bold = Main text
      Rész, Fejezet                                          grey = Comment text

 1001   1,  11   |              érdekelt az originális alak, s amint kimentünk a megyeház
 1002   1,  11   |                 orrát minden alkudozásba, s ha csak teheti, megrontja
 1003   1,  11   |                  ennyi éves, ez a gazdája s a többi.~- Értem.~- Ha aztán
 1004   1,  11   |             Szegedig, Kikindáig elmennek, s hozzák a szebbnél-szebb
 1005   1,  11   |                 hitele meg van reparálva, s hatszorosan nyer árban.
 1006   1,  11   |                   ahogy szokta mondani.~- S minden pakszus öt forint?~-
 1007   1,  12   |            csakhogy háromszögletû kalapot s másféle szabású ruhát és
 1008   1,  12   |             udvarban a Dobos néni lakása, s távolabb a diákszobák. Ágy
 1009   1,  12   |                 ágy dukált Dobos néninél, s »Domine« titulus a professzor
 1010   1,  12   |                 férje«, mert bizony csak (s amint kitudódik alább, teljes
 1011   1,  12   |                    ötven sertést hizlalt, s tíz fizetéses kosztos diákot
 1012   1,  12   |                pengõt fizettek havonkint, s ezért mindent kaptak tõle,
 1013   1,  12   |          Elhíresült hely volt a városban, s igen gyakran lehetett hallani:~»
 1014   1,  12   |          befolyása volt az asszonynénire, s a diákoknak bõven kijárt
 1015   1,  12   |                  leverte a port ruháiról, s besompolygott a boltba nagy
 1016   1,  12   |            átevezett a tengeren Afrikába, s a parton megbotolván elesett,
 1017   1,  12   |           nagytiszteletû professzor urak, s amelyiknek nagyon nehéz
 1018   1,  12   |           valamikor, Pista volt az egyik, s Lacinak hítták a fiatalabbikat.
 1019   1,  12   |              azokat Dobosné asszonyom is, s amint kivitték a másiknak
 1020   1,  12   |              beteg lett, hagymázba esett, s ha nincs ott kéznél a felcser,
 1021   1,  12   |                akinek pallosjoga is volt, s arról lett nevezetes, hogy
 1022   1,  12   |                 ki sem merte soha nyitni, s újságlapok ki nem kürtölték
 1023   1,  12   |              halottat nagyon megsiratták, s a temetés után bekéredzkedtek
 1024   1,  12   |                   temetésen a csengettyû, s fenyegetõ ujjának árnyéka
 1025   1,  12   |             Átkozott medvebocsok - kiáltá s megdidergett tagjaiban -,
 1026   1,  12   |              úrral, megadta a kívánt árt, s még aznap hazautazott a
 1027   1,  12   |               hogy kié, milyen a gazdája, s milyen a gazdának a felesége;
 1028   1,  12   |                 hány gyerek van a háznál, s kinek mennyi jussa lesz
 1029   1,  12   |                  a két szegény gyereknek?~S addig-addig rajzolta õket
 1030   1,  12   |                   kisebbik szöszke fejét, s szeretettel simogatta:~-
 1031   1,  12   |                  jóllakott a szuszogásig, s azon módon elaludtak a rázós
 1032   1,  12   |              fiait elvette tõle az isten, s ezeket adta helyettök. Legyen
 1033   1,  12   |                     szólt az asszonynéni, s felrázta a fiúkat. - Hogy
 1034   1,  12   |                örvendezéssel Dobos bácsi, s odalépvén, a két bámészkodó
 1035   1,  12   |                 koldusdiák Dobos nénihez, s így lett, hogy a Dobos-portán
 1036   1,  12   |              fehér ércbõl vert kapcsokkal s egy széles övvel van a testhez
 1037   1,  12   |                szintén kijönnek ilyenkor, s földbe vájt tûzhelyen, üstökben
 1038   1,  12   |                  fák lombos koronái közt, s a füsttel együtt viszi az
 1039   1,  12   |                  egy ércpénzt a levegõbe, s ha a Szûz-Máriás oldala
 1040   1,  12   |             választ legelõbb egy legényt, s csak azután a magyar, megint
 1041   1,  12   |                  megint fölvetik a pénzt, s a kocka fordulása szerinti
 1042   1,  12   |                   csontgombos pálcájával, s erre - nosza, hajrá! - éktelen
 1043   1,  12   |                   a magyar, vagy a török, s most már a gyõztes fél emberei
 1044   1,  12   |                  a mai viaskodás folytán, s olyan nyakat láttatott,
 1045   1,  12   |                  jegyzé meg Beke hetykén, s azután kihívó arccal nézett
 1046   1,  12   |               mintha az fölösleges lenne, s csak úgy fél kézzel kapta
 1047   1,  12   |           vállperecét, a levegõbe emelje, s onnan a magasból egy ügyes
 1048   1,  12   |                 hopp, nekiugrott Bekének, s kápráztató gyorsasággal
 1049   1,  12   |               egyszerre szédülni kezdett, s szemének a kék karikája
 1050   1,  12   |                  egy jaguár ügyességével, s megragadta újra Bekét. Összefonódva
 1051   1,  12   |              hitte, az égbõl hangzik alá… s önkéntelenül föltekintett,
 1052   1,  12   |                önkéntelenül föltekintett, s eleresztette ellenfelét.~
 1053   1,  12   |               magát az óriáson könnyedén, s egyet döfött rajta hátulról
 1054   1,  12   |                   az erõs ember elbõdült, s nagy zuhanással terült el
 1055   1,  12   |               elérzékenyülten könnyezett, s hol a fiúhoz, hol megint
 1056   1,  12   |             talpig ünnepi ruhába öltözve, s szemlesütve hozta a gyõzõnek
 1057   1,  12   |                   ne rántsa a hüvelyébõl, s tisztesség nélkül vissza
 1058   1,  12   |                   borult az ismerõseinek, s váltig bizonykodott, noha
 1059   1,  12   |              nézegették a szép emlékjelt, s ott szemtõl-szembe megdicsérték
 1060   1,  12   |      nagytiszteletû Boglányi József uram (s nagy kár, hogy megjegyzé) -,
 1061   1,  12   |                  a játéknak, mulatságnak, s tudott lenni boldog is.
