bold = Main text
      Rész, Fejezet                                          grey = Comment text

11501  IV,  104  |                  és a próféták könyveit«, s ezekben habarodék meg. Valószínűleg
11502  IV,  104  |                  mellett hordta hintaján, s jóslatait, megjegyzéseit
11503  IV,  104  |        bosszúságot. Marci folyvást jósolt s járt-kelt az ellenfelek
11504  IV,  104  |                 Orbán lelke, átöltözködve s a néphit szerint ezer alakot
11505  IV,  104  |                követet küldött Heisterhez s egy csomó labanc tiszt szabadon
11506  IV,  104  |                   a következő indokokból.~S itt következett aztán egy
11507  IV,  105  |                     riadt fel csodálkozva s ijedten tapogatta meg a
11508  IV,  105  |                    Sem õ nem látott engem s én sem láttam õt. S mégis
11509  IV,  105  |                 engem s én sem láttam õt. S mégis neki mondom el mindennap,
11510  IV,  105  |                 be, szolgám, ha te vagy - s eltolván belülrõl a závárt,
11511  IV,  105  |            leereszkedett egy karosszékbe, s halkan recsegtette a szavakat:~-
11512  IV,  105  |            eszmecserét folytassunk együtt s azt olvasóimmal közölhessem.~-
11513  IV,  105  |              asszony elkurjantotta magát, s a három leány megjelent
11514  IV,  105  |             utálatig kacéran nézett szét, s amint a lámpához közelebb
11515  IV,  106  |                   álla alatt hagyott meg, s onnan vezette fölfelé a
11516  IV,  106  |            választottak meg a komáromiak, s akibõl olyan alispánt csinált
11517  IV,  106  |                pörmetei zsidó kocsmárost, s elszedvén a pénzét, bejött
11518  IV,  106  |               vakmerõen tagadott mindent, s olyan ügyesen tagadott,
11519  IV,  106  |                  megmutatom az állapotot.~S intett a hajdúnak, hogy
11520  IV,  106  |                   egy vak vágás. Punktum.~S mint aki egy nagy lelki
11521  IV,  107  |               Báthory-ház somlyói ágának (s ebből támadtak a fejedelmek
11522  IV,  107  |              Természetesen mese az egész. S hogy több legyen eggyel
11523  IV,  107  |                szívesen tartózkodtak itt, s egyre építgették, szépítgették.
11524  IV,  107  |                  felelte a várparancsnok, s kétségbeesetten tördelte
11525  IV,  107  |                mit beszél. Fogta a dobot, s elballagott vele a völgybe,
11526  IV,  107  |                 is, mint náluk a harcoló, s olyan szépen visszafordultak,
11527  IV,  107  |             inkább hadiraktárul szolgált, s az egyik részében halálra
11528  IV,  107  |               nehéz láda volt a szekéren, s abban, mikor felbontották,
11529  IV,  107  |                   kiküldött parancsainak, s titokban tartani mindeneket,
11530  IV,  107  |                 hogy rögtön nyílt a kapu, s hajadon fõvel fogadta az
11531  IV,  107  |                   az apját gyilkolta meg, s akin csak úgy tündökölt
11532  IV,  108  |                több vér, mint a csejteit.~S egyik sem olyan égre kiáltó.
11533  IV,  108  |                ereszteni - mondá a nádor, s mosolyogva fordult a környezetéhez -,
11534  IV,  108  |               használ mosdásra, fürdésre, s eddigelé hatszáz leányt
11535  IV,  108  |               letörülte a tükörbe nézett, s az idegen vércsepp alatt
11536  IV,  108  |                 leányokat összefogdosták, s addig verték, míg a testük
11537  IV,  108  |                 nagyon felindult e vádra, s rögtön útnak indult a megfelelõ
11538  IV,  108  |            börtönébe, amely legalul volt, s megtartván a vizsgálatot,
11539  IV,  108  |                cinkosait is összefogatta, s 1611. január 7-én kivégeztette
11540  IV,  109  |                   a titkár úr gerjedelmét s egy idő óta feltűnő hidegen
11541  IV,  109  |                  fojtá mélységes bánatát, s nehány nap múlva elõterjeszté
11542  IV,  109  |            átfutotta az egyes passzusokat s kékült, zöldült mérgében,
11543  IV,  109  |                  való állástól fölmenteni s ha ezen mûvecske megnyeri
11544  IV,  109  |               Borosnyói úr -, tönkretett. S mindezt csak azért, mert
11545  IV,  109  |                   Isten, mondasz valamit.~S nagy dörmögve ott hagyta
11546  IV,  111  |                   éjjel mondott egy regét s ezzel vitte ki, hogy nem
11547  IV,  111  |               idézés, kereset átnézéséhez s már jól megéhezett, midőn
11548  IV,  111  |               nyakába kötött szalvétával, s mogorván intett a fiskálisnak,
11549  IV,  111  |               ebéd a fagylaltozásból áll.~S ezzel nekilátott, bekanalazott
11550  IV,  111  |               Gyújtson rá, spektabilis! - s odanyomott markába egy erõs
11551  IV,  111  |                   még félig meleg testét, s lekötelezõ udvariassággal
11552  IV,  111  |              beleharapott a maga részébe, s nagy csámcsogással szopogatva,
11553  IV,  111  |                már, hogy õ is hozzálátott s ugyancsak megnyalta még
11554  IV,  111  |             akarja tenni a méltóságos úr, s aztán jutalmazza csak meg
11555  IV,  111  |              nyelte el a báró kitöréseit, s csendes megadással kezdte
11556  IV,  111  |           szomszéd szobában volt szállva) s nagy csattogtatva nyitván
11557  IV,  111  |                reggel majd bejövök önért, s aztán fölvesszük azt a kis
11558  IV,  111  |               Arany Rozmaring« csapszékbe s fülébe súgta az öreg Pakasnak,
11559  IV,  111  |             másikon is igazított valamit, s végigmérvén az »Arany Rozmaring«
11560  IV,  111  |               gordonkás volt a tányérozó, s nem tudom, ráfogás-e vagy
11561  IV,  111  |                   mikor tányérozni indult s azt elevenen visszahozni.
11562  IV,  111  |                Murkát valami turpisságon, s azóta akként módosultak
