bold = Main text
      Rész, Fejezet                                          grey = Comment text

 3501   1,  35   |                  hatalmas rõzsetûz égett, s egy urasági huszár szalonnát
 3502   1,  35   |           falatozni kezdett a szalonnából s apró kockákban nyelte le
 3503   1,  35   |                   adja ide - kiáltott fel s kedves kacaja megcsendült
 3504   1,  35   |              véletlenül éppen oda nézett, s így mégis csak a szalonnát
 3505   1,  35   |           Kozsibrovszky ment Wraditznéval s segített neki erdei virágokat
 3506   1,  35   |                 Kozsibrovszky megfelelni, s feltúrta cipõje sarkával
 3507   1,  35   |           Õnagysága rálépett az agancsra, s a finom topánkáján át megszúrta
 3508   1,  35   |                 Hanck elsütötte a magáét, s az õzbak egyet fordult a
 3509   1,  35   |            eredetileg az ételeket hozták, s fölszedte a két elesett
 3510   1,  35   |                 mosolygott Kozsibrovszky.~S csakugyan, e percben dobaj
 3511   1,  35   |                   sürgönyözött, hogy jön, s úgy kiment az eszembõl,
 3512   1,  35   |                   olyan titkárféle nálam, s majd mindent megmutogat.
 3513   1,  35   |                 Knopp agancsokat keresett s talált is vagy hatot. Wraditzné
 3514   1,  35   |            ellenben nyers taplóra bukkant s vitte diadalmasan, mint
 3515   1,  35   |                   Wraditznét a bácsijával s maga átellenbe ült, úgy,
 3516   1,  35   |                 mely valaha felvonó volt, s megálltak a tornác elõtt.
 3517   1,  35   |             Karját nyújtotta Wraditznénak s úgy vezette végig az oszlopos
 3518   1,  35   |                úgyhogy az szót fogad neki s majdnem diktandó hozza a
 3519   1,  35   |               kell csak elsütni a puskát, s bizonyosan felfordul valahol
 3520   1,  35   |                volt tálalva és párolgott, s a benne levõ szürke gombakarikák
 3521   1,  35   |                  mozogni vagy nyolc vonó, s közbe szólt lágyan egy flóta,
 3522   1,  35   |              szépen énekelnek az erdõben, s az ingyen van. Holott e
 3523   1,  35   |            arcához.~- A másik mód - súgta s izzó leheletétõl ide-oda
 3524   1,  35   |                  riadtan kapta el a fejét s újra vörös lett, mintha
 3525   1,  35   |          fordította el tõle a tekintetét, s még a székét is féloldalt
 3526   1,  35   |              eltûnt a szamóca másik fele. S ezzel meg volt a kötés pecsételve.
 3527   1,  35   |                   hopp, átkapja a derekát s most már gyöngéden simul
 3528   1,  35   |              folyton növekvõ varázsharang s hûs szelet támaszt köröskörül.~
 3529   1,  35   |                   árvalányhajas kalappal, s meghajlik elõtte, hogy a
 3530   1,  35   |             elrontani.~Wraditzné beugrott s úgy eltanulta egy félóra
 3531   1,  35   |              töltünk rokonaink körében.~- S akkor én aztán fölmenjek?~-
 3532   1,  35   |                ért, megért egy uradalmat, s öt forintért adta el egy
 3533   1,  35   |               lovag nézegette figyelmesen s egyszerre felkiáltott, mint
 3534   1,  35   |            megérteni a szomorú valóságot, s amint gyanúját megindíták,
 3535   1,  35   |               birtokomat, Sztrokovicskát, s a mézesheteket õseim ottani
 3536   1,  35   |      Kozsibrovszky sürgönyeit is elfogták s - Wraditzné se kapott a
 3537   1,  35   |                  rokonok értesültek errõl s a nagybácsit idõ elõtt hazautaztatták
 3538   1,  35   |          élet-halálra.~Mégis összerezzent s halotthalvány lett, mikor
 3539   1,  35   |                   többit majd megtanulom.~S ezzel leült Wraditzné mellé
 3540   1,  35   |                ezt a gyanútlan pillanatot s így szólt halkan:~- Nem
 3541   1,  35   |                   lehet ezeken nevetni, - s aki jót nevetett, az jól
 3542   1,  35   |                   az istenek az enyéim« - s ezzel önérzetesen leereszté
 3543   1,  35   |              érezte, hogy a hal megfogta, s egy fönséges mozdulattal
