bold = Main text
      Rész, Fejezet                                          grey = Comment text

 4001  II,  17   |                   le hamuszín ábrázatján, s szomorúan mondogatta: »volnék
 4002  II,  17   |                 azért nem lett fiatalabb, s következésképp nem is csatlakozott
 4003  II,  17   |                   is Garibaldinak nevezte s leánya Garibaldina nevet
 4004  II,  17   |          Garibaldi már ötödik évében járt s éppen ez idõ tájban tanulta
 4005  II,  17   |               lurkó néha megkötötte magát s egy hatos ára árpacukron
 4006  II,  17   |                megváltoztatta Szicíliára, s Ancsának nem lehetett ellene
 4007  II,  17   |            karjaival, élénk kék szemeivel s gyönyörû fehér fogaival:
 4008  II,  17   |                 volt az erõsebb potentát, s minden diplomáciai jegyzékváltogatásnak,
 4009  II,  17   |       asszonyomnak nagy volt a szenvedése s sokszor is sírt szegény,
 4010  II,  17   |                paszuly, tök, újra paszuly s kalarábé.~Négyen voltunk
 4011  II,  17   |                   voltunk kosztos diákok, s mind a négyen gyûlöltük
 4012  II,  17   |                 gyûlöltük a savanyú babot s következésképp a majszterné
 4013  II,  17   |                 fehér csíkos nagykendõvel s kalabriai kalapjával. Istenem,
 4014  II,  17   |                   a ruhadarabokat varrta, s kinek most öt világrész
 4015  II,  17   |               könnyû volt az irigységnek, s midõn már egyszer be volt
 4016  II,  17   |               elvette a képet Szicíliától s odaragasztotta kovásszal
 4017  II,  17   |          becsületes, öreg, szakállas arc, s az az értelmes, magas homlok,
 4018  II,  17   |                  egyszerre megelevenednék s az a festett kard megcsörrenne
 4019  II,  17   |                   Az a többi már mellékes s a részletekhez tartozik.
 4020  II,  17   |               különöset? Éppen senki sem, s következésképp õ (Kutlik
 4021  II,  17   |                   ragadja Európa szabóit, s mely nevét ki fogja ragadni
 4022  II,  17   |                 lapok írni fognak felõle, s ki tudja, még mivé növi
 4023  II,  17   |                  szemlét tartának felette s keményen megdicsérték az
 4024  II,  17   |               levél titkaiba, fogta magát s átballagott éjszakának idején
 4025  II,  17   |                    hogy soká fog tartani, s ígérem ön iránti rokonszenvembõl,
 4026  II,  17   |            irigyei. Én irigyeket keresek, s ha nem akad ingyen, megveszem
 4027  II,  17   |               egyszerre megeredt a zápor; s olyan sötét felhõfolytatások
 4028  II,  17   |                akart olyan gazember lenni s erõnek erejével ott marasztalta
 4029  II,  17   |                   semmit sem tudtunk róla s egész közönyösen folytattuk
 4030  II,  17   |                  Kétszer csusza hetenkint s egyszer babcsuszpajsz havonkint.
 4031  II,  17   |          havonkint. Ezen az alapon állunk s nem tágítunk végsõ leheletünkig!~
 4032  II,  17   |            törvényes feleség rongyban jár s nagy elvétve akad neki egy-egy
 4033  II,  17   |                  dáma« úszkál a bõségben, s egyik ékszerre még rá sem
 4034  II,  17   |              könnyem az elérzékenyüléstõl s meghatott hangon rebegém:~-
 4035  II,  17   |                    keble lihegni kezdett, s köhécselõ mellét egy halk
 4036  II,  17   |          megmagyarázhatatlan tekintettel, s lágy suttogó hangon rebegé:~-
 4037  II,  17   |                 leakasztá a függõ szögrõl s szûzies pirulás közt markomba
 4038  II,  17   |                   elémbe tárt karjai elõl s szám nyitva maradt az elámulástól.~-
 4039  II,  17   |           pincekulcsot kérni, nekemugrott s tán egy hajszál sem marad
 4040  II,  17   |               szabadítsam meg Szicíliától s átadá nagylelkûen a pincekulcsot.
 4041  II,  17   |             invitáltam meg a szomszédból, s ki nagy hajlongások mellett
 4042  II,  17   |                    bruderschaftot« ittunk s kinek holtrészeggé tétele
 4043  II,  17   |                gyõzõdve, hogy ez sikerül, s nem csalatkoztam.~Lojzi
 4044  II,  17   |             barátunk sokat bevett a jóból s erõnek erejével esküdözött,
 4045  II,  17   |              burkus király kéménysöprõje, s hogy egyszer a kéménybõl
 4046  II,  17   |                  akármelyik percben jöhet s a fejvesztéssel együtt jár
 4047  II,  17   |                részeg kéményseprõ-legényt s az érkezõ Kutlik elõl járható
 4048  II,  17   |             magáról rongyait, a felhõket, s láttatni hagyta csillagos
 4049  II,  17   |              Hirtelen a takaró alá bújtam s fel nem mertem volna emelni
 4050  II,  17   |                 még a szívem dobogása is, s paplanom alá bújva égreszkettetõ
 4051  II,  17   |                 zsong, fejem körül forog, s hogy a következõ percben
 4052  II,  17   |               ennek akkor jobban örültünk s nagyobb diadalnak tartottuk,
 4053  II,  18   |                   A CSODÁLATOS GOMBA~1874~S... professzor nemcsak tudományos
 4054  II,  18   |            tudósok már e talajt megjárták s otthon vannak rajta; meg
 4055  II,  18   |                   legfeljebb utolérhetõk. S... nagy természettudós volt,
 4056  II,  18   |                mester és rendszeralkotó - s ez a gombászat.~Ah, a gombák!
 4057  II,  18   |             menyasszonya, a föld méhében, s megnõnek egy perc alatt,
 4058  II,  18   |             egyszer tökéletesen jóllaktam s az uzsonnáról felmaradt
 4059  II,  18   |                   tót kalapot, félcsizmát s több ilyen bolondságokat.
 4060  II,  18   |                  a bizony el volt találva s éppen úgy nézett ki, mint
 4061  II,  18   |              gombává, gondoltam magamban, s ugyancsak hasonló anyagból