 1062   1,  12   |                 bátyját látta búslakodni, s ha az megsarkantyúzta a
 1063   1,  12   |                    Az évek jöttek-mentek, s a két árva fiú ajka fölött
 1064   1,  12   |                nagy kedve telt a fiaiban.~S a jó asszony komolyan gondolkozni
 1065   1,  12   |                  a Pistáéról. Egy év még, s mind a fejében lesz, amit
 1066   1,  12   |                   nem gyõzik dicsérettel, s olyan írása van, hogy a
 1067   1,  12   |           voltaképpen a szíved kívánsága, s én rajta leszek, hogy azzá
 1068   1,  12   |                azzá légy.~Pista elpirult, s szemei lázasan csillogtak.~-
 1069   1,  12   |                  hallást, látást, érzést, s az emberek eldönthetetlen
 1070   1,  12   |                 lépten-nyomon érezte ezt. S azonfelül gyakran kellett
 1071   1,  12   |        lehorgasztott fõvel jártak-keltek, s a néni bezárkózott a szobájába
 1072   1,  12   |               miért jár ide, mit akarhat, s miért szomorítja ezeket
 1073   1,  12   |              megperdült a dob az udvaron, s Doboséknak nem kellett többé
 1074   1,  12   |              mindenök. Azután visszament, s õ is rendre ölelgette a
 1075   1,  12   |                   igazgató professzornál, s az kieszközölte, hogy ételt
 1076   1,  12   |                  a szegények konyhájáról, s lakástok lészen a kollégiumban.~-
 1077   1,  12   |                   legációba küldi Pistát, s ez ott pénzt szerezhet magának.
 1078   1,  12   |                  a néni kapta õket kézre, s beszélt hozzájuk majd szomorítón,
 1079   1,  12   |               Pizsera bácsi~Büszke Betája~S a deli Fecske~Harminc szem
 1080   1,  12   |           szállította Dobosékat Szegedre, s most is arra játszotta magát,
 1081   1,  12   |                    mondá fuldokló hangon, s keresztülszaladt az udvaron
 1082   1,  12   |                    Bujdosóék is eljöttek, s maga Bujdosóné asszonyom
 1083   1,  12   |            Pizsera apó maga is ellágyult, s szemére húzván a kalapját,
 1084   1,  12   |              kalapját, kibontá az ostort, s meglegyintette a deli Fecskét
 1085   1,  12   |              búsan integetett az udvaron, s annak a pirosbélû sertésnek
 1086   1,  12   |                 elfutottak a szeme elõtt, s aztán nem látott többé semmit,
 1087   1,  12   |                még egyszer szülõvárosára.~S íme látja, hogy az úton
 1088   1,  12   |             diákokat is eltakarta elõlük, s a diákok elõl is a szekeret.~
 1089   1,  12   |                szemeiben Krucsay nevénél, s végre pír önté el arcát,
 1090   1,  12   |              zsebében, azt magával viszi, s jövet a derekára köti majd,
 1091   1,  12   |                 harmattól nedves füvekre, s két apró csillag gyulladozott
 1092   1,  12   |                   testvér oda nézett fel, s az apró csillagok nyájasan
 1093   1,  12   |              volna.«~Éjfélre értek falut, s csak egy ablakban égett
 1094   1,  12   |                 vártatvást megcsikordult, s a diákokat beeresztették
 1095   1,  12   |                    talán nem is hallotta, s imigyen intézkedett a továbbiakra
 1096   1,  12   |              szerencsét? - szisszent fel, s kezeivel izgatottan kezdett
 1097   1,  12   |                    Benyúlt a vánkosa alá, s kihúzott onnan egy zacskót,
 1098   1,  12   |               kihúzott onnan egy zacskót, s kiolvasta az elõtte álló
 1099   1,  12   |            csóválta efölötti bámulásában, s ebben a fejcsóválásban aludt
 1100   1,  12   |              letelepedett velök a tûzhöz, s jóízûen falatozták fel a
 1101   1,  12   |               eljön, ha neki úgy tetszik, s ha utána mentek, sem találjátok
 1102   1,  12   |             telepedtek le egy fa tövében, s aludtak hajnalig. Reggelre
 1103   1,  12   |              elõrefutott az erdélyi úton, s mikor már messze volt, a
 1104   1,  12   |                Rozsomák megsajnálta õket, s maga is elkezdett könnyezni.~-
 1105   1,  12   |              megosztottad velem a nyulat, s azt mondád, nagy dolgokat
 1106   1,  12   |                 pincében hordó-szemléket, s az egyes hordókat sajátkezûleg
 1107   1,  12   |                ahhoz elegendõ hangja sem, s az, hogy a szava fejedelmi
 1108   1,  12   |                  a parancsot teljesíteni, s nemsokára visszajött jelenteni:~-
 1109   1,  12   |            pirosodva a borbeli nedvektõl, s a szemek lázas fényben égtek.~-
 1110   1,  12   |          Nagyságos uram! - kezdé Schmidt, s ünnepélyes csend állt be
 1111   1,  12   |              szaladjatok le a palota elé, s hozzátok fel az elsõ arra
 1112   1,  12   |          Szakadozott diáktóga volt rajta, s a poros saruiból kilátszott
 1113   1,  12   |                   elõtt, amikor leértünk, s a parancs úgy szólott, hogy
 1114   1,  12   |                 az urakat. Eresszenek el!~S felemelte ökleit, dühösen
 1115   1,  12   |                   bársony mente van rajta s aranyos drágaköves jogar
 1116   1,  12   |                ketten szerettek vadászni, s ha elválasztotta a külön
 1117   1,  12   |             egyébbõl, mint veszekedésbõl, s nekik is éppen az volt a
 1118   1,  12   |            kettõnek nagy fantáziája volt, s a saját hite szerint bútorozta
 1119   1,  12   |                  egészen belemérgesültek, s a két szent ember öklével
 1120   1,  12   |                ott volt a kálvinista pap, s mint egyébkor, ma is a másvilágról
 1121   1,  12   |             utolsónak ült fel a szánjára, s még lekiáltott onnan tréfásan:~-
 1122   1,  12   |                magától esett ki a falból, s a kulcsok kísértetiesen
 1123   1,  12   |               fogakkal bújt a dunyha alá, s reggelig kitörte a forróláz.~
 1124   1,  12   |               legyen Fáradi Veres László, s eredj, fesd le ahelyett
 1125   1,  12   |       alákanyarintotta nevét az egyiknek, s figyelmesen megnézte a másikat.~-
 1126   1,  12   |                  jó emberektõl kéregetni. S az ebben a ruhában százszorta
 1127   1,  12   |                  kertek, mint a kalickák, s hogy a méhek át ne menjenek
 1128   1,  12   |                 Elszomorodva fordult meg, s amilyen feszesen, kevélyen
 1129   1,  12   |               összeszedni a sátorfájukat, s az el nem fogyott tordai
 1130   1,  12   |                megszedte magát pernyével, s röpködött vele a város fölött…~
 1131   1,  12   |            odadörzsölõdött a gerendákhoz, s tarka foltokat kapott. Az
 1132   1,  12   |                 valóságos kincs, gondolá, s mohón hozzálátott a szilvaevéshez.
 1133   1,  12   |                   mint egy guggoló ember, s az elsõ két lábával egy,
 1134   1,  12   |                 futott keresztül tagjain, s úgy érezte, nem fog tudni
 1135   1,  12   |            útszéli koldusokkal filléreit, s most milyen nehezen válik
 1136   1,  12   |                   egy alacsony ház elõtt, s bágyadt fejét a kutyája
 1137   1,  12   |                    veregette szeretettel, s az olyan okosan, szomorúan
 1138   1,  12   |              pillanatban a csöndes utcán, s szaladó emberek robaja hallatszott
 1139   1,  12   |                azt gondolta, õt kergetik, s lélekszakadva kezdett futni
 1140   1,  12   |                  és gyémántok kipotyognak s végiggurulnak a földön.~
 1141   1,  12   |                   a zsebébõl egy aranyat, s fölhajigálta a tenyerén.~-
 1142   1,  12   |                 perc mûve volt fölugrálni s parolát váltani a jövevénnyel.~-
 1143   1,  12   |                   megborzongott Kovasóczi s ijedten ejté ki kezébõl
 1144   1,  12   |                 kiáltá Kovasóczi dühösen, s úgy vágott a falhoz egy
 1145   1,  12   |               igyunk elõbb!~Koccintottak, s Laci elkezdte nagy figyelem
 1146   1,  12   |              bolyongva csörtetést hallok, s a bokrok sûrû gallyain át
 1147   1,  12   |                 tisztás közepén állottam, s a mackó, mihelyt kilépett
 1148   1,  12   |              szelte keresztül a tisztást, s egy, a vihar által valamikor
 1149   1,  12   |                   partra kellett átfutni, s alátaszítani a fát, a medve
 1150   1,  12   |              Sorban kezet fogtak Lacival, s ezentúl egészen más hangon
 1151   1,  12   |             érezte, hogy respektusa lett, s hogy ennek a nagy barátságnak
 1152   1,  12   |                   a zsebébõl egy zacskót, s odatartotta csörgetve:~-
 1153   1,  12   |               nálam sokkal több pénz van!~S kiönté a dolmánya egyik
 1154   1,  12   |           õnagysága maga is kíváncsi lõn, s felkéretett a várba néhány
 1155   1,  12   |                  jött, a zsebe kilyukadt, s abból ilyenek hulltak a
 1156   1,  12   |             reggel egy paripát vett tõle, s azon elvágtatott valahova
 1157   1,  12   |      átöltöztetett királyfiak?~Feleséget.~S ha már feleséget keresett,
 1158   1,  12   |           bácsinak, nyomban vasra verték, s kémek indultak mindenfelé,
 1159   1,  12   |              azóta üres lett a budai vár, s élettelen, csöndes a két
 1160   1,  12   |                 várták a császári udvart, s mindenféle pompával készültek
 1161   1,  12   |                 voltak felállítva szerte, s lobogók lengtek a házakról
 1162   1,  12   |                   mai Hatvani utca végén, s a kecskeméti kapu, a mai
 1163   1,  12   |                 nem szerették a magyarok, s ha Pest mégis ilyen nagy
 1164   1,  12   |                akit gyûlöltek a polgárok, s mikor a tanácskozások folytak
 1165   1,  12   |             Nesselroth uram elvörösödött, s dühösen kirohant a tanácsterembõl.
 1166   1,  12   |                  csiklandozza az idegeit, s így aztán Nesselroth uram
 1167   1,  12   |             sehogy sem hunyhatunk szemet, s ez Nesselroth kisasszony,
 1168   1,  12   |               nagy tömeg alatt leszakadt, s a rajta ülõk, ki fejjel,
 1169   1,  12   |                   karjára kellett vennie, s elvinni a szomszéd házig,
 1170   1,  12   |          kisasszony, én éppen ott álltam, s fölfogtam a kezembe. Ennyi
 1171   1,  12   |               volt még) zokogásba fakadt, s keservesen siratta: »Jaj,
 1172   1,  12   |              egyszerre összeszedte magát, s kellemmel nyújtott kezet
 1173   1,  12   |                 elõször végig a beszélõn, s elpirult egész fülig, szemeit
 1174   1,  12   |        megszólnának, uram.~Azzal fölkelt, s megköszönve nyájasan a háziak
 1175   1,  12   |                   de õ most nincs otthon, s én nagy zavarban vagyok…
 1176   1,  12   |               kiáltott: »Pista, Pista!« - s felébredt. Látta sebektõl
 1177   1,  12   |                   éjjel temetõben sétált, s egy nagy márványkövön ez
 1178   1,  12   |                 neki: »Nemesember vagyok, s azonfelül gazdag, úrrá teszlek
 1179   1,  12   |                  úgy megyünk el Szegedre, s hintón hozzuk el a kastélyba
 1180   1,  12   |                  a márványos ambitusokon, s el fogják mondani egymásnak: »
 1181   1,  12   |                csak én tudom, merre lesz.~S utánanézett a távozó Ágnesnek
 1182   1,  12   |               Isten hozta, Dobos néni!« - s megölelné, megcsókolná a
 1183   1,  12   |                   gazdagon öltözött fõúr, s az is jó látványnak, ha
 1184   1,  12   |             nyakon. Búsan sompolygott el, s egész estig céltalanul õdöngött
 1185   1,  12   |                  a legkisebb részletekig, s átélte még vagy kilencszer.
 1186   1,  12   |               Ezzel akarta megjutalmazni, s milyen finom, nemes modorban.
 1187   1,  12   |               kért tintát a vendéglõstõl, s kitöltötte a fehér lapot.
 1188   1,  12   |                  piros pecsétet ütött rá, s elküldte a vendéglõ szolgájával
 1189   1,  12   |                Kiment sétálni a Vár felé, s nézte a sok sürgõ-forgó
 1190   1,  12   |                   tegnap volt. Feléje jön s nyájasan kérdi:~- Nem lát
 1191   1,  12   |                   mása volt kegyelmednek, s Rozsomák Jánosnak mondotta
 1192   1,  12   |                  a bécsújhelyi börtönbõl, s Lengyelországba menekült.~
 1193   1,  12   |          hömpölygött a sokat jelentõ hír.~S ettõl a naptól kezdve óriási
 1194   1,  12   |    Lengyelországból, kész hadserege volt, s az úgy nõtt, mint a hógomoly.~
 1195   1,  12   |                  minden réteget áthatott, s Rákóczi zászlai diadalmasan
 1196   1,  12   |                összecsinálója éppen annyi S. S.-t, mint V. C. betűt
 1197   1,  12   |             összecsinálója éppen annyi S. S.-t, mint V. C. betűt a napok
 1198   1,  12   |                  győzelme gyakoribb volt, s Rákóczi csakhamar ura lett
 1199   1,  12   |            forintot is gazdagságnak nézi. S én nem azért gyûjtöttem
 1200   1,  12   |                mondá Laci hencegõ hangon, s miután már meglehetõsen
 1201   1,  12   |               visszamegy Gyulafehérvárra, s elhozza onnan a kincs másik
 1202   1,  12   |     fölháborította a polgármester modora, s úgy akart neki visszavágni,
 1203   1,  12   |                   Veres László vagyonnak, s akkor álljon el szeme-szája.~
 1204   1,  12   |                  vele aludt egy szobában, s annyira megbecsülte, hogy
 1205   1,  12   |                   és furfanggal megáldva, s amellett olyan ostoba arca
 1206   1,  12   |            beküldte az »Arany medvé«-hez, s õ maga a kutyával dobogó
 1207   1,  12   |                 cifra - gondolta magában, s a hideg verejték kezdte
 1208   1,  12   |           felgyújtja õket a kurucok elõl, s a kuruc a labanc elõl.~Azon
 1209   1,  12   |               mégis elfogta az aggodalom, s mintha tanácsot akarna tõle
 1210   1,  12   |          Egyszóval elvesztette az irányt, s azzal a fejét is. Úgy turkált
 1211   1,  12   |                 üstnek se híre, se hamva, s a kutya se segít, hanem
 1212   1,  12   |                majdnem rogyásig elfáradt, s elment aludni az »Arany
 1213   1,  12   |                   megismerte a hangjáról, s ijedten kapta le szokása
 1214   1,  12   |                 Mikor aztán nálam háltál, s lovat vettél tõlem reggel?~-
 1215   1,  12   |                 felelte Laci röstelkedve, s átnyilallott szívén a szemrehányás,
 1216   1,  12   |                   volt az elsõ gondolata. S néhány lépést tett visszafelé.
 1217   1,  12   |          Odaborulok a fejedelem lábaihoz, s ha nem adja, kiveszem a
 1218   1,  12   |               erõvel is. Sereget gyûjtök, s megostromlom, ha kell, a
 1219   1,  12   |              hajtott rá. Utána iramodott, s úgy akarta erõvel visszaterelni
 1220   1,  12   |             kötött, de a kutya rámordult, s beleharapott a csizmaszárába,
 1221   1,  12   |            elkezdett keservesen vonítani, s kiszabadítván magát, rohant
 1222   1,  12   |            dünnyögte hõsünk bosszankodva, s egyedül indult az elhagyott
 1223   1,  12   |                  nem tudott többé akadni, s minél izgatottabb lett,
 1224   1,  12   |                  Arany medve« elé a kõre, s onnan kezdte kétségbeesett
 1225   1,  12   |            Gergelyt a legbelsõbb kamrába, s így szólt hozzá:~- Mit gondol
 1226   1,  12   |                    minden nyelven beszél, s mindenkinek a szívéhez szól;
 1227   1,  12   |            amelyben lemondanak a földrõl, s még arról is, ami fölötte
 1228   1,  12   |             Mihály uram leányát veszi el, s palotát építtet Gyulafehérvárott,
 1229   1,  12   |               hozzáfogtak az ásatásokhoz, s lázasan folyt a munka. Laci
 1230   1,  12   |                  egyik ásótól a másikhoz, s kínos volt nézni, amint
 1231   1,  12   |                 borultabb lett a homloka, s egyre zavartabb a tekintete.
 1232   1,  12   |                  megfizetem a munkátokat; s az aranyait csörgette.~Még
 1233   1,  12   |                  a fundusokat potom áron, s másnap útra kelt Laci azzal
 1234   1,  12   |                megrázkódott erre a névre, s dacosan hebegte:~- Hol tudhatnám
 1235   1,  12   |                 kiszivárognak a nép közé, s emelik a hangulatot.1 Ugyanazt
 1236   1,  12   |                Budára szerencsét keresni, s itt találkozott Lacival
 1237   1,  12   |                   tudott utánozni másokat s tettetni magát.~Ott kullogott
 1238   1,  12   |                 tették, maga elé hívatta, s Marci fanatikus arccal,
 1239   1,  12   |                maga elé, hogy mulattassa, s ilyenkor lehetséges volt
 1240   1,  12   |              legény, akinek Veres a neve, s aki, ha kiszabadul, hét
 1241   1,  12   |          prófétának.~Laci egyedül maradt, s az egész éjszakát álmatlanul
 1242   1,  12   |           kiáltott fel Laci önkéntelenül, s rendkívüli zavar festékezett
 1243   1,  12   |           egyszerûen kinyitotta az ajtót, s kiszólt a huszárnak:~- Küldje
 1244   1,  12   |               miközben Laci felé fordult, s közönyös arccal mondá: -
 1245   1,  12   |                  rendben vagyunk - mondá, s Laci megkönnyebbült szívvel
 1246   1,  12   |              csikordult a kulcs a zárban, s a következõ percben egymás
 1247   1,  12   |             céltalanul a kietlen mezõkön, s csak mikor messze hagyták
 1248   1,  12   |              csakugyan Bécsbe vitt engem, s csakhamar megszeretett.
 1249   1,  12   |         fölkeléshez tett elõkészületeket, s erre nézve egyik legfontosabb
 1250   1,  12   |                 elõttem, mígnem kiismert, s együtt szállítottuk a kincseket
 1251   1,  12   |                   azt meg sem álmodhatta. S mégis mi történt?~- Mi? -
 1252   1,  12   |           ártatlan vagyok, de nem hitték. S én magam sem tudom fölfogni,
 1253   1,  12   |                   alatt, közbevakkantott, s elzavarta a jó szándékát. »
 1254   1,  12   |                   mely elõbb-utóbb kisül, s akkor aztán mind a ketten
 1255   1,  12   |              testét a golyóbis nem fogja, s kit anya szült, nem árthat
 1256   1,  12   |                  közlegénybõl hadnagynak, s késõbb, mert úgy harcolt
 1257   1,  12   |           szenvedek egy kicsit a sebben«, s úgy is tett, fennjárt a
 1258   1,  12   |                lévén, hadait összetörték, s azokat, akik életben maradtak,
 1259   1,  12   |            miközben összerezzent a vezér, s a legszerencsétlenebb pillanatban
 1260   1,  12   |            fordult vissza. Ez hát párbaj, s nem verekedhetem fegyvertelennel.~-
 1261   1,  12   |                 ült Magday villámgyorsan, s kergette tovább az ellenséget;
 1262   1,  12   |               vasas németet el is fogott, s úgy hozta az istenadta labancait,
 1263   1,  12   |            magához vett vagy ezer lovast, s egész Bécs külvárosáig száguldozott,
 1264   1,  12   |                kis pej ló hordta Magdayt, s nem a fejedelemé.~Bár ne
 1265   1,  12   |                 Magday minden alkalomkor, s nem egyszer lehetett őket
 1266   1,  12   |           utolérni nem bírta a közlegény, s maga Magday az örömteli
 1267   1,  12   |            Bottyán eleibe ugrott vidáman, s aztán hátrafordulva mondá
 1268   1,  12   |                 álló alak előlépett erre, s kinyújtotta a kezét, hogy
 1269   1,  12   |                   megszorítsa a Magdayét, s az abban a pillanatban ismerte
 1270   1,  12   |                  kilépne.~Végre kilépett, s egy égreszkettetõ éljen
 1271   1,  12   |          sarkantyúját, kivált a táborból, s elszáguldott, köd elõtte,
 1272   1,  12   |                nem fog többé visszajönni, s nyergelt is legottan, így
 1273   1,  12   |                    szisszent fel Bottyán, s hirtelen kinyitotta a szemét,
 1274   1,  12   |                egy egész hosszú történet.~S azután elbeszélte elölrõl
 1275   1,  12   |                elhozom neki az ajándékot, s körülnézvén a kegyelmed
 1276   1,  12   |                  van, mely a sereggel jár s az ütközetben közibe megy
 1277   1,  12   |                Veres István, mert õ volt, s a Fekete László név alatt
 1278   1,  12   |           leteperte, de a fátum rátalált, s új csapást mért ellene.
 1279   1,  12   |               legényt jó szívvel fogadta, s mindjárt egy portyázó csapatot
 1280   1,  12   |                   álarca alatt a tolvajt, s miként tûnt el az ajándék
 1281   1,  12   |                császári seregnél szolgál, s félelmetes most a kurucnak,
 1282   1,  12   |           Nekidurálták magukat a kurucok, s majdnem úgy lett egy jó
 1283   1,  12   |           vezénylõ tisztre vetette magát, s noha az vitézül viselkedék,
 1284   1,  12   |              viselkedék, foglyául ejtette s vitte a többi foglyokkal;
 1285   1,  12   |                   Bottyán alatt szolgált, s élénken fölkiáltott:~- Teringette,
 1286   1,  12   |                    A fogoly összerezzent, s fülig vörösödött, Jóska
 1287   1,  12   |                hagyom siklani a kezembõl.~S hogy valahogy kísértetbe
 1288   1,  12   |              fedeleit a földhöz paskolta, s tövestül csavarta ki a fákat.
 1289   1,  12   |              Borsiban felgyújtá a villám, s az õsi épület egész Sárospatakig
 1290   1,  12   |                   odakünn az elõszobában, s mit akarnak, úgyhogy a fejedelem
 1291   1,  12   |                   erejével be akar jutni, s nagy rakoncátlanságokat
 1292   1,  12   |                   nem tudja, hogy lopott, s hogy saját gyûrûmmel rászedte
 1293   1,  12   |                zsivaj keletkezék odakünn, s amint az ablaknál állt,
 1294   1,  12   |              fejedelem arcát az ablakban, s bilincseit megrázva kiáltott
 1295   1,  12   |               hogy bátran mehetnek odább, s betette az ablakot.~De e
 1296   1,  12   |                  fejedelem indulatosan. - S a tolvajlást még elengedném
 1297   1,  12   |               Hallgatlak - szólt Rákóczi, s leült egy zsöllyébe.~*~Veres
 1298   1,  12   |          fejedelem kinyitotta az ablakot, s utána kiáltott:~- Tíz arany
 1299   1,  12   |                díjad, ha sikeresen jársz!~S olyan izgatott lett, hogy
 1300   1,  12   |         észrevették már a fehér zászlót - s hogy még jókor vették észre.~
 1301   1,  12   |               cselekedtem, amint kellett, s most, hogy végre úgy cselekedtem,
 1302   1,  12   |                  én osztom a szerencsét«, s szegény bátyámnak adta a
 1303   1,  12   |                   kardkötõt a nagy erdõn, s hogy szeretett belé Szilágyi
 1304   1,  12   |                 jelenlevõ Szilágyi uram), s ebbõl a szikrából nõtt nagyra
 1305   1,  12   |            érdekkel figyelt a történetre, s aztán így szólt:~- Sokat
 1306   1,  12   |              szólt:~- Sokat szenvedtetek, s mondhatom, emberül megálltátok
 1307   1,  12   |                   elvette. Egyedül állok, s higgye meg fölséged, azóta
 1308   1,  13   |               jövõje van, Budának múltja. S minthogy a jövõ is mindenesetre
 1309   1,  13   |                 vidám, kedélyes korcsmái. S minthogy az országban több
 1310   1,  13   |             teheneket ölnek a mészárosok, s a rostélyos csak az öreg
 1311   1,  13   |                  tisztviselõtõl örökölte, s a csekély nyugdíj mellé
 1312   1,  13   |                 hány vendéget bír ellátni s ehhez tartotta magát. Nem
 1313   1,  13   |                 kevélyen emelte fel fejét s fennhéjázó mosoly jelent
 1314   1,  13   |              jobban megszoktuk a »Pává«-t s lassankint megismertük összes
 1315   1,  13   |               állhatatos a maga elveiben, s ha sok vendég jött estefelé,
 1316   1,  13   |                 vége lett a principiumnak s bekiáltott a szobába a nyitott
 1317   1,  13   |                 mi leányunk, a sipsirica, s hogy megszépült megint.«
 1318   1,  13   |           sipsirica buta pofácskát vágott s a leánydeákok bizonytalanságával
 1319   1,  13   |                   tudja-e, mi az udvarló? S õ azt feleli, hogy még eddig
 1320   1,  13   |           mosolyogva állt meg a háttérben s az anya kevélysége csillogott
 1321   1,  13   |              hahota a törzsvendégek közt, s még a frivol fiskális, Tibuly
 1322   1,  13   |                  birtokát, Budán éldegélt s azért járt effajta kis helyekre,
 1323   1,  13   |                 házat a jótállás fejében, s a licitáción újra megvette
 1324   1,  13   |               szenvedélyesen politizáltak s többnyire a minisztereket
 1325   1,  13   |                 járt, vasalt nadrágokban, s ruhái olyan rezedaillatot
 1326   1,  13   |                 héten, csütörtök estefelé s mindig egy fiáker várta
 1327   1,  13   |                   Pává«-ban feltûnõ dolog s meglehetõsen feltüzelte
 1328   1,  13   |             elfordult a rejtélyes öregrõl s mindenki csak a gyûrûs kezûrõl
 1329   1,  13   |                csirkét majszol a Herkules s már a második mellsarkantyút
 1330   1,  13   |          Jahodovska kiszaladt a konyhából s meglátván a Mliniczky vésztjósló
 1331   1,  13   |             pénzecskét gyûjt az üzletbõl, s aztán azt mondani neki egy
 1332   1,  13   |                 úr odaintette Jahodovskát s igyekezett közömbös hangon
 1333   1,  13   |                    aki könnyedén elpirult s hirtelen egy kakast vett
 1334   1,  13   |              onnan, te cudar! - kiálta rá s a kezében levõ asztalkendõt
 1335   1,  13   |              Hiszen nekem nagy lányom van s én csak õérte élek. Õt nevelem.
 1336   1,  13   |                   ezekre a kijelentésekre s meghatott hangon felelte:~-
 1337   1,  13   |                  Igen, a gyermek az elsõ, s ha õt boldoggá tesszük,
 1338   1,  13   |                 Herkules mindennap eljött s egész otthonosan viselte
 1339   1,  13   |          Jahodovska mellett legyeskedjék, s maga hozta ki magának az
 1340   1,  13   |             beállított minden csütörtökön s mialatt borocskáját lassan
 1341   1,  13   |         vasárnapon elvetõdött a templomba s éppen javában szundikál
 1342   1,  13   |                    Milyen fölséges anya! (S titkon elhatározta magában,
 1343   1,  13   |                   kivakartatta a firmáról s »pontos magyaros szolgálatot«
 1344   1,  13   |                  megkínálta a vendégeket, s egy alkalommal tréfásan
 1345   1,  13   |                   kis parázs dínomdánomba s egyszer még a cigányt is
 1346   1,  13   |               megfizetem, úgy, mint más - s kivágott az asztalra egy
 1347   1,  13   |                     nagy piktor az idõ -, s a kecses, takaros leánykából
 1348   1,  13   |                  versek! Olvasta, olvasta s egyszerre fejéhez kapott.
 1349   1,  13   |            tanulók nem mernének odajárni. S ha õk nem mernének odajárni,
 1350   1,  13   |                   vagyok, Druzsba vagyok. S egy Druzsba nem tehet másként…
 1351   1,  13   |                talált a »Pává«-ba mehetni s hogy ennek a szívbeli gyengeségnek
 1352   1,  13   |                   oda, kettõs minõségben.~S elmesélte a történteket,
 1353   1,  13   |                   hogy a diákok odajárnak s verseket írnak a sipsiricához.~-
 1354   1,  13   |                 feledd el, hogy ki vagy«, s ezzel gondolatokba merülve,
 1355   1,  13   |                 az udvaron a borítókosár, s a hizlalásban levõ baromfiak,
 1356   1,  13   |              barikádokat épített belõlük, s azok mögül, mint valami
 1357   1,  13   |            haragosan csapta be az ablakot s azután elkezdett zongorázni: »
 1358   1,  13   |                pecsenyeszag párolgott ki, s a pajkos szél ingerkedve
 1359   1,  13   |                  már tudták a történteket s bizalmas suttogással sajnálkoztak
 1360   1,  13   |          Keresztbe tette mellén a kezeit, s egypár könnycsepp csordult
 1361   1,  13   |                 gloriolát övé feje körül.~S pengetni kezdte a tervet,
 1362   1,  13   |                saját költségén lefestetni s a nevenapjára ajándékba
 1363   1,  13   |                   vett volna annyi pénzt? S miért tartotta volna otthon,
 1364   1,  13   |       szemöldökeit összehúzta Jahodovska, s szemeit, melyeknek élénk
 1365   1,  13   |                     Ott van már Johanka - s lassú mosolygás látszott
 1366   1,  13   |           Jahodovska leült egy pillanatra s karját hanyagul úgy fektette
 1367   1,  13   |                   bal karja alatta maradt s nem lett volna illendõ dolog
 1368   1,  13   |                 Veronika van, meg Borbála s több afféle jó asszonyok.~
 1369   1,  13   |                   mint aki érti a tréfát, s aztán, hogy a selymaságot
 1370   1,  13   |               vadászott a törzsvendégekre s kileste a kellõ pillanatot,
 1371   1,  13   |          csütörtökönkint járt a »Pává«-ba s akinek a zsebkendõjén Kovik
 1372   1,  13   |             csütörtök múlt csütörtök után s õ nem mutatkozott a »Pává«-
 1373   1,  13   |                    Jahodovska vállat vont s közömbösen felelte:~- Az
 1374   1,  13   |                   konferenciát tartottak, s addig is, míg a hivatalos
 1375   1,  13   |                  megtisztelõ kiküldetést, s ellátván magát lepkefogó
 1376   1,  13   |                hajdani »Arany bogár«-ban, s ott a vendéglõst faggatta
 1377   1,  13   |                  Radvánszky-kastély elõtt s engedelmet kértek megtekinteni
 1378   1,  13   |               földesúr is elõjött eközben s megértvén, mirõl van szó,
 1379   1,  13   |        hajladoztak. Néhol behasadt a hegy s egy-egy völgy ékelõdött
 1380   1,  13   |                félre látszottak szaladni, s mint egy zöld selyemszövet
 1381   1,  13   |              útnak is mindjárt vége lett, s a kocsi csakhamar nagyot
 1382   1,  13   |             pedelussal a pompás bõrülésre s a nagy ijedelem után olyan
 1383   1,  13   |             piócát, aki azóta benne lakik s néha csodálatos dolgokat
 1384   1,  13   |          bolondéria rájön… Mikor odáig ér s mondani kezdené a nyughatatlan
 1385   1,  13   |           pénztárnok, Võneki úr dühbe jön s az asztalra üt: Én nem szoktam
 1386   1,  13   |                 mozzanat kezdte érdekelni s váltig kérdezgették: »Ki
 1387   1,  13   |                   elõkelõ zsidó bankár is s az asztalnál arról beszéltek,
 1388   1,  13   |                összes kormányzati hibákon s eljutván az államadósságok
 1389   1,  13   |                 fölrezzent bóbiskolásából s keserû hangon morgott közbe (
 1390   1,  13   |                   hivatalos kötelességére s a hagyaték iránt sietett
 1391   1,  13   |               ijesztõ, ugye, szent atyus?~S hamiskásan hunyorított Salitiusra.~
 1392   1,  13   |                 szárnya nõtt a jókedvnek, s e szárnyakból hulltak ki
 1393   1,  13   |          haszonbéri szerzõdés évekre szól s mindössze egypár száz forint
 1394   1,  13   |                   szemkarikái kitágultak, s úgy hallgatta lecsukódó
 1395   1,  13   |                   ott maradt néhány napig s nagy hódolattal bánt a kicsikével,
 1396   1,  13   |                  tornyáról kürtszó felel, s akkor megnyílik dübörögve
 1397   1,  13   |                 nagy komplikáció lehetne, s még a fejéért sem állnék
 1398   1,  13   |                   szeppent meg Druzsba úr s borzadva gondolta el, mennyi
 1399   1,  13   |                  úr volt nagyon elfáradva s úgy aludt reggelig, mint
 1400   1,  13   |               megtekinthesse a hagyatékot s délután hazaindulhasson.
 1401   1,  13   |                   indultam a virág nélkül s amint az útra érek, mit
 1402   1,  13   |                   ki a bányából a magáét, s mikor megkérdeztem, azt
 1403   1,  13   |              egypár szalmafödeles házból, s eléjük tárult egy fekete
 1404   1,  13   |                 növények és fák leveleit, s olyan szomorú volt az egész
 1405   1,  13   |                 menni - mondá eltökélten, s ajka zord és keserû volt.~
 1406   1,  13   |                  rég arattak, ez még zöld s kalászát keresztül lehetne
 1407   1,  13   |                háta mögé, leült a fák alá s rágyújtván egy kassai kubára,
 1408   1,  13   |                  rímekkel és caesurákkal, s midőn odaért Kutorai, haragosan
 1409   1,  13   |                elszontyolodott e szavakra s oly mély töprengésbe merült
 1410   1,  13   |                  ott toppant a kis mérnök s rejtélyesen intett Druzsbának,
 1411   1,  13   |                   betûkkel.~Druzsba leült s az ifjú báró ezt diktálta:~- »
 1412   1,  13   |                   kabátja alá, elsietett, s mint egy hõs, ki rendkívüli
 1413   1,  13   |         fölborzolt, összegyûrt tollazata, s gyorsan emelkedett föl,
 1414   1,  13   |                röfögni? - kérdé a leányka s próbálta nyomogatni.~- Nem,
 1415   1,  13   |                   itt még olyannal írtak) s a következõket vetette papírra:~»
 1416   1,  13   |            általában feltalálható lészen, s személyesen tegyen rá egy
 1417   1,  13   |                 pedig már késõn érkeznek (s most megint egy könnycsepp
 1418   1,  13   |        aranyóráját, a bepecsételt iratot, s átadta Kutorinak és megindult
 1419   1,  13   |                  les rá, közelebb intette s így szólt reszketõ, tompa
 1420   1,  13   |                  A kapu bezáródott utána, s õ szemben találta magát
 1421   1,  13   |               veranda két oldalához verve s a cövekhez egy-egy véreb
 1422   1,  13   |                    hogy magukat letépjék, s rettentõ morgással vicsorították
 1423   1,  13   |               nevét is tudja a növénynek, s fürkészõ tekintettel méregette,
 1424   1,  13   |                  látszanom önnel szemben. S ez nekem nagyon fájna. De
 1425   1,  13   |                   kis boudoir következik.~S ezzel szeretetre méltó meghajlással
 1426   1,  13   |             Bohóság, bohóság, képzelõdés.~S ezzel õ maga sietett az
 1427   1,  13   |                 sietett az ajtót kinyitni s elõre indulván, keresztülmentek
 1428   1,  13   |               falak kemény fával burkolva s azokon evésre-ivásra vonatkozó
 1429   1,  13   |                 angol hajón jött Európába s a matróz, aki gondozta,
 1430   1,  13   |              állatkertekben szokott lenni s abban egy körülbelül ötéves
 1431   1,  13   |                 pitykés mellénykét viselt s tarka szoknyát, pufók arcán
 1432   1,  13   |                 megkergette a borotvával, s õ a majom elõl nagy szorultságában
 1433   1,  13   |                   a majom házába menekült s magára reteszelvén a házikó
 1434   1,  13   |                 fejét gépiesen emelte föl s egy önkénytelen szórakozott
 1435   1,  13   |      megüvegesedtek, halántéka lüktetett, s egyszerre csak kezdett a
 1436   1,  13   |              Druzsba úr engedett, felkelt s odább támolygott, abban
 1437   1,  13   |                vagy tíz lépést ment elõre s kitárult elõtte a tó, mint
 1438   1,  13   |                   tavakban növekedtek fel s mint diákok klasszisból
 1439   1,  13   |                elsõ leány letért az útról s végiglépdelve a pázsiton,
 1440   1,  13   |                 égrõl, minden nevet akkor s a hetedik nap talán nem
 1441   1,  13   |                nem lehet mind igaz dolog, s ha csak egyik nem igaz,
 1442   1,  13   |          elszabadult a kisasszony kezébõl s most utána szaladgál, fogdossa.
 1443   1,  13   |               arcára szellõt kezd hajtani s emiatt nem látható. (Pedig,
 1444   1,  13   |                  Nosza, feszíti a kötelet s ugatni kezd Druzsba úr felé.~-
 1445   1,  13   |               Minket is így ijesztgetett. S milyen komolyan tudja adni!
 1446   1,  13   |                 kellemetlenül rángatózott s idegesen babrált ujjaival
 1447   1,  13   |               nevetgélõ leánycsoport felé s látta, hogy üres a díszhely
 1448   1,  13   |               Sipsirica belesúgta a nevet s még hozzákiáltotta pajkosan:
 1449   1,  13   |           mennydörgéshez lett hasonlatos, s valami olyan hatalom és
 1450   1,  13   |                 ravasz keresztapád van? - S fájdalmasan mosolygott.~
 1451   1,  13   |               szeretõnek se tisztességes.~S ezzel egy megvetõ pillantással
 1452   1,  13   |            becsukódott utána a nehéz kapu s míg föl nem rezzenté a sivár
 1453   1,  13   |                   alatt, bársony zekében, s utána egy hordár hozta a
 1454   1,  13   |          odarohant a képhez, felrúgta azt s cipõje sarkával beszakítá,
 1455   1,  13   |                   annak hajadon gyermekét s akit a kastélyban hermetice
 1456   1,  13   |               elbeszélték a zsámi dolgot, s reggelre már két lap közölte,
 1457   1,  13   |       gimnáziumtól az ominózus jelentést.~S az erre következõ napon
 1458   1,  13   |                   úr ment fel a lépcsõkön s minthogy Druzsba tanár urat
 1459   1,  13   |               akkor hát megyek is.~Lement s hagyta magát beültetni a
 1460   1,  13   |           gázlámpák fénye hatolt át rajta s az is csak olyannak tûnt
 1461   1,  13   |                magát, mintha nem is élne, s ahogy a kocsi kátyúba zökkent
 1462   1,  13   |                    aminõ az erdõkben van. S valóban, az ablakon kitekintve,
 1463   1,  13   |              jelentésébõl szivárogtak ki, s természetesen minden alapot
 1464   1,  13   |                   a fõurat elesni hagynák s Druzsbát szabadon járni
 1465   1,  13   |               azonban visszament hazájába s azóta a zsámi kastély üresen
 1466   1,  13   |                 is igen tisztelt barátom, s akitõl távol áll minden
 1467   1,  13   |                  Mliniczky megbotránkozva s hevesen hadonászva a kezével. -
 1468   1,  14   |            hozzáragasztottam egy másikhoz s a kettõbõl mégiscsak kitelt
 1469   1,  14   |               Most már csak egy témám van s két elbeszélést akarok belõle
 1470   1,  14   |                elbocsátotta szolgálatából s ahelyett egy szurtos, mogorva
 1471   1,  14   |                  rózsákat Törökországból, s boldog volt abban a hitben,
 1472   1,  14   |                  virágokról, én is írtam, s azóta levelezésben állunk
 1473   1,  14   |                  ama földicsért rózsákból s nemsokára útra kelt Nápolyba
 1474   1,  14   |            csodaszép kertjének ékességeit s midõn Balduin elõadta, hogy
 1475   1,  14   |                 kert virágainak illatától s a ciprusi nedû mámorától
 1476   1,  14   |                  ne is gondolkozzék róla, s ha reggelenként néha korábban
 1477   1,  14   |           sûrûségekben több madár dalolt, s a nárciszbokrok közt több
 1478   1,  14   |                   a lába - mondá Gvidó -, s minthogy az úr orvos, talán
 1479   1,  14   |                  szent kezével tapogatja (s itt megnyomkodta az öregasszony
 1480   1,  14   |              bezárkózott mellékkamrájába, s sûrûen hullatta könnyeit.
 1481   1,  14   |            anyaföld piheg édesen, lágyan, s a Pán sípjának andalító
 1482   1,  14   |             pennáját egy percre ilyenkor, s õ maga is kétkedve kérdi: »
 1483   1,  14   |             Balduin megdörzsölte a szemét s valóban hallotta kívülrõl
 1484   1,  14   |                újra megdörzsölte a szemét s elragadtatva, mintegy önfeledten
 1485   1,  14   |                   öszvér hátáról a leány, s hangja édesen csengett-bongott -,
 1486   1,  14   |                betölti tizenhatodik évét, s akkor én terveztem õt leszakítani,
 1487   1,  14   |         természetes - felelte Albertus. - S én még kevésbé tûrhetném
 1488   1,  14   |                   tört ki a veronai ifjú, s arcát az öröm fénye önté
 1489   1,  14   |                  percig - szólt Albertus, s egy kis sípot fújt meg,
 1490   1,  14   |            megnyílt a mellékudvar kapuja, s tizenkét szamarat vezettek
 1491   1,  14   |               bírta kiejteni a zokogástól s magát erõszakosan elszakítva
 1492   1,  14   |                összezavarodott csakhamar, s hogy valahogy kibonyolódjék
 1493   1,  14   |              eladta készpénzért mindenét, s vándorútra kelve, idegen
 1494   1,  14   |             készpénz még gyorsabban fogy. S a mi hõsünk könnyelmû, bohó
 1495   1,  14   |              színét viselték a karjaikon, s folytonosan jót tettek az
 1496   1,  14   |                 nem mehet végig a városon s fõleg nem a Balduinék szeme
 1497   1,  14   |                 hogy a cinterembe menjen, s ott az árnyékban ledõljön
 1498   1,  14   |                    ha a menésrõl van szó, s Albertus benyitott a cinterembe,
 1499   1,  14   |                   levegõ szabadon járt ki s be. Egész jó hely ez. A
 1500   1,  14   |            föltápászkodott egy ravatalra, s végignyújtózott rajta, majd