 3544  II,  1    |                   mint »János bácsi«-nak, s nem is volt egyebe széles
 3545  II,  1    |               leánykát Mariskának hítták, s olyan szép gyermek volt,
 3546  II,  1    |        dolmányában végiglépdelt az utcán, s aki bizonyosan szintén szerette
 3547  II,  1    |                   Lóczi Márton uram bírt, s mely olyan gazdag emberré
 3548  II,  1    |         strázsamesterségért versenyeztek; s ilyen haszontalan apróságokért
 3549  II,  1    |                  igen ritkán találkoztak, s ami szó meg is fordult köztük,
 3550  II,  1    |                  végignézte János bácsit, s a falu házánál egybegyűlt
 3551  II,  1    |                 bejött a jó magyar világ, s újra kisütött a nap, a kísérteties
 3552  II,  1    |                  levetette rideg ruháját, s hivatal után vágyakozék.~
 3553  II,  1    |                   meg a nagy tisztességet s olyan épületes beszédet
 3554  II,  1    |                 Mariska - mondá a legény, s most már õ nézett keményen
 3555  II,  1    |                   egyet lépett hátrafelé, s onnan mondta vissza haragos
 3556  II,  1    |                  fehéret, egy felsõ ruhát s egypár ezüst tallért, ami
 3557  II,  1    |                   édesanyjától maradt rá, s aztán otthagyta a házat
 3558  II,  1    |               kétségbeesetten az udvarra, s megragadván az ott bámészkodó
 3559  II,  1    |            megmondta, hogy miatta megy el s miatta jõ vissza... Ott
 3560  II,  1    |                  is kérdezte a doktortól, s a doktor meg is nézte a
 3561  II,  1    |             rakásra hozatta az orvosokat, s mikor mindezek nem segítettek
 3562  II,  1    |                   újságolvasó ember volt, s a sok nemigen dicséretes
 3563  II,  1    |                   fiúknak, akik elhaltak, s bizony okos embernek tartanám,
 3564  II,  1    |                  emelte azt fel a földrõl s tompán dörmögte:~- Nem tesz
 3565  II,  1    |               járult közelebb a halotthoz s csendes, megindult hangon
 3566  II,  1    |                   ugrott fel erre a szóra s aztán elboruló arccal mondá:~-
 3567  II,  1    |         pillantott legelõször a beszélõre s csodálkozva rebegé:~- Kegyelmed
 3568  II,  1    |              csüggedten hajtotta le fejét s kétségbeesett hangon hörgé:~-
 3569  II,  1    |                  hidegen fordított hátat, s kifelé sietett, midõn a
 3570  II,  1    |               megragadta kabátjánál fogva s odavonszolta a halottas
 3571  II,  1    |                odahajolt a szép hatotthoz s lehúzta annak ujjáról aranygyûrûjét:~-
 3572  II,  1    |                   legkedvesebb jószágodat s odaadja a szegény honvédeknek.~...
 3573  II,  1    |                János bácsi reszketõ kezét s megindult, szomorú hangon
 3574  II,  1    |              kemény ember is a halotthoz, s megcsókolta hideg, merev
 3575  II,  1    |            megcsókolta hideg, merev kezét s felvoná ujjára a gyûrût,...
 3576  II,  1    |                nem szabad tõle elvenni...~S amikor felkelt onnan, egy
 3577  II,  1    |                  maig is kijár a temetõbe s órákig elüldögél a sírján.~
 3578  II,  2    |               arcával, rövid sárgás frakk s bő pepita-nadrág, aminőt
 3579  II,  2    |              serviteur« kiment a divatból s a »bon jour«-t kapták fel
 3580  II,  2    |                   voltak Gaillard apónak, s ezeknek köszönhette népszerûségét
 3581  II,  2    |            tulipiros mosolygó ábrázatján, s mindig nevetõ, savószínû
 3582  II,  2    |                       Metz megadta magát, s a megvérezett szárnyú »gloire«
 3583  II,  2    |                 Ez már nem egészen tréfa.~S aztán szépen elballagott
 3584  II,  2    |                  szegény apó rosszul lett s alkalmasint az ágyat nyomja
 3585  II,  2    |                   Félóra múlva visszatért s arcán megindulás látszott.~-
 3586  II,  2    |             Minden nap hoz egy új csatát, s minden csata elvisz ezer
 3587  II,  2    |                  kedvence megjutalmazását s egyhangúlag kiáltá:~- Éljen
 3588  II,  2    |             sincsen semmi értéke elõttem, s csakis azon esetben lenne
 3589  II,  2    |                 nap múlva következett be, s mely tartott három teljes
 3590  II,  2    |               dikétõl január 24-dikéig, - s mely legfényesebb lapját
 3591  II,  2    |             sortüzet adtak Pouilly felõl, s a francia sereg minden oldalon
 3592  II,  2    |                   mert sokan megfordultak s elkezdtek futni.~- Holla,
 3593  II,  2    |           borította ki az ezred zászlaját s azzal a kiáltással rohant
 3594  II,  2    |                  magát, megtölté puskáját s nagy figyelemmel célzott,
 3595  II,  2    |                 golyó fúródott a mellébe, s a vidám öregember mosolyogva
 3596  II,  2    |            haldokló Gaillard apó mellett, s az fel is nézett rá még
 3597  II,  2    |               borzasztó erõmegfeszítéssel s elhaló hangon mondá:~- Apropos!
 3598  II,  2    |                  egyik oldaláról a kérget s ezt a jellemzõ néhány szót
 3599  II,  3    |            hógomoly. Néha rásüt a napfény s mielõtt kárt okozna, elolvad
 3600  II,  3    |               hanem súlyos kõvé tömörödik s agyonzúzza azt a tárgyat,
 3601  II,  3    |                 legurulhat a hegyoldalról s leterítheti éppen arra menõ
 3602  II,  3    |            legnagyobb szerencsétlenség! - s kinek jutott eszébe valaha
 3603  II,  3    |           ennélfogva mást kell szeretnie; s vajon ki lehetne az a más
 3604  II,  3    |                  inkább magához édesgeti, s amilyen vastagon kezdik -
 3605  II,  3    |                egész vármegye úri köreit, s mire a harmadik héten visszakerül
 3606  II,  3    |                   fújja - felel Máli néni s ezer ráncú arcán igazi ijedtség
 3607  II,  3    |                    mert nem volt még nõs, s mert minden nõnek egyformán
 3608  II,  3    |       tehetségeivel; ezt õ maga is érezte s nem volt ment egy kis büszkeségtõl,
