bold = Main text
      Rész, Fejezet                                          grey = Comment text

12001  IV,  134  |                 az elkeseredett szittyát, s elõtaláltam Jókait.~- Hány
12002  IV,  134  |              Járok, ütök, de nem mutatok.~S ezzel jól hátba ütött és
12003  IV,  134  |         diplomatizáló, begombolt pártban; s azért csodálkozom én a Linder
12004  IV,  135  |                  városi magisztrátus élén s két fehér ruhába öltözött
12005  IV,  135  |                urunk - felelte a leány -, s egyetlen orvos sincs a városban.~-
12006  IV,  135  |           bolondul, aki elárulta a várost s akinek a vérét szeretném
12007  IV,  135  |              által, akikre az nem vágyik, s visszatartani tõle azokat
12008  IV,  135  |           fejedelemhez a pallosjog iránt, s a tábori orvosok közül egyet
12009  IV,  135  |           csónakos kiugorhat a vízparton, s az marad bent a kalamitásban
12010  IV,  136  |         királyfinak szót kellett fogadni; s lett belõle kínos udvari
12011  IV,  136  |                 jelt a császárné megadja, s akkor lóra kapnak, a második
12012  IV,  136  |                  akkor egészen igaz volt, s mely még ma sem bír átváltozni
12013  IV,  137  |               hajón jövök-e vagy vasúton?~S íme, ahogy a parton kiszállok
12014  IV,  137  |                  egy zömök fürge legényke s leemeli illendően a kalapját:~-
12015  IV,  137  |          asztalhoz, nagy fejét lehajtotta s szórakozottan dobolt ujjaival
12016  IV,  137  |               lovait én tartsam kosztban. S ezek a kosztot megdolgozzák!
12017  IV,  137  |                   vannak eszméi, punktum.~S ezalatt mérgesen suhogtatta
12018  IV,  137  |                  nénéd plántája ehol van.~S botjával odadöfött egy növénybokorra,
12019  IV,  137  |              dugjuk a fülébe az állatnak, s az embernek herbateát fõzünk
12020  IV,  137  |           kiáltott föl az öregúr élénken. S fölrakván pápaszemét, egész
12021  IV,  137  |             találomra kihúzott egy számot s elkezdte olvasni a vezércikktõl
12022  IV,  137  |                  prenumeráltam, erre hát.~S míg ti, jámbor újságírók,
12023  IV,  137  |                   faggyúból üvegcsövekbe) s elpanaszolta, hogy nagyon
12024  IV,  137  |                    Sok van rá betáblázva. S ezentúl már csak minden
12025  IV,  137  |           Azonfelül van népszerûségem is. S ha követválasztáskor odaállok
12026  IV,  138  |                tövisirtó kormánybiztosok, s még sincsen minden betöltve,
12027  IV,  138  |            Lassankint beleszokik az ember s mindent ebbõl a szempontból
12028  IV,  138  |                  leheveredtem egy dívánra s elkezdtem belõle olvasni »
12029  IV,  138  |                   nem teljesedik immáron, s ebben a nyughatatlanságában
12030  IV,  138  |           átgyúrta a dolgot a mai kaptára s Jónást nem voltam képes
12031  IV,  138  |                  mások is sokra tartják - s ebbõl áll az igazi politika.~
12032  IV,  138  |            dolgozik.)~A hajó népe elrémül s kutatja, az égi haragnak
12033  IV,  138  |           Oppozícióban voltam az ég ellen s innen a mennydörgõs vihar
12034  IV,  138  |                   a hajón nem maradhatott s egyebüvé úgyse dobhatták.~
12035  IV,  138  |                   tenger nagyot loccsant, s mindenki azt hihette volna,
12036  IV,  138  |            lehetett többé kiegyenesíteni) s felfohászkodott a mélységes
12037  IV,  138  |                tehát újra akcióképes lett s most már elvállalta a hivatalt.
12038  IV,  138  |            erélyes föllépés következtében s folytonos imádkozásokkal
12039  IV,  138  |                utcai kraváloktól tartott) s egy hajlékot csinált magának
12040  IV,  138  |                 Jónás is észrevette magát s nehéz szívvel kiszakadt
12041  IV,  139  |                    öt kifli a reggelihez. S mennyi ehhez a fizetés a
12042  IV,  139  |              Hanem van egy tajtékszipkám…~S ezt olyan hangon mondta,
12043  IV,  139  |                sem könnyebb annál - szólt s kivett a zsebébõl egy tokot,
12044  IV,  139  |                   hanem csak egymás után. S úgy sem elegendõ.~Vártunk
12045  IV,  139  |               múlt!~Az öregúr vállat vont s kedélyesen simogatta meg
12046  IV,  139  |                  a fejszecsapások zajától s sziklarepedésekben, meghasadó
12047  IV,  139  |               novellákat is szoktam írni (s éppen ezeket másolgatja
12048  IV,  139  |                  sok gyönyörûségem telik, s így el van érve a cél.~Mert
12049  IV,  139  |                 célból írja a novellákat, s ezt sohasem bírtam kifürkészni,
12050  IV,  139  |              könyvpiacokra is eljutottak, s csodálkozva láttam a német
12051  IV,  139  |            Tudakozódtam felõle, hol lakik s miféle ember.~- Az egy különös
12052  IV,  139  |               ahol valami fényeset talál, s beszúrja a magáé közé.~Világosság
12053  IV,  139  |               németre fordított kötetemet s elkezdtem mohón olvasni,
12054  IV,  139  |                lázas türelmetlenségével.~…S ím, micsoda vakító fény