11563  IV,  111  |              tökéletes törvény a világon. S ha már lopni lehet, lophasson
11564  IV,  111  |                urak is pompásan mulattak, s ugyancsak megtelt forintosokkal
11565  IV,  111  |               végignézegette valamennyit, s eltûnõdött felettük:~- Ez
11566  IV,  111  |                  vetett, ökleit felemelte s ádáz haraggal fenyegette
11567  IV,  111  |                  egymás fején összetörtek s még aznap feloszlottak.~
11568  IV,  111  |                 szélrózsa minden irányába s most is élnek, egyenkint
11569  IV,  112  |                  nem kell fáklyát égetni!~S elvette a követ a gyermekektõl.~
11570  IV,  112  |              meglátta egy izmaelita nála, s meg akarta tõle venni.~-
11571  IV,  112  |              juhász fejében ez az ígéret, s miután ezentúl minduntalan
11572  IV,  112  |                 Béla.~Ehhez ment a juhász s átadta neki a követ, hogy
11573  IV,  112  |                  kõnek, mert gyémánt volt s olyan nagy darab, hogy ki
11574  IV,  112  |                   látta vala el a juhászt s tetszésére bízta, hogy kérjen
11575  IV,  112  |                  juhászt Bebeknek hítták, s nevével sokszor sok századon
11576  IV,  112  |                  támadt e család e várral s míg csak egzisztált, mindig
11577  IV,  112  |       elpártolásáért számadásra hívta fel s õ meg nem jelenvén, számûzetésre
11578  IV,  112  |            jelenvén, számûzetésre ítélték s ellene Detrik és Pukheim
11579  IV,  112  |                teljes hadi felszereléssel s több mint ötezer katonával.~
11580  IV,  112  |                   kitörtek az ostromlókra s azokat szétverték s egész
11581  IV,  112  |           ostromlókra s azokat szétverték s egész Rozsnyóig kergették,
11582  IV,  112  |             Rozsnyóig kergették, ágyúikat s hadi felszerelvényeiket
11583  IV,  112  |                 fejedelem õnagysága ellen s rengeteg javaitól megfosztatván,
11584  IV,  112  |                   Magyarországra menekült s itt Rudolf király mint »
11585  IV,  112  |              nagyon megtetszett ez a hely s az »ideiglenességbõl« olyan »
11586  IV,  112  |           tartotta megszállva nagy haddal s mégsem vehette be, míg a
11587  IV,  112  |                   Istvánné Serédy Zsófia. S az a szép asszony mégsem
11588  IV,  113  |                római idõkbõl való erõsség s »Columbaria« nevet viselt.~
11589  IV,  113  |           találták a kilenc tornyú várat, s Keve vezér tette rá a kezét.~
11590  IV,  113  |             harmadik a szikla alján állt, s mindenik csoport erõs kõfallal
11591  IV,  113  |                  török kézben volt a vár, s Rozgonyi István pozsonyi
11592  IV,  113  |               1428-ban.~Vele ment csatába s kormányzott egy-egy gályát
11593  IV,  113  |             galambóci »hozott isten«-eket s más kényelmesebb utat választottak
11594  IV,  114  |                 eltévedt utazó bukkant rá s akkor aztán azt is hihette
11595  IV,  114  |                 teríték várja az asztalon s láthatatlan szellemek abrakoltatják
11596  IV,  114  |                túlnyomó a gót stíl benne, s mert az ekkortájt épült
11597  IV,  114  |                  család birtokába került, s azok a saját ízlésük szerint
11598  IV,  114  |                   templom van gót stílben s a faragott kõbõl való oltár
11599  IV,  115  |         összegyûjtött adóintõ céduláimon, s aki ebbõl kitalálja, hogy
11600  IV,  115  |            elfogadása iránt nyilatkozzék, s akkor megbírságolják kegyetlenül,
11601  IV,  115  |                  most már a sáncaim mögé, s napok jöttek-mentek, de
11602  IV,  115  |         vallomását.~Megfogtam a kalamust, s a következõ nehány sor védelmet
11603  IV,  115  |                dohányos ember. Kelt stb.«~S ezzel, amint illik, aláírtam
11604  IV,  115  |          beporoztam a még nedves betûket.~S átadtam a fináncnak.~Új
11605  IV,  115  |               valamelyik a zsebébe teszi, s ha alkalmilag találkozik
11606  IV,  117  |                   kell ez a kopár vidék«, s leszaladtam tekintetemmel
11607  IV,  117  |             azonban mégis találtam egyet, s rábökve az ujjammal, hirtelen
11608  IV,  117  |                 tudja miben van az ereje, s a választásoknál ügyesen
11609  IV,  117  |                elsõ szobába.~Benyitottam, s egy ah! kiáltás röppent
11610  IV,  117  |          játszotta Wagnert és Beethovent, s órákig eldisputált velem,
11611  IV,  117  |              valamivel jobban ítélte meg.~S milyen háziasszony tudott
11612  IV,  117  |                Mily grandezzával elnökölt s vezette a társalgást tetszése
11613  IV,  117  |       kerületemben. Ki tudja, mire jó az?~S ezen a réven csaptam a levet
11614  IV,  117  |           levelezett, látogatásokat tett.~S ami a legnagyobb áldozat
11615  IV,  117  |               Coeure-öknél járt nevelõbe.~S ami a legfõbb volt, rábeszélõ,
11616  IV,  117  |                 szavazó egyének keblében.~S egy lankadt mozdulattal
11617  IV,  117  |                Aurélia hirtelen felugorva s kezét csípõjére vágva parasztosan. -
11618  IV,  117  |                Lehámlott róla az úri máz, s kitündöklött az igazi alakjában.~
11619  IV,  118  |                   ezt is elismertem neki, s megígértem, hogy majd beszélek
11620  IV,  119  |                  Bécsbe utazott a király, s a hosszú úton éhes lett.
11621  IV,  119  |                   a szakácskáját felköti, s egy-két miatyánk alatt ott
11622  IV,  119  |                 hoztad, az is, aki fõzte.~S kivett a zsebébõl egy diónyi
11623  IV,  119  |         falatozott a paprikás pörköltbõl, s mindig jobban és jobban
11624  IV,  119  |          mindennap egy-egy rezedavirágot, s királyi felséged minden