 3609  II,  3    |         szívélyesen megszorítá Laci kezét s még maga segített õt betakarni
 3610  II,  3    |            megszánta a kedves uramöcsémet s félreintette egy félreesõ
 3611  II,  3    |                megígérkezett »valakinek«, s te el nem tudtad találni,
 3612  II,  3    |              kiáltá hangosan:~- Nem igaz!~S nyugodtan, közönyösen a
 3613  II,  3    |              valakit mégis lecáfolhatott, s hogy még jobban megadhassa
 3614  II,  3    |                 elõtt összefolyt a világ, s úgy látszott, mintha be
 3615  II,  3    |               leteszi a kormány gyeplõjét s beleszabadítja a nagy zsarnokot,
 3616  II,  3    |                 Stofi fiskális mosolygott s utána iramodván Aladárnak
 3617  II,  3    |                  majd összeszorítá ajkait s kiragadva magát az ügyvéd
 3618  II,  3    |              igenis értem, kérem alásan«, s aztán letér az országútról
 3619  II,  3    |                kocsis) sincs jó járatban, s amint közibe vág olykor
 3620  II,  3    |                oroszlán, dühében elbõdült s eleresztvén a lajtorját,
 3621  II,  3    |         összeszorítá öklét, feléje rohant s olyan irtózatosat ütött
 3622  II,  3    |                  karszékbõl, melyben ült, s jóízû nevetéssel állta Aladár
 3623  II,  3    |            szólott irtózatos nyugalommal.~S a szelíd Baroghi Aladár
 3624  II,  3    |                   az álmából felriasztott s a lövés zajára? összefutott
 3625  II,  3    |              kiejtette kezébõl pisztolyát s belefogódzott a kis mahagóni-asztalkába,
 3626  II,  3    |                ment a hálószoba ajtajához s véres kezét odanyomta a
 3627  II,  3    |               Odavánszorgott neje ágyához s megragadta lecsüggõ kezét.~-
 3628  II,  3    |                   megismeri ezt a hangot, s mosolyogva nyitja ki epedõ
 3629  II,  3    |          kiáltására befutottak a cselédek s hideg vízzel kezdék urokat
 3630  II,  3    |                 szemét, felugrott gyorsan s bárgyú kacagással a fehérruhás
 3631  II,  3    |                  jóízû kacajjal fogadott, s leült az ágy szélére elalélt
 3632  II,  3    |                   szerencsétlen, egy okos s szelíd férfiú gyógyíthatlan
 3633  II,  4    |                  nem lesz, mért nem lesz? S ha lesz, ki fogja rendezni?
 3634  II,  4    |                  neki, hogy vigyázzon rá, s ha valahogy netalántán verekedésbe
 3635  II,  4    |               néni is beleszól a dologba, s mint tapasztalt városi delnõ,
 3636  II,  4    |   tapasztalatgyûjtés végett kószálgat fel s alá a teremben, néhány pikáns
 3637  II,  4    |                   Elõbb le kellett rázni, s csak azután lõhettem le,
 3638  II,  4    |              bácsi, felkelve az asztaltól s rossz sejtelmei következtében
 3639  II,  4    |                  helyére vezette Saroltát s mulattatni kezdé, a kis
 3640  II,  4    |          felkerekedett az asztalok mellõl s mind sietett a táncterembe,
 3641  II,  4    |            találta, hogy õ borbélylegény, s egy cseppet sem látszott
 3642  II,  4    |               lovagra«, ki mellette állt, s kiben van valami méltóságos
 3643  II,  4    |                mama elõvette a monokliját s még egyszer jól megnézte
 3644  II,  4    |              kredenc fiatalsága elszéledt s a táncterembe sietett, hol
 3645  II,  4    |               csillogó papírrendjelekkel, s a boldog fiatalság éppoly
 3646  II,  4    |                Egy félreesõ asztalhoz ült s egy palack pezsgõt rendelt.
 3647  II,  4    |        mondogatták egymásnak az ifjú urak s már nem néztek rá oly megvetõleg.~»
 3648  II,  4    |               megérté a szemintegetéseket s odasompolygott a félreesõ
 3649  II,  4    |               asztalhoz, hol az ifjú ült, s elfújta a gyertyáját.~Snapsz
 3650  II,  4    |             odakönyökölt Snapsz asztalára s addig fészkelõdött az ökleivel,
 3651  II,  4    |                 hogy az legurult a földre s csörömpölve tört össze ezer
 3652  II,  4    |           fiskális, aki rémítõ demokrata, s nem adja ötven forintért,
 3653  II,  4    |              szõke uracs is jóízûen kacag s beszalad a táncterembe értesíteni
 3654  II,  4    |                  segédjei utána iramodtak s egyik vigasztalni, más meg
 3655  II,  4    |                táncteremben a muzsikaszó, s a fiatalság ott kezdte,
 3656  II,  4    |              milyen ész, milyen szellem!« s a leány arca felpirulna
 3657  II,  4    |            összeadva - egy borbélylegény.~S ekkor azt hitte a szegény
 3658  II,  4    |            valakinek kellemetlen álma van s maga is érzi, hogy jó volna
 3659  II,  4    |                  elkényeztetett bálványa, s az, aki vele beszél, egy
 3660  II,  4    |              megnyílik a nagyterem ajtaja s egy simára borotvált képû
 3661  II,  4    |               öregúr körülnéz az ajtónál, s meglátván Snapsz urat, egyenesen
 3662  II,  4    |              hatodik figuráját táncolják, s még sincs itt.~Sárika kezdett
 3663  II,  4    |                   elaludt a maga nótáján, s mikor a mellette álló more
 3664  II,  4    |                morgott Stofi úr foga közt s egykedvûen ballagott odább.~-
 3665  II,  4    |                  a terembõl. Segéde lévén s feltûnõnek találván hosszú
 3666  II,  4    |                   a szellemdús hölgyecske s egy búcsú-kézszorítással
 3667  II,  4    |                  antique, a bleu mexique, s tudja isten milyen mindenféle
 3668  II,  4    |                   sokszor jutott eszébe - s ha már mint asszony is a
 3669  II,  4    |               Fenyéri Szepi, Miska öcsénk s több más ismerõseink, kiknek
 3670  II,  4    |                   elkiáltá magát »resto«, s behúzta a bankot. Egyébiránt
 3671  II,  4    |             hosszúra nyújtom történetemet s néha ott is szólok, ahol
 3672  II,  4    |                  társaság körülfogta õket s nem gyõzte eléggé kikérdezni: »
 3673  II,  4    |                  felhozták a feketekávét, s Fenyéri kezdett áttérni