 4062  II,  18   |              valahova a kasznyi tetejére; s körülbelül csak egy év múlva
 4063  II,  18   |             irigyelték az érdekes leletet s sokat vallattak érte, hol
 4064  II,  18   |                   nevekedett, míg egyszer S professzor úr füleibe is
 4065  II,  18   |                   pedellus«.~- Köszönteti S. professzor úr, kéretve,
 4066  II,  18   |                   kikacag az egész líceum s ujjal fognak rám mutatni,
 4067  II,  18   |               valami kibúvó ajtót keresni s a gombát nem adni oda.~-
 4068  II,  18   |            gombakövület drága kincs nekem s legfeljebb térítvény mellett
 4069  II,  18   |          Vankovics hosszú orral távozott, s én megkönnyebbülten lélegzék
 4070  II,  18   |          megnyílik az ajtó és belép rajta S. professzor úr.~- Ah, szervusz,
 4071  II,  18   |         legnagyobb gombászának kezében...~S azzal futott ki, mint az
 4072  II,  18   |             tanári kar is fekete ruhásan, S. tanárral élükön.~Az igazgató
 4073  II,  18   |          odalépett a betakart szekrényhez s egy-kettõt köhécselt bevezetésképpen
 4074  II,  18   |             Mindenki valami meglepõt várt s elfojtá még lélegzetét is:
 4075  II,  18   |                  Ezzel lerántá a leplet - s ott állott ékes mahagónifa
 4076  II,  18   |               hogy megtekinthesse.~Azután S. tanár lépett fel gõgös
 4077  II,  18   |                   viharosan megéljenezték s minden európai nyelvre leendõ
 4078  II,  18   |               nyelvre leendõ átfordítását s több ezer példánybani kinyomatását
 4079  II,  18   |                 díszebédet adott, melyben S. professzor elnökölt, én
 4080  II,  18   |                 sok év elmúlt. Porrá lett S. professzor is, én is megkomolyodtam,
 4081  II,  18   |            õriztetik a líceumi múzeumban, s a tudományos értekezést
 4082  II,  19   |            óhajtanak evezni, mely a jólét s társas örömök partjai közt
 4083  II,  19   |                  széles ismeretségi körre s következésképp minél több
 4084  II,  19   |            legkevésbé, »az számító ember« s »filiszter«; a falusi úri
 4085  II,  19   |                   az könnyen hivõ, galant s szinte hízik bele, ha nevére
 4086  II,  19   |                  vedlenek az emberiségrõl s a zsiránskeresés kezd háládatlan
 4087  II,  19   |                 mokka, egy pipa jó dohány s hozzá még harmadikul egy
 4088  II,  19   |                     Semmi azonban. Leülsz s itt maradsz.~- Nem, nem.
 4089  II,  19   |                 ügy sürgõs, becsületbeli, s félek, otthon nem érem X-et.
 4090  II,  19   |                 ajtóig kíséri látogatóját s nyájasan rázza meg kezét.~-
 4091  II,  19   |                savanyú mosolyra fintorul, s kezét hidegen siet kihúzni
 4092  II,  19   |                 Azzal visszaoson az ajtón s becsapja maga után. Újra
 4093  II,  19   |                  szürcsölni kezdi kávéját s színi a csibukot. Dohány,
 4094  II,  19   |              Dohány, kávé nem ízlik neki, s õ maga is kellemetlenül
 4095  II,  19   |                  hátra, mint visszatérni, s kedves barátja iménti szíves
 4096  II,  19   |               mindenütt nyomukban húzódik s a tényeket sötét színekkel
 4097  II,  19   |                ott nõtt fel szemei elõtt, s a fiatal nemzedékkel együtt
 4098  II,  19   |                 mégis megmarad bolondnak, s a hajtása megint csak a
 4099  II,  19   |                 úr kiveszi tubákpikszisét s kedélyeset szippant.~- Kikérem
 4100  II,  19   |                   méltatlanság keserûsége s majdnem könnyezve érzékenykedik,
 4101  II,  19   |                   végre is felülkerekedik s nagysokára és nagynehezen
 4102  II,  19   |                 legelsõ fiáker-állomásig, s van hegyen-völgyön lakadalom,
 4103  II,  19   |                   a vége, hogy nem talál, s akkor nagyon könnyen megesik,
 4104  II,  20   |                  délután beül a kávéházba s nekiesik elõször a napilapoknak.
 4105  II,  20   |           vezércikkeiket, majd félredobja s a »Hon«-t keríti ki, egy
 4106  II,  20   |         Bosszankodva fészkelõdik székében s újra elõszedegeti a már
 4107  II,  20   |                  ezeknek is vége szakadt, s õ, mint valami fáradságos
 4108  II,  20   |                 vagy fölmentés van benne, s egyéb hiányában legrosszabb
 4109  II,  20   |             Máskor mindig négykor hozták, s ma íme öt perc négy után!~
 4110  II,  20   |              egészen természetessé válik, s nincs okunk valami különösen
 4111  II,  20   |               burnótszelencéjét veszi elõ s megtiszteli orrát egy-két
 4112  II,  20   |       fölszimatolására. Egy-kettõt köhint s gusztálva ereszti szemét
 4113  II,  20   |             sóhajtva fordít az elsõ lapra s valódi ínyenc-lassúsággal
 4114  II,  20   |               ember, kinek nincs senkije, s miután senki sorsa nem érdekli
 4115  II,  20   |               együtt örül és búsul velök.~S ezt már annyira megszokta,
 4116  II,  21   |                  zúgnak kis fejecskéjében s csendesen elringatják õt.~
 4117  II,  21   |                 temetéskor Klára néninek, s az aztán magával vitte a
 4118  II,  21   |                dombon kellett végigmenni, s mindjárt ott találta magát
 4119  II,  21   |                 megmérte Örzsike ez utat, s be sokszor is várta már
 4120  II,  21   |                napon rosszul érezte magát s orvost hívatott. Örzsikének
 4121  II,  21   |              estefelé behívatta Örzsikét, s egy forintot nyújtott át
 4122  II,  21   |                 bukkant fel nagy udvarral s fehér árnyú karikát rajzolt
 4123  II,  21   |                 Miklós utána settenkedék, s mialatt az mohó sietséggel
 4124  II,  21   |                 orvosságra szánt forintot s visszacsinálta a bogot azon
 4125  II,  21   |                módon.~Az árva felöltözött s gyanútlanul nyakára kötvén
 4126  II,  21   |                nem jött a szokott idõben, s már aggódni kezdett. Most,
 4127  II,  21   |              máskor. Magam is éheztem ma, s meg nem állhattam, hogy
 4128  II,  21   |                hogy ne harapjak belõle...~S Örzsike mosolyogva nyújtott
 4129  II,  21   |                   Örzsike hátrapillantott s nem nagy távolban Miklóst
 4130  II,  21   |          koldusfiú pedig könnyekre fakadt s kiejté kezébõl a szerencsétlen
 4131  II,  21   |                  nem fog tartani bûnösnek s meglágyítja néném szívét
 4132  II,  21   |                 sietõ léptekkel indult el s Miska kíséretében csakhamar
 4133  II,  21   |                  Szárítsd fel könnyeidet, s várj rám egy félóráig. Félóra
 4134  II,  21   |                egy hegyes oszlopkõre ült, s onnan nézte az utcákon hemzsegõ
 4135  II,  21   |                  a kitûzött félóra elmúlt s mégsem jön. Mihez fogjon
 4136  II,  21   |               fölhasítottam a homlokomat, s így véresen állítottam be
 4137  II,  21   |              iránta, neki ez mind megvan, s mégsem átall néha zúgolódni
 4138  II,  21   |               csordultig hálaérzelmekkel, s lelkében valódi szégyenletes
 4139  II,  21   |              felhõk tornyosultak az égen, s hideg záporesõ indult meg.
 4140  II,  21   |           csattogtak felettük a villámok, s zuhogott alattuk a sziklákról
 4141  II,  21   |                 magáról rongyos kabátját, s õt takarta be vele.~A zápor
 4142  II,  21   |                bizonyosan beárulta azóta, s úgy fogják tekinteni mint
 4143  II,  21   |                  által kiszínezett képtõl s felsikoltott.~- Mi bajod? -
 4144  II,  21   |                hálok. Mindig szívesen lát s jó meleget tart a bundájával.
 4145  II,  21   |            Örzsike egészen össze van ázva s reszket és el van kékülve,
 4146  II,  21   |               csakugyan meghalt, szokásos s megújuló betegsége, a gyomorgörcs
 4147  II,  21   |                 hogy vegye õt is magához, s gondoskodjék róla is. E
 4148  II,  21   |                  méregették a derék urat, s az osztozkodás alkalmával
 4149  II,  21   |                  cselédséget elbocsátotta s az üres házat becsukta.~
 4150  II,  21   |                  hogy fogta kis batyuját, s felkereste ama másik társát,
 4151  II,  21   |               mégiscsak csinálunk belõle, s aztán gyufát, almát s több
 4152  II,  21   |             belõle, s aztán gyufát, almát s több ilyen apróságot fogsz
 4153  II,  21   |                 Azután gúnyosan nevetett, s a gyerekek is felröhögtek...
 4154  II,  21   |                könyv lapjai széttárultak, s amint a fiú lefelé fordítá
 4155  II,  21   |             jobbra-balra. A szél kapkodta s sóváron játszott a százasokkal
 4156  II,  21   |                   gúnyosan az imakönyvet, s mint szakadt abból a sok
 4157  II,  21   |            hivatalnok elbámulva nézett rá s egy elõtörõ könyût törült
 4158  II,  21   |             hivatalnok oda vonta magához, s megsimogatta szép, fürtös
 4159  II,  21   |                   Legyen hát õ testvéred, s nekem is meglesz az az örömem,
 4160  II,  21   |                 szavát az öreg hivatalnok s jól tanult-e Örzsike és
 4161  II,  22   |                   túl, pogány országokba, s mikor a vademberek meghallották
 4162  II,  22   |                   is elviszik kõkorsókban s ott a méltóságos urak iszogatják,
 4163  II,  22   |             fiának, mert jómódú mindenik, s odavaló zsellér nem cserél
 4164  II,  22   |              dolgozza be a külsõ jószágot s még fuvarral is segít a
 4165  II,  22   |               gazdája könyökére támasztva s sötét fellegek vonulnak
 4166  II,  22   |                még az apja, Bokros Mihály s az anyja, Judit asszony
 4167  II,  22   |                 csillagok integetnek neki s csodás suttogással biztatják
 4168  II,  22   |               egy-egy sróf, egy-egy rugó, s annak bizony helyre kell
 4169  II,  22   |               felkelt, megfejte a tehenet s most reggelit fõz, a betegnek
 4170  II,  22   |               betegnek keménymagos levest s a távozó gazdának puliszkát.~
 4171  II,  22   |                utána fúj a tóduló füstnek s fölfelé tereli, az bizonyosan
 4172  II,  22   |              öntudatlan tartja fogai közt s szaggatottan szippant egyet-egyet,
 4173  II,  22   |                kialudt.~Bement a konyhába s egy égõ üszköt tett a nedves
 4174  II,  22   |                  megint kifordult az öreg s egyenesen a padlásra vezetõ
 4175  II,  22   |             Mihály gazda levette kalapját s szokása szerint elmondá
 4176  II,  22   |          elérzékenyült a jó Judit asszony s »megeredt a jóság forrása«
 4177  II,  22   |              aztán nem is kérdezte többé, s az nem szólt többé egyetlen
 4178  II,  22   |            kínosan hánykolódott fekhelyén s hogy egyre sóhajtozott.~
 4179  II,  22   |             mindinkább sötétebb lett arca s meredt szemével örökké oda
 4180  II,  22   |              leégett, szekerükre ugráltak s hajtottak lóhalálban hazafelé.~
 4181  II,  22   |              maradt ott szekerén elájulva s a gyeplõt kieresztve kezébõl.
 4182  II,  22   |               faluba. Leszállt, otthagyta s csúszva, kerülõ utakon,
 4183  II,  22   |                  melyek a tûzbe szorultak s ott vesztek. Az éjszaka
 4184  II,  22   |              Bokros most nyitá fel szemét s gyönge, erõtlen hangon dadogá:~-
 4185  II,  22   |                poklot hordozott lelkében, s az nem hagyta õt sem gondolkozni,
 4186  II,  22   |             felordított, mint a vadállat, s õrülten rohant el, holt
 4187  II,  22   |                   ki egy felhõrongy mögül s oda világított a kormos,
 4188  II,  23   |          összevegyül a praxis korpájával, s a két ellentétes anyag rötyögve
 4189  II,  23   |                   okos eszmecsere között, s amit egész nap megutált,
 4190  II,  23   |              valamelyik rossz paragrafusa s több ilyenek forognak szõnyegen,
 4191  II,  23   |                 visszaköszön és odahívja, s ezzel »folyamatba tétetik«
 4192  II,  23   |               tanított, hízelgõ, udvarias s önmagát kéri benne »elmarasztaltatni«
 4193  II,  23   |              következik a »viszonválasz«, s ha a papa be nem vágja az
 4194  II,  23   |              következnék az esküvõ napját s több egyebet kitûzõ »végirat«
 4195  II,  23   |             veríték gyöngyödzik homlokán, s lázas reszketegség fut tagjain
 4196  II,  23   |                kár, hogy hõsünk fölébred, s ami kínozta álmában, kínozza
 4197  II,  23   |                Mennyire óhajtotta, várta, s most megjelent, elsápad
 4198  II,  23   |             megrezzenve néz fel a szólóra s elfojtott hangon mondja: »
 4199  II,  23   |         lehetetlen!«~Becsapja a könyveket s nyitott szemmel, némán mereng
 4200  II,  23   |           kijelölt órában az »egyetemre«, s mindaddig el nem hagyják,
 4201  II,  23   |                  megy a hallgatóság közé, s mindenféle grimászokkal
 4202  II,  23   |                    Mind az ajtóhoz tódul, s az a legszerencsésebb, ki
 4203  II,  23   |           legelébb pillanthatja meg Lacit s olvashat arcáról.~Laci mosolyogva
 4204  II,  23   |                   vizsgázott örvendetesen s mint az eszeveszett rohan
 4205  II,  23   |                minden zseb elõkerestetik, s - csodák csodája! - összetákolódik
 4206  II,  23   |              bemegy egy papírkereskedésbe s száz vizitkártyát nyomat,
 4207  II,  24   |           négyszázezer forintnyi adósság, s ott, hol semmi sem marad,
 4208  II,  24   |                   ravasz, kapzsi szemeit, s akkor, ha sietnek, pénzökhez
 4209  II,  24   |                   hónapos szobában lakik, s hogy soha sincs több egyetlen
 4210  II,  24   |                    ha présbe csavarnak is s ha sosem lesz is belõlem
 4211  II,  24   |          megelevenedik egy nagy darab rög s ezer és ezer hangya jõ ki
 4212  II,  24   |            ébredtek föl mint szakemberek, s mint a krónika megjegyzi:
 4213  II,  24   |               hajadon szólít »papá«-nak - s higgye el méltóságod, megesett
 4214  II,  24   |               szívem. Egy kapu alá hívtam s mondám neki: »nincs szükséged,
 4215  II,  24   |                  a vagyonát elárverezték, s négyezer forint évi járulékot
 4216  II,  24   |             toldozgatá Csapó Ferenc úr -, s bizony nem kosaraznák ki
 4217  II,  24   |                   a vén Kerecsy mogorván, s homlokán kidagadtak az erek.~
 4218  II,  24   |                 maradt hatalmi jelvényül, s Csató Ferenc úr egész önérzettel
 4219  II,  24   |               ezalatt zsöllyeszékébe dõlt s szeme önkéntelenül odatévedett
 4220  II,  24   |                   Ha ezer baka összeállna s hetvenkét esztendeig fundálná
 4221  II,  24   |              kiesett kezébõl a fõzõkanál, s azt sem tudván: fiú-e vagy
 4222  II,  24   |                 piros pántlikás fõkötõjét s úgy állott ott némán, szétszórt
 4223  II,  24   |              folyamodtam az ügyészséghez, s mert nekem, ha miniszterré
 4224  II,  24   |            fiatalember harsányan kacagva, s egy élénk ugrással az ajtónál
 4225  II,  24   |               ugrással az ajtónál teremve s kikiáltva: »Sárika!«~- Talán
 4226  II,  24   |                    Még aznap ágyba feküdt s azontúl mindig alább-alább
 4227  II,  24   |               közül az írnokit fogadta el s az elnökségrõl benyújtotta
 4228  II,  24   |                mutatnak fel az annálisok, s valahányszor egy-egy megsavanyodott
 4229  II,  24   |                  összekoccanunk valamiért s visszaküldöm a gyûrûjét;
 4230  II,  24   |                 mert én fogom provokálni, s így kettõs célt érünk el,
 4231  II,  24   |                   el, önnek vagyona lesz, s az öreg nyugodtan hal meg.~-
 4232  II,  24   |                lehetne beavatva a tervbe, s ki ha be lenne avatva, sem
 4233  II,  24   |         háromszázezer forint nagy vagyon, s még talán azt is megérdemli,
 4234  II,  24   |                   meg, hanem midõn Aladár s menyasszonya távoztak, egészen
 4235  II,  24   |         formálható igénytõl rögtön elesik s vagyonom átszáll azon egyénre
 4236  II,  24   |                okmányilag kimutatni. Kelt s a t. ... Kerecsy János de
 4237  II,  24   |                    Elõttünk: Csató Ferenc s. k. Stofi s. k., Mády Károly
 4238  II,  24   |                  Csató Ferenc s. k. Stofi s. k., Mády Károly s. k.«~
 4239  II,  24   |                  Stofi s. k., Mády Károly s. k.«~Bizony igazán az archívumba
 4240  II,  25   |                 milliomos, sem akademikus s más efféle gyanús foglalkozású
 4241  II,  25   |                közösen kapálnak, ültetnek s gyomlálnak, rá sem hederítettek
 4242  II,  25   |         vendéglõben majd mindenki ösmerte s kitüntetõ rokonszenvvel
 4243  II,  25   |                  beteges színtelen ajkán, s már a köhögés csuklásai
 4244  II,  25   |          ismeretlenek ültek az asztalnál, s a beszéd nemegyszer fordult
 4245  II,  25   |               mellé; ha azonban õ késett, s más asztalnál voltam, õ
 4246  II,  25   |                   de nem is kicsinylette, s mindenikben kellõ tájékozottsággal
 4247  II,  25   |         színmûírás minden csínja-bínjába. S midõn egy ízben az írói
 4248  II,  25   |                   borjúszeletet vacsorált s két félmesszely bort ivott:
 4249  II,  25   |                színházból jövõ közönséget s annak nyilatkozatait. Hiába,