11625  IV,  119  |           szakítson le belõle egy szálat, s személyesen tegye elsõ királyunk
11626  IV,  119  |            Budáról elvinni, csak egy nap, s ekkor is csak Pestre a processzióval.
11627  IV,  119  |                  elvihesse a holt kéznek, s a királyné asszonyunk sem
11628  IV,  119  |                  van, én nem sokat bánom, s ti is jól teszitek, vágjatok
11629  IV,  119  |                  vágjatok hozzá jó képet.~S ezzel megint vígan falatozni
11630  IV,  119  |                   ki-kinézett az ablakon, s elbámészkodott a vidékre: »
11631  IV,  119  |                  arra ment egy õsz ember, s kérdezte, miért ez a nagy
11632  IV,  119  |                 is gyógyítom.~Megörültek, s tízen is siettek a király
11633  IV,  119  |                  a szájába a hídon innen, s ez még a magyar királynak
11634  IV,  119  |            õfelsége osztrák császár volt, s a paprikás hús nagy betegségbe
11635  IV,  119  |                     persze hogy így van«, s indították rögtön a masinát
11636  IV,  119  |            fûrészel, húsz kovács kalapál, s ezalatt a kertben kilenc
11637  IV,  120  |                   volt, az asszonyok jók, s ez mindig a legnagyobb szerencsétlenség
11638  IV,  120  |                    viszonyt köt és bont - s tavaszra, mint a méh a sok
11639  IV,  120  |              virágból, megtelik anyaggal, s megyen a nyári tuszkulumba,
11640  IV,  120  |               fürdõn a magam élményeibõl, s télen dolgozom fel. Ezért
11641  IV,  120  |                 Kovács Erzsikének hívják, s foglalkozására nézve bonne
11642  IV,  120  |             jóformán lázban égtem iránta, s átkoztam magamban; vádolva
11643  IV,  120  |                   fejezetben az elsõ lap.~S mily boldogság! Erzsike
11644  IV,  120  |                   gyermekek is megálltak, s valamennyi rám függesztette
11645  IV,  120  |                  tört ki a picinyek közt, s nekiszilajodva rohantak
11646  IV,  120  |           boldoggá tette a gyermekeket, - s azok meg sem köszönik. Mennek.
11647  IV,  120  |                   Mennek. Jó napot, uram.~S ezzel õ is elindult.~Arcom
11648  IV,  120  |             dallamos édes hangján:~- Nem.~S ezzel tovaszökött a gyermeksereg
11649  IV,  121  |            viszonyok közé sodort az élet. S ha nehány iskolatársammal
11650  IV,  121  |                   szótalan ült mellettem, s izgatottan fészkelõdött
11651  IV,  121  |                 kedved, látom, megmaradt, s ez a fõ.~Õ rám sem hallgatott,
11652  IV,  121  |                   fölösleges ágynemûmbõl, s szépen meg voltunk együtt
11653  IV,  121  |                   közös iskolatársunkkal, s elõhozom neki, hogy megtaláltam
11654  IV,  121  |                Idejött doktorátust tenni, s eközben kitört rajta a téboly:
11655  IV,  121  |                  hiszen meghalt… meghalt.~S elkacagta magát, keserû,
11656  IV,  121  |                 hazáig, átvette batyuját, s vígan mondá:~- No, szervusz
11657  IV,  122  |               nehéz gyomorral feküdtem le s még ráadásul elolvastam
11658  IV,  122  |              szintén ott tipegett velünk, s minden bennszülöttõl megkérdezte: »
11659  IV,  122  |                 új csoport közelgett most s azok közt megismertem Festetics
11660  IV,  122  |                    Békák brekegtek benne, s állati hullák úszkáltak
11661  IV,  122  |                mondá megvetõleg M’tesa -, s népemnek sem engedek inni
11662  IV,  122  |               tanácsolták a magyar urak-, s ne tegye bûzhödtté a levegõt.~
11663  IV,  122  |               folyton ellenkezõ irányban, s még mindig semmi remény
11664  IV,  122  |                odacsörtettek, a fejedelem s a nép csodálva szemléltek
11665  IV,  122  |                  a demokrácia, óh király, s bölcsen teszed, ha megöntözöd
11666  IV,  122  |         mindenestül belefeküdt a patakba, s elkezdett benne hömpölyögni.
11667  IV,  122  |             nézett apró szúrós szemeivel, s így szólt kegyesen:~- No,
11668  IV,  122  |              hétezer asszony rám nézett - s e tizennégyezer tekintettõl
11669  IV,  123  |                  egy szûzdohánytörténetet s elõadási hangjában az olthatatlan
11670  IV,  123  |                  onnan. Azóta nem láttam, s folytonos trémában vagyok,
11671  IV,  125  |                villan meg az ablak alatt, s szalad át sugarával a falon
11672  IV,  125  |               Melchior, Gáspár, Baltazár.~S mihelyt királyok - mindjárt
11673  IV,  125  |                diót visz ki nekik Zsuzsi, s ezzel odább állnak.~Most
11674  IV,  126  |                   volt Budán a palatinus, s Kotyogó István uram Majornokon
11675  IV,  126  |          becsületes leányzót vesz örökbe, s viszi magához lakni.~Erzsike
11676  IV,  126  |             vesztette el a malomgát-pert, s azzal fellebbezett, hogy
11677  IV,  126  |                 íme õ is becsatolt egyet… s ez szóról szóra így hangzott:~
11678  IV,  126  |                bizonyítványban hazudtunk, s kérünk magunknak a tekintetes
11679  IV,  126  |        juhbõrökbõl csinálja a ködmönöket, s hogy a lopott juhbõrt a
11680  IV,  126  |                   võlegényt, az örömapát, s vitték õket vasban a vármegyeházára.~
11681  IV,  126  |                embert tömlöcbe juttatott, s egy ártatlan leányt (nyíltan
11682  IV,  126  |                  a pálcát tudom forgatni.~S kevélyen meglóbázta a levegõben.~-
11683  IV,  126  |                Tomboltak a lelkesedéstõl, s a kalapjukat hajigálták
11684  IV,  126  |               kapákért, ásókért futottak. S egypár óra múlva a Krisztus
11685  IV,  126  |               behajlottak a keskeny útba, s összecsapódva egyre fenyegették
11686  IV,  126  |                  János kezébõl a fejszét, s megcsóválván azt magasan,