 3674  II,  4    |                marasztaltak vacsorára is, s a jó tea és a víg beszéd
 3675  II,  4    |            tüzünkhöz, ki amint szétnézett s meglátott, meglepetve kiálta
 3676  II,  4    |              lovagias elégtételt adhasson s egy sikerült érvágás által
 3677  II,  4    |               mellén összehúzott köpenye, s mi megdöbbenve vettük észre,
 3678  II,  4    |                   ki egykedvûen a kávéját s azután azt mondta saját
 3679  II,  5    |              gondolat, kiszáradt a tinta, s a rágott végû lúdtoll hiába
 3680  II,  5    |             pipaszurkálóvá devalválódott, s nincs az a »penicilus« a
 3681  II,  5    |                  meg hirtelen földesurát, s azalatt egészen elhanyagolta
 3682  II,  5    |                 hogy sohasem találta meg, s mindennap újra kellett kezdeni
 3683  II,  5    |       leheveredett a pince elõtti gyepre, s elkezdett beszélni, amirõl
 3684  II,  5    |                 soha, odaadják mijök van, s mikor már kifogytak mindenbõl,
 3685  II,  5    |              egyet hörpenteni a derék úr, s hogy borfolytonossági hiány -
 3686  II,  5    |               kikeresték gyenge oldalamat s egy fényes kastélyt ígértek
 3687  II,  5    |       kötelezvényt, én a pört megkezdtem, s mint dukált, mind a három
 3688  II,  5    |              bemutassam a törvényszéknél, s rögtön elmarasztalják az
 3689  II,  5    |                   mozdulattal nyitotta ki s villámhirtelen végig hasítá
 3690  II,  5    |                   játszik a kis felhõkkel s néha öt percig is megfosztja
 3691  II,  5    |                hozta be a muszkát 49-ben, s emiatt védbeszédeket tart
 3692  II,  5    |                   kelletlenséget eltakar, s mely a bortól képzõdik az
 3693  II,  5    |             beszélgetésnek Ezékiel bácsi, s azzal úgy igyekezett fölkelni,
 3694  II,  5    |                  négykézláb állt a földre s elõször testének hátsó részét
 3695  II,  5    |                  füvön heverõ irományokat s nyakába akasztá a híres
 3696  II,  5    |           képzelte, hogy õ Bem generális, s méltóságos léptekkel baktatott
 3697  II,  5    |                   aljára jutott egy kevés s másnap szándékozták kitölteni.)~
 3698  II,  5    |                   az ura mellett?~Felkelt s megrázta magát, már mennyire
 3699  II,  5    |           mennyire a verem térsége engedé s azt vette észre, hogy imitt-amott
 3700  II,  5    |                potyogtak be az esõcseppek s arra a gondolatra vitték
 3701  II,  5    |                   meggyújtott egy gyufát, s akkor arra a meggyõzõdésre
 3702  II,  5    |               villogó szem kacsintgat be, s egy vigyorgó fogsor rémletes
 3703  II,  5    |            egyszerre kezébe akad a puska, s megvolt a mentõgondolat.~
 3704  II,  5    |                nyílásánál álló vadállatra s borzalommal nézte, mint
 3705  II,  5    |                   míg fegyverét megtölti, s hogy nagyobb foganatja legyen
 3706  II,  5    |                 eszméletét kezdé veszteni s önkéntelenül rántott ki
 3707  II,  5    |                 zsebébõl, kétfelé szakítá s betömte a két csõbe. Jószerencse,
 3708  II,  5    |                  úr odairányozta a csövet s most az egyszer úgy célzott,
 3709  II,  5    |             puskából kétszer egymás után, s a vadállat rémítõ hörgéssel
 3710  II,  5    |                    fájdalmas szuszogásba, s végre, hogy szûnik meg minden.
 3711  II,  5    |                    nehéz fejét nyugalomra s nehány perc múlva olyan
 3712  II,  5    |                  halkan, vontatva beszélt s a legkonyhaibb szókötést
 3713  II,  5    |                 uram még az ágyban feküdt s meghallván a beszédet, felette
 3714  II,  5    |                   helyen! - szólt Pilászi s lehajolt a verem széléhez,
 3715  II,  5    |              körülbelül a hasára esik le, s csattan és üt annyira, miszerint
 3716  II,  5    |                 hosszú kezét az öregúrnak s egy erõteljes rántással
 3717  II,  5    |               kalandja összes gyalázatát, s az a borzasztó félelem szállta
 3718  II,  5    |               valami furfangos literátor. S e gondolatok annyira felbõszíték,
 3719  II,  5    |                   is »igazán« úgy akarta.~S ennek okáért nem a falu,
 3720  II,  5    |                  nem volt sehol.~Elsápadt s reszketõ keze kiejté az
 3721  II,  5    |                   Majd az égre nézett fel s tenyerével olyan mozdulatot
 3722  II,  5    |       örömteljesen kiáltott fel:~- Javul!~S azzal megtömte neki a nagy
 3723  II,  5    |                  fél könyökére emelkedett s suttogó hangon mondá:~-
 3724  II,  5    |                   nem fog perelni senkit, s õt sem fogja perelni senki,
 3725  II,  6    |                   nincsen is forgalomban, s mikor választásra kerül
 3726  II,  6    |                   elérték a tisztes kort, s ez elég ok a meg nem szólásra
 3727  II,  6    |              Nyílt Tér«-ben nyomatott ki, s melyek Poroszy Kálmánnal
 3728  II,  6    |              renomirt« irodából kidobták, s melyet aztán az elvisz Sramko
 3729  II,  6    |          forradalmi csatákban az egyiket, s talán nagyon alázatosan
 3730  II,  6    |                 megválasztott képviselõt, s aki annyira megtetszett
 3731  II,  6    |              udvarához, nyájas mosolyokat s gazdag borravalókat fogadni
 3732  II,  6    |              börze-spekuláns akart lenni, s e célból csupa pénzügyi
 3733  II,  6    |             ismerõs volt Sramko bácsival, s engedett magánlevelében
 3734  II,  6    |                ötven pénzügyi szakmunkát; s félévig olvasta a bécsi
 3735  II,  6    |                elõl a Karpalovics-boltba, s elsõ haragjában megvett
 3736  II,  6    |        csillapodni kezdett a nemes harag, s borzadva gondolt a rémítõ
 3737  II,  6    |                 Ritkásyékhoz, Egérdyékhez s a t., eldicsérte keményen
 3738  II,  6    |             fõnyeremény 200,000 frt lesz, s a húzás szeptember 15-dikén
 3739  II,  6    |                feltette a cvikkert orrára s frivol komolysággal nézte