 4250  II,  25   |                mikor már ki volt nyomatva s játékrendre tûzve, sem engedte
 4251  II,  25   |                   is, csak nem mozdulunk, s õ mégsem szól, de nyugtalanul
 4252  II,  25   |            meglepett; Tóth Ede észrevette s halkan mondá:~- Ugye csodálkozik,
 4253  II,  25   |                  elhinni, én vagyok-e én, s ha én vagyok, otthon vagyok-e
 4254  II,  25   |                    új erõvel keltem útra, s már jó darabot haladtam,
 4255  II,  25   |             koromsötét volt - megcsúsztam s egy mély, száraz garádba
 4256  II,  25   |                kétség, hogy engem várnak, s így fekve töltöttem halálfélelmek
 4257  II,  25   |               legtöbb embert lassan emeli s lassan süllyeszti; idõt
 4258  II,  25   |           mesterségébe vágó ruhadarabokat s szomorú hangon gagyogá: »
 4259  II,  25   |                 vendégei egyenek, igyanak s szivarozzanak. Õ maga is
 4260  II,  25   |                többet ivott a szokottnál, s látszott, bármint titkolta
 4261  II,  25   |                   Ahogy leértem a kapuhoz s megálltam ott, míg a mélyen
 4262  II,  25   |               Engem ugat minden kutya.~...S ott fent a folyosóról belevegyült
 4263  II,  26   |           záptojásokat hozott az iskolába s két szegény sorsú lánykát
 4264  II,  26   |                  talán egyetlen ruhájukat s megbántva õket szívükben;
 4265  II,  26   |              volna, édesdeden megnevetett s összevissza csókolta értök
 4266  II,  26   |              túlságos atyai szereteteddel s szerencsétlen lesz egész
 4267  II,  26   |                   jóakaratú tanácsadók -, s nagy hibák a nagy bûnöket,
 4268  II,  26   |                 szemetekben az a gyermek, s nem bánnátok, ha azzal is
 4269  II,  26   |                  futkosástól ideggörcsöt, s kik látszólag a vizet sem
 4270  II,  26   |             Igazad van, találóan rajzolod s mutatsz egy másik hibára,
 4271  II,  26   |                 Ilonka pedig még kevésbé, s még büszke volt a névre,
 4272  II,  26   |                  ki anyját korán elveszté s a neveléshez nem értõ apa
 4273  II,  26   |             otthon futkározott az udvaron s nagy lelki gyönyörûséggel
 4274  II,  26   |               állat csakhamar célját érte s tisztára nyalt szájában
 4275  II,  26   |              létrán Ilonka játszva eléri, s ott a padláson, mint szûkebb
 4276  II,  26   |                 volt minden kétségbeesése s menekülése, Ilonka utólérte
 4277  II,  26   |               menekülése, Ilonka utólérte s még egy szempillanat s a
 4278  II,  26   |           utólérte s még egy szempillanat s a veréb odavan...~Csakhogy
 4279  II,  26   |                frissen kaszált lóherével, s így puhára esett, valami
 4280  II,  26   |                 nagyobb baja nem történt, s azt a kis sérülést, amit
 4281  II,  26   |                 most már maga is nevetett s legelsõ dolga volt újra
 4282  II,  26   |              Persze, mert vigyázva lépnek s látják magok elõtt a lyukat.~
 4283  II,  26   |                 apró, törékeny gallyakkal s aztán a gallyakat beborítani
 4284  II,  26   |              talajra... egy reccsenés,... s zsupsz, a mélységbe.~Ennek
 4285  II,  26   |            kötelességét lelkiismeretesen, s ha zsidót látott az úton,
 4286  II,  26   |                   már nagyon megfakósodik s két jó lovadnak lefelé fog
 4287  II,  26   |               hogy négy ökröt fogatsz be, s nehogy azt higyjék: gyalogjáró
 4288  II,  26   |            vallása, a hite miatt csúfolja s bántalmazza; nem ártana
 4289  II,  26   |            takarékosságot és háziasságot, s ritkán lehet hallani, hogy
 4290  II,  26   |            rámorduló kutyák keresztényies s élénken nyilatkozó ellenséges
 4291  II,  26   |                 nagy zsöllyeszékében ülve s rengeteg füstöket eregetve,
 4292  II,  26   |                  tekintetes alakra esett, s még egyszer elejérõl elmondá
 4293  II,  26   |                keveset adsz, visszaküldöm s tetejébe hajdúm rád húz
 4294  II,  26   |                 én vagyok a Blau Salamon, s egy tapodtat sem tudnék
 4295  II,  26   |                patkányt csempésztek bele, s majd a nehéz nyavalya jött
 4296  II,  26   |                   megelevenedik a hátamon s elkezdi a hátamat kaparászni.
 4297  II,  26   |               Eközben felértek a padlásra s már csak néhány lépés választá
 4298  II,  26   |                   a jól megfigyelt helyet s a különben is már gyengén
 4299  II,  26   |                 az összetört gally-talaj, s birkabõr, biztos nyereség
 4300  II,  26   |          egyszerre eltûnik a láthatárról, s õ a mélységbe, a bizonytalanságba
 4301  II,  26   |                 sem vett észre, odatekint s borzadva látja, hogy a szegény
 4302  II,  26   |             borzasztó helyrõl az udvarra, s ki az angolkerten a mezõre,
 4303  II,  26   |                  futott keresztül tagjain s irtózva és remegve fordult
 4304  II,  26   |                lehunyja, térde megcsuklik s a földre roskad: de a kiöltött
 4305  II,  26   |           Összeszedi minden csepp erejét, s neki az erdõnek, a néma
 4306  II,  26   |                 az egész falut kirendelte s õ maga is kétségbeesve futkosta
 4307  II,  26   |         kétségbeesve futkosta be a határt s halásztatta az egész folyam
 4308  II,  26   |               zárva.~A gyermek föleszmélt s fölsikoltott:~- Jaj, elfogtak!
 4309  II,  26   |            csakhogy él - mondá a leányka, s talán elõször életében önkénytelenül
 4310  II,  26   |             udvaron a vén Salamon fogadta s kezet csókolt Ilonkának.
 4311  II,  26   |                  hibák szülik a nagyokat, s a nagy hibák szülik a bûnöket.~-
 4312  II,  26   |                  tettel. Íme, itt vannak, s fogja ezeket az arany kösöntyûket,