11687  IV,  126  |                hang messze elhallatszott, s meg is felelt rá rögtön
11688  IV,  126  |                  éppen a halántékát érte, s arcát egyszerre elborította
11689  IV,  126  |         hozzárohant, átnyalábolta erõvel, s feltette a kocsira.~- Gyi!
11690  IV,  126  |                   erõvel tartott lefogva, s öntestével befedve. - Csak
11691  IV,  126  |                    megiramlott a négy ló, s vitte a kocsit szélsebesen
11692  IV,  126  |             néztek…~Otthon lovat váltott, s ment, futott tovább, ki
11693  IV,  127  |                  Meghozatta a mûvészeket, s azok megöntötték az óriási
11694  IV,  127  |                      Még három napot adok s ha addig a bika meg nem
11695  IV,  127  |                   dolgába akar elegyedni, s erõs földrengés támadt a
11696  IV,  127  |                valami nagyon a seprésért, s szóból szó lett s azzal
11697  IV,  127  |              seprésért, s szóból szó lett s azzal végzõdék, hogy mire
11698  IV,  127  |                 szerszámokat egy szekérre s megyen a legényeivel megostromolni
11699  IV,  127  |                 emberek kezeire jutottak, s innen a gúnyos röpkemondat
11700  IV,  127  |                   jelölte ki a helyet is. S ez már bizonyos sablonra
11701  IV,  127  |             titkát csak a várurak bírták, s mely messze, néha mérföldnyi
11702  IV,  127  |           környéken történõ mozzanatokra, s a várurat mindenrõl tudósítva
11703  IV,  127  |               várerõsség volt hajdanában, s talán emlékezetes története
11704  IV,  127  |                  éle.~Ellátta költséggel, s a cseh hazaindult. Amint
11705  IV,  127  |                 nem hiszek, az messze van s csalárd.~- Én a tenyeredbõl
11706  IV,  127  |                   csal meg. Nesze, fogjad s jól nézd meg, mi áll rajta.~
11707  IV,  127  |                  széna, víz van itt bõven s azonfelül annyi szép asszony,
11708  IV,  127  |                 örökre az övé lett volna, s mintha örökre benne akarna
11709  IV,  127  |                 jöttek mintegy kétezeren, s Swehla valóságos kiskirály
11710  IV,  127  |                 király a dolgot megtudta, s még több, míg az általa
11711  IV,  127  |                 akarom õket elpusztítani.~S körülvévén a várat, csupán
11712  IV,  127  |                   látta a borzasztó véget s nehányad magával az alagúton
11713  IV,  127  |       Menekülésében elfogták az óturaiak, s Magyar Balázs elé került.~
11714  IV,  127  |             felismerjék.~Fel is ismerték, s lett nagy rémület. A gonosz
11715  IV,  127  |             kéménybõl, megöntötte zsírral s megtrágyázta kolbásszal
11716  IV,  127  |           megterítettek a másik szobában, s jelenteni jött egy lakáj:~-
11717  IV,  127  |                  nek.~Pál diák észrevette s csakhamar kituszkolta vendégét
11718  IV,  127  |                   hanem csak csodálkozik, s a csodálkozás egészen elfojtja
11719  IV,  127  |                smaragdot, keleti gyöngyöt s megszórta vele a tál tetejét.~-
11720  IV,  127  |              zálogba küldtél a korcsmába.~S ezzel levette a saját drága
11721  IV,  127  |                   hát Veneturhoz járultak s nehéz aranyos, ezüstös felöltõiket
11722  IV,  127  |               lent játszadozik a völgyben s a kötényébe szedte a szántóvetõ
11723  IV,  127  |                 góbékat ekéstõl, ökröstõl s úgy vitte föl nagy örvendezve
11724  IV,  127  |                esett le a Gergely kalapja s mégse volt más megoldás,
11725  IV,  127  |            fizetve.~Az ördög ámult-bámult s kétségbeesetten rohant…
11726  IV,  127  |        keresztséget. Apja értesült errõl, s midõn a fiatal dalia hazatért,
11727  IV,  127  |              ember bemászott a hegyüregbe s nyílásról nyílásra menve,
11728  IV,  127  |              amelyek romjait csak sejtik, s amelyek történetét krónikák
11729  IV,  127  |              császár idejében említve van s a markomannok és quadok
11730  IV,  127  |             elzárva késõbb unokája, Vazul s itt történt a hajmeresztõ
11731  IV,  127  |             bebocsáttatást nyert a várba, s a gyûrûnek engedelmeskedének
11732  IV,  127  |                 teszlek.~Szemeit kiszúrta s füleibe forró ólmot öntött. (
11733  IV,  127  |                   fog világítani Nyitrán.~S lõn csakugyan sok száz év
11734  IV,  127  |                   szélessége nem látszott s ez hirtelen süvítve-zúgva
11735  IV,  127  |              hõsiessége megtartá Nyitrát, s Henrik császár elkedvetlenedve
11736  IV,  127  |                 ura volt a nyitrai várnak s élvezte roppant hatalmát.~
11737  IV,  127  |          gyermeteg Kázmér a nyitrai várba s ott várta be: mi lesz?~Hát
11738  IV,  127  |               király ott termett sebesen, s mikor Kázmér a követeit
11739  IV,  127  |                  De csak egyetlenegyet.~- S mi volna az?~- Hogy szabadon
11740  IV,  127  |                 magas szirt csúcsán állt, s melyet a honfoglaláskor
11741  IV,  127  |                 Moglout tette rá a kezét, s vagy négyszáz évig bírta
11742  IV,  127  |                 várat adott a moglódiért, s még tetejébe egy rakás pénzt
11743  IV,  127  |                 nyomban elkezdte építeni, s 1412-ben készen is lett,
11744  IV,  127  |           magokról nevezték »Kapivár«-nak s viszont magukat várukról
11745  IV,  127  |                lopózkodék varróasztalához s mindig elnyírt a szövetbõl
11746  IV,  127  |                lovat megvették Keczertõl, s két csatlós, két követ,
11747  IV,  127  |                  Kapyak nevében kegyelmét s a vár megkímélését, mire
11748  IV,  127  |              János herceg betegen feküdt) s bosszankodó hangon, homlokát
11749  IV,  127  |                  hûségökre van szükségem.~S ezzel visszavitette velök
11750  IV,  127  |                már negyednapja nem evett, s hogy már két napja nem látni
11751  IV,  127  |                    Rá akarok ülni - mondá s elkezdett neki a kezeivel
11752  IV,  127  |                   ne! - Kacagott, tapsolt s életpír ömlött el penészszínû
11753  IV,  127  |               nevet is.~Megörült a király s egy csöppet sem volt már
11754  IV,  127  |            Szapolyai Imrét Kapivára alól, s a Kapyak békében éltek ezután
11755  IV,  127  |      elpusztítását rendelte el a törvény, s ez alól nem volt menekülés…~
11756  IV,  127  |                  hiszen magyarok vagyunk, s a törvény kijátszása virtus
11757  IV,  127  |            váraikra, hogy azok kastélyok, s a kastélyok maradhattak,
11758  IV,  127  |             építtetett a nagy kürtû vezér s melyben el is van temetve.
11759  IV,  127  |                  király megörült a hírnek s elsõ hozóját nyomban ott
11760  IV,  127  |      nemesembernek, »Zsámbokréthy« névvel s címerébe adta a kétélû kaszát.
11761  IV,  127  |                  fájlalták a vár elestét, s a császár Bucquoi vezért
11762  IV,  127  |                   az ostromlottak körébõl s ezer kimerülési jel mutatkozott.
11763  IV,  127  |                huszárjával Horváth István s megtámadta Bucquoi uramat,
11764  IV,  127  |                  török kézre került a vár s huszonkét évig nyögte a
11765  IV,  127  |                  Jött II. Rákóczi Ferenc, s az õ hatalmába került a
11766  IV,  127  |                volt, aki még látta Ázsiát s volt benne »odahaza«.~Együtt
11767  IV,  127  |            odahaza«.~Együtt jött Árpáddal s kíséretében volt, midőn
11768  IV,  127  |                 tartott országgyûlést is, s fényes leventék, udvart
11769  IV,  127  |                  volt. Mindenki sajnálta. S noha fejét vették a pataki
11770  IV,  127  |                  Ez a hír annyira terjedt s kedvetleníté a népet, hogy
11771  IV,  127  |           vártemplom ajtaját, kiemeltette s kinyittatá hajdúi által
11772  IV,  127  |                 Fogott valahol egy csókát s azt oly ügyesen kitanította
11773  IV,  127  |              szállt föl a vörös toronyba, s egy kis nyíláson át beröpülvén,
11774  IV,  127  |      fölszaporodtak, agyonütötte a csókát s õ maga elköltözött végképp
11775  IV,  127  |           amennyit a Rákócziak behordtak.~S viszont a Rákócziak nem
11776  IV,  127  |          Árpádházi királyok alatt megvolt s a vegyesházbeli királyok
11777  IV,  127  |                  a várat is megostromolta s megrongálá.~Azontúl omladozni
11778  IV,  127  |                  Mehemednek, titkára volt s egyszer valamikor a szegedi
11779  IV,  127  |                Zákány István uram vezette s benne voltak Tsötörtök László
11780  IV,  127  |                  Sok láda szárított halat s gyönyörű szőnyegeket vivének
11781  IV,  127  |                 belépett a basához Pribék s elkezdett neki szemrehányásokat
11782  IV,  127  |                elfogatta a szegedi urakat s kivégeztetvén őket, Pribék
11783  IV,  127  |               ugyan felkötötte a fringiát s kidoboltatta az utcákon,
11784  IV,  127  |                 éppen utolsó farsangkor), s az út sáros, lucskos. Hanem
11785  IV,  127  |                  nyoma, hogy itt jártunk.~S ezzel beugratott Csella
11786  IV,  127  |                nevû pejkancáján a Tiszába s átúszván a folyamot, a vár
11787  IV,  127  |                  Ezzel Hubias is lóra ült s elébe ment a magyar daliának
11788  IV,  127  |                   itt marad.~- Ám legyen!~S ezzel újra egymásra rohant
11789  IV,  127  |                  visszavágott hatalmasan, s ha a Hubias lova félre nem
11790  IV,  127  |           paradicsomban - szólt Kis Kampó s olyan ádáz erõvel sújtott
11791  IV,  127  |                 újra beugratott a Tiszába s nagy »éljen!«-rivalgások
11792  IV,  127  |                 Török helyett német õrség s német várparancsnokok. »
11793  IV,  127  |                Ferenc ostromolt utoljára, s csak a szegediek álmodoztak
11794  IV,  127  |               megint feljõ a delelõ napja s úgy lesz, mint valaha régen,
11795  IV,  127  |                   a várat - háztelkeknek. S most fényes paloták emelkednek
11796  IV,  127  |                elindulni egy szál karddal s sok viszontagságok után
11797  IV,  127  |        házassággal szerezték országaikat, s innen a találó mondás: »
11798  IV,  127  |                   Duna tükrébe nézi magát s mely regényes hegyektõl
11799  IV,  127  |                 idõben csak illúzió volt, s legjobb e tekintetben a
11800  IV,  127  |                   pompás palotát épített, s állandóan benne lakott.
11801  IV,  127  |                    az apa, Zách Felicián, s berontott éles kardjával
11802  IV,  127  |             lányért, Erzsébet királyné! - s feléje sújtott. A királyasszony
11803  IV,  127  |               király emberei az asztaltól s felkoncolták a derék öreget,
11804  IV,  127  |          meghatalmazottjai: Hadi játékok- s udvari ünnepélyeknek nem
11805  IV,  127  |            börtönbõl börtönbe vándoroltak s nóták útján a vár kézrõl
11806  IV,  127  |                 Zólyomi Miklós sem pihent s a portánál örökké mozgatta
11807  IV,  127  |      összecsomagolt egypár zacskó aranyat s küldte Telekynek, Teleky
11808  IV,  127  |            Thököly Imre is nótába jutott, s a vár Apafyé, majd az Apafyak
11809  IV,  127  |             tetszett. Csak egy hiányzott, s azt még Csák Máté sem tudott
11810  IV,  127  |                    Az ifjú elhalványodott s remegve kérdé:~- Csak ennyi?~-
11811  IV,  127  |                nekem e kõsziklából vizet, s én odaadom nemcsak Fatimet,
11812  IV,  127  |                 követeit, Mátyás jegyesét s fogadták mesés pompával.
11813  IV,  127  |                   lett Bocskaynak ezután, s nagyban elõsegítette céljait,
11814  IV,  127  |               Mátyás fõherceg Trencsénben s bizalmas beszélgetésben
11815  IV,  127  |              király lett Mátyás fõherceg, s nádor 1608-ban Illésházy.~
11816  IV,  127  |                Illésházy protestáns volt, s a protestánst akkor szívesebben
11817  IV,  127  |               kihaltak fiágon a Stiborok, s Beckó az alsólendvai Bánfyaké
11818  IV,  127  |              Eltakarodtak szégyenletesen, s a gyönyörû sziklavár a »
11819  IV,  127  |                   lendvai ága ki nem hal, s a vár nem kerül hat atyafira.
11820  IV,  127  |              táncoló medvét a vezetõjével s egy oroszlánnal vívó lovagot.~
11821  IV,  127  |                   sürgönyt kopogtatnak le s »berukkol« mindenki. Valaha
11822  IV,  127  |                háborúra készült a király, s a véres kardú heroldok szigorúan
11823  IV,  127  |                kérdés: »fej vagy nyereg«. S a fejét mindenki jobban
11824  IV,  127  |                meglátjuk - szólt Zsigmond s legott parancsolá Csupor
11825  IV,  127  |                   híresztelésbe befolytak s õt fölültették.~Lóra ült
11826  IV,  127  |                  hazaért Budáról Somogyba s ott elvégzé Kristóf várnaggyal
11827  IV,  127  |                  megint Budára visszajött s onnan, kérdezõsködések szerint,
11828  IV,  127  |            Megfoghatatlan - dünnyögé Apul s ment egyenesen a királyhoz,
11829  IV,  127  |                   a mogorva páncélmezbõl, s gazdag hajfonatok hulltak
11830  IV,  127  |       kitöröltetve a nemesek jegyzékébõl, s a két családnak a ti nevetek
11831  IV,  127  |                most sereget külde ellenök s ostromolni kezdé Fogaras
11832  IV,  127  |           megidéztette a pártos vajdákat, s miután nem jelentek meg
11833  IV,  127  |                Tessék, mérkõzzünk össze! (s behúzódott erõs várába).~
11834  IV,  127  |               várába).~Zápolya dühbe jött s nyomban megindult Budáról
11835  IV,  127  |               tartománygyûlést Segesvárra s ott ismét fölvették Balassával
11836  IV,  127  |               bevehetetlen az õ seregével s fogyatékos ostromszereivel.~
11837  IV,  127  |                István uramról tudakozódék s annak a bolondságain, apró-cseprõ
11838  IV,  127  |                   éppen odatartozó volt), s elmondotta Majláthnak a
11839  IV,  127  |                 erõsen kezdett rágcsálni, s mikor az ostromló basa követet
11840  IV,  127  |                   kelt föl a hegyek mögül s üdítõ fényt lövellt szét,
11841  IV,  127  |                 bég eleibe jött messzirõl s megölelte, megcsókolta,
11842  IV,  127  |                  és szép szóval tartotta, s valahányszor közbeszólt
11843  IV,  127  |                    ha eladná az uradalmát s kimenekülne a külföldre.~
11844  IV,  127  |                   a fejedelemnek Fogarast s kifutott az országból.~Célját
11845  IV,  127  |             leghatalmasabb nagy ura lett, s föltette magában: »A fejedelmi
11846  IV,  127  |              süveg is enyém lesz egykor.«~S majd csakhogynem teljesedett
11847  IV,  127  |                 Zsigmond meghalt 1571-ben s õt ajánlta halálos ágyán
11848  IV,  127  |              Bevette magát most Fogarasra s mint egy kiskirály packázott
11849  IV,  127  |                   Fogaras inogni kezdett, s maga Békés is csak éjjel
11850  IV,  127  |            Fogaras a fejedelmek birtokába s maradt is véges-végig, t.i.
11851  IV,  127  |            Szandát, a bujáki magaslatokat s a sötét Mátrát. Innen át
11852  IV,  127  |                  Azóta a prímások birtoka s igen jó karban tartják.
11853  IV,  127  |          maradjatok, kedves cselédkéim! - s homlokon csókolta mind a
11854  IV,  127  |          sikerültek; sok török veszett el s egészen hasztalanul. A hatalmas
11855  IV,  127  |                való tisztátalan állatja!« s kihúzta a handzsárját: »
11856  IV,  127  |               basa jelent meg az ajtóban, s inté, hogy eresszék be a
11857  IV,  127  |                annak építési gyengeségeit s fontos rendeltetését a várbeliekre
11858  IV,  127  |             temetvén Szondy sok katonáját s legvitézebb alvezérét: Zoltait.~
11859  IV,  127  |                 hozott, de Ali küldött. - S átadta az üzenetet saját
11860  IV,  127  |              kibuggyant szemeibõl a könny s végigfolyt hosszú, deresedõ
11861  IV,  127  |           meghatottságtól reszketõ hangon s kezével az átellenben levõ
11862  IV,  127  |              sírjához gerelyt és zászlót!~S azóta ott a hegy tetején
11863  IV,  127  |             sírját vad méhek döngik körül s nevét édes dalok ültetik
11864  IV,  127  |              megvetõleg nézett az árulóra s intett két csausznak.~-
11865  IV,  127  |                 lenyúzták, kikészítették, s a basa megtöltvén színültig
11866  IV,  127  |                   Farkastej nõ az udvarán s kígyó csúszik a gyom között -
11867  IV,  127  |                     Hivatalos rá mindenki s egy álló évig tart.« (Az
11868  IV,  127  |                  az anyának érezte magát, s a Krucsay családra egy jóslat
11869  IV,  127  |              király behívatta ebéd közben s megkérdezé:~- Hol van ennek
11870  IV,  127  |                      szólt vissza Miczbán s leütötte a császár fejérõl
11871  IV,  127  |                 császár fejérõl a sisakot s még fakó színû hajából is
11872  IV,  127  |              látta fuldokolni gyermekeit, s ilyenkor úgy tetszett, mintha
11873  IV,  127  |               kopjával, kitûnõen lovagolt s a tudományokból is vett
11874  IV,  127  |                   darabokat halászták ki, s majd két mázsa volt a préda,
11875  IV,  127  |              halat átadta a halászlegény, s õ is megemelt egy kopját.~-
11876  IV,  127  |             makrancos paripát vezettek le s elõre is jót nevettek, hogy
11877  IV,  127  |                Egy elfutott Simon úrfiért s a többi urakért. Mire ezek
11878  IV,  127  |                  Simon úrfi ült nyeregbe, s fél óráig hasztalan küzdöttek
11879  IV,  127  |                 ránézett a halászlegényre s feltûnt neki, mennyire hasonlít
11880  IV,  127  |             Abbahagyatta a vitézi játékot s fölhívatta magához. A fiú
11881  IV,  127  |             otthon, kik mind ilyen erõsek s kiket vele együtt a kapivári
11882  IV,  127  |                   kérdõre vonta a dajkát, s az mindent bevallott, hogy
11883  IV,  127  |                egy halász gondjaira bízta s gondolva, az anya szíve
11884  IV,  127  |                nemességet eszközöltek ki, s tõle származnak a Halászok.~
11885  IV,  127  |               kitõl Ferdinánd elhódította s 5521 aranyért az eprejesieknek
11886  IV,  128  |                  ezer furcsaság szövi át. S kivált az újságíró, mint
11887  IV,  128  |              ültem a mostani asztalomhoz, s a szerkesztõ rám nézett
11888  IV,  128  |                    a csikófogai elhulltak s újak nõttek helyette.~Kilenc
11889  IV,  128  |              Istenem, mennyi tenger betû! S e tengerben mennyi esemény
11890  IV,  128  |               kilenc esztendõrõl van szó, s mégis mintha már a múlt
11891  IV,  128  |                   egész országot elözönli s a legkiválóbb intelligencia
11892  IV,  128  |                   minden héten kettõ jött s ezeknek az én barátom, Pulszky
11893  IV,  128  |                  mesterük. Õ válogatta ki s írta hozzájuk a szöveget.~
11894  IV,  128  |     begömbölyített kartont a fél kezemmel s amit laikus szemekkel egy
11895  IV,  128  |                  úton elfognak a kortesek s viszik a kocsmákba, ahol
11896  IV,  128  |                kapujánál a szobaleány áll s olvassa a napi vagy talán
11897  IV,  128  |                katonaudvarló kacsingat rá s nyújtja feléje a kezét stb.”~
11898  IV,  128  |                mert névtelenül jelent meg s a többieket én írtam.~-
11899  IV,  128  |                  az én vérem is felforrt, s inkább kötekedési szándékból
11900  IV,  128  |                azonban még mérgesebb lett s nyomban szalasztá a szolgát
11901  IV,  128  |               elöntötte a »diadal« derûje s kevélyen lépkedtem a Pulszkyak
11902  IV,  128  |           redakció a gyõztes részére állt s erõnek erejével engem akartak
11903  IV,  128  |          gondoltam? Bemehetnél ma a Házba s megírnád Törs helyett a
11904  IV,  128  |                 határ, ameddig a szem ér, s ha hûs szellõ lebben, látni
11905  IV,  128  |                  kerti fák lombjai zúgnak s a házfedélre felkúszott
11906  IV,  128  |         komédiásbódék dobja, cintányérja, s ideget öl a »Vitéz László«
11907  IV,  128  |                  hazaballagnak a városból s otthon családjaikkal töltik
11908  IV,  128  |               zeng az ég, kavarog a felhõ s hasadoznak ki a mennyboltból
11909  IV,  128  |                Megnyíltak az ég csatornái s a szél üvöltve nyargalt
11910  IV,  128  |                rajokban, összetörte a jég s kioltogatta a szél. Az üzleteket
11911  IV,  128  |         olvasmányba. Szép pisze orra volt s eleven bogárszemei, melyeket
11912  IV,  128  |                  szép nyúlánk termete van s hogy a könyvecske, amit
11913  IV,  128  |             türelmetlen kocsis.~Benyitott s megrázta köpönyegét, egész
11914  IV,  128  |                 nagy a forgalom éjjel is, s a kivilágított dohánylevél
11915  IV,  128  |                  Levette gyûrött kalapját s ráncos, rézvörös homlokáról
11916  IV,  128  |               Eszter volt elsõ szerelmem, s mikor aztán Selmecre mentem,
11917  IV,  128  |           lencsérõl egy betût se szóltam, s mégis mikor aztán ott kellett
11918  IV,  128  |        visszaszármaztam selmeci lakosnak, s képzelje csak, kiért rajongtam
11919  IV,  128  |          darázsdereka volt, mint a magáé.~S ezzel vakmerõen átfogtam
11920  IV,  128  |                   szisszent fel haragosan s kitépvén magát a kezembõl,
11921  IV,  128  |                     Vissza, csúf ember! - S becsapta az ajtót orrom
11922  IV,  128  |                   bent gyengén a kilincs, s megnyílt az ajtó. Szívem
11923  IV,  128  |          kalitkából!~De egy tekintet rá - s ijedten tántorodtam hátra.
11924  IV,  128  |                   hosszú bibircsókos orra s a meztelen lábain két gyékény-papucs.~-
11925  IV,  128  |              betette egyik felsõ foga alá s gúnyolódva reszelgette meg
11926  IV,  128  |                  az elfogyasztott holmit, s kisült, hogy Veréb uram
11927  IV,  128  |           egyhangú életembõl kitarkállik. S errõl az egy kalandomról
11928  IV,  129  |                   hamus hordó kalamajkát, s amint a pitvarban valának
11929  IV,  129  |               hallott a siket Mihók Bence s ijedten szaladt ki a templomból: »
11930  IV,  129  |              hallotta? Senki. Kinevették. S íme, harmadnapra megjött
11931  IV,  129  |          kecske-bak állt a kerítés mögött s rám nézett mereven, kísértetiesen.
11932  IV,  129  |               volt a kert innenső szélén, s a pajta előtt egy papképű
11933  IV,  129  |                  előtt egy papképű úr fel s alá járkált, valami igéket
11934  IV,  129  |             könyvből; észrevett messziről s emberi hangon szólított
11935  IV,  129  |             pokolba! - szólt az én vevõm, s a két úr rögtön eltûnt valami
11936  IV,  129  |                   föld csakugyan megnyílt s egy szempillantás alatt (
11937  IV,  130  |              lenne, arany trónuson ülnék, s a professzorom térden állva
11938  IV,  130  |                   kapni.~Átestem ezen is, s amint jön az életnek borongós,
11939  IV,  130  |                  Kálmánt, se Rothschildot s ha mégis felülkerekedik
11940  IV,  131  |                  felemelve a tányérjáról.~S aztán, hogy a párbeszéd
11941  IV,  131  |                 fákról az éretlen almákat s az összes vendéglõsök étlapjain
11942  IV,  131  |             rétesekben.~Mária mosolygott, s az õ mosolya olyan volt,
11943  IV,  131  |             abroszon.~Majd felém fordult, s anélkül, hogy rám nézne,
11944  IV,  131  |                  Ah, igen! Egy csont-órát s tetejébe egy érdekes kalandot.~-
11945  IV,  131  |               órámat, szinte megsajnáltam s önkénytelenül szaladt ki
11946  IV,  131  |       csont-óráért?« Hozzá hajoltam kissé s vakmerõen súgtam: »Óráért
11947  IV,  131  |                Mária csapta le indulattal s elvörösödött arccal, villámló
11948  IV,  131  |                 öttel még meg is toldtam. S azután, ahol csak kiszállottam,
11949  IV,  131  |                   apostolt Alexandriából, s micsoda fölemelõ gondolat
11950  IV,  131  |            hangulatban oszlottunk széjjel s mindenkinek az arcán ott
11951  IV,  131  |                  csalók. Mi ennek az oka? S mi lehetne ez ellen a segítség?!~-
11952  IV,  131  |              tréfáltok, elfásult szívek… (s ezzel Mária felé fordult
11953  IV,  131  |          kelletlenül biccentett a fejével s aztán szájához vitte a zsebkendõjét,
11954  IV,  131  |                 annál fõzte meg a levesét s ebéd után leborult a hamvadó
11955  IV,  131  |                  maga részére biztosítsa. S higgye meg, az emberiség
11956  IV,  131  |               boldog fészket, a szerelmet s mezítlen lábbal tapossák
11957  IV,  131  |             olvasó.)~Magunkra ebédeltünk, s késõ uzsonnáig folyt a víg
11958  IV,  131  |              bárány köntösébe öltöztetjük s farkasnak maszkírozzuk a
11959  IV,  131  |                 Nem!« ellenkezék Erzsébet s el akart rohanni a kosárral. »
11960  IV,  131  |               megcsalsz!« kiáltá ez vadul s felrántotta a kosárról a
11961  IV,  131  |            kosárról a leplet erõszakkal - s íme rózsák voltak benne.~-
11962  IV,  131  |             embernek más testrészei is?«, s vesszõzni kezdték magukat.
11963  IV,  131  |                 tányéron.~Mária csapta le s félretolván tányérját, fölszisszent:~-
11964  IV,  131  |               többet! Nem tûröm tovább! - S indulatosan toppantott a
11965  IV,  131  |                   mosoly hasadt ki ajkain s békülékenyen fordult felém:~-
11966  IV,  132  |            Hajdú-Lucaszéknek). Orvos volt s engem is orvosnak taníttatott. »
11967  IV,  132  |                 az öreg elmés ember volt, s mint a maró lúg, úgy csepegett
11968  IV,  132  |               elfogadták ezt a föltételt, s én egy hét múlva már mint
11969  IV,  132  |                  doktor-utód elolvashassa s összehasonlítást tehessen:
11970  IV,  132  |                    Már egy hét is elmúlt, s még nem jelentkezett páciens.~
11971  IV,  132  |               hova sokan járnak fecsegni, s mikor egyszer egyedül maradtunk
11972  IV,  132  |                csoportosan, mint a ludak, s az év bizonyos szakaiban.
11973  IV,  132  |                    A hó leesett volt már, s a végtelen róna szemvakítón
11974  IV,  132  |                fehér volt, az ég, a föld; s az ég- és a földnek egyforma
11975  IV,  132  |           keverõdött össze a hó a sárral, s olyan dagasztótésztája lett
11976  IV,  132  |                komámuram, az…~Itt megakad s keresi hihetõleg »az emberi
11977  IV,  132  |                megered a szó az atyafiban s fel van hordva a pipázó »
11978  IV,  132  |                  Mindez igen soká tartott s véghetlenül unalmas és fárasztó
11979  IV,  132  |                   elõször a Kótyi-portát, s íme már egy órája megyünk,
11980  IV,  132  |                miután egyszer el is estem s manupropriámat odanyomtam
11981  IV,  132  |              kérem alássan, hogy kicsoda.~S ezen létániát elkiabálva
11982  IV,  132  |           fityegett alá.~Az ajtó felnyílt s kitárult a várva-várt színhely:
11983  IV,  132  |               csörömpölve hullottak szét, s ezüstös fehér kévében ömlött
11984  IV,  132  |         apródonkint visszafizetnénk majd, s a földecske megmaradna.
11985  IV,  132  |                öregem, az ünneplõ mándlit s eredj át, ösmerem Tüskés
11986  IV,  132  |                   odakünn tetszett látni. S még hagyján, ha csak legyeskedésnél
11987  IV,  132  |            telepedtünk hárman a sátor alá s a szegény uram megéhezve,
11988  IV,  132  |                jutott megmosni a kezeimet s lekaparni a sarat ruhámról.~
11989  IV,  132  |             voltam.~- Nagy út ilyenkor.~- S mennyi kellemetlenség jár
11990  IV,  133  |                  a veréb felé hajítottam, s a szegény kis állat holtan
11991  IV,  133  |              szögrõl a megtöltött puskát, s a kapu oszlopa mellé húzódva,
11992  IV,  133  |                 melynek szemei villogtak, s szája egy ujjnyira tajtékzott
11993  IV,  133  |              fejemet, mikor találkoztunk, s nagy prosopopeával mondá
11994  IV,  133  |             faluban lakó gróf is megtudta s a legközelebbi hajtóvadászatra
11995  IV,  133  |                voltak az én édeseim közt, s hol ez egyik familia kerekedett
11996  IV,  133  |                öreg tömött bajusza körül, s nyugodt malíciával lépett
11997  IV,  133  |             Elvörösödtem szégyenletemben, s amint a legelsõ völgymélyedésbe
11998  IV,  134  |                   fordulok a mogorván föl s le sétálgató Tibádhoz, hogy
11999  IV,  134  |               hogy itt semmire se megyek, s megfogom a korridoron Apponyit.~-
12000  IV,  134  |                 Apponyi kiveszi az óráját s így szól:~- Tekintettel