 3740  II,  6    |                hagyományozott Samu úrnak, s mikor az aztán egészen beleélte
 3741  II,  6    |                  bácsi rögtön visszavonta s bocsánatot kért.~Ekkor néhány
 3742  II,  6    |            utoljára is kijött a flegmából s ezen mondásokkal fordult
 3743  II,  6    |              szárú növény burjánzott fel: s azon a növényen sohasem
 3744  II,  6    |             akarod.~Sramko úr dühbe jött, s mikor dühbe jött, akkor
 3745  II,  6    |                kikönyököltek az ablakokra s dobogó szívvel várták, míg
 3746  II,  6    |                  benne, félénken körülnéz s gyorsan zsebébe rejti. Ijedten
 3747  II,  6    |              befutottak a belsõ szobákba, s mint akik valami nagy vétket
 3748  II,  6    |          nagynénjének aláírását utánozni, s ezzel a mesterséggel mikor
 3749  II,  6    |               büszkén végigmérte a szobát s egy futó pillantást vetett
 3750  II,  6    |                  férfi, az tagadhatatlan; s ha a szempillantásnak s
 3751  II,  6    |                   s ha a szempillantásnak s holmi apró jeleknek szabad
 3752  II,  6    |          asztalról levett albumba bámult, s fogadni mernék, ha valaki
 3753  II,  6    |                izgatottsággal ugrott fel, s tépte szét a címszalagot;
 3754  II,  6    |                 papirost, rátette a lapra s elkezdte lassankint húzogatni.~
 3755  II,  6    |            csillapodni kezdett. Felugrott s villámhirtelen elrejté az
 3756  II,  6    |            tányérokat mosott a konyhában, s mikor Zemák urat megpillantá,
 3757  II,  6    |                  leveses tálat, elpirult, s egy szemérmes, halk sikoltással
 3758  II,  6    |            valamit - felkapott egy seprõt s azt magasra emelve, rohant
 3759  II,  6    |                   Üljön le, kedves Zemák, s mondja meg, minek köszönhetjük
 3760  II,  6    |                Kolibri-kisasszony felkelt s kikereste toalett-szekrényében
 3761  II,  6    |               aztán maga nézte meg elõbb, s csak azután nyújtotta Sramkonak.~-
 3762  II,  6    |             miszerint nem bírta felemelni s odarogyott a nagy erõlködésben
 3763  II,  6    |                  erõlködésben õ is hozzá, s az a hely, ahová rogyott,
 3764  II,  6    |            haszonbérelt ki mára lakást... S ha már oly közel voltak
 3765  II,  6    |        mágnes-ajknak, hogy össze ne érjen s ne üdvözüljön egy édes,
 3766  II,  6    |               Sramko bácsinak az etikett, s kérte menyasszonyát, hogy
 3767  II,  6    |                  kiment sétálni a kertbe, s ott Sramko bácsi elõadá
 3768  II,  6    |                  meg a falusi templomban, s esküvõ után idejövünk a
 3769  II,  6    |               mint mennyit kellett volna, s most már erõnek erejével
 3770  II,  6    |            kitértek tehát a civódás elõl, s maga a leggorombább ember,
 3771  II,  6    |          kijelentették a nyomtatási hibát s a Stofi ügyvéd úr által
 3772  II,  6    |              võlegényi karszék támlányára s az arca olyan kék lett,
 3773  II,  6    |                  jó Sramko bácsit megint, s most az egyszer nagyon érzékenyen
 3774  II,  6    |             megtagadni unokahúga kérését, s ilyen veszedelmes dologba
 3775  II,  7    |            jár-kél a vármegye házában ide s tova, a hosszú borostyán
 3776  II,  7    |            csibukszárral int kedvetlenül, s ha szól is egy-két szót,
 3777  II,  7    |                 diplomata nõgyûlölõ volt, s ahol vászoncselédet érzett,
 3778  II,  7    |        takarékpénztárban volt elhelyezve, s melynek kamatjaiból élt,
 3779  II,  7    |                  gyõzõdve az ellenkezõrõl s mennyre-földre esküdözött,
 3780  II,  7    |              virradtak. Tisztújítás volt, s hogy az új vármegye talpalás
 3781  II,  7    |         felereszti egy kis alkalmi lében, s megvan az egész oráció.
 3782  II,  7    |                    Párizsban megtapsolnak s Kutya-Bagoson, meglehet,
 3783  II,  7    |                  azoknak becsébõl semmit. S ha akad is itt-ott olyan
 3784  II,  7    |          eshetõségeket!~Ha kint szónokol, s megered az esõ, okvetlenül
 3785  II,  7    |                  kalappal illik beszélni, s ezen elmés quasi ex abrupto
 3786  II,  7    |        gyakorolják magukat a céldobásban, s ki csak a nagy vasszegekkel
 3787  II,  7    |            fõcsendbiztos úr »fogdmeg«-je, s eszerint félig-meddig hivatalos
 3788  II,  7    |                kilátása az utcára nyílik, s mely egyszersmind a »vizit«-
 3789  II,  7    |                 csapott a csend érdekében s goromba volt a nép iránt.
 3790  II,  7    |                  valami bolond mondat ám, s tapasztalásból mondhatom,
 3791  II,  7    |               most is csak ezen kifejezés s járulékainak fölemlegetése
 3792  II,  7    |             magával elégedve tökéletesen, s kevély léptekkel ballagott
 3793  II,  7    |                   abba beleültek fürödni, s addig ittak maguk alatt,
 3794  II,  7    |             Szerencsére nem vagyok angol, s ha az volnék - nem vagyok
 3795  II,  7    |          összevissza kötözve jól-rosszul, s a sokféle írás fityegett
 3796  II,  7    |                  írás fityegett ki belõle s hullott szanaszét a heves
 3797  II,  7    |                 Mády úr meghajtotta magát s ügyetlen medveléptekkel
 3798  II,  7    |          vendégszobában helyet foglaltak, s kihúzta zsebébõl a papírcsomagot,
 3799  II,  7    |                   kis szellemdús jelleget s behunyta ihlettsége jeléül
 3800  II,  7    |                 értelmetlenebb helyeknél.~S fel-felpislogott apró szemeivel,
 3801  II,  7    |                 egészen meg lenne hódítva s magától menne be a kalitkába.
 3802  II,  7    |                   fog Mádyval a sétatéren s produkálni fogja nagy emlékezõtehetségét
 3803  II,  7    |              sétál Melanie a háza mellett s valamelyik kinyitott ablakon
 3804  II,  7    |                becses tartalmú kéziratot, s letette a kis toalett-asztalra