 4313  II,  26   |              amelyik olyan nagy, mint én, s mondja meg neki, hogy egy
 4314  II,  26   |                   a karperecei elvesztek, s rám gyanakoszik, engem aztán
 4315  II,  26   |               elfognának, nálam találnák, s a vármegye kosztjára fognának.~
 4316  II,  26   |               nyúló piszkos, ráncos kezet s egy csókot nyomott rá, s
 4317  II,  26   |                  s egy csókot nyomott rá, s fuldokló zokogásra fakadva
 4318  II,  26   |               hogy ma jó üzletet csinált, s hogy a szép kis kisasszony
 4319  II,  26   |                  kezdve egészen megjavult s nemének dísze és büszkesége
 4320  II,  26   |            büszkesége lett.~Még ma is él, s sokszor látom még mindig
 4321  II,  26   |                 célú egyletnek elnöknõje, s bizonyára ti is, a fiatalabb
 4322  II,  26   |           arcképét a hazai képeslapokban, s kegyelettel gondoltatok
 4323  II,  26   |                hogy neki is voltak hibái, s egy hajszál különbség az
 4324  II,  26   |              különbség az élet meredékén, s õ ma nem a társadalom élén,
 4325  II,  26   |              diadalmasan legyõzte azokat: s e küzdelem, melybõl jelleme
 4326  II,  26   |                  melyet a vihar ültetett, s az õserõ nevelt izmosra,
 4327  II,  27   |                  a fővárosba, barátaihoz, s bizony csak amúgy csendes
 4328  II,  27   |               megmondja, a jó magyar képű s neveltnek látszó finánc
 4329  II,  27   |               finánc visszaadja a zacskót s a bírságot is két kézzel
 4330  II,  27   |               mégis bosszantá ez a közöny s még egyszer figyelmezteté:~-
 4331  II,  27   |                   még errõl a jelenetrõl, s ha valaki hírét, népszerûségét
 4332  II,  28   |                  az ítélet angyalának ki- s bejárásul hagyva, a kőlap
 4333  II,  28   |                   a marhák tüdejét, máját s pacalját, és kiosztja az
 4334  II,  28   |                   harcedzett férfiú volt, s úgy mondták: semmi sem képes
 4335  II,  28   |                lép be, felrántva az ajtót s jelenti, hogy Sztambulban
 4336  II,  28   |                  hazaárulónak fog vétetni s számíthat selyemzsinórra.~
 4337  II,  28   |                Sugallj egy mentő eszmét!«~S Allah megkönyörült rajta.
 4338  II,  28   |                  a kisegítő szerszám után s gondosan elnyírta vele a
 4339  II,  28   |         Sztambulba száguldott jó kedvvel, s midőn nehány óra múlva a
 4340  II,  28   |        Aja-Sófiánál, az udvari mecsetnél, s haragjában Christodulos
 4341  II,  28   |                   ezért kezeit vágatta le s alkalmatlanná tevé családja
 4342  II,  28   |              Levágattad ezen ember kezeit s alkalmatlanná tetted õt
 4343  II,  28   |            ápolására. Rosszat cselekedtél s kötelességed azt, amennyire
 4344  II,  28   |             alávetem magamat ítéletednek, s jegyezd meg, hogy ezer szerencséd,
 4345  II,  28   |             bárddal vágtalak volna agyon.~S ezzel elõvoná a felsõruhája
 4346  II,  28   |              szaggattattalak volna össze.~S ezzel õ is fellebbenté a
 4347  II,  29   |                nagyot bólint õsz fejével, s az õ tisztes ráncos arcán
 4348  II,  29   |      megakadályozza. Õ valóságos zsarnok, s mindig haragos, ha az ebéd
 4349  II,  29   |                 egész a türelmetlenségig, s ha egyedül van, mérgesen
 4350  II,  29   |     kisasszonyoktól hallotta a kis Vilma, s azóta nem gyõz vele betelni.
 4351  II,  29   |                   csókolni kezet senkinek s anélkül fekszik le, hogy
 4352  II,  29   |                  határozva e megtorlásra, s valószínûleg végbe is vinné,
 4353  II,  29   |                   én ostoba! - kacag fel, s üde kacagása végig hangzik
 4354  II,  29   |              mondja másodszor is magában, s szívecskéje csordultig telik
 4355  II,  29   |              Nyájas is, hízelgõ is aztán, s ahol utoléri, ott csókolja
 4356  II,  29   |              sokallják a nagy szeretetet, s tettetett haraggal kergetik
 4357  II,  29   |                  aki nem ösmeri a világot s annak sok tündér-szépségeit.~
 4358  II,  29   |                   neki alaktalan vágyait, s ezeknek behatása alatt ébred
 4359  II,  29   |                kislány fölnyitja szemeit, s örömmel veszi észre, hogy
 4360  II,  29   |                  ágyból, hogy felöltözzék s az ebédlõbe siessen, hol
 4361  II,  29   |                  hátra. Egy másodperc még s aztán...~De e pillanatban
 4362  II,  29   |                  be lassan, ünnepélyesen, s egy gyönyörû, kész, fodros
 4363  II,  29   |                      hisz ez hosszú ruha.~S egy örömsikollyal anyja
 4364  II,  29   |                  hosszú ruhánál kezdõdik, s mely a szorgalom, erény,
 4365  II,  30   |               kivackolódott az »elemibõl« s most gimnáziumba kellett
 4366  II,  30   |            vigyázzon, a jóban oktatgassa, s szükség esetén egész atyai
 4367  II,  30   |          különösen ígérkezett megfelelni, s ezt annyival inkább el lehetett
 4368  II,  30   |                 benne volt a gyakorlatban s zsarnokilag packázott kis
 4369  II,  30   |                nem tudott úgy hízelkedni, s saját hibáit és csínyeit
 4370  II,  30   |               könyökére nyugasztja fejét, s bús gondolatok, szorongató
 4371  II,  30   |                mintha siralomházban volna s mélyen sóhajt fel olykor-olykor.
 4372  II,  30   |                apja szemrehányó tekintete s aztán még ennél is valami
 4373  II,  30   |            Kalapját mélyen szemére húzza, s válasz nélkül mereng, maga
 4374  II,  30   |               nélkül is tudni fog mindent s átcsúszik a felsőbb osztályba.
 4375  II,  30   |                sompolyog a kapuk mellett, s ha valamelyik pajtását látja,
