~- S mi volt az?~- Azt súgta
10895  IV,  48   |           cseréljenek önök, uraim, lovat.~S azok rögtön lovat cserélvén,
10896  IV,  48   |                 Boriska megfogta a kezét, s csupán azt kérdezé szemérmesen,
10897  IV,  49   |                Puha kalácsot tettek elém, s finom hideg malacpecsenyét
10898  IV,  49   |      malacpecsenyét bort vagy háromfélét, s tetejébe finom havanna szivarokkal
10899  IV,  49   |             végrehajtó is megreggelizett, s egypár rossz adomát mondott
10900  IV,  49   |                   kupakos tajtékpipájára, s eseteket beszélt a legközelebbi
10901  IV,  49   |                   szélsebesen a padlásra, s kisvártatva óriási csattanásokra
10902  IV,  49   |                 árverésen egy unokaöcsém, s én csak használatba bírom.
10903  IV,  49   |               árverésnek a jegyzõkönyvét.~S ezzel egy nagy almáriumhoz
10904  IV,  49   |                   hogy oly ügyetlen volt, s elõttem nyitotta ki a szekrényt.~
10905  IV,  49   |                   döntötte el Igali uram.~S a végrehajtó sietett beírni:
10906  IV,  49   |                   nevetséges helyzetemen, s a végrehajtó gúnyos kérdésére
10907  IV,  49   |               önnek ebéd elõtt a nótámat!~S ezzel leült a zongorához,
10908  IV,  49   |                 ezzel leült a zongorához, s pajkos jókedvében eljátszotta
10909  IV,  50   |             ismerõsöm a falusi jószágára, s ott éj idején rám erõszakolta
10910  IV,  50   |              rakottyafát szereti e célra, s addig dörzsöli hozzá a szarvait
10911  IV,  50   |               erdõ szemben levõ részébõl, s nyomában lázas csörtetés.~-
10912  IV,  50   |              Nyúlánk testük, vékony lábuk s a közeledõ agancs-erdõ úgy
10913  IV,  50   |                 szarvas, akit meg-megdöf, s akit nem akar a csapathoz
10914  IV,  50   |                  hasították át a levegõt, s éles vad bõgés némítá el
10915  IV,  50   |              csattognak. Maradjon ön itt!~S õ maga lihegve rohant feléjök,
10916  IV,  50   |                õket.~A hold kibújt kissé, s én láthattam a két fejedelmi
10917  IV,  50   |           tántorodott vissza egyik-másik, s a hátulsó lába megrogyott.
10918  IV,  50   |                    De felugrott hirtelen, s agancsait új hévvel vágta
10919  IV,  50   |         fölkerekedtek most, mint a vihar, s futottak a gyõztes elé.~
10920  IV,  50   |                   futottak a gyõztes elé.~S a gyõztes még annál is sebesebben
10921  IV,  50   |               prüszkölve nyalogatta õket.~S mindjárt elkezdte a nyársravaló
10922  IV,  50   |                  Leeresztette a puskáját, s megfordultunk csendesen
10923  IV,  50   |        szarvasférjek élete keserves élet, s hogy a szarvastehenek szeretik
10924  IV,  51   |                   ami vele azóta történt, s íme az események rétegei
10925  IV,  51   |                   mondá a bíró élénken. - S mi volt ebben a könyvben?~-
10926  IV,  51   |             beírta, kitõl mit vettünk be, s kinek mit adtunk ki.~- S
10927  IV,  51   |                  s kinek mit adtunk ki.~- S igazán mindent beírt, a
10928  IV,  51   |                  szaporán a nyelvecskéje, s kezét a csípõjére rakta -,
10929  IV,  51   |                 elhozta másnap a könyvet, s azon nyomban hivatalosan
10930  IV,  51   |                 hever a többi akták közt; s ott is lesz a legközelebbi
10931  IV,  52   |                   legtökéletesebb termet, s vegyünk hozzá igazi Loreley-hajat.
10932  IV,  52   |             Megnyerem vele a nagydíjat!~- S te csak a képre gondolsz?~-
10933  IV,  52   |                  a gyermekleány homlokán, s szûzies szemérem fénylett
10934  IV,  52   |                 leveti a ruháját egészen, s ebbe a finom lepelbe burkolózik? -
10935  IV,  52   |     szívszaggatóan.~A mûvész hozzáugrott, s egy pajkos mozdulattal kieresztette
10936  IV,  52   |                 mohón kezdett öltözködni, s én siettem elhagyni helyemet,
10937  IV,  52   |                    hogy õ magát ne lássa.~S valóban, mikor másnap a
10938  IV,  52   |           szemeirõl levettük a köteléket, s mikor meglátta magát a képen
10939  IV,  53   |           lépteivel nesztelenül besuhant, s bûvös kezével megérintette
10940  IV,  53   |             bõgtek, az emberek mentek fel s alá, s ez mind olyan csodálatosnak
10941  IV,  53   |                 emberek mentek fel s alá, s ez mind olyan csodálatosnak
10942  IV,  53   |                   ablakokba rostélyzatot, s a konyhaajtó fölibe egy
10943  IV,  53   |                kigombolgatta a mellényét, s kivette a zsebkendõbõl és
10944  IV,  53   |                fiskálishoz kellett menni, s tanácsot kérni tõle: mit
10945  IV,  53   |                megnyugodtak az alföldiek, s cum gentibus elmentek az
10946  IV,  53   |                Granichstaedten készített, s a sorsjegybizottság tényleg
10947  IV,  53   |                 jöttek erre az alföldiek, s vitték az ékszert más aranymûveshez:
10948  IV,  53   |            gazduramat, becsapta az ajtót, s még egy próbát tett a nyolcezer
10949  IV,  53   |                   ez a szó õkegyelmeiket, s midõn sok viszontagságok
10950  IV,  53   |                Aztán tintát, tollat kért, s megírta a levelet Bécsbe,
10951  IV,  54   |                   magát fogom szeretni.~- S fõbe lövöm magamat, ha…~
10952  IV,  54   |                   fõbe lövöm magamat, ha…~S kihúztam oldalzsebembõl
10953  IV,  54   |                 hogy tetszett a võlegény, s mi történt.~- Hiszen majd
10954  IV,  54   |                     Ott leszek - rebegte, s aztán szép homlokát összeráncolva,
10955  IV,  54   |                jutottam be a kocsiszínbe, s onnan a brummer hintóba
10956  IV,  54   |                után, majd kártya mûszavak s csengõ nõi kacaj ütötték
10957  IV,  54   |                     hörögtem indulatosan, s kivettem kétségbeesetten
10958  IV,  54   |           hátrataszított, zökkent a hintó s a következõ percben…~…A
10959  IV,  55   |                  becsomagolva a szekéren, s az három kemény lakattal
10960  IV,  55   |                   rajta ültem a vasládán, s valahányszor zökkent a szekér,
10961  IV,  55   |           meghálunk - mondám a kocsisnak, s betértünk a vendéglõi állás
10962  IV,  55   |                koronát a köpönyegem alatt s letettem egy alacsony almáriumra,
10963  IV,  55   |                    Hiszen hárman vagyunk. S itt vannak a kardjaink is.~-
10964  IV,  56   |              nagybátyám meghalt 1877-ben, s mi ketten a Pali öcsémmel
10965  IV,  56   |           hátramordult:~- Tessék kimenni, s elolvasni, mi van az ajtóra
10966  IV,  56   |         Kényelmetlenül feszelgett székén, s vakargatta a nyakát.~- Az
10967  IV,  56   |                 vagyok, hanem a rendszer. S a rendszer bizonyítékot,
10968  IV,  56   |            Becsaptam magam után az ajtót, s elcsüggedve mentem keresztül
10969  IV,  56   |               modern ember után az ósdit, s hirtelen elhatározással
10970  IV,  56   |                 riadt fel egy pillanatra, s tovább mesélte a dolgát.~
10971  IV,  56   |               mikor felharsogott a kacaj, s még az írnokok kezében is
10972  IV,  56   |           Andrásnak a fia?~- Igen.~- Ohó!~S ezen második »ohó« után
10973  IV,  56   |                forradalmi epizód volt az, s gyakran keresgélt közben
10974  IV,  56   |             krónikát, gondoltam magamban, s elibe lépve Horthynak, vállát
10975  IV,  56   |           lúdpennát (mert õ ilyennel ír), s az elõhozott könyvben végigtörülte
10976  IV,  56   |                    Az egyik engem ösmert, s mégsem hitt, a másik csak
10977  IV,  56   |                   csak az apámat ösmerte, s mégis hitt.~Nekem ez nagyon
10978  IV,  57   |                  a nagyobb nemes uraknál, s ha valaki valamely vidékrõl
10979  IV,  57   |                  rögtön jogtudóssá vált. (S csodálatos, mégsem szaporodtak
10980  IV,  57   |            haragos vérpiros mind a három. S amit a bimbók el nem mondtak,
10981  IV,  57   |                 hiába szembesítette õket, s hiába fogta külön is rábeszélés
10982  IV,  57   |                 tiszteletes Szontágh Pál.~S már látta is lelki szemeivel
10983  IV,  57   |             férjhez ne mehessen hét évig, s ezalatt semminemû vígasságban,
10984  IV,  57   |                Pál olvasta fel a neveket, s jegyzé oda a papírra a »
10985  IV,  57   |                    de az észre sem vette, s beadta a maga voksát is.
10986  IV,  57   |                   szerencsétlen »igen«-t.~S így lett meghozva ama kemény
10987  IV,  57   |                Erzsébet és Gothard János, s megálltak az ajtónál, elfordítván
10988  IV,  57   |                méltósága helyén maradjon, s az botránykozás eltávoztassék,
10989  IV,  57   |             hajáról, harmincévesre válik, s egész hervadóra. A tiszteletes
10990  IV,  57   |                ingerülten az adokvátus -, s ha most nem volna szükség
10991  IV,  57   |                  térdig kopik is a lábam.~S mindjárt másnap együtt ment
10992  IV,  57   |                szép Grünblath Erzsébetet, s mint gerjedt aztán iránta
10993  IV,  57   |              egyre csóválta az õsz fejét, s haragosan csapkodott a szerszámokkal,
10994  IV,  57   |                   Húsvét napja közelgett, s akkorra ígérte a magisztrátusnak,
10995  IV,  57   |        Beillesztett, eligazított mindent, s húsvét elsõ napján délben,
10996  IV,  57   |             hatvanadik percben megjelent, s rettenetes hangon berregtette
10997  IV,  57   |              futott be hatvan perc alatt, s a percmutató õrülten szaladgált
10998  IV,  57   |                   gúnyos mosoly tûnt fel, s elõvette papirosát, amelyre
10999  IV,  58   |                 az államot az államfõvel. S így szebben is csengett
11000  IV,  58   |                   a bankóprése megrepedt, s az a lakatos, aki csinálta,