 3805  II,  7    |            feltámasztom a te kedvedért« - s így született meg a »Peleskei
 3806  II,  7    |                 valaki a fõispánért ivott s elõszámlálgatta, hogy: »
 3807  II,  7    |                    Fölemelkedett helyérõl s toasztmondási elõzményképpen
 3808  II,  7    |                  magasra emelte a poharát s átkiáltott a nyitott ajtón
 3809  II,  7    |              valamit benn feledett volna, s maga elõtt eresztve Mádyt,
 3810  II,  7    |                becsúsztatni egy album alá s annak helyére két ív tiszta
 3811  II,  7    |               kirúgta maga alól a széket, s hajlongva állt fel egész
 3812  II,  7    |                   úr egészen elérzékenyül s szerény pironkodással beszél
 3813  II,  7    |                   veszi a dolgot komolyan s ünnepélyes hálával siet
 3814  II,  7    |             nézett az üvegajtón keresztül s ravaszul mosolygott, midõn
 3815  II,  7    |                   is égbe meredezõ haját, s égõ türelmetlenséggel pillantott
 3816  II,  7    |                mert már erõsen esteledett s az egész épület környéke
 3817  II,  7    |              verejtékétõl csurgó homlokát s kétségbeesetten markolt
 3818  II,  7    |                Mády kinyitotta az ablakot s érzékenyen könyörgött makacskodó
 3819  II,  7    |                 papirost.~- Nézd meg ezt, s mondd meg, micsoda ez?~-
 3820  II,  7    |              vizet nem változtatja borrá, s a Mády Károly beszédét vízzé -
 3821  II,  7    |              hirtelen kiugrott a szobából s szaladt doktort keresni.~
 3822  II,  7    |                 kezére tapasztá homlokát, s amint izgatottsága fogyott,
 3823  II,  7    |                ordított fel örömteljesen, s nyitva hagyván az egész
 3824  II,  7    |         fáklyászene kedvéért eloszlottak, s a család lefeküdt. Nem tesz
 3825  II,  7    |                idõbõl, elkérni a beszédet s visszamenni. Ojjé! Hiszen
 3826  II,  7    |                  homlokát kabátja ujjával s nagyot lélegzett. No, csakhogy
 3827  II,  7    |              tagjai reszkettek a hidegtõl s teste annyira lankadt volt
 3828  II,  7    |                 volt ablakához támasztani s felmenni rajta.~Egy kicsit
 3829  II,  7    |                   lajtorja legfelsõ fokán s fejét bedugván az ablakon,
 3830  II,  7    |        toalett-asztalt, hol kézirata van.~S azzal felhágott egyik lábával
 3831  II,  7    |                    A kalandhõs megrezzent s vérében lévén a hátrálás
 3832  II,  7    |                  vissza útban levõ lábát, s a nagy sietség következtében
 3833  II,  7    |           lezuhanása által okozott zajra, s álmos, felriadó hangon sikoltott
 3834  II,  7    |             Bizonyosan kísértet« gondolá, s foga vacogott a félelemtõl.
 3835  II,  7    |                  mellén szétvált ingéhez, s azután elgondolva, mennyi
 3836  II,  7    |                  leereszkedett a szobába, s amint a padozatra ugrott,
 3837  II,  7    |         kisasszony! De én a létrán jöttem s azt szerencsétlenül lelöktem
 3838  II,  7    |                   Melanie felkelt ágyából s amint a sötétben Mády felé
 3839  II,  7    |               Mind közelebb-közelebb jött s egyre suttogóbb hangon szólott
 3840  II,  7    |           megtudná...~Mády összerázkódott s felsikoltott, az agyonlövés
 3841  II,  7    |                láz nagyon erõt vett rajta s megfosztá eszméletétõl;
 3842  II,  7    |               többször felköltötte Ancsát s fõzetett bodzaherbatét,
 3843  II,  7    |              Hol-hol fölkel betege mellõl s lábujjhegyen eltipeg a nagy
 3844  II,  7    |              szeretetével.~Majd megfordul s hosszan elandalog a másik
 3845  II,  7    |               sietve csatolta fel kardját s fontos léptekkel ballagott
 3846  II,  7    |             Mucinak, hogy maradjon hátra, s megnyomta lánya szobájának
 3847  II,  7    |     végigkérõdzött a tegnapi eseményeken, s már éppen kombinálni kezdte,
 3848  II,  7    |              mindent!~Aztán türelmetlenül s érdekfeszülten tekintett
 3849  II,  7    |                  a kulcs a rozsdás zárban s Kelemen úr elõtt kitárult
 3850  II,  7    |               Muci felösmerte a hangjáról s örömsikoltással rohant hozzá.~-
 3851  II,  7    |                 Azután odafordult Mádyhoz s rideg, sötét arccal kérdé:~-
 3852  II,  7    |                    én szeretem Melanie-t, s õt boldogítni egyetlen kívánságom.
 3853  II,  8    |                   egyszer megfogtam kezét s széthúztam ujjait.~Hát szegény
 3854  II,  8    |                   hadsereg, melyet õ szül s mégis ellene fordul, tépi,
 3855  II,  9    |              szemölcsöt, mely alatta van, s mely olyan jól illik a gonosznak!
 3856  II,  9    |               sajátja. A boldog gyermeké, s mely talán csak azért van
 3857  II,  9    |              gesztenyeszín haj megbarnult s mesterkélt fonatai közt
 3858  II,  9    |            gömbölyû arc meghosszabbodott, s ha nem is olyan szép már
 3859  II,  9    |                 kissé keskeny a homloknál s egyre szélesebb lefelé.
 3860  II,  9    |                nem látta, nem gondolt rá, s ha felidézte néha emlékét
 3861  II,  9    |                  észrevette a csírájában, s ha a beszélgetés fonala
 3862  II,  9    |            orsójáról, nyomban észrevette, s a legérdekesebb suttogás
 3863  II,  9    |                  Lórikának kedve elmenni, s a rudas ló, a Miska kocsis
 3864  II,  9    |               különféle szabású grimaszja s végszükség esetén aztán »
 3865  II,  9    |                   egyszerre felkerekedett s odadobott a paradicsomba
 3866  II,  9    |                   csillog már a jegygyûrû s amelyik Aladár felé van
 3867  II,  9    |                   egyéb ártalmas növényt, s azok helyére ültessen büszke
 3868  II,  9    |               hogy a társai is elhagyták, s a muzsikáló cigányt kellett
 3869  II,  10   |                  mostani kolerajárványba, s reggeltõl estig lesi komótsapkában,
 3870  II,  10   |                   csak hagyj rám mindent, s ha kártyázni hí, légy rá