 4376  II,  30   |                  hogy ne mehetnének haza, s ne lenne kitéve annak a
 4377  II,  30   |               megrakott mindenféle jóval, s mit olyan diadalmas arccal
 4378  II,  30   |                különösen kíváncsi vagyok, s ha netán gyenge tanuló,
 4379  II,  30   |              szorongó szívvel, mint most, s még sohasem volt szomorúbb
 4380  II,  30   |             szülõi ház udvarára, elsápadt s jobban szeretett volna messze
 4381  II,  30   |                   nem volt most édessége, s a pompás vacsorának, mely
 4382  II,  30   |              legelsõ! De hogyan lehet az?~S egy sajátságos kérdõ pillantást
 4383  II,  30   |              elfordított fejjel ül székén s erõsen fohászkodik, hogy
 4384  II,  30   |                   nem tudván mit felelni, s már-már kitörne nagyban
 4385  II,  30   |              szenvedett méltatlanságokat, s e percben szinte szónokká
 4386  II,  30   |                   lassan-lassan meglágyul s jövõre szóló ígéretek után
 4387  II,  31   |                   A hegyet sûrû erdõ födi s csupáncsak a szobor körül
 4388  II,  31   |           elterjedõ gömbölyû tér áll fák- s bokroktól menten, kisebb-nagyobb
 4389  II,  31   |                   A rajta levõ mélyedések s kiálló szögletek következtében
 4390  II,  31   |                   magas négyszögû oszlop, s ezek körül nehány nagyobb
 4391  II,  31   |                 ezek körül nehány nagyobb s számtalan apró kõdarab.~
 4392  II,  31   |                   állván, azoknak õrzését s legeltetését egy szolgálóra
 4393  II,  31   |               titokban követé a szolgálót s a nyájat, saját szemeivel
 4394  II,  31   |         meggyõzõdni a dolog mibenlétérõl, s íme, bokor mögé rejtõzve,
 4395  II,  31   |                   kirohant a bokor mögül, s iszonyú szavakkal megátkozta
 4396  II,  31   |              rettenetes földrengés támadt s a hûtelen cseléd az egész
 4397  II,  32   |                 neked, mert nincs dolgom; s befejezem levelemet, mert
 4398  II,  32   |          fiatalember búcsúzott tanárjától s hálálkodva mondá neki:~-
 4399  II,  32   |                itten, miután nekem nincs, s a polgári házasság kötelezõ.~ ~
 4400  II,  32   |               oltalmával vigasztalta õket s mondá nekik, hogy a sírás
 4401  II,  32   |              helyett inkább imádkozzanak; s egyszerre feláll egy kisleányka
 4402  II,  32   |           egyszerre feláll egy kisleányka s zokogva imádkozik: »Aki
 4403  II,  32   |             király nagy gyermekbarát volt s nagyon szeretett az iskolákba
 4404  II,  32   |              szeretett az iskolákba járni s gyermekeket maga egzaminálni.~
 4405  II,  32   |    természetrajzból. Mutatott egy ásványt s kérdé: - Melyik országba
 4406  II,  32   |            felemelte egy kisgyermek ujját s mondá: - Én tudom! - No,
 4407  II,  32   |                 papát beszélni a mamával, s azt mondá, hogy hipotékát
 4408  II,  32   |       kereskedõhöz, kezébe vett egy halat s megszagolta azt.~- Mit szagolja
 4409  II,  32   |                      felelt a szakácsné - s a hal azt felelte, hogy
 4410  II,  32   |            Bismarcknak is feltûnt e dolog s egy ízben kérdést intézett
 4411  II,  32   |                  epeszt? Szólj, kedvesem, s legyen szerelmed tárgya
 4412  II,  32   |             tárgya bármily alacsony rangú s bármi szegény, nekem elég
 4413  II,  32   |               méltó is arra a szerelemre, s legrövidebb idõ alatt olyan
 4414  II,  32   |                  el; én katolikus vagyok, s sohasem venném el a katolikus
 4415  II,  32   |                  kiosztotta a szerepeket, s az egyik kisfiúnak azt mondá:~-
 4416  II,  32   |                meglehetõsen ismerõs volt, s így tudván azt, hogy a törvényes
 4417  II,  32   |            tiltott honi növénycsomagokat, s a fürkészõ, törvényessé
 4418  II,  32   |                 ajakiról a tapasz eltûnt, s most a vele átellenben ülõ
 4419  II,  32   |  album-emlékkönyvet készíttetett magának, s azt egy fiatal mûvésznek
 4420  II,  32   |          kölcsönözzön nekem 10.000 livrét s feledjen el engem.«~Erre
 4421  II,  33   |                huncfutságon« törte fejét, s amit egyszer kifõzött, azt
 4422  II,  33   |                    azt aztán ki is vitte, s semmi fáradságtól nem iszonyodott,
 4423  II,  33   |                 egész tócsák keletkeztek, s bûzhõdtek ott mindaddig,
 4424  II,  33   |               végre megsokallta a dolgot, s azt mondta, hogy majd megmutatja
 4425  II,  33   |               csak bajusza alá mosolygott s azt mondta, hogy várjatok,
 4426  II,  33   |                elõadás után esni kezdett, s pajtásai szaván fogták.~
 4427  II,  33   |              össze.~A népcsoportosulásnak s a közönség gúnyos nevetéseinek
 4428  II,  33   |         nevetségesen hiú volt szépségére, s magát az asszonyok elõtt
 4429  II,  33   |           bevallja neki titkos szerelmét, s minthogy teljességgel nem
 4430  II,  33   |                   õt, hogy szökjenek meg, s a terv megbeszélésére titkos
 4431  II,  33   |               fogatni. Bérkocsit fogadott s a megjelölt napon kihajtatott
 4432  II,  33   |              ebédet rendelt két személyre s várta ismeretlen »Õ«-jét.~
 4433  II,  33   |                 meg vasvillás emberekkel, s befogatta és kóterbe záratta
 4434  II,  33   |                 meghagyatik, hogy az ezen s ezen a napon odaérkezõ »
 4435  II,  33   |                 kóterben kellett tölteni, s bár a megrendelt jó ebédet
 4436  II,  33   |               gyanakodott.~Végre kitudta, s õ is alkalmasint megbosszulta
 4437  II,  33   |            éneklése alatt egy lúd jött be s éppen akkor lépdelt a szószék
 4438  II,  33   |                 kántor hangja megcsúszott s majdnem elakadt. A pap meglátván
 4439  II,  33   |                  A pap meglátván a ludat, s félt, hogy meg talál szólalni,
 4440  II,  33   |                   odasietett a kántorhoz, s amint parancsolva volt,
 4441  II,  33   |          parancsolva volt, galléron fogta s rákiáltott:~- Mars ki, te
 4442  II,  33   |                   hogy nagyon unja magát, s sohasem tudja: mi újság.~-
 4443  II,  33   |                  ki mindenfélét járatott, s be is köttette, hogy egész
 4444  II,  33   |                 az ügyvéd nevét elfeledte s mindenhol Vércse ügyvédet
 4445  II,  33   |                 hogy egyik társa meghalt, s felkérte õt, hogy õrködjék
 4446  II,  33   |           szívesen engedett e kérelemnek, s minthogy éppen sok dolga
 4447  II,  33   |                  hogy halott mellett van, s elkezdett vígan dalolni,
 4448  II,  33   |               Erre fölemelkedett a halott s tompa hangon kiáltá:~- Ha
 4449  II,  33   |                  a vas -, hogy az aranyat s ezüstöt idegen érc veri,
 4450  II,  33   |               csinált kalapács nyomorgat, s ez - kétszeresen fáj!~Hogy
 4451  II,  33   |                    Elszász-lothringeni.~- S mibõl él ön?~- Foglalkozásomból.~ ~
 4452  II,  33   |                 kanóccal az ágyú mellett, s ha fiú lesz: százegyet lõjön,
 4453  II,  33   |                   elõbb elment katonának, s e szolgálatért megtették
 4454  II,  33   |                  õ 500 ftos pipát értett; s ezen a perzsa sahot megilletõ
 4455  II,  33   |                    ma nem szenvedhetem... s vajon nincs-e igazam?~ ~
 4456  II,  33   |                Aztán meggondolja a dolgot s a kesztyû helyett vesz 12
 4457  II,  33   |            harisnyát, melyek ára ugyanaz, s el akarja hagyni a boltot.~-
 4458  II,  33   |               születésnapjának a dátumát, s képzelje csak: a nevenapjának
 4459  II,  33   |            utcagyerek (gamin) találkozik, s a következõ párbeszéd fejlõdik
 4460  II,  33   |              úrnak mindkét keze hiányzik, s most oly szerencsétlenség
 4461  II,  33   |                  tettek a vizsgázó elébe, s csak azt kívánták tõle,
 4462  II,  33   |        dohánylevelet mutattak fel elõtte, s midõn erre is csak bámult,
 4463  II,  33   |              özveggyel egymásba szeretünk s néhány nap alatt megtartjuk
 4464  II,  33   |                  Párizsban megházasodott, s a pap kérdésére, hogy hogy
 4465  II,  33   |        támaszkodik - felelé a csinos X.~- S ön nem utasította rendre?~
 4466  II,  33   |                végre elvesztette türelmét s kérve sürgette a bagno kormányzóját,
 4467  II,  33   |                  hogy bátyja elhagyta õt, s most nem talál haza atyjához,
 4468  II,  33   |                    ki a város végén lakik s hentesmester. Deák megsajnálta
 4469  II,  33   |                 gyermeket, megfogta kezét s megígérte, hogy hazavezeti.
 4470  II,  33   |                   gyermek elkezdett sírni s fáradtságról panaszkodott.
 4471  II,  33   |                 karjába fogta a gyermeket s úgy vitte haza aggódó apjához.
 4472  II,  33   |                   jó és õszinte tanácsot, s azóta nem eszik nyáron kolbászt.~ ~
 4473  II,  33   |                    35. PÁRIZSI TÖRTÉNETKE~S. úrnak, Párizs egyik leggazdagabb
 4474  II,  33   |                 bankárának szeme megakadt s szíve megszorult, midõn
 4475  II,  33   |       esdekléseire végre megnyíltak ajkai s elbeszélte, hogy egyik hitvány
 4476  II,  33   |                  arccal vette ki tárcáját s engedelmet kért, hogy e »
 4477  II,  33   |              ajándékot kapott imádójától.~S. úr ismét meglátogatta bájos
 4478  II,  33   |                napon a bankár dühös lett, s visszakövetelte az 1500
 4479  II,  33   |                   E felelet világos volt. S. úr kikapta útlevelét; elrohant
 4480  II,  33   |               kikapta útlevelét; elrohant s 1500 frank erejéig beperelte
 4481  II,  33   |                   rendõri ügynököt hívat, s megbízza, hogy ama bizonyos
 4482  II,  33   |                nõtlen élet bástyáiból ki- s a házasság börtönébe becsalogatni
 4483  II,  33   |          rövidséggel, bekísérte a jámbort s a legelsõ állomáson jegyzõkönyvbe
 4484  II,  33   |              hallgatta, végre megszólalt, s irigylendõ flegmával mondá:~-
 4485  II,  33   |        orgonafujtatójának nyomója vagyok, s ugyanannak temetõhelyén
 4486  II,  33   |                halva találták szobájában, s az özvegy e fölötti bánatában
 4487  II,  33   |                jegyzõ értesíti az orvost, s a családtagok a törvényszék
 4488  II,  33   |            negyven év alatt praescribált, s melyeket ez - be nem vett.~ ~
 4489  II,  33   |                   a tett intézkedésekrõl, s ott aztán megtudta, hogy
 4490  II,  33   |                azzal barátságosan köszönt s tovább folytatá sétáját.~
 4491  II,  33   |                   tagjának édesatyjával), s meglátva a boldog elégültséget
 4492  II,  33   |                   meg félgúnyosan Vilmos, s éppen távozni akart, mikor
 4493  II,  33   |              hidegvérrel a derék alispán, s azzal tovább indult.~ ~53.
 4494  II,  33   |               fáradtan érkezett lakására, s kinyugodni akarván magát,
 4495  II,  33   |                 õr azonban visszautasítja s puskatust ígér neki. Nagy
 4496  II,  33   |            helyett maga elé idézteti azt, s kérdi:~- Ismered ez urat?~-
 4497  II,  33   |             Teljesítsd mindig parancsomat s megemlékezem rád.~
 4498  II,  34   |               részvétét és kíváncsiságát, s úgy érzé, mintha bensőjében
 4499  II,  34   |            megmutatá a lánykának házukat, s így szólt hozzá:~- Várj
 4500  II,  34   |              éltek, mióta édesanyád beteg s nem tudja két kézzel kenyerét