12055  IV,  139  |                mint szétszórva e lapokon.~S ezt mind az én Kohn Mórom
12056  IV,  139  |               pedig nem vagyok filozófus, s kész örömest elhiszem most
12057  IV,  140  |                   képzelt betegség miatt, s rájöttem, hogy az az idő
12058  IV,  140  |                 dacára a fák virágzásának s a lég gazdag ózontartalmának,
12059  IV,  140  |               nekifeküdtek a kuglizásnak, s diadalmi kiáltásaikkal minden
12060  IV,  140  |                 gyönyörűségről lemondott, s világítótoronynak akarta
12061  IV,  140  |                  Azután elrakott mindent, s az a pillanatnyi derû is,
12062  IV,  140  |                  kezdte csóválni a fejét, s nekünk mindnyájunknak megeredt
12063  IV,  140  |                 felé vezetõ útra fordult, s ha lassan döcögve is, közeledett
12064  IV,  140  |            halovány arcán kigyúlt a láng, s hogy a szemeiben valami
12065  IV,  140  |                  azonban kinyílt az ajtó, s derült arccal, fényes, ragyogó
12066  IV,  141  |                  mindenféle kombinációkba s addig-addig jelölgették,
12067  IV,  141  |            nyújtja a nevezetes aggastyán, s végigmehet vele az utcákon,
12068  IV,  141  |              öreget.~Néha senki sem akad, s ilyenkor kedvetlenül morogják:~-
12069  IV,  141  |                   valamibe el ne botoljék s szorosan meglapulva a házak
12070  IV,  142  |                tartott (Mili volt a neve) s maga kapálta meg három-négyholdas
12071  IV,  142  |                   kémény nem volt a házán s a füst a zsupokon keresztül
12072  IV,  142  |                 hogy igyék velök, ha mer, s midõn egy nap és egy éjjel
12073  IV,  142  |                egy cseppet se ingadozott, s a fekete kanca úgy vitte,
12074  IV,  142  |                   szomszédban lakó tímár, s esküszik rá, mint a vereshagyma,
12075  IV,  142  |                 nevezetû megyefõnököknek, s ezer forintot ígért a Plutóért
12076  IV,  142  |                   lovat a császárnak sem.~S most indult meg a találgatás.
12077  IV,  142  |           megidézte Csabay Mihályt iziben s még ma is megvan, sokszor
12078  IV,  142  |                   nagyon tikkadt a gégém, s nem szeretnék szomjan érkezni
12079  IV,  142  |                nyakamról a boros kulacsot s a haldokló boszorkány (mert
12080  IV,  142  |         keresztútra, feküdj végig az úton s ne kelj fel, bármi történnék,
12081  IV,  142  |                   Patakiné másnap meghalt s ahány csóka, varjú volt
12082  IV,  142  |                 jobban furkálta a fejemet s elhatároztam, hogy csakugyan
12083  IV,  142  |              utakon, pokoli zsibongással.~S mögöttem a hószemek mintha
12084  IV,  142  |                  villogtak, csillámlottak s megvilágíták messze az utakat,
12085  IV,  142  |              öregapámhoz szokott szállani s aki harminc év elõtt halt
12086  IV,  142  |               kocsi átrobogott fölöttem - s föllélegzék, mert már nem
12087  IV,  142  |                  akarsz!~Veszteg maradtam s a vasborona is úgy szaladt
12088  IV,  142  |             hordót gurított nagy robajjal s abból tûz-lávát öntött az
12089  IV,  142  |               lovadat, ülj rá fel hamar!« S csakugyan ott volt vezetéken
12090  IV,  142  |               kard ugrott ki a hüvelybõl, s már-már fel akartam kelni,
12091  IV,  142  |                  bírtam belõle kifejtõzni s ezalatt elrohant a huszárság;
12092  IV,  142  |              lovag, felugrottam a földrõl s egy iramodással fenn voltam
12093  IV,  142  |              engedelmesen leszegte nyakát s szép csöndesen megindult
12094  IV,  142  |                 úr õméltósága potom áron.~S elrendelé nyomban, hogy
12095  IV,  142  |                haza a vármegye börtönébõl s leült megpihenni Kálnán
12096  IV,  142  |                  holló még ezeket mondá: »S mégis félek a Klamariktól,
12097  IV,  142  |          hosszúkás szeplõs arca elsápadt, s homlokán halálos verejték
12098  IV,  142  |                   ne eresszen az udvarra, s amint a rékási bíró megérkezik,
12099  IV,  142  |                   gyûrte az idézõ végzést s nyugodt, hideg arccal lépett
12100  IV,  142  |           lecsillapodott a gyõzõk haragja s amit eddig tettek, azt is
12101  IV,  142  |                  fogságból Pávai Gergely, s most a bezirker levelet
12102  IV,  142  |                melegében fogta a pennáját s megírta a járási fõnöknek
12103  IV,  142  |               lemondását a bírói tisztrõl s arról értesítette, hogy
12104  IV,  142  |               elnyûtt a ruha a fogságban, s éppen ma reggel vásárolt
12105  IV,  142  |             hova-tovább meggondolta magát s megrakván a csíkos tarisznyáját
12106  IV,  142  |              mondják, Magyarország sincs, s mégis szembe találkozik
12107  IV,  142  |             valahol valami grófi ménesbõl s most az elpalástolásra rejtélyességgel,
12108  IV,  142  |           megkenve. Elkereszteli Plutónak s boszorkányságokat, bûbájt
12109  IV,  142  |                  Megörült a fölfedezésnek s nyomban meghízta Koricsánszkyt,
12110  IV,  142  |                    ha a föld alatt van is s nyugtassa meg a Pávai-ügy
12111  IV,  142  |               volt meghíva éppen Pávaival s bírja rá a lemondás visszavételére.~
12112  IV,  142  |              személyesen elmenni Rékásra, s kiállani a pokol minden
12113  IV,  142  |                   megtalálta a Nyírségben s harmadnapra behozta Hámfalvára,
12114  IV,  142  |             mégsem egészen tiszta jószág (s ájtatosan keresztet vetett
12115  IV,  142  |            sercentett egyet a foga között s mondá:~- Csak bízza rám
12116  IV,  142  |                  vagyok, tekintetes uram.~S hamiskásan mosolygott hozzá
12117  IV,  142  |              tárgyában a bíró úr részére.~S háládatosan dörzsölte a
12118  IV,  142  |          bólingatott nagy, fésûs fejével, s aztán Koricsánszky felé
12119  IV,  142  |              fekete felhõ kúszott az égen s apró békák kezdének belõle
12120  IV,  142  |                  már ennek fele se tréfa. S ehhez járult még, hogy Berkenyés
12121  IV,  142  |              összehítta a falusi tanácsot s a folyó ügyek közt föl volt
12122  IV,  142  |                   nem teheti, én tehetem (s önérzetesen ütött a mellére).
12123  IV,  142  |                  ült visítva, hancúrozva.~S messze le a Korotnokiék
12124  IV,  142  |              nyilvános vásáron eladassék, s hogy a tulajdonos kárt ne
12125  IV,  142  |                    horkantott fel kínosan s hatalmas farkával megcsapta
12126  IV,  142  |                történt, egész Szabadkáig. S ott is jól ment minden.
12127  IV,  142  |                 mondhatott nekik az a ló? S kétségbeesve kérlelte az
12128  IV,  142  |               nyalka molnár a mezõbíróhoz s odacsapta a tenyerébe a
12129  IV,  142  |         legkedvesebb a szemnek). Betértek s iddogáltak jó kedéllyel.
12130  IV,  142  |                  az egy kalendárium címe; s hogy ebben az egy dalban
12131  IV,  142  |                   eszterhaj alatt a lócán s kolompért hámozott egy zöld
12132  IV,  142  |             kegyelmednek is, Jászai uram.~S gonosz mosoly szaladt át
12133  IV,  142  |            mindjárt is átadom a gazdának.~S ezzel az istálló felé indult
12134  IV,  142  |         megelégedetten ropogtatta a zabot s szelíden csapkodott jobbra-balra
12135  IV,  142  |                 nem messze a hátuk mögött s vihogott, mint egy ördög.
12136  IV,  142  |              ördög. Ugrált a nagy örömtõl s a combjait verdeste nevettében.~
12137  IV,  142  |       Villámgyorsan terjedt a csoda híre.~S a tömeg nem jött most haragba,
12138  IV,  142  |                fogat csakhamar elõállott, s bíró uram átszaladt Hámfalvára.
12139  IV,  142  |                 Tegnap eladták Szabadkán, s amikor visszajött az elöljáróság,
12140  IV,  142  |                  egészen el volt butulva, s a szemei ostobán pislogtak.~-
12141  IV,  142  |           fölugrott, az íróasztalához ült s megírta a kérvényét, melyben
12142  IV,  142  |                    köddé vált alatta a ló s õ a puszta földön maradt
12143  IV,  142  |                  menjen vissza kegyelmed, s mondja meg, hogy az öregbíró
12144  IV,  142  |                 gonosz keze ültette ide. (S mégis esik rá a harmat.)
12145  IV,  142  |                   foly a harc évrõl-évre, s amíg a fehér kutyák nem
12146  IV,  142  |                  hogy itt tartsa Csabayt. S Kelemen István sem tudott
12147  IV,  142  |               nagyobb kedvet kapott hozzá s nem egyszer nógatta Kelemen
12148  IV,  142  |                annak is, méltóságos uram.~S már-már megjött. Mert az
12149  IV,  142  |              suhantak (ahogy õ képzelte), s hirtelen beugrott az istállóba.~
12150  IV,  142  |                  táblájú lámpa a gerendán s megvilágítá a szûk odut.
12151  IV,  142  |              kedélyesen feküdt az alomban s meleg párája megcsapta a
12152  IV,  142  |                Megdörzsölte álmos szemeit s remegve ejté ki kezébõl
12153  IV,  142  |                   a mezõkre és a rétekre, s ami földet a hosszú fekete
12154  IV,  142  |         üszögösnek kényszeríti a kalászt, s ha nõ is a fû ott, bárány
12155  IV,  142  |                 fû ott, bárány nem eheti, s a tehén nem ad tejet tõle.~
12156  IV,  143  |                  a megnyitásnál korelnöke s azóta is mindig korelnök,
12157  IV,  143  |            érdemes volna tõle megtanulni, s ha tudnám, elmondanám, de
12158  IV,  143  |                  is érdemes meghallgatni, s azt én el is tudom mondani.~
12159  IV,  143  |             Kolozsváron lakott Boér bácsi s meglátván egyszer egy szokmányos
12160  IV,  143  |            Gyergyóból nem csinál valamit.~S így ment ez nap nap után,
12161  IV,  143  |                Hol itt gyúlt ki, hol ott, s ment, vándorolt, mint a
12162  IV,  143  |          megtoldotta, a másik általgyúrta s szállt-szállt fülbül fülbe,
12163  IV,  143  |               vette a szegény székelyeket s nagy fényre emeli a tartományt.
12164  IV,  143  |                   Mihállyal kezet fogott (s azóta minden arannyá válik
12165  IV,  143  |                   vette körül az alakját. S egyre nõtt, nagyobb lett.~-
12166  IV,  143  |                egyszer csak el fog jönni.~S azontúl várni kezdték…~…
12167  IV,  143  |                 paripán, aranyos ruhában.~S ha valami baj volt, ha felhõ
12168  IV,  143  |                  kincseket talált õkelme, s a szellem, aki a karbunkulus
12169  IV,  143  |                    ide toppan Boér Antal.~S lõn, hogy a harmadik esztendõ
12170  IV,  143  |                   se ismerõse, se nexusa, s meglett 1872-ben képviselõ
12171  IV,  143  |                   van, három van Boérnak. S három ember eszéhez három
12172  IV,  144  |                 különösen szeretnek benne s állandóan lónak használják,
12173  IV,  144  |            gondviselés ezt a légycsapót!« S jobbra-balra csapkod bozontos
12174  IV,  144  |                ujjak közül messze pattan, s ha a létrán gubbaszkodó
12175  IV,  144  |                  rudas, a Pali félrevonul s hanyatt dõlve a nagy akácfa
12176  IV,  144  |                    Nagy gyönyörûség az!~- S egyébkor semmit se látsz?~-
12177  IV,  144  |                egy egész falut elboríthat s éjjel is bevilágítja a mennyboltot,
12178  IV,  144  |              mindkettõ a villámé mellett!~S mikor mindenki búvik, bevonul
12179  IV,  144  |                  leül a ház elé a padkára s vágyó, mosolygó arcát a
12180  IV,  144  |              helyzetet, megesett a szívük s bizony nem sajnálták kikapcsolni
12181  IV,  144  |               valaha pólyákban lett volna s karonülõbõl gyorsan cseperedett
12182  IV,  144  |                   de már görbén, púposan, s csakhamar annyira összeszedte
12183  IV,  144  |           névnapot jött köszönteni hozzám s még evett is, de mennyit!
12184  IV,  145  |           útonállók mesterségét folytatja s fürge a tevéken utazó kereskedők
12185  IV,  145  |            lábakkal, szép lámpásos homlok s az a fölséges fejtartás,
12186  IV,  145  |             rosszlelkű Hasszán ezt mondta s még aznap beállított Abdallahhoz.~-
12187  IV,  145  |              fejét lehajtotta csüggetegen s hosszú szakállán könnyek
12188  IV,  145  |                    sörbetet hozatott neki s barátságosan kikérdezé:~-
12189  IV,  145  |                    Hittem, megesik rajtam s derék két fiamon, kiket
12190  IV,  145  |               boldoggá tehetne, a szíved, s eladod nekem a Rimet, melyért
12191  IV,  145  |                jött, a búcsújáró helyrõl, s mindenféle szent ereklyéket
12192  IV,  145  |           megtikkadt, lábai fölsebzõdtek, s kénytelen megválni becses
12193  IV,  145  |                   alatt.~Leszáll a Rimrõl s kérdi hangos szavakkal:~-
12194  IV,  145  |                   a híd alatti mélyedésbe s ott egy csinos fiatal embert
12195  IV,  145  |                  kunyhóig, ahol bekötözte s ecettel borogatta a lábát
12196  IV,  145  |               borogatta a lábát óránkint, s minthogy csakhamar leszállt
12197  IV,  145  |                egy kicsit. Állj meg te is s messzirõl mondd meg mit
12198  IV,  145  |              néhány lépésnyire a lovastól s szelíd, nyájas hangon mondá:~-
12199  IV,  146  |             vékony, sovány, egészségtelen s környékén nincsen gyep,
12200  IV,  146  |                 vétség a helyesírás ellen s egy csomó naivság, e kedves
12201  IV,  146  |                csevegni a fiatal költõvel s mindjárt fecseg is ízelítõnek
12202  IV,  146  |                 eltûnt a kesernyés vonás, s új költeményeibõl derûs
12203  IV,  146  |                  szólásra határozta magát s kitörõ bõbeszédûséggel hadarta:~-
12204  IV,  146  |                 sósfürdõbe megy anyjával, s a társas kocsira mi is felülhetünk.
12205  IV,  146  |               létezett-e novella anélkül? S milyen kitûnõ alkalom! Összes
12206  IV,  146  |                  lesütve tartotta a fejét s lopva vetett egy-egy pillantást
12207  IV,  146  |                kivette az óráját, ásított s aztán leszállt a nyitva
12208  IV,  146  |                 kabátja gallérját feljebb s fejét behúzta a lapockái
12209  IV,  146  |                   behúzta a lapockái közé s újra odaszólt a kocsishoz
12210  IV,  146  |          kinyújtott nyakkal, akár egy gém s hosszúkás, meredeken leszelt
12211  IV,  146  |                 nagysága! Mindjárt most - s gyorsan elõrántotta az ostorát. -
12212  IV,  146  |                 figyelmeztetik az embert!~S hangosan csapkodta meg a
12213  IV,  146  |                   egy újságlapot vett elõ s apróknak mutatkozó szemeivel
12214  IV,  146  |             teremtés észrevette a csalást s édesdeden elmosolyodott.
12215  IV,  146  |                meg a lovagias szolgálatot s aztán haja helyett kebelére
12216  IV,  146  |              fehér inget hagyott rajta.~- S fõleg, hogy azt a kis aranyos
12217  IV,  146  |         megbotránkozva fészkelõdék helyén s talán keresztet is vet magán,
12218  IV,  146  |          cselekvésé, odafutott, megelõzve s majdnem feltaszítva az asszonyságot,
12219  IV,  146  |                  átfogta a vékony derekat s belegázolván a csapadékba,
12220  IV,  146  |               mama most ért a pocsolyához s buzdulván a példán Korongi
12221  IV,  146  |              átnyalábolta az asszonyságot s kitette hasonló módon a
12222  IV,  146  |              Engedje jóvátenni a hibámat.~S ezzel újra felkapta hölgyét
12223  IV,  146  |            szegény kocsist. Hát illik az? S még visszatesz. No, megállj!
12224  IV,  146  |            selyemszoknyáját egész térdéig s magas everlaszting topánjában
12225  IV,  146  |                   neked?~Lehajtotta fejét s halkan, érzéssel mondá:~-
12226  IV,  146  |                jegyet váltottak a fürdõbe s a fürdõ után bérkocsin mentek
12227  IV,  146  |               Csodálatos« - mondta tompán s idenyújtotta a levelet.~
12228  IV,  146  |              anyja hirtelen rosszul lett, s emiatt bizonytalan idõre
12229  IV,  146  |                   szegfû terem a világon. S a piros szegfûket össze
12230  IV,  146  |                  Izgatottan járt-kelt fel s alá a kormos, füstös szobákban,
12231  IV,  146  |                  Mariska. De kár, de kár…~S benyit a faktor kék kötényével,
12232  IV,  146  |               Gyulának adassék bírálatra, s hogy a névtelen szerzõ S.
12233  IV,  146  |                  s hogy a névtelen szerzõ S. Zs. betûk alatt a »szerkesztõi
12234  IV,  146  |             szerelmi bánatában beteg lesz s egyre sorvadozik, egyre
12235  IV,  146  |                  pillantok, hát ott áll:~»S. Zs. Helyben. Üres szentimentalizmus,
12236  IV,  146  |            aranyos szegélyû levélpapirost s belefogott a mindennapi
12237  IV,  146  |                   elképzelt mézet nyalta.~S ezalatt a szegény kis Zsófika
12238  IV,  147  |                  a párt kívánja, meglesz. S ha õ egyszer felköti a kolompot,
12239  IV,  147  |                  húszezer darabot belõlük s megvan minden.~Egy szép
12240  IV,  147  |                  májusi napon elindultam, s a vasútállomásnál csakugyan
12241  IV,  147  |             asszony rajta ült, istenemre. S most a követünket visszük,
12242  IV,  147  |                kiáltá a hórihorgas Albert s kivette zsebébõl a szilvóriumos
12243  IV,  147  |                   kastélyok, de a szél ki s be járt a fedélen, néhol
12244  IV,  147  |                gyertyát az éji asztalkára s magamra hagyott.~El voltam
12245  IV,  147  |             futott végig a hátgerincemen, s fölnyitottam a szemeimet:~-
12246  IV,  147  |              kitekintettem a paplan alól, s íme, ott áll még. Borzasztó
12247  IV,  147  |               tréfa. Kiugrottam az ágyból s egy rántással felszakítván
12248  IV,  147  |                 meg.~Benyitott a szobámba s elkacagta magát:~- Nincs
12249  IV,  147  |                épület innensõ szárnyában, s én egész nyugodtan alhattam
12250  IV,  147  |            kulcsár mûértõ képpel távozott s egy negyedóra múlva elõcipelte
12251  IV,  147  |                   Ez csodálatos! - mondám s minden hajamszála az égnek
12252  IV,  147  |             ugyanazon ruhába volt öltözve s újra rám mereszté a szemeit.~
12253  IV,  147  |                   nagy szavazattöbbséggel s kíváncsian kérdém Alberttõl,
12254  IV,  147  |                  dolmányos õs kosztümjébe s kivette a dézsmát a pénzedbõl.
12255  IV,  148  |                  még a légynek se vétett, s ha a nagyasszony (Debernekyné,
12256  IV,  148  |                Talpra magyar, hí a haza!«~S egyszerre mozogni, elevenedni
12257  IV,  148  |              lefekszik a kertben a földre s úgy hallgatja, hogy van-e
12258  IV,  148  |               egész Európa nem a mienk!«, s ha valamely csapatunkat
12259  IV,  148  |                  csillant lovaik patkója, s ott termettek a tornác elõtt.~
12260  IV,  148  |               ezek! Egyre múlt a félelme, s mire az ízletes ételek elkészültek (
12261  IV,  148  |         hordócskát elõgurított a pincébõl s tulajdon kezével ütötte
12262  IV,  148  |                alul volt a menny peremén, s élénken kiáltott fel:~-
12263  IV,  148  |             Királyné nélkül szétszélednek s nem akarnak bemenni a köpûbe.~-
12264  IV,  148  |         odakapcsolták a kabátja gombjához s ezzel Deberneky János úr
12265  IV,  148  |                Debernekyéknél veszett el. S megjön a pecsétes parancsolat
12266  IV,  148  |                  az öregúr komolyan vette s ott az összegyûlt megyei
12267  IV,  148  |            muszkát az igaz, de csak egyet s azt is csak az udvarról
12268  IV,  148  |             látszott az ország címerében, s alája volt temetve minden,
12269  IV,  148  |            Jarobitsek bement az istállóba s egy-egy állatot maga lõtt
12270  IV,  148  |                  a Rárót és a Fecskét is.~S valóban veszedelmesen fogytak
12271  IV,  148  |              halálra ítéltet a puskájával s oh jaj, mikor a lövés eldörren…
12272  IV,  148  |                   fel büszkén Debernekyné s halovány arca kipirult -,
12273  IV,  148  |                édesanyámtól Csehországból s õ int engemet, hogy jó legyek
12274  IV,  148  |                    Az én szegény mamicám. S annak én szót fogadok, mint
12275  IV,  148  |                  Vencel!~Vettem leveledet s örülök, hogy egészséges
12276  IV,  148  |                   van kvártélyban nálunk, s azon ürügy alatt, hogy ti
12277  IV,  148  |                zúz, követel, eszik, iszik s annyira el van kényeztetve,
12278  IV,  148  |       tarsolyostul befekszik egy teknõbe, s nekem, szegény öreg anyádnak,
12279  IV,  148  |                 egész nap, mint egy evet, s mikor a katonák összegyûltek
12280  IV,  148  |                  odaállt eléjök vakmerõen s elkezdte bosszantásukra
12281  IV,  148  |              Jarobitsek letette a kanalat s utána próbálta dúdolni…~
12282  IV,  149  |             voltak, a kökényhez hasonlók, s olyan szája, mint a cseresznye.
12283  IV,  149  |        belekapaszkodik a szoknyaráncaiba…~S igazán, igazán. Amennyi
12284  IV,  149  |                  volt a rabszolgaságból«, s fekete szemei, vakító fehér
12285  IV,  149  |               Hamis a lelked, kis Nástya. S olyan a nyelvecskéd, mint
12286  IV,  149  |              állatomat.~Nástya vigyorgott s akaratos makacs fejét kacéran
12287  IV,  149  |                gyere el vasárnap délután!~S lõn, hogy megtelt lassankint
12288  IV,  149  |               Híre ment a sok bocskornak, s egy napon eljött a tímár
12289  IV,  149  |                  összes állatok a földrõl s akkor a bõr ára fölszáll,
12290  IV,  149  |                van Nástyának a gyûjtésre, s mikor sok ezer lesz, elküldi
12291  IV,  149  |                 Mert évek jöttek, mentek, s még mindig nem derült fel
12292  IV,  149  |                 Eljárt a mezõre, a kúthoz s megszólította barátságosan
12293  IV,  149  |                jut abból a te lábadra is.~S lõn, hogy a Nástya bocskoraival
12294  IV,  150  |                   legyen minden rossznak, s így lőn, hogy mikor a szövetséges
12295  IV,  150  |               meresztett a tanácsbeliekre s némi zavarral kérdé:~- Valóban
12296  IV,  150  |               dilectissimi, vannak sebek, s nekem szinte jobban fájnak,
12297  IV,  150  |               hadisarcnak már van helye…~(S valóban volt már helye,
12298  IV,  150  |             magukat az uralkodó lábainál, s reszketeg hangon rebegé
12299  IV,  150  |                   szavakon és föllépésen, s jóságosan lágyra fordítá
12300  IV,  150  |              állnak még rendelkezésünkre, s szeretett Pozsony városunkat
12301  IV,  150  |                 atyja« stb. feliratokkal.~S azután is hetekig, hónapokig
12302  IV,  150  |            polgárt nemessé tesz a király, s minden nemest báróvá.«~(
12303  IV,  150  |              kevesellték a megnemesítést, s másfelé nyomozták a király
12304  IV,  150  |                  királynak minden szabad. S ami fõ, sokat hajtana a
12305  IV,  150  |                   kell hozzá, meg a prés. S ha van érvényes pozsonyi
12306  IV,  150  |             zárakat Schranek Mihály uram, s bezzeg elhûlt, mikor végre
12307  IV,  150  |           dísznövényeire frecsegett szét, s megitatta a gyökereiket.~
12308  IV,  150  |                   de sokkal polgáriabbat, s szitkot-átkot szórva, de
12309  IV,  150  |                 Oh, én ismerem a nyomort, s azonnal intézkedem a kárpótlás
12310  IV,  150  |         vagyonkájától. Igazán rettenetes!~S annyira belebiztatta magát
12311  IV,  150  |             szegénynek. Felriadt álmából, s ha elaludt, borzalmas víziói
12312  IV,  150  |                 szivárgott a negyedikből, s a vér lepotyogó cseppjeiből
12313  IV,  150  |    Trauttmansdorff, a helyettes hadsegéd, s hirtelen ott termett, hogy
12314  IV,  150  |                   kéz a vállára nehezedik s elkezdi azokat veregetni.~-
12315  IV,  150  |                   pénztárból öt forintot!~S kegyes kézintéssel elbocsátotta
12316  IV,  151  |                  az ujjamat kell megvágni s tej csordul belõle.~Miután
12317  IV,  151  |            elõttem is a sok medicinaszag, s egész tárgyilagosan el tudom
12318  IV,  151  |            életunttá lesz, világgyûlölõvé s amellett az a rekompenzációja
12319  IV,  151  |                    Új orvosságokra fogtak s elrendelték, hogy ha egyebet
12320  IV,  151  |                  valóságos mániává fajult s napokig tartott, míg én
12321  IV,  151  |                   csapja meg a homlokomat s a ravaszkodó tífusz fut
12322  IV,  151  |                szemét.~Eszméletnél vagyok s mégis látom. Valóban ott
12323  IV,  151  |                   mindenfelül a zöldséget s adogatták az édes tejet.
12324  IV,  151  |                   Éppen azóta volt a baj.~S bizonyos ellenszenv, bizonyos
12325  IV,  151  |           feleségem kikergette a szobából s kiadta a rendeletet:~- Az
12326  IV,  151  |                 beosont a nyitott ajtókon s gúnyosan, gyûlölettel nézett
12327  IV,  151  |                    ha a nyúl bekukkantott s rózsaszín bélésû füleit
12328  IV,  151  |              gyengébb.~De nem tudta húzni s átadatott a szegény Muci
12329  IV,  151  |           vajszíve a kis számûzött sorsán s így gondolkozott magában:~»
12330  IV,  151  |               bajhoz találni illik egyet. S csakhogy már nincs itt!
12331  IV,  151  |                  a doktorom álomszert ad. S ez az egyetlen édesség betegségemben.
12332  IV,  151  |                  feleségem figyelmes lesz s rám szól:~- Valami baja
12333  IV,  151  |                nyúl, oh borzalom, rám néz s a lábával hármat kapar,
12334  IV,  151  |             háznép, gyertyákat gyújtanak, s míg engem a halálos verejték
12335  IV,  151  |                   fiacskám?~Ezzel kihúzta s a mellette lévõ székre tette.
12336  IV,  151  |               székre tette. Összerázkódva s aléltan dõltem hanyatt a
12337  IV,  151  |                 tovább, rögtön öltözködni s menni; majdnem az egész
12338  IV,  152  |                   német nyelv tanulására, s a véderõ-vita javában dühöngött
12339  IV,  152  |             Odanézek, hogy honnan dobták, s ím látom dühös gesztusokkal
12340  IV,  152  |          indulatosan -, mert harakszok. - S bevágta a kaput olyan szilajan,
12341  IV,  152  |            véges-végig zúgott az »abcug«, s néha egy-egy kõ koppantotta
12342  IV,  152  |            csörömpölve hullottak szét rám s a gyermek vánkosaira, akinek
12343  IV,  152  |             lereszelje a németes rozsdát, s lett Berci, Bebsi, Beckó
12344  IV,  152  |                  lett Berci, Bebsi, Beckó s isten tudja mi minden, csak
12345  IV,  152  |            Szepességbõl hozattam melléje, s én magam is törtem a német
12346  IV,  152  |            meghúzogatta a pejnek a farkát s mikor látta, hogy nem rúg
12347  IV,  152  |          pityergésben találom az asszonyt s veres szemekkel a sógornémat,
12348  IV,  152  |                     gondoltam magamban -, s a magyar szavakat bizonyosan
12349  IV,  152  |               együtt lesznek a másvilágon s János tudakozódni fog: »
12350  IV,  152  |             fülemben álmatlan éjszakákon, s ha végigmegyek magányosan
12351  IV,  152  |             élénken, látható vidámsággal.~S aztán megindult, mint a
12352  IV,  152  |                  Csáky-gyerek felgyógyult s ma (ötéves korában) már
12353  IV,  152  |               rétjei, ökrei, lovai voltak s ha akarta volna, ezüstből
12354  IV,  152  |                egy Kriska nevû leányzója, s annak messze vidéken nem
12355  IV,  152  |                    csak az egyik ága éles s mégis jól vág együtt!~Akadt
12356  IV,  152  |             eszelte ezt ki Bilinke Mátyás s egy nap magára öltvén az
12357  IV,  152  |             nyomban egy nyaklevest kapott s amiért Bilinke még csak
12358  IV,  152  |                  vesd meg a szerencsédet.~S megköpködte a ropogós banknótát:
12359  IV,  152  |              öregem, hogy az idõ is pénz. S ha olcsóbban eresztem az
12360  IV,  152  |              ember meg volna gazdálkodva. S mivelhogy én három almát
12361  IV,  152  |                   kutya - mondá a paraszt s ezentúl maga árulta az almát.~
12362  IV,  152  |                 eladtam, osztozkodhatunk.~S ezzel kioldozván a kendõ
12363  IV,  152  |                 Pál uram kihallgatta õket s megértvén, mirõl van szó,
12364  IV,  152  |              keresték, hol az egy krajcár s ezalatt elfogyott az Okos
12365  IV,  152  |                 egyetmást, nekem segítesz s te öröklöd végül a boltomat,
12366  IV,  152  |              köpülyözni, tyúkszemet vágni s több effélét. Nagyon okos
12367  IV,  152  |              mindjárt falura költözködött s mindenekelõtt házat kezdett
12368  IV,  152  |                 csak úgy feszültek inaik, s csikorgott a járom… Még
12369  IV,  152  |                  rántottak közös erõvel - s hopp, kijött a lánc.~De
12370  IV,  152  |                   a fallal pedig a födél, s lezuhanván agyonütötték
12371  IV,  152  |                  már messzirõl megösmeri, s mire odáig érne a kocsi,
12372  IV,  152  |                 szalad ki apró csirkéivel s azokat kell visszaterelni,
12373  IV,  152  |                csak zab terem és krumpli. S az is csak akkor terem,
12374  IV,  152  |              parti, ha zsákot tud emelni. S bizony az Ancsurka vállait
12375  IV,  152  |                  dolga támad a Matykónak, s minthogy véletlenül éppen
12376  IV,  152  |                  a szívük begöngyölgetve, s abból fonnák a szavakat.~
12377  IV,  152  |                   pattogtatta az ostorát, s behúzta a kalapját a szemére -
12378  IV,  152  |         meglassítá a lovait ezen a helyen s odafordítá a fejét az udvaruk
12379  IV,  152  |              kalap, ez a boldog szerelem, s a lovak magoktól állnak
12380  IV,  152  |                  egészen közel lép hozzá, s leereszti az ostora nyelét,
12381  IV,  152  |             falusi kerteken egy széláram, s ringatni kezdik csöveiket
12382  IV,  152  |                mondjam én a holtomiglant?~S úgy kacagott, de úgy kacagott
12383  IV,  152  |            horgasztotta le még mélyebben, s keze öntudatlanul nyúlt
12384  IV,  152  |               ostor lecsüngõ sudara után, s ujjaival morzsolgatta, rajta
12385  IV,  152  |                   a szemérme visszahúzta, s így Matykó helyett csak
12386  IV,  152  |               Ancsurka fölemelte a fejét, s még izgatottabban morzsolta,
12387  IV,  152  |          morzsolta, nyomogatta az ostort, s aztán így szólt elpityeredve:~-
12388  IV,  152  |                ilyen felesége van, tûrje. S édes megelégedéssel gondoltam
12389  IV,  152  |              Eközben behozták a vacsorát, s valami másról kezdtünk beszélgetni,
12390  IV,  152  |                   hentesnek volt a lánya, s csinos örökségébõl emeletes
12391  IV,  152  |              annak idején. Indulatos volt s ilyenkor brutális, de különben
12392  IV,  152  |               maga dagasztotta a kenyeret s híres befõzötteket tudott
12393  IV,  152  |                  egyszer puskát a férjére s kényszeríté bevallani, hogy
12394  IV,  152  |            kocsiról, a kocsi az enyém!« - s hóban, fagyban otthagyta
12395  IV,  152  |            hazaért, felpofozta a Zsuzskát s ezzel visszautazott re bene
12396  IV,  152  |                  kinek küldte a bokrétát? S ki küldte a feleségemét?
12397  IV,  152  |            fiatalember, nyalka egy ember, s ha asszony volnék…~Kivettem
12398  IV,  152  |                 az elromlott választékot, s újra próbát tettem a tükörrel,
12399  IV,  152  |                  környékez. Érzem, érzem. S a féltékenység nagy hatalom,
12400  IV,  152  |        Elhatároztam, hogy munkámhoz látok s nem gondolok erre a képtelenségre
12401  IV,  152  |                talpam alatt égett a föld, s bizonyos zsibbadtság fogta
12402  IV,  152  |                   csodálkozva nézett rám, s ártatlan szemeinek bája
12403  IV,  152  |                 babrálás a nõi hajzatban, s azután így szólottam:~-
12404  IV,  152  |                 Víg lettem, mint a madár, s fütyörészve siettem vissza
12405  IV,  152  |                mentünk a Csapó utca felé, s én egy aktáról beszéltem,
12406  IV,  152  |         felcsattant az ablak két szárnya, s Barcsóné utánam kiáltotta:~-
12407  IV,  152  |                  a két lábamra, megkötne, s mint két hurok feléje húzna
12408  IV,  152  |                 Aki szereti a természetet s rajong mindenért, ami szép.~-
12409  IV,  152  |            úriasan befésülve a homlokára, s a hajában egy szép kamélia
12410  IV,  152  |            ösztönük van az asszonyoknak), s eltagadták a csokrot. Még
12411  IV,  152  |          mindennek vége, lehullt a lepel, s látom a maga meztelenségében
12412  IV,  152  |                ott végigdõltem a díványon s ezer és ezer terv nyargalt
12413  IV,  152  |                Józsi?~- Mi közöd hozzá? - S durván löktem el a felém
12414  IV,  152  |         szamárságot kérdeztem a vádlottól s egypár oly különös, zavart
12415  IV,  152  |              Elhalasztották a tárgyalást, s én hazatántorogtam.~Utcánkhoz
12416  IV,  152  |                 vagy válunk. Megértetted?~S ezzel becsaptam a szobaajtót,
12417  IV,  152  |                 mint joggyakornok kezdtem s jó meleg barátságban éltem
12418  IV,  152  |                   utódomat is kinevezték, s nem volt most már más hátra,
12419  IV,  152  |                   ti házatok volt, Józsi, s az ablak, úgy gondolom,
12420  IV,  152  |            beláttam a vesékbe és szívekbe s kihoztam onnan az igazságot.~-
12421  IV,  152  |            Ide-oda hajlottam koccintani - s ezalatt Pál Samu és Barcsó
12422  IV,  152  |              sorba Magyarország városait, s kérdezzük meg a »Biká«-nál,
12423  IV,  152  |                  a fiú egy nagy talentum! S azon felül veszedelmes is,
12424  IV,  152  |                 nemes város méltósága ide s tova megkívánná. Szegeden
12425  IV,  152  |                 is volt, Fodor Kálmán úr. S ez nyomban hazafias kötelességének
12426  IV,  152  |                kiszivárgott persze a hír, s egyben a csúfolódás is,
12427  IV,  152  |                  a törvényszéki iktatóba, s ez volt ráírva aláhúzással
12428  IV,  152  |              többi beiktatandó akta közé, s amikor odacsapta, megcsillámlottak
12429  IV,  152  |                 Persze, hogy nem bírom -, s lassan, kimérten rajzolgatta
12430  IV,  152  |                   hidakon át feléje futni s vele incselkedni.~- Hallod-e,
12431  IV,  152  |                  jó estét? Ma 31-ike van, s egy lyukas garas sincs a
12432  IV,  152  |                   a válláról a búzakévét, s kacéran évelõdve dugta be
12433  IV,  152  |               mégsem akart lenni a Jankó, s mikor elütötte a hivatalos
12434  IV,  152  |                  akkor semmi se mindegy.«~S ezzel benyitott a »Biká«-
12435  IV,  152  |            gyûltek össze; tanúk, vádlott, s kíváncsi nép, az egykori
12436  IV,  152  |                természetesen fölmentették s a mecénások mosolyogva mondogatták:~-
12437  IV,  152  |             közéletünk kimagasló alakja«. S ez a mondása megmarad még
12438  IV,  152  |            hangulatba hozta a társaságot, s mely sokkal több érdeklõdést
12439  IV,  152  |                   cvikker a nagy kacajtól s kezét felemelve dõl hátra:~-
12440  IV,  152  |           minélfogva a szabályok szerint (s ezek rideg szabályok, nem
12441  IV,  152  |               csinálok én most egy tréfát s mégegyszer megolvassa a
12442  IV,  152  |             vissza:~- Rekontra mindennek!~S ezzel nagy komolyan kezdi
12443  IV,  152  |              kezdi kiadogatni a kártyákat s amint tapogatja, nyomogatja