 3871  II,  10   |                  azonban háta mögé került s echt hamisjátékosi fiziognómiával
 3872  II,  10   |                 ezen különös sport felül, s szörnyen mágnásosnak találta
 3873  II,  10   |              kitettük a tíz-tíz forintot, s aztán az egyik is, a másik
 3874  II,  10   |                két óráig ott diskuráltam, s Fucha mindjobban kezdett
 3875  II,  10   |            eközben már teljesen elkékült, s hol-hol megrázkódott egész
 3876  II,  10   |                   elhomályosodni kezdett, s keresztbefordulva a helyébõl
 3877  II,  10   |              egyszer szépen beesteledett, s a nagy megerõltetéstõl egészen
 3878  II,  11   |                 lõ, mint egy Tell Vilmos, s úgy szónokol az alsóházban,
 3879  II,  11   |             ellenkezõleg, haragszik érte, s azt elég neveletlen ki is
 3880  II,  11   |               súgá Péter báró Daróczynak, s majd még halkabban hozzátette: -
 3881  II,  11   |                  dühösen harapott ajkaiba s elvegyült a többiek közé;
 3882  II,  11   |              ingerültséggel rázta a fejét s más oldalról kezdett manövrírozni.~-
 3883  II,  11   |                Megragadta a grófnõ karját s reszketõ hangon kiáltá:~-
 3884  II,  11   |                   szép szeme, piros arca? S az a leány mégsem cserélne
 3885  II,  11   |              másodszor, mert nem ér rá -, s azzal ott hagyta az udvarias
 3886  II,  11   |                  estig kint járt a mezõn, s ami üres ideje maradt, azt
 3887  II,  11   |              betegen feküdt, a részvétet, s mikor felépült, a gyöngéd
 3888  II,  11   |                   egyszerre nyílt az ajtó s belépett rajta Sárika grófnõ
 3889  II,  11   |              hitte, hogy az inas jött be, s nyugodtan számítgatott tovább.
 3890  II,  11   |           Nagysokára mégiscsak észrevette s olyan lyukat szakított ki
 3891  II,  11   |               választotta: jónapot kívánt s megkérdezte a váratlan szerencse
 3892  II,  11   |         hátravetette hosszú kék fátyolát, s amint kigyulladt bûvös arcával
 3893  II,  12   |                 férfias vállaira omlanak, s csengő érchangon szól:~Dicső
 3894  II,  12   |             imáját, mely e nemzet jólléte s üdvére van irányozva. Amint
 3895  II,  12   |                 adj áldást fegyvereinkre, s kövess célunk felé.~A nap
 3896  II,  12   |             eközben jött fel a láthatárra s szokatlan fénnyel aranyozá
 3897  II,  12   |                  jelenték a nap feljöttét s áhítatteljes hangon rebegék: -
 3898  II,  12   |              letörölte azt Hunnia emléke, s teljes nyugodt hangon szólt:~
 3899  II,  12   |            feléjök. A magyar sereg megáll s vizsgálódni látszik.~- Valami
 3900  II,  12   |            Eközben ismét csendesség lett, s a magyar leventék szótalan
 3901  II,  12   |             mindég nagyobb kezdett lenni, s villogó dárdák tűntek ki
 3902  II,  12   |                  fogtok menni fejetekhez, s megmondjátok, a magyar fejedelem
 3903  II,  12   |            mindenfelül.~A követek morogva s kedvetlenül távoztak.~Félóra
 3904  II,  12   |           Hunniába. Ha olykor elfáradtak, s nyugalomra volt szükségök,
 3905  II,  12   |                mellett Halicsba érkeztek, s innen a Kárpátok felé vevék
 3906  II,  12   |               hasonló rövid dolmány födé, s vállaikról tigriskacagány
 3907  II,  12   |                közülök Álmos elébe lépett s tiszteletteljes bók után
 3908  II,  12   |                kardunk mindig készen áll, s ha vért kell érted ontani,
 3909  II,  12   |                hol most Munkács vára áll. S fejedelmileg vendégeltette
 3910  II,  12   |                kiterjesztett szárnyakkal, s a nép ajkiról egyhangúlag
 3911  II,  12   |             rohant le egy letört gallyal, s összetört csontokkal terült
 3912  II,  13   |           gondolkozva járt szobájában fel s alá, midõn az ajtó megnyílt,
 3913  II,  13   |                   midõn az ajtó megnyílt, s azon egy tetõtõl talpig
 3914  II,  13   |                    és mint hallám, Kõszeg s a büszke Bécs leendnek vérszomjának
 3915  II,  13   |            legszebb, leghangzósabb dalát. S ez koszorúja mûvinek. A
 3916  II,  13   |                  várban víg zene hangzik, s messze hallatszik az üdvkiáltás.~-
 3917  II,  13   |                    hogy ha életed kedves, s még kedved van a drága kenyeret
 3918  II,  13   |                  három nap múlva eljövend s mindnyájatokat megperzseltet,
 3919  II,  13   |               történtek felõl értesítendõ s egyszersmind segély kérni
 3920  II,  13   |                 segély? - kérdé Jurisics, s arcán keserû mosoly lejte
 3921  II,  13   |                 csak a csatárok jó kedve, s Jurisics hûsége a haza és
 3922  II,  13   |          harckiáltás nem remegõ, de bátor s harc-epedõ nép ajkiról.
 3923  II,  13   |                  elõ, mint hõsi oroszlán, s megfordítja a háború kockáját?
 3924  II,  13   |                elõtt rettegve hull a tar, s gyõzelem-kiáltása halálhörgéssé
 3925  II,  13   |                  várban víg zene hangzik.~S messze hallatszik az üdvkiáltás:
 3926  II,  13   |                mind balul magyaráztattak, s »crimen laesae majestatis«-,
 3927  II,  13   |              Gordian felköté ősi kardját, s mint párduc büszkén lépett
 3928  II,  13   |                  zaj csillapodni kezdett, s a tribun felszökve lovára,
 3929  II,  13   |                  lovára, rántá ki kardját s lelkes, megrázó érchangon
 3930  II,  13   |                 kiáltá egy csengő szózat, s a harcosok előtt »Róma gyöngye«
 3931  II,  13   |                   az istenek kezében van, s jaj annak, ki szentségtelen
 3932  II,  13   |            lábatok, eltörjük a bilincset, s szabadok lesztek újra« felelt
 3933  II,  13   |               azért nem leszek háládatlan s törvényes királyom ellen
 3934  II,  13   |                Germanicus kirántá kardját s azt saját mellének szegezé.
 3935  II,  13   |                  sas, lépett a vezér elé, s kihúzva drága kardját, kevélyen
 3936  II,  13   |                harci kürtök megzendültek, s a katonák ajkairól hangzott
 3937  II,  13   |            Örömrivalgva kísérték lakására s útját diadalkoszorúkkal
 3938  II,  13   |           figyelmét ki nem kerülte tettei s gyakori kihágásai miatt.~
 3939  II,  13   |           széttárultak a trónterem ajtai, s egy bilinccsel terhelt bajnok
 3940  II,  13   |                  A férfiú felemelte fejét s keresztbetett kezekkel nyugodtan
 3941  II,  13   |             szavait javalló zúgás követé, s a császár dühtõl tajtékzó
 3942  II,  13   |                 vészfelhõket, melyek Róma s Tiberius trónja fölé tornyosulnak.~
 3943  II,  13   |                  Rómának hódoltatott meg, s a szeretet- és tiszteletet
 3944  II,  13   |                   iránta kevély és hideg; s mily nagy mértékben, készséggel
 3945  II,  13   |                 volt hallani, békülj meg, s térj vissza Rómába, nemzeted
 3946  II,  13   |                  némán követték sátorába, s rettegve várták az orvos
 3947  II,  13   |                  szoríták össze karjaikat s a fájdalomtól rezgõ hangon
 3948  II,  13   |                 Halál a gyilkos árulóra!« s kardjaik megvillantak kezükben,
 3949  II,  13   |                  atyja, annyi belátással, s rántsa ki bátorsággal, ha
 3950  II,  13   |               bátorsággal, ha a szabadság s Róma üdve úgy kívánja. Ez
 3951  II,  13   |               Egyszerre nesz hallatszott, s a férfiú azon pillanatban
 3952  II,  13   |              Gordian ugrott ki a sátorból s lovára vetve magát a római
 3953  II,  13   |                beszárnyalta egész Ázsiát, s Germanicus halálán gyászba
 3954  II,  13   |               érvénytelennek találta azt, s eldobta a sárba.~*~Tiberius
 3955  II,  13   |                     Tiberius boldog volt, s alig titkolhatta el örömét,
 3956  II,  13   |                   azért mégis eltitkolta, s sírva jelent meg a szenátusban,
 3957  II,  14   |              értettem volna amit mondott, s egész flegmatice kezdtem
 3958  II,  14   |                    szerette a német szót, s ezen elõszereteténél fogva
 3959  II,  14   |                 áldozatot teszek érted, - s ezzel meggyújtván a gyufát,
 3960  II,  14   |                száz akó »echt Neszmélyit« s elküldeném ajándékba az
 3961  II,  14   |                 be magam a kocsi derekába s röhögjek irtózatosan egy
 3962  II,  14   |               megõrülök, megbolondulok! - S elkezdett mérgében ugrálni,
 3963  II,  14   |               mappáján meg nem található, s hol ha van is, még sincs
 3964  II,  15   |                   kukoricaasztag tetejére s onnan rimánkodott az öreg
 3965  II,  15   |             ónszín arca átmelegszik tõle, s aki ilyenkor néz az öreg
 3966  II,  15   |             megsokalltuk a saját erõnket, s a fõembereink egymás hajába
 3967  II,  15   |                     Bántott ez a hencegés s úgy összeszorítottam a fogamat
 3968  II,  15   |                   Erõs, vastag volt a fal s nem engedett a lövéseknek;
 3969  II,  15   |                erõsen dolgoztak belülrõl, s kezdtünk igazán csehül lenni.
 3970  II,  15   |                  elõtt.~Guyon káromkodott s a haját szaggatta mérgében,
 3971  II,  15   |                 az én szívem sincs kõbül, s elszorult a sok veszteség
 3972  II,  15   |              kihínám Lucifert szál kardra s kivenném keze közül azt
 3973  II,  15   |             intettem kezemmel a seregnek, s olyan csend lett, mint teszem
 3974  II,  15   |                 is utána ment a tenyerem, s olyan indulatosat csaptam
 3975  II,  15   |                 összefonta kezeit mellén, s összehúzott szemöldeivel,
 3976  II,  15   |              asszony, gyerek vár odahaza, s kik elesnek anélkül, hogy
 3977  II,  15   |                    Guyon nagyot sóhajtott s szomorúan nézett fel a magas,
 3978  II,  15   |               tudtam becsülni új rangomat s még kétszerte különb vitéz
 3979  II,  15   |                   Azzal otthagytam Guyont s elkezdtem gondolkozni. Ebadta,
 3980  II,  15   |                  a kérdés...~Rágyújtottam s fontolgatva jártam-keltem
 3981  II,  15   |               festett pléhkéreg beszakadt s ez alatt papirossal van
 3982  II,  15   |                  vivát. Guyon odalovagolt s majdnem belebolondult a
 3983  II,  15   |                  ha forró vízzel leöntik, s a párájából jégesõ lesz
 3984  II,  15   |                patakocskákkal az aljában, s szépen kifundált utacskákkal
 3985  II,  15   |                   tál ételt eszik ebédre, s ha délutánonkint el-elszundikál
 3986  II,  15   |              paraszthajszálnyi hiányzott, s most mint fõgenerális kormányoznám
 3987  II,  16   |             legtöbb együgyûség a világon, s neki volt a legocsmányabb
 3988  II,  16   |            egyikét választám pegazusomnak s az elsõ verseményem, melybõl
 3989  II,  16   |            Pokolkõi Vendel, vagy Genovéva s több efféle mû! Hja! Ész
 3990  II,  16   |                 annál okosabb ember lesz, s olyan gondolatai vannak,
 3991  II,  16   |          odatoldta pótléknak a nyelvéhez, s jaj annak a szerencsétlen
 3992  II,  16   |                éveken át sikerrel űzetik, s Pisera bácsi áldja a vakságot,
 3993  II,  16   |                 az ilyen impertinenciákra s majd kidobta az irodalombarátot,
 3994  II,  16   |                 volt az alelnöke a körnek s most már õ is ott töltötte
 3995  II,  16   |              bácsi csillaga örökre letûnt s hajdani dicsõségének sírköveül
 3996  II,  17   |               játékot szenvedélyesen ûzte s különösen balekokkal játszta
 3997  II,  17   |              megvett galambszín posztóba, s kinek lángagyából eredetibbnél
 3998  II,  17   |                  a piros-fogas spencelre, s kiszedvén abból tulajdon
 3999  II,  17   |           térképén, az nem lehet »fuser«, s Kutlik úr szívesen puszizik
 4000  II,  17   |                viselt dolgait Tatár Péter s más jeles kútfõk